Új Szó, 1983. augusztus (36. évfolyam, 179-205. szám)
1983-08-29 / 203. szám, hétfő
ÚJ szú 3 983. VIII. 29. A felkelés sorkatonája Húszéves volt, amikor kirobbant a Szlovák Nemzeti Felkelés, s bár csonka balkeze miatt végleg elbo- csájtották a katonaságtól, másnap az I. Csehszlovák Hadsereg Banská Bystrica-i csapattesténél mégis fegyveres szolgálatra jelentkezett.- A hírszerző különítményhez osztottak - emlékezik. - Néhány napos kiképzés után azzal bíztak meg, hogy küldjék tudósításokat a német csapatok délnyugat-szlovákiai hadmozdulatairól, Zlaté Mo- ravceba vezényeltek. Abban az időben a partizánegységek már ellenőrzésük alatt tartották a várost és a környéket. Több középületre kitűzték a vörös zászlót, mozgósították és felfegyverezték a felkelőkhöz csatlakozó munkásokat. Jozef Kováč otthonosan mozgott a tájon, hiszen az akkori járási székhelytől alig pár kilométernyire, Slažany községben született. A helyismeret megkönnyítette a harci feladatok teljesítését.-Igaz - bólintott.- De ez hátrányt is jelentett számomra. A fasiszta megszállók hazai szekértolói- a csendőrök, a gárdisták - ismertek, minden lépésnél számolni kellett az árulással, lebukással. Erre a sorsra jutott az ősz folyamán két partizán, akiket az SS-legé- nyek elrettentő példaként a Zlaté Moravce-i nagytemplom előtt felakasztottak. November vége felé a hírhedt POHG alakulatának „jóvoltából“ én is a Gestapo kezébe kerültem. A fasiszta hóhérok Nyitrára, a TATRA mozi épületében berendezett kínzókamrába hurcolták. Noha nem válogattak az eszközökben, mégsem tudták vallomásra bírni. A brutális ütések, rúgások sebhelyei most is látszanak az állán.- Némi vigaszt nyújtott, hogy a közös cellában, ahol harmincan zsúfolódtunk össze, „értékelhettük“ a történteket. Nem ismertem mindenkit, de a handlovái Košek vájár nevét mai napig sem felejthetem. ízig-vérig kommunista volt, tudott lelkesedni és lelkesíteni, szilárdan hitt a munkásosztály győzelmében, ezzel mindig új erőt öntött belénk.- Mi történt a foglyokkal?- Karácsony közeledtével azt híresztelték a pribékek, hogy „üdülőbe“ szállítanak s az ünnepek után szabadon engednek. Košek azonban megsúgta: Maut- hausenba akarnak vinni, szökjek ha tudok. így is történt. Az egyik ködös decemberi reggel a nyitrai vasútállomással szembeni utcában sorakoztattak fel bennünket. Én a sor szélén, a Korček fűszeresboltja előtt topogtam, ahol egy ponyvával takart kis teherautó várakozott. Egy alkalmas pillanatban felugrottam és a dobozok mögé rejtőztem. Szerencsémre az autó nemsokára elindult, Zlaté Moravce felé vette az irányt. A sofőr nem sejtette, hogy én is a rakomány között tartózkodom. Erről csak akkor szerzett tudomást, amikor már jó messze Nyitrától a vezetőfülke hátsó ablakán rákopogtattam. Pont a szülőfalum határában szál- tam ki a kocsiból. Ekkor már az ágyúdörgések közelről hallatszottak. A felszabadító szovjet csapatok elérték a Garam folyó vonalát.- Persze, a hitleristák is nagy erőket összpontosítottak a térségben. Ennek megfelelően módosítanunk kellett a felkelő egységek harcászati terveit is. A zlatnói, a skýcovi partizánok, akik kapcsolatot teremtettek a szovjet parancsnoksággal, rajtaütésszerű rohamokkal támadták a németek hadállásait, lassan felőrölték a nácik erejét. Mindenesetre a legnagyobb csapást a Vörös Hadsereg mérte a fasiszta hordákra, mely a tavasszal szívós harc árán átkelt a Garamon és meg sem állt Berlinig. A harcokban edződött Jozef Kováč számára természetes volt, hogy a felszabadulás után Csehszlovákia Kommunista Pártjához csatlakozzék. A párt az újjáépítés nehézségeivel küzdött, erkölcsi kötelességének tartotta, hogy részt vállaljon a sokrétű munka minden feladatából. Pártmegbízatásait a helyi nemzeti bizottságon, később az Iskolaügyi Megbízotti Hivatalban és a Banská Bystrica-i Vízgazdálkodási Vállalat építésénél kommunista módra, elvszerú- en teljesítette. ötévi bolyongás után visszatért Zlaté Moravceba, ahol rábízták a Járási Építőipari Vállalat üzemegységének irányítását. A tőle megszokott módon itt is következetesen megkövetelte a fegyelmet, a rendet, s csak a jó munkát vette alapul a beosztottjai minősítésénél. E miatt sok keserű pirulát kellett lenyelnie, ám inkább megvált a vállalattól, mégsem engedett. Ezután a Calex Hűtőgépgyárhoz szegődött, három évig fizikai munkásként bizonyította igazát, kiváló szervező képességét. Nagy erkölcsi megbecsülést jelentett számára, hogy a területi átszervezés után érdemben foglalkozhatott a kisipari üzemek kiépítésével. Most is büszke arra, hogy a korszerűsített műhelyek egy évvel későbben becses hozományt összpontosíthatták az alakuló járási szintű Kovoplast vállalatnál. Jó munkája jeléül számtalan állami, reszort és vállalati kitüntetésben részesült.-Természetesen az érmeket nem adták ingyen - vette át ismét a szót. - Továbbra is bizonyítanom kellett, mégpedig a Zlaté Moravce-i Közszolgáltatási Üzem igazgatói tisztéségében. Kinevezésem idején - 1974-ben - a hatmillió koronát sem közelítette meg az évi teljesítmények értéke, öt évvel később - 1979-ben - már 16 millió koronával számolhattunk. Lehet, talán ez is közrejátszott abbéin, hogy az egy fedél alá összpontosított Járási Közszolgáltatási Vál- latnak szintén én lehettem az igazgatója, sorkatonája? Valóban ez az igazság, hiszen ezen a poszton is harci feladatokat kell teljesíteni, akárcsak annak idején a Szlovák Nemzeti Felkelésben. Kováč elvtárs rövid szünetet tartott. Tekintetével végigpásztázta az íróasztalán heverő jegyzeteket, nem hagyott-e ki valami fontos dolgot az életrajzából.- Persze, persze, a jövő évben elérem a nyugdíjkorhatárt, holott még mennyi mindent el kellene végeznem... A sors iróniája, hogy a hat évtized folyamán tanult, harcolt, dolgozott, tanított és szervezett, alig volt magánélete. Nem hiszem azonban, hogy a forradalmár, a kommunista eszmék hordozója, bátor harcosa ezt sajnálja. SZOMBATH AMBRUS A Bielik házaspár (Nagy László felvétele) Emlékezni és emlékeztetni Szlovákia múltjának egyik fényes fejezete a Szlovák Nemzeti Felkelés. Bár közel négy évtized telt el azóta, évente augusztus vége felé országszerte újra és újra felidézzük a nehéz, de dicső napokat. A Szlovákiai Nószövetség Központi Bizottsága az idén tizedik alkalommal rendezte meg a Három nemzedék találkozóját, azzal a céllal, hogy a Felkelés résztvevői, a közép- és a legfiatalabb nemzedék képviselői együtt pillantsanak vissza a nagy eseményre, az azóta eltelt időszakra. Szép hagyománnyá váltak ezek az összejövetelek. Leírhatatlan a sors- és harcostársak öröme, hogy újra, viszonylag egészségesen, boldogan látják viszont egymást. Néhány évvel ezelőtt, az egyik ilyen találkozón figyeltem fel egy házaspárra. Akkor még nem tudtam kik ök, de a következő esztendőben, amikor a rokonszenves pár ismét ott volt a rendezvényen, már megérdeklódtem. így ismertem meg a Bielik házaspárt. Az idén a Považská Bystricában megtartott találkozón szintén megjelentek.- Eddig minden találkozón részt vettünk - mondotta Ernest Bielik. — Nagy örömmel jövünk mindig, hisz olyan kedvesek ezek a találkozások. Egyáltalán nem zavar, hogy itt a nők képviselői vannak túlsúlyban.- Még a háború éveiben tanulta meg tisztelni, becsülni a nőket- szólt közbe Terézia Bieliková.- Hiszen abban az időben a férfiaknak sem volt könnyű, de a lányok, asszonyok számára legalább egyszer olyan megterhelést jelentettek az akkori események. A harcostársak őszintén csodálták és tisztelték a nőket. Talán éppen a nehéz, bizonytalan kezdet adott szilárd alapot a Bielik házaspár szép, kiegyensúlyozott életéhez. ígéretesen fejlődő szakágazat NÖVELIK A VÁLASZTÉKOT A LOSONCI (LUČENEC) CSEMPEGYÁRBAN Korszerű termelőüzemek létrehozásával néhány éven belül teljes fordulat következett be az építőipari csempe- és kerámiagyártásban. A négy-öt évvel ezelőtt még hiánycikknek számitó burkolócsempéből például ma már jelentős túlkínálat mutatkozik a hazai piacon. A telítettség pedig gondot jelent termelőknek és értékesítőknek egyaránt. Üzemeink igy aztán csak a választék bővítésével, a minőség javításával, gazdaságosabb termeléssel tudnak versenyképesek maradni. A kereskedelem és a piackutatás feladata is kettős, hiszen a hazai divatváltozáson kívül a külföldi ízléseket, szokásokat is követni kell a kedvező értékesítési lehetőségek miatt. Szlovákia egyik legfiatalabb üzemében, a Kerámiaipari Müvek losonci csempegyárában a jelekből ítélve megértették az idők szavát. Első félévi gazdasági eredményeik legalábbis erről tanúskodnak. A tervezett 61 millió 100 ezer koronás árutermelési értéket közel másfél millió koronával teljesítették túl, s az első osztályú termékek aránya (72,71 százalék) lényegesen jobb a tervezettnél. A gazdaságosság szempontjából is jelentős mutatót, a selejt arányát a megengedett 7 százalékról 6,2 százalékra csökkentették. A sikerek hátteréről Morvay Andrea mérnöktől, az üzem tervező és információs osztályának vezetőjétől érdeklődtünk.- Idei feladataink minden tekintetben igényesebbek az előző esztendeinél, hiszen nemcsak a termelés mennyiségét kellett fokoznunk, hanem a minőség javítására, a választék bővítésére is törekedtünk. Az utóbbi időben az esztétikai kivitelezésnek meghatározó szerepe lett, hiszen a csempe ma már elválaszthatatlan része lakóépületeinknek, úgy is mondhatnám lakáskultúránknak. Annak ellenére, hogy a nem szocialista országba irányuló export feladatait csak 88,8 százalékra teljesítettük, elégedettek lehetünk. Mi ugyanis a terméket jó minőségben legyártottunk, a gond csupán az volt, hogy az egyik közel-keleti ország időközben fizetésképtelenné vált, igy egy másik országba kellett átirányítani a küldeményt. Az év végére azonban minden bizonnyal ez a tervmutató is száz százalék fölé emelkedik. Ami eredményeink, sikereink hátterét illeti, ezúttal két nem túlságosan gyakran hangoztatott körülményre hívnám fel a figyelmet, a számunkra is érvényes általánosságok - jó szervzés, munkafegyelem, anyagi érdekeltség stb. - mellett. Az egyik egy gyártástechnológiai újdonság, melyet az elmúlt évben vezettünk be, s lényege, hogy szakembereinknek sikerült új „receptet“ kidolgozni, folyékonnyá tenni az alapanyagot, s ezzel összefüggésben jelentősen csökkenteni a cseh országrészekből szállított kaolin mennyiségét. A másik a képzőművészeti iskolákkal való szorosabb együttműködésünk eredményessége, mégpedig a mintáscsempegyár- tásban. Meghirdetett innovációs programunk keretében nem kevesebb mint húsz új mintáscsempével jelentkeztünk a piacon, s ezek többségét kedvezően fogadta a vásárlóközönség. Az új termékek iránti érdeklődést saját áruminta szaküzletünkben is felmérhetjük, s hasonlóképpen figyelembe vesszük a Jednota Fogyasztási Szövetkezet és az Építőanyag- ellátó vállalat elárusítóinak észrevételeit is. Az említetteken kívül az elmúlt fél esztendőben jelentős megtakarítást értünk el az alapanyag, a villamos és a gázenergia felhasználása terén, s csökkentettük a gépek állásidejét is. Ugyancsak az elmúlt hat hónap krónikájához tartozik, hogy már nem gyártunk III. osztályú terméket. A jövőt illetően Morvay elvtárs- nó elmondotta, hogy felkészültek a jelenleginél szigorúbb termelési, gazdálkodási körülményekre is. A tervezésnél figyelembe vették például az egyéni lakásépítések csökkentésének előrejelzését, s a várható kiesést egyéb, nem hagyományos kerámiai termékek gyártásával kívánják helyettesíteni. A gyár egyik részlegén kísérleti gyártás formájában már elkészültek az első fürdőszobai porcelán- tárgyak, a különböző fogasok, szappantartók és egyéb edények, melyek fokozatosan kerülnek a piacra. A fő termelési profil természetesen a jövőben is a fali burkolócsempe gyártása marad, emellett azonban az úgynevezett gla- zúrozott padlócsempe gyártásának felfuttatásával is számolnak. Jelenleg 120 féle csempét gyártanak, s elkészültek már az 1984-es esztendő termékeinek mintapéldányai is. A legnagyobb gondot pillanatnyilag a munkáshiány okozza a gyárban, remélhetőleg nem sokáig, mert hamarosan húsz saját nevelésű fiatal már teljes értékű szakmunkásként bekapcsolódik a termelésbe. A gyár közössége már korábban elhatározta az idei feladatok határidő előtt való teljesítését. Nem titok, hogy az erkölcsi elismerésen túl ezt a kollektívák jól felfogott anyagi érdekei is megkívánják. - h. a -Hogyan is kezdődött? - tettem fel a kérdést a feleségnek.- 1939-ben mindketten tiszti iskolába kerültünk a Szovjetunióba. Ott ismerkedtünk meg. A férjem ugyan nem bánta volna, ha rövidesen összeházasodunk, de én a háború utánra akartam halasztani az esküvőt. Sosem volt biztos a holnapunk. Este parancsot kaptunk, s menni kellett. Nem tudtuk, mikor találkozunk legközelebb. Egy alkalommal, pontosabban 1944. február 7-én aztán megegyeztünk, hogy ha még egyszer sikerül találkoznunk, összeházasodunk. Sokáig semmit sem tudtunk egymásról. Újra egy véletlen hozott össze. Poprádon az út szélén megláttam egy szovjet tisztet, a férjemet. Én gépkocsival mentem arra. Aztán már nem is váltunk el egymástól. A fiatalos lelkesedés, az eltökéltség volt az, ami miatt egyenruhát öltött Terézia asszony. Testvérével együtt ment a Szovjetunióba (ö a szovjet hadseregbe állt be). Az itthoniakról alig volt hírük, csúfján annyit tudtak, hogy az apjukat is üldözik, bujkálni kényszerült miattuk.- A legnehezebb napokat Duk- lánál éltük át. Pedig akkor már úgy éreztük, nem bírjuk tovább. Mégis sikerült. A Felkelés elnyomása utáni tél is szörnyű volt. A hegyekben annyi volt a hó, hogy attól tartottunk, ott fagyunk. A felszabadulás a kimondhatatlan örömöt jelentette számukra. Kéthetes szabadságukat a férj szüleinél töltötték, majd megkezdődött számukra az új élet. A feleség még másfél évig viselte az egyenruhát, utána Szlovákia fővárosában telepedtek le.- Befejeztem a kereskedelmi akadémiát, közgazdászként dolgoztam. A Szlovákiai Ipari Szövetkezetek Szövetségéből mentem nyugdíjba. Néha úgy érzem több az elfoglaltságom, mint mikor munkaviszonyban voltam. Hét unokámra felváltva vigyázom. A szünidő alatt volt olyan időszak, amikor mind nálunk voltak. Természetesen a közéleti tisztségeivel járó feladatok töltik ki élete jelentős részét. Az utcai párt- szervezet alelnöke, a Szlovákiai Antifasziszta Harcosok Szövetségének instruktora, a városi szervezet lektora, hogy csak a lényegesebbeket említsem. Évente 20-30 előadásra, beszélgetésre hívják meg Szlovákia különféle helyeire. És ó mindig szívesen megy. Elmondja mit élt ál a háború borzalmas éveiben, milyen volt akkor a fiatalok és a nők helytállása. Ószintén örülök, hogy sok embert ismertem meg az évek során és annak is, hogy engem is sokan szólítanak meg, még olyan helyeken is, ahol azt hiszem nincs ismerősöm - mondotta. Idén is sok-sok régi ismerőssel találkoztak Považská Bystricában. Az augusztusi hétvégén felidézték a közös szomorú emlékeket és az azóta eltelt örömteli éveket. S együtt mentek az elesett hősök emlékéhez, hogy leróják kegyeletüket, hogy vörös szegfűket helyezzenek el a harcok színhelyén emelt emlékműnél A Bielik házaspár most is egymás mellett haladt, úgy mint az eltelt közel négy évtized alatt. Remélik, jövőre újra találkoznak a Felkelés valamelyik színhelyén, hogy emlékezzenek és emlékeztessenek. DEÁK TERÉZ
