Új Szó, 1983. augusztus (36. évfolyam, 179-205. szám)
1983-08-04 / 182. szám, csütörtök
VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG Közös Piac - Egyesült Államok Acélipari válság és egy vita háttere KOMMENTÁLJUK Elvszerűen a kádermunkában A „Mindenben a káderek döntenek“ - gottwaldi megfogalmazás társadalmi-gazdasági életünkben ma sem veszítette időszerűségét. A párt politikájának megvalósítása- akárcsak a „hőskorszak“ idején - nem kis mértékben most is a vezető posztokon dolgozó tisztségviselőkön múlik. Jól szemlélteti ezt a čabi Elektroporcelán üzem példája. Itt ma azok a vezetők és szakemberek irányítják a gazdaságot, akik 35 évvel ezelőtt fizikai munkásként kezdték pályafutásukat a gyárban. Közülük néhányan főiskolai képesítést, többen szakmesteri oklevelet szereztek, sikeresen megbirkóznak a nagyobb tudást igénylő feladatokkal is. A kis üzemben rend honol, alkotó módon oldják meg a termelés korszerűsítését, felújítását, aminek a terv folyamatos teljesítésén túl az a legnagyobb eredménye, hogy magas műszaki színvonalat értek el a minden piacon keresett áramszigetelők gyártásában. „Ez hiteles bizonyítéka egyben a párt munkájának is“- jegyezte meg az alapszervezet elnöke, amit azzal támasztott alá, hogy a kiválasztástól a gazdasági vezetők egyéni értékeléséig elvszerűen járnak el a káderpolitika alkalmazásában. Az elvszerűség nem elvont fogalom, hanem a kádermunka fontos politikai törvénye, magában foglalja a vezető posztokra kijelölt tisztségviselők magasabb politikai és szakmai tudásának, rátermettségének követelményét. Számtalan tapasztalat viszont azt jelzi, hogy a káderpolitika bevált elveit a gyakorlatban nem mindenütt alkalmazzák kellő körültekintéssel. Ez történt az érsekújvári (Nové Zámky) Elektrosvitben is. Az üzemi pártbizottság korábbi tagjai nem tartották be a követelményrendszert a gyár élére javasoltak rátermettségének megítélésénél, egyéni értékelésénél. Noha a vállalat rosszabbodó gazdálkodása és a terv nem teljesítése markánsan bizonyította a szakirányításban egyre növekvő hibákat, bajokat, ezért soha senkit nem vontak felelősségre, nem próbálták a fogyatékosságokat orvosolni. Ez az elvtelen magatartás, a hamis kollegialitás végülis visszavetette a gyár fejlődését. Most új, tehetséges vezetők irányítják a vállalatot, s bár a korábbi évek alatt felhalmozódott nehézségek befolyásolják munkájukat, a kommunisták háthatós támogatásával ismét helyreállítják az Elektrosvit tekintélyét. Milyen tanulságot vonhatnak le a pártszervezetek az esetből? Politikailag káros, a népgazdasági érdekkel ellentétes az a gyakorlat, ha az olyan vezetőktől, akik képtelenek feladataik elvégzésére nem válnak meg idejében. A másik nem elhanyagolható szempont, hogy csak politikailag megalapozott és elvszerűen végzett kádermunka révén születhetnek jó eredmények, fejlődnek rátermett vezetők, gazdasági és politikai életünk elvhü irányítói, akik élvezik egyaránt a párt és a munkások bizalmát. A párt- és az állami szervek erőfeszítéseinek eredményeként javult a kádermunka színvonala, s egyre több a szakmailag, politikailag rátermett vezető. A párt káderpolitikájának része van abban is, hogy a vezetők a különböző területeken és beosztásokban nagy többségükben eredményesen dolgoznak, feladatikat jól oldják meg, lépést tartanak a fejlődés növekvő követelményeivel. Ez az elismerés egyben kötelezi is őket a még hatékonyabb vezetésre, irányításra. SZOMBATH AMBRUS Az egyik legnagyobb szlovákiai ökológiai létesítmény Július húszadikától van érvényben az Egyesült Államoknak az acélimportot korlátozó döntése, melynek* értelmében legalább négy éven át csaknem megduplázzák a különleges acélfajták behozatali vámját. A külföldről - elsősorban a Közös Piac országaiból - származó acél beözönlését tehát önkényesen emelt magas vámfalakkal akadályozzák meg, míg az egyes acéltermékeknél ugyanezt az eddig engedélyezett behozatali kvóták csökkentésével érik el. Washington egyoldalú kereskedelem-korlátozó lépése elsősorban a közöspiaci országokat és Japánt érinti érzékenyen, hiszen innen származott az USA-ba importált acéláru túlnyomó része. Mint az várható volt, Nyugat-Euró- pa és Japán felháborodással fogadta a döntést, de nemcsak azért, mert azt velük való előzetes konzultációk nélkül, hátrányukra hozták meg a Fehér Házban. Ez a protekcionista intézkedés teljesen váratlanul érte az USA partnereit, hiszen a júniusi williamsburgi tőkés csúcstalálkozón maga Reagan elnök kelt ki a legélesebben az utóbbi időben egyre gyakoribb protekcionista intézkedések ellen. Amit még alig két hónapja helytelenített, ugyanezt tette most ő maga a Közös Piaccal és Japánnal szemben Erre hívták fel a figyelmet a Közös Piac országainak külügyminiszterei is két héttel ezelőtt megtartott brüsszeli ülésükön, melyen a korlátozói intézkedések várható hatásáról, illetve az esetleges válaszlépésekről tanácskoztak. A találkozóról kiadott nyilatkozat hangsúlyozta, hogy az amerikai kormány lépése ellentétben áll a Williamsburgban született meg állapodással, amelyben a résztvevők elhatárolták magukat a protekcionizmustól. Míg a külügyminiszterek érezhetően tompítani próbálták bírálatuk élét abban bízva, hogy időközben a tengerentúli szövetségest jobb belátásra bírják - addig Lambsdorff nyugatnémet gazdasági miniszter a Der Spiegelnek adott interjújában az amerikai kormány lépéséről kertelés nélkül kijelentette: „Sajnos, nem először tapasztaljuk, hogy a willí- amsburgihoz hasonló megállapodásokat utólag lesöprik az asztalról olyan döntésekkel, amelyek épp az ellenkező irányba mutatnak. Az amerikai kormány mostani határozata különösen kiábrándító.“ A valóságos „acélháborúvá“ fajult vitáról tárgyalt Washingtonban Sir Geoffrey Howe brit külügyminiszter is, aki Lambsdorffhoz hasonlóan kerek-perec rámutatott a williamsburgi elvek amerikai részről történt felrúgására. Vendéglátói ennek beismerése helyett azt ecsetelték Howe-nak, hogy miért is került sor az egyoldalú lépésre. Washington szerint ugyanis „tisztességtelen“ a Közös Piac acélipari politikája, mivel ezt az ágazatot a nyugat-európai kormányok szubvencionálják, és ez az állami támogatást élvező acélipar tönkreteszi az amerikai acélpiacot, vagyis következésképpen Washington szerint helyénvaló, amit hazai acélipara védelmében a Reagan-kormányzat cselekedett. Ha viszont Reaganék szó- használata szerint Nyugat-Európa „tisztességtelen“ dolgokat művel, talán nem ugyanez a jelző illik leginkább az egyoldalú korlátozó intézkedésekre is? A Közös Piac illetékesei egyelőre még nem használták ezt a minősítést, a legtöbb, amit az acélvitában kimondták az, hogy mélységesen fel vannak háborodva. A már említett ülésükön követelték az intézkedés visszavonását, vagy ellenkező esetben méltányos kártérítést sürgettek. Végső megoldásként kilátásba helyezték, hogy a Közös Piac válaszként és megtorlásként ugyancsak megemeli több fontos, az Egyesült Államokból importált áru behozatali vámját. Tény viszont, hogy a közösség brüsszeli központjában sokkal józanabbul és a jövőbe tekintve ítélik meg az acélvita várható hullámveréseit, hiszen arra figyelmeztettek: nagyon elfajulhat az ügy, ha a vitapartnerek „ha te így, én úgy“ - alapon lépegetnek. Az acélvita jelenleg ott tart, hogy a brüsszeli sürgetésre nem érkezett Washingtonból egyetlen azt sejtető jelzés sem, hogy esetleg szó lehet a döntés visszavonásáról. Az acélvita egyébként nem újkeletű Nyugat-Európa és az USA között, hiszen a hetvenes évek derekára nyúlik vissza. Hagyományos perpatvarnak nevezhető lassan, amely az acélipar válságával párhuzamosan kezdett felerősödni. Az acéliparra a hetvenes évek konjunktúrája után a stagnálás, majd a visszaesés évei köszöntöttek. Korábban az autóipar, az építési ágazat valósággal „falta“ az acélt, sőt az emelkedő fegyverkezési kiadások ugyancsak hozzájárultak az iparág felvirágzásához. A hetvenes évek derekán azonban a tartós tőkés gazdasági recesszió elsőként az acélipart kényszerítette térdre. Az olajárrobbanással összefüggésben csökkent az autógyártás, visszaestek az építkezések és jelenleg a legfontosabb „acélfaló“ ágazatok közül csak a hadiipar tartja magát. Az acélipar tehát az elsők között lett válságiparág. A megrendelések visszaesése súlyos gondokat okozott, egyre több lett a kihasználatlan kapacitás, sorra zárták be az acélüzemeket Nyugat-Európában és az USA-ban egyaránt. Egész üzemrészlegek zártak be, acélipari dolgozók tízezrei váltak munka- nélkülivé. Mivel rosszul ment az üzlet, a tulajdonosok elhanyagolták a korszerűsítést, a berendezések elavultak és a termelés egyre ráfizetésesebb lett. Mivel a megrendelések rendkívül visszaestek, nem is volt pénz a korszerűsítésre. így az egy évtizede még rohamléptekkel fejlődő iparágból súlyos gondokkal küszködő ágazat lett. Mindenképpen mielőbb megoldást kellett találni az acélkrízis enyhítésére. Más megoldás híján amellett döntött a Közös Piac, hogy leépítik, vagyis tudatosan elsorvasztják az ágazat egy részét. Az egyes tagállamoknak termelési fejadagokat szabtak meg, amelyeket a későbbiekben egyre-másra szegtek meg. Kezdetben a hazai termelési felesleget külföldi piacokon, főleg az USA-ban értékesítették. A helyzet akkor vált csak igazán bonyolulttá, amikor a válság valamennyi tőkés országot elérte. Minden kormány nyílt, vagy burkolt protekcionista intézkedésekkel próbálta védelmezni acéliparát az importtal szemben, hiszen több százezer munkahely védelme volt a tét. Az USA-ban mélypontra zuhant az acélgyártás, kétszázezer acélipari munkás került az utcára. Ekkor az amerikai acélipari cégek azzal a kérdéssel fordultak a kormányhoz, hogy hozzon intézkedéseket az acélimport korlátozására, mivel a behozatal még inkább súlyosbítja az ágazat válságát. A Fehér Ház korábban nem sokat habozott, ha szövetségesei érdekeit és a szabadkereskedelmet sértő döntés meghozataláról volt szó. Tavaly többször is erélyesen felszólította a Közös Piacot, hogy fogja vissza az USA-ba irányuló acélexportját. Nyugat-Európa ezt elutasította, ekkor az Egyesült Államok egyoldalúan döm- pingvámot vetett ki a közöspiaci acélra. Ennek a lépésnek meglett a hatása, mert a Közös Piac mégis beadta a derekát: acélgyártói vállalták, hogy évi egymillió tonnával csökkentik kivitelüket az USA-ba. Washington Nyugat-Európa önkéntes exportkorlátozásáról beszélt, holott világos volt, hogy a visszafogás az amerikai nyomás és a dömpingvámmal való zsarolás eredménye. Az acélimport korlátozása korántsem oldotta meg az ágazat gondjait, ezért az Egyesült Államok ismét úgy látta jónak, ha megint lép egyet. Mintha vérszemet kapott volna a nyugat-európai acéltermelők tavalyi engedménye nyomán, úgy vélte, idén már előzetes figyelmeztetés nélkül kész tények elé állíthatja őket. Ilyen előzmények után közölték a Fehér Házban a cikk elején említett négy évre szóló importkorlátozást. A tavalyi acélvita idén nyáron ismét fellángolt. Az Egyesült Államok kérlelhetetlennek látszik, míg a Közös Piac egyre erősebb, már nemcsak válaszintézkedésekkel fenyegetőzik, hanem azt hangoztatja, hogy bepereli az USÁ-t a GATT-nál (Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény) a szabadkereskedelem normáinak megsértése miatt. P. VONYIK ERZSÉBET (ČSTK) - Júliusban megkezdődtek a bratislavai Slovnaft vállalat szennyvíztisztító állomása mechanikai fokozata kiegyenlítő tartályának komplex próbái. Ez az állomás az egyik legnagyobb szlovákiai ökológiai létesítmény. Építését 1979-ben kezdték meg, a több mint 1 milliárd korona költségvetési keretből eddig 680 millió koronát fordítottak rá. A mechanikai fokozat berendezéseinek kipróbálása során már néhány kisebb módosítást elvégeztek, amelyek javították a mechanizmusok üzemelését. Ezekben a napokban az egyenlítő tartályt a minimális szintig vízzel töltik meg, és a közeljövőben beindítják az automata berendezést, amely megszakítás nékül 72 órán át üzemel. Az azt követő hónapokban a mechanikai, a kémiai és a biológiai fokozat egész technológiájának működését ellenőrzik. A beruházás fő kivitelezője a bratislavai Hydrostav vállalat, amely az építkezés 1979-ben történt megkezdése óta mintegy 290 millió korona értékű munkát végzett. Az idei első félévben a munkák és a szállítások terjedelmének tervét 101 százalékra, az egész évi tervet 54,7 százalékra teljesítették. A Hydrostav rövidesen átadja a létesítmény legfontosabb épületeit, s befejezi a külső világítás és a gyengeáramú elektromos létesítmények szerelésének előkészületeit, valamint az utak és más szilárd felületek építését. A Kurita japán cég gépi-technológiai berendezéseinek szerelése ezekben a napokban az ülepítő és a vegyi fokozatnál folyik. A szerelést végző brnói Chemont a csö- vezeteket is lerakja. A bratislavai termostav dolgozói az apparátusok szigetelését végzik. A Bratislavai Villanyszerelő-ipari Vállalat is teljes kapacitással munkához kezdett. De elkéstek a nagyfeszültségű áramelosztó berendezések több részének szállításával, ami gátolja a tisztítóállomás komplex próbáinak folyamatosságát. Ugyancsak hátra van még a mérő- és a szabályozómüszerek felszerelése, ami a Bratislavai Ipari Automatizálási Vállalat feladata. Az új mechanikai, vegyi, biológiai szennyvíztisztító állomás a Slovnaft vállalat legigényesebb ökológiai akciója. Két komplett önálló gépsorának teljesítménye 3600 köbméter lesz óránként. Itt fogják megtisztítani az ipari, a fe- kál- és az esővizeket, amelyeket jelenleg mechanikai olajtalanító berendezésekkel előtisztítanak. De még ezután is a szennyvízzel együtt naponta mintegy 8 tonna ásványi olaj, négy tonna fenol és 12 tonna nem oldódó anyag kerül a Dunába. A tisztítóállomás kapacitása várhatóan a Slovnaft vállalat továbbfejlesztése és több környező üzem rákapcsolása után is elegendő lesz. INNEN - ONNAN Tovább villamosítják Bulgária vasútvonalait Eddig a bulgáriai vasúti hálózatnak csaknem a felét villamosították, elsősorban a nagy ipari központokat és városokat összekötő vonalakon. A 8. ötéves terv előirányzatai szerint további 700 kilométernyi vasútvonalat villamosítanak, főleg a Szófiából kiinduló, s a közeli ipari településekbe vezető rövidebb szakaszokon. A villamosítás következtében 1985-ig több mint 30 százalékkal növekszik a vasúti hálózat áteresztő képessége, s ezzel együtt a tehervonatok átlagos haladási sebessége 45 százalékkal, az expressz vonatoké pedig 25 százalékkal lesz nagyobb. A hatékonyabb vasúti közlekedés a tervidőszak kezdetéhez viszonyítva 20 százalékkal csökkenti a gázolajfogyasztást, s a villamosítással kapcsolatos beruházások négy éven belül megtérülnek. (HÍZ) USA hitelblokád Nicaragua ellen Az Egyesült Államok kormánya felszólította az Amerikai Fejlesztési Bankot, hogy állítsa le a nicaraguai gazdasági létesítmények finanszírozását. Az amerikai befolyás alatt álló nemzetközi pénzügyi intézmény (a 11,5 milliárd dolláros alaptőke egyharmadát az USA jegyezte le, ennek megfelelően 35 százalékos a szavazati ereje, ami gyakorlatilag vétójogot biztosít a számára) felfüggesztette a közép-amerikai országnak korábban megígért 500 millió dollár folyósítását. Nicaragua jelezte, hogy az összeget kis- és közép- vállalatok fejlesztésére szánta volna. A bank megtagadta a hitel- nyújtást Managua és más nicaraguai városok fejlesztésére és megszüntette energetikai létesítmények finanszírozását is. (HVG) Olaszország atomenergetikai programja Olaszországban az olajtól való függőség csökkentésére nagyvonalú atomenergetikai programot készítenek elő. A kormány jelentős gazdasági támogatásban részesíti azokat a vidékeket, amelyek területén atomerőmüvek építésére kerül sor. A kormány mellett működő ipartervezési bizottság, a „Cipe“ nemrégiben döntést hozott: 1993-ig Olaszországban három atomerőmüvet kell építeni összesen 6 ezer MW kapacitással. Az erőmüvek leendő telephelyeként a bizottság hat körzetet vett számításba Piemont tartományban, Lombardiában és a délolaszországi Apuliában. A szakértőknek 20 hónapon belül kell kiválasztaniuk a három végleges körzetet. (HVG)
