Új Szó, 1983. május (36. évfolyam, 102-126. szám)
1983-05-14 / 112. szám, szombat
ÚJ szú 3 1983. V. 14. Genfben van esély a megállapodásra A moszkvai Pravda szerkesztőségi cikke (ČSTK) - Az „eurorakéták“ korlátozásával kapcsolatos, s a jövő hét elején Genfben folytatódó szovjet-amerikai tárgyalások kilátásait elemzi pénteki szerkesztőségi cikkében a Pravda, megállapítva, hogy a tárgyalások helyzete egyáltalán nem örvendetes. Másfél év alatt a tárgyaló felek álláspontja jottányit sem került közelebb egymáshoz. Ennek oka az, hogy az Egyesült Államok egyáltalán nem törekszik a megállapodásra. Előbb az úgynevezett nullamegoldáshoz ragaszkodva, majd a közbülső megoldásra vonatkozó javaslatát előterjesztve, Washington akadályozva az előrelépést a genfi tárgyalásokon s azon mesterkedik, hogy elhelyezhesse Nyugat-Eu- rópában új, első csapást mérő rakétáit. Ma már a vak előtt is teljesen világos, hogy Washington a már elhelyezett fegyvereken túl, hadrendbe akarja állítani Nyu- gat-Európában új, közép-hatótávolságú fegyvereit, s a Szovjetuniótól közben azt követeli, hogy egyoldalúan csökkentse nukleáris eszközeinek számát - mutat rá a Pravda. A szerkesztőségi cikk abszurdnak, a megállapodást eleve kizárónak nevezi ezt az álláspontot, hozzáfűzve, hogy a jelekből ítélve az amerikai küldöttség mégis ezzel érkezik majd a genfi tárgyalások újabb fordulójára. A megállapodásra pedig van esély Genfben. Csupán arra lenne hozzá szükség, hogy a tárgyaló felek elhatározzák: nem kívánják becsapni partnerüket - szögezi le a Pravda, ismételten megerősítve, hogy a Szovjetunió mind a hordozóeszközök, mind a robbanótöltetek tekintetében a nukleáris erők egyensúlyára törekszik Európában, figyelembe véve természetesen Nagy-Britannia és Franciaország ilyen jellegú eszközeit. A Szovjetunió javaslatának elfogadása azt jelentené, hogy az ország európai részén mind közepes hatótávolságú rakétából, mind az ezekhez tartozó robbanótöltetekből kevesebb maradna, mint 1976 előtt, amikor a Szovjetuniónak, még egyetlen SS-20 jelzésű rakétája sem volt. A szovjet indítványra adott nyugati választ a moszkvai Pravda cikke igen vegyesnek minősíti. Akikhez a javaslat szól, kénytelenek elismerni, hogy a Szovjetunió újabb jelentős lépést tett, így próbálva kijuttatni a tárgyalásokat a zsákutcából. Érzik annak szükségességét is, hogy ígéretet tegyenek rá: a javaslatokat figyelmesen megvizsgálják. Ezek a fogadkozások azonban elsősorban a közvéleménynek szólnak, a hiszékeny emberek félrevezetését szolgálják. Az Egyesült Államok és a NATO álláspontjának lényege sajnos, továbbra is változatlan. Az európai nukleáris fegyverzet korlátozásával és csökkentésével kapcsolatos kérdések eldöntésekor nem akarják figyelembe venni Nagy-Britannia és Franciaország nukleáris eszközeit. Enélkül pedig lehetetlen bármiféle igazságos megoldást találni ebben a kérdésben - mutat rá a Pravda. Az Egyesült Államok és a NATO megkerüli az Európában állomásozó amerikai közepes hatótávolságú légierők korlátozásának kérdését is, amelynek figyelembevétele nélkül pedig elképzelhetetlen bármiféle megállapodás a kölcsönös fegyverzetcsökkentésrői. Ugyanakkor állandóan előveszik a Szovjetunió ázsiai részén levő szovjet rakéták csökkentésének kérdését, bár ennek semmi köze sincs a Genfben folyó tárgyalások témájához. Washingtonban most azzal a kérdéssel foglalkoznak, hogy miként egyeztethetők össze a közbülső megoldással a szovjet javaslatok, különösen, ami a robbanótöltetek számára vonatkozó indítványt illeti. Erre a kérdésre eleve elutasító választ lehet adni, hiszen a közbülső megoldás és a szovjet javaslatok kölcsönösen kizárják egymást. A szerkesztőségi cikk hangsúlyozza, hogy súlyos felelősséget vállal magára az, aki nemet mond az új szovjet kezdeményezésre és tovább szabotálja a genfi tárgyalásokat. Elkerülhetetlenül láncreakciót vált ki, ha sor kerül a Pershing rakéták és a robotrepülőgépek nyugat-európai telepítésére. Az iránt sem lehet kétsége senkinek, hogy a Szovjetuniónak és a Varsói Szerződés más tagországainak erre az intézkedésre adott válaszlépése hatékony lesz. Arra, hogy a genfi tárgyalásokon létrejöjjön a megállapodás, a Nyugatnak legalább annyira szüksége van, mint a Szovjeutniónak. A Szovjetunió már mindent megtett egy olyan megoldás kidolgozása érdekében, amely megfelel az egyenlőség és az egyenlő biztonság elveinek. Ahhoz, hogy a döntés megszülessen, csupán egy dologra van szükség: az Egyesült Államoknak és a NATO-nak végre el kell döntenie, hogy megteszi-e a megállapodáshoz vezető út rá eső szakaszát - írja a moszkvai Pravda. Szíria elutasította a libanoni-izraeli egyezményt A bejrúti Ikormány a tervezetről tárgyal (ČSTK) - A libanoni kormány csütörtökön rendkívüli ülésen tárgyalta meg a külföldi csapatok kivonásáról szóló izraeli-libanoni egyezménytervezetet. Végleges határozatot még nem hoztak, ENSZ-bizottság utazik Irakba és Iránba (ČSTK) - A teheráni rádió jelentése szerint Irak csütörtökön este rakétákkal lőtte Dezfúl iráni várost, 80 ember meghalt vagy megsebesült. Még ezt megelőzően az ÍRNA iráni hírügynökség arról is beszámolt, hogy az irakiak Andimask város ellen is rakétatámadást intéztek, melynek során 16 ember meghalt, 200 pedig megsebesült. A csütörtök este kiadott iraki közlemény nem említi ezeket az akciókat, ellenkezőleg, arról számol be, hogy az irániak ágyútüzérséggel lőtték Basra iraki kikötőt, és anyagi károkat okoztak. Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár különbizottságot küld Irakba és Iránba, amelynek a közel három éve tartó háború okozta károkat kellene felmérnie. a kormány tovább akarja folytatni a tárgyalásokat. A tanácskozáson nem vett részt Elie Szalem külügyminiszter, aki abban az időpontban Damaszkuszban tárgyalt Halim Khaddam szíriai külügyminiszterrel ugyanerről a tervezetről. Szíria elutasította az izraeli-libanoni egyezményt - jelentette be tegnap a szíriai külügyminiszter a libanoni kollégájával folytatott tárgyalások után. A Tisrin szíriai napilap ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy az egyezménytervezet aláássa Libanon területi egységét, s az országot Izrael felvonulási területként akarja felhasználni a Szíria elleni támadásokhoz. Amikor Szíria kinyilvánítja, hogy nem vonja vissza csapatait Libanonból, azt a szomszédos baráti ország érdekében is teszi. Damaszkuszban tartották tegnap az arab országok nemzeti felszabadító mozgalmainak konferenciáját, melyen az izraeli-libanoni egyezménytervezet utáni helyzetet vitatták meg. A kiadott nyilatkozatban leszögezték, hogy ez a megállapodás szembehelyezkedik a Biztonsági Tanács határozataival, amelyek az izraeli csapatok feltétel nélküli kivonását követelik Libanonból. INTERNACIONALISTA KÜLDETÉS Huszonnyolc évvel ezelőtt, 1955. május 14-én hozták létre (s 1955. június 4-én lépett életbe) az európai szocialista országok védelmi szervezetét, a Varsói Szerződést. A katonai-politikai tömörülés feladata az 1949-ben alakult, agresszív célú NATO ellensúlyozása. Korábban a nyugati országok rendre elutasították a szocialista államoknak a katonai tömbök megszüntetésére, az európai béke és biztonság megteremtésére vonatkozó javaslatait, s 1955-ben az NSZK-t is bevonták a NATO- ba.A Varsói Szerződés fő célja: a béke biztosítása, a tagállamok barátságának, együttműködésének fejlesztése a szocialista internacionalizmus elvei alapján, a szocialista vívmányok védelme, s a katonai együttműködésen túl a tagországok külpolitikai irányvonalának összehangolása. Az ENSZ Alapokmányával összhangban a Varsói Szerződés első cikkelye kimondja az erőszakról való lemondást, a vitás kérdések békés rendezését. A Varsói Szerződés életrehívá- sa tehát szubjektív történelmi szükségszerűség volt. Az azóta eltelt közel három évtized igazolja: a béke megőrzésére, a nemzetközi politikai légkör javítására, a lázas fegyverkezés megállítására és a háborús veszély elhárítására tett legfontosabb kezdeményezések központjává vált. Ezzel párhuzamosan azonban a Varsói Szerződésnek figyelembe kell vennie, hogy a reakciós imperialista körök az USA kormányával az élen keresztes háborút hirdettek a kommunizmus ellen, s Reagan amerikai elnök beszédei alapján egyértelművé vált: céljuk a szocialista társadalmi rendszer felszámolása. Ezért kell a szocialista országoknak - a NATO és az USA fegyverkezési programjainak ismeretében - megfelelő szinten tartani védelmi képességüket. Nem titok, a Varsói Szerződés fegyveres erői,. a legkorszerűbb haditechnikával, jól képzett katonákkal rendelkeznek, egyszóval mindazzal, ami szükséges feladatuk sikeres teljesítéséhez. A legfelsőbb szintű szovjet katonai és politikai vezetők számtalanszor hangsúlyozták: a mi doktrínánk védelmi jellegű. A Politikai Tanácskozó Testület idei prágai ülésén tették az azóta sokat emlegetett és világszerte pozitív visszhangot kiváltó javaslatot, hogy a NATO és a Varsói Szerződés kössön szerződést a katonai erő alkalmazásáról való kölcsönös lemondásról és a békés kapcsolatok fenntartásáról. Ezen túlmenően kijelentették: ,,A Varsói Szerződés tagállamai régóta síkraszállnak mindkét szövetség feloszlatása és - első lépésként - katonai szervezetei felszámolása mellett. E javaslat továbbra is érvényes. Hangsúlyozzák, hogy készek tárgyalásokat kezdeni a NATO-tag- államokkal megállapodás elérése érdekében, elsőként a katonai tevékenység kölcsönös csökkentésének kérdéséről.“ E javaslatok teljes összhangban állnak a Varsói Szerződés alapvető célkitűzéseivel. Elég emlékeztetni a 11. cikkelyre, amely kimondja: a Szerződés hatályát veszti abban az esetben, ha létrejön az európai kollektív biztonsági rendszer, illetve megkötik az erről szóló szerződést. A tagországok azóta is több fontos ülésükön- példaként a Politikai Tanácskozó Testület 1966-ban Bukarestben megtartott értekezletét említsük - kinyilvánították: a Varsói Szerződés megszűnik, ha a NATO-t is feloszlatják és a katonai csoportosulások helyét európai kollektív biztonsági rendszer foglalja el. Rendkívül bonyolult és veszélyes a jelenlegi nemzetközi helyzet. Az imperializmus az erő, a diktátum, a más államok bel- ügyeibe való beavatkozás, a lázas fegyverkezés politikáját folytatja, ami növeli a háború, mindenekelőtt a nukleáris konfliktus veszélyét. A békét meg kell és meg is lehet védeni. Ehhez a világ haladó erőinek összefogása szükséges- élükön a szocialista országokkal. A mi békeszeretetünk társadalmi rendszerünk lényegéből fakad. Ezeket az eszméket testesíti meg a Varsói Szerződés közel három évtizede. (-nák) Egyesült Államok Folytatódik a költségvetés körüli huzavona (ČSTK) - Az amerikai szenátus csütörtökön elvetette azt a kompromisszumos költségvetési javaslatot, amelyet a kormány tudtával a republikánus párt vezetői dolgoztak ki. Ezután öt szenátor egy másik javaslatot terjesztett elő, de ez sem kapta meg a szükséges szavazattöbbséget. A kormány áltai támogatott költségvetési javaslat 850 milliárd dollárt kitevő kiadásokkal és 192 milA z amerikai külügyminiszter - miután elérte, hogy Libanon után Izrael is elvben jóváhagyta a nevével fémjelzett csapatkivonási egyezménytervezetet - sikeresnek könyvelte el közel- keleti ingázását. A „nagy esemény“ óta eltelt egy hét annyi kétséget szült a terv tényleges elfogadásával és megvalósításával kapcsolatban, hogy Shultz akár már írhatja is a gyászbeszédet a ,,béketervek temetőjének“ is nevezett térség újabb potenciális halottja számára. Annál is inkább, mivel a libanoni válságban érdekelt valamennyi félnek vannak fenntartásai a tervvel kapcsolatban, s mind több a bíráló, elutasító állásfoglalás. A washingtoni szerzőkön kívül látszólag a libanoni kormány is elégedett a tervezettel, amelyet a jobboldal egyértelműen támogat. A bejrúti vezetés magatartása érthető is, ha figyelembe vesszük Izrael kezdeti álláspontját az amerikai közreműködéssel lefolytatott kétoldalú tárgyalásokon. Ezzel összehasonlítva a Shultz-terv haladásnak számít. A tervezet elvi elfogadása mégis nagy meghátrálást jelent a Vazzan-kormány részéről, amely eredetileg az izraeli csapatok feltétel nélküli kivonását követelte - tegyük hozzá: jogosan. A Shultz-féle tervezet feltételezi egy tekintélyes, két területsávból álló ún. biztonsági övezet létesítését, amelyben radarállomásokat helyeznének el, s izraeli-libanoni vegyes ellenőrző csoportok ügyelnének fel arra, hogy a zónából ne érhesse támadás - Izraelt. A de- zertőr Haddad őrnagy az övezetoizionsagi intézkedésekre és Haddad státusára vonatkoznak, aki számára Izrael tényleges hatalmat akar biztosítani, s aki maga sem elégszik meg a másodhegedűs szerepével. A csapatkivonási tervezet ellenzőiből tekintélyes listát lehetne Shultz „sikere“ ben állomásozó, mintegy 8 ezer főből álló libanoni egységek parancsnok-helyettesi tisztségét kapná. Izrael ezen felül kikötötte, hogy a zónába nem léphetnek be külföldi állampolgárok - ami elsősorban a palesztin menekültek távoltartását szolgálja; csak az izraeli fél előzetes tájékoztatását követően repülhetnek be a térség fölé a libanoni repülőgépek (ez a kikötés a polgári gépekre is vonatkozik), és Bejrútnak köteleznie kell magát, hogy korlátozza hadserege fegyverzetének korszerűsítését. Ennek az egyezménytervezetnek az egy héttel ezelőtti előzetes izraeli jóváhagyása még így is meglepetés volt - s mint azóta kiderült, jogosan. Philip Habib amerikai különmegbízott által Tel Aviv már tolmácsolta Bejrútnak pótlólagos követeléseit, amelyek elsősorban a dél-libanoni összeállítani, amelyen a Szilárdság Frontja tagjai mellett több konzervatív rezsim is szerepelne, így például Kuvait, Bahrein, az Egyesült Arab Emírségek. A lista élén Szíria és a palesztinok állnak. Szaúd Arábia egyelőre tartózkodik a nyílt állásfoglalástól, de sajtója azért „jelentős amerikai sikerről“ számolt be. Jordánia védelmébe vette a tervezetet, s megvalósításától a Reagan-terv felélesztését reméli. A szír és palesztin vezetőknek a héten elhangzott nyilatkozatai nagyon határozottak és nagyon elutasítóak voltak. Márpedig bármennyire is igyekszik az USA rátukmálni Libanonra elképzeléseit, azok csak elképzelések maradnak, a térség e két számottevő erejének - Szíriának és a PFSZ- nek - a jóváhagyás nélkül. A szíriai vezetők egybehafigzólag úgy nyilatkoztak, hogy a tervezet megvalósítása Libanon szuverenitásának megnyirbálása mellett azt eredményezné, hogy Izrael kitűnő stratégiai pozícióba kerülne a Szíria ellen nyíltan tervezett agresszió megvalósításához. Ha az USA mégis visszatartaná védencét az agressziótól - ami cseppett sem valószínű - a libanoni-izraeli megállapodás még így sem jelentene haladást az átfogó rendezés szempontjából. A PFSZ is természetesen elutasít minden olyan lépést, amely érzékenyen érinti a palesztinokat, főleg ha azt nélkülük akarják megvalósíani - ellenük. Az izraeli parlamentben már folyik a vita a tervezetről, néhány napon belül a szavazásra is sor Kerül, és ez a jelek szerint igenlő lesz a fenntartások ellenére is. A tervezet még jelenlegi formájában is óriási manőverezési lehetőséget ad Tel Avivnak, és köztudott, hogy Izrael sosem tanácsta- lankodott, ha egy szerződés megszegését előnyösnek vélte M indezek ellenére még mindig kétséges, eljut-e egyáltalán a Shultz-terv a megvalósítás szakaszába. Valószínűbbnek tűnik, hogy a béketervek temetőjébe friss halott kerül. GÖRFÖL ZSUZSA liárd dolláros deficittel számol. A katonai kiadások növelésére 7,5 százalékot irányzott elő, és nem számolt a magasabb adókkal. A másik javaslat a katonai kiadások növekedését 4 százalékra korlátozta az adók mérsékelt emelése mellett. A zsákutcából kivezető utat a jövő héten kellene megtalálnia a szenátus költségvetési bizottságának. A Reagan-kormánynak a képviselőház katonai költségvetési albizottságában szerdán sikerült megszavaztatni, hogy az elkövetkező pénzügyi évben 560 millió dollárt költsenek az MX interkontinentális ballisztikus rakéták fejlesztésére. A jóváhagyás ellenében Reagan megígérte, hogy „módosítani“ fogja kormányának eddigi merev álláspontját a Szovjetunióval a stratégiai fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről folytatott genfi tárgyalásokon. A szenátus külügyi bizottsága csütörtökön este az elkövetkező pénzügyi évre 7,2 milliárd dollárt szavazott meg az amerikai külföldi segélyekre. Az USA ragaszkodik a „nullamegoldáshoz“ (ČSTK) - Reagan elnök csütörtökön este a Fehér Házban rövid beszélgetést folytatott az európai rakétafegyverekről folyó genfi tárgyalásokon részt vevő amerikai küldöttség vezetőjével, Paul Nit- zével. Kenneth Adelman, az amerikai leszerelési és fegyverzetellenőrzési hivatal igazgatója a Répvise- lőház védelmi bizottságában kijelentette: a Reagan-kormány az eurorakétákról folytatott tárgyaié-« sokon a legjobb megoldásnak még mindig a „nullamegoldást“ tartja.
