Új Szó, 1983. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1983-04-30 / 101. szám, szombat

Születésnap a munka ünnepen Gazdasági körkép a púchovi Május 1 Gumigyárról A Vág-parti iparváros, Púchov egyik patinás vállalataként ismerik mindenfelé a Május 1 Gumigyárat. Tüneményes természeti környezetben, egy hegyvonulat tövében fekszik. Főbejáratához csak egy ligeten keresztül jut el az idegen, akiben egyszerre hagy nyomokat az ébredő természet és a füstölgő kémények látványa. S ha netán kíváncsisága arra is kiterjed, hogy miként került a gyárkapu fölé a „Május 1" felirat, rövidesen azt is megmagyarázzák. Pontosan 1950. május 1-ét mutatott a naptár, amikor az újjáépített gyárban megindult a termelés, s mivel ez a nap avállalat születését jelentette, bekerült a nevébe. A munka ünnepe tehát mindig kettős ünnep náluk az idén immár harmincharmadszor. -Termelési programunk azóta sem változott meg alapvetően, csupán a választék bővül állandóan, s az újabb beruházások révén gyárunk fokozatosan gyarapodik. Továbbra is a személy- és tehergépkocsik gumiabroncs köpenyei és tömlői, valamint szállítószalagok készülnek nálunk. Csakhogy minden évben új, tökéletesebb termékkel jelentkezünk. Elmondhatom, hogy árukínálatunk így lépést tart a világ élvonalával, a termékek minősége és műszaki színvonala pedig biztosítéka annak, hogy megtartsuk pozícióinkat a világpiacon - összegezi tapasztalatait Vojtech Agner, a minőségszabáfyozási főosztály vezetője, akivel a gumigyár gazdasági életének három, manapság fölöttébb fontos területének - minőség, termékfejlesztés, export - érdekességeit gyűjtöttük csokorba. Minőség Pártkongresszusi határozatok adták feladatul a munka minőségének javítását. Vállalati feltételeik közé lebontva ez azt jelenti, hogy munkájukkal a lehető legnagyobb értéket kell adniuk a gumiipari termékekbe. Ennek ellenőrzésére szolgál a vállalati minőségszabályozás rendszere, amelynek egyes szintjein felmérik az elvégzett munka minőségét. Külön ellenőrzésnek vetik alá a hozzájuk érkező nyers- és alapanyagot, s a feldolgozás egyes szakaszaiban elvégzik a műveletközi minőségpróbákat. A kész termékek ellenőrzése a vállalati minőségellenőrzőben történik, valamennyit külön-külön átnézik. Azonkívül például a gumiköpenyt tesztelik és műszaki röntgen segítségével ellenőrzik szerkezetét. Néhány sorozat termékeit pedig nagy megterhelésnek teszik ki, vagy egy bizonyos időtartamra országúti kopáspróbákon mérik fel élettartamuk valós értékeit. Ma a termékek minőségének alapvető mércéje a termelés első minőségi osztályba sorolásának aránya. Jelenleg a púchovi gumigyár két terméke „élvezi" ezt a minősítést. Mindkét esetben a tehergépkocsik radiál gumiköpenyéről van szó, mégpedig az NR-17 ALL STEEL jelzésűről, két különböző méretben. Mindössze e gumiköpeny fajta előállítása a gyár termelésében évente közel negyedmilliárd koronás összeget tesz ki. Hat termékük I. minőségi osztályba sorolása az Állami Minőségellenőrző Intézet elbírálásában van, s a hetedik ötéves tervidőszak végéig tervszerűen további tizenkét terméküket szeretnék a legmagasabb minőségi követelményeknek megfelelően előállítani. Gyártmányfejlesztés Az innováció a púchovi gumigyárban is a fejlődéssel való lépéstartás alapfeltétele. Vessünk egy pillantást termékcsoportonként a gyártmányfejlesztési irányzatokra. A gumiköpenyek innoválása először is a kilométer teljesítmény növelésére (az adalékanyagok arányos keverésével) irányul. Erezhető a termékek könnyebbé tétele, ami a nagy sebesség és tömeg hatásainak elviselését teszi lehetővé, megakadályozza ezzel a köpeny felhevülését. S ez a momentum már összefüggésben van a biztonságos használattal is. Azzal is számolniuk kell, hogy a gumiabroncs többszöri újrafutóztatás után is alkalmas lehet a közlekedésre, ezért az érdeklődés esetleges apadását termékválasztékbővítéssel hidalják át. Gyártmányfejlesztési szempontból a gumitömlők előállításában a butilkeverék adagolása hozott nagy