Új Szó, 1983. május (36. évfolyam, 102-126. szám)

1983-05-20 / 117. szám, péntek

ÚJ szú- 5

1983. V. 20.

A társadalom forradalmi átépítésének eszközei

Jan Fojtík elvtársi beszéde

Ünnepi ülésen emlékeztek meg Prágában a Csehszlovák Rádió rendszeres közvetítése megkezdésének 60. és a szocialista rádió létrejöttének 35. évfordulójáról. A szerdai ünnepségen beszédet mondott Jan Fojtík, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára. Beszédét az alábbiakban kivonatosan közöljük.

Jan Fojtík beszéde bevezető részében jókívánságait fejezte ki a Csehszlovák Rádió dolgozóinak jubileumukon, abból az alkalomból, hogy hazánkban hatvan évvel ezelőtt kezdődött meg a rádióműsor sugárzása és a szocialista építés feltételei között harmincöt esztendőre tekint vissza. Ezt követően foglalkozott az ideológiai arcvonal, főleg a hírközlő eszközök néhány időszerű feladatával, amelyekről már szombaton beszélt Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, a prágai kommunisták konferenciáján.

Az a tény, hogy a felszabadult nép az ország gazdájává, ügyeinek és az állam ügyeinek felelősségteljes intézőjévé vált - mondotta Fojtík elvtárs - kimeríthetetlen kútforrása lelkesedésének, áldozatkészségének, kezdeményezésének és alkotó aktivitásának, amelynek híján aligha jutottunk volna túl a szocializmus s annak magasabb foka, a kommunizmus felé vezető út sokezernyi akadályán. Végzetes hiba lenne azonban naiv módon úgy vélekedni, hogy elég felszámolni a burzsoázia és a nagybirtokosok uralmát, kisajátítani vagyonukat, végrehajtani az államosítást, s ennek köszönhetően a dolgozók alkotó ereje többé-kevésbé immár automatikusan kibontakozódhat. A szocializmus építésének hazai története, amelyben nem egyszer nagy árat fizettünk a nehézségek meg nem értéséért, megtanított bennünket arra, hogy feltétlenül szükséges a társadalom mélyreható politikai, szociális, gazdasági és szellemi átalakítása is. Ez csak szívós szervező, irányító munkával és a tömegekre hosszú távon gyakorolt politikai nevelő tevékenységgel érhető el. Az önigazgatásnak és társadalmi szerepének kinyilatkoztatása és önmagában a propaganda, bármennyire is hangzatos és ügyes érvekkel alátámasztott, ezt a folyamatot amely V. I. Lenin szavai szerint, azt követően, hogy a munkásosztály átveszi a hatalmat, egy új, sokkal nehezebb forradalom - nem gyorsíthatja meg és nem tetőzheti be.

Míg a hatalomért vívott harc idején és megszilárdításának első éveiben elsősorban a burzsoázia és a nagytőke ellenállását kellett leküzdeni, addig a szocialista építés egész további folyamatában szilárdítva a városok és a falvak, a fizikai és a szellemi munkások szövetségét, lépésről lépésre kitartóan, türelmesen, sietség nélkül, és az egyes fejlődési szakaszokat el nem kerülve a kispolgári- ság ellen kell harcolnunk. Ki kell irtanunk gyökereit, gyomnövényeit, ügyelve arra, nehogy a szocializmus „szerves elemévé“ váljon, nehogy a szocializmust a saját arculatára átformálja, mi több, a szocializmus valamiféle „haladó“ vonásának tekintsék, aminek „dinamizálnia“ kell és ami „dinamizálhatja“ rendszerét. A kispol- gáriság bürokratikus rugalmatlan-' ságát is fel kell számolnunk. Ez nem az álláspontok kihirdetésétől, a szocializmus iránti hűségét kinyilatkozó, mi több, annak „autentikus“ és „korszerű“, nem dogmatikus formájáért síkra szálló propagandától függ, hanem elsősorban a gyakorlati szociális és gazdasági politikától. A szocialista, társadalom csak e rend, a politikai és a gazdasági rendszer szilárdítása alapján fejlődhet. Természetesen ennek a rendszernek a fejlődés objektív szükségleteivel összhangban tökéletesednie kell, mentesülve mindattól, ami rugalmatlanná és képtelenné teszi a fejlődés követelményeire történő reagálásra.

Ez a következtetés különösképpen fontos manapság, amikor keresnünk kell a munka jobb, hatásosabb módszereit és formáit, annak elérésére törekedve, hogy a pártban és a társadalomban, minden munkahelyen helyesen értelmezzék és következetesen megvalósítsák azt a pártpolitikát, amelynek célja a termelés hatékonyságának növelése, a gyártmányok minőségének javítása. Azt a politikát, amely feltételezi a szigorú gazdálkodást, a fegyelmet, a rendet és a kezdeményezést azoknak az utaknak a keresésében, amelyek a jobb gazdasági eredményekhez vezetnek, főleg a tudományos vívmányok, a műszaki találmányok jobb érvényesítéséhez és az irányítás észszerű formáihoz.

Propagandánk és főleg a hírközlő eszközök felelőssége nemcsak abban rejlik, hogy megmagyarázzák a párt gazdaságpolitikájának stratégiai irányvonalát, bizonyítják helyességét és nélkülözhetetlenségét. Felelősségének ezen túlmenően lényege ennek az irányvonalnak és az irányvonalat konkretizáló határozatok feladatainak szüntelen szembesítése a valósággal. Persze, ennek a szembesítésnek nem az a célja, hogy bizonyítsa a közismert tényt, miszerint programunk minden szándéka és a jövővel kapcsolatos gondolata, valamint az adott realitás között eltérés mutatkozik, amelynek alapján egyesek szívesörömest levonják a következtetést, hogy programunk megvalósíthatatlan, mi több, helytelen. (Erre épülnek ideológiai ellenfeleink

ellenünk irányuló támadásai.) Ennek a szembesítésnek célja elősegíteni azoknak az akadályoknak idejében történő feltárását, amelyek utunkban állnak programunk, határozataink és terveink megvalósításában, mozgósítani a párt és a társadalom erejét a gyakorlati teljesítésükért folytatott hatásos harcra. A gazdasági propagandának tehát nemcsak a népnevelő, a felvilágosító munka a célja, hanem egyben az emberek, a vezető gazdasági káderek és a munkakollektívák tagjai gazdasági gondolkodásmódjának formálása is. Nemcsak érteni kell a párt jelenlegi gazdaságpolitikájának követelményeit, hanem ezekből mindenütt le kell vonni a megfelelő gyakorlati következtetéseket is. Ez vonatkozik a munka, a társadalmi tulajdon iránti viszonyra, a cselekvő magatartásra, az öntudatos fegyelemre és az igényességre, amelyet elsősorban a vezetőknek kell önmagukkal, de egyben beosztottjaikkal szemben is érvényesíteniük. Nemcsak a gyártmányoknak kell rendelkezniük a megkívánt paraméterekkel, hanem az emberek korszerű gondolkodásmódjának is.

A szocialista hírközlő eszközök - állapította meg a továbbiakban Jan Fojtik - a marxizmus-leniniz- mus eszméi szellemében, a társadalom forradalmi átépítésének eszközei. Nincs szükségük arra, hogy a szabadságról szóló közhelyekkel elkendőzzék szerepüket, nem önmagukat szolgálják, nem öncélúak - tulajdonképpen sehol sem. Az imperialista erőszak világában az’ uralkodó monopóliumokat szolgálják s amennyiben ott méltóbb helyet vívnak ki maguk számára, akkor az csak azoknak a sikereknek köszönhető, amelyeket a forradalmi és a haladó mozgalom ér el mérhetetlen áldozatok árán. Viszont tüstént megtorlásoknak vannak kitéve, ha olyan lesz a jellegük és olyan pozíciókat vívnak ki, amelyek veszélyeztetik a leghatalmasabb imperialista körök érdekeit.

A szocialista hírközlő eszközök a népet szolgálják. Ez annyit jelent, feladatukat abban látják, hogy hozzájáruljanak azoknak a forradalmi változásoknak a sikeréhez, amelyek összefüggnek a társadalom és az ember életének minden területével. Bátran mondhatjuk, hogy ennek híján a dolgozók nem fejleszthetnék azokat a tulajdonságaikat sem, amelyek képessé teszik őket az új társadalom, a kizsákmányolok és az elnyomók nélküli társadalom, a felszabadult munka társadalma létrehozására. A hírközlő eszközöknek ezt a helyettesíthetetlen szerepét még növeli korszerűsítésük és tömeges elterjedésük. Ez különösképpen a rádióra vonatkozik, amely szüntelenül és ugyanakkor átfogó módon hathat minden életkorú és minden kategóriájú ember gondolkodásmódjára, érzéseire és akaratára.

Ezt hangsúlyozva semmiképp sem kívánjuk lebecsülni a tájékoztatás és a propaganda bármely más eszközét. E tekintetben minden hírközlő eszköz büszke lehet arra, hogy betölti szerepét. Éppen együttműködésük és tevékenységük összhangja teremti meg azt a társadalmi légkört, amely elősegíti a társadalom egyesítését, növeli összeforrottságát. Ez szükséges ahhoz, hogy szorosan együttműködjön államunk lakosságának, a két nemzeti köztársaság, valamennyi kerület, járás, város és falu lakosainak zöme Csehszlovákia Kommunista Pártja és az egész Nemzeti Front politikájának megvalósításában.

Jan Fojtík elvtárs szót ejtett a hírközlő eszközöknek arról a kötelességéről is, hogy bírálniuk kell társadalmunk visszás jelenségeit.

Újra és újra visszatérünk ehhez a kérdéshez - mondotta -, mivel szóban ugyan mindenki elismeri a bírálat nélkülözhetetlenségét, de kevesen viselik el azt, ha a kritika őket érinti. Nálunk egyesek megszokták, hogy a sajtó, a rádió, a televízió dicséri tárcájukat, vagy legalábbis azokat a munkahelyeket, amelyekért felelősséggel tartoznak. Amennyiben ezt megérdemlik, akkor pozitívan kell róluk írni. Sohasem becsülhetjük túl a pozitív példa hatását. Egyesek azonban úgy vélekednek, hogy kudarcaikról hallgatni kell s csak tárcájuk, munkahelyeik sikereiről kell írni és beszélni. Amennyiben ez általánossá válik, akkor a sajtóból, a hírközlő eszközökből eltűnik a bírálat. Nekünk azonban nem arra a célra vannak hírközlő eszközeink, hogy ünnepeljék, vagy reklámozzák a tárcákat, mi több, egyes dolgozóikat. Senkinek sem lehetnek prókátorai, csak magának a társadalomnak, a szocializmusnak. A szó legsajátabb értelmében kell hogy őrizzék a társadalom, a szocialista állam, a párt érdekeit.

Sajtónkban, hírközlő eszközeinkben nem szabad, hogy helyük legyen azoknak, akik hivalkodóak. Nem egyszer ünnepélyesen kihirdetik a kötelezettségvállalásokat, de a teljesítésükkel már bajok vannak. Husák elvtárs szombati beszédében emlékeztetett arra, hogy a központtól egészen le, harcolni kell a helytelen rutin, a formalizmus, a lélektelen frázisok ellen, amelyek nálunk még gyakran előfordulnak, de már ritkább a hatékony, rugalmas és felelősségteljes döntés, valamint a hatásos ellenőrzés. Hangsúlyozta, hogy mindenütt érvényesítenünk kell az ésszerű megközelítést. S ezzel összefüggésben látnunk kell azokat a nem csekély kötelességeket

és feladatokat, amelyeket hírközlő eszközeinknek is lelkiismeretesen és merészen teljesíteniük kell.

Nem kétséges, a hírközlő eszközök társfelelősek azért, hogy társadalmunkban miként érvényesül ez a tárgyszerű, ésszerű megközelítés, amelynek nincs semmi köze valamiféle sekélyes pragmatizmushoz. A pragmatizmus az opportunizmus válfaja, tehát szöges ellentétje a tárgyszerű és észszerű megközelítésnek. Kútforrása a formalizmusnak, főleg rendkívül veszélyes formájának, az ali- bizmusnak és a technokrata apoli- tizmusnak.

Jan Fojtík beszéde további részében az ideológiai munka kérdéseivel foglalkozott a békéért, a nukleáris háború elhárításáért folytatott harccal összefüggésben. Beszélt továbbá az ideológiai front feladatairól, azzal kapcsolatban, hogy feltétlenül síkra kell szállni azzal a rágalmazó imperialista kampánnyal, amelyet a létező szocializmus országai, a kommunista és a forradalmi mozgalom a haladó erők ellen folytatnak.

Az imperializmus - mondotta - kifejezetten lélektani háborút indított a Szovjetunió, hazánk és a szocialista közösség további országai ellen. Ezzel egyidejűleg egyesek azt tanácsolják nekünk, hogy ebben a harcban elnézőbbek legyünk, ne vegyük tudomásul azokat a kirohanásokat sem, amelyeket nagyon felelősségteljes posztokat betlötő államférfiak is nekünk címeznek. Bennünket, marxistákat-leninistákat kötelez az osztályszemlélet, s ha azt érvényesítjük, akkor azonnal megvádolnak bennünket dogmatizmus- sal, szektássággal, maradisággal, s tudj’isten még mivel, mert állítólag „hajlíthatatlanságunkkal“ ártunk a nemzetközi enyhülés ügyének. Szerintük a békés együttmüködés érdekében meg kell újítanunk a tőkés országokban létező politikai és ideológiai pluralizmust.

Az ilyen emberek nyilván zsákutcába szeretnének bennünket juttatni. Jól tudják, hogy mennyire szívügyünk a béke, az enyhülés. Ezért igyekeznek licitálni és ezért gyakorolnak ránk nyomást. Békét kínálnak fel a liberalizálásért. Mintha az ideológiai fellazításnak, a különféle ellenzéki elemek hatásgyakorlásának és a zavarkeltés szításának lehetővé tétele hozzájárulna a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttműködéséhez. Minden állampolgárunknak tisztán kell látnia, hogy a szocializmus és a béke elválaszthatatlan. Éppen ezért nem engedhetjük meg a szocializmus semmiféle fellazítását. Ha azt akarjuk, hogy a szocializmus szavatolja a békét, az emberiség békés kilátásait, akkor erősnek kell lennie, fejlődnie és szilárdulnia kell.

Bővülő árucsere a KGST-államok áruházai között

Tarkítják, gazdagítják a választékot

A Prior áruházak és a szocialista országok áruházai között már évek óta jók a kapcsolatok. Főképp a baráti országok napjai, hetei alkalmából gazdagítják áruházaink pultjain a kínált áru választékát a magyarországi, az NDK-beli, a bolgár, a lengyel és a román partnerszervezetek árui. Hasonlóképpen van ez a mi termékeinkkel ezekben az országokban. Ezek a csereakciók évről évre bővülnek, s az idén i$ jelentős lesz a fejlődés ezen a téren.

A KGST-országok áruházai közti kapcsolatok bővítése érdekében született a CSSZSZK kormánya elnökségének határozata, melynek alapján a Szövetségi Külkereskedelmi Minisztérium a bratislavai Prior áruházak vezérigazgatóságának engedélyezte a külföldi kereskedelmi tevékenységet fogyasztási cikkeknek a szocialista országok áruházai közti cseréjének formájában. Az idén a Prior kezdte meg a közvetlen kereskedelmi együttműködést. Nemcsak az árucserét, hanem az üzletek lebonyolítását is rugalmasabbá akarják tenni.

A partnerszervezetek jelenlegi cseréjéről és a következő évekre vonatkozó elképzelésekről kérdezte Jana Drobová, a Pravda szerkesztője és Potocky- né Deák Teréz, az Új Szó szerkesztője Kovács Zoltán mérnököt, a Prior áruházak vezérigazgatóhelyettesét.

• Mi a fő célja az együttműködés említett formájának?- Elsősorban aktívan hatni az árukínálat bővítésére és gazdagítására. Ezenkívül a fogyasztási cikkek gyártását, az innovációs folyamatot is befolyásoljuk, javítjuk a belkereskedelem és a termelés közti kooperáció és integráció feltételeit. A nemzeti árusítási napok alkalmából fogyasztóink megismerkedhetnek a baráti partner államok sikereivel, erősödnek az elvtársi kapcsolatok a partnerek kollektívái Között.

• Az áruházak közti árucsere a KGST-országok együttműködésének jelentős tényezőjévé vált belkereskedelmünkben. Mi az alapja jelenleg az árucsere megvalósításának?- A csereakciók alapját a partnerek képezik. Részünkről azok az áruházak, melyek több mint 2500 négyzetméter eladótérrel rendelkeznek és széles áruválasztékot kínálnak. A Cseh Szocialista Köztársaságban ilyen a prágai Kotva, Máj, Bila labuť áruház és a České Budéjovice-i, a plzeňi, a mosti, a chomutovi, a Hradec Králové-i, a pardubicei, a gottwal- dovi, a prostéjovi, a karvinái, az

opavai és az olomouci Prior áruházak. Szlovákiában a bratislavai, a nyitrai, a partizánskei, a komáromi (Komárno), a trenčíni, a žilinai, a Považská Bystrica-i, a zvoleni, a losonci (Lučenec), a prievidzai és a kassai (Košice) Prior áruházak. Míg eleinte az ilyen együttmüködés rendszertelen volt, az utóbbi években rendszeresítettük ezeket az akciókat. A fogyasztási cikkek választékának bővítése érdekében széles áruskálát cserélünk: élelmiszereket, textilt, készruhát, lábbelit, játékokat, háztartási cikkeket, sportkellékeket és drogéria-árut.

• Tehát a csere jelentősége növekszik...- Igen, van már néhány olyan áruházunk, melyekben az árukivitel és -behozatal a kiskereskedelmi forgalom több mint 5 százalékát teszi ki. Ezek a bratislavai, a kassai, a pardubicei, a Hradec Králové-i és a České Budéjovice-i

Prior áruházak. A jelenlegi ötéves tervidőszak végéig el szeretnénk érni, hogy ilyen részarányt érjen el a többi áruház is.

A legtöbb árut a magyarországi, a bulgáriai és a romániai áruházakkal cserélünk. Ebben az évben Magyarország „vezet“, a Centrum állami, a Skála szövetkezeti és egyéb kereskedelmi szervezetekhez tartozó áruházakkal cserélünk árut. Tartalékaink vannak a további mennyiségnövelésre és

újabb cserepartnereket is keresünk. Az idén először cserélünk termékeket Kubával. Elsősorban ajándéktárgyakat hozunk be és a prágai valamint a bratislavai áruházainkban kínáljuk majd ezeket. Keressük az együttműködés, a csere lehetőségeinek útjait a finn áruházakkal. A finn partnereinkkel folytatott első tárgyalásaink alapján reméljük, hogy ez sikerülni fog. Igaz, elképzelésünk megvalósításában fokozatosan különböző nehézségeket kell majd leküzde- nünk.

1981-től kezdtük fejleszteni a jugoszláviai áruházakkal az árucserét. Ebbe a cserébe csak a prágai és a bratislavai áruházakat vontuk be.

• Az utóbbi időben felvették a kapcsolatot szovjetunióbeli áruházakkal is...- A szovjet fél számára ez a nemzetközi együttmüködés új formáját jelenti. A csere feltételeinek megszabása után jelentős lehetőségek nyílnak majd az árucserére. Kezdetben a prágai, a bratislavai, a kassai áruházak és a baráti városok, Moszkva, Kijev és Uzsgorod áruházainak együttműködésével számolunk.

• smmM&i -