Új Szó, 1983. június (36. évfolyam, 127-152. szám)

1983-06-02 / 128. szám, csütörtök

VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG A Közös Piac mezőgazdasági politikája Közös érdekünk „Nyíltán beszélünk azokról a fogyatékosságainkról és nehézségeinkről, amelyeket le kell küzdenünk. A párt köz­ponti bizottságának ülésein és más alkalmakkor is rendsze­resen foglalkozunk ezekkel, feltárjuk az okokat és rámuta­tunk a megoldás módjára.“ - mondta Gustáv Husák elvtárs a szakszervezetek X. kongresszusán elhangzott beszédében. Igen, politikánknak már régen alapelve, hogy a problémák nyílt felvetése, bátor vállalása csak fokozza a szocializmus ügye mellett állók aktivitását. Segít, hogy még cselekvőbb összefogással reagáljunk a növekvő nehézségekre, a kor kihívásaira. Ez megkívánja, hogy a propagandamunkát is annak a politikai realitásnak a szellemében végezzük, amely a valóság pontos és hiteles ismeretére támaszkodik. Tovább kell tehát javítanunk minden téren a politikai- nevelő munka színvonalát, erősíteni a marxista-leninista valóság látást, s egy pillanatra sem feledkezve meg elvi­ideológiai álláspontunk leghatározottabb védelméről. E kérdéskörrel behatóan foglalkoztak a járási és a kerületi pártkonferenciákon is. Egységes volt a nézet abban, hogy az ideológiai és a politikai-nevelő munka színvonala döntően meghatározza az emberek viszonyát a fjárt politikájához és ahhoz, hogyan segítik annak megvalósítását. Példák sorát hozhatnánk fel ennek bizonyítására. A duna­szerdahelyi (Dunajská Streda) járásban például a célszerű, jól megválasztott agitációs és propagandeszközök segítsé­gével nemcsak azt érték el, hogy a járás mezőgazdasági és ipari üzemei már évek óta sikeresen teljesítik tervfeladatai­kat, hanem elöl járnak a szocialista kötelezettségvállalások teljesítésében is. A közel 135 millió korona értékű szocialista kötelezettségvállalást 1982-ben 58 millió koronával túlteljesí­tették. Megkülönböztetett figyelmet fordítanak a járásban a szo­cialista munkabrigádok személyiséget formáló szerepére is. Jelenleg 1016 szocialista munkabrigád dolgozik a járásban. A brigádoknak 15 067 tagja van. Vagyis - ha lehet ilyen sorrendiséget felállítani - a szocialista munkabrigádoknak különlegesen fontos szerepük van a munkához való szocia­lista viszony kialakításában, a szocialista ember jellemvoná­sainak erősítésében és nem utolsósorban politikai, világnézeti szemléletének formálásában. A színvonalas, célratörő agitáció tehát nemcsak gondolko­dást, meggyőződést formál, hanem a cselekvésre is hat. A járási és a kerületi pártkonferenciákon azért is csendült ki több felszólalásból az a jogos igény, hogy a jövőben az agitációs és propagandamunka még hatékonyabban segítse a párt gazdaságpolitikai feladatainak megvalósítását. Külö­nösen nagy felelősség hárul e tekintetben az üzemi és a helyi pártszervezetekre, de a párttagokra is. Ez mindannyiunk jól felfogott, közös érdeke. TÖRÖK ELEMÉR LAKÁSÉPÍTÉSI GYORSMÉRLEG „Az Európai Gazdasági Közös­ség agrárprogramja - mezőgaz­daság, 1980“ a hivatalos elneve­zése a mezőgazdaság szociális és szerkezeti reformjáról szóló irányvonalnak, melyet a Közös Pi­ac Bizottsága 1972-ben hagyott jóvá. Az irányelv azoknak a javasla­toknak az alapján született, ame­lyeket Sicco Mansholt már 1968 decemberében előterjesztett, és „Mansholt-terv“ néven váltak széles körben ismertté. Olaszor­szág kivételével a szerkezeti re­form irányelvei a Közös Piac vala­mennyi országában törvényerőre emelkedtek. Olaszországban ezt belpolitikai okok gátolták, és ugyanebből az okból Franciaor­szágban sem zavartalan ezeknek az irányelveknek az érvényesí­tése. A „Mansholt-terv“ alapja a kez­dettől az az ismert tény volt, hogy a jelenlegi tulajdonrendszer vál­ságba jutott, s a gazdasági haladás fékezője. A kisparaszti gazdaság számára a tudományos-műszaki haladás eredményei nem teljesen hozzáférhetők, a társadalomnak viszont ezek teljes alkalmazása az érdeke. Ebből adódik az a szük­ségszerűség, hogy nagyobb gaz­daságokat kell létrehozni, a nö­vénytermesztés és az állatte­nyésztés számára megteremtve így a korszerű módszerek alkal­mazásának lehetőségét. Ahhoz, hogy a mezőgazdaság­ban is a világszínvonalnak megfe­lelő termelés folyhasson, hogy csökkenjenek a termelési költsé­gek és hogy a termelés verseny- képessé váljon, optimális nagysá­gú gazdaságokra van szükség (80-120 ha gabonatermesztő vagy kapásnövény-termesztő te­rület, ha állattenyésztésre szako­sodnak, akkor 40-60 fejőstehén, 450-600 sertés stb. tartása). Csak ilyen feltételek teszik lehetővé a korszerű módszerek kihasználá­sát. A szerző szerint csak így számolható fel a földművesek gazdaságai rentabilitásának hiá­nya, és így növelhető a mezőgaz­daság piaci termelése. A Mansholt-terv sokat ígérőén vázolta fel az általános jólét képét. Olyan viszonyokat ír le, amelyek között a földművesek már nem végeznek nehéz fizikai munkát, és állandó jövedelmük is biztosított, miközben a társadalom számára elegendő élelmiszert és más me­zőgazdasági terméket állítanak elő elfogadható áron. A gyakorlatban azonban az „agrárstruktúra javítását“ célzó Mansholt-tervnek a tudományos- műszaki átalakulás szükségessé­Jugoszláv áremelések Jugoszláviában a gazdasági szükségintézkedések részeként emelték a forgalmi adókat s ennek következtében közel 500 termék drágult. Emelkedett például a cu­kor, a tej és tejtermékek, az újsá­gok, a szén és a villanyáram, a textiltermékek, az olaj és az olajtermékek ára. A kristálycukor kilónként 41,48 dinárba kerül a ko­rábbi 37,70 dinár helyett. A bor ára literenként átlagosan 2 dinárral emelkedett, a bánáti rizling pa­lackja például 43,45 dinárba kerül. Megdrágultak a szénsavas üdítő italok és az ásványvizek is: a leg­népszerűbb „három szív" elneve­zésű literes ásványvíz ezentúl 12,30 dinárba kerül a korábbi 10,65 dinár helyett. Belgrádi tudó­sítások szerint azok a szövetek is megdrágultak, amelyeknél a mű­szál aránya 20-27 százalék. Belg­rádi jelentések szerint várhatóan hamarosan sor kerül a lakbérek és az állami szolgáltatások díjának 20-40 százalékos emelésére is. A jugoszláv kormány az idei évre 20 százalékos inflációval számolt, az áremelkedés üteme azonban jelenleg egész évre kivetítve már megközelíti a 35 százalékot. A mostani drágulások 1,5 száza­lékkal növelik a kiskereskedelmi árindexet. HVG gét érintő sokra tartott részén kívül más vonatkozásai is vannak. A tervben sok szó esik a javasolt intézkedések egész társadalomra gyakorolt hatásáról, de lényege­sen kevesebb arról, hogy konkré­tan mi történik a földművescsalá- dokkal, amelyek e társadalom ré­szét, és nem is elhanyagolható részét képezik. Már a terv elbírálá­sa során is kiszámították a közös piaci szakemberek, hogy az el­képzelések megvalósításakor a gazdasági közösség hat (alapí­tó) tagállamából 5 millió farmer kényszerülne elhagyni a földjét. Tehát az összes parasztgazdaság teljes 50 százalékáról van szó. Az említett országokban évente kö­rülbelül 150 ezer földműves megy át más gazdasági ágazatba. E szerkezetátalakítási politika célja tehát növelni a mezőgazda- sági vállalatok átlagos nagyságát, ezért számos tulajdonosnak meg kell válnia az agrártermeléstől. A földművesek differenciálódá­sának folyamata, amely korábban a kapitalizmus gazdasági törvé­nyeinek ösztönös érvényesülésé­vel valósult meg, most már nem­csak a konkurrencia ösztönös erő­inek hatására megy végbe, hanem átgondolt, előre feltételezett gaz­dasági törekvések eredményeként is. E törekvések szabályozása az állami szervek és a közös piaci szervek kezében van. Ez abban is tükröződik, hogy az utóbbi 10-15 esztendőben meggyorsult a diffe­renciálódás folyamata. Egyesek gazdaságai virágzás­nak, figyelemre méltó fejlődésnek indultak, míg más földmű.vesgaz- daságok hanyatlanak, teljesen tönkremennek. Ez az agrárstruk­túra szilárdítására irányuló politika ára. A közös piaci szervek és a gaz­dasági közösséghez tartozó or­szágok kormányai a szándékok megvalósítása érdekében a kö­vetkező adminisztratív és gazda­sági eszközöket hozzák moz­gásba: A szerkezetátalakítási reformok egyik fő mozgató erejét az egysé­ges mezőgazdasági felvásárlási árak jelentik. Ezeket a közös piaci szervek határozzák meg. A dolgo­kat felületesen szemlélve úgy tűn­het, hogy ilyen intézkedéssel egyenlő piaci feltételeket teremte­nek valamennyi mezőgazdasági termelő számára. A feltételek azonban csak látszólag azonosak. A szabályozott árak egyesek szá­mára biztosítják a jövedelmet, míg másokat minden áron a helyzet­hez való igazodásra kényszeríte­nek. A valóságban tehát a közö­sen megállapított árrendszer nem egyenlőséghez vezet, hanem egy­re nagyobb mértékű differenciáló­dáshoz. Végső soron arról van szó, hogy a gyengébbeket, haté­kony eszközök érvényesítésével kiszorítják az erősebbek. E tervek megvalósításának egy további eszköze a mezőgazdasági termelők állami támogatásának rendszere a közösség 9 tagálla­mában. A támogatás igénybevéte­lének joga azonban csak elméleti­leg volt azonos az összes földmű­ves számára, és csak az „agrár­struktúra tökéletesítése“ politikájá­nak kezdeti szakaszában érvé­nyesült. Megváltozott azóta a me­zőgazdasági beruházások kon­cepciója. A múltban sokan kaptak támogatást, jelenleg azonban már csak az életképes gazdaságokat dotálják. Az életképességet az egy dolgozóra eső jövedelem színvonala határozza meg. Ha a jövedelem eléri az ipari munkás átlagbérét az adott térségben, ak­kor a gazdaság számolhat állami támogatással. Ellenkező esetben a vállalatot ráfizetésesnek tekintik. Ezenkívül az is fontos körülmény, hogy csak azok a farmok számít­hatnak korszerűsítési támogatás­ra, amelyek jövedelme kizárólag mezőgazdasági termelésből szár­mazik (az NSZK-ban pl. csak a gazdaságok 43 százaléka sorol­ható e kategóriába). A valóságban csak a gazdaságilag legerősebb farmerek kapnak állami pénztá­mogatást. A többiek fölött ott függ a nyomor, a csőd Damoklész kardja. A „kilencek“ országaiban - a szakemberek számátásai sze­rint - csak az összes mezőgazda- sági vállalat 15 százaléka teljesíti az állami pénztámogatás folyósí­tásának követelményeit. Az állam e program keretében szakosított vállalatok létrehozását is támogatja. A szakosított vállala­tok leendő tulajdonosainak az ál­lam adja a munkaerő értékének 80 százalékát, a gépek és berende­zések értékének a felét, így tehát magára vállalja a termelési költsé­gek mintegy kétharmad részét. Ezenkívül az állam még vállalja, hogy a termelési költségek tete­mes hányadát is megtéríti. Az első évben ez 60, a másodikban 40, a harmadikban pedig 20 százalék. A gazdaságilag erős vállalat tehát csak fennállásának negyedik évé­ben kényszerül saját bevételeiből fedezni kiadásait. Az „agrárstruktúra erősítésé­nek“ mechanizmusa olyan eszkö­zöket is igénybe vesz, mint példá­ul az állami szolgálatok szakem­bereinek díjtalan tanácsadói mun­kája, a kamatmentes hitelek rend­szere (amelyeket szakosított üze­mek kiépítésére folyósítanak) stb. A közös piaci szervek és a tag­államok kormányai elősegítik a to­vábbi differenciálódást és a kis-, illetve a középparasztok más ága­zatokba való átáramlását. Más­részt azonban éppen a kormány lassítja is a folyamatott. Erre főleg a nagy mértékű munkanélküliség időszakában kerül sor. Az átáram- lás ugyanis tovább növelné a munkanélküliséget és élezné a szociális konfliktusokat. Tehát az Európai Gazdasági Közösség burzsoá közgazdászai­nak és politikusainak nem sikerült megtalálniuk az utat, amelyen ha­ladva mind a társadalom egészé­nek, mind a mezőgazdasági ter­melőknek érdekeit figyelembe tud­ták volna venni. Az agrárszerkezet tökéletesítésének egyetlen módját ismerik ezekben az országokban: a „ráfizetéses“ gazdaságok fel­számolását. Pedig más módja is van ennek. Jól bizonyítja ezt a szocialista alapokon épített me­zőgazdasági nagyüzemek pél­dája. HRVOĽOVÁ BOŽENA, a bratislavai Közgazdasági Főiskola tanára Szlovákiában az év első har­mada alatt a kivitelező vállalatok időarányosan 112 százalékra tel­jesítették a komplex lakásépítés tervét. Az elvégzett munkák és szállítások terjedelme eléri az 1,8 milliárd koronát, s ez közel 200 milliós többletet jelent. így már megmutatkoztak a teljesítmény fo­kozására irányuló hatékony intéz­kedések a tervteljesítésben is. Az élenjárók közül ismét a legjobb a Bratislavai Magasépítő Vállalat, melyet a Banská Bystrica-i és a Nyitrai Magasépítő Vállalat kö­vet a sorban, de egy kivételével valamennyi szlovákiai építőválla- lat teljesíti a komplex lakásépítés­ben vállalt feladatait. Ezeket elsősorban a mennyisé­gi mutatók túlszárnyalásával érték el, de jól áll a műszaki létesítmé­nyek építése is, lemaradás mutat­Az önkiszolgáló boltba árut /» hoztak. Elégedetten legel­tettem a szememet a sokféle saj­ton. Ilyenkor mindig nagyobb a forgalom. A vásárlók többsége megszemléli az árut és a megfele­lőt leemeli a pultról, de a ,,kedves vevő“ fitymálva válogat, megszó­lítja az eladókat, a tejszínes poha­rak alján levő dátumot böngészi, A kedves vevő Ezzel sem elégszik meg. önma­gától is megkérdezi - friss ez a tej­szín?, s válaszképpen körmével felszakítja az egyik doboz fedelét, majd a mellette levő két dobozt teszi kosarába. Olyan vásárló is akad, aki lohol­va kapkodja össze a szükséges árut és így gyanútlanul kosarába teszi a kilyukaszott tejszínes do­bozt is. A többi vásárló figyelmez­teti - csöpög valami, - ekkorra azonban már szoknyája és cipője csupa tejszín. Visszafordul, kicse­réli a dobozt, dohog magában, kozik viszont a járulékos létesít­ményeken. Áprilisban Szlovákiában csupán 944 lakásegység készült el, és így az esztendő első négy hónapja alatt mindössze 3672 lakást fejez­tek be. Május és június folyamán várható, hogy ez a szám az építők napjára tett vállalások nyomán a kétszeresére emelkedik. A kö­zépszerű eredmények között is­mét a Bratislavai és Nyitrai Magas­építő Vállalat hívja fel magára a figyelmet. Az előbbi dolgozói 904, az utóbbié 880 lakást fejeztek be az év elejétől, s ez a szlovákiai mennyiség felét teszi ki. A magán­erős lakásépítésben 2300 csalá­di házat fejeztek be április végéig, és ez az évi feladatok nagyobb hányada, mint amelyet a nagy épí­tőipari vállalatok saját tennivalóik­ból teljesíteni tudtak. IVAN SCHWARZ szidja az üzletet, az üzemet: nem jól csomagolnak. A „kedves vevő“ most tejet vesz. Módszeresen megfogja a te­jes zacskó közepét és jól megszo­rítja, míg végül sikerül neki az egyikből a tejet kinyomnia. A lyu­kas zacskót természetesen félre­teszi és egy másikat tesz a tejszí­nes poharak mellé, majd a hűtő­pulthoz lép. Tele a pult, elvégre most kaptak árut. Szépen egymás mellett sorakoznak a jégkrém tor­ták, a tejszínes, kávés, gyümöl­csös fagylaltok. A ,,kedves vevő" számára mindez nem elég átte­kinthető. A legalsó dobozt halász- sza ki, megnézi mi van benne. Közben feldönti a poharakat, összenyomja a torták dobozát, né­melyiken elkeni a tejszíndíszítést, míg végre kiválaszt valamit. No, végre a pénztárhoz lép, de akko­rára már a műanyag tejszínes do­bozok sarkai kiszútrák a tejes­zacskót, és bőven csepeg a tej a kosarából. Visszamegy kicseréli a tejet. Aztán húsz koronát fizet a pénztárosnak. Az üzletnek negyven koronányi kárt okozott. LÉVAY ERZSÉBET Az irkutszki terület azeji szénvidékén naponta 10 szénnel megrakott szerel­vényt indítanak útnak. Egyidejűleg két rétegből termelik ki a szenet, s így jelentősen növekedett a munkatermelékenység. A nagy teljesítményű kotrók segítségével az itteni bányászok 13 millió tonna szén kitermelését tervezik az idén, sez2 millió tonnával több a tavalyi mennyiségnél (Felvétel: ČSTK) ÚJ SZÚ 4 ­1983. VI. 2. KOMMENTÁLJUK - - ^ INNEN-ONNAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom