Új Szó, 1983. június (36. évfolyam, 127-152. szám)

1983-06-22 / 145. szám, szerda

A CSKP Központi Bizottsága 8. ülésének vitája LADISLAV LUHOVÝ elvtársnak, a CSKP KB tagjának, a Martini Nehézgépipari Művek vezérigazgatójának felszólalása A közép-szlovákiai kerületi pártbizott­ság már 1980 júniusában értékelte, hogy kerületi viszonylatban milyen eredmé­nyeket érünk el a tudományos-műszaki fejlesztésben a CSKP KB, valamint az SZLKP KB 1974. évi ülése határozatai szellemében. Egyúttal intézkedéseket fo­gadtunk el, amelyek a pártszervek és -szervezetek, az egész gazdasági szféra és tudományos-műszaki potenciál figyel­mét kerületünk viszonylatában arra irá­nyították, hogy a tudományos-műszaki haladás váljék szerves részévé a kong­resszusi határozatok teljesítése során ki­fejtett munkájuknak. Kerületünk ipari vállalatainak többsé­gében műszakilag igényes programot va­lósítottak meg, és sok pozitív eredményt értek el. Sikeres termék többek között a nižnái Tesla Vállalat színes tv-készülé- ke, a Banská Bystrica-i Számítástechni­kai Müvek mikroszámítógépe, a Martini Nehézgépipari Művek szovjet megrende­lésre készülő Belaz motorja stb. A CSKP KB ülése határozatainak szellemében kerületünk gépiparában megkezdtük a robotok és manipulátorok alkalmazá­sát. Fejlesztésükkel és gyártásukkal ke­rületünkben a Martini Nehézgépipari Mü­vek termelési-gazdasági egység foglal­kozik, szoros együttműködésben a Pre- šovi Fémipari Kutatóintézettel. Az együtt­működés eredményeként hoztuk létre a robotokkal ellátott hegesztési munka­helyeket a Detvai Nehézgépipari Művek­ben. Jó eredményeket érnek el a Po­važská Bystrica-i Görgőscsapágygyár- ban is. Az e téren kitűzött feladataink teljesítése azonban még nincs össz­hangban az elvárásokkal. Ezért a kerületi pártszervek és -szervezetek figyelmének a kutatási-fejlesztési alap munkahelyeire, illetve a termelő szférára kell irányulnia abból a szempontból, hogy végrehajtják-e az ezzel kapcsolatos párthatározatokat. A Martini Nehézgépipari Müvek terme­lési-gazdasági egységben tudatosítjuk, hogy a tudományos-műszaki fejlesztési feladatok végrehajtása jelenti a feltételét a hatékonyság növelésének, a minőség javításának, az exportképesség fokozá­sának. A tudományos-műszaki fejlesztés irányításában megtett első lépéseink kö­zé tartozott, hogy termelési-gazdasági egységünk keretében szakosítottuk az egyes munkahelyek kutatási-fejlesztési tevékenységét, 1981 -tói kezdve termelé­si-gazdasági egységünkben érvényesí­teni kezdtük az integrált fejlesztési bázist. Létrejött az integrált kutatási és fejleszté­si bázis, melyet közvetlenül a vezérigaz­gatóság irányít. Ez a szervezési forma alapvető fordulatot jelentett a termelési­gazdasági egység munkájában azzal, hogy lehetővé tette - összhangban a hosszú távra szóló fejlesztési irányvo­nallal - a tudományos-műszaki fejlesztés koncepciózus irányítását. A műszaki tudományokban biztosítani A CSKP KB Elnökségének beszámo­lójából és az előterjesztett anyagokból nyilvánvaló, hogy a tudományos és a technikai eredmények gyors gyakorlati alkalmazása közvetlen és perspektivikus, hosszú távú intézkedések egész rend­szerét képezi. A tudományos-műszaki haladásnak a gazdasági és a szociális fejlesztés, a tervezés, az irányítás, a munka anyagi és erkölcsi ösztönzése súlyponti kérdésévé tétele minden szin­ten és területen megköveteli a tudomá­nyosan megalapozott eljárást, amelynek célja a gazdasági mechanizmus tökélete­sítése, a döntő fontosságú feladatok megoldása, a munkatermelékenység lé­nyeges növelése. A központi bizottság nemegyszer hangsúlyozta, hogy a gazdaság áttérése az intenzív fejlődés útjára népünk legsa- játabb érdeke és szükséglete, nehéz, hosszú távú, de egyben sürgető feladat. Ennek során a szocializmus építésében szerzett tapasztalatokra, a termelési és a tudományos-műszaki alap ésszerű fel- használására, a Szovjetunióval és az egész szocialista közösséggel kifejtett együttműködésre és a dolgozók aktivitá­sának kimeríthetetlen alkotó potenciáljá­ra támaszkodik. Joggal tesszük fel a kérdést: hogyan készült fel a párt mint vezető és szervező politikai erő arra, hogy minden területen betöltse élcsapatszerepét e program megvalósítása során? Hogyan váltjuk va­lóra a XVI. pártkongresszus irányelvét, amely hangsúlyozta a párt akcióképes­kellene, hogy a feladatok 80 százaléká­ban, illetve nagyobb hányadában a fel­adatmegoldás egész időtartama alatt ren­delkezzenek megvalósítóval is. Ez a sza- vatolója annak, hogy a kutatási végered­ményt alkalmazzák majd a gyakorlatban, hogy a kutatás a szükséges feladatokra összpontosít. A csehszlovák gazdaság általános és közismert fájó pontja, hogy nagyon széles a termékskálája, s ebből adódik, hogy nem tudunk megfelelően összpontosítani a döntő fontosságú fel­adatokra. Tapasztalatból mondhatom, hogy a kutatásnak az eredeti megoldá­sokra, nem pedig a világon már ismert dolgok fejlesztésére kell irányulnia. Saj­nos, ez utóbbi gyakorlatnak még gyakran lehetünk tanúi. A nemzetközi együttmű­ködés bővítését ezért olyan feltételnek tartjuk, amely nélkül szakágazataink to­vábbi fejlesztése elképzelhetetlen. A nemzetközi tudományos-műszaki fej­lesztésbe eddig 24 témakörben, kétolda­lú egyezmények keretében pedig 36 fel­adat végrehajtásába kapcsolódunk be. Termelési-gazdasági egységünkben a világviszonylatban ismert építőgépek 3 százalékát gyártjuk. Az általunk gyártott gépeket exportáljuk, a többit importáljuk. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy 20 exportált gépért 275 típust behozunk. Hasonló példákat sorolhatnék fel az ipari robotok, a hidraulikus berendezések, a manipulátorok stb. területéről is. Ha azt mondjuk, hogy a tudományos-műszaki fejlesztésnek kell képeznie a népgazda­sági tervek tengelyét, akkor valamennyi­en egyetértően bólogatunk, az innováci­ós ciklus lerövidítésében azonban na­gyon gyenge eredményeket érünk el. Az innovációs ciklus ugyanis egyértelműen túllépi egy ötéves tervidőszak keretét, így a világpiacon már eleve késve jelentke­zünk új termékeinkkel, aminek összes következményét érezzük. Ennek a kikü­szöbölésére kezdtük alkalmazni termelé- si-gazdasági egységünkben 1981-ben a tudományos-műszaki fejlesztés terve­zésének és Irányításának komplex rend­szerét. A tudományos-technikai forradalom nem csupán a magasabb színvonalú mű­szaki paraméterekben nyilvánul meg, ha­nem abban is, hogy nagyobb igényeket támaszt az emberrel, elsősorban szak- képzettségével szemben, felkészültségé­vel, rátermettségével szemben. A tudo- mányos-műszaki fejlesztés előrehaladá­sával növekszik a kutatási-fejlesztési alapban dolgozók száma is. Termelési­gazdasági egységünkben e szakaszon dolgozik munkaerő-állományunk 6,5 szá­zaléka. A világ fejlett ipari országaiban azonban ez 9-11 százalék, vagyis ne­künk is nagyobb növekedésre kell számí­tanunk, ami az iskolarendszerünkkel szemben támaszt fokozott igényeket. Ezért az iskolarendszerben is felül kell vizsgálni a jelenlegi helyzetet a jövő szükségletei szempontjából. ségének és egységének meghatárzó szerepét, s a párt gondoskodását a szo­cializmusért vállalt felelősség megnyilvá­nulásaként jellemezte? A kommunisták felkészültségét a nö­vekvő feladatok teljesítésére ellenőrizték az évzáró taggyűléseken és pártkonfe­renciákon. Ezeket a párttanácskozáso­kat, amelyek az 1983-as évnek, a hetedik ötéves tervidőszak döntő fontosságú évé­nek kezdetén zajlottak le, minden szin­ten, az alapszervezetektől kezdve egé­szen a kerületi pártbizottságokig, a párt intenzív politikai aktivitásának jelentős időszakaként értékeljük. Több mint más­fél millió párttag és tagjelölt tárgyszerűen, bírálóan és demokratikus légkörben érté­kelte tevékenységének eredményeit, s megvitatta fő feladatait és teljesítésük útjait. Fontos az a tény, hogy a pártnak a társadalmi fejlesztés stratégiai, szociá- lis-gazdasági irányvonala megvalósítá­sáért folytatott küzdelme pozitív eredmé­nyekkel jár a gazdasági életben a hetedik ötéves terv alapvető feladatainak teljesí­tése terén ugyanúgy, mint népünk szociá­lis és politikai biztonságának szilárdítá­sa terén. Ez arról tanúskodik, hogy a dol­gozók fokozott bizalmat helyeznek a szo­cialista rendszerbe, a párt és az állam politikájába, valamint saját erejükbe és lehetőségeikbe. A párttanácskozások igényesen elbí­rálták a kommunisták és szervezeteik munkáját, a pártban kifejtett aktivitást, a dolgozók körében végzett nevelő és szervező munkát. A párt további fejlődé­se szempontjából meghatározó jelentő­sége van annak, hogy az évzáró tanács­kozásokra a párt sorai szilárd marxista- -leninista egységének jegyében került sor A pártszervek és -szervezetek e leg­magasabb szintű tanácskozásai teljes tá­mogatásukról biztosították a központi bi­zottságot a XVI. pártkongresszus bel- és külpolitikai irányvonalának lebontása és megvalósítása terén. ,,Nem vagyunk önelégültek“ - hangsúlyozta Gustáv Hu­sák elvtárs a prágai városi konferencián -, „de a pozitívumok és a negatívumok reális mérlegeléséből adódik, hogy biz­tonsággal tekinthetünk a jövőbe, hogy a párt tapasztalt kádereivel és marxista- -leninista nézetével képes leküzdeni minden akadályt, kiharcolni a további fejlődést.“ Az évzáró taggyűléseken és a párt­konferenciákon - a központi bizottság 7. ülésének határozataival összhangban - előtérbe kerültek a XVI. pártkongresz- szus gazdaságpolitikai irányvonala meg­valósításának kérdései. A kommunisták úgy viszonyultak kozzájuk, mint a kong­resszusi határozatok végrehajtásáért folytatott küzdelem döntő frontjához. A ki­tűzött fő feladatok és a teljesítésükre tett intézkedések azt mutatják, hogy a párt egész tevékenységének súlyponti kérdé­sévé egyre inkább az állami terv tekinté­lyének erősítése, a népgazdasági haté­konyság és teljesítőképesség növelésé­nek irányvonala, a gazdaság intenzív fejlesztésének útjára való gyorsabb átté­rés válik. Megemlítem ezzel kapcsolat­ban a behozatalt korlátozó intézkedése­ket, az innovációs kezdeményezéseket, a komplex racionalizálási, a feltaláló- és az újítómozgalom eredményeit, valamint az energiával és a nyersanyagokkal való gazdálkodás társadalmi ellenőrzését. Amikor a kerületi és a járási pártbizott­ságokkal együtt méltatjuk a munka szín­vonalának emelkedését, a pártszerveze­tek aktivitását, ezt nem abszolutizáljuk, nem tagadjuk, hogy különbségek vannak a munka színvonalában, problémák és fogyatékosságok is előfordulnak, ame­lyek éppen a párt és az egész társadalom igényesebb feladatainak és követelmé­nyeinek fényénél kerülnek előtérbe. A legfontosabb azonban az, hogy a ta­pasztalatok és a kongresszusi határoza­tok teljesítése - különösen ami az emberi tényező aktivizálását és mozgósítását il­leti - jó alapot képeznek, amelyre tá­maszkodni lehet a központi bizottság mai ülésén elfogadandó határozatok végre­hajtása során. Ugyancsak az évzáró taggyűlések és a pártkonferenciák értékeléséből adódik az, hogy mindenütt nem sikerült eddig kibontakoztatni a célprogramszerü vi­szonyt a tudományos-műszaki fejlesztés feladatainak teljesítéséhez. A termelés hatékonysága növelésének legmegbíz­hatóbb módjait kell választnai, hogy a tu­domány biztosítsa a legfontosabb problé­mák megfelelő megoldását a gyakor­latban. Ebben a küzdelemben elsősorban az a cél, hogy a pártszervek és -szervezetek a tudományos-műszaki feladatok teljesí­tését mindennapos irányító, politikai­szervező, káder-, nevelő és ellenőrző munkájuk tartalmává tegyék. Hogy ne érjék be a tervteljesítés statisztikájával, hanem igényesebb gazdaságpolitikai módszereket alkalmazzanak. Átfogóan és gyorsan fel kell használni a hatékony­ság növelésének, a munkatermelékeny­ség fokozásának és a termelés minősége javításának minden rendelkezésre álló erőforrását és tartalékát. Ez természete­sen megköveteli, hogy a kommunisták a haladás úttörőiként mindig élen járja­nak, és a tudományos-műszaki fejlesztés meggyorsítása fő irányainak megvalósu­lása fölött mindenütt közvetlen pártelle­nőrzést gyakoroljanak. A párt befolyásának növelése a gaz­daságra ezen a téren is mindenekelőtt megköveteli, hogy a pártszervek és -szervezetek teljes mértékben alkalmaz­zák a politikai vezetés eszközeit, prog­resszív, konkrét, de reális feladatokat tűzzenek ki, élen járjanak teljesítésük­ben, és igenyesen ellenőrizzék végrehaj­tásukat. Szükséges, hogy a teljesítés során programszerűen, koncepciózusán járjanak el. gondoskodjanak a munkások, a technikusok és a tudományos dolgozók szoros együttműködéséről, s szilárdítsák a gazdasági vezetőség felelősségét, te­kintélyét és teljesítőképességét. E követelmények szempontjából és a párt határozatvégrehajtó képességé­nek továbbfejlesztése érdekében első­sorban a járási pártbizottságok felelős feladata törődni azzal, hogy növekedjen a pártalapszervezetek szerepe, munká­juk hatékonysága, és javuljon irányítá­suk. Az évzáró taggyűlések és a pártkonfe­renciák megmutatták, hogy a központi bizottság helyesen törekszik hosszú ideje a párt ezen alapvető láncszemei akcióké­pességének növelésére. Intenzívebbé válik a kommunisták politikai tevékenysé­ge a munkakollektívákban, ott, ahol köz­vetlenül eldől a pártpolitika eredményes­sége A kerületi és a járási pártbizottsá­gok ezen a téren jelentős munkát végez­tek. Megmutatkozott ez a konferenciák határozataiban is. A kerületi és a járási pártbizottságok ezzel kapcsolatos ta­pasztalatai egyre gyakrabban szerepel­nek a központi bizottság, valamint elnök­sége és titkársága tanácskozásainak na­pirendjén. A pártkonferenciák utáni eljárás ponto­sítása során helyénvaló, ha határozot­tabban megszüntetik a formalizmus és a fölösleges papírmunka megnyilvánulá­sait, amelyek akadályozzák a pártmun- kát. Nagyon időszerű a XVI . pártkongresz- szus arról szóló határozata, hogy ,,el kell mélyíteni a közvetlen kapcsolatot az alapszervezetekkel, a döntő feladatokra kell orientálni őket, hatékonyan kell segí­teni a problémák megoldását a helyszí­nen, ez elsősorban a járási pártbizottsá­gok munkájának fő tartalma“. A 8. ülés határozatainak teljesítésére tett politikai­szervezési intézkedések is a párt alapve­tő láncszemeinek jelentős szerepére tá­maszkodnak. Az évzáró taggyűlések és a pártkonfe- renciák ismét megmutatták, mennyire nagy jelentősége van a pártaktívával való rendszeres munkának, milyen sok múlik a pártkáderek jó felkészültségén. A szük­séges folyamatosság megőrzése érde­kében a pártbizottságokat olyan ráter­mett és áldozatkész kommunistákkal erő­sítettük meg, akik politikailag és szakmai­lag felkészültek, akiknek tekintélyük van munkahelyükön. Az alapszervezetek bi­zottságaiba több mint 284 ezer tagot választottak meg. Pozitív tény, hogy a bi­zottságok tagjainak csaknem a fele a ter­melésben dolgozik, s állandóan emelkedik politikai és szakmai felkészültségük szín­vonala. Kedvezően tükröződik itt vissza ezen alapaktíva hosszú távú felkészítése s kü­lönösen a tisztségviselők fiatal felnövek­vő nemzedékéről való különleges gon­doskodás. 1981 óta a kerületi és a járási politikai iskolák rövidebb tanfolyamait az alapszervezetek bizottságainak több mint 28 ezer elnöke és további 66 ezer tagja, valamint a járási pártbizottságok mintegy 4600 tagja és póttagja végezte el. A fel­adatok bonyolultságára és a pártvezetö- séggel szemben támasztott igényekre való tekintettel mindenekelőtt gondoskod­ni kell az egész pártaktíváról, a választott szervek tagjairól és a pártapparátus dol­gozóiról. Ezt természetesen nem lehet elérni a legjobb egyszeri tanfolyammal sem, hanem csak a lenini munkastílus gyakorlati elsajátításával és a politikai megedződés céltudatosan irányított fo­lyamatával. A kommunisták politikai elkötelezett­ségének elmélyülését személyes példa- mutatásukat a párt politikájának megva­lósításában a központi bizottság 3. ülése a párt összetétele javításának hosszú távú alapjaként jelölte meg. Ez egyúttal az új párttagok felvétele irányításának kiindulópontja. A központi bizottság elé részletes tájékoztatót terjesztettek, amely azt mutatja, hogy egészében véve sikerül megvalósítani a XVI. pártkongresszus ezzel kapcsolatos irányelvét, törődni az­zal, hogy a párt élő organizmusként fej­lődjön, növelje befolyását a döntő fontos­ságú területeken. Pozitív tény, hogy to­vább javul a tagállomány most is kedvező szerkezete. Emelkedik a tagság művelt­ségi színvonala, javul a gondoskodás a tagjelöltekről és a fiatal párttagokról. Állandóan tudatosítani kell, hogy a tag­állomány egyre nagyobb részének már nincs közvetlen tapasztalata a szocialista jelenért vívott osztályharccal, a szocializ­mus alapjainak építésével, a hatvanas években a pártban és a társadalomban kialakult mély válság leküzdésével kap­csolatban. A válság óta a pártba felvett tagok és tagjelöltek számaránya a pro­duktív korú tagság 62 százalékát teszi ki. Ez a párt aktívájában és apparátusában is megmutatkozik. Ezért erre a tényre még aktívabban kell reagálni a kommu­nisták ideológiai és gyakorlati politikai nevelésével. Számos üzemben a járási és a kerületi pártbizottságok hatékony segítségével sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani főként a munkásszakmákban dolgozó új tagjelöltek céltudatos felvételére. A kom­munistákkal szemben támasztott követel­mények növekedése, a nagyobb felelós­(Folytatás az 5. oldalon.) MIKULÁŠ BEŇO elvtársnak, a CSKP KB titkárának felszólalása ÚJ szú 4 1983. VI. 22.

Next

/
Oldalképek
Tartalom