Új Szó, 1983. május (36. évfolyam, 102-126. szám)
1983-05-14 / 112. szám, szombat
EgO hét a nagyvilágban Május 7-töl 13-ig Szombat: Vasárnap: Hétfő: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek: Varsóban megkezdődött a nemzeti újjászületés hazafias mozgalmának (PRON) háromnapos kongresszusa. A papírformának megfelelően szocialista párti győzelmet hoztak a spanyol helyhatósági választások. New Yorkban megnyílt az ENSZ leszerelési bizottságának ülésszaka - Huszonnégy -tőkés ország együttműködési és fejlesztési szervezete, az OECD Párizsban megkezdte kétnapos tanácskozását. Moszkvában közzétették Jurij Andropov válaszait a finn társadalmi szervezetek képviselőinek kérdéseire. Becsben sikerrel zárultak az SPÖ és az FPÖ koalíciós tárgyalásai - az izraeli megszállók válaszul a keddi tüntetésekre a dél-libanoni Karaunban elrendelték a kijárási tilalmat. Megnyílt a Den KP XXVII. kongresszusa - A mező- gazdaság és az élelmi«aaripar fejlesztéséről tárgyalt a lengyel parlament. Feloszlatták a brit parlament alsóházát Európa békéjéért Pontosan egy héttel azután, hogy az NDK párt- és állami küldöttségének szovjetunióbeli látogatása alkalmával Jurij Andropov ismertette a világszerte nagy visszhangot kiváltó, a robbanófejek számának egyenlőségéről szóló új szovjet javaslatokat, Moszkvában közzétették az SZKP KB főtitkárának válaszait a finn társadalmi szervezetek képviselőinek kérdéseire. Gyors, határozott feleletet adott arra a többé-kevésbé hűvös fogadtatásra, megnyilvánulásokra, melyekkel a NATO vezető országaiban fogadták a múlt heti szovjet indítványokat. Józanul mérlegelő nyugati cikkírók és politikusok is kénytelenek elismerni a szovjet vezetés ésszerű, mindenki biztonságát figyelembe vevő javaslatait, tárgyalási készségét, a megegyezéshez szükséges politikai jóakaratát. A washingtoni kormány a szocialista országok számos fontos indítványára még csak nem is válaszolt. A hírhedt és teljes kudarcba fulladt „nulíamegoldáson“, majd a „közbülső megoldáson“ kívül, melyek a Szovjetunió egyoldalú leszerelését feltételezték, az USA semmilyen ésszerű alternatívát nem tud (nem is akar) ajánlani. Az amerikai kormány - minden jel szerint - úgy döntött, hogy az idei év végén mindenáron megkezdi az új közepes hatótávolságú rakéták telepítését Nyugat-Euró- pában. Csak ezzel magyarázható, hogy a leszerelési tárgyalásokon mereven elzárkózik a megállapodástól, és egyoldalú előnyök megszerzésére törekszik. Még akkor is, ha a szovjet javaslatok az USA nyugat-európai partnereinek esetleg megfelelnének. A Moszkvából érkező kezdeményezések széleskörű nemzetközi támogatásra találnak, s ezt a tényt egyetlen fórumon sem lehet figyelmen kívül hagyni. Sokan remélik, hogy a rövidesen folytatódó genfi tárgyalásokon az Egyesült Államok rákényszerül elutasító álláspontjának átértékelésére, feladására. A finn társadalmi szervezetek képviselőinek adott válaszában Jurij Andropov aláhúzta az egy héttel korábban előterjesztett javaslat fontosságát: „Azt akarjuk, hogy a Szovjetuniónak ne legyen sem több rakétája, sem több robbanófeje, mint amennyivel a NATO rendelkezik. .. A brit és francia rakéták robbanófejeinek csökkentésével párhuzamosan azonos mértékben csökkentenénk a mi közepes hatótávolságú rakétáink robbanófejeinek számát is. Hasonló eljárás vonatkozna az Európában elhelyezett légierőre. Ezzel megőriznénk a Szovjetunió és a NATO közötti hozzávetőleges egyensúlyt mind a közepes ható- távolságú hordozóeszközök, azaz a rakéták és a repülőgépek, mind pedig az ezeken elhelyezett robbanófejek terén, s ráadásul ez az egyenlőség lényegesen alacsonyabb szinten valósulna meg a mostaninál.