Új Szó, 1983. augusztus (36. évfolyam, 179-205. szám)
1983-08-29 / 203. szám, hétfő
A Szlovák Nemzeti Felkelés - filmeken Talán kevesen tudják, hogy a szlovák filmművészet, noha megszületését csak a felszabadulás utáni évektől számítjuk, hiszen kibontakozására, a folyamatos nemzeti filmgyártás megteremtésére csupán az államosítás után kerülhetett sor, tulajdonképpen már a Szlovák Nemzeti Felkelés idején kezdett formálódni. Egy maroknyi csoport 1944 nyarán Brezno környékén egy néprajzi kisfilmet forgatott, amikor értesült a felkelés kitöréséről. A stáb tagjai nem haboztak, tudták, hol a helyük: Pa/ó Bielikkel az élen felvevőgépükkel a felkelés irányítóinak szószólóivá váltak, s páratlan értékű, autentikus felvételeket készítettek a nép partizánharcairól, az ellenállás mozzanatairól. (Később ezekből a felvételekből született Bielik A szabadságért című dokomentumf ilmje.) Természetes hát, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés a szlovák filmművészetnek meghatározó és állandóan visszatérő témája lett, olyan kiapadhatatlan forrás, melyből az alkotók gyakran merítettek, így nem csoda, ha a filmek- a művészi ábrázolást és az események megjelenítését tekintve- a csaknem négy évtized alatt sokat változtak. Míg a felszabadulás után az alkotók többsége a felkelést csak nagy általánosságban, egysíkúan ábrázolta és a hangsúlyt elsősorban az emberek hősiességére helyezte, a hatvanashetvenes években már lehetővé vált, hogy a tények alaposabb ismeretében vetítsék elénk a történelmi eseményeket és új összefüggésekre is rávilágítva elevenítsék fel a döntő mozzanatokat. Művészeink már a kezdet kezdetén azon fáradoztak, hogy a film sajátos kifejezőeszközeivel valljanak a felkelésről, s vászonra vigyék a harc élményét. Törekvésük 1948-ban öltött testet, A farkasodúk című filmmel. Ez a filmtörténeti szempontból ma már klasszikusnak számító alkotás hazai filmművészetünkben mérföldkövet jelent, hiszen az első játékfilm, mely a felkelést vetíti vissza, mégpedig az események mélyebb összefüggéseit is vizsgálva. Paľo Bielik ebben a munkájában a partizánmegmozdulásokat ábrázolva korhű társadalomrajzot ad, s a felkelést a szlovák nemzet elszánt összefogásaként szemlélteti. Alkotása kiállta az idő próbáját, eny- nyi év után is megőrizte időszerűségét és frisseségét. Paľo Bielik örökbecsű műve óta mintegy harminc játékfilm készült, mely a felkeléssel, az ellenállási mozgalom kibontakozásával foglalkozik. A felkelési téma a művészi ábrázolást tekintve széles skálájú: az események, a harci megmozdulások hiteles bemutatásától kezdve az egyén és a közösség közötti érdekellentétek lélektani megjelenítésén keresztül egészen az erkölcsi-etikai kérdések elemzéséig, a magatartásformák szemléltetéséig terjed. Eleinte a háborús és felkelési témájú filmek csak az élményt adták vissza, a harc egy-egy részletét vitték vászonra, többnyire regényes, elbeszélő formában (A tizenkettedik órában, A félbeszakadt dal, Tavaszelő), az újszerűségre való törekvés csak elvétve bukkan fel bennük, holott az ötvenes évek második felétől a művészet többi ágában afelkelési témafeldolgozása már megváltozott. Szemléletváltásra csak a hatvanas években került sor. Ismét Paľo Bielik volt az, aki maradandó értékű művet tudott alkotni. Akár A negyvennegyedik, akár a Dabač kapitány című munkáját tekintjük, megállapíthatjuk: A farkasodúk óta jelentősen előrelépett, hiszen a hajdani események újraidézésén túl a tények mögött a történelem kiindulópontjait, a