Új Szó, 1983. június (36. évfolyam, 127-152. szám)
1983-06-22 / 145. szám, szerda
Mindent meg kell tennünk a háborús veszély elhárításáért ÚJ SZÚ 3 1983. VI. 22. (Folytatás az 1. oldalról) nye volt. Minden földrész népei számára előnyös volt, függetlenül társadalmi rendszerüktől. A feszültség kiéleződése súlyos károkat okoz nemcsak a gazdaságban, hanem a társadalmi élet minden területén, az országok, a népek és az emberek kapcsolataiban. Az emberiség előtt olyan problémák állnak, amelyek megoldásával jövője függ össze. Gondoskodni kell az energiatartalékokról, a környezet védelméről, a fiatal ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok fejlődésének támogatásáról, az éhezés, a nyomor és a járványos betegségek felszámolásáról, a világtengerek gazdagságának és a világűrnek békés célokra történő felhasználásáról. Ezeket a sürgető problémákat nem lehet jelentős anyagi és szellemi erő összpontosítása, konstruktív nemzetközi együttműködés nélkül megoldani. Természetes, hogy a lázas fegyverkezés, a különböző gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi embargók nem biztosítanak megfelelő talajt a békés egymás mellett éléshez és az alkotó együttműködéshez. Azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy a világon feszültség- gócok, aggasztó válsághelyzetek léteznek, amelyek pusztító háborúba torkollhatnak. Elég megemlíteni, hogy a második világháború befejezése óta eltelt nem egészen négy évtizedben a világ különféle részein a fegyveres konfliktusok tucatjaira került sor, amelyek nagyszámú áldozatot követeltek. Áz óriási eszközöket nem a népek életének gazdagítására, hanem éppen szegényítésére és puszta létének veszélyeztetésére fordítják. Folytatódik a tömeg- pusztító fegyverek gyártása és tökéletesítése. Egyre sürgetőbben merül fel az egész világ népei előtt az a kérdés, amelyet az atomenergia felfedezése óta a józanul gondolkodó emberek feltesznek: vajon ezt az erőt az ember javára vagy tönkretételére használják ki. Az atomenergia békés felhasználása nagy lehetőségeket és távlatokat nyit az emberiség előtt. De ugyancsak felhasználható civilizációnk veszélyeztetésére, sőt teljes megsemmisítésére. Nagy aggodalommal kell megállapítani, hogy éppen abban az országban, amely elsőként előállította az atombombát, és amely egyedüli országként ezt a borzalmas fegyvert bevetette, ma is vannak erők, amelyek az atombombát az elrettentés, érdekeik érvényesítése, a világuralomra törés eszközének tekintik. Több ország hadiipari komplexumának képviselői egyre jobban befolyásolják a politikai és a gazdasági hatalom fontos eszközeit. Növekszik a kockázata annak, hogy egyre inkább felgyorsul a fegyverkezési verseny. t Bennünket itt Csehszlovákiában és sok más ország népeit főként az európai helyzet aggasztja. Nem becsüljük le a veszélyt a világ többi részén. Európában ebben az évszázadban már két nagy háború tört ki. Lángjaik gyorsan átterjedtek a többi földrészre. A jelenlegi időszakban is hasonló veszély fenyeget, mert földrészünkön már most óriási pusztító potenciál összpontosul. A NATO döntése alapján e potenciált tovább akarják növelni új, amerikai rakéta- és atomfegyvereknek a nyugat-európai országokba való telepítésével. A legzajosabb propaganda sem álcázhatja, hogy ez a veszélyes irányvonal a szocialista országok ellen irányul, amelyek szilárdan és következetesen a béke oldalán állnak. Tragikus tévedésbe esnék az, aki elhinné, hogy az új atomfegyverek nyugat-európai telepítését megfelelő válasz nélkül hagynák azok, akik ellen e fegyvereket irányítanák. A szovjet kormány nem régi nyilatkozata egészen világosan és nyomatékosan rámutatott, hogy a Szovjetunió és szövetségesei kénytelenek