Új Szó, 1983. július (36. évfolyam, 153-178. szám)
1983-07-13 / 163. szám, szerda
m, í ír wihiv*. Topoľčanyban növekszik a járási pártszervezet akcióképessége A munka a konkrét tettek tükre KOMMENTÁLJUK Ezekben a napokban kezdődött el a 7. ötéves tervidőszak második félideje, s mi a topoľčanyi járásban joggal lehetünk büszkék munkánk eredményeire, amelyek azonban jobbak is lehettek volna, ha a járás üzemei és vállalatai még következetesebben használják ki a tartalékokat, ha még sikeresebben számolják fel a szállítói-megrendelői kapcsolatokban tapasztalt fogyatékosságokat, s a vezető gazdasági dolgozók jobban érvényre juttatják az SZLKP Nyugatszlovákiai Kerületi Bizottságának a hatékonyabb és jobb minőségű munkára, s a feladatok mindennapi folyamatos teljesítésére vonatkozó irányelveit. Az egyre nagyobb és bonyolultabb feladatok megkövetelik a pártmunka módszereinek a tökéletesítését, a felelősség növelését, valamint a bíráló elemzés és a munkaigényesség következetes érvényesítését. Figyelmünket továbbra is a járási pártbizottság irányító és szervező munkájának tökéletesítésére összpontosítjuk. Hangsúlyt helyezünk a mélyebb elemzésekre, a távlati célok és az eljárások kollektív mérlegelésére, valamint a káderek igényesebb kiválasztására, nevelésére és ellenőrzésére. A járási pártbizottság fokozott gondot fordít az alapszervezeteknek nyújtott konkrét segítségre. Olyan állapotot akarunk elérni, amelyben a pártmunka eredményeit minden alapszervezetben a termelési feladatok teljesítése, valamint a dolgozók politikai és erkölcsj egységének, öntudatának növekedése szempontjából fogjuk értékelni. Ezt a jövőben is alapvető mércének fogjuk tartani a pártmunka hatékonyságának értékelésében. Az elmúlt időszakban, főleg az 1981-ben tartott járási pártkonferencia óta a járási pártbizottság megkülönböztetett segítséget nyújtott az alapszervezetek munkájához. A pártbizottság tagjai és póttagjai, az aktivisták, valamint az apparátus politikai dolgozói az alapszervezetekben kifejtett tevékenységükkel pozitív hatást gyakoroltak az egész pártmunkára. A járási pártbizottság politikai dolgozói rendszeresen együttműködnek 6-10 alapszervezettel, rendszeres metodikai segítséget nyújtanak a taggyűlések és a nyilvános gyűlések tartalmi és szervezési előkészítéséhez, a felsőbb pártszervek határozatainak lebontásához, valamint az alapszervezet saját határozatainak kidolgozásához. Járási pártszervezetünkben teljes mértékben tudatosítjuk, hogy a pártmunkában továbbra is döntő szerepe lesz a funkcionáriusok aktívájának, az elnökök, az aktivisták, a lektorok és az instruktorok politikai tevékenységének. Ezért nagy gondot fordítunk ezek kiválasztására, előkészítésére és nevelésére. Az alapszervezetek elnökei számára negyedévente rendezünk szemináriumi tanfolyamokat, ami kedvezően hat az alapszervezetekben folyó politikai munkára. Javult például a pártbizottságok munkája a tevékenység szervezésében az egyes taggyűlések közötti időszakban, ami főleg a taggyűlések színvonalasabb tartalmi és szervezési előkészítésében nyilvánul meg. Az alapszervezeti pártbizottságok munkájában a pártmunka lenini elvei és normái érvényesülnek, a taggyűlés előkészítésébe bevonják a pártcsoportok vezetőit, a kommunista gazdasági vezetőket, valamint a társadalmi szervezetek funkcionáriusait is. A pártbizottságok többségében következetesen ügyelnek arra, hogy a taggyűlések programjából ne maradjon ki a pártbizottság tevékenységének elemzése a legutóbbi taggyűlés óta, s hogy a taggyűlés kollektív módon előkészített, s konkrét tartalmú határozatokat fogadjon el, amelyek teljesítését rendszeresen ellenőrizheti. Gyakorlati tapasztalataink egyértelműen azt bizonyítják, hogy a pártvezetés döntő