Új Szó, 1983. június (36. évfolyam, 127-152. szám)
1983-06-25 / 148. szám, szombat
Egy hét a nagyvilágban közi politikában már hónapok óta szóbeszéd tárgya egy szovjetamerikai csúcstalálkozó lehetősége, az utóbbi időben egyre gyakrabban nyilatkoznak róla Nyugaton. A Szovjetunió álláspontja az, hogy egy olyan találkozó, amely jelentős eredményekkel zárulna, hasznos lenne minden szempontból. A két nagyhatalom legfelsőbb szintű vezetőinek találkozójához azonban megfelelő feltételekre van szükség: bizonyos fokú kölcsönös megértésre a legfontosabb kérdésekben, beleértve mind a kétoldalú viszonyokat, mind pedig a nemzetközi problémákat. Az amerikai politikában azonban nem mutatkoznak reális jelei annak, hogy készek komolyan, konstruktívan tárgyalni, ezért egyelőre megalapozatlanok az amerikai vezetőknek a találkozóval kapcsolatos nyilatkozatai. S még egy esemény e témakörből: az USA, Nagy-Britannia, Franciaország és a Kínai Népköz- társaság nagykövetének átadták a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának határozatát és memorandumát arról, hogy a nukleáris hatalmak mennyiségi és minőségi szempontból fagyasszák be atomfegyvereiket. Az erre adott válasz egyértelműen megmutatja majd, hogy az említett országok kormányai milyen politikát követnek, hogyan viszonyulnak korunk legégetőbb kérdéseihez. A diktatúra alkonya Chile ismét magára vonta a világ figyelmét. A tíz évvel ezelőtt hatalomra került Pinochet-féle fasiszta junta alatt inog a trón, már nemcsak a munkások, hanem a polgári pártok is a kormány lemondását követelik, mivel az katasztrofális helyzetbe sodorta az országot. Az eseményeket a múlt héten a rézbányászok sztrájkja és a kormány megtorló válaszakciói felgyorsították. A rézbányászok szakszervezeti vezetőjük, Rodolfo Seguel letartóztatása miatt szüntették be a munkát. Erre válaszul több ezer bányászt elbocsátottak állásából és a junta sorozatosan, számos más szakszervezeti tisztségviselőt is börtönbe vetett. Pinochet a chilei gazdaság szempontjából a rendkívül fontos rézbányákat katonai ellenőrzés alá helyezte. Csütörtökön másfélmillió chilei, a kulcsfontosságú ipari ágazatok munkásai általános sztrájkba léptek. Csatlakozott hozzájuk a közúti szállítók, a kamionsofőrök szövetsége is. Egyes vélemények szerint az ó magatartásuk eldöntheti a sztrájk kimenetelét, hiszen óriási jelentőségük van az észak -déli irányban több mint 4 ezer kilométer hosszan elnyúló ország életében, nélkülük megbénul a gazdasági élet. Egyébként 1973-ban Salvador Allende népi kormányának megbuktatásában is szerepük volt, hiszen akkor a jobboldal felbujtatására szüntették be a munkát, ami rendkívüli módon élvezte a feszültséget az országban, s ez a puccsisták kezére játszott. Pinochet egyelőre hallani sem akar engedményekről, ellenkezőleg, megszigorította a rendkívüli állapotot, készültségbe helyezte a rendfenntartó erőket. Kemény megtorlást helyezett kilátásba minden - nemcsak kommunista - politikus ellen, aki részt vesz a kormányellenes megmozdulásokban. Most már azonban más- félmillió emberen kellene a megtorlást alkalmazni. Ami az eszközöket illeti, tudjuk, Pinochet nem válogatós, még emlékezünk a tíz évvel ezelőtt megkínzott, bebörtönzött ezrekre, az „eltűnt“ haladó gondolkodású emberek százaira. Csakhogy most már más szelek fújdogálnak Chilében, mint egy évtizede. Szinte a lakosság minden rétege elfordult a diktátortól. Az elmúlt napokban a Szovjetunió egész területén több tucat háborúellenes akciót rendeztek „Békét a világnak!“ és „Nemet a nukleáris háborúnak!“ jelszók jegyében. Felvételünk a szovjet főváros lakosainak békenagygyűlésén készült. (ČSTK-felvétel) Június 18-tól 24-ig Szombat: A kínai parlament megválasztotta az ország államfőjét - Az orvosok az atomháború ellen elnevezésű nemzetközi szervezet harmadik kongresszusa kezdődött Amszterdamban. Vasárnap: Befejeződött a Közös Piac állam- és kormányfőinek csúcstalálkozója — Sikertelen puccskísérlet történt Ghanában. Hétfő: Az atomfegyverkezés elleni tiltakozás napját tartották az USA-ban - Gonzalez spanyol kormányfő háromnapos látogatásra Washingtonba érkezett. Kedd: Megkezdődtek Berlinben a legfelsőbb szintű NDK-bolgár tárgyalások - Andrej Gromiko fontos külpolitikai kérdésekről nyilatkozott a TASZSZ tudósítójának. Szerda: Az MX rakéták ügye újabb vihart kavart az amerikai törvényhozásban. Csütörtök: A bécsi tárgyalásokon a csehszlovák nagykövet előterjesztette a szocialista országok új javaslatait - Általános sztrájk kezdődött Chilében. Péntek: Bush amerikai alelnök Londonban tárgyait - Shultz amerikai külügyminiszter 12 napos ázsiai kőrútjának első állomására, a Fülöp- szigetekre érkezett. A békeharc jegyében A külföldi hírek e heti áttekintését rendhagyó módon hazai vonatkozású eseménnyel kell kezdeni, hiszen a nagyvilág figyelme is hazánk fővárosára összpontosult. Talán nincs az öt földrésznek olyan állama, melynek vezető politikusai, neves közéleti személyiségei ne nyilatkoztak volna a kedden kezdődött prágai béke-világtalálkozóról. És összehasonlíthatatlanul többen voltak azok, akik a nemzetközi békemozgalom, a háborús veszély elleni harc eddigi legkiemelkedőbb fórumának minősítették, hangsúlyozva, hogy csatlakoznak céljaihoz, eszméihez, mint azok, akik megpróbálták lebecsülni jelentőségét. Elenyésző kisebbségben maradtak azok a reakciós körök, melyek azt hangoztatták, hogy a találkozót a kommunista propaganda befolyásolja, s csak Moszkva és barátai malmára hajtja a vizet, hiszen a találkozó résztvevőinek csupán egyhatoda tagja valamelyik kommunista pártnak. A különböző, kommunistabarátnak nem nevezhető pártok, mozgalmak, szervezetek képviselőinek népes táborát is az a felismerés kötötte itt össze, hogy még soha nem volt ilyen nagy a nukleáris konfrontáció, az emberi civilizáció megsemmisülésének veszélye mint napjainkban, s ez ellen tenni kell valamit. Határainkon túlról, számos fővárosból is érkeztek olyan hírek, amelyek valamilyen vonatkozásban kapcsolódnak a békéhez. Mindenekelőtt a leszereléssel összefüggő problémákról van szó. A mi béketörekvóseinkkel homlok- egyenest ellenkező nyugati szándékok egész soráról is beszámolt a világsajtó. Kedden az amerikai képviselóház rekordösszeget, közel 8 milliárd dollárt hagyott jóvá az USA határain túli katonai objektumok létesítésére, s 78,3 millió dollárt szavaztak meg a Nyugat- Európába telepítendő robotrepülőgépek indítóállásai építésének megkezdésére. A belga külügyminisztérium közleménye szerint a belga kormány az év végén hoz végleges döntést a rakétatelepítés kérdésében, s leszögezi: ha a szovjetamerikai tárgyalásokon megegyezés születik, akkor nem lesz telepítés, ha viszont nem érnek el megállapodást, akkor Belgiumban is megkezdődhet a telepítés. A Washington Post viszont az amerikai Kongresszus titkos tanácskozására hivatkozva arról tudósított, hogy a belga kormány lényegében már beleegyezett azon támaszpontok építésének a megkezdésébe, ahová a rakétákat akarják telepíteni. Mindez illusztrálja, mennyire „őszinték“ Reagan szavai, amikor azt hangoztatja, hogy megállapodásra törekszik a Szovjetunióval. Az amerikai törvényhozásban viszont az váltott ki újabb vitát, hogy nyilvánosságra került Kenneth Adelmannak, a leszerelési és fegyverzetellenőrzési hivatal igazgatójának titkos levele. Ebben elmondja: a washingtoni kormány csak akkor hajlandó lemondani a 100 MX rakéta gyártásáról, ha a Szovjetunió leszereli a 650 interkontinentális rakétáját. Márpedig pár hete, amikor a Korigresszus- ban az MX rakétákról szavaztak, a szenátorok azért mondtak igent, mert Reagan azt ígérte, hogy e fegyver megszavazása csak tárgyalási adu lesz. Most azonban nyilvánvalóvá vált, Reagan a honatyákat is becsapta és mindenáron telepíteni akarja az MX-eket. A külügyi bizottságban Edward Kennedy és több más szenátor kijelentette: a kormány képmutató a fegyverkezés ellenőrzésével kapcsolatos kérdésekben, s hazugság a Fehér Háznak az az állítása, miszerint új hozzáállást tanúsít a Szovjetunióval a stratégiai fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről folytatott tárgyalásokon. A jelenlegi nemzetközi helyzetet reálisnak értékelte Andrej Gromiko a TASZSZ tudósítójának adott nyilatkozatában. A nemzetKIS ____________ NY ELVŐR Ellen-„suksük“ Mióta - vagy két évtizede - a nyelvművelés harcot indított egy akkoriban elhatalmasodott nyelvi járvány, a suksük-ragozás ellen, annyi eredményt talán elértünk (óvatos szerénységgel végezve a számvetést), hogy a legtöbben tudják már, mit jelent az eredetileg tréfás, de kifejező suksük elnevezés: a puszta kijelentésként használt felszólító igealakok helytelen divatját: Sok emberben tudatosodott tehát e hiba veszélye, s ha még nem múlt is el, mert népi gyökerei igen szívósak, a tömeges fertőződés után megkezdődött a széles körű egyéni védekezés is. Ennek egy érdekes fejleményét említjük meg itt: sokan, hogy elkerüljék e divatozó, tehát kísértő nyelvi helytelenséget, túlzott óvatosságból az ellenkező hibába esnek. Előadók, felszólalók, a rádió riportalanyai, ha gondosan és hibátlanul igyekeznek beszélni, a suksüktól félve gyakran felszólító értelemben is kijelentő módot használnak. Például: „Hallgatjuk csak meg a következő regényrészletet!“; „Ne halasztjukei az esedékes látogatást!“; „Olyan vezetőséget választjon a tagság, amely fellendíti a szakszervezeti életet!“; „Tíz órát is dolgoztunk naponta, hogy biztosítjuk a munka elkészülését“. Még egy tudományos munka fordításaiban is olvastunk ilyen mondatot: „A pszichologizmus elleni tiltakozásnak nem szabad arra vezetnie, hogy az ember lelki életével kapcsolatos kérdéseket a pszichológiától elválasztjuk.“ Egy kritikai cikk szerzője pedig ezt írta: „Mindez az ellenkezőjére fordul, ha nincsenek, akik szívósan folytatják ezt a harcot.“ A helyes és a helytelen szétválasztása azonban nem mindig olyan könnyű, mint ezekben a példákban. A kifejezésmódnak sok olyan árnyalata van, a mondatokban gyakran olyan összetett akarati vagy érzelmi viszonyulás fejeződik ki, amikor nehéz eldöntenünk, hogyan ragozzuk az igét. Érezzük, hogy tartalma más, több, mint az egyszerű kijelentés, de azért nem is felszólítás, parancs, utasítás. Ez a többletárnyalat lehet óhaj, szándék, tanács, biztatás, kérés, szükségesség, kényszer, megengedés, választás lehetősége, bizonytalanság, sőt, valaminek megléte vagy hiánya is. Mindezeket az árnyalatokat többnyire felszólító igealakkal fejezzük ki, a felszólító mód megjelölés tehát szűk, egyoldalú, e név jóval sokrétűbb szerepet takar. Néha - különösen beszéd közben - nehéz is a mondattartalom elemzése, mérlegelése. Nem csodálkozhatunk tehát, hogy azok, akik mélyebb nyelvtani iskolázottság nélkül ugyan, de eljutottak a suksük hibájának felismeréséig, s ezért igyekeznek el is kerülni, helytelenséget éreznek ott is, ahol a felszólító igealak nem a parancsot, hanem a fentebb felsorolt akarati vagy értelmi árnyalatokat fejezi ki. Szóvá tette például valaki egy neveléselméleti könyvnek ezt a mondatát: „Végezze mindenki szívesen, jókedvvel a munkát, álljon helyt becsülettel, bárhová állítsa a társadalom.“ Szerinte így volna helyes: „... bárhová állítja a társadalom.“ Valóban jó így is. Szükséges és dicséretes törekvés a suksük elleni egyéni védekező küzdelem is, de vigyázzunk, hogy jól megkülönböztessük az igazi hibát a látszólagostól. Ebben pedig a tudatossá edzett nyelvérzék a legjobb tanácsadónk. KOVALOVSZKY MIKLÓS Kölcsönzött szólások, közmondások A fordításnak egyik közismert alapelve az, hogy a különböző állandósult szókapcsolatokat: szólásokat, közmondásokat nem szabad szó szerint fordítani a célnyelvre. Ha a lefordítandó szövegben ilyennel találkozunk, akkor a célnyelv hozzá jelentésben legközelebb álló szólásával, közmondásával igyekszünk tartalmát hitelesen visszaadni. Általánosan ismert alapelve ez mindenféle fordításnak. Ezért meglepő, ha eredeti írásokban olyan szólásokkal találkozunk, mint amilyen egy nemrég közölt novellának ebben a mondatában van: „...másnap, ha Melánia talpa alá veszi a falut, bebizonyosodik, hogy kilenc féldecit ivott“. Nyilvánvaló, hogy a talpa alá veszi a falut idegen szólás szó szerinti fordítása. Lehet azonban, hogy valamely szűkebb tájegységben idegen hatásra már gyökeret vert. A magyar szólások gyűjteményében nem található. A nyomatékos és magyaros kifejezésmódnak sokkal inkább megfelel a szokásos és közismert: nyakába veszi a falut szólásunk. Hasonló nyelvhasználati problémákkal találkozhatunk a közmondások stilisztikai célú felhasználásában is. Ezek az előbbiekkel ellentétben mindig teljes mondatok, szó szerinti fordításuk nem okoz nagyobb gondot, de a szándékolt stílushatás: a nyomatékosabb kifejezés, ilyenkor a visszájára fordul. A szólások, közmondások között sok olyan van, amely az állandó használatban semmitmondó közhellyé silányult. Az ilyen alkalmatlan stílusunk élénkítésére, mondanivalónk nyomatékosítására. Ha pedig idegen nyelv ilyen közmondásait szőjük mondanivalónkba, akkor a „stílushatás“ olyan lesz, mint ezé a mondaté: „A kispolgár soha nem dönt például »a munka nélkül nincs kalács« mellett, inkább a hírhedt »ami nem éget, ne oltsd« mondás szerint cselekszik.“ Ez a mondat sem fordításból való, hanem eredeti kommentár szövegéből. Nehéz megmondani, hogy fogalmazója mit remélt a „Bez práce, nie sú koláče“ és a „Co ťa nepáli, nehas!“ ilyen „gondos“ átültetésétől. Nemcsak hogy mondanivalóját nem sikerült vele nyomatékosabban kifejezni, hanem még a magyarosság követelményének sem sikerült eleget tennie. A mondat nehézkességét is megszüntetve és eredeti magyar közmondásokat szőve bele, így fogalmazhatnánk át: „A kispolgár sohasem abból indul ki, hogy a jól végzett munka minden gyarapodás talpköve; inkább az ahol éget, ott fújd elvét vallja.“ Természetesen az „amilyen a munka, olyan a jutalom“ ismert közmondás is jobban illenék a mondatba, mint a kommentáríró által használt idegen. Nyelvünk semmivel sem szegényebb más nyelveknél szólásokban, a nép tapasztalatát, bölcsességét ízesen, tömören kifejező közmondásokban, fölösleges tehát idegenből fordítottakkal fűszerezni beszédünket vagy írásunkat. MORVAY GÁBOR ÚJ SZÚ 4 1983. VI. 25. Összeállította: MALINÁK ISTVÁN
