Új Szó, 1983. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1983-04-13 / 86. szám, szerda

ÚJ szú 5 983. IV. 13. Közös cselekvéssel BEFEJEZŐDTEK a városi párt­konferenciák is. Az évzáró párt­gyűléseken, a helyi, az üzemi és a városi konferenciákon a kommu­nisták felelősségteljesen elemez­ték munkájukat. Figyelmüket a po­litikai, gazdasági, szervezési és más időszerű feladatokra irányí­tották. A kommunisták évzáró gyűléseit, konferenciáit a rima- szombati (Rimavská Sobota) já­rásban is a bíráló elemzés légköre határozta meg. A járási pártbizott­ság és a pártszervezetek nagy figyelmet fordítottak az előkészü­leti munkákra. Ez jó alapot biztosí­tott az elvégzett munka értékelé­séhez és az újabb feladatok kijelö­léséhez. Az előkészítéskor a fő hang­súlyt az évzáró tanácskozások megszervezésére helyezték. E célból 3-5 tagú munkacsoporto­kat alakítottak, melyekben több mint 3500 kommunista segített a pártszervezeteknek az előkészí­tésben. A járási pártbizottság pe­dig tizenhét olyan pártszervezet munkáját értékelte, amelyben ko­molyabb problémák, hiányossá­gok fordultak elő. A káder-, illetve a személyi vál­tozások, végrehajtásában jelentős szerep hárult a pártcsoportokra, melyek értékelték a párttagok munkáját. A pártcsoportok gyűlé­sein a kommunistáknak több mint a fele mondta el véleményét az egyes kérdésekkel kapcsolatban. Ez lényegesen megkönnyítette a pártbizottságok munkáját. A beszámolók reálisan értékel­ték a gazdasági eredményeket, az iparban, a mezőgazdaságban, az építkezésben, a kereskedelemben és a szolgáltatások területén. Po­zitívumként emelték ki, hogy a pártszervezetek sokat segítettek a belső tartalékok feltárásában, a hatékonyság növelésében, a mi­nőség javításában, a munkafe­gyelem megszilárdításában. Több pártszervezet bírálta a munka- szervezést, a munkafegyelem la­zulását, a gépek gyakori meghibá­sodását, a kijavítások elhúzódását és több más negatív jelenséget. A mezőgazdaságban dolgozó pártszervezetek beszámolói a CSKP KB 4. ülése határozatai­ból kiindulva hangsúlyozták, hogy fokozni kell a növénytermesztést, különösen a szálas takarmányok termesztését. Elmondták, hogy sok helyen elhanyagolják az állat- tenyésztést, nem megfelelő a ta­karmányok ízesítése, nem a súly- gyarapodás szerint adagolják a ta­karmányt. Az irányításban és a munkaszervezésben mutatkozó fogyatékosságokat is több helyen bírálták, például a Rimaszombati, Nagybalogi (Veľký Blh), Kraškovi Efsz-ben, a Tornaijai (Šafárikovo) Állami Gazdaságban stb. A PÁRTSZERVEZETEK a gaz­dasági és szociális kérdéseken kí­vül nagy figyelmet szenteltek a párt eszmei, politikai-nevelői kérdéseinek. Szóltak a szemlélte­tő agitáció fontosságáról is. A szemléltető agitációval kapcso­latban többen kifogásolták, hogy sok esetben nem időszerű, nincs összhangban az adott üzem, munkahely konkrét feladataival. Kevés figyelmet szentelnek a ha­ladó módszerek, racionalizációs és a szocialista munkabrigádok propagálására. Több pártszerve­zetben még mindig formálisan vi­szonyulnak e kérdéshez. A tökéletesített pártoktatási rendszer tapasztalatairól is sok szó esett, kiváltképp arról, hogy milyen kérdések merülnek fel a szemináriumokon s hogyan rea­gálnak erre az előadók és a pártbi­zottságok. Milyen a kommunisták marxista-leninista képzettsége. Ilyen és hasonló kérdések vetőd­tek fel a Tornaijai, a Gömörpanyiti (Gemerská Panica) Állami Gazda­ságban, illetve falusi pártszerve­zetben. A pártélet egyes kérdései közül foglalkoztak a párt vezető szere­pének érvényesítésével. E téren az elmúlt években lényeges válto­zás állt be. Javult a pártbizottsá­gok és a tagsági gyűlések előké­szítése. Ebben nagy segítséget nyújtanak a pártcsoportok. A párt- bizottságok rendszeresen ellenőr­zik a határozatok és a kapott fel­adatok teljesítését. A kommunisták tanácskozásain kiemelten foglalkoztak a párttag­ság összetételének javításával, összhangban a CSKP KB 3. ülé­sének határozatával. A rimaszom­bati járás pártszervezetei 1982- ben teljesítették az ezzel kapcso­latos feladatokat. A legjobbak kö­zött említhetjük a Hnúšťai Vegyi üzem, a Tornaijai Gépgyár, aTiso- veci ZŤS, a Tornaijai Ruhagyár pártszervezeteit. A pártszervezetek beszámolói­nak közös vonása volt, hogy teljes mértékben hitet tettek pártunk po­litikája mellett, támogatják a CSKP KB 7. ülésének határozatait. A pártszervezetek, a kommunisták teljes mértékben megértették a nehézségeket, a nemzetközi helyzet bonyolultságát. Tudják, hogy a nehéz feltételek között is biztosítani kell pártunk XVI. kong­resszusának és a Központi Bizott­ság üléseinek határozatát. Az évzáró tagsági gyűlések és konferenciák színvonalát igazolja a tagság jelenléte is, mely több mint 95 százalékos volt, továbbá, hogy a résztvevők közel egyne­gyede bekapcsolódott a vitába, melyet a magas fokú tárgyilagos­ság, az alkotó hozzáállás jellem­zett. A vitában felszólaló kommu­nisták tanúsították, hogy nagy fe­lelősséget éreznek a párt politiká­jának megvalósításáért. Mindent megtesznek a munkaidő jobb ki­használásáért, a hatékonyság fo­kozásáért, az üzemanyag fo­gyasztásának csökkentéséért és nem utolsósorban a nyereséges gazdálkodásért. A felszólalások­ból kicsengett, hogy a kommunis­ták nemcsak látják a nehézsége­ket, hanem meg is tesznek min­dent azok leküzdéséért. A FELSZÓLALÓK bírálták az egyes termékek gyenge minősé­gét és szóltak az élő munka rész­aránya csökkentésének szüksé­gességéről, a munkatermelékeny­ség fokozásáról, az energia és a nyersanyagokkal való takaré­kosságról, a termékek innováció­jának szükségességéről. A hatá­rozati javaslatok, valamint a kom­munisták által jóváhagyott határo­zatok bizonyítják, hogy a rima- szombati járásban a kommunisták mindent elkövetnek a gazdasági fejlesztés magasabb ütemének biztosításáért, a termelékenység növeléséért, a minőség javításá­ért, az ésszerű gazdálkodásért és takarékosságért. A tervfelada­tok végrehajtását rendszeresen ellenőrzik majd a pártbizottságok ülésein s a taggyűléseken. PÉK VENDEL A népi ellenőrök sokrétű munkája Rendszeresen, szigorúan A korábbi párthatározatok és a jnb tanácsának 240/81-es számú rendelkezése értelmében a Rimaszombati (Rimavská Sobota) Jnb Népi Ellenőrző Bizottsága az elmúlt esztendőben tevékenységét a nép- gazdasági és az államigazgatási szervek munkájának vizsgálatára irányította, s ennek keretében összesen 21 ellenőrzést kezdeményezett 291 objektumot érintve. A járás kiválasztott mezőgazda­sági üzemeiben elsősorban arra voltak kiváncsiak a szakemberek, hogy az állattenyésztésben dolgo­zó szakmunkások és vezetők be- tartják-e a korábbi esztendők ellenőrzései nyomán foganatosí­tott intézkedéseket. Az ismételt vizsgálatok - sajnos - csak meg­erősítették a korábbi észrevétele­ket, s a növendékállatok kedve­zőtlen elhullási aránya az elmúlt évben sem javult lényegesen. A legtöbb gazdaságban takarmá­nyozási gondokkal magyarázták a nem kívánatos jelenséget, fény derült azonban állategészségügyi és irányítási, szervezési fogyaté­kosságokra is. A mezőgazdasági üzemekben végzett ellenőrzések alkalmával szemügyre vették a nagy teljesít­ményű gépek idényen kívüli elhe­lyezését, karbantartását és javítá­sát. A megismételt ellenőrzések után pozitív változásokról szóltak a jelentések, bár néhány nagy­üzemben még előfordultak fogyaté­kosságok a javítások minőségét és a gépek karbantartását illetően. Az ipari üzemekben végzett vizsgálatok is számos fogyatékos­ságra hívták fel a figyelmet. A Já­rási Építőipari Vállalat eszközgaz­dálkodása a tervteljesítés szem­pontjából nem kielégítő. Az üzem a kívánatosnál jóval több építke­zésbe kezdett, s ezeket nem tudta határidőre befejezni. A javítói és karbantartói tevékenysége is jócs­kán elmarad a szlovákiai és kö­zép-szlovákiai átlagszinttől. Az üzem a tervezés stádiumában - amikor már be kellene nyújtania alapanyagigényeit - sok esetben még nem rendelkezett költségve­tési dokumentációval. így fordul­hatott aztán elő, hogy a vállalat tavaly csak ötven százalékra tudta fedezni alapanyag-szükségletét. Jelentős fogyatékosságokra fi­gyeltek fel az ellenőrök a számlá­zásnál, s több esetben tapasztal­tak aránytalanságot a költségek és az elvégzett munka között is. Az építőipari vállalat tavaly jelen­tősen túllépte a szállítási költség- keretét is. A közvagyon védelmét néhány művelődési és kulturális intéz­ményben ellenőrizték a népi ellen­őrök. Megállapították, hogy álta­lánosságban az értékekkel való gazdálkodás nem kielégítő. Már a nyilvántartás is sok helyen hiá­nyos, noha a leltárkészítés módját és gyakoriságát egyértelmű ren­delkezések szabják meg, a vezető dolgozók számára évenként meg­rendezett tanfolyamokról nem is beszélve. Olyan nagy értékű köz­használati cikkek, mint színes te­levíziók, lemezjátszók, magneto­fonok, hangszerek, fényképező­gépek, nagyítók sokszor kihasz­nálatlanul, meghibásodva poro­sodnak, más esetekben viszont magánhasználatra kölcsönzik őket. Ilyen és ehhez hasonló fo­gyatékosságokra illetve visszaélé­sekre derült fény a rimaszombati és a tornaijai (Šafárikovo) művelő­dési otthonban, valamint a Ri­mavská Baňa-i klenoveci, radko­vái, feledi (Jesenské), rimaszécsi (Rimavská Seč), almágyi (Gemer­ský Jablonec), osgyáni (Oždany) és a hnúštai ifjúsági klubokban. A kereskedelemben immár rendszeressé váló vizsgálat az el­múlt esztendőben is a jól ismert fo­gyatékosságokra hívta fel a figyel­met: számos helyen megkárosí­tották a vásárlókat, elrejtették a keresett árucikkeket, több eset­ben nem tartották be az alapvető higiéniai előírásokat sem. Manipu­lációk történtek a leltárkészítések alkalmával egyes árucikkek átára­zásával. Ilyen hiányosságokat észleltek a Jednota vegyeskeres­kedéseiben Kisgömöriben (Ge- merček), Uzapanyiton (Uzovská Panica), valamint a Jednota tor­naijai vendéglőjében. Komoly fo­gyatékosságokat állapítottak meg a nyári ellenőrzések a kurinci tó partján lévő Javorina vendéglő­ben, ahol a kimért szeszes italok esetében jelentős árdrágításra ke­rült sor. Egyes keresett árucikkek elrejtését fedték fel a Zdroj tornai­jai 04-es számú üzletében, még­pedig 14 700 korona értékben. Hasonlóan csak a raktárba, s nem a pultra került a keresett áru Méhi- ben (Včelince) 1686 korona ér­tékben. Az elmúlt esztendei tapasztala­tok azt bizonyítják, hogy a kiske­reskedelmi üzlethálózatban és a vendéglátóiparban nem műkö­dött elég hatékonyan a belső ellenőrzés, hiszen a meglátogatott 126 üzlet és vendéglő közül csu­pán tizennégyben nem állapítottak meg valamilyen rendellenességet a népi ellenőrök. A jövőben ezért az ellenőrzések számának növe­lésére és a jelenleginél szigorúbb bírságolásra lesz szükség. HACSI ATTILA Öt nap az atomerőmű építésén Jaslovské Bohunice - szerda A tegnapinál is hidegebbre for­dult az idő, bőrömig hatolt a fa­gyos szél, s ösztönös mozdulattal feltűröm kabátom gallérját. - Az irodában van egy tartalék kabátom- ajánlja föl segítségét Ján Moriš részlegvezető. Részéről e gesztus természetes, hiszen tudja, ma is az általa irányított munkacsopor­tok nyomába igyekszem. A héten immár harmadszor járom meg ezt az utat, s nem tagadom, egyre nagyobb izgalommal. Kísérőm ajánlatát elfogadom, de még mi­előtt élnék is a beöltözés lehetősé­gével, egy dolognak szeretnék a végére járni. A kíváncsiság Karol Bodorik mérnökhöz, a Bohunicei Erőművek frissen létrehozott vál­lalat irányító és koordinációs szakosztályának vezetőjéhez juttat. Tőle szeretném megtudni, milyen fokú e napokban a dolgozók szo­ciális ellátása.- Meleg holmival minden egyes dolgozónkat bőségesen elláttuk. Megfelelő lábbeliből is van ele­gendő, és nem panaszkodhatunk az egyéb védőeszközök hiányára sem. Fenntartásaink inkább a mi­nőséggel szemben vannak. Saj­nos, a készleteinket is eszerint alakítottuk ki, mert tapasztalatból tudjuk, hogy a gyakorlatban több fogy e cikkekből, mint, az elő­írás megszabja. Tavalyi, tehát még nem elavult statisztikát tartok a kezemben. Eszerint hazánkban 4,5 millió fizi­kai dolgozó van; számukra évente úgy hatmillió munkaruhát, több mint hárommillió pár lábbelit, s csaknem huszonegymillió pár védőkesztyűt osztunk szét. Ebből a forrásból tudom meg azt is, hogy gyakran túlságosan is keveset bír­nak ki. Fennakadás van a válasz­tékban is, hiszen a hiánycikk fo­galma itt sem ismeretlen. Persze, ha pontos képet akarunk nyerni, látni kell az érem másik oldalát. Előfordul, hogy a dolgozók meg­alapozatlan követelésekkel állnak elő e téren. Ján Moriš segítségével beöltö­zöm a prémmel bélelt kabátba, s elindulunk a tetőre. Rudolf Silvia csoportvezető igyekszik felénk el­sőként. „Minden panel elfogyott- mondja -, kéne már az utánpót­lás.“ Felettesétől megnyugtató választ kap, hogy úton már az első szállítmány. ,,Ez nagyszerű“ - lel­kesedik a jó hír hallatán, s én kihasználom a lehetőséget egy rö­vid beszélgetésre.- Erre a kérdésre már gondolat­ban számtalanszor válaszoltam magamnak is. Mert először az em­bernek önmagával kell tisztáznia hogy miért tart ki egy munka mel­lett évek hosszú során át. Én hu­szonkét éve vagyok már a brati­slavai Hydrostavnál, változatlanul szigetelőként dolgozom. Többek közt ott voltam a senicai Szlovák Selyemgyár, a vágsellyei Dusló, a bratislavai Slovnaft, a komáromi hajógyár, vagy a gbelcei téglagyár építésénél. Most már 13. éve atom­erőműveket építek. A csopor­tommal a V-1 -esen is dolgoztunk. Van tehát némi tapasztalatom, ezért is örülök, hogy a kicsi kollek­tíva vezetőjeként az évek során gyűjtött tudásomat most átadha­tom a fiatalabb kollégáknak. Mert nézze csak - mutat a közeli cso­port felé -, köztünk mindig vannak olyanok, akik csak most indulnak a pályán. Nekik gondolom, jól jön az útmutatás. Egyszerű, és egyben bölcs ma­gyarázat. Kár, hogy Rudolf Sliva is a szűkszavú beszélgető partnerek közül való. Mint mondja, helyette beszéljenek a tények. ítéljem meg őt a munkája nyomán, vagy hall­gassam meg a kollégái vélemé­nyét is személyéről. Figyelmemet Imrich Magátra tereli.- Vele együtt kezdtünk a pá­lyán. Ha tudja, bírja szóra őt is- mutat a másik csoport vezetője felé, s közben elindul a tüzes gé­pezettel.- Furcsa kérdés, mitagadás- mosolyog Imrich Magát, s nyil­ván kicsit naivnak is véli faggató- zásomat, mert így folytatja. - El­képzelhető, hogy valaki 22 éven át Rudolf Sliva szigetelő (A szerző felvétele) csinálja ugyanazt anélkül, hogy ne szeretné? Engem csak a rossz időjárás tud kihozni a sodromból. A fagy és a szél nem zavar, nem félek a tűző naptól sem. Itt a tetőn az eső meg a havazás az ellensé­günk. Úgy látom, ma sokat meg tudunk még csinálni, tiszta a pla­fon - mondja viccelődve, mutató­ujját az égbolt felé emelve.- Mondja - fordulok Ján Mohé­hoz a tető túlsó végén - megfizetik ennek a lelkes gárdának ezt a munkát?- Azt hiszem, hogy igen, hiszen bérrel kapcsolatos panaszt csak elvétve címeznek hozzám a fiúk. Egyébként teljesítmény alapján fi­zetjük őket, számukra azért is fon­tos, hogy idejében érkezzenek a hiányzó panelek. Nekünk, veze­tőknek viszont kötelességünk min­dig úgy intézni a dolgokat, hogy teljes legyen a munkaerő-kihasz­nálás. Ha a bérezés érdekli, el­mondok egy példát. A gépházban a tél elején egy fontos szigetelést végeztünk. Azt akartuk, hogy ha­táridőre és jó minőségben meg legyen, ezért húszezer korona ju­talmat ajánlottunk fel a csoportok­nak, ha az elvárások szerint bir­kóznak meg a feladattal. Most hogy már részben ismeri is embe­reimet, gondolom elhiszi, hogy jó­val határidő előtt készültek el a szigeteléssel.- S ha e héten sem vallanak szégyent, számíthatnak hasonló jutalomra?- Igen - hangzik az egyértelmű válasz. - Jómagam is erre követ­keztetek a munkanaplóban sze­replő feljegyzések nyomán. Teg­nap ugyanis ismét csaknem mind­nyájan ittmaradtak a nyújtott mű­szakban dolgozni. Sajnos, délután ismét havazott, így egyre gyakrab­ban nélkülözhetetlenek a vízhat­lan vászonlapok. Lassan vége az első műszaknak, s mint látom, elfogyott az összes panel, szigete­lésre is csak néhány négyzetméter­nyi vár. Ekkor halljuk, hogy valaki a tető pereméről kiabál: odalent befutott az első szállítmány. KESZELI BÉLA

Next

/
Oldalképek
Tartalom