Új Szó, 1983. május (36. évfolyam, 102-126. szám)

1983-05-05 / 105. szám, csütörtök

ÚJ szú

5

1983. V. 5.

A marxizmus-leninizmus és a világ időszerű problémái

A drámai bonyodalmak, fordulópontok, a mély válságok korában élünk, amelyeket az imperializmus agresszivitása idéz elő. A nehéz „fordulatok“ kora ez, amelyek a részletekben, különböző síkokon és területeken színleg elkendőzik napjaink alapvető ellentétjét: a két világnak, a kapitalizmus és a szocializmus világának ellentétjét. A világ a második világháború befejezése óta még nem volt ilyen mély politikai és eszmei válságban, s ha az önpusztító fegyverek hatalmas tárolt mennyiségére gondolunk, még ilyen helyzetben sem. A kiút keresése során felvetődnek a megoldás különféle alternatívái, amelyek gyakran apokaliptikus, bibliai látomásokra emlékeztetnek. Hiszen bolygónkon veszélyben forog az ember léte: manapság az ember, a világ népei előtt teljes könyörtelenségében, érdességében tornyosul fel a lenni vagy nem lenni kérdése.

Nemcsak általános, átfogó, univerzális ellentétekről van szó. Ezek tükröződnek minden egyén életében, létében, tudatában, gondolataiban, érzésvilágában és magatartásában. De az ember nem áll egymagában. Feltartóztathatatlanul a katasztrófa felé haladnánk, ha a „világ e viharában“ az ember nem támaszkodhatna a szó szűkebb és tágabb értelmében a kollektívára, főleg a szocialista népek és államok internacionalista erejére. Elsősorban a nagy politikai konfliktusokról van szó - a politikában integrálódik az élet minden alkotó eleme és területe. Ezeket a konfliktusokat kiélezik az imperializmus romboló erői, amelyek a „nukleáris pokolba“ szándékoznak taszítani a világot. A valóságot miszticizmussal és irracionalizmussal elkendőző e „halálmenet" feltartóztathatatlan lenne, ha nem léteznének olyan erők, mozgalmak és eszmék, amelyek céljaikban és következményeikben a békét, a haladást, a demokráciát, a világ mentsvárát jelentik.

A jelen zűrzavarából és átfogó konfliktusaiból kivezető út keresésében döntő szerepe van a marxizmus-le- ninizmusnak. A világ „globális“ problémáit csak akkor oldhatjuk meg, ha tisztázzuk marxista-leninista elméleti és módszertani megközelítésünket. Vagyis a marxizmus-leninizmus elméletét teljességében: elméleti és filozófiai vonatkozásban a dialektikus és a történelmi materializmust, a tudományos kommunizmust és a marxista szociológiát, kötődésében a társadalom- és a természettudományokhoz. Mindez széles keretek között az objektum és a szubjektum viszonyának bonyolult kapcsolata és kölcsönössége. Csak a marxizmus-leninizmus teljességében világíthatják meg az egyes „diszciplínák“ a valóság összetett, ellentmondásos szféráját, amelyben szerepe van az elemzésnek és a szintézisnek, a rendszernek és a struktúrának, a differenciálásnak és az integrációnak. Mégpedig olyan komplex alkotó elemekként, gondolati folyamatokként, amelyek elvezetnek bennünket a ma problémáinak marxista megválaszolásához.

Elemzésünk és szintézisünk alapja a világ dialektikája: a társadalmi fejlődés törvényei, amelyek a politikában és annak a gazdaságra, az egész felépítményre való támaszkodásában lefektetik ennek az elemzésnek az alapjait. Lényegében politikai problémáról van szó, amely konkrétan tükröződik a kapitalizmus és a szocializmus anyagi-gazdasági alapjának elemzésében.

A szocializmusnak, mint társadalmi rendszernek a komplex elemzéséből kell kiindulnunk, minden horizontális és vertikális síkon. Ebben a rendszerben szuverén helyzete van a kommunista párt politikájának és ideológiájának. Ez a rendszer a gazdaságon kívül kell hogy magába foglalja az egész szellemi szférát, a kultúrát és alkotó elemeiket (tudomány, művészet, filozófia, világnézet, erkölcs). A dialektikus kapcsolatok elemzéséből, a különböző rendszerekből következnek a két világ problémáinak sajátos elméletei és koncepciói is. Ebből a szemszögből szembesíthetőek a különféle filozófiai és tudományos, marxista és nem marxista elméletek is.

A marxista gondolkodásmód általunk gyakorolt elemzésének és szintézisének eredménye, hogy keressük és feltárjuk a kommunizmusnak, valamint a kapitalizmussal és a nem marxista filozófiai elméletekkel konfrontációban fokozatos megvalósításának történelmi értelmét.

Hogyan oldja meg a marxizmus-leninizmus korunk világának alapvető problémáit? Mondottuk már, hogy korunk világát - teljességét és osztályszempontból megosztott részeit - a politikai, gazdasági, társadalmi, erkölcsi és eszmei ellentétek jellemzik. Célunk az, hogy korunk marxista-leninista gondolkodásmódja a dolgok és a folyamatok lényegét, a kapitalizmus és a szocializmus bonyolult, sőt, kifejezetten ellentétes problémáit tárja fel. Ezek közé tartozik az alapvető osztályellentét (politikai, gazdasági, eszmei, világnézeti), de egyben bizonyos „kötőanyag“ is, amely megfelel e problémák korunk világában betöltött történelmi szerepének. S éppen ebből az eltérő „történelmi“ szerepből következnek az alapvető politikai, gazdasági, szociális, ideológiai, világnézeti és erkölcsi ellentétek, valamint ezeknek konfliktusai.

T

udjuk, a tókés világban ma is vannak olyan gondolkodók (tudósok, művészek, ritkábban politikusok), akik nem kendőzik el a kapitalizmus mély válságát és ezzel kapcsolatban kritikus álláspontot foglalnak el. A kiutat azonban nem látják a gyökeres, foradalmi megoldásban, a kapitalizmus új társadalmi rendszerré való átalakításában. így például Alvin Gouldner amerikai szociológus (Az elmélet és a társadalom, A dialektika, Az ideológia, a Technológia c. műveiben)

realitása, ereje és igaza? Ez a kérdés a következő „széles“ meghatározással válaszolható meg: a természet, a társadalom, az ember és a gondolkodásmód fejlődési törvényeinek objektív feltárásában.

E

zen az alapon megválaszolható az a kérdés, hogy hol húzódik a valóság és az igazság misztifikálásának határa és ez miben nyilvánul meg? A valóságérzék hiányában, a politika, és a gazdaság, a világnézet és az etika alapvető kategóriáinak (ellentétjeinek) meg nem értésében.

Csak a marxizmus-leninizmus, annak elméleti, filozófiai „magva“ válaszolhatja meg az elmélet és a gyakorlat valós (tudományos) kapcsolatának, az „eszmény“ és a valóság dialektikus összefüggésének kérdéseit. Mindezt szem előtt tartva nem beszélhetünk a marxista gondolkodásmód válságáról, hanem - ellenkezőleg - a nem marxista filozófiának és minden „korszerű“ árnyalatának és

áramlatának súlyos válságáról és hanyatlásáról. Ha van a történelemben filozófia, amely bevált, akkor az a marxizmus-leninizmus, amely nemcsak tudományosan magyarázza korunk világát, hanem egyben megbízható kulcsa a múlt magyarázatának és a jövő tudományos prognózisainak. Amennyiben e tekintetben előfordulnak problémák, akkor azokat a marxizmusban a különféle dogmatikusok, revizio- nisták és reformisták idézik elő. A marxizmus-leninizmus az olyan kategóriák keretében és síkján fejlődik, amelyeket a társadalmi és a gondolati folyamatokban a konkrét jelenségek és tények hatása pontosít és elmélyít. Ebben az értelemben dialektikus (dinamikus) ellentmondásról beszélhetünk, amely fejlődésre készteti a marxista gondolkodásmódot.

arról szóló elméletét fejtegeti, hogy előtérbe kerül „a technikusok és a humán értelmiség új osztálya“, amelynek feladata kivezetni a válságból a tőkés rendszert. Nézete szerint ez az „osztály“ nem pénzeszközökkel rendelkezik, hanem „kulturális tökével“, valamint „a társadalmi élet ésszerűsítésének magas szintjével“. Az új „technológiai filozófia“ - amint azt népszerűsítői állítják - áthatja korunk világának „lelkét“, mivel a marxizmus dogmatikus jellegénél fogva képtelen megoldani a világ időszerű problémáit. Úgy mondják, azért sem oldhatja meg őket, mivel tudatosan „misztifikálja a valóságot“.

Ezt azonban a burzsoá tudomány és filozófia, valamint a „burzsoá tudat“ teszi, amely a „proletár tudathoz“ hasonlóan minden esetben az adott osztály „történelmi tudata“. A munkásosztály „történelmi tudata“ nemcsak a marxista tudományos müvekben jön létre, hanem hatásukra a munkásosztályban is. Csakhogy a marxizmus-leninizmus nem egyszerűsíti le a „történelmi tudat“ problémáját, hanem azt dinamikusan és differenciáltan értelmezi, mint a pozitív és a „maradi“ tudatnak, a társadalmi és az egyéni tudatnak ellentmondását.

A marxista-leninista szempont elveti az „objektivista“ szemléletet, amely nem ismeri el a tudat és a gondolkodásmód dinamikáját, alkotó jellegét és csak az ösztönösségét hangsúlyozza. Az objektum és a szubjektum bonyolult kölcsönhatásában nem „metafilozófiai“ kérdésekről van szó, hanem a dialektikus és a történelmi materializmus kérdéseiről. Ezek olyan problémák, amelyek a valóság és a fantázia, a társadalom és a gazdaság, az etika és a világnézet s végül a politikai hatalom bonyolult összefüggéseiben koncentrálódnak. S ez végső soron a jelen helyzetnek is alapvető kérdése: miben rejlik valamely filozófiai tétel

A

z alapvető dialektikus materialista ellentmondás szellemében a társadalom és a gondolkodásmód olyan „valósellentmondásairól, konfliktusairól és ellentétjeiről van szó, amelyek élesen rajzolódnak ki az objektív valóság minden síkján: nemcsak az ismeretelméleti, az etikai és a világnézeti kategóriákban, hanem főképp a politika, a gazdaság, a jog, a forradalom, a proletár- diktatúra, az állam, a szabadság, a demokrácia és az „emberi jogok“ alapvető kérdéseiben. Ezeket a problémákat a nyugati marxista gondolkodásmód csak abban az esetben válaszolhatja meg, összhangban a haladásért, a békéért és a szocializmusért folyó harc érdekeivel, ha szilárdan áll a marxizmus-leninizmus- nak, a proletariátus és a forradalom elméletének és gyakorlatának talaján. Ameny- nyiben nem veszik tekintetbe az említett alapelveket és realitásokat, akkor a nyugat-európai „demokratikus“ változások nem vezetnek el a szocializmus győzel méhez, hanem - ellenkezőleg -, a kapitalizmus, ha nem a fasizmus újraéledéséhez. Ebből a szemszögből kell megítélni a nyu- gat-európai, az olaszországi, spanyolországi és franciaországi marxista gondolkodásmódot is.

Tagadhatatlan, hogy napjainkban különféle „változatok“ vannak a kommunista mozgalomban. Egyesek közülük kétségtelenül ellentétben állnak a marxizmus-leninizmus, a proletár internacionalizmus és a marxista-leninista filozófia történelmileg kialakult elveivel. Akapitaliz- mus ellentétjei tükröződnek a nemzetközi munkásmozgalomban, a szocialista államok fejlődésében is - politikájukban, gazdaságukban, kultúrájukban, felépítményükben, ideológiájukban, s a gondolkodásmódban.

El kell utasítani az azzal kapcsolatos nézeteket is, hogy a marxizmus Hegeltől átvette az „abszolút eszmét“, és ezt „abszolút politikaivá“ változtatta. Ezt már állítólag Hegel kezdte el, aki a demokrácia, a szabadság, a jog és az erkölcs kárára hangsúlyozta az állam térhódítását. A politikai hatalom „abszolutizálása“ „fetisizálja“ az államot, hatalmi és „kényszereszközeit“, ahelyett, hogy az állam „elhalna“. Az imperializmus jelenlegi agresszivitásának körülményei között a proletárdiktatúra, a szocialista állam elhalásáról szóló tétel szélsőségesen reakciós. Nehéz a cáfolata az ilyen naiv elképzeléseknek, amelyek védelmére kelnek a „tiszta demokráciának“, vagy dicsőítik az anarchiát, amely semmibe veszi a marxizmus-leninizus alapvető tézisét, miszerint az államnak és intézményeinek „elhalása“ huzamos történelmi folyamat.

A marxista gondolkodásmódnak csupán egyik alapvető problémájával foglalkoztunk. Feladatunk azonban az, hogy a marxista kategóriák széles keretei között - és nemcsak a filozófia területén -, a társadalom és a gondolkodásmód új jelenségei alapján, teljes összetettségükben és ellentmondásosságukban elmélyüljenek azok a tények és fogalmak, amelyek esetleg megkívánják „újrafogalmazásukat ‘ is (de a marxizmus-leninizmus alapvető kategóriáinak megfelelően). Feltétlenül alkotó módon kell fejleszteni a marxista gondolkodásmódot: nem mint elvontan lezártat, hanem olyan folyamatként, amelyben a múlt a jelen közvetítésével a jövőhöz kötődik. Csak az ilyen szemlélet tárhatja fel teljességében és eltéréseiben a világ integritását. A marxizmus megőrzi a sziklaszilárd hitet és meggyőződést a történelmi haladásról és a történelmi igazságot szolgáló gondolat erejéről.

A szocialista világ és vele együtt a marxista gondolkodásmód is 1948 óta- ezúttal maradjunk a legújabb kori történelem határai között - sok bonyodalmon, sajátos jellegű időszakokon ment át. Elsősorban az ötvenes években, amelyekben nálunk és a többi szocialista országban a szocializmust építettük, és hadállásai szilárdultak az ún. harmadik világban is. A marxista gondolkodásmód fejlődésére azonban - a gazdaságban, a kultúrában és a társadalmi fejlődés egyéb területein kétségtelenül elért sikerek mellett - a negatív jelenségek következményei is hatottak. Ezeknek alapvető okait A CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságai c. dokumentum tárta fel. A marxista gondolkodásmódban problémák merültek fel, amelyek nem váltak fejlődése javára. Ellenkezőleg, az elmélet, a filozófia és az ideológia területén is messzemenő vitákat és konfliktusokat idéztek elő. A különféle elméleti koncepciók kidolgozásában csorbítatlanul nem fogadták el a marxista gondolkodásmód alkotó továbbfejlesztésének szempontját. Erősödtek a dogmatikus és a reformista- revizionista áramlatok. Ez akkoriban megtorpanáshoz vezetett nemcsak az elméletben és az ideológiában, hanem általában társadalmunk fejlődésében is. A Tanulságok feltárják azoknak a fejleményeknek mély társadalmi gyökereit és filozófiai-eszmei okait is, amelyek az 1968-1969-es években ellenforradalmi kísérletekhez vezettek. Feladatunk tüzetesen elemezni a nálunk bekövetkezett torzulások okait, és főleg következményeit.

Tagadhatatlan, hogy a jelenlegi mély és a kapitalizmusban megoldhatatlan világválság hatással van a szocialista országokra és a marxista-leninista gondolkodásmódra is. Voltak időszakok, amikor- részben e tőkés válság következtében is - a marxista teoretikusok és filozófusok sem tudtak utat törni az alkotó gondolkodásmódnak. Nem tudtak szabadulni azoktól a tézisektől, amelyek nem feleltek meg a kornak, nem tapintottak rá a tőkés és a szocialista világ lényegére.

M

inden kor ismereteinek viszonylag „körülhatárolt“ a szférájuk. „Reprezentatív“ képviselőitől (politikusok, államférfiak, teoretikusok, ideológusok, tudósok és művészek) függ, hogy milyen méretekben és mélységben tárják fel a jelen és a jövő viszonyainak lényegét. Az egyének (még a „legzseniálisabbak“ is) tévedhetnek. A marxizmus-leninizmus történelem által igazolt alapelvei és értékei azonban cáfolhatatlanok. Ez érvényes a marxizmus-leninizmus elméleti, filozófiai és módszertani alapelveire, fogalmaira, kategóriáira és értékeire, amelyeknek háttere az évezredes gyakorlat. Csak ezek válaszolhatják meg az adott kor konkrét formáiban a világ nehéz, sorsdöntő problémáit. Olyan megoldást kínálnak, amely számba veszi korunk világának „egységes“ és ugyanakkor osztályszempontból megosztott „arculatát“ s ezt egyidejűleg „kivetíti“ a jövő századok perspektíváira is. Ez az egyetlen valós módja annak, hogy a világ elkerüljön a szakadék széléről. Ez a megoldás harcot jelent a demokráciáért, a békéért és a szocializmusért. Az emberiség jövőjéért folyó harcban mar- xista-leninista filozófiánk sem állhat félre.

ANDREJ SIRÁCKY akadémikus