Új Szó, 1983. június (36. évfolyam, 127-152. szám)

1983-06-22 / 145. szám, szerda

A CSKP Központi Bizottsága 8. ülésének vitája ÚJ SZÚ 5 1983. VI. 22. (Folytatás a 4. oldalról.) ség és fegyelmezettség megkövetelése, a pártfeladatok teljesítésének szigorúbb elbírálása bonyolultabb feltételek között, mindez a pártba való felvételben is visz- szatükröződik. Nagyobb igényeket tá­maszt a munkakollektívák politikai mun­kájával és a jövendőbeli kommunisták felkészítésével szemben, akiknek egye­düli kiváltságuk az lesz, hogy többet adjanak a közös ügynek, példát mutas­sanak a munkában és a magánéletben. A kerületi és a járási pártkonferenciák helyesen tűzték ki feladatul, hogy növelni kell a párt befolyását az alkotó dolgozók kollektíváiban. Főként a kutatási, fejlesz­tési, tervezési és a konstruktőri munka­helyeken, a termelés előkészítésében és a fontos programok végrehajtásában tar­tósan nagy gondot kell fordítani a pártbe­folyás növelésére. Bár az utóbbi években ezeken a területeken növekedett a párt­tagok száma, a tagság összetétele és elosztása még mindig nem felel meg a szükségleteknek. A csaknem 200 ezer, főiskolát végzett párttagnak csak 31 szá­zaléka műszaki káder. Az évzáró taggyűlések és a konferen­ciák a pártszervek és -szervezetek alap­vető feladatai között említették az irányí­tás tökéletesítését, az irányító káderek mind hozzáértő, kompetens szakmai és politikai vezetők és szervezők szerepé­nek elmélyítését. Feladatuk, hogy az ifjú­sági és a szakszervezeti szervezetekkel együttműködve a pártszervezetek politi­kai irányításával a munkahelyeken a szo­cialista gazdálkodás alkotó légkörét te­remtsék meg úgy, hogy a szavak ne térjenek el a tettektől. Ez nem új, hanem hosszú távú és most különösen sürgető politikai követelmény. El kell érni a külön­böző csoportokhoz tartozó emberek ér­dekeinek és szükségleteinek optimális kapcsolatát a társadalmi érdekekkel, és ezt a gazdaság intenzív növekedésének mozgatóerejeként kell felhasználni. Az öntudatos, szocialista munkának ezt a hatalmas potenciális erejét a tudo­mányos tanítás klasszikusai nagyon pon­tosan előrelátták a szocializmus építésé­nek törvényszerűségeként. A párt neve­lő és szervező munkájára az a nem köny- nyű feladat hárul, hogy alkotó módon keresse a legjobb végeredmények eléré­séhez vezető utakat, fejlessze a gazda­sági gondolkodást és gyakorlatot az ön­tudatos felhasználás szellemében, vala­mint a szocialista gazdálkodás objektív törvényeinek hatását. A termelőerők fejlesztésének meg­gyorsítása érdekében - hívta fel a figyel­met Marx Károly-életünk szervezésének megfelelő formáit kell alkalmazni. De a dolgot nem lehet elmozdítani helyéről, ha az elméleti igazságot nem fordítják le a gyakorlat konkrét nyelvére. Megemlí­tem, hogy Lenin figyelmeztetett egyes dolgozóknak azon veszélyes és naiv el­képzelésére, miszerint minden feladatu­kat kommunista kinyilatkoztatással meg lenet oldani. Az előttünk álló fontos feladatok közé tartozik a tudomány és a technika új ismereteinek gyorsabb gyakorlati alkal­mazása, a népgazdaság egyes ágazatai­ban a tudományos-műszaki fejlesztés el­sődleges feladatainak rendszeresebb és céltudatosabb meghatározása, a termé­kek, a termelési folyamatok műszaki színvonalának emelése, Csehszlovákia nagyobb mértékű bekapcsolódása a szo­cialista integrációba a tudomány, a kuta­tás, a fejlesztés és a termelés területén, az irányítómunka javítása, a dolgozók kezdeményezésének jobb kihasználása. Az új technológiák és az új termékek gyorsabb bevezetése nem öncél. Ez az út vezet ahhoz, hogy a termelésben jobb eredményekét és mutatókat érjünk el. Emelnünk kell a munka termelékenysé­gét, az eddiginél jobban kell hasznosíta­nunk a nyersanyagokat, az alapanyago­kat, az energiát. Csakis ez teszi lehetővé, hogy a CSKP XVI. kongresszusán elfo­gadott program teljesítése érdekében nö­veljük a nemzeti jövedelmet. A mai bo­nyolult helyzetben előtérbe kerül az egész irányítás politikai tényezője. A tu- dományos-technikai forradalomnak a dolgozók alkotó munkája részévé kell válnia. Ebben látjuk a párt vezető szere­pe érvényesítésének egyik fő célját. A tudományos-műszaki fejlesztés nem értelmezhető mint a termékszerkezet fel­újítása. Olyan tevékenységről van szó, amely objektíve a gazdaság minden szintjén megvalósul, arról van szó, hogy Nagy ösztönzést ad munkánknak e té­ren is a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának nemrég véget ért ülése. Jurij Andropov elvtárs beszédében foglalkozott a fejlett szocializmus tervsze­rű, sokoldalú tökéletesítésének tartalmá­val, mozgatóeróivel és útjaival, elméleti és gyakorlati következtetései elsősorban a fő termelőerőre, az emberre, munkate­vékenységére és sokoldalú fejlődésére vonatkoznak Ezzel kapcsolatban első­sorban arra gondolt, hogy az öntudatos fegyelmet és a munkához való viszonyt kapcsolatba kell hozni a munka pontos és helyes megszervezésével és javadal­mazásával. Ezzel közvetlenül összefügg az a kö­vetelmény, hogy mindenütt szilárdítani kell a munkáért vállalt felelősséget, a rendet és a törvényességet, az öntuda­tos fegyelmet, a termelési, a terv-, a tech­nológiai és a szállítói-megrendelői fe­gyelmet, ami a gazdasági és a szociális újratermelés egész folyamatának bonyo­lultságából elkerülhetetlenül adódik. Ez a célja a párt- és állami szervek azon intézkedéseinek is, amelyeket a központi bizottság elnökségének levele is tar­talmaz. Az általunk kitűzött célok eléréséért vívott harc a szocializmus építésének minden területén megköveteli, hogy nagy súlyt helyezzünk minden munka, különö­sen az irányítómunka hatékonyságának növelésére. Tudjuk, mennyire fontos a tudomány, a kutatás és az egész termeléselőkészítés területéért felelős káderek számára a szakmai hozzáérté­sen kívül a politikai felkészültség, a bo­nyolult tudományos-műszaki célok eléré­séért küzdő harcos és szervező számos erkölcsi és munkatulajdonsága. Ezt fi­gyelembe kell venni a dolgozók tudomá­nyos, kutatási, műszaki és gazdasági tevékenységre való felkészítését célzó távlati tervek kidolgozása és következe­tes végrehajtása során. A következő időszakban ennek kell képeznie a párt­szervek és -szervezetek tevékenységé­nek tartalmát. Ugyanezt szolgálja a gaz­dasági élet vezető dolgozói képzettségi színvonala emelésének nemrég jóváha­gyott koncepciója és a nyilvántartott ká­derek komplex értékelésének rövidesen tartandó ellenőrzése. A kongresszus gazdasági és szociális programja sikeres teljesítésének biztosí­tása a hetedik ötéves tervidőszak hátra­levő éveiben mégpedig úgy, ahogy ez egészében visszatükröződött az évzáró taggyűléseken és a konferenciákon jóvá­hagyott tervekben, valamint azok a célok és intézkedések, amelyeket a központi bizottság 8. ülése fogad el, megkövetelik, hogy a párt nagy politikai és szervezési erőfeszítéseket tegyen ebben az irány­ban, és ehhez megnyerje a munkakollek­tívák aktív támogatását. Ez az egész pártaktíva, minden kommunista politikai érettségének igényes próbatétele lesz. Adottak a szükséges feltételek ahhoz, hogy a pártszervek és -szervezetek jól megállják a helyüket ebben a küzde­lemben. országunk és bizonyos mértékben az egész világ tudományos-műszaki erejét felhasználjuk gazdaságunk és egész tár­sadalmunk fejlesztésére. Már hosszabb ideje tudjuk, hogy or­szágunkban nem elég intenzív a tudomá- nyos-müszaki fejlesztés. Meggyorsításá­nak fontosságát növeli, hogy romlanak az árrelációk, egyre nehezebben jutunk hozzá a nyersanyagokhoz, és az ener­giához, a világtőke pedig kísérleteket tesz, hogy különböző módon diszkrimi­nálja országunkat. Ezek a hatások azon­ban nemcsak minket érnek, elemeznünk kell, hogy miért nem tudunk hatékonyab­ban reagálni a nemzetközi fejlemények­re. A nem elég hatékony tudományos­műszaki fejlesztés egyik oka abban rejlik, hogy a fejlesztést sokszor olyan kategó­riaként értelmezik, amely többé-kevésbé független az anyagi termeléstől. Leszűkí­tik a tudomány, a kutatás és a fejlesztés eredményeinek gyakorlati alkalmazásá­ra. Ettől nincs távol az a nézet, miszerint elegendő, ha szigorúbb követelményeket támasztunk a tudománnyal és a kutatás­sal szemben, javítjuk anyagi feltételeit, és akkor minden rendbe jön. A tudományos-műszaki fejlesztés meggyorsítása azonban komplex problé­ma, amely érinti gazdaságosságunk fej­lődésének legkülönbözőbb területeit. Nemcsak a kutatás és a fejlesztés, ha­nem az információs rendszer fontos té­nyezője is a termeléssel való kapcsolaton kívül az irányítás. A szervezett gazdaság viszonyai között ugyanis a tudomány és a technika eredményei csakis akkor jut­hatnak el a gyakorlatba, ha arról az illetékes irányító szervek döntenek. Az irányításnak a következő években meg kell teremtenie a feltételeket ahhoz, hogy a tudomány és a technika intenzívebben kapcsolódjon be a nemzetközi tudomá- nyos-műszaki együttműködésbe, a szo­cialista inregracióba. Létfontosságú ugyanis, hogy saját tudományunk és ku­tatásunk erőit a problémák korlátozott körére összpontosítsuk. Ha ugyanis két feladatot mi oldunk meg magas színvo­nalon és barátaink is kettőt, s eredmé­nyeinket kicseréljük, mindkettőnknek két érdekes megoldás helyett négy megoldá­sunk lesz. Ez azonban megköveteli, hogy sokkal nagyobb felelősséget vállaljunk munkánk minőségéért. Az utóbbi időben több olyan vállalatba látogattam, ahol pozitívan viszonyulnak az új technológiához és technikához. Mi­lyen sok adminisztratív, reszort-, jogköri stb. akadályt kell leküzdeniük azoknak a vezetőknek, akik alkalmazzák az új technikát. Akik a legkezdeményezőbbek, rendszerint saját életüket nehezítik. Ezek Nem fér hozzá kétség, hogy a tudomá­nyos-műszaki haladás csak akkor válik a társadalmi fejlődés erős mozgató ere­jévé, ha társadalmi tömegmozgalomként, az egész nép ügyeként fog érvényesülni. A CSKP KB Elnökségének a jelentéséből világosan kitűnik, hogy a szocialista tár­sadalom által nyújtott potenciális lehető­ségek kihasználása a tudomány és a ter­melés integrált fejlesztésére a jelenlegi tudományos-technikai forradalom feltéte­lei között meglehetősen bonyolult folya­mat. Az iparilag fejlett állam kutatási­fejlesztési alapját és tudományos poten­ciálját olyan magas minőségi és mennyi­ségi szintre kell emelni, s tevékenységét úgy kell szervezni, hogy képes legyen idejében és a kívánt színvonalon választ adni a szocialista társadalom jelenlegi és távlati gazdasági, szociális és kulturális fejlődésével kapcsolatos legfontosabb tudományos kérdésekre. A termelésnek úgy kell tökéletesítenie saját potenciálját és irányítási mechaniz­musát, hogy tudja fogni a tudománytól érkező ajánlásokat, ötleteket és útmuta­tásokat. Az össztársadalmi érdekeknek megfelelően ezekkel-úgy kell gazdálkod­nia, hogy kiindulási alapul szolgáljanak az új termékek gyártásához, az új tech­nológiai eljárások bevezetéséhez, a ter­melés automatizálásához stb. Az egész társadalom érdekében áll, hogy mielőbb kialakuljon a tudomány és a termelés hatékonyan működő rendszere, amely­ben megbízható kapcsolatok jönnek létre a folyamat egyes láncszemei, az alapku­tatás, az alkalmazott kutatás, a technoló­giai fejlesztés, a mintapéldányok elkészí­tése és a termelés bevezetése között. Ezért arra van szükség, hogy a termelés és a tudomány szféráját sokoldalú köl­csönös kapcsolatok, érdekek, együttmű­ködési formák és információs csatornák kössék össze. Ezt csak olyan irányítási mechanizmussal lehet elérni, amely tel­jes mértékben felöleli a tudomány és a termelés integrációs folyamatának bo­nyolultságát, sokoldalúságát és belső el­lentéteit, s amelynek megfelelő források és eszközök állnak a rendelkezésére e folyamat hatékony végrehajtásához. Az új intézkedések bizonyára meggyorsítják majd az ilyen hatékony irányítási mecha­nizmus létrehozását. A CSSZTA és az SZTA 7. ötéves tervidőszakra jóváhagyott programdoku­mentumaival összhangban, amelyeket a párt- és a kormányszerek is jóváhagy­tak, az Akadémia kutatási tevékenységé­nek a fejlesztését arra irányítjuk, hogy minél szélesebb területet biztosítson a tu­domány termelőerőként való érvényesí­téséhez, s aktívan segítse elő a társadal­mi folyamatok irányításához szükséges elméleti alap fejlesztését. Az alapkutatás állami tervének célprogramos kidolgozá­sa, s munkahelyeink közvetlen részvétele a kutatás irányzatainak kidolgozásában, valamint a kutatási eredmények gyakor­lati felhasználásában kifejezően elősegíti a kutatás és a termelés integrálását. Az Akadémia munkahelyein olyan légkör alakul ki, amelyben elmélyül a tudomá­nyos dolgozók népgazdasági gondolko­zása, s növekszik az érdeklődésük a tu­dományos eredmények gyakorlati érvé­nyesítése iránt. Az SZTA vezetőségében különösen nagy gondot fordítunk az alap­kutatásnak arra a hat céltervére, amelye­kért az SZTA munkahelyei felelnek. Ide tartozik az ipari robottechnika és kiberne­a nehézségek annál nagyobbak, minél jobban eltérnek a megszokottól, a szoká­sostól. Egyes szűk látókörű vezetők szá­mára nem kívánatos és fölösleges az új tudományos eredmények gyakorlati ér­vényesítése. Nem biztosítanak kellő teret ahhoz, hogy több tárca közösen innovál- jon egy bizonyos terméket. Bonyolult és fontos feladatok állnak előttünk. Nincs általános útmutatás arra vonatkozóan, hogyan gyorsítható meg a tudományos-műszaki haladás. Renge­teg objektív és szubjektív tényező befo­lyásolja ezt a folyamatot. A tudományos- műszaki politika olyan terület, amely nem tűri meg a sablonos megoldásokat, hoz­záállásokat. Támogatnunk kell a műszaki szakemberek, tudósok és az egyszerű dolgozók alkotó kezdeményezését, meg kell gyorsítanunk a tudományos-műszaki fejlesztést, de ugyanakkor figyelembe kell vennünk, mennyibe kerül ez, de nemcsak nekünk, hanem az egész or­szágnak is. Jól kell gazdálkodnunk az anyagi javakkal, de az emberek kezde­ményezésével is, minden szinten mi­előbb be kell vezetnünk az irányítás való­ban tudományos módszereit. tika, a fitomassza komplex kihasználása, az integrált növényvédelem, a Kelet- szlovákiai-alföld kihasználásának ökoló­giai optimizálása, valamint a nagyüzemi állattenyésztési telepek védelme a fertő­ző betegségekkel szemben. Az egyik célterv egészségügyi vonatkozású, s a különböző civilizációs betegségek, főleg a szív-, az ér-, az ideg- és az endokrinológiai jellegű betegségek diag­nosztikai és gyógykezelési módszereinek fejlesztésére irányul. Az alapkutatás to­vábbi négy célprogramjának a Szlovák Szocialista Köztársaság területén szintén nagy figyelmet szentelünk. Ezek a prog­resszív mikroelektronikai alapanyagok és technológiai eljárások kutatására, a nö­vényi és állati eredetű melléktermékek takarmányként való felhasználására, va­lamint a városfejlesztéssel és a környe­zetvédelemmel kapcsolatos problémák megoldására irányulnak. Ezekben a munkákban az akadémiai intézeteken kívül a főiskolák és a termelő szervezetek munkahelyei is részt vesznek, ami meg­gyorsítja a feladatok megoldását. A kutatási eredmények gyakorlati hasznosítása új technológiai eljárások bevezetését teszi lehetővé. Jelentős eredményeket értünk el például a gyors- hütött fémes alapanyagok kifejlesztésé­ben, amelyek különleges mágneses és mechanikai tulajdonságai következtében jól érvényesülhetnek az ipari termelés­ben. Kutatási eredményeink alapján a bolerázi Szlovák Keményítőgyárban si­került előállítani a Fibulín elnevezésű fehérjekoncentrátumot a gazdasági álla­tok takarmányozására. Nagyon nehezen sikerül a gyakorlatban is érvényesíteni az acéldrótok, illetve szalagok és lemezek alumíniumbevonására kidolgozott eljá­rást, amelyet szintén az Akadémián fej­lesztettünk ki. Ennek az alumíniumréteg­nek nagyon jó korrózióellenes tulajdon­ságai vannak, s pótolni lehet vele a nehe­zen beszerezhető cinket, esetleg az ónt. Bevezetésének fő akadálya az, hogy nincs biztosítva a szükséges gépi beren­dezés legyártása, amely jellege szerint az általános gépipari minisztériumhoz tartozó Kovofiniš konszernvállalat terme­lési programjába tartozna. Több ilyen esetet is említhetnénk. Ha­sonló a helyzet a nagy szilárdságú he­geszthető acélok gyártásának bevezeté­sinél , vagy a nagy tisztaságú magnézium- oxid új gyártási technológiájának alkal­mazásánál. Ilyen problémák bizonyára a jövőben is lesznek. Számukat azonban döntő mértékben csökkentené, ha az alapkutatás egyes munkahelyei megfele­lő kísérleti műhelyekkel és próbagyártás­ra szolgáló berendezésekkel rendelkez­nének. Ez lényeges mértékben meggyor­sítaná a kutatási eredmények ipari hasz­nosítását. A Szovjetunióban céltudatosan látják el az alapkutatást ilyen feltételekkel. Az Ukrán Tudományos Akadémiának példá­ul jelenleg mintegy nyolcvankétezer dol­gozója van, s ezek fele az Akadémia realizációs munkahelyein, a termelés szakaszán dolgozik. A mi Akadémiánkon is elkezdtük a realizációs alap építését az egyes kiemelt munkahelyeken. Egyelőre még lassan haladunk előre ebben az irányban, de a tervezési szervek segítsé­gével szeretnénk meggyorsítani ennek az alapnak az építését, hogy a 8. ötéves tervidőszakban már jobban fel legyünk készülve a realizációs feladatok teljesíté­sére. ZDENÉK SMÉLÝ elvtársnak, a CSKP KB tagjának, a szövetségi műszaki-fejlesztési és beruházási miniszter helyettesének felszólalása VLADIMÍR HAJKO elvtársnak, a CSKP KB tagjának, a Szlovák Tudományos Akadémia elnökének felszólalása

Next

/
Oldalképek
Tartalom