Új Szó, 1983. június (36. évfolyam, 127-152. szám)

1983-06-22 / 145. szám, szerda

Mindent meg kell tennünk a háborús veszély elhárításáért ÚJ SZÚ 3 1983. VI. 22. (Folytatás az 1. oldalról) nye volt. Minden földrész népei számára előnyös volt, függetlenül társadalmi rendszerüktől. A fe­szültség kiéleződése súlyos káro­kat okoz nemcsak a gazdaság­ban, hanem a társadalmi élet min­den területén, az országok, a né­pek és az emberek kapcsolata­iban. Az emberiség előtt olyan prob­lémák állnak, amelyek megoldá­sával jövője függ össze. Gondos­kodni kell az energiatartalékokról, a környezet védelméről, a fiatal ázsiai, afrikai és latin-amerikai or­szágok fejlődésének támogatásá­ról, az éhezés, a nyomor és a jár­ványos betegségek felszámolásá­ról, a világtengerek gazdagságá­nak és a világűrnek békés célokra történő felhasználásáról. Ezeket a sürgető problémákat nem lehet jelentős anyagi és szellemi erő összpontosítása, konstruktív nem­zetközi együttműködés nélkül megoldani. Természetes, hogy a lázas fegyverkezés, a különböző gazdasági, kereskedelmi és pénz­ügyi embargók nem biztosítanak megfelelő talajt a békés egymás mellett éléshez és az alkotó együttműködéshez. Azt sem szabad szem elől té­veszteni, hogy a világon feszültség- gócok, aggasztó válsághelyzetek léteznek, amelyek pusztító hábo­rúba torkollhatnak. Elég megemlí­teni, hogy a második világháború befejezése óta eltelt nem egészen négy évtizedben a világ különféle részein a fegyveres konfliktusok tucatjaira került sor, amelyek nagyszámú áldozatot követeltek. Áz óriási eszközöket nem a né­pek életének gazdagítására, ha­nem éppen szegényítésére és puszta létének veszélyeztetésére fordítják. Folytatódik a tömeg- pusztító fegyverek gyártása és tö­kéletesítése. Egyre sürgetőbben merül fel az egész világ népei előtt az a kérdés, amelyet az atom­energia felfedezése óta a józanul gondolkodó emberek feltesznek: vajon ezt az erőt az ember javára vagy tönkretételére használják ki. Az atomenergia békés felhaszná­lása nagy lehetőségeket és távla­tokat nyit az emberiség előtt. De ugyancsak felhasználható civilizá­ciónk veszélyeztetésére, sőt teljes megsemmisítésére. Nagy aggo­dalommal kell megállapítani, hogy éppen abban az országban, amely elsőként előállította az atombom­bát, és amely egyedüli országként ezt a borzalmas fegyvert bevetet­te, ma is vannak erők, amelyek az atombombát az elrettentés, érde­keik érvényesítése, a világuralom­ra törés eszközének tekintik. Több ország hadiipari komple­xumának képviselői egyre jobban befolyásolják a politikai és a gaz­dasági hatalom fontos eszközeit. Növekszik a kockázata annak, hogy egyre inkább felgyorsul a fegyverkezési verseny. t Bennünket itt Csehszlovákiá­ban és sok más ország népeit főként az európai helyzet aggaszt­ja. Nem becsüljük le a veszélyt a világ többi részén. Európában ebben az évszázadban már két nagy háború tört ki. Lángjaik gyor­san átterjedtek a többi földrészre. A jelenlegi időszakban is hasonló veszély fenyeget, mert földrészün­kön már most óriási pusztító po­tenciál összpontosul. A NATO döntése alapján e potenciált tovább akarják növelni új, amerikai rakéta- és atomfegyvereknek a nyugat-európai országokba való telepítésével. A legzajosabb propaganda sem álcázhatja, hogy ez a veszélyes irányvonal a szocialista országok ellen irányul, amelyek szilárdan és következetesen a béke oldalán állnak. Tragikus tévedésbe esnék az, aki elhinné, hogy az új atomfegy­verek nyugat-európai telepítését megfelelő válasz nélkül hagynák azok, akik ellen e fegyvereket irá­nyítanák. A szovjet kormány nem régi nyilatkozata egészen világo­san és nyomatékosan rámutatott, hogy a Szovjetunió és szövetsé­gesei kénytelenek lennének a fo­kozódó fenyegetéssel szembe­szállni olyan intézkedésekkel, amelyek e fenyegetést hatéko­nyan ellensúlyoznák. Csehszlová­kia kormánya és egész népünk ezt a nyilatkozatot teljes mértékben magáévá tette. Nem vitás, hogy a fegyverkezés fokozása senkinek nem hozna semmi jót. Csak oda vezethet, hogy az európai és a világbéke még jobban veszélyeztetve lenne. Tovább növekedne az a veszély, hogy bevetik a felhalmozott pusz­tító eszközöket. A szocialista Csehszlovákia és a szocialista közösség többi or­szága következetesen védelmezi azt a nézetet, hogy a mai világban a békéhez, minden ország na­gyobb biztonságához, a politikai és a gazdasági stabilitáshoz az út nem a jelenlegi erőegyensúly megváltoztatásán vagy megbon­tásán át vezet. Az sem megoldás, hogy ezt az egyensúlyt nagy koc­kázattal szüntelenül a fegyverek további halmozásával próbáljuk meg helyreállítani. Az egyedüli jár­ható út a meglevő egyensúly meg­őrzése és fokozatos csökkentése. Az a tétel, hogy ,,ha békét akarsz, készülődj a háborúra“ na­gyon helytelen, embertelen, min­den történelmi tapasztalattal ellen­tétes. De ma is találkozunk hason­ló hozzáállással, amelynek az a célja, hogy leplezze a konfrontá­ció és a nemzetközi feszültség kiélezése politikájának valódi lé­nyegét. Ezzel igyekeznek megbé­nítani a közvélemény ellenállását az atomháború megvívásának kü­lönböző doktrínáival szemben, amelyeket a hadiipari komplexum képviselői nyíltan hirdetnek. A logikusan gondolkodó ember aligha tudja megérteni azt az állí­tást, hogy komoly leszerelési tár­gyalásokra és megfelelő lépések tételére csak azután kerülhet sor, ha előállítják és az Amerikai Egye­sült Államok és az Észak-atlanti Szövetség hadseregei használják az új, még borzalmasabb tömeg­pusztító esztközöket. Aki leszere­lésre törekszik, annak olyan utat kell keresnie, amely nem a további „felfegyverkezési“ versenyhez, a fegyverkezés fokozódásához, hanem ellenkezőleg, fokozatos csökkentéséhez vezet. A társadal­mi rendszerek erejét és előnyeit nem azzal kell bizonyítani, melyik képes tökéletesebb, borzalma­sabb emberirtó eszközöket előállí­tani, hanem azzal, melyik képes jobban biztosítani az emberek bé­kés, nyugodt, jobb életének felté­teleit, létrehozni új értékeket, meg­oldani az égető problémákat. Nagy felelősség hárul a kormá­nyokra azért, milyen úton fog ha­ladni a világ. Egyre inkább érvé­nyesül az a tudat, hogy ezek a kérdések minden embert köz­vetlenül érintenek. Ezért a becsü­letes emberek, akiknek őszinte ér­dekük a béke megőrzése, tör­vényszerűen, egyre határozottab­ban szállnak szembe a háború veszélyével és a folytatódó fegy­verkezéssel. A háborúellenes mozgalom számos országban ha­talmas társadalmi erővé vált, amely jelentősen befolyásolja a politikai fejleményeket. Szava egyre erősebben és nagyobb nyo­matékkai hangzik fel, egyre sürge­tőbben hatol be a parlamentek üléstermeibe. Ezt már a kormá­nyok sem hagyhatják figyelmen kívül. Azt kívánjuk, hogy a világbéke ügyéért folytatott közös küzdelem további szilárdulásához ez a talál­kozó is hozzájáruljon, amelyet ma nyitunk meg. Tanácskozásuk eredményei jelentős hatással le­hetnek a világ további helyzetére. Olyan időszakban élünk, amikor eldől, vajon az emberiség tovább­ra is veszélyesen sodródik-e az atompusztulás szélére, vagy pe­dig a józan ész győzedelmeske­dik. Az a kérdés, érvényesül-e a sokszor megismételt igazság: az atomfegyverek és más tömeg- pusztító eszközök létezésének fel­tételei között nincs más ésszerű alternatívája az államközi kapcso­latoknak, mint a békés egymás mellett élés. A nyitott, vitás kérdé­sek rendezésének egyedüli elfo­gadható, járható útja olyan tárgya­lások folytatása, amelyeken tiszte­letben tartják minden résztvevő ország jogos érdekeit, főként az azonos biztonság elvét. Azon helyzet súlyossága elle­nére, amellyel ma közösen szem­benézünk, meggyőződésünk: még van idő, még megtehetők a szük­séges lépések arra, hogy a nem­zetközi helyzet ne a feszültség kiéleződésének veszélyes útján, hanem a bizalom megszilárdulá­sának, a kölcsönösen előnyös együttműködés fejlődésének, a politikai és a katonai feszültség enyhülésének útján haladjon. Min­dent meg kell tenni azért, hogy elhárítsuk a háborús veszélyt, te­kintet nélkül arra, hogy globális vagy korlátozott, nagy vagy kis háborúról van-e szó. Csehszlovákia népe nagyra ér­tékeli azt a megtiszteltetést, hogy hazánk a vendéglátója az olyan fontos eseménynek, amilyen a bé­ke-világtalálkozó. Ószintén támo­gatjuk a békeszerető és a háború­ellenes erők küzdelmét, mindazt, ami hozzájárul a háborús veszély elhárításához. Ez az egyértelmű, határozott álláspontunk népünk­nek és annak a korosztálynak drá­gán megfizetett történelmi tapasz­talatán alapul, amelyhez én is tar­tozom. Országunk, amely Európa kö­zepén helyezkedik el, a múltban nagyon gyakran volt az európai földrészen vívott háborúk színhe­lye. Csehszlovákia nemzeteinek történelmében keresztesháború és a harmincéves háború megpró­báltatásai szerepelnek. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy Ko- menskýnak, a XVII. század cseh gondolkodójának és pedagógusá­nak munkásságát áthatják a hábo­rúval szembeni ellenállásnak, az ember békés életének eszméi. Korának politikusaihoz ma is na­gyon időszerű felhívást intézett: ne a háborút, hanem minden nép békéjét tűzzék ki célul, hogy eb­ben a szellemben neveljék a fiatal nemzedéket. Súlyosan nehezedtek népünkre mindkét világháború szenvedései. A második világháború sokmillió áldozata között volt több mint 360 ezer csehszlovák állampolgár, akik nem tértek vissza a harctér­ről, a fasiszta börtönökből és a koncentrációs táborokból, vagy pedig a megszállók elleni hazai ellenállási mozgalomban estek el. A fasizmus könyörtelenségének és a háború pusztításának állan­dóan időszerű jelképe Lidice és több tucat más kipusztított község. Hogy ezek a kegyetlenségek ne ismétlődhessenek meg, állandóan szem előtt kell tartani Julius Fučík- nak, Csehszlovákia nemzeti hősé­nek szavait: „Emberek, szerette­lek benneteket, legyetek éberek!“ A szabadság és a béke védelmét célzó ezen felhívást tartós örök­ségnek tartjuk, mely kötelez ben­nünket. Népünk a békés életet a legna­gyobb értékként tiszteli. Egyúttal tudatában van annak, hogy a bé­két védeni kell, megőrzésére akti van és következetesen kell töre­kedni Teljes mértékben ezt szol­gálja államunk külpolitikája, erre kötelez bennünket a Csehszlovák Szocialista Köztársaság alkotmá­nya, amely kimondja: békében és barátságban akarunk élni a világ minden népével, és hozzá aka­runk járulni az eltérő társadalmi rendszerű országok békés egy­más mellett éléséhez és jó viszo­nyához. Ennek a rendelkezésnek -, amely népünk szuverén akaratát fejezi ki -, a megvalósulását ab­ban látjuk, hogy következetesen, aktívan harcoljunk a világ béke­szerető, demokratikus és haladó erőinek soraiban. Őszintén erre törekszünk a Szovjetunióval és a szocialista közösség többi or­szágával együtt. Ezt célozzák a Varsói Szerződés Politikai Ta­nácskozó Testületének idén janu­árban Prágában tartott ülésén el­fogadott javaslatok is. E javaslatok a világ közvéleményének széles körű támogatására és sok ország vezetőjének élénk érdeklődésére és megértésére találtak. Ismétel­ten bizonyítják államaink eltökélt­ségét: készek elérni azt, hogy a nemzetközi helyzet ne rosszab­bodjon tovább, hogy az államközi kapcsolatokban a józanság, a sa­ját ország népe és az egész em­beriség iránti felelősség kereked­jen felül. Ezeket a javaslatokat jó, konst­ruktív alapnak tekintjük ahhoz, hogy bekövetkezzen az annyira szükséges kedvező fordulat a nemzetközi helyzet alakulásá­ban. Minden ország jogos érdekei­nek következetes tiszteletben tar­tásán alapulnak, egyik felet sem részesítik egyoldalú előnyben. A szocialista országok mindig hangsúlyozták - és ez ma is teljes mértékben érvényes -, hogy ké­szek vagyunk minden olyan javas­latot megvizsgálni és tárgyalni ró­luk, amelyek tiszteletben tartják a múltban általánosságban sok­szor elfogadott elveket, főként minden ország azonos biztonsá­gának elvét. Sajnos, a NATO tag­országai mindeddig nem vála­szoltak a Varsói Szerződés béke­kezdeményezéseire. Állást sem foglaltak a legfontosabb javaslattal kapcsolatban - arról, hogy szerző­désben rögzítsék a két tömb kato­nai erő alkalmazásáról való köl­csönös lemondását és a békés kapcsolatok megőrzését. Teljes mértékben csatlakozunk mindazokhoz, akik követelik, hogy a jelenlegi időszakban semmi olyan ne történjen, ami tovább bonyolítaná a mai nehéz helyze­tet. Meg kell akadályozni a feszült­ség további kiéleződését, erősíte­ni kell a nemzetközi stabilitást, keresni kell a tartós béke megőr­zésének és a háborús veszély enyhítésének lehetőségeit és útja­it. Engedjék meg, hogy Csehszlo­vákia népe nevében kifejezzem reményemet: ehhez tanácskozá­suk is hozzájárul. Tisztelt küldöttek és vendégek! Tisztelt barátaim! Elvtársak! Hazánk fővárosában különböző politikai, ideológiai és vallási meg­győződésű emberek jöttek össze. Valamennyien ezen a Földön élünk; az ember évezredeken át szorgal­mas munkával művelte és neme­sítette, s e föld kenyeret és boldogsá­got ad minden embernek. Meg kell védeni a fenyegető katasztrófától. Őszintén kívánjuk és arra törek­szünk, hogy a Földön békében éljenek, dolgozzanak és örüljenek gyermekeink, unokáink, a jövő nemzedékek. Mindenki, aki az egész civilizáci­ót és az emberi életet elpusztító atomháborút próbálna kirobbanta­ni, semmi mást sem érdemel, mint megvetést és elítélést. Csak békében lehet építeni a boldog életet a Földön. Nem az anyák sírása, hanem boldogságuk és gyermekeik öröme a mi progra­munk. Kedves barátaim, országunk­ban Csehszlovákia népének ven­dégei. Azt kívánom önöknek, hogy a lehető legszebb élményekkel hagyják el hazánkat. Engedjék meg, hogy végezetül őszinte köszönetét mondjak mind­azoknak, akik érdemeket szerez­tek abban, hogy ez a széles körű és reprezentatív fórum sikeresen megkezdje munkáját. Mindannyiuknak tiszta szívem­ből kívánom: tanácskozásuk vált­sa be azt a reményt, hogy a békét megőrizzük nemcsak a mai, ha­nem a jövő nemzedékek számára is. A béke oszthatatlan A béke-világtalálkozó résztvevőinek egy csoportja (CSTK-felvétel) (Folytatás az 1. oldalról) Bohuslav Chňoupek külügymi­niszterrel a prágai találkozó előes­téjén. Azt hangsúlyozza, hogy a csehszlovák főváros az idén olyan jelentős tanácskozás szín­helye, melynek fő célja a nukleáris háború veszélyének elhárítása, a tartós világbéke megteremtése. HANOI - A Nhan Dán, a viet­nami KP KB sajtószerve vezér­cikkben köszönti a prágai világta­lálkozót s hangsúlyozza, hogy a mai világban a béke oszthatat­lan, mivel az atomháború minden nemzet létét veszélyezteti. DELHI - A prágai békefórum alkalmából az indiai fővárosban az országos béke- és szolidaritási szervezet hatnapos filmszemlét tartott. Többek között csehszlovák dokumentumfilmeket is bemutat­tak a békéért, a háború ellen vívott harcról. A szemle széles körű pár­beszédre ad lehetőséget vala­mennyi militaristaellenes és béke- szerető erőnek, amely a jelenlegi problémáknak katonai erővel tör­ténő megoldása ellen küzd. A nuk­leáris katasztrófa veszélyének el­hárításához csak egyetlen út ve­zet, a békéért vívott közös harc útja - állapítja meg a lap.

Next

/
Oldalképek
Tartalom