erejét a káderek képezik. Ezért a kádereknek különösen nagy figyelmet szentelünk. Az évzáró taggyűlések, az üzemi és a városi pártkonferenciák azt bizonyították, hogy a pártszervek káderösszetétele egészségesen stabilizálódott. A korábbi bizottságok tagjainak 80 százalékát az új bizottságokba is megválasztották. így olyan elvtársak kerültek a tisztségekbe, akiket céltudatosan és perspektív jelleggel készítettünk fel a felelős párt- munkára. Teljes mértékben tudatosítjuk, hogy olyan a párt is, amilyenek a politikai irányvonalat megvalósító káderek, s a szocializmus feltételei között az is érvényes, hogy amilyen a párt, olyan a társadalom is. A történelem konkrét helyzetekben már nem egyszer próbára tette ennek az egyszerű egyenletnek a jelentőségét és kihatását. Ezért járási párt- szervezetünkben továbbra is magas követelményeket támasztunk funkcionáriusaink munkájával szemben. Ebben az irányban az alapszervezeti elnökök értékelésénél fő szempontnak tartjuk a munkához és az elért eredmények minőségéhez való viszonyulásukat. Nem igényeljük a bőbeszédűséget, hanem a szavak és a tettek olyan egységét követeljük meg, amely a párt iránti hűségre, céljaink ismeretére épül. A funkcionáriusoktól növekvő mértékben követeljük meg az önálló alkotó munkát, valamint a nagyobb aktivitást a felsőbb pártszervek határozatainak lebontásában. E törekvéseink ellenére a párt- alapszervezetekben, a taggyűléseken, a pártbizottságok ülésein, vagy a járás egyes vállalatainál és üzemeiben tett látogatásaink alkalmából azt tapasztaltuk, hogy jelentős különbségek vannak a pártmunka színvonalában, habár a pártszervezetek és a funkcionáriusok aránylag hasonló feltételek között dolgoznak, ugyanazokat a határozatokat kapják, az elnökök ugyanazokon az aktívaértekezleteken és tájékoztatásokon vesznek részt, s lényegében azonos szintű politikai és szakismeretekkel rendelkeznek. E különbségek okait abban látjuk, hogy amíg az egyik tisztségviselő önállóan is képes a problémák megítélésére, valamint a bizottságok és a taggyűlések tárgyalási programjába való beiktatására, a másik pontos útbaigazításra vár, arra, hogy részletesen meghatározzák a tennivalókat. Természetesen az ilyen várakozás nagy időveszteséggel is jár, sokszor az offenzív politikaiszervező munka legjobb időpontjai kihasználatlanul maradnak, ami teret képez a társadalomellenes irányzatok számára, amelyek gyengítik a dolgozók aktivitását a CSKP XVI. kongresszusán elfogadott határozatok sikeres teljesítésében. A járási pártszervezetünk előtt álló igényes feladatokat a 7. ötéves tervidőszak elkövetkező éveiben csak úgy tudjuk teljesíteni, ha tovább növeljük a követelményeket a pártmunkások és minden kommunista aktivitásával szemben. A munka jó minőségének és hatékonyságának az igényét a társadalmi élet minden területén érvényesíteni kell. Annál inkább érvényes ez a pártszervek és a pártszervezetek mindennapi tevékenységére, a kommunisták konkrét feladatainak idejében való és jó minőségű teljesítésére. JAKUB SOLÍK, az SZLKP Topoľčanyi Járási Bizottságának vezető titkára Sok-sok tonna a tét Megnyugtató hírek érkeznek az aratás menetéről, annak eredményességéről azokból a gazdaságokból, ahol már folyik az aratás. Ha az eredményességről beszélünk, akkor elmondhatjuk, hogy azt már egy-két hónappal ezelőtt is tudtuk, ha valami nem jön közbe, akkor az idén többet aratunk, mint az előző években. Illetékes helyen bizakodva mondották, hogy az idén először valószínűleg sikerül annyi szemest betakarítani, amennyi ez évi szükségleteinket fedezi. Persze, ez még nem ok az elbizakodottságra, hiszen az idén gabonatermesztés szempontjából rendkívül kedvezőek voltak a feltételek, s ki tudja, hogyan alakul az időjárás jövőre, vagy azután. A búzaföldek mindenesetre jól fizetnek, ahol még nem aratnak, ott is ígéretes a termés, további sorsa az aratók kezében van. Munkájuk eredményességét segíti, hogy az évek folyamán bevált módszerek honosodtak meg a betakarításban. Ilyen a gépek csoportos bevetése és az, hogy a kombájnok után azonnal indulnak a járulékos munkát végző gépek, a szalmalehúzók, a tarlóhántók és vetik a másodnövényeket, hogy ugyanarról a területről még egy termést „levegyenek“ az év végéig. Az idei aratás legjellemzőbb vonásai közé tartozik kétségtelenül a veszteségek elkerülésére való törekvés. A betakarítást megelőzően eddig is miden évben külön felhívták erre a kombájnosok figyelmét. Emlékszem, az egyik gazdaságban 1980-ban úgy ösztönözték erre a betakarítókat, hogy hektáronként 100 korona jutalmat kapott, aki 3,5 százalékos veszteség helyett csak 2,5 százalékkal dolgozott. Mi a helyzet ma? Aki 2,5 százalékos veszteséggel dolgozik, az nem hogy jutalmat nem kap, de még a hanyagságát is a fejére olvassák, és a zsebe is megérzi a felületes munkát. Ezért is érkeznek csupán fél százalék körüli veszteségekről hírek a gabonaföldekről. A veszteségek nagyságát úgy sikerült leszorítani, hogy a betakarítok munkájának a megítélésében is utat tört magának a minőség szerinti értékelés. Amikor termelési értekezleteken ismertették a kombájnosokkal, hogy veszteség tekintetében az előző évekhez viszonyítva sokkal szigorúbbak a feltételek, bizony voltak ellenvetések: hogy a műszeres vizsgálatok sem mindig csalhatatlanok, ráadásul azok kezelését iskolásokra bízzák; hogyan takarítsák be minél nagyobb terület termését, ha csak lassan haladhatnak a kombájnnal, s gyakran le kell szállni a „nyeregből“ ellenőrizni, hogy a magrostákat nem tömte-e el szalma, vagy föld; ha nem igyekeznek, az időjárás esetleges rosszra fordulása tesz majd kárt a termésben. A vezetők azzal érvelnek, hogy nem kell ahhoz a szakterület tudósának lenni, hogy egy földre helyezett fakereten belül talált szemeket valaki összegyűjtse. Ezt nyugodtan bízhatjuk iskolásokra. A tégelybe gyűjtött magok számából azután a veszteségellenőrző bizottság tagja egyszerű matematikai eljárással kiszámítja a veszteség nagyságát. A lassúbb haladás sem okoz késést, mert van elég kombájn. S aki pedig az előző évekhez viszonyítva kisebb területről, de elenyésző veszteséggel vágja le a termést az idei nyáron, anyagilag nem kerül hátrányos helyzetbe. A veszteség elkerülése mellett nagyon nyomós érv szól. Az idén előreláthatólag Szlovákiában 3 millió 800 ezer tonna szemest takarítunk be. Ha ennek a fél százaléka veszik kárba, akkor „csak“ 19 ezer tonna marad a földön. Ha 2 százaléka, akkor 76 ezer tonna, ha 3 százaléka, akkor 114 ezer tonna. Tehát nem grammokról, dekákról van szó; hanem tonnákról. Ha nem ügyelnénk erre a csak látszatra kicsinyes szempontra, akkor esetleg a megengedettnél nagyobb szem- veszteség akadályozná meg a mezőgazdaságot abban, hogy valóban annyi szemest takarítson be, amennyire az ország SZam,t' KOVÁCS ELVIRA Ne éljünk vissza a külföldre utazás lehetőségével Itt a nyári szabadságok ideje. A rádió nap nap után tájékoztat arról, hogy a határátkelőhelyeken mennyi ideig kell várniuk a tenger felé igyekvőknek, amíg átjutnak a vámvizsgálaton, az okmányok ellenőrzésén. Bulgáriába, Romániába és más országokba is külön vonatok, repülőgépek ezrével szállítják állampolgárainkat az üdülőközpontokba. Évről évre milliók élnek nálunk ezzel a lehetőséggel. Csakhogy nem mindenkinek célja az idegen ország megismerése, vagy az üdülés. A susicei Solo vállalat gyufagyárában az idén befejezik a fából készült gyufaskatulyák gyártását, és áttérnek a papírból készült gyufás- dobozra, amely ízlésesebb és lényegesen növeli az exportlehetőségeket. Az új eljárás bevezetésének fő oka azonban a dolgozók munkafeltételeinek javítása, valamint alapanyag-, energia- és munkaerő-megtakarítás. Az üzem műszaki fejlesztési részlegének munkatársai új gépet konstruáltak és készítettek el, amely sorozatban gyártja és festi a gyufaskatulyákat. Óránként 60 ezer dobozt készít el. A képen: Vénceslava Marešová a berendezést kezeli (Jirí Vlach felvétele - ČTK) Ivan Schulz, a bratislavai moziigazgatóság 38 éves dolgozója nem élt éppen harmonikus házaséletét. Olyannyira, hogy hatévi együttélés után felesége két gyermekével együtt szüleihez költözött és később a bontóper mellett döntött. Ezt megelőzően azonban a Bratislava III. városkerületi bíróságtól kérte a tartásdíj megszabását, illetve férje számára a gyerekekkel való találkozók szabályozását. Schulz rendszerint a szombati napokat töltötte a gyerekekkel, akiket este anyjukhoz hazakísért. Az anya hiába várta gyerekeit Egy szombati napon azonban az anya hiába várt gyermekeire. Néhány nap múlva Schulztól egy hazai üdülőtelepről kapott képeslapot, amelyen közölte vele, hogy a gyerekekkel együtt ott-tartózko- dik. Később még egy lapot vett innen kézhez, úgyhogy megnyugodott. Férje azonban ezután - a gondos előkészületeket követően - a gyerekekkel együtt Romániába utazott, s itt hamisított útiokmányaival megkísérelte a jugoszláv határ, átlépését. A román határőrök azonban rájöttek a „turpisságra“ és a gyerekekkel együtt visszatoloncolták Csehszlovákiába. A bírósági tárgyaláson Shulz tagadta, hogy az ország elhagyása lett volna a szándéka. Azt állította, hogy csak néhány napra a tengerhez akarta vinni háromés ötéves gyerekeit. S mivel az anya ezzel nyílván nem értett volna egyet, úgy döntött, hogy csak utólag fogja tájékoztatni. Azt viszont elismerte, hogy az „útiokmányok nem feleltek meg teljesen az előírásoknak“. A közvetett bizonyítékok azonban ellene szóltak. így pl. bratislavai lakását egy évre bérbe adta egy illetőnek, s ennek fejében átvett 6000 koronát. Eladta a bútort, a szőnyegeket és a tulajdonában levő építőanyagot, gépeket is. Sógorától megvett egy régebbi típusú Fiat gépkocsit, s ezen vágott neki az útnak. S noha feleségét biztosította arról, hogy a gyerekeket meghatározott időpontban visszahozza, akkor már mindent előkészített, hogy külföldre távozzon velük. Egyebek között a bratislavai Nagy Ferencesek borozóban egy férfi, akinek nevére „nem emlékezett“ ezer korona fejében útlevelébe beírta a gyerekek nevét és meghamisította a Jugoszláviába hat napra szóló, eredetileg a felesége nevére kiállított kiutazási engedélyt is. Tíz nap Jugoszláviában - 500 koronáért? Külön figyelmet érdemel ez az utóbbi manipulációja az útiokmányokkal. Ezzel kapcsolatban a szakértők megállapították, hogy az okmányokat hozzá nem értően hamisították. A vádlott különben a tárgyalás során azt állította, hogy Jugoszláviában tíz napot akart eltölteni, s ennek lejárta után hazatért volna. Csakhogy távolról sem volt már ennyi szabadsága és ottlétét 500 koronából akarta „fedezni“. Az ügy kivizsgálása során viszont megállapították, hogy Schulznak két testvére él a Német Szövetség i Köztársaságban. Egyébként a gyerekeknek is megmondta, hogy „Jani bácsit látogatják meg“, vagyis az egyik fivérét. A büntetés Schulz tehát jogellenesen járt el. A két gyereket meg akarta fosztani anyjuktól olyan korban, amikor a leginkább szükségük van az anyai szeretetre és gondoskodásra. Több bűncselekményt követett el, s ezért a Bratislavai Városi Bíróság büntetótanácsa öt és fél évi szabadságvesztésre ítélte el. Tekintettel arra, hogy az SZSZK Legfelsőbb Bírósága fellebbezését nem fogadta el, az ítélet jogerőssé vált. JAROSLAV MEŠKO ÚJ SZÚ 4 1983. VII. 13.
