Új Szó, 1983. július (36. évfolyam, 153-178. szám)
1983-07-14 / 164. szám, csütörtök
Néhány héttel ezelőtt még egyetemi hallgatók voltak; szakkönyveket, jegyzeteket bújtak, lázas izgalommal készültek államvizsgájukra, diplomamunkájuk megvédésére, ma friss diplomások - fiatal mérnökök, matematikusok, tanárok, közgazdászok, tele tervekkel, elképzelésekkel. Még pár hét és ott állnak a tervezőasz- talnál, a katedrán, a számítógép mellett, ahol nemcsak önmaguk, hanem mások előtt is bizonyíthatnak. Varga Győző a bratislavai Alkalmazott Kibernetikai Intézet munkatársa lesz. Tanulmányait a Komenský Egyetem matematika-fizika karának elméleti kibernetika tanszakán végezte.- Sokan kérdezték már tőlem, kell-e különösebb adottság a matematikához. Szerintem semmiféle rendkívüli tehetség nem kell hozzá, szorgalommal, kitartással meg lehet tanulni, ha az ember szereti. Az biztos, hogy nehezebb, mint a többi tantárgy, s nem lehet úgy tanulni, mint mondjuk a történelmet. Én a Galántai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban megfelelő alapokat kaptam, így sem a felvételin, sem az öt év alatt nem voltak nehézségeim, s már a kezdet kezdetén éreztem, hogy matematikából semmivel sem vagyok rosszabb, mint azok, akik a fővárosi gimnáziumokból érkeztek. Ezen a karon csakis a tudás a döntő, egyáltalán nem számít, hogy ki milyen tanítási nyelvű iskolát végzett. A kezdeti nehézségekkel könnyen megbirkóztam, hiszen nagyszerű tanárok foglalkoztak velünk.- Ha ennyire szereti a matematikát, az egyetemen bizonyára bekapcsolódott a tudományos diákköri munkába.- Sajnos, azt kell mondanom, hogy nem. A gimnáziumban még jártam olimpiákra, az egyetemen azonban nem vettem részt hasonló munkában, nem is tudom, miért. Pedig volt elég időm és biztos, hogy szakmailag is előnyös lett volna. Ha elölről kezdhetném, nem hagynám ki ezt a lehetőséget, hiszen megkönnyítené a diplomamunka írását is. Ami viszont nagy segítségemre volt, az a magyar szakirodalom. Matematikából kiválóak a magyar kiadványok, tanulmányaim idején sok könyvet használtam, nemegyszer még a társaimnak is fordítottam belőlük. S ha tanácsot adhatnék a most indulóknak, akkor csak annyit, hogy ne legyenek vissza- húzódóak, gátlásosak, bátran álljanak elő tudásukkal.- Szerencsére én is jó alapokat kaptam a Somorjai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumban - mondja Duducz Zita. - Igazából a Komenský Egyetem numerikus matematika tanszakán jöttem rá, milyen színvonalasak voltak a gimnáziumban Galambos Lász- lóné matematikaórái. Ha őszinte akarok lenni, eleinte nem tartoztam azok közé, akik különösebben rajongtak ezért a tantárgyért. BeFriss diplomával vallom, azért sem volt hozzá túl nagy kedvem, mert nemegyszer komoly nehézségeim voltak vele. így aztán egyre többet ültem a példák fölött. Egy nap végül rájöttem, hogy már nemcsak tudom, hanem szeretem is ezt a tantárgyat, és tanárnőm tanácsára ezt a pályát választottam. Már egyetemista voltam, amikor egykori iskolámban elvállaltam a matematikai szakkör vezetését. Mindebből csak azt a tanulságot tudom levonni magamnak, és ebből azt hiszem mások is okulhatnak, hogy kitartással és akarattal még a távoli célt is elérheti az ember.- Ezek szerint ha most állna döntés előtt, ugyanezt a szakot választaná?- Nem tudok egyértelműen válaszolni erre a kérdésre, de mindenképpen olyan szakra jelentkeznék, amely a matematikára épül. Munkahelyemen, az Alkalmazott Kibernetikai Intézetben a tanultaknak, remélem, hasznát veszem majd, bár programátor- ként fogok dolgozni. Nem egészen ismeretlen számomra ez a munka, hiszen egyetemi éveim alatt a Szlovák Tudományos Akadémia egyik intézetében tudományos segéderőként dolgoztam és mert a diákköri munkám is a számítógépekkel volt kapcsolatos, tudom, hogy mi vár rám.- Én is csak azt tudom mondani, hogy a somorjai gimnázium nagyon jó útravalóval látott el- mondja Lukovics László, a Szlovák Műszaki Főiskola villamos- mérnöki karának diplomása.- Matematikából is, fizikából is kellőképpen felkészítettek, ezért felvételiznem sem kellett. De szerencsés vagyok azért is, mert régi álmom vált valóra, amikor bekerültem erre a főiskolára. Persze, a puszta vonzalom korántsem elég ahhoz, hogy sikeresen vegye az akadályokat a hallgató, a tudást csak rendszeres tanulással érheti el az ember. Már az első évfolyamban sokan kiestek közülünk, mert félvállról vették az iskolát.- Ha az öt év alatt olyan simán ment minden, akkor talán a diplomamunka megírása sem jelenthetett különösebb erőfeszítést.- Ez azért nem egészen így van, hiszen olyan témát választottam, melyhez nálunk egyáltalán nincs szakirodalom. Diplomamunkámban ugyanis a klasszikus és új típusú áramelosztó állomás közötti különbségekre, előnyeire és hátrányaira, az új hatékonyságára akartam rámutatni, konkrétan a bősi vízi erőmű példáján. S mivel az új típusú áramelosztóról nálunk semmiféle dokumentáció még nem jelent meg, a Siemens-cégtől kértem katalógusokat, s ezek alapján dolgoztam ki a tervet, amelyet aztán a Hydroconsul igazgatója bírált felül. Munkámat kitűnőnek találta, amit az is bizonyít, hogy dolgozatomból központi terv lett, s külön jutalmazták. Ezek után talán csodálkozni fog, hogy nem Bősre, hanem a gellei gép- és traktorállomásra megyek dolgozni, ahonnan vállalati ösztöndíjat kaptam, s most önálló technológusuk leszek. Tárnok István a Szlovák Műszaki Főiskola gépészmérnöki karán végzett. Mint mondja, eredetileg orvosnak készült.- Hogyan lesz valakiből gépészmérnök, aki gyermekkorától az orvosi hivatásról álmodott? Hogyan lehet felcserélni a biológiát matematikára és fizikára?- Akit a komáromi gimnáziumban Oláh Imre tanított, annak meg kellett szeretnie a matematikát. Igaz, hogy a biológia a kedvenc tantárgyam volt, de szerettem a gépeket is és szívesen barkácsolok. Úgy érzem, aki a komáromi gimnáziumban érettségizik, bátran jelentkezhet bármilyen főiskolára, mindenütt megállja a helyét. Egyet hiányolok csupán, de tapasztalataim azt mutatják, hogy máshol is így van: a diákokat nem tanítják meg arra, hogy levetkőzzék gátlásaikat és szlovák nyelven is felszadabultan adjanak számot felkészültségükről. Mivel megalapozott tárgyi tudással kezdtem főiskolai tanulmányaimat, bátran vállalkoztam a tudományos diákköri munkára is. Ez feltétlenül előnyös volt, hiszen az itt tanultaknak később nagy hasznát vettem.- Talán a diplomamunkájára gondol?- Arra is, bár ennek témája nem a hőmechanika volt, hanem az NL-Amur teherhajó oldalrészei feszítőelemeinek hegesztése, a komáromi hajógyár gyártási feltételeire alkalmazva. A problematikára Ostatnik Lóránt mérnök hívta fel a figyelmet, ő volt a diplomamunka szaktanácsadója is. Máskülönben újításként fogadták el dolgozatomat, s a jelek szerint a gyakorlatban alkalmazni is fogják. Pár hét múlva már én is itt fogok dolgozni, hiszen a gyár vállalati ösztöndíjasa voltam. Beszélgetésünk alapján talán most arra következtet, hogy négyéves főiskolai tanulmányaim idején csak a szaktantárgyaknak éltem. Elmondom hát azt is, hogy imádom az irodalmat és sajnálom, hogy annak idején nem fogtunk össze és nem alapítottunk irodalmi színpadot, vagy valami ehhez hasonlót. Mert időnk lett volna erre is bőven. Egy biztos, az önképzés mellett a kulturális tevékenységről, az irodalomról a jövőben sem fogok lemondani. Akárhogy alakul is a sorsom, a gépek mellett az irodalom is szerepet kap életemben. TÖLGYESSY MÁRIA A költő folytatódik A Szovjet Irodalom Majakovszkij-száma A Szovjet Irodalom című folyóirat teljes egészében Vlagyimir Majakovszkijnak szentelte júniusi számát, a költő születésének 90. évfordulója alkalmából. A mintegy kétszáz oldalas összeállítás jelentős teljesítmény, átgondolt szerkesztői munka eredménye. Nyitott képet ad Majakovszkijról, nem „voltként“, „múltként“ idézi meg alakját és művészetét, hanem úgy, mint eievenen ható erőt. Ezt teszi mindjárt a szám vezérírásában Robert Rozsgyeszt- venszkij, a kortárs szovjet költészet egyik kiemelkedő képviselője, aki - Petőfi A XIX. század költői című versének híres sorait juttatva eszünkbe - többek között a következőket írja: ha költő vagy, ha emberekkel foglalkozol, akkor tehetséged mértéke szerint, utánozhatatlan vérmérsékleted határai közt, nem csak a saját gondjaiddal, örömeiddel, bánataiddal kell törődnöd, de mindig meg kell érezned az emberek közös gondjait, meg kell értened izgalmaikat és reményeiket.Mint Majakovszkij, akinek a műveiből tartalmas és jellemző válogatást is közöl a lap, verseket és poémákat- magyarul először és új fordításban. Említsük meg közülük az Erről című poémát, melyhez a fordító, Szilágyi Ákos írt tömör, de- a Majakovszkij-versek lényegének a megközelítéséhez, illetve a visszaadásához - több új, figyelemre méltó szempontot fölvető utószót. ,,A legnagyobb problémát ugyanis az jelenti Majakovszkij magyarra való átültetésében - olvashatjuk -, hogy a magyar költészetben nincs olyan összefüggő poétikai hagyományréteg, amelyre az orosz futurizmus, közelebbről Majakovszkij saját lírai poétikája vonatkoztatható lenne. A magyar fordítónak kell tehát magát ezt a vonatkoztatási rendszert is megteremtenie, ha azt akarja, hogy a versek ne csupán az eredeti müvek »lenyomatai«, holt dokumentumai legyenek, hanem éljenek és hassanak is, folytathassák halhatatlan életüket egy másik nemzet közös ihletében, a nyelvben.“ Például kiemeli a Maja- kovszkij-versre oly jellemző ún. hangmetaforák, szókép-funkciójú szójáték-rímek, rímfacsarások tolmácsolásának a nehézségét, amelynek a megoldása szerinti elsőrendűen fontos feladat, mivelhogy a majakovszkiji vers az említett elemekre épül, „nem olvasásra, hanem előadásra, nagy hallgatóság előtti hangos felolvasásra, hangra íródik“. Hogy teljes legyen az Erröl-ról alkotott kép, mindjárt az utószó után elemző tanulmányt olvashatunk a poémáról, Ljudmila Szmirnova tollából, A ,,millió volt feszültségű“ szó címmel. A már említett Majakovszkij-vá- logatásban szerepel egy eddig ismeretlen vers is, a Kommunisták vagyunk, melynek kísérőszövegé- böl, Georgij Geraszimovtól, megtudjuk, hogy egy, az Állami Majakovszkij Múzeumba nemrégiben került, 1923-ban nyomtatott reklámcédula hátoldalán bukkantak rá. Izgalmas olvasmányok a Majakovszkij levelezéseiből közzétett darabok, köztük a halála előtt írt, és éppen egyszerű, nyugodt hangvételével megdöbbentő hatású búcsúlevele - Mindenkihez; továbbá a költő nővérének Ljudmila Majakovszkájának visszaemlékezéseiből közölt részletek, Margarita Aligernek, a harmincas években indult szovjet költőnemzedék kitűnő képviselőjének a Majakovszkij folytatódik című vallomása, valamint Borisz Paszternak visszaemlékezései. A következő fejezet külföldi írók, költők rövidebb-hosszabb megnyilatkozásaival láttatja Majakovszkijt, és azt is, hogy melyiküknek mit jelentett, és miben áll újító szerepe századunk költészetében. A francia Alain Bosquet kiemeli egyebek között, hogy Majakovszkij rögtön a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után ,,a töretlen előrehaladást szimbolizálja, az ember személyisége megváltozásának eposzát... Eszméi mellett közelharcba is bocsátkozott az őt körülvevő valósággal, ami az akkori francia költők számára igen szokatlan volt“. Ezután tizenöt magyar költő, köztük Rácz Olivér, a szerkesztőség körkérdéseire válaszol, jelentős teret szentelve a Majakovszkij-versek fordítása során fölmerülő kérdéseknek. ,, A legaktuálisabbnak -és a jövőre nézve is a legfontosabbnak- a nagy újítót tartom Majakovszkijban, azt, aki nem választotta el egymástól a társadalmi forradalmat a művészi forradalomtól... Aki a forradalmi haza szeretetét nem engedte összetéveszteni a »limonádés hazafisággal«. Aki- ha olykor maga is beleesett bár a »vásári rigmusok« kísértésébe- valójában »a mindenséggel mérte magát« és az emberi lényt, a 150 000 000-t“. Az utolsó írás Jurij Gercsuk tollából való, a címe: Majakovszkij festők körében, amelyben természetesen maga a költő is festőként van jelen, különös tekintettel a társaival közösen végzett könyvtervezői és illusztrációs tevékenységre, mellyel ugyancsak az új ízlés kialakítását kívánták szolgálni. A számot, Majakovszkij müvei és irodalma magyarulcímmel, bibliográfia, valamint színes műmelléklet zárja, amelyben szerepel a költő Vázlat a Buffo-misztérium díszletéhez című festménye. - bor VADRÓZSÁK Egy parasztzenekarról Három fiatalember hangszerein született muzsika tisztaságát őrzöm. A népi zenélésnek az a természetessége, amellyel megszólaltatják a különböző néprajzi tájegységek zenéjét, nem hagyja érintetlenül a laikus hallgatót sem.- Nincs titkunk - hárította el a kissé ügyetlenre sikeredett kérdést Czuczor Péter, a zenekar vezetője. - Aki autentikus népzenét akar játszani, az az itt-ott még zenélő parasztbandákat kell hogy eredetiben hallja. Annak idején Péter húgával, Líviával kezdett el közösen zenélni. Mintegy ösztönösen ráéreztek arra, amit ma már pontosan tudnak. Az egyik őrsújfalusi (Nová Stráž) művelődési tábor műsorában szerepeltek először, ahol nagy hatással volt rájuk a Téka együttes. A velük együtt fellépő két táncos, akik az akkor már világhírű Bartók Béla Táncegyüttes tagjai voltak, elbűvölték a két testvért. Később csatlakozott hozzájuk a zenekar bőgőse, Farkas Róbert, aki így vall erről:- Négy évvel ezelőtt azt sem tudtam, mi fán terem a népdal. Mint a többi hozzám hasonló fiatal, magam is a rockot szerettem. Ma már bennem is tisztázódott, hogy mi az érték és mit kell csinálni. Persze ez nem volt könnyű út idáig. A két fiú szavait Lívia szótlan egyetértéssel hallgatta. Az a hangzás, amely megkülözbözte- töen sajátja a Vadrózsáknak, talán elsősorban az ő prímási hegedűjének húrjain születik. Olykor a hallgató úgy érzi, hogy hegedű- játéka a lágy líraiság és a feszült drámaiság elegyét adja. Bár aligha lehet egy zenekarból csak egyetlen zenészt kiemelni, hiszen Péter és Róbert is mesterei hangszerüknek. A zenészi tudást nem tartják csak az eredendő tehetség függvényének. Bejárták a honi tájakat, de eljutottak a magyarországi és romániai parasztzenekarokhoz is, hogy tőlük tanuljanak. Legutóbbi találkozásunkkor a gombaszögi völgyben éppen a jókai (Jelka) parasztzenekart figyelték árgus szemmel. Hangszereiken igyekeztek hűen eljátszani a tőlük hallottakat. Nagy sikert arattak a Szőttes kísérő zenekaraként is ezen a kulturális ünnepségen. Nagy részük van abban hogy ez az élegyüttes végre zeneileg is felnőtt táncaik és táncosaik színvonalához. A nézőtéren beszélgetve jegyezte meg Péter:- öröm a Szőttes táncosainak zenélni. Szuverénül, egyéni módon táncolnak, s éppen ezért könnyebb a dolgunk, öröm számunkra az is, hogy hazai koreográfusaink közül néhányan már felismerték: a zene meghatározója a táncnak. Nemcsak az ismert táncrendek mechanikus begyakorlására ügyelnek. Táncosainkkal ők már megtanítják azt is, hogy a zenét és a mozgást belülről éljék át. Ennek eredménye aztán az a táncstílus, amelyet leegyszerűsítve autentikusnak neveznek, de az ezt táncoló együttesek esetében többről, művészi szemléletről, emberi indítékokról van szó.- Tegyem hozzá: a Vadrózsák zenekart is ez emeli az átlag fölé. (d-n) ÚJ SZÓ 6 1983. VII. 14. Czuczor Lívia, Czuczor Péter és Farkas Róbert (Gyökeres György felvétele) Jú lius végén: IX. Honismereti Kerékpártúra Az idén immár kilencedik alkalommal ülnek kerékpárra a CSEMADOK művelődési klubjaiban tevékenykedő, országjárást kedvelő fiatalok, hogy alaposabban megismerjék Szlovákia tájait - ezúttal a Nyitra és a Garam folyó közötti vidéket, a komáromi (Komárno), az érsekújvári (Nové Zámky) és a lévai (Levice) járás nevezetessége it. A túrát a CSEMADOK KB Művelődési Klubtanácsa más társrendezőkkel együtt szervezi. A kerékpártúrán részt vehet minden olyan fiatal, akit érdekelnek a munkásmozgalmi hagyományok, a néprajzi érdekességek, a népi építészet maradványai, a természeti szépségek, valamint a csoportos kirándulások. A kerékpártúra egy hétig tart; az útvonalon három táborhely lesz, s bármely helyen és időben lehet a csoporthoz csatlakozni. A gyülekező július 30-án Karván (Kravany nad Dunajom). JÁMBOR VALÉRIA