nemzet sorsának fordulópontjait is kereste. Új színfoltot jelentett e filmek sorában az Utolsó visszatérés is, amely még ma is az egyik legerőteljesebb szlovák alkotás, és az Ének a hamvasszürke galambról, mely a téma poetikusan átlényegített megfogalmazása miatt érdemel figyelmet. A legtöbb felkelési témájú film a hetvenes években készült. Egyesek a felkelést vagy az ellenállási harc valamely szakaszát vitték vászonra - korhű, dokumentumigényű filmkrónikaként (Poéma a lelkiismeretről). Ezekben a filmekben a felkelés mentes minden pátosztól, stilizáltságtól, látványosságtól és regényességtől. Mások az embert állítják érdeklődésük homlokterébe, azt vizsgálják, milyen hatást váltott ki az egyénekben a történelmi esemény, a pusztítással párhuzamosan hogyan acélosodott az emberek akarata és önfeláldozása. Lényegesen hatásosabbak és meggyőzőbbek ezek a müvek, hiszen azt elemzik, milyen körülmények között bontakoztak ki azok a típusok, történelmi helyzetek, sajátosságok, amelyek a harcokban, a küzdelemben meghatározták az egyén, esetleg egy csoport cselekvését, magatartását. Ezek a filmek az emberi sors művészi magyarázatait keresik a történelem menetében, a személyiség és a közösség kapcsolatát, szereplehetőségeit kutatják. Ide sorolható Az ember a hídon, A fénykeresók, a minszki filmesekkel közösen készített Holnap késő lesz, A nap, amely nem múlik el, Az ismeretlen vadász trófeája, a Találkozás, A szétszakítottak, Az utolsó lélegzetig. Sikresesebb vállalkozásnak tekinthető A völgy, a Ha puskám lenne, a Nagy éjszaka, nagy nap, a Szökésben, a Menj már, ne búcsúzz. Elmondott már a szlovák film a felkelésről mindent, amit fontos volt elmondania? Bizonyára nem, az ellenállási mozgalommal foglalkozó alkotások sora folytatódik, ámbár a művészi ábrázolás magasabb szintjén. Az egykori filmkrónikák helyett mindinkább előtérbe kerülnek azok a müvek, melyek a múltat idézve a jelen életformáinak a változatait is ábrázolják. TÖLGYESSY MÁRIA A művészek által a világirodalomban létrehozott valamennyi érték élt és élni fog, mivel lényegében az életet alkotó folyamatnak fogja fel, és a jobb társadalmi rendért, a nemzetek és az emberiség felvirágzásáért folytatott harc igazságának elismerésén alapszik. Ez jelenti az író erejét és ez művészi hatásának magyarázata. A béke eszméjének kell uralkodnia a szó művészeinek agyában és szívében. A béke a kultúra létez'ésének és fejlődésének alap- feltétele. Csak a tartós és szilárd béke biztosíthatja a nemzetek alkotó energiájának kibontakozását. Erről a magától értetődő dolgokról nem is kellene szólni, ha nem tagadnák és torzítanák a bértoll- nokok hadai, az imperializmus lakájai, akik a fegyverkereskedelem spekulánsait segítik. A béke és a népek közti barátság nagy zászlóvivője a Szovjetunió. A béke és a népek közti barátság jelszava a Nagy Októberi Szocialista Forradalom zászlajára volt írva. Ez a humánus jelszó a szovjetek oldalára állította Európa és Amerika legnagyobb íróit. Büszkén vállalták a békét hirdető fiatal szovjet társadalom barátainak magukat Romain Rolland, Anatole France, Bemard Shaw és Theodor Dreiser, Henri Barbusse és Martin Andersen Nexö. A békefronthoz való csatlakozásuk nagyot lendített a nemzetközi értelmiség haladó mozgalmán, amelyet a szenvedélyes békeharcos, Makszim Gorkij vezetett. A különböző országok íróinak százai küzdöttek az évek során a békeharcosok sorában. A békeharc eggyéforrt a reakció elleni harccal és a kultúrának a fasizmustól való védelmével. S ez természetes. Nemrégiben, vendégként részt vehettem az NDK íróinak kongresszusán. örömmel láttam, hogy mindannyian tudják, mi az író legfontosabb feladata. A békéért folyó és a háborús fenyegetés elleni harcot a német írók tevékenységük egyik legfontosabb feladatának tartják. Ebben egyetértenek a legkülönbözőbb egyéniségű és tehetségű írók, Arnold Zweigtól Bodo Uhsetöl, Johannes R. Be- chertól, Ludwig Renntól, Bertold Friedrich Wolftól, és Willi Bredeltől a fiatalokig, a német földön már népszerűvé vált költőkig, Hermli- nig és Kurt Bariéiig. Amikor a kongresszusi felszólalásokban értintettem a béke ügyét és azt mondtam, hogy éppen ez az az „örök“ költői téma, amely oly kedves és közeli minden igazi költő számára, amikor kijelentettem ennek kapcsán, hogyha megtiltanák, hogy a békéről írjak, megszűnnék író lenni és boldogtalanná válnék - a teremben jelenlevők oly forró együttérzéssel és helyesléssel fogadták szavaimat, hogy megértettem: a haladó német irodalom kész tehetségeinek - az idősebbeknek és a csak most jelentkezőknek teljes erejével lelkesen dolgozni a világbéke megszilárdításáért és kész segíteni saját nemzetét a fasizmus fertőzéséből való végleges kigyógyulásban. A ma írója sohasem felejti el Makszim Gorkijt, aki népének az irodalom eszközeivel való odaadó szolgálatára a- 'mindenekelőtt a nemzetközi szolidaritásra, a nemzetközi béke szolgálatára tanított. Az író nem felejti el azt a munkát és lelkesedést, amelyet Romain Rolland fejtett ki a kultúrának a fasizmustól való védelmében. Ök a béke őrei voltak, a szó igazi értelmében humanisták - nagy és örökké bátorító példaképek minden ország írói számára. Ha a hitleri sötétség és jogtalanság nyomasztó évei után a német írók egységes és szilárd csapatban tömörültek és a demokratikus Németország értelmiségének első soraiban harcolnak saját hazájuk és minden nép békéjéért, akkor mennyivel több a mi reményünk és mennyivel nagyobb az eltökéltségünk, hogy a többi ország irodalmi erői csatlakoznak a háború ellenségeinek hatalmas mozgalmához! A béke: élet, a gyermekek boldogsága, a kultúra virágzása - így értik, ennek érzik a háborús gyújtogatok elleni szilárd harcukat a föld legjobb emberei, a Szovjetunió barátai. Ezért van az, hogy minden becsületes író, bármilyen nyelven beszél és bármely országban lakik, a béke természetes harcosa. KONSZTANTYIN FEGYIN Találkozásaim egy könyvvel A kötelező olvasmányok akkor végeláthatatlannak tűnő sorában az egyik tételt jelentette. A feltűnő csak az volt, hogy mind a magyar nyelv és irodalom, mind a szlovák nyelv és irodalom tantárgyak óráin lediktált címjegyzékben ott szerepelt Peter Jilemnický Garam menti krónikája. Abban az életkorban az ember alig lépett ki a mesék „jó kontra rossz“ világából, a gyermeki képzeletet a kamaszkor ábrándozásai, a kalandvágy és az egyre gyakrabban jelentkező kritikai gondolkodás váltotta fel. A „miért?“ kezdetű kérdésfeltevések, a környezetemtől várt és kapott válaszok, a könyvekből nyert felvilágosítások szülte gondolatok zűrzavarában voltak biztos pontok: Petőfi versei, Móra Ferenc természeti metaforákkal teli, mesés igaztörténetei és a „háborús könyvek“.- Jó háborúsat szeretnék! - jelentettem ki túlzott magabiztossággal falunk könyvtárosának, aki sohasem mulasztotta el, hogy az éppen „kiolvasott“ háborús könyvhöz ne fűzzön megjegyzést, ne kérdezzen a hőseiről, vagy pusztán magáról a történetről. Ma már meghatározhatatlan kitől vagy mitől született meg bennem az a vágy, amellyel ezeket a második világháborúban játszódó történeteket olvastam. A cselekmény, a küzdelem, a hősies helytállás, a nem egyszer hozzám hasonló kamaszok világa találkozott a már sokszor hallott történetekkel: apám Horthy hadseregéből való szökésének történetével, a faluban maradottak szenvedéseit elevenen őrző emlékekkel. A gyermeki képzelet mesévé alakította ezeket, s míg a kamaszkor olvasmányélményei, az iskolai kötelező olvasmányok körvonalazták, értelmezték is mindezt, évek teltek el. A Garam menti krónika érettségi tétellé növekedett, majd néhány év múlva egy tévéfilmben Gondás erdész nevét hallva, ismét kézbevettem a kötetet. S mennyivel más, minden addigi találkozásnál különb élményt jelentett egyszerűsége, mindaz ami a sokáig életteremet jelentő falu és gyár munkásainak gondolkodásában is oly természetes és mindennapi volt. ,,Ha harcolok, tudnom kell miért teszem! Ezért mondom magának: ha majd a krónikáját írja, ügyeljen rá, hogy mindenekelőtt azokat szerepeltesse, akik tudták, miért küzdenek! Ne azok legyenek első helyen, akik csak a mindenkori helyzethez alkalmazkodtak, hanem azok, akik a helyzetek kialakításán fáradoztak! Ne magasztalja a személyes bosszúban gyökerező tetteket! Ne tüntesse fel hősiességnek az önző, egyéni érdekek védelmét! Azokat figyelje, akik nem azért harcoltak a németek meg kiszolgálóik ellen, mert meglopták őket, hanem általános magatartásukat gyűlölték: az erőszakot, a gyilkolást, a gyújtogatást és rablást.“ A tudatosság, a valóság pontos ismerete a meghatározó, hiszen az érzelem, amilyen gyorsan fellángol, ugyanúgy el is alszik. A meggyőződés, a minden összetevőjében elméleti alapokra épített, gyakorlati sajátosságokat elemző antifasizmusnak szép példáját adta Fábry Zoltán. Ilyen egyszerű tehát a képlet? Csak megismerni, mérlegelni és tudatosan vizsgálódni, majd állástfog- lalni kell? Fábrynak a cselekvés volt a lényege. S ez a lényege minden antifasizmusnak. Annak is amit Jilemnický könyvéből megismertem, annak is amelyet számomra apám szökése jelent. Mert a mércét meg kell keresni: a családban, a hazában és a világban. A tudatosság, a meggyőződés kívánja >gy DUSZA ISTVÁN Jelenet Paľo Bielik emlékezetes filmjéből, A farkasodúkból MIROSLAV VÁLEK Hajnalhasadás Emberek voltunk, akárcsak ti: ifjak, vígak. Ki adja vissza széttört álmainkat? Ki lesz, aki meleg sorokkal biztat: „Kedvesem, várlak. Mikor térsz vissza már?“ Testünk a nyirkos földben rothad, s homlokunkon lomhán szivárgó, jeges cseppek dobolnak sután. Parancsnokunk sapkája úgy csüng egy málnabokron, mint szárnyszegett, reszketeg madár, vihar után. Villámlás, zápor. Egy augusztus reggel, ha felzeng az ég, testünk egy emlék vezényszavára ébred: felnézünk: Mi ez? Gránát süvít az égnek, vagy vihar kavar, sasként, a hegyek ormán örvényt? Nyirkos odúnkba, sápadt meteorként egy keskeny résből halvány fénysugár hull. Halott szemünk fénylő tükörként bámul a nagy csodára a sötétségen át, s halott mellünk visszafojtja lélegzetét. Hallgatunk. S ekkor egy elvtárs magasba emeli kezét *amott, a szélen, s így szól bele a kéklő, méla csendbe: Szép napunk van. Traktorok zúgnak, rendre. A folyó árját erőmű dagasztja, a sírjainkon gyár szökik magasba, mint az eper fehér virága. Emberek voltunk, akárcsak ti, ifjak, vígak, s ha már a halál lezárta álmainkat, túl kínokon és vad borzalmakon, halljuk, amint új, büszke dal fakad, melytől a föld új lendületre kap, s mely halálunkra feleletet ad. Élő múlt A BÉKE ŐREI
