Új Szó, 1983. június (36. évfolyam, 127-152. szám)

1983-06-22 / 145. szám, szerda

Antonie Hotová fényes példája Garast garashoz tesz. S amikor összegyűl - ahogy mondja - “a normámnak megfelelő összeg, a kétezer korona“ irány a posta. A pénz­utalvány címzettje közvetlenül a Szolidaritási Alap, korábban a Csehszlovák Békebizottság Alapja volt. Ez az önmaga választotta forma magyarázza, hogy az illetékesek csak valamikor tavaly decemberben „fedezték fel“. A mai napig kereken 112 ezer koronával segítette távoli országok rászorultjait Éhező gyerekeket, a természeti csapások kárval­Megnyílnak a zsilipek Oleksovice, a znojmói járás kis­községe, 213-as szám. Három ablakával az útra kandikáló, roz­zant, málló vakolatú, földszintes házikó. Belépésünk ellen nyiko­rogva tiltakozik a korhadó lécekből összetákolt kiskapu. Szinte a föl­dig hajbókoló gyümölcsfák alatt görnyedve közelítem meg Macek Paveflel, a Nemzeti Front járási titkársága politikai dolgozójával a hátsó bejáratot. Az ajtó csukva.- A kertben lesz - biztat kísérőm. Nagy cseresznyefa árnyékában találunk rá. Maga mellé teszi a sarlót és közvetlen kézmozdu­lattal hellyel kínál a fűben. Gyérülő ősz haja a válláig ér. Arca piros­pozsgás, orrnyergén sokdioptriás szemüveg. („Két éve műtötték szürke hályogra, már alig lát­tam...“) Kopott, rövid ujjú ing és zeke egészíti ki a fakózöld kerti vászonnadrágot. A keze arra vall: a háta mögött dolgos évtizedek sorakoznak. Antonie Hotová hetvenhét éves lesz ez idén. Úgy mondták, zárkó­zott, bizalmatlan, nehéz lesz vele szót érteni, s néha „kellemetlen­kedik“ is, kerek perec mindenki­nek megmondja, amit gondol, per­be száll a saját és mások igazáért, sőt vélt igazáért is. Aggodalmam azonban egyha­mar eloszlik. Életsorát firtatnom sem kell nagyon. Az első kérdésre szinte ömlik belóre a szó. Mintha menekülni akarna a magány hangtalan világából. Mintha zsili­pet nyitottak volna meg az érdek­lődő szavak. Az időrendhez nem mindig igazodik ez a beszéd. Át­szövik gondolati vargabetűk, kis epizódok, indulati elemek. De amit mond, az értelmes és a mozzana­tokból végül is nagy vonalakban kirajzolódik egy könnyűnek aligha mondható élet háttere. Rögös úton Tizenegygyermekes gombké- szítő mesterember volt az apja. A családi légkört Antonie gyerek­éveiben megmérgezte a szülők közti meg nem értés. Erről nem szívesen beszél: - A féltékenység réme kísértett köztük... Magá­nyosnak érezte magát. Pedig az édesanyját, akire férje elhunyta után, az első világháború derekán, rászakadt a nagy család sok gondja és baja, becsülte: - Nagy­szerű asszony volt. Roppant dol­gos. A munka szeretetét tőle örö­költem. A földeken dolgoztunk, mi gyerekek is. Szűkösen éltünk, de nem nyomorogtunk... Elvégzi az alapiskolát és egy kis batyuval Brnóba indul. Munkát ke­res. Tizennégy évesen szolgáló­lány itt, majd később a felkapott fürdőhelyen, Gráfenbergben, a mai Jeseníkyben. Újra hazajön. Elvégzi a polgári három osztályát, majd egy féléves kereskedelmi tanfolyamot. Még a megszállás előtt irodai munka­erő lesz, igen alacsony fizetéssel.- Sok „pofonban“ volt itt is ré­szem. Egyszer oktalanul elbocsá­tottak s akkor kis híján a halálba menekültem - elérzékenyedik, a szemét törli, de gyorsan hozzá­teszi: - Szamárság lett volna... Hirtelen érdesebbé válik a hangja, amikor volt élettársát említi, akihez évtizedek fűzték, akire robotolt, akit betegségben ápolt és nem volt benne sok hála. Élettársa a felszabadulás után magas tiszt­ségbe került, és őt nem vette el feleségül, nem volt közös gyere­kük, és csak a keserűség sűrűsö­dött benne: - Azóta élek igazán, hogy ó meghalt - keményen top­pannak a szavak. Ki tudja, miért mérgesedett el ez a kapcsolat? Hiszen egészen másképp indult. Még a megszállás éveiben közösen megismerkedtek illegalitásban dolgozó kommunis­tákkal. Segítségükre voltak, ahogy tudtak. S az emlékezetes 1945-ös esztendőben közösen léptek be Csehszlovákia Kommunista Párt­jának soraiba. - Sok-sok apró- cseprő tisztségem volt azóta. Ma is rendszeresen részt veszek a fa­lusi pártszervezet életében... Sokat a kevésből Nyugdíjas 1960 óta. A hetvenes évek első felében jött el Prágából letelepedni ebbe a kis házba, aho­vá korábban élettársával együtt inkább csak a hétvégeken látoga­tott el. Testvérei közül már csak ketten élnek, csak elvétve talál­koznak. Unokahugaira csak le­gyint, úgy látszik, számukra nem létezik.- Mennyi a nyugdíja?- Nyolcszáznyolcvan korona.- S ebből telik még a szolidari­tási alapra is?- Mindig segíteni akartam. Bor­zalmas például elgondolni, hogy világszerte százezrével pusztul­nak éhen az emberek, köztük gye­rekek. Hogy helyi háborúk szedik áldozataikat, hogy veszély fenye­geti a világbékét. Meg aztán ná­lunk is vannak segítségre rászoru­lók. Egyszer a faluban megszólí­tott egy öregember. Nyolcvannégy éves élettársa súlyos beteg és ó sem bír már rendet teremteni portájukon. Meglátogattam őket. Szinte kétségbe esve gondoltam arra, ez az idős asszony nem halhat meg ilyen szennyben. Az egyik szomszédasszonyom segít­ségével kimostuk szennyesüket, nagytakarítást csináltunk. S akadt egy helybeli asszony, aki gunyoro­san ezt mondta nekem - „az a né­ni már több ízben is haldokolt...“ Csakhogy az a néni nemsokára valóban meghalt. Én életem végéig segíteni aka­rok. S hogy miképp tehetem ezt? Szörnyen takarékoskodom. A nyugdijamból élelemre, főleg kenyérre, tejre, sóra, kis zsiradék­ra, no meg mézre, havonta csak kétszáz koronát költők. Nem igen főzök. Fő étkem a sült krumpli s a pirított kenyérkockák. Azelőtt baromfit tartottam, most nyulacs­kákat - ez a húsom. Ebben a ha­talmas, 35 árnyi gyümölcsösben, amit egymagam gondozok, meg­terem a zöldség is. Naponta tíz­tizenöt almát eszem. Még most is van a tavalyi termésből. Szinte egész életemben szerényen éltem és ettem. Csak annyit, hogy dol­gozhassak. És teljesen egészsé­ges vagyok.- De hát mindez még mindig nem magyarázza, hogy például tavaly is tízezer koronát küldött a szolidaritási alap céljaira...-A kert termését eladom. Eb­ből is évente több ezer korona összejön. A minap szüreteltük a Nemzeti Front Brnóból érkezett három dolgozójával a korai cse­resznyét. Első ízben kaptam ilyen segítséget. Hirtelen kísérömhöz fordul:- Nem hozott befizető lapokat? Szükségem van rájuk. Már össze­gyűlt a kétezer korona. Hosszasan fontolgatom, majd mégis kibököm a kérdést, mert úgy hallottam, a faluban elterjedt nézet, hogy Hotovának tetemes bankbetétje van, valamiféle örök­ség: - Nem gondol a későbbi évekre? Nincs egy kevés pén­zecskéje a bankban? Köntörfalazás nélkül rávágja: „Hogyne, százezer korona. Még annak idején, két részletben, az élettársamtól kaptam. Nem adott túl sokat, ha jól számolom, a vele töltött évek minden hónapjának munkájáért négyszáz koronát. Tudja, ha valahol most nagy szük­ségét éreznék ennek a pénznek, ezt is odaadnám. Egyelőre azon­ban csak a négyszázalékos évi kamatot használom fel a szolidari­tási alapra. Hátha egyszer teljesen megrokkanok, s akkor talán szük­ségem lesz erre a pénzre. Mert ajándékot nem szeretek elfogadni. A békét fenyegetők ellen azonban védekezni kell. így is, ahogy én teszem. Prága a lehető legjobb légkört igyekezett megteremteni a béke­világtalálkozó résztvevői számára, erről tanúskodik az utcák, az épületek és a közterületek földíszítése is. A képen a Máj Áruház homlokzata. (ČTK-felvétel) APRÓHIRDETÉS ADÁSVÉTEL • Eladók beton kútgyürük, szőlőveze- ték-oszlopok és betonkerítések. Kor- moš László, Kamenica n/Hronom 253, tel : Štúrovo 43-17. Ú-1578 • Eladó saját készítésű, tipizált, köny- nyű személygépkocsi-utánfutó zárható tetővel. Kertészek vagy kirándulók ré­szére alkalmas. Cím: Bozó Štefan, Nógrádyho 44, Fil'akovo-Biskupice. Ú-1601 • Előnyösen eladó Wartburg 353, gyártási év 1979, jó állapotban. Cím: Kováčik, Vlčie Hrdlo 5, Slovnaft, Brati­slava. Ú-1612 • Nagyon |ó állapotban levő T-603 eladó. Tel.: Bratislava 353-230. Ú-1619 KÖSZÖNTŐ • A drága jó férjnek, édesapának és nagyapának, ifj. Illés Sándornak Rimaszombatba (Rimavská Sobota) 60. születésnapja alkalmából szívből gratulálnak, sok őrömet, boldogságot és hosszan tartó, békés életet kí­vánnak szerető felesége, fia: Zoltán, lánya: Marika, menye: Mag- duska, veje: Feri, 4 unokája: Péter, Zolika, Andika és Vero­nika, akik sok puszit küldenek a nagyapának. A jókívánságokhoz csatlakozik 85 éves édesapja és 81 éves édesanyja, akik örülnek, hogy megérhették ezt a szép ünnepet, és drága fiuknak szintén hosszú, boldog életet kívánnak. Ú-1387 • A drága jó szülőnek, Gálffy Lászlónak és feleségének, Katalinnak 54., illetve 50. születésnapjuk, egyben házasságkötésük 30. évfordulója al­kalmából sok szeretettel gratulálnak, jó erőt, egészséget és még hosszú életet kívánnak szerető lányaik és vejük Diós- patonyból (Orechová Potôň). Ú-1488 • A drága jó édesapának, nagya­pának, Sajtos Imrének Szimőre (Zemné) 70. születésnapja al­kalmából szívből gratulálnak, jó egész­séget és hosszú, boldog életet kí­vánnak felesége, lánya, veje, két uno- ja: Erika és Marika, unokaveje: Vlado, valamint nászasszo­nya. Ú-1468 • A drága jó édes­apának, nagy­apának, Szőllős Istvánnak Sajóházára (Nada- bula) 60. születés­napja alkalmából szívből gratulálnak, erőben, egészség­ben eltöltött boldog éveket kívánnak felesége: Éva, fia. István fele­ségével: Jitkával, lánya: Hédi férjével: Radimmal, valamint unokái. Lenke, Erik és Jituska, akik sok-sok puszit küldenek a nagyapának. Ú-1500 • A drága jó feleségnek, édesanyá­nak, anyósnak és nagymamának, Divjnec Máriának Dunaszerdahelyre (Dunajská Streda) 55. születésnapja alkalmából szívből gratulálnak, további jó egészséget és hosszú, boldog életet kívánnak férje, fiai, lányai, vejei, menye és 5 unokája. Ú-1444 • A drága édesanyának és nagyma­mának, özv. Herdics Ignácnénak Balonyra 70. születésnapja alkalmából szívből gratulának, erőt egészséget és hosszú, boldog életet kívánnak lányai, vejei, fia, menye és 9 unokája. Ú-1503 • Az édesapának, Nagy Jenőnek Püspökire (Podunajské Biskupice) 50. születésnapja alkalmából erőt, egész­séget s további hosszú életet kíván felesége, 3 fia, 5 lánya és apó­sa. Ú-1585 Szabados Erzsébetnek (Hadovce) 50. születésnapja alkalmából szívből gratulálnak és még számos, családja körében eltöltött születésnapot kí­vánnak szerető férje, lányai: Klári, Már­ti, fia: Tibor, vejei: Feri, Géza, menye: Györgyi, unokái: Zsolti, Norbi, Mónika és a kis Ro­land. Ú-1586 • Bőd Józsefnek Serkére (Sirkovce) 60. születésnapja alkalmából gratulál­nak, sok boldogságot, egészséget és kiegyensúlyozott életet kívánnak édesanyja, felesége, gyerme­kei: Katica és Laci, veje, me­nye, 4 unokája: Lacika, Pistike, Árpika és a kis Editke. Ú-1607 MEGEMLÉKEZÉS • Könnyes szem­mel és szívükben örök fájdalommal emlékeznek a drá­ga jó férjre, szerető édesapára, apósra és gondos nagya­pára. Csóka Dénesre (Zlatná na Ostrove) Akinek 1981. június 23-án dobbant utolsót családjáért mindig aggódó szí­ve és megállt dolgos keze. Akik ismer­ték és szerették, szenteljenek emléké­nek egy néma pillanatot ezen a szá­munkra oly szomorú évfordulón. Drága emlékét örökké őrzó felesége, szerető három lánya, vejei és négy unokája. Ú-1485 • Fájó szívvel és soha el nem múló szeretettel emléke­zünk a drága férjre, édesapára és na­gyapára, id. Megyeri Sán­dorra, akinek szerető szi­ve 1981. június 19- én, 56 éves korá­ban szűnt meg dobogni. Akik ismerték és szerették, gondoljanak rá szeretet­tel ezen a számunkra oly szomorú, 2. évfordulón. Emlékét őrző felesége, 5lánya, 2 fia, 5 veje, menye, 17 unoká­ja, anyósa és az egész rokon­ság. ' Ú-1595 ÚJ SZÚ 6 _ 1983. VI. 22. Másokat is erre ösztönöz. Nem­rég felszólalt a párttagsági gyűlé­sen, hogy mindenki járuljon hozzá a szolidaritási alaphoz. Ott hely­ben szét is osztotta a pénzutalvá­nyokat: - Aztán nehogy tíz koronát küldjetek! „Beért az idő“ Órák elteltével hétrét görnyedve tápászkodik fel a földről. Megéhe­zett, a házban is meg szeretne mutatni egyet s mást. Az előszoba és a belőle nyíló helyiség szinte bútorozatlan. Festői rendetlenség, lim-lom fogad. Nem telik minden­re, sem az időből sem az erőből. A tiszta, de nagyon szerény, te­nyérnyi hátsó szobában telepe­dünk az asztal mellé. Az ágyán illatos kamillavirág szárad, papí­ron szétterítve. Kis tranzisztoros rádiója van. („Rendszeresen hall­gatom. Főleg a külpolitika érdekel. Ma csak a kedvükértszalajtottam el a déli prágai híreket...“) Előfizető­je és hű olvasója a Rudé právo- nak, a Tribunának és a Lityeratur- naja Gazettának. Benne él a poli- kai történés sűrűjében. Könyvre már nem jut ideje, tv-készüléke nincs. S miközben egy kis fazék­ból csipegeti az apróra vágott fe­jessalátával és kemény tojással ízesített pirított kenyérkockákat, Dmitrij Mengyelejevról, a nagy orosz tudósról és a cseh Jan Amos Komenský filozófiájáról be­szél. Hévvel, elragadtatással. Majd az asztallapra tesz egy leve­let. Középiskolai tanár írta. Znoj- móban szeretne munkát vállalni, sajnos, nem kapott lakást. S egy újságból tudomást szerezve arról, hogy Hotovának ,,milyen jó szíve van“, mennyit áldoz a köznek, szeretné megkérni, fogadja be a házába. Feleségével és három gyerekével együtt. Nyilván azt hit­te, kacsalábon forgó kastélyban él. Szerettem volna látni az arcát, amikor személyesen is eljött meg­tekinteni ezt a lakot... Néha leül az írógépe mögé és papírra veti gondolatait. Március derekán írt sorait olvasom: „Beért az idő. - Miroslavban ez volt 1919-ben a polgári iskola tanítójá­nak a vezérgondolata, amikor be­vezette magyarázatát a huszita háborúkról. (Egyébként ez a tanító már akkor hangoztatta, hogy Oroszországé a jövő.) Ugyanerre gondolok most, amikor más összefüggésben korunkat veszem szemügyre. Világszerte növekszik a tiltakozás a háborús veszély elő­idézőivel szemben. A Lityeratur- naja Gazeta január 23-i számában a humánum megmentéséért száll síkra Gabriel García Márquez és Günter Grass. Olyan módon, hogy talán senkit sem hagyhat közöm­bösen. S mivel az ilyen hangok döntő fontosságúak, korparancs hogy terjesszük és felerősítsük őket. Ehhez nyilván erőteljesen hozzájárul a prágai béke-világta­lálkozó is. ★ * ★ Kissé csodabogárnak, különc­nek, sót, megszállottnak tartják a faluban. Pedig „csak“ olyan em­ber, akit kemény élete megtanított arra, hogy önzetlenül segíteni kell az arra rászorulókon, az arra ér­demeseken. Hogy nem szabad csak önmagunk köldökét nézni. Hogy az áldozatkészség, még ha néha sokáig, vagy akár véges vé­gig visszhangtalan is - gazdag értelmet adhat a szerényen élt életnek is. („A magam módján boldog vagyok. De azért teljesen nem lehetek az, látván, mi megy végbe a világban...“) Már elmenóben vélem első íz­ben felfedezni szemében a bosz- szankodást, a tiltakozás viliódzó fényeit, amikor ekként búcsúzom I tőle: - Büszke lehet önmagára... Most, utólag, helyesbítek: Büsz­kék lehetünk az ilyen emberekre. S élve a köszönet, az elismerés és a viszontsegítés lehetőségével, jobban meg is kell őket becsül­nünk. GÁLY IVÁN lottjait, a kisemmizetteket, s azokat, akik országuk függetlenségéért és szabadságáért harcolnak. Leg­utóbb a prágai béke-világtalálkozóra készülőket, hogy minél többen jöhessenek el körünkbe. Teljes tizenkét éve ezt teszi. Az első lépés az volt, hogy ötvenezer koronával járult hozzá a Karlovy Vary melletti Doubíban az árva gyerekek ún. SOS- városkájának építéséhez. Nem várt és ma sem vár ezért köszönetét, elismerést.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom