Új Szó, 1983. június (36. évfolyam, 127-152. szám)

1983-06-02 / 128. szám, csütörtök

ÚJ szú 5 1983. VI. 2. A hatékonyabb termelesert GONDOLATOK A KÖZÉP-SZLOVÁKIAI KOMMUNISTÁK TANÁCSKOZÁSA UTÁN A közép-szlovákiai kerületi pártkonferencián a két esztendő munkájának átfogó és reális érté­kelésén túl, rámutattak a további fejlődés lehetőségeire is. Előreha­ladásunk egyetlen járható útját a hatékonyabb ipari és mezőgaz­dasági termelésben jelölték meg. A kerület kommunistái és dol­gozói már az elmúlt években is megértették a több és jobb terme­lés szükségességét, különben ho­gyan is növekedhetett volna pél­dául a tőkésországokba irányuló export 48 százalékkal, s csaknem ilyen arányú volt a fejlődés a baráti országokkal folytatott kereskede­lemben is. Pozitív változás állt be mindenekelőtt az alapanyag, üzemanyag és az energiafogyasz­tás terén. Mindez, sajnos nem mondható el a hatékonyságról és a minőségről. Általános lemara­dás tapasztalható a műszaki fej­lesztésben, sok helyen nem hono­sodott meg az üzemi önelszámo­lási és jutalmazási rendszer, a szállítói, megrendelői kapcsola­tokban sem történt sok változás. Pedig jócskán akadtak előremuta­tó, pozitív példák is a kerületben. Elég ha csupán a breznói híd­elemgyárban, adubnicai, martini és detvaí gépgyárakban folyó ered­ményes termelésre utalunk, vagy azokra a kedvező változásokra, melyek éppen a legutóbbi két év­ben történtek a Slovenská Lupőa-i Biotikában, a ružomberoki Gyapot és Kenderfonóban, a Kysucké No­vé Mesto-i Görgőcsapágygyár- ban, a nižnái Teslában és a füleki (Fiľakovo) Kovosmaltban. Ma már több ipari üzem képes a legfejlet­tebb műszaki szinten termelni. Példaként említem a Belaz típusú tehergépkocsik motorjait, a kor­szerű bányamozdonyokat, a kivá­ló tulajdonsággal rendelkező, el­sősorban erdőgazdaságainkban használható kerekestraktorokat. A jó ötletekkel persze nem elég csupán előrukkolni, meg is kell azokat valósítani. S itt már koránt sincs minden rendben. Itt van pél­dául a nyitrai Agrokomplex mező- gazdasági gépkiállításon arany­sarló díjjal jutalmazott, hegyi tere­pen kiváló teljesítményre képes kaszálógép esete, melyet a zvole­ni kutatóintézetben és a martini gépgyárban fejlesztettek ki vi­szonylag rövid fél esztendő alatt. A tervezés és megvalósítás között azonban nem kevesebb, mint öt esztendő telt el, s még ezt követő­en is csupán 350 darabos évi szériagyártásra voltak képesek. Hasonló esetek fordultak elő a ru­žomberoki Cellulóz és Papírkom­binátban és másutt is. Vagy említsük meg a jutalma­zás kérdését! Már a korábbi párt­konferencia is leszögezte, hogy az elfogadott komplex intézkedések egyik lendítőkereke lehet az ér­dem szerinti, differenciált jutalma­zás alkalmazása. Mindezek elle­nére az ipari és mezőgazdasági üzemek többségében máig sem honosodott meg e rendszer. Pedig példák sokasága bizonyítja, hogy ahol jól működik, ott az eredmé­nyek is jobbak. A brigádrendszerű javadalmazás is egyre több üzem­ben bizonyítja életképességét. A Považská Bystrica-i Gépgyár­ban, a Hnúšťai Vegyiművekben, a Banská Bystrica-i Számítás- technikai vállalatnál, a Dubnicai Gépgyárban és másutt kitűnő ta­pasztalatokat szereztek alkalma­zásával az elmúlt években. A mű­szaki fejlesztés területén is szá­mos követendő példa akad a kerü­let üzemeiben. A zvoleni Buőiná- ban, a polomkai Fafeldolgozóban, a martini SZNF nyomdavállalatnál, a poltári és a Katarinská Huta-i Üveggyárakban, ahol idejében fel­ismerték, hogy műszaki fejlesztés nélkül nincs előrehaladás. További komoly probléma a be- ruházásos építkezések elhúzódá­sa. Az építőipar képtelen határidő­re teljesíteni feladatait. A mezőgazdasági termelés ed­digi eredményeivel és fejlesztésé­nek lehetőségeivel is behatóan foglalkozott a kétnapos pártkonfe­• rencia. Az elmúlt két évben szá­mos objektív hatás befolyásolta a mezőgazdasági termelést, többek között a szélsőséges időjárás, a korlátozott energia és üzemanyag felhasználásának a lehetősége. Ennek ellenére fokozódott a nö­vénytermesztés, főleg tömegta­karmányokból, burgonyából smás növényfajtából értek el jó eredmé­nyeket. Elmaradtak viszont a várt hozamok gabonafélékből, cukor­répából, olajos és hüvelyesnövé­nyekből. Bár a korábbi két eszten­dőhöz viszonyítva 4,1 százalékkal több tömegtakarmány termett, az ágazat mégis képtelen volt kielé­gíteni az állattenyésztés fokozódó igényeit. Mindez elsősorban a tej- és a hústermelésre hatott kedve­zőtlenül. A prievidzai járásban az elmúlt évben ennek ellenére átla­gosan 3150 litert fejtek egy tehén­től. A rimaszombati (Rimavská Sobota) Törzstenyésztő Üzemben pedig 4538 liter volt az átlagos tejhozam. Az erdőgazdálkodásban a leg­fontosabb tennivaló az elkövetke­ző időszakban a kitermelt faanyag komplex feldolgozásának és érté­kesítésének a biztosítása. A kerület vízgazdálkodásának mérlege ugyan kielégítőnek mondható, ám nehány járásban - Zvolenban, Žilinán, Žiaron, Nagykürtösön (Veľký Krtíš) és Lo­soncon (Lučenec) gondot okoz a megfelelő ivóvízellátás. A ked­vezőtlen helyzet egyik oka néhány nagyberuházás elhúzódása, a másik, hogy a gondok megoldá­sára a múltban nem fordítottak kellő figyelmet az illetékesek. A kerületi pártkonferencia be­számolóiban és felszólalásaiban felvetett problémák komolyak, de nem megoldhatatlanok. A kitűzött célok többségükben rövid távúak, a hetedik ötéves tervidőszak má­sodik felére vonatkoznak, s áldo­zatkész és hozzáértő munkával határidőre teljesíthetők. HACSI ATTILA „ígérjük, meglesz!“ Rohan az idő, állapítom meg a vágsellyei (Šaľa) farkasdi úti lakónegyed peremén épülő alap­iskolához közeledve. Immár csak­nem egy éve jártam itt hasonló szándékkal, akkor is írni szerettem volna az itteni történésről. Mint azt azonban annak idején az „Iskola a láthatáron“ című riportban már elmondtam, egyetlen figyelemre méltó eseménynek az számított, hogy itt évek óta nem történt sem­mi. Az iskola építésére kijelölt tel­ket fölverte a gyom, rozsda ette a korábban már leszállított acél- konstrukció-elemeket, egyszóval; úrrá lett itt az enyészet. Kiderült, a dolog hátterében a Trnavai Magasépítő Vállalat ga­lántai üzeme áll, amely miután aláírta a kivitelezésről szóló szer­ződéseket, évekig nem mutatott hajlandóságot a munka megkez­désére. így hát tavaly az ügyben kikértem a vállalat elöljáróinak is a véleményét. Jozef Cesnektől, a galántai üzem főmérnökétől ak­kor ígéretet kaptam, hogy július­ban 12-tagú szerelőcsoporttal megkezdik a munkát. S mint arról néhány héttel később meg is győ­ződhettem, ezt az ígéretet betar­tották. Egy szeptemberi hétfő dél­előtt pedig František Lisý mérnöka városi nemzeti bizottság elnöke kíséretében ismét terepszemlét tartottam. Akkor ugyancsak lehan­goló tapasztalatokkal távoztam. A szerelőcsoportot aznap két-há- rom lézengő ember képviselte. Tét­lenségre a darukezelő ítélte őket, aki állítólag reggel megérkezett ugyan munkába, csakhát mi hiába vártunk rá jó egy óra hosszat, kollégáinak mégsem sikerült őt elő­keríteni. Nem csoda, én is egyre jobban kezdtem hinni a vnb elnöké­nek szavaiban, melyek szerint megbízhatatlan partner kezébe adták az iskola ügyét. Mi történt azóta? Az építkezés­re tartva Ladislav Vráblik mérnök­kel, a városi nemzeti bizottság elnökhelyettesével az eltelt hóna­pok eredményeit taglaljuk.- Ha a járulékos épületek szempontjából értékelünk, akkor nálunk ma még négy viszonylag elhanyagolt lakónegyedről beszél­hetünk - mondja. - Vágsellyének a mai napig nagyon gyönge a szolgáltatási és üzlethálózata. Az alapiskola építését illetően a tervek tavaly 3 millió korona érő munka elvégzéséről szóltak. A va­lóságban a szállító és egyben a ki­vitelező vállalat 2,7 millió korona munkateljesítményről számolha­tott be. Eltekintve a több éves huzavonától, most viszonylag elé­gedettek vagyunk.- A lakónegyed jó ellátottsága szempontjából az alapiskola vi­szont csupán egy beruházás a sok közül. Mikor lesznek itt üzletek és egyéb szolgáltatások?- Valóban nagy itt a lemaradás, s minden lehetőt megteszünk en­nek pótlására. Az idén például egy bevásárlóközpont építését kezd­jük meg ezen a lakónegyeden. Ezen az év végéig 1 millió korona érő munkát kell a kivitelezőnek elvégeznie. Pillanatnyilag, sajnos, még megoldatlan egy 90 gyermek ellátását szolgáló óvoda, valamint egy 35 férőhelyes bölcsőde ügye. Ezeket az épületeket nem sikerült beiktatni idei beruházási ter­vünkbe. Az építők javára viszont szólni kell arról, hogy az utóbb említett fontos épületek kivitelezése nem a szállítóvállalat szabad kapacitá­saitól függ. Ezekre egyszerűen nem tellett az idén a járás költség­vetéséből. A pénzt nyilván ezeknél is fontosabb beruházásokra osz­tották szét, feltételezhetően bölcs és előrelátó megfontolás alapján. A kialakult helyzetnek viszont megvannak az előnyei is. Történe­tesen abban, hogy minél keve­sebb a megkezdett épület, annál nagyobbak az esélyek arra, hogy ezeket idejében be is fejezik. Igazi lendületet a hosszas, szinte szó szerinti tétlenség után ez a beru­házás csupán a múlt év második felében vett fel. Az építőkedv vi­szont olyan következetesnek bi­zonyult, hogy az idei év elején már az épületkomplexum készen állt. Miközben körbejárom ennek he­lyiségeit, megcsodálom takaros kis átriumát, Jozef Cesnekkel, a Trnavai Magasépítő Vállalat ga­lántai üzemének főmérnökével e pozitív változás állandósulásáról beszélünk.- Nálunk így jelentkezett a re­szorton belül végbement változás - mondja. - Országos jelenség, hogy az építőiparban csökken a beruházások száma. Az így fel­szabadult munkaerőt tehát bevet­hettük a korábban megkezdett, de elhúzódó épületeken.- Ezek szerint az idei feladato­kat képesek nehézségek nélkül teljesíteni?- Nézze, pillanatnyilag annyi szabad munkaerő és gép áll ren­delkezésünkre, hogy ezekkel nemcsak a járásban tudjuk ellátni feladatainkat, hanem a szomszéd járásban is vállalhattunk megren­delést. Történetesen Szencen kö­teleztük el magunkat a szak­tanintézet, valamint a város köz­pontjában épülő lakónegyed kivi­telezésére.- Visszatérve az alapiskola épí­téséhez; a módosított terv szerint a jövő év szeptember elsejét meg­előzve elkészülnek itt a munkával. Valóban így lesz ez?- Nem hátsó kaput akarok nyit­ni most, de ha valóban közbe nem jönnek különlegesen súlyos, be nem látható körülmények, akkor szavunkat adjuk rá, hogy a tervek szerint elkészülünk. Az épülő alapiskola egyre job­ban körvonalazódó épületein se­rény munka folyik. Ennek a város vezetői is örülnek, hiszen 1972 óta Vágsellyén nem avattak új iskolát, de még csak egyetlen tantermet sem. Ideiglenes megoldásokkal próbálják feloldani évről évre a nö­vekvő feszültséget az oktatásügy berkein belül. Erre pedig hosszú távon nem lehet alapozni. KESZELI BÉLA A Tornócí (Trnovec nad Váhom, galán­tai járás) Állami Gazdaságban Minszk 22 típu­sú számítógé­pet szereltek fel, amely a bér- elszámoláson és a könyvelé­sen kívül nyil­vántartja a rak­tári készleteket, és elemzi a ter­melési költsé­geket. A gép se­gítségével je­lentős mértékben javították az irányító munkát. A közeljövőben egy harmadik generációhoz tartozó számítógép üzemeltetését is meg­kezdik, ezzel fogják szabályozni az állatállományt és a tápanyagok adagolását a talajba. A képen: Éva Weisenpacherová és Szalma Erzsébet (jobboldalt), á számítógép kezelői. (Amand Absolon felvétele - ČSTK) A VEZETES PÉLDAMUTATÁST KÖVETEL A rozsnyói (Rožňava) járási pártbizottság új titkárával dr. Lő- rincz Gyula elvtárssal a járás me­zőgazdaságának jelenéről, jövőjé­ről s a legfontosabb feladatokról beszélgetünk.- Hogyan lett a falusi gyerekből pártmunkás?- Földművelő családból szár­mazom - mondja. - A mezőgaz­daságot tekintettem hivatásom­nak, ezért az alapiskola elvégzése után a nagykaposi (Veľké Kapu­šany) Magyar Tanítási Nyelvű Me­zőgazdasági Szakközépiskolába jelentkeztem, s ott érettségiztem. A Nyitrai Pedagógiai Főiskolán ál­talános pedagógiai képesítést szereztem, s Jolsván (Jelšava) ta­nítottam a mezőgazdasági szak­tanintézet magyar tanítási nyelvű osztályaiban. A politikai munkát az ifjúsági szervezet járási titkáraként kezdtem, majd a járási pártappa­rátusba kerültem. Két évet dolgoz­tam a kelet-szlovákiai kerületi pártbizottság mezőgazdasági osztályán is. Közben elvégez­tem a Politikai Főiskolát, majd pozdgraduális tanulmányokat végeztem Prá­gában a Mező- gazdasági Főis­kolán. A mi mun­kánkban mély politikai és szak­mai ismeretek nélkül nem lehet jó eredményeket elérni. A mező­gazdasági dol­gozókkal és ve­zetőkkel gyakran kerülünk politika és szakmai vi­tákba. Ilyen esetekben csak a megfontolt, jól megalapozott ér­vekkel és tényekkel lehet meg­győzni az embereket. Fő célunk a meggyőzés, tökéletes munkát végezni, az előttünk álló igényes feladatokat teljesíteni csak olyan emberekkel lehet, akik meggyő­ződtek arról, hogy azok a módsze­rek, melyeket alkalmaznak helye­sek a kitűzött célok eléréséhez. A mezőgazdaságban elért ered­ményeink is ezt bizonyítják.- A járás földterületének nagy része nem a legalkalmasabb me­zőgazdasági termelésre. A földte­rület harmincnégy százaléka felel csak meg e célra. Ez azt is jelenti, hogy nagyon lelkiismeretesen és ésszerűen kell gazdálkodni min­den talpalatnyi földdel. Az elmúlt két évben, melyek voltak a legjobb eredményeik, miben mutatkozott fejlődés és mit tart a 7. ötéves terv utolsó két éve legfőbb feladatai­nak?- Az egyik legjelentősebb ered­ményünk, hogy a kalászosoknál sikerült stabilizálni a három tonnás hektárhozamot, ami négy százalé­kos növekedést jelent. Az utóbbi kéí évben jó eredményeket értünk el a burgonya termesztésében. Elértük a hektáronkénti 165 má­zsás hozamot, ami azt jelenti, hogy a burgonya termesztésében önellátók lettünk. Elválaszthatat­lan része a növénytermesztésnek a takarmánynövények termeszté­se. Nagy figyelmet kell szentel­nünk a betakarításra, konzervá­lásra, raktározásra. "Egyes mező­gazdasági üzemek eredményei bi­zonyítják, hogy nem annyira a mennyiség, mint a minőség a mérvadó. Ez különösen a tejter­melésben mutatkozik meg. Azok­ban a szövetkezetekben, ahol ki­váló minőségű takarmányt hasz­náltak - mint a polomai, redovai, görgői (Hrhov) szövetkezetekben - a tejhozam 105 százalékon felül volt. Ez a három mezőgazdasági üzem eredményes a tejtermelés­ben, tizenkettő azonban átlagon aluli. Tejtermelésben a járási átlag 2429 liter. Ez nagyon kevés. A leg­égetőbb feladatunk egyike, hogy a tejtermelést elmozdítsuk a holt­pontról. Többek között tervbe vet­tük a szarvasmarha-állomány és a juhállomány fejlesztését, a ga­bona és takarmánynövények ter­mesztésének növelését.- A jobb eredmények elérésé­nél elengedhetetlen az agrotech­nika színvonalának növelése. Eh­hez azonban jó gépek kellenek. Egyik nagy gondunk, hogy az Ag­rotechnikának járásunk területén Lőrincz Gyula: ,,A vezető feladata az ellenőrzés, amit először önmagánál kezd“ nincs raktára. Több száz kilomé­tert kell utazgatnunk egy-egy al­katrészért. Fő tényező a munka- szervezés, a munkafegyelem megszilárdítása, a politikai öntu­dat növelése. Az irányítóknak tu­datosítaniuk kell, hogy aki vezet, az ellenőriz is.- Országszerte nagy gondot okoz a vízellátás. Úgy tudom, hogy ez a rozsnyói járásban is gond.- Valóban komoly gondjaink vannak ezen a téren. Az ivóvíz ellátással most nem foglalkozom, ez külön fejezet s nagyon össze­tett probléma. Megoldására már ki­dolgoztuk a tervet s remélhetőleg hathatós segítséget kapunk a kö­zeljövőben a felsőbb párt és állami szervektől is. A legsürgősebben megoldandó kérdésnek tartom a meliorációt. A közelmúltban a já­rási nemzeti bizottság elnökével, Juhász Pál elvtárssal végigjártuk, Szádalmás (Jablonov) és Görgő (Hrhov) területén a Tornapatak mentét. Bebizonyosodott, hogy szabályozásával - vagy legalább tisztításával, mélyítésével - több, mint 500 hektár mezőgazdasági területet nyernénk. A Murány pa­tak mentén és a rozsnyói Állami Gazdaság területén, a Csemos- nya pataknál 200-200 hektár jó- minőségű termőföldhöz jutnánk. Ezekkel a munkákkal nem várha­tunk, a késésre népgazdaságunk fizet rá. Gondok, feladatok bőven van­nak. A dolgozókkal és vezetőkkel kiépített szoros kapcsolat, a jó munkafeltételek megteremtése bi­zonyára meghozza a jobb ered­ményeket is. FECSÓ PÁL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom