Új Szó, 1983. május (36. évfolyam, 102-126. szám)
1983-05-23 / 119. szám, hétfő
"Ji“; A baktriai kultúra írásos emlékei A kampir-tepei ásatások meglepetése • Egy közép-ázsiai birodalom virágzása • Mit rejtenek az ősi pálmatekercsek? K öztudomású: Nemes Nagy Ágnes - akit nemrég tüntettek ki Kossuth-díjjal - nemcsak költő, műfordító és esszéíró, hanem hivatásos versszakértő is. Afféle szakember tehát, akinek - hitelesítésre - kezébe lehet adni a verset, s már szinte „tapintásra“ tudja, melyikbe lehet bevésni a ka- rátpecsétet. A modern költészet értékelésében elbizonytalanodott olvasó, hallgató joggal remélhet tehát tőle tanácsot, választ: van-e még remény arra, hogy a mai költészetben meg tudjuk különböztetni a réztől a színaranyat.- Sokan azt mondják: Petőfi és Arany János óta a költők csak felejtettek, azóta csak romlott, ,,zavarosodott“ a vers. Igazuk van? Csakugyan klasszikusaink ellenére kell olvasnunk a moderneket?- Aki a modern vers ellenében Petőfire és Aranyra hivatkozik, gyanítom: valójában őket sem szereti. Hiszen az ő költészetük is nagy odafigyelést, átélést kíván. S a vers mély szeretetét kívánja minden igazi alkotás Homérosztól- Allen Ginsbergig. A klasszikusokkal tehát nem lehet Jebunkóz- ni“ a modern lírát. Ezért csak azt tudom ajánlani: mindenki olvasson Aranyt és Petőfit, olvasson Balassit és Vajda Jánost, tudja verseiket könyv nélkül is, hiszen e régiek nélkül nincs új, e századi költészet sem. Ezek korrelációk: egymást kölcsönösen feltételezik. Észlelni, érzékelni, összehasonlítani, viszonyítani csak általuk tudunk, mert alapját adják annak, ami századunk magyar költészetében megszületett. De valójában nem is annyira Aranyt, Petőfit mondogatják már, ha a mai verset szidják, vagy nem értik; most már a Nyugat költőit, József Attilát, Radnótit- a legkétkedöbbek is - a klasszikusok közé sorolják.- A modern költészet első nagy hullámát tehát elfogadtuk. De vajon miért fogadtuk idegenkedve-gya- nakodva a másodikat s a továbbiakat? S egyáltalán: miért reagálunk erre is megkésve?. Az elmúlt időszakban megsokasodtak a vitacikkek és más elemző írások a fiatal NDK-beli irodalomról. A vita tulajdonképpen két éve lángolt fel, amikor a Neue Deutsche Literatur 1981/3-as száma közölte Inge von Wangenheim Genosse Jemand und die Klassik (Valaki elvtárs és a klasszika) című nagy port fölvert dolgozatát. A szerző annak a véleményének adott hangot, miszerint a fiatal NDK-beli írók túlságosan a kísérletezésekre összpontosítanak, s nem ritkán elsiklanak korunk központi témái mellett. Azóta számos érdekes tanulmány jelent meg az ismert folyóirat hasábjain. A vita tanulságait Klaus Jarmatz foglalja össze az idei márciusi és áprilisi számban, Erkundungen, Erfahrungen, Erwartungen (Útkeresések, tapasztalatok, elvárások) címmel. Az átfogó, sok érdekes szempontot fölvető tanulmány szerzője a bevezetőben hangsúlyozza, hogy a vita egyértelműen igazolta: a mai fiatal írók neves elődeik méltó örökösei, s az a bizonyos stafétabot jó kezekben van. A jelenlegi helyzet, az irodalomban uralkodó irányzatok megítélésénél figyelembe kell venni - hangsúlyozza Klaus Jarmatz hogy a mai fiatal írónemzedék szinte kivétel nélkül a háború után nőtt fel, s azokban az években kezdett alkotni, amikor a szocialis- Talán azért is, mert az úgynevezett modert költészet második hulláma, az avantgarde - a huszadik századi líra egyik lehetséges iránya - maga is megkésetten érkezett. (Habár Kassák a világ „előőrs“ irodalmával egyidejűleg indult.) S nem is szólt úgy bele, nem is szívódott fel annyira itt a lírai tudatban, mint másutt hogy ne csak a közismert példákat említsem, a dél-amerikai költészettől a lengyelig. Sokféle oka van ennek, e hasábokon nincs hely őket kifejteni. Tény: a huszadik századi vers nálunk eléggé nehezen vált elfogadottá, s a modern verssel szembeni ellenérzés még ma sem oldódott fel, és befogadása nehézséget okoz az olvasónak. Hadd szögezzem le: eszem ágába sem jut bárkit, is elítélni ezért. Mi sem áll távolabb tőlem, mint az az elbizakodottság, mely az értés-nem értés dolgát egyetlen „eszi, nem eszi, nem kap mást“ fitymálással kisöpri tudatából. Az olvasót igenis meg kell hallgatni, hiszen azt jelzi: nem világos számára a vers úgynevezett racionális tartalma. Ezért hát tisztázni kell: a vers nem a racionális tartalmától lesz vers, hanem attól az érzelmi rétegtől, amely e mögött helyezkedik el. Ez vált ki belőlünk igazi emocionális hatást. Századunk költészete azt is felfedezte, hogy a tartalmat, fogalmat mondó réteg elhanyagolható az érzelmi hatás kedvéért. Megannyi modern klasszikus életmű igazolhatja: sok igazság van ebben. De veszélye is van e felfogásnak: számos verselő könnyelműségekre használja ezt a felismerést. Keményebben fogalmazva: blöfföket irkái. Ezeknek - bármily tetszető- sek - nem szabad felülni. Nehéz, persze, megkülönböztetni az igazit s a talmit, de azért elszomorodni sem kell: könnyelműség, köny- nyűség, szélhámosság mindig is volt a költészetben (például az Arany utáni korszak akadémizmu- sa), de aztán kihullott, kirostálódott a silányság, a selejt, a másod- lagosság.-Az olvasó azonban most kívánná a mai verset megérteni és megszeretni, és nem nyugtatja meg a természetes költői kiválasztódás bölcs igazságtétele. Mit teta társadalom építését nem leegyszerűsített nézetek alapján, hanem marxista-leninista tudományos elvek alkalmazásával, s a tudományos-technikai forradalom vívmányait, hatását sem mellőzve folytattuk. Az élet számos vonatkozásban bonyolultabb, s a nemzetközi helyzet pedig - elsősorban az Egyesült Államok imperialista köreinek agresszív, a szocialista világrendszert támadó politikája miatt - egyre feszültebb lett. Az új jelenségek, összefüggések, az egyén életérzéseinek kifejezéséhez bizonyos vonatkozásban újszerű kifejező eszközök szükségeltettek, s a fiatal NDK-beli írók a plasztikus ábrázolásmód érdekében ezért kísérleteztek és ma is kísérleteznek új írói módszerekkel. Természetes - írja a szerző -, hogy irodalmunkban is harcok tanúi vagyunk, s bizonyos vonatkozásban ellentétes nézetek is napvilágot látnak, mindezek a fejlődés feltételei. Ám a lényeges az, hogy ezek az ellentétek nem a szocializmustól idegen ideológiákból fakadnak, hanem ellenkezőleg: társadalmunk legsajátabb érdekeit szolgálják. Jarmatz a továbbiakban az irodalom és az olvasók kapcsolatáról, a megnövekedett műveltségi szintről szól részletesen. A hetvenes évek s az utóbbi két gyen hát, ha frissiben kívánná az új lírát „ fogyasztani“?- Mint mindent, ezt is gyakorolni kell. S aki akar, kitűnő verseken gyakorolhat: olvashat például Rilkét, Apollinaire-t, vagy akár T. S. Eliotot. Apollinaire például kiváltképp alkalmas arra, hogy bevezessen a modern lírába, mert ritka költői tulajdonsága: bája bizonyára megfogja az olvasót. Helyesebb tehát vele, s nem valamelyik monumentális modernnel kezdeni... Ha aztán gyakoroljuk a moderneket, rájövünk: úgy vagyunk vele, mint a heringsalátával vagy a majonézzel. Aki először kóstolja, nem szereti az effélét, mert olyan furcsa, vegyes, összetett íze van. Az ember gyermekkorában, kora ifjúságában inkább az egyértelmű ízeket kedveli, például az édeset. Aztán - felnőve - sok mindennek rájön az ízére... Persze, a verset - a modernet is - csak mértékkel szabad „beszedni“. Egy-egy kis falat kell belőle, akár a gyógyszerből, mert akár egyetlen „tablettával“ több már mérgező lehet. Ha viszont mértékkel fogyasztjuk: egy szókötés, egyetlen verssor révén eljuthatunk az első - immáron érzelmi - azonosulásig, a belső felismerésig.- Jól tudjuk: a verssel namcsak hegyeket nem lehet mozgatni, még egy homokvárat sem lehet ledönteni - nemhogy építeni. Mire jó akkor voltaképpen a költészet?- Sokan kérdezték ezt már, és számosán próbáltak erre felelni, ám az igazi választ még senkinek sem sikerült megtalálnia. De tény: nem ismerünk embert művészet nélkül. A homo sapiensnek, úgy látszik, csoportszükséglete a művészet. Már az altamirai bozontos vadászok is valamilyen csodálatos „freskókat“ teremtettek! (S mindegy, hogy ceremónia volt-e az, vagy sámánizmus...) Nem tudjuk, mire való, de akárhogy is: olyan a művészet, akár egy föl nem fedezett, még nem izolált vitamin. Hatásmódja és hatásfoka alig ismert, de bizonyos: nélküle szellemi skorbutot, beriberit kapnánk. Művészet híján elhanyatlana, tönkremenne civilizációnk, kultúránk. A vers is - emberiségünk gyermekkora és saját kicsiny korunk óta - létfunkciónk, létszükségletünk. NÁDOR TAMÁS esztendő irodalmi termését s ezen belül a fiatal írók műveit talán csak vaskos monográfiában lehet alaposan elemezni. Ezért Klaus Jarmatz a fenti állításainak bizonyításául - a teljesség igénye nélkül - olyan alkotásokat elemez, amelyek szerinte híven jellemzik a fiatal NDK-beli irodalom útkereséseit és szellemi teljesítményeit. A legismertebb és az egyik legtehetségesebb fiatal Volker Braun, aki sokoldalú egyéniség, hiszen íróként, drámaíróként, s mint költő is több jelentős művet alkotott. Főleg a mai munkások életét ábrázoló prózai alkotásai és versei népszerűek. Az utóbbi évek egyik legnagyobb regénysikere kétségtelenül Erik Neutsch Zwei leere Stühle (Két üres szék) című müve volt. A szerző két osztálytárs életútját követi nyomon, s arra próbál választ keresni, mi volt az oka annak, hogy a két reményteljes fiatalember élete zsákutcába jutott. Intellektuális témát dolgoz fel Dieter Noll Kippenberg című regényében. Egy házaspár - mindketten tudományos dolgozók - életútját kíséri nyomon egészen addig, ameddig mindketten úgy érzik, kapcsolatuk elhidegült. A férfinak már csak közhelyei maradtak, úgy érzi, nincsenek ambíciói, holott tePáratlan leletre bukkantak szovjet régészek az üzbegisztáni Termez város környékén évek óta folyó ásatások során. Az ősi erődí- mény, Kampir-Tepe romjainak feltárásánál az időszámítás szerinti l-ll. századból származó kéziratok kerültek elő. Kampir-Tepe az ókori közép-^izsia állam, Baktria virágzó települése volt. Baktria az időszámítás előtti VI. században alakult ki az Amu-Dar- ja felső szakaszának és mellékfolyóinak vidékén. Befolyása valószínűleg a Murgab folyó völgyére, Margiané állam területére is kiterjedt. Az itteni törzsek nyelve a nyugat-irániakéhoz hasonlított. A birodalom később perzsa, majd makedón fennhatóság alá került. Nagy Sándor például időszámításunk előtt 327-ben ebben a tartományban készült fel indiai hadjáratára. A világhódító halála után Baktriát más közép- és bel- ső-ázsiai államokkal együtt a Se- leukida dinasztia uralta. A görög helytartó, Diodotosz ügyes politikája révén Baktriának időszámításunk előtt 250 táján sikerült elszakadnia a Seleukidák államától. Az újra önállósult birodalmat északon Sogdiané, keleten Margiané és Areia, délen és nyugaton pedig a Hindukus és a Pamir hegyvonulatai határolták. Az ország urai a helytartó leszármazottai, az úgynevezett greko-baktriai királyok voltak. Uralmuk alatt fejlődött az állattenyésztés, az öntözéses földművelés, a bányákból aranyat és más értékes kincseket hoztak a felszínre. Baktria kereskedelmi útvonalain fűszer, illatszer, szövet, selyem, vas, nikkel és prém áramlott Iránból, Indiából és Kínából Európába. A Baktriá- ban vert pénzt pedig ismerték Ke- let-Európában is. E gazdag korszaknak az időszámítás előtt 140-130 táján betörő tokhár és kelet-iráni törzsek vetettek véget. Még Baktria nevét is megváltoztatták: A tokhárokról Tokaristannak nevezték el. Az időszámítás kezdete körül a letelepedett törzsek a kusánok uralma alatt egyesültek, s az I. század közepére hatalmas birodalmat építettek ki az Arai-tótól a Gan- gesz folyóig. Ez volt a kusán birodalom. A harmadik kusán király. hetsége, tudása alapján többre lenne képes. Ezért próbál új életet kezdeni egy fiatal leány oldalán, aki talán tartalmasabb életre ösztönzi ő. Nagy figyelmet keltett Christa Wolf új műve, a Jakob der Lügner- ben (Jákob, a hazudós) is. Az írónő gyermekkorában a koncentrációs táborban szenvedett, s ezeket a megrázó élményeit írta most meg szuggesztív erővel. Érdekes, önéletrajzi elemekkel átszőtt alkotás Erwin Strittmater Wundertäter (Csodatevő) című háromrészes regénye, amelyben az író és a társadalom kapcsolatáról, az elkötelezett irodalomról olvashatunk megkapó gondolatokat. A tanulmány szerzője a továbbiakban Jurij Brežan, Peter Edel, Günter Görlitz és mások nevét említi eddigi irodalmi munkásságuk elismeréseként. Végezetül megállapítja, hogy nem az a mai fiatal írók feladata, hogy jelszavakban szóljanak a múltról, a jelenről és a jövőről. Az ő hivatásuk az, hogy a művészet eszközeivel hassanak az emberek érzelmeire és értelmére, mozgósítsák őket humánus céljaink megvalósítására. írjanak igaz módon, elkötelezetten életünkről, ösztönözzenek arra, hogy miként kellene élnünk, cselekednünk, munkálkodnunk. Klaus Jarmatz szerint a fiatal írók eszmei és művészi szempontból egyre színvonalasabban tesznek eleget e nemes feladatuknak. SZ. HLAVATÝ MÁRTA Kaniska uralkodása végén Kelet- Turkesztánt is bekebelezték, s ezzel az állam elérte legnagyobb kiterjedését. A kusán-kori Baktria hanyatlása a III. században kezdődött. Később az arab hódításoknak esett áldozatul. Mint azt a kampMepei ásatások vezetője, Galina Pugacsenko- va professzorasszony elmondotta, a napvilágra került leletek a birodalom történetének pontosabb ismeretéhez nyújtanak újabb adatokat. Az időszámítás előtti IIl-ll. században emelt kampir-tepei erődítmény fontos szerepet töltött be a birodalomban. Afővárosba, Bakt- rába vezető legrövidebb útvonal egyik stratégiai pontját, az Amu- Darja medrén átvezető gázlót védte. A folyó időközben megváltoztatta irányát, s így az időszámítás előtti II. század végére az erőd elnéptelenedett. A feltárást megkönnyítette, hogy a későbbi korokban nem építkeztek a romokra. Az érintetlen lelőhely lehetőséget nyújtott arra, hogy a régészek pontosan rekonstruálhassák az erődítményt és a várost, a hajdani lakosság foglalkozás szerinti megoszlását és a kézművesség fejlettségi szintjét. A citadella, a várfalak és más építmények feltérképezése során értékes adatok jutottak a régészek birtokába a kusán kori Baktria életéről, építészetéről és művészetéről. A legjelentősebb leletek az előkerült kéziratok. Koruk 1800-1900 évesre tehető. A keletkezési idejükre vonatkozó feltételezések helyességéről a kéziratok mellett talált pénzérmék korának tisztázása után győződtek meg a kutatók. A Kaniska uralkodó arcképét ábrázoló érmeket ugyanis a l-ll. században bocsátották forgalomba. Később a kéziratok laboratóriumi vizsgálata is igazolta a régészek feltevéseit. Az értékes leletre egy - valószínűleg okiratok raktározására szolgáló - helyiségben akadtak rá a régészek. S bár a pálmatekercseket alaposan megviselte az idő, a fekete tussal, tiszta vonásokkal megörökített írásjelek ma is jól olvashatók. A tekercsek állagának megóvását a moszkvai Resta- urációs Tudományos Központban végzik. A következő feladat már a régészek és a nyelvészek közös munkája lesz. Nekik kell megfejteniük: mit rejtenek a kéziratok. Néhány írásjel jelentését már tisztázták. Szóra bírtak egy címfelirat-töredéket és megfejtették a „víz“ főnév megfelelőjét. Kampir-Tepében rövidesen múzeum nyílik, amely bemutatja Baktria történetét. (BUDAPRESS-APN) Tudósportré Truong Minh Ve, Ho Si Minh- város Műszaki Főiskolájának tanára a Vietnami Szocialista Köztársaság elismert tudósai közé tartozik. Műszaki doktori kandidátusi fokozatát a Német Demokratikus Köztársaságban nyerte el öt évvel ezelőtt. Innen hazatérve azt a feladatot kapta, hogy szervezze meg a főiskolán a dinamikai tanszéket. 1979 elején a főiskola gépészkarának vezetője lett. A kutató-szervező-oktató Truong Minh Ve a gyakorlatot az elmélet kedvéért sem hanyagolja el. Munkatársaival, diákjaival gyakran látogat el gazdaságokba, üzemekbe. Gyakorlati tapasztalatait jól hasznosítja különféle hasznos gépek és berendezések tervezésénél, megszerkesztésénél. Több szállító-, építő-, öntözőgép tervezője. A vezetése alatt álló főiskolai kar jó munkájáért több magas kitüntetést kapott, többek között a VSZK Minisztertanácsának dicséretét érdemelte ki. (B) Réztől a színaranyat A modern vers heringsalátája Útkeresések, tapasztalatok, elvárások Vita a fiatal NDK-beli irodalomról ÚJ SZÚ , 4 1983. V. 23.