“ Ez jelentősen hozzásegítené Európát ahhoz, hogy fokozatosan felszámolják a kontinensen a nuleáris fegyverkészleteket, ami minden itt élő nép érdeke. A szovjet vezetés ismét bizonyította, támogat minden olyan lépést, amely bármilyen módon az európai béke és biztonság ügyét szolgálja. így azt a finn javaslatot is, hogy Európa északi részét nyilvánítsák atommentes övezetté. Amint az SZKP KB főtitkára hangsúlyozta, a Szovjetunió kész kötelezettséget vállalni, hogy nem alkalmaz atomfegyvert az északeurópai országok ellen, amelyek ezt az övezetet alkotnák. S ezt vagy többoldalú megállapodásban, vagy pedig kétoldalú szerződésekben rögzítenék. A jószándékot igazolják Jurij Andropov következő szavai is: „A Szovjetunió tekintettel több skandináv ország kívánságára, hajlandó lenne megvizsgálni néhány olyan alapvető intézkedést, amelyek a saját, az ezzel az övezettel határos területeit érintenék. Ezek az intézkedések hozzájárulnának Észak-Euró- pa atommentes statútumának megszilárdításához.“ Moszkva pozitívan viszonyul a svéd kormány azon javaslatához is, hogy Kózép-Európában hozzanak létre hadszíntéri atomfegyvermentes övezetet. ' I--'-1 ĺ :l , wpwinp rworu A latin-ameri kai helyzet továbbra is az érdeklődés középpontjában áll. A forradalmi nicaraguai kormány csapatai heves harcokat vívnak az országba hondurasi, s legújabban már Costa Rica-i területekről betört somozista bandákkal. Washington pedig kimutatta foga fehérét, egyre nyíltabban támadja a managuai kormányt, támogatja - pénzzel és fegyverrel - az ellenforradalmárokat és a nekik otthont adó rezsime- ket. A Fehér Ház e hadüzenet nélküli háború mellett gazdasági agressziót is indított Nicaragua ellen. Kedden jelentették be az amerikai fővárosban, hogy az USA 90 százalékkal csökkenti - lényegében tehát megszünteti - Nicaraguából való cukorimportját, s ennyivel többet vásárol majd az őt kiszolgáló közép-amerikai országoktól, elsősorban Hondurastól. Ez a döntés komoly csapást jelent a nicaraguai gazdaságra nézve, hiszen az ország cukortermelésének jelentős részét eddig éppen az USA-ba exportálta. Washingtonban jól kiszámították az övön aluli ütést, hiszen már egy évvel ezelőtt elhatározták, hogy a CIA- akciók mellett a gazdasági fegyvert is bevetik Nicaragua ellen. Sergio Ramirez Mercado, a nicaraguai kormányzó tanács tagja kijelentette: a Reagan kormányzat döntésével durván megsérti a nemzetközi-gazdasági együttműködés legelemibb szabályait. Ez az újabb agresszió világossá teszi, hogy az USA-nak nem érdeke a feszültség tárgyalásos úton történő rendezése. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa hétfő este rendkívüli ülésen tárgyalt a latin-amerikai helyzetről. Miguel d'Escoto nicaraguai külügyminiszter hangsúlyozta: a probléma nem oldható meg olyan előfeltételek teljesítése nélkül, mint az ellenforradalmárok támadásainak, az amerikai felderítőgépek berepüléseinek, a somo- zisták USA általi támogatásának megszüntetése, az amerikai hadihajók távozása a nicaraguai felségvizekről stb. Kedden este váratlanul bejelentették, hogy a BT megszakította a nicaraguai helyzetről folyó vitát. Két nappal később zárt ajtók mögött folytatta a tanácskozást, a BT tagjai ugyanis a nyilvános vita folytatásával a Contadora-csoport (Panama, Mexikó, Kolumbia és Venezuela) külügyminiszterei csütörtökön kezdődött tárgyalásai eredményeinek ismertetésére várnak. Mint ismeretes, Costa Rica a múlt héten az Amerikai Államok Szervezetéhez fordult, s kérte „békefenntartó“ erők küldését a Costa Rica-i-nicaraguai határtérségbe. Míg Venezuela helyesli a katonai kontingens elhelyezését, Panama és Mexikó határozottan elutasította az indítványt, mondván, hogy az idegen csapatok jelenléte nem szolgálná a békés, tárgyalásos rendezést. Nicaragua mexikói nagykövete csütörtöki sajtóértekezletén kijelentette, hogy a somozista bandák Costa Rica területén az ottani kormány háta mögött tevékenykednek, s azért kérte" a nemzetközi csapatok küldését, mert 1949 óta Costa Ricának nincs önálló hadserege. Egyébként a mexikói nagykövet is hangsúlyozta: országa ellenzi, hogy bárminemű külföldi katonai egységeket helyezzenek el a határtérségben, azzal viszont egyetért, hogy polgári személyekből álló ENSZ-megfigyelő csoportot küldjenek oda. Reális lehetőség A békére, a békés együttműködés fejlesztésére irányuló törekvésüket igazolták a szocialista országok a madridi találkozón azzal, hogy kinyilvánították: készek elfogadni a semleges és az el nem kötelezett országok által március 15-én előterjesztett záródokumentum - tervezetet. Mint ismeretes, ezen a héten a madridi találkozón intenzív tárgyalásokat folytattak a küldöttségek, hogy a záró- dokumentum elfogadásával sikeresen érhessen véget a tárgyalás- sorozat. A találkozón a figyelem homlokterében a Szovjetunió május 6-án tett bejelentése áll, mely szerint kész elfogadni az el nem kötelezett és semleges országok záródokumentum-javaslatát, s egyben felszólította a konferencián részt vevő többi 34 országot, hogy ugyancsak nyilvánítsák ki elfogadási készségüket. Kastl nagykövet, az NSZK delegációjának vezetője hangsúlyozta: az a tény, hogy a felhívást Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára írta alá, még inkább alátámasztja, hogy a szovjet vezetők nagy jelentőséget tulajdonítanak a madridi találkozónak. Kijelentette: a közös piaci tagországok véleménye szerint ez elősegítheti azt, hogy külügyminiszteri szinten hagyják jóvá a záródokumentumot. Hja Hulinský, hazánk küldöttségének vezetője a csehszlovák álláspontot ismertetve kedden kiemelte: a Helsinkiben megkezdett folyamat folytatása a találkozó valamennyi résztvevőjének érdeke. Ezt szolgálná egy kiegyensúlyozott és átfogó záródokumentum elfogadása. A CSSZSZK is úgy döntött, hogy a szovjet felhívásra pozitívan reagálva elfogadja a hat semleges és el nem kötelezett ország záródokumentum-terveze- tét. Bár az nem veszi figyelembe egyes alapvető és jogos követeléseinket, e lépésre a találkozó mielőbbi és sikeres befejezése érdekében - amire reális lehetőség van - szántuk el magunkat. Ez elősegítené kontinensünkön a békés együttmüködés fejlesztését. összoéHrtotta: MALINAK ISTVÁN ^ KIS až v NYELVŐR„ Az utalószók használatának kérdései Mindenekelőtt azt kell tisztáznunk: mi is az utalószó. Azt a névmást vagy határozószót nevezzük utalószónak, amely az alárendelő összetett mondat főmondatában a mellékmondatra utal, s arra mintegy ráirányítja a figyelmet. Ebben a mondatban: „Annyi a légy, hogy nem győzik irtani“ - az annyi névmás tölti be ezt a szerepet, az utal a mellékmondatra, amely valójában azt fejti ki, hogy mennyi is a légy. Ennek a másik mondatnak pedig: „Arra megyek, amerre a nap leszáll“ - az arra határozószó -az utalószava, mert ez utal az irányt bővebben kifejtő mellékmondatra. Az első kérdés, amely használatukkal kapcsolatban felvetődik, az, hogy feltétlenül szükség van-e utalószóra minden alárendelő összetett mondat főmondatában, vagy el is maradhat ez az elem. Vannak olyan szerkesztésű alárendelő mondatok, amelyekből el sem hagyhatnánk az utalószót, mert nélküle nem volna világos a mellékmondat nyelvtani szerepe, értelmi hovatartozása. Az egyik idézett mondatunk is ilyen: „Annyi a légy, hogy nem győzik irtani.“. Más esetekben választhatunk az utalószós és az utalószó nélküli mondatok között. Ha erősen a mellékmondatra akarjuk irányítani a figyelmet, akkor az utalószósat használjuk: „Olyat vegyél neki, amilyet kíván!“ Ha nem akarjuk a mellékmondatra irányítani a figyelmet, hanem fontosabbnak tartjuk a főmondat valamelyik részét, például a cselekvést kifejező állítmányi szavát, akkor ezt hangsúlyozzuk, s az utalószót elhagyjuk, illetve a mellékmondat csak mintegy mellékesen egészíti ki a főmondatot: „Vegyél neki, amilyet kíván!“ A tárgyi alárendelő összetett mondatból igen gyakran elmarad az utalószó, mert a tárgyas ragozású igei állítmány önmagában is alkalmas arra, hogy utaljon a mellékmondatra: „Vedd meg neki, amit kíván.“ Fölösleges volna itt az utalószó: „Vedd meg neki azt, amit kíván." De nem fölösleges az utalószó akkor, amikor kiemelt szerepet kap: ellentétet vagy párhuzamba állítást akarunk kifejezni, mint például ezekben a mondatokban: „Azívedd meg/ieki, amit kíván, ne azt, amit te szeretnél neki megvenni!“ „Azfis vedd meg, ami neki tetszik, ne csak azt, ami neked szép!" Az állandó határozói utalószókat rendszerint kitesszük, illetve ritkán hagyjuk el. Ha például a főmondat állítmányaként a bízik ige szerepel, akkor pontosabb, szabatosabb a mondat utalószóval: „Bízom abban, hogy el tudom végezni a munkámat“, mint így: „Bízom, hogy el tudom végezni a munkámat.“ Néha el sem maradhat az állandó határozói utalószó, mint például a meg van győződve tagokkal kifejezett határozós szerkezetű állítmány mellől az arról vagy a róla. Egyik alakot feltétlenül ki kell tennünk a főmondatban, mert a meg van győződve szerkezet mindig ezekkel a vonzatokkal áll. S itt vetődik fel egy újabb nyelvhasználati kérdés: az arról mutató névmási alak vagy a róla személyes névmási határozószó szerepeljen-e utalószóként. Vagyis hogyan helyesebb a mondat; így-e: „Meg vagyok győződve arról, hogy ő követte ezt el“, vagy így: „Meg vagyok győződve róla, hogy ő követte ezt el.“ Látszólag nem sok különbség van a két szerkesztésmód között, s vannak, akik azt tartják: mindegy, melyik utalószó szerepel a mondatban. Valójában azonban nem így áll a dolog. Az arról mutató névmási utalószó erősebben mutat rá a mellékmondat tartalmára, jobban kiemelve azt, mint a róla személyes névmási utalószó. Ha tehát jobban a mellékmondatra akarjuk irányítani a figyelmet, például olyan esetben, amikor az valami újat, eddig nem említettet tartalmaz - akkor az arról használata a helyénvaló: „Meg vagyok győződve arról, hogy ő követte ezt el." Ha ellenben nem fontos a mellékmondat tartalmának a figyelem középpontjába állítása - például ha már felmerült az a gyanú, hogy az illető maga követte el a szóban forgó cselekményt, s most csak megerősítjük ezt a véleményünket -, akkor állhat a róla alak utalószóként: „Meg vagyok győződve róla, hogy ő követte ezt el." ilyenkor tartalmilag a főmondat állítása a fontosabb, a mellékmondat tartalmának kisebb szerep jut a közlésben. JAKAB ISTVÁN Meghibásodik A meghibásodik szavunk igaz, már több mint két évtizedes, de a nyelvben ez csekély időnek számít. Akkor élhetünk vele, ha valamely szerkezet, készülék, gép elromlik, hibás lesz, megsérül, . vagy amikor valamely élelmiszer vagy ital megromlik, penészes lesz, poshad, erjed, megbuggyan. Valamely új szó, kifejezés jogosultsága két dolgon áll. Az egyik: van-e a szónak nyelvünkben előzménye, illetve helyesen van-e képezve; a másik: szükséges-e, azaz ad-e fogalmi (tartalmi), kifejezésbeli vagy árnyalati (stilisztikai) többletet. Ez utóbbira máris igennel válaszolhatunk. A hivatali stílusnak és a szaknyelveknek egyaránt nyeresége a szó. Az első föltételnek, a nyelvi helyességnek vizsgálata szintén kedvezően üt ki: Az -odik, -edik, -ödik képző, egyéb funkcióira most nem tekintve, több tagú melléknevekhez forrad, s jelentése: valamilyenné válik. Néhány példa: megavasodik, megbórösödik, megcsontosodik, meghonosodik, megdühösödik, megerősödik, meg- fényesedik, megmagyarosodik, megnemesedik, megpimpósodik, megpókhálósodik, megpudvásodik, megráncosodik, megvilágosodik. A meghibásodik születése tehát törvényes: hiba, hibás, hibásodik, meghibásodik, s ebből -ás, -és főnévképzővel: meghibásodás. Szavunk különben a népnyelvben is megvan, a jelentése: megzavarodik, meghibban, továbbá: megnyomorodik. Arra a kifogásra, hogy a meghibásodik és a meghibásodás nem szép szó, nem is kellene felelni. Mégis hadd mondjam meg: a nyelv, a szó nem arra való, hogy szép legyen, hanem, hogy jó; s ha jó, akkor már szinte szép is. A kegyetlenség és a szerencsétlenség talán szép szó? Sem hangalakjában, sem jelentése alapján nem az. De mit tehetünk ellene, amíg balsors lesz a földön? TISZAMARTI ANTAL Aj szú 4 1983. V. 14.