lennének a fokozódó fenyegetéssel szembeszállni olyan intézkedésekkel, amelyek e fenyegetést hatékonyan ellensúlyoznák. Csehszlovákia kormánya és egész népünk ezt a nyilatkozatot teljes mértékben magáévá tette. Nem vitás, hogy a fegyverkezés fokozása senkinek nem hozna semmi jót. Csak oda vezethet, hogy az európai és a világbéke még jobban veszélyeztetve lenne. Tovább növekedne az a veszély, hogy bevetik a felhalmozott pusztító eszközöket. A szocialista Csehszlovákia és a szocialista közösség többi országa következetesen védelmezi azt a nézetet, hogy a mai világban a békéhez, minden ország nagyobb biztonságához, a politikai és a gazdasági stabilitáshoz az út nem a jelenlegi erőegyensúly megváltoztatásán vagy megbontásán át vezet. Az sem megoldás, hogy ezt az egyensúlyt nagy kockázattal szüntelenül a fegyverek további halmozásával próbáljuk meg helyreállítani. Az egyedüli járható út a meglevő egyensúly megőrzése és fokozatos csökkentése. Az a tétel, hogy ,,ha békét akarsz, készülődj a háborúra“ nagyon helytelen, embertelen, minden történelmi tapasztalattal ellentétes. De ma is találkozunk hasonló hozzáállással, amelynek az a célja, hogy leplezze a konfrontáció és a nemzetközi feszültség kiélezése politikájának valódi lényegét. Ezzel igyekeznek megbénítani a közvélemény ellenállását az atomháború megvívásának különböző doktrínáival szemben, amelyeket a hadiipari komplexum képviselői nyíltan hirdetnek. A logikusan gondolkodó ember aligha tudja megérteni azt az állítást, hogy komoly leszerelési tárgyalásokra és megfelelő lépések tételére csak azután kerülhet sor, ha előállítják és az Amerikai Egyesült Államok és az Észak-atlanti Szövetség hadseregei használják az új, még borzalmasabb tömegpusztító esztközöket. Aki leszerelésre törekszik, annak olyan utat kell keresnie, amely nem a további „felfegyverkezési“ versenyhez, a fegyverkezés fokozódásához, hanem ellenkezőleg, fokozatos csökkentéséhez vezet. A társadalmi rendszerek erejét és előnyeit nem azzal kell bizonyítani, melyik képes tökéletesebb, borzalmasabb emberirtó eszközöket előállítani, hanem azzal, melyik képes jobban biztosítani az emberek békés, nyugodt, jobb életének feltételeit, létrehozni új értékeket, megoldani az égető problémákat. Nagy felelősség hárul a kormányokra azért, milyen úton fog haladni a világ. Egyre inkább érvényesül az a tudat, hogy ezek a kérdések minden embert közvetlenül érintenek. Ezért a becsületes emberek, akiknek őszinte érdekük a béke megőrzése, törvényszerűen, egyre határozottabban szállnak szembe a háború veszélyével és a folytatódó fegyverkezéssel. A háborúellenes mozgalom számos országban hatalmas társadalmi erővé vált, amely jelentősen befolyásolja a politikai fejleményeket. Szava egyre erősebben és nagyobb nyomatékkai hangzik fel, egyre sürgetőbben hatol be a parlamentek üléstermeibe. Ezt már a kormányok sem hagyhatják figyelmen kívül. Azt kívánjuk, hogy a világbéke ügyéért folytatott közös küzdelem további szilárdulásához ez a találkozó is hozzájáruljon, amelyet ma nyitunk meg. Tanácskozásuk eredményei jelentős hatással lehetnek a világ további helyzetére. Olyan időszakban élünk, amikor eldől, vajon az emberiség továbbra is veszélyesen sodródik-e az atompusztulás szélére, vagy pedig a józan ész győzedelmeskedik. Az a kérdés, érvényesül-e a sokszor megismételt igazság: az atomfegyverek és más tömeg- pusztító eszközök létezésének feltételei között nincs más ésszerű alternatívája az államközi kapcsolatoknak, mint a békés egymás mellett élés. A nyitott, vitás kérdések rendezésének egyedüli elfogadható, járható útja olyan tárgyalások folytatása, amelyeken tiszteletben tartják minden résztvevő ország jogos érdekeit, főként az azonos biztonság elvét. Azon helyzet súlyossága ellenére, amellyel ma közösen szembenézünk, meggyőződésünk: még van idő, még megtehetők a szükséges lépések arra, hogy a nemzetközi helyzet ne a feszültség kiéleződésének veszélyes útján, hanem a bizalom megszilárdulásának, a kölcsönösen előnyös együttműködés fejlődésének, a politikai és a katonai feszültség enyhülésének útján haladjon. Mindent meg kell tenni azért, hogy elhárítsuk a háborús veszélyt, tekintet nélkül arra, hogy globális vagy korlátozott, nagy vagy kis háborúról van-e szó. Csehszlovákia népe nagyra értékeli azt a megtiszteltetést, hogy hazánk a vendéglátója az olyan fontos eseménynek, amilyen a béke-világtalálkozó. Ószintén támogatjuk a békeszerető és a háborúellenes erők küzdelmét, mindazt, ami hozzájárul a háborús veszély elhárításához. Ez az egyértelmű, határozott álláspontunk népünknek és annak a korosztálynak drágán megfizetett történelmi tapasztalatán alapul, amelyhez én is tartozom. Országunk, amely Európa közepén helyezkedik el, a múltban nagyon gyakran volt az európai földrészen vívott háborúk színhelye. Csehszlovákia nemzeteinek történelmében keresztesháború és a harmincéves háború megpróbáltatásai szerepelnek. Talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy Ko- menskýnak, a XVII. század cseh gondolkodójának és pedagógusának munkásságát áthatják a háborúval szembeni ellenállásnak, az ember békés életének eszméi. Korának politikusaihoz ma is nagyon időszerű felhívást intézett: ne a háborút, hanem minden nép békéjét tűzzék ki célul, hogy ebben a szellemben neveljék a fiatal nemzedéket. Súlyosan nehezedtek népünkre mindkét világháború szenvedései. A második világháború sokmillió áldozata között volt több mint 360 ezer csehszlovák állampolgár, akik nem tértek vissza a harctérről, a fasiszta börtönökből és a koncentrációs táborokból, vagy pedig a megszállók elleni hazai ellenállási mozgalomban estek el. A fasizmus könyörtelenségének és a háború pusztításának állandóan időszerű jelképe Lidice és több tucat más kipusztított község. Hogy ezek a kegyetlenségek ne ismétlődhessenek meg, állandóan szem előtt kell tartani Julius Fučík- nak, Csehszlovákia nemzeti hősének szavait: „Emberek, szerettelek benneteket, legyetek éberek!“ A szabadság és a béke védelmét célzó ezen felhívást tartós örökségnek tartjuk, mely kötelez bennünket. Népünk a békés életet a legnagyobb értékként tiszteli. Egyúttal tudatában van annak, hogy a békét védeni kell, megőrzésére akti van és következetesen kell törekedni Teljes mértékben ezt szolgálja államunk külpolitikája, erre kötelez bennünket a Csehszlovák Szocialista Köztársaság alkotmánya, amely kimondja: békében és barátságban akarunk élni a világ minden népével, és hozzá akarunk járulni az eltérő társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséhez és jó viszonyához. Ennek a rendelkezésnek -, amely népünk szuverén akaratát fejezi ki -, a megvalósulását abban látjuk, hogy következetesen, aktívan harcoljunk a világ békeszerető, demokratikus és haladó erőinek soraiban. Őszintén erre törekszünk a Szovjetunióval és a szocialista közösség többi országával együtt. Ezt célozzák a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének idén januárban Prágában tartott ülésén elfogadott javaslatok is. E javaslatok a világ közvéleményének széles körű támogatására és sok ország vezetőjének élénk érdeklődésére és megértésére találtak. Ismételten bizonyítják államaink eltökéltségét: készek elérni azt, hogy a nemzetközi helyzet ne rosszabbodjon tovább, hogy az államközi kapcsolatokban a józanság, a saját ország népe és az egész emberiség iránti felelősség kerekedjen felül. Ezeket a javaslatokat jó, konstruktív alapnak tekintjük ahhoz, hogy bekövetkezzen az annyira szükséges kedvező fordulat a nemzetközi helyzet alakulásában. Minden ország jogos érdekeinek következetes tiszteletben tartásán alapulnak, egyik felet sem részesítik egyoldalú előnyben. A szocialista országok mindig hangsúlyozták - és ez ma is teljes mértékben érvényes -, hogy készek vagyunk minden olyan javaslatot megvizsgálni és tárgyalni róluk, amelyek tiszteletben tartják a múltban általánosságban sokszor elfogadott elveket, főként minden ország azonos biztonságának elvét. Sajnos, a NATO tagországai mindeddig nem válaszoltak a Varsói Szerződés békekezdeményezéseire. Állást sem foglaltak a legfontosabb javaslattal kapcsolatban - arról, hogy szerződésben rögzítsék a két tömb katonai erő alkalmazásáról való kölcsönös lemondását és a békés kapcsolatok megőrzését. Teljes mértékben csatlakozunk mindazokhoz, akik követelik, hogy a jelenlegi időszakban semmi olyan ne történjen, ami tovább bonyolítaná a mai nehéz helyzetet. Meg kell akadályozni a feszültség további kiéleződését, erősíteni kell a nemzetközi stabilitást, keresni kell a tartós béke megőrzésének és a háborús veszély enyhítésének lehetőségeit és útjait. Engedjék meg, hogy Csehszlovákia népe nevében kifejezzem reményemet: ehhez tanácskozásuk is hozzájárul. Tisztelt küldöttek és vendégek! Tisztelt barátaim! Elvtársak! Hazánk fővárosában különböző politikai, ideológiai és vallási meggyőződésű emberek jöttek össze. Valamennyien ezen a Földön élünk; az ember évezredeken át szorgalmas munkával művelte és nemesítette, s e föld kenyeret és boldogságot ad minden embernek. Meg kell védeni a fenyegető katasztrófától. Őszintén kívánjuk és arra törekszünk, hogy a Földön békében éljenek, dolgozzanak és örüljenek gyermekeink, unokáink, a jövő nemzedékek. Mindenki, aki az egész civilizációt és az emberi életet elpusztító atomháborút próbálna kirobbantani, semmi mást sem érdemel, mint megvetést és elítélést. Csak békében lehet építeni a boldog életet a Földön. Nem az anyák sírása, hanem boldogságuk és gyermekeik öröme a mi programunk. Kedves barátaim, országunkban Csehszlovákia népének vendégei. Azt kívánom önöknek, hogy a lehető legszebb élményekkel hagyják el hazánkat. Engedjék meg, hogy végezetül őszinte köszönetét mondjak mindazoknak, akik érdemeket szereztek abban, hogy ez a széles körű és reprezentatív fórum sikeresen megkezdje munkáját. Mindannyiuknak tiszta szívemből kívánom: tanácskozásuk váltsa be azt a reményt, hogy a békét megőrizzük nemcsak a mai, hanem a jövő nemzedékek számára is. A béke oszthatatlan A béke-világtalálkozó résztvevőinek egy csoportja (CSTK-felvétel) (Folytatás az 1. oldalról) Bohuslav Chňoupek külügyminiszterrel a prágai találkozó előestéjén. Azt hangsúlyozza, hogy a csehszlovák főváros az idén olyan jelentős tanácskozás színhelye, melynek fő célja a nukleáris háború veszélyének elhárítása, a tartós világbéke megteremtése. HANOI - A Nhan Dán, a vietnami KP KB sajtószerve vezércikkben köszönti a prágai világtalálkozót s hangsúlyozza, hogy a mai világban a béke oszthatatlan, mivel az atomháború minden nemzet létét veszélyezteti. DELHI - A prágai békefórum alkalmából az indiai fővárosban az országos béke- és szolidaritási szervezet hatnapos filmszemlét tartott. Többek között csehszlovák dokumentumfilmeket is bemutattak a békéért, a háború ellen vívott harcról. A szemle széles körű párbeszédre ad lehetőséget valamennyi militaristaellenes és béke- szerető erőnek, amely a jelenlegi problémáknak katonai erővel történő megoldása ellen küzd. A nukleáris katasztrófa veszélyének elhárításához csak egyetlen út vezet, a békéért vívott közös harc útja - állapítja meg a lap.