változásokat. Ezzel elérték, hogy a tömlő levegöáteresztőképessége csökkent, és ellenállóbb lett a felhevüléssel szemben. Butilkeverék adagolásával csakis a tehergépkocsik abroncstömlöit állítják elő. A gyár a gumitextil szerkezetű szállítószalagok legnagyobb előállítója hazánkban. Csakhogy ezek a szalagok, ha néhány kilométeres távolságokat kötnek össze, a kelleténél jobban kitágulnak, ezért nem felelnek meg erre a célra. A gyártmányfejlesztés útján jutottak el az új slágerhez, ami nem más, mint az acélhuzalos szállítószalag, melynek alkalmazása sokat segít az észak-csehországi külszíni szénfejtésben Mostban és környékén. Előállítását már nagyrészt bevezették a termelésbe, műszaki korszerűségét is elismerték. Export Termékeik iránt, melyeket a Barum márka szállít a világba, állandó érdeklődés mutatkozik a külföldi piacokon. Ez csakis a kiváló minőségnek és a gumiipari termelés élszínvonala elérésének köszönhető. A világpiacon zajló kemény versenyfutás nemcsak arra készteti őket, hogy figyeljék és reagáljanak a világon hódító új technológiák megjelenésére, hanem saját kutatási és fejlesztési alapjuknak is időközönként újdonságokkal kell hozzájárulnia a gumiipari technológia fejlődéséhez. A sikeres kivitel feltételei továbbra is a termékek magas használati értéke és kiváló minőségi paraméterei lesznek. Külföldi árukínálatuk fele-fele arányban közvetlenül, illetve közvetve jut el a megrendelőkhöz. Furcsaságnak számít, hogy ha határainkról túlról érkezik reklamáció a gyárba, egyszer sem a közvetett (vagyis a kocsikra szerelt gumiabroncs) kivitelre kapják, hanem fordítva. De ez az arány így is a termeléshez viszonyítva mindössze századrészekben fejezhető ki. Évente közvetlen kivitelben 260 millió korona értékű árut adnak el, ami termékeik egynyolcada, s leggyakrabban a nem szocialista piacokon találnak gazdára. A Barum márka összesen a világ 69 országába viszi el a púchovi gyártók munkájának eredményeit. Legnagyobb megrendelőik a Szovjetunió (egyben a legnagyobb nyersanyagszállító is), az NSZK, Anglia, Franciaország, USA, Kanada, Japán. Tehát a világ gumiipari nagyhatalmainak számító országok. Termékeik azonban eljutnak a szocialista országokba is, bár mindegyiknek sajátosan kifejlesztett gumiipara van. Igy például Magyarországot teljes választékban a személygépkocsi gumiabronccsal, Bulgáriát szállítószalagokkal látják el. S ha mindehhez hozzáadjuk, hogy termékeikkel találkoznak a trópusi afrikai államokban, Indiában, sót Peruban is, akkor nem nehéz kitalálni, hogy a vállalat mai külkereskedelmi „súlya" úgyszintén jelentős. (gy a harmincharmadik születésnapon, a május elsejei felvonulásban ismét lesz mivel büszkélkedniük. J. MÉSZÁROS KAROLY A VARÁZSHEGEDŰ Bohdan Warchal - nemzeti művész Bohdan Warchal, a kiváló hegedűművész egyike a mai szlovák zenei élet legjelentősebb egyéniségeinek. Szakmai körökben már akkor is sokra tartották, amikor még „csak" a Szlovák Filharmónia zenekarának koncertmestere volt. Igazi nagy művészi sikereit azóta aratja, amióta a Szlovák Kamarazenekar művészeti vezetője, karmestere és szólistája. Hogyan alakult a pályája e nagyszerű művésznek, aki oly sokat tett az utóbbi negyedszázad szlovák zeneművészetének fejlesztéséért, hazai és külföldi megismertetéséért? - Hány éves korában vett először hegedűt a kezébe? - Nyolcéves koromban. - És nem bántotta, hogy amíg a többi gyerek gondtalanul játszik, mondjuk „rúgja a bőrt", önnek gyakorolnia kell? - De még mennyire! Csakhogy édesapám mindig arról álmodott, hogy egyszer majd hegedűművész leszek. Hatéves voltam, amikor meghalt... Édesanyám nem felejtette el apám kívánságát, így hát elkezdtem tanulni hegedülni. Amikor kint zsibongtak a pajtásaim, s hallottam, amint pattog a labda, rettentő vágy fogott el, hogy én is kirohanjak. De az édesanyám hajthatatlan és következetes volt, úgy látszik, nem egészen hiábavalóan ... De lépjünk egy-két évtizedet előre. 1957-ben tehát Warchal a filharmónia-zenekar koