Új Szó, 1983. május (36. évfolyam, 102-126. szám)

1983-05-14 / 112. szám, szombat

újszá 5 1988. V. 14. A KERÜLETI PARTKONFERENCIAK KÜLDÖTTEI Nemcsak a múltat és a jelent, a jövőt is vállalja Kaszonyi Ar­pád a kelet-szlo­vákiai kerületi pártkonferencia küldöttje a legel­kötelezettebb mezőgazdászok közé tartozik. Rá igazán ráillik a jelző, hogy szerény. Nem azért, mert an­nak a vidéknek, amelyet képvi­sel, a növényter­mesztési és állattenyésztési eredményei­vel az utóbbi időben kevésbé lehet büsz­kélkedni, hanem azért, mert ő - csakúgy, mint a bodrogközi és ungvidéki ősterme­lők többsége - akkor is ilyen, amikor lenne mivel dicsekedni. Negyvenhárom év alatt ilyennek formálta őt szülőföldjé­nek lelkülete, az alapvető íratlan törvé­nyek között elfogadott helyi szokások tiszteletben tartása, s nem utolsósorban a termőföld szeretete. Kaszonyi Árpád gyermekkorától a me­zőgazdasághoz kötődik. Sokáig szülőfa­luja, a Csicseri (Čičarovce) Efsz növény- termesztését irányította. S tegyük hozzá azt is, hogy bizonyára jól, mert különben aligha tartozna ma ez a gazdaság Kelet- Szlovákia legeredményesebb növényter­mesztő gazdaságai közé. 1981 márciu­sától a szomszédos Vajáni (Vojany) Efsz elnöke. Ott is ugyanúgy, mint az előző munkahelyén, igyekszik lelkiismeretesen végezni feladatát.- Aki ismeri ennek a vidéknek a talaj- és vízrendszerét, az belátja, hogy nem egyszerű az itteni mezőgazdasági dolgo­zók és üzemek dolga. Vegyük például a mi határunkat. Itt folyik össze az Ung és a Labore, a falunk déli részén folyik a Latorca is. Ha sok az eső, az egyik rakoncátlanabb, mint a másik és bizony olykor nemcsak a rét úszik, hanem a me­ző is. A háromezer hektár mezőgazdasá­gi területünkből ezernégyszáz hektár a rét és legelő, abból pedig kis híján ezer hektár a száraz víztározó védőgátjain belül található. Ha a Labore kiönt - s ez szinte minden harmadik évben megtörté­nik, néha pedig többször is - baj van a réttel, veszélyben a tömegtakarmány s a gáton kívüli szántóföldre is átszivárog a víz. Érthető tehát, hogy ahol csak tudjuk, sürgetjük a talajjavítást és vízle­vezetést. Ugyanakkor egy olyan megol­dást keresünk, illetve olyan termelési rendszer kialakítására törekszünk, amely az itteni feltételek között a legideálisabb lenne. A gabonafélék és a tömegtakar­mányok vetésterülete talán maradhatna is a régi, ám a korai burgonyából - amit tavaly 130 hektáron termesztettünk - ke­vesebb, mondjuk 40 hektár is elegendő lenne. Szűkíteni akarjuk fokozatosan a zöldségtermelés területét is. Az állatte­nyésztésben még szintén nem beszélhe­tünk szakosításról, hiszen hízómarhát, tehenet, sertést, juhot, libát és csirkét tartunk, ez pedig sok. Itt a tenyésztési ágazatok szűkítésén kívül a tehénállo­mány teljes kicserélését, a juhállomány bővítését, a régi istállók felújítását, továb­bá néhány új, korszerű létesítmény építé­sét tervezzük. Mindemellett a termőtalaj rendszeres istállótrágyázása, meszezé- se, valamint a gazdasági udvarok, gaz­dasági telepek fejlesztése és határunk útrendszerének a kiépítése is sürgős fel­adat. A jelenleginél jobb munkafeltételek- úgy gondolom - lényegesen vonzóbbá tennék a nagyüzemi állattenyésztést és növénytermesztést, illetve felszámolnák a jó munkaerőből mutatkozó hiányt. Per­sze, az anyagi-műszaki feltételek csak akkor hasznosíthatók igazán, ha a dolgo­zókból - kivétel nélkül mindegyikünkből- nem hiányzik a tenniakarás, a felelős­ségérzet, az erkölcsi erő. Apropó, az erkölcsi erő. A múltkor valahol azt olvas­tam, hogy egy jó mérnöknek 25 százalék általános műveltségre, 25 százalék szak­mai tudásra, ám 50 százalék erkölcsi erőre van szüksége. Én ezt az állatgon­dozóra, gépkezelőre, csoportvezetőre, efsz-elnökre és minden más beosztású mezőgazdasági dolgozóra egyaránt azo­nosítanám - fejezte be üzemének, s ta­lán az egész Latorca menti mezőgazda­ságnak jelenlegi helyzetéről szóló véle­ményét Kaszonyi Árpád. GAZDAG JÓZSEF (A szerző felvétele) Kommunista bátorsággal és felelősségtudattal Szalai Lajost, a Nyugat-szlová- kiai Bútoripari Vállalat 01-es üzemének dol­gozóját a brati­slavai III. város­kerületi pártkon­ferencia válasz­totta meg a kerü­leti szintű városi pártkonferencia egyik küldöttjévé. A 28 éves szakmunkás a bútorgyártó üzem gépcsarnokának vezetője. Természete­sen, szakmai fejlődésével párhuzamosan egyre szorosabban kötődött társadal­munkhoz, a politikai élethez, majd a párthoz.- Erre végérvényesen már itt az üzem­ben került sor 1979-ben, amikor tagjelölt lettem - szögezte le. - 1980 januárja óta vagyok párttag, s egyben a gépcsarnok­ban dolgozó kommunisták pártcsoportjá- nak vezetője. Jól működött a pártcsopor­tunk, a körükben végzett munkámmal elégedettek voltak. Ezért 1983-ban alap­szervezetünk pártbizottsági tagjává vá­lasztottak. , Megkérdezem tőle, milyen érzéseket váltott ki belőle, hogy a városi pártkonfe­renciára is jelölték küldöttnek.- Meglepett, nagy megtiszteltetésnek éreztem. Ma sem tudom, mivel szolgál­tam rá. Igaz, felszólaltam a konferencia vitájában, de kétlem, hogy azzal lenne összefüggésben.- Miért, mit tartalmazott a felszóla­lása?- Beszámoltam üzemünk termelési eredményeiről, nevezetesen, hogy a kongresszusi határozatokból eredően mennyire sikerült teljesítenünk tervünket az előző két évben. Persze nyíltan szól­tam a munkánk hatékonyságát és minő­ségét csökkentő tényezőkről, problémá­inkról is, afwefyekkel naponta meg kell küzdenünk, s amelyek főleg az anyagok­kal az energiával, a fűtőanyagokkal való gazdálkodásban gyökereznek. Megoldá­suk azonban csak a szállítói-megrendelői kapcsolatok normalizálásával, továbbá a technológiai és a munkafegyelem javí­tásával s az egyes munkafolyamatok tö­kéletesítésével együttesen lehetséges. Az utóbbinak az alapfeltétele a géppar­kunk korszerűsítése lenne, mert bizony elég sok az elavult gépünk. Tudom, mos­tanában általánosan emlegetett kérdések ezek, de a mi esetünkben kedvezőtle­nebbül éreztetik hatásukat, mint más ipar­ágakban.- Megmagyarázhatná ezt közelebbről is?- Hogyne. Vegyük elsőnek az anyag­felhasználást. A nyersanyagot a zvoleni Bučina szállítja, s tegyük hozzá: nagyon eltérő minőségben. Mindamellett a dol­gozók közt is vannak munkájukat hanya­gul végző emberek. így aztán nem cso­da, ha rengeteg a hulladék.- Nagyjából mennyi?- Megközelíti a leszállított nyersanyag kétharmadát. Mondjuk, három köbméter megmunkálásra alkalmas faanyagot mintegy kilenc köbméternyi fából válo­gatnak ki és metszenek le. Legkevesebb a hulladék a ragasztott falemezekből, amelyeket a Szovjetunióból kapunk. Már az eddigiekből is kitűnik, hogy a minőségi termelés nem csupán a gépeken múlik - legalább annyira a dolgozók lelkiisme­retes munkáján, szakértelmén és gon­dosságán. Egyrészt, mert talán egyetlen más iparágban sem olyan nagymérvű az anyagfelhasználás, mint a bútoriparban, másrészt gyártmányaink minőségével sem lehetünk teljesen elégedettek. Pedig saját leleményességünkön kívül jó külföl­di tapasztalatokat is szereztünk már. Pél­dául tavaly ősszel az NDK-ban járva meggyőződtünk, hogy bútoripari üzeme­ikben egyáltalán nincs hulladék, helye­sebben: hasznosítatlan hulladék. De ma­gyarországi példára is hivatkozhatom Egy hónappal ezelőtt voltunk az egri bútorgyárban, ahol külön e célra létesített részlegben préselt deszkákat készítenek a hulladékanyagból. A városkerületi kon­ferenciánkon ezért tettem fel hangsúlyo­zottan a kérdést, hogy nálunk miért ne lehetne hasonlóképp eljárni, A vállalat helyzetét természetesen nem lehet csupán az említettek alapján megítélni. Már csak azért sem, mert átla­gosan 100 százalékra teljesítik termelési tervüket - évi 104 millió korona tervezett értékben. A žilinai vezérigazgatósághoz tartozó többi (trenčíni, trnavai, Brezová pod Bradlom-i, galántai) üzemmel együtt a hazai szükségletek kielégítésén kívül eredményesen teljesítik exportfeladatai­kat is. Szalai Lajos, a nyílt szavú, megfontolt és tetterős fiatal kommunista a maga részéről mindennél fontosabbnak tartja, hogy a pártbizottságban és a munkatár­saival vállvetve az említett fogyatékossá­gok megszüntetésének -módjait keresse. MIKUS SÁNDOR Megtalálta helyét Néha egy vé­letlen esemény, egy röpke hír ha­tására, életre szóló döntésre határozhatja el magát a fiatal, pályaválasztó ember. A minap jómagam is talál­koztam és elbe­szélgettem egy ilyen fiatal em­berrel, a 33 éves Géczi Sándor személyében, aki a Kelet-szlovákiai Vasmű kokszoló üzemében dolgozik. Itt lakik Kelet-Szlovákia metropolisá­ban, a Kassai Kormányprogram nevet viselő új lakónegyed egyik négyszobás lakásában, feleségével, Máriával és két gyermekükkel. Még nyolcéves sem volt, a betűvetést tanulta az iskolában, amikor jelenlegi munkahelye épült. Csak jóval később, valamelyik honismereti órán hallott elő­ször a Kelet-szlovákiai Vasműről. De ar­ról sejtelme sem volt, hogy az ő életének, jövőjének is meghatározója lesz. Hogyan is történt?- Még nem fejeztem be tanulmányai­mat Királyhelmecen az alapiskolában, amikor tudomást szereztem arról, hogy szülőfalumból több fiatal, többek között a szomszédunkból Kiss Jóska is, jelent­kezett a Kelet-szlovákiai Vasmű szak­munkásképző középiskolájába - tájékoz­tatott Géczi Sándor. - Kezdtem én is érdeklődni a lehetőségek, feltételek felől. A kíváncsiság vonzalmat ébresztett ben­nem a hatalmas kohómű iránt és jelent­keztem én is a kohászati szakra, 1970- ben el is végeztem az iskolát. Aztán munkába álltam, először a kokszoló üzem kompresszorállomásán gépész­ként dolgoztam. Egész más világ volt ez számomra, mint a falu. A kezdeti nyelvi és egyéb problémák leküzdése után megtaláltam a helyem az egyik szocialis­ta munkabrigádban, amelynek ma már minden tagja aranyjelvényes. öt éven keresztül ő volt a vezetője ennek a szocialista munkabrigádnak, melynek élén most Ondrej Koperdák áll. Géczi Sándor jelenleg műhelyvezető. Ezek a tények, valamint az, hogy már 1974-től párttag, bizonyítják, hogy Géczi Sándor valóban megtalálta helyét a Vas­műben és bizalmat élvez munkatársai körében. Több alkalommal elnyerte a részleg legjobb dolgozója címet. Aktí­van dolgozik a szakszervezeti mühelybi- zottságban, tagja az üzemi pártbizottság­nak. És az a megtiszteltetés is érte, hogy a városi pártkonferencián képviselhette üzeme kommunistáit, ahol a kerületi párt­konferencia küldöttévé is megválasz­tották.- Megmondom őszintén, kellemesen meglepődtem, amikor a kerületi pártkon­ferencia küldöttévé választottak, ezzel nem számoltam - jegyezte meg Géczi elvtárs. - Nagy megbecsülésnek tekin­tem, első ízben lesz alkalmam részt venni ilyen magas szintű párttanácskozáson.- Mit szólnak újabb küldötté választá­sához a brigád tagjai, a munkatársak?- Nem hiszem, hogy delegálásom el­len lenne kifogásuk, mert azt mondják: jó, ha ott leszel, aztán jól figyelj, hogy majd beszámolhass tapasztalataidról. Egyéb­ként a pártbizottságunktól is ilyen értelmű feladatot kaptam, ennek a követelmény­nek is szeretnék eleget tenni. Géczi Sándor szavaiból, egész maga­tartásából kiérződik, mennyire becsüli a személye iránti bizalmat, amit még jobb munkával igyekszik majd viszonozni. KULIK GELLERT Több fronton helytállni Molnár Lász­ló, a CSEMA­DOK nagykürtösi (Veľký Krtíš) já­rási bizottságá­nak elnöke szá­mára azzal kez­dődött az új esz­tendő, hogy meg­választották a kőkeszi (Kamen­né Kosihy) Efsz elnökének. Majd pártalapszerve- zetének képvise­letében küldöttként részt vehetett és fel­szólalhatott a járás kommunistáinak ta­nácskozásán, napjainkban pedig már a kerüfeti konferenciára készül;- Számomra rendkívüli megtisztelte­tést jelentenek e felelősségteljes megbí­zások - mondotta, s minden igyekeze­temmel azon leszek, hogy e több frontos munkában senki számára ne okozzak csalódást. Tudom, nem lesz könnyű fel­adatom, kiváltagazdaságirányításban. Az 1562 hektáros kőkeszi földmüvesszövet- kezetben nagyon sok tennivaló vár ránk, ha jelentősen előre akarunk lépni. Már­pedig meggyőződésem, hogy ez nem csupán az én szándékom... Sikerült a ta­vaszi mezei munkákat jól és időben elvé­gezni. A szakmai igényességet a jövőben is elsődlegesnek tartjuk. Ugyancsak jó eredményekkel indult az állattenyésztés is. Napjainkban már biztatóak a tejterme­lés eredményei, a borjúnevelésben pedig máris van dicsekedni valónk, hiszen az első negyedében 68 kg-os napi súlygya­rapodással kerületi viszonylatban is az élenjárók közé kerültünk. A közéleti tevékenység és a kulturális munka terén sem remélhetünk könnyű időszakot, hiszen az elkövetkező évek­ben sem számíthatunk az anyagi forrá­sok bővülésével. KörültekHitöen, éssze­rűen kell hát gazdálkodnunk javainkkal. Ebben a helyzetben sem mondhatunk le azonban munkánk hatékonyabbá tételé­ről, minőségi javításáról. Haladó nemze­tiségi hagyományaink ápolásának, a sok­rétű kulturális tevékenységnek lehetősé­gei továbbra is biztosítottak, s mi élni szeretnénk lehetőségeinkkel. Jelenleg egy járási szintű népi együttes megszer­vezésén fáradozunk, mely méltóképpen képviselné majd színeinket az országos rendezvényeken is. Ugyancsak számí­tunk a klubtevékenység és az olvasó­mozgalom fellendülésével is.- Ha lehetőséget kap a felszólalásra, mit mondana el legszívesebben a kerület kommunistáinak tanácskozásán?- Mindenekelőtt említést tennék a Tes­la üzem felépítéséről Paseranyban, a számos munkalehetőséget biztosító gyáregységeinek létrehozásáról Ipolyba- logon (Balog nad Ipľom), Ďurkovában és Opatovská Nová Vesben, a Bučina fafel­dolgozó termelőüzemének létrejöttéről Ipolynyéken (Vinica), az állami és a szö­vetkezeti földművelési szektor meg­erősödéséről, az ipolynyéki és az ipoly- balogi földművesszövetkezetek kiváló termelési eredményeiről. Szót ejtenék a Vinicában, Busán, Csá- bon (Cebovce), Nyényén (Nenince), Kő- keszin és másutt folyó pezsgő kulturális életről is. Feltétlenül megemlíteném a CSEMA­DOK tagjainak aktivitását a különböző társadalmi munkákban. Azt, hogy tagja­ink tavaly 36 637 órát dolgoztak a mező­gazdasági üzemekben.- Személy szerint mit vár a kerületi pártkonferenciától?- Mint kommunista, az eddig bevált politikai vonal megerősítését és folytatá­sát. S természetesen élénk figyelemmel kísérem majd a mezőgazdasági kérdé­sekkel kapcsolatos vitafelszólalásokat. Azért, hogy mások tapasztalatait saját munkahelyemen hasznosítsam majd. HACSI ATTILA Zl

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom