Új Szó, 1983. augusztus (36. évfolyam, 179-205. szám)
1983-08-06 / 184. szám, szombat
KIS ____________ NYELVŐR Eg y hét a nagyvilágban Július 29-töl augusztus 5-ig Szombat: Kilenc latin-amerikai ország külügyminiszterei Panamavárosban befejezték háromnapos tanácskozásukat a közép-amerikai helyzetről Vasárnap: Richard Stone, Reagan elnök közép-amerikai kü- lönmegbizottja Bogotában találkozott Ruben Za- morával, a salvadori Forradalmi Demokratikus Front elnökével Hétfő: A helsinki Záróokmány aláírásának 8. évfordulója- ról Európa-szerte megemlékeztek - Genfben megkezdődött a fajüldözés és a faji megkülönböztetés elleni 2. világkonferencia Kedd: Delhiben 7 dél-ázsiai ország külügyminisztere aláírta a regionális együttműködés dokumentumait - A stratégiai fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről szóló szovjet-amerikai tárgyalások üjabb fordulója fejeződött be Genfben - Sri Lankában demokratikus szervezetek vezetőit, köztük a KP főtitkárát tartóztatták le Szerda: Tokióban befejeződött az atom- és hidrogénfegyverek elleni világkonferencia - Az USA megvétózta a hebroni mészárlást és az izraeli településpolitikát elítélő határozati javaslatot a BT-ben Csütörtök: Csád, illetve Libia panaszát meghallgatva az ENSZ 3 BT elnapolta csádi vitáját, közben az USA és Franciaország fegyvereket és tanácsadókat küldött Habré elnök csapatainak, s amerikai hadihajók vonultak fel Libia partjainál » Péntek: Claude Cheysson francia külügyminiszter Havannában kezdett tárgyalásokat a kubai vezetőkkel. Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár nyitotta meg hétfőn Genfben a fajüldözés és a faji megkülönböztetés elleni második világkonferenciát, amelyen elsősorban a pretoriai rezsim és Izrael került pellengérre. Képünkön: a tanácskozás résztvevői. (Teľefoto - ČSTK) A stratégiai fegyverzet korlátozásáról és csökkentéséről kezdett szovjet-amerikai tárgyalások újabb fordulója zárult le Genfben. Az erről szóló keddi bejelentés, akárcsak a hetente megtartott plenáris ülésekről kiadott szűkszavú közlemények - nem említ részleteket a két fél álláspontjának közeledéséről vagy távolodásáról, csak annyit közöl, hogy a következő forduló október 5-én kezdődik. A megbeszélések menetére azonban következtetni lehet a szovjet vezetők nyilatkozataiból. Usztyi- nov marsall, szovjet honvédelmi miniszter a TASZSZ tudósítójának kérdéseire adott válaszaiban- amelyeket múlt szombaton tettek közzé - foglalkozott a hadászati fegyverek problémájával is. Emlékeztetett rá, hogy amikor a két nagyhatalom vezetői 1979- ben Bécsben aláírták a SALT-II szerződést, megállapították, hogy paritás áll fenn a Szovjetunió és az USA között a stratégiai fegyverek területén. Washingtonban viszont célul tűzték ki az egyensúly megtörését, hisz az amerikai hadászati támadóerők bármelyik összetevőjét nézzük (szárazföldi, légi és tengeri indíttatású rakéták, illetve hordozóeszközök), látjuk, hogy mindegyiket rövid időn belül új rendszerekkel bővítik és korszerűsítik. Usztyinov marsall egyebek között az MX interkontinentális ballisztikus rakéták példáját hozta föl. Washingtonban tehát továbbra is azt hangoztatják, hogy a Szovjetunió rendelkezésére álló legfejlettebb eszközök - az interkontinentális ballisztikus rakéták- ,,destabilizálóak“ és fel kell őket számolni, ugyanakkor érintetlenül kell hagyni azokat az (tengeri és légi indíttatású) eszközöket, ame-, lyek tekintetében az USA a legerősebb. A genfi tárgyalásokon az amerikai fél ehhez a koncepcióhoz ragaszkodik. Ez az álláspont öncélú és a Szovjetunió egyoldalú leszerelését célozza, figyelmen kívül hagyja jogos érdekeit. Most tehát két hónapos szünet lesz Genfben, ha viszont azután sem születik rövid időn belül megállapodás, a hadászati fegyverzetek csökkentésének és korlátozásának kilátásai a nullával lesznek egyenlőek, hisz az amerikai kormányzat már az elnökválasztási hajrán kívül mással nem nagyon fog törődni. E héten is a világ talán legmozgalmasabb - és leginkább robbanásveszélyes - térsége Közép-Amerika volt. A térség államainak külügyminiszterei Panamavárosban tárgyaltak a békés rendezést szorgalmazó Contadora-csoport képviselőivel: Richard Stone, az amerikai elnök különmegbízottja a salvadori hazafiak egyik vezetőjével, majd a nicaraguai vezetőkkel is megbeszélést folytatott, s mindegyik fél hasznosnak minősítette a találkozót; Fidel Castro is azt hangoztatta szerdai sajtóértekezletén, hogy Kuba kész hozzájárulni a közép-amerikai rendezéshez, s hajlandó olyan megegyezést aláírni, amely az érintetteknek megtiltaná katonai tanácsadók és fegyverek küldését a térségbe. Úgy tűnhetne tehát, hogy minden a legjobb úton halad a válság békés megoldása felé. A sandinista vezetés hajlandó tárgyalni, a salvadori hazafiak és Kuba úgyszintén. S Washington is keresi a párbeszédet. Vagy mégsem? Stone tárgyalásai és a Kissin- ger-bizottság körüli hűhó elveszítik jelentőségüket, ha figyelembe vesszük, hogy amerikai hadihajók állnak csatasorban Közép-Amerikai keleti és nyugati partjainál, s Hondurasban több ezer amerikai katona készül arra, hogy - a hivatalos washingtoni verzió szerint- ,,rutinhadgyakorlatot“ tartson. Elég azonban, ha csupán a hadgyakorlat méreteire és tervezett időtartamára (fél év) gondolunk, s máris kétségbe vonható a gyakorlat rutin jellege. Sokkal inkább erődemonstrációról van szó, amely viszont könnyen háborús kalandba sodorhatja ismét az USA-t. Erre mellesleg neves amerikai politikusok is felhívják a figyelmet, s óva intenek egy „újabb Vietnamtól“. Az erőfitogtatás célja a megfélemlítés, de sem Nicaragua népe, sem a salvadori hazafiak nem teszik le a fegyvert az amerikai hadihajók sziluettjének láttán. Az elmúlt hét Olaszországnak meghozta háború utáni 44. kormányát: teljesült Craxi vágya, személyében az utóbbi 38 év első szocialista párti miniszterelnökét „ünnepelheti“ Itália. De vajon van-e egyáltalán ok az ünneplésre? Betti- no Craxi számára bizonyára van, hisz a második alkalmat sikerült kihasználnia. 1979-ben ugyanis már egyszer kapott kormányalakítási megbízatást, ám vállalkozása az akkori kereszténydemokrata vezetés ellenállásán megbukott. Csakhogy azóta némiképp módosultak az erőviszonyok, s a több mint három évtizeden keresztül szinte zavartalanul kormányzó kereszténydemokrata pártnak (DC) főleg a legutóbbi rendkívüli parlamenti választások után kellett belátnia, hogy pozíciói gyengültek (ami a 16 százalékos inflációt, a 2,2 milliós munkanélküliséget, az olasz áruk versenyképességének visszaesését, a terrorimust, a magasra csapó politikai botrányokat tekintve egyáltalán nem meglepő). A DC tehát - ha kelletlenül is, de - átengedte a miniszterelnöki bársonyszéket a szocialista pártnak, ám ennek az az ára, hogy Craxi a kereszténydemokraták szája íze szerinti kormányprogramot állított össze. Figyelemre méltó körülmény, hogy bár a DC feladta a kormányfői posztot, a kabinetben erős csapattal (16 miniszterrel) képviselteti magát. A kereszténydemokratáké többek között a külügyi (Giulio Andreotti), a belügyi (Oscaro Scal- faro) tárca, s Arnaldo Forlani számára külön létrehozták a miniszter- elnök-helyettesi tisztséget. Craxi tehát „figyelve lesz“, s ha nem fog jól viselkedni, a DC-nek még van annyi hatalma, hogy távozásra kényszerítse. A szocialista párti főtitkár, illetve most már az olasz miniszterelnök azonban elég erősnek érzi magát. Talán túl erősnek is, csakhogy- amint azt az 1980-ban készült, de ma is aktuális karikatúra mutatja - mintha elvesztette volna az arányt. Az Itáliára nehezedő súly jóval nehezebb, mint azt Craxi talán gondolja... Összeállította: PAPUCSEK GERGELY „Rugalmas reagálásunk“ Az utóbbi időben a „rugalmasan reagál“ az a kapcsolat, amely gazdasági és kereskedelmi témájú cikkekben rendkívül gyakran előfordul. Kellemes hangzású, még alliterációt is megcsendítő kifejezés. Talán még gyönyörködtetne is, ha egyes írásokban nem ismétlődnék az unalomig. Gyakoriságával egyenes arányban csökken kifejező ereje. Mire is szoktunk reagálni? Elsősorban a „megváltozott helyzetre“, „feltételekre“, „keresletre“ stb. Használata olykor már a címmel kezdődik. Például: „Rugalmasabban reagáljunk a világpiaci változásokra?“ Talán nem cseng ilyen jól, de pontosabb és magyarosabb ez: ,,Gyorsabban alkalmazkodjunk a világpiac változásaihoz!“ A reagál nyelvünk szükséges idegen szava. Mindenekelőtt a szakmai-tudományos stílusban nélkülözhetetlen. Jelentése a fizikában például ellenállást fejt ki, valami hasonlót a lélektanban és a biológiában is. A köznyelv a „tudomást vesz róla“, „valamilyen módon jelzi, hogy az értesítést megkapta“ jelentésben használja. A bemutatott mondatokban a reagál meglehetősen eltávolodott szak- vagy akár köznyelvi jelentésétől is. Az alkalmazkodik, idomul, igazodik szavak jelentését vette át, s egy-egy szó ilyen terjeszkedése nemkívánatos. Térhódítását további példák bizonyíthatják: „A termelésnek rugalmasabban kell reagálnia a hazai kereslet megváltozására Pontosabb kifejezéssel helyettesítve: „A termelésnek jobban kell igazodnia a hazai kereslet megváltozásához...“ Ebben a mondatban erőszakolása már zavart is okoz: „Megköveteljük a termelés és a kereskedelem együttműködésének elmélyítését a piackutatás kihasználására a termelés rugalmasabb reagálása szempontjából... “ Világosabb a mondanivaló így: „Megköveteljük a termelés és a kereskedelem együttműködésének javítását a piackutatás eredményeinek kihasználása, a termelésnek hozzá való igazodása végett... MORVAY GÁBOR Szégyelljük, ha egyetértünk? Rögtön megmondom kereken, vitatkozni szeretnék. Vitám van ugyanis a vita szóval, azazhogy nem magával a szóval, hanem csak túlburjánzó használatával. Pontosabban szólva: nem is vitám van vele, inkább csak bosszant, zavar. Tehát nem is vitatkozni szeretnék, csak dohogni, zsörtölődni, fennhangon bosszankodni. A vita szó tudniillik csakis akkor van igazán a helyén, ha azt jelzi, hogy a vitatkozó felek között nincs nézetazonosság, de mindkét fél okosan, észérvekkel akarja a másikat a maga oldalára állítani. Tanítványaim - életkori sajátosságaiknak megfelelően - szeretnek sokat és szenvedélyesen vitatkozni. Ezen nem is akadhat fenn senki. A baj ott kezdődik, amikor azt is w'íának nevezik, ami valójában nem vita, hanem megbeszélés, közös tervezgetés, baráti eszmecsere. A vita szónak vonzereje van, s alighanem ezért fordult elő nemrégiben, hogy egy iskolába a diákok élmény- beszámolóra hívtak meg egy előadót, de a maguk készítette plakáton az összejövetel műfaját v/faként jelölték meg. Persze, ezzel csak a felnőttek példáját követték. Mert hányszor tapasztal-' juk gyűléseken, hogy az elnök lezárja - a vitát, holott a felszólalók mind az előadóval, mind pedig egymással tökéletesen egyetértettek, legföljebb újabb részletekkel egészítették ki a korábban elhangzottakat. Sőt, a rádióban sem ritka, hogy vitá nak nevezik azokat a kerekasztal-megbeszéléseket, amelyekre a legharmoni- kusabb nézetazonosság a jellemző. Természetesen semmi kivetnivaló sincs abban, ha egyetértünk egymással. Talán mégis szégyelljük, s ezért beszélünk folyton v/fáról? Nincs okunk szégyenkezésre, legföljebb csak akkor, ha nem merjük nevén nevezni a gyereket, például a vitamentes összejövetelt megbeszélésnek, tanácskozásnak, tárgyalásnak. G. TÍMÁR GYÖRGY Vakond vagy vakondok? Vakond-nak vagy vakondok-nak nevezzük-e azt a földi állatkát, amely hasznos ugyan, de a kerteket bosszantóan feltúrja? - kérdezték már tőlem többen is. Én vakondok néven ismertem meg az északkeleti nyelvjárásterületnek azon a részén, ahol születtem. Az iskolában azonban vakond néven tanultam róla. Természetesen az a vélemény alakult ki bennem, hogy ez az utóbbi a köznyelvi név, a vakondok nyelvjárási. De amikor utánanéztem a kérdésnek A magyar nyelv értelmező szótárában, meglepődve láttam, hogy a szótár szerzői vakondok alakot tartják köznyelvinek, s a vakond alakot kissé régiesnek nyilvánítják. Szerepel itt mint elavulóban levő alak a vakandok is. Persze a kérdés nem ennyire egyértelmű, mert ennek az állatkának a túrásából keletkezett kupacot nem vakondoktúrás- nak, hanem vakondtúrás-nak nevezi a szótár. Vagyis összetételben a vakond alakot részesíti előnyben. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárból azt is megtudhatjuk e kérdéssel kapcsolatban, hogy nem a vakond, hanem valójában a vakondok alak a régebbi, s a vakond téves analógián alapuló újabb kori elvonás eredménye. Vagyis a vakondok alakot többes számúnak vélve, elvonták belőle a vakond formát. Úgy látszik azonban, hogy a hivatalosabb (szaknyelvi) szóhasználatban visszatérnek a vakondok alakhoz. Ennek ellenére a vakondtúrás összetett szót sem tarthatjuk helytelennek, sőt ezt említi az értelmező szótár. Természetesen ha valaki a vakondoktúrásalakot érzi jobbnak, ezt is nyugodtan használhatja, hiszen a vakondok alak használatából ez magától értetődően következik. JAKAB ISTVÁN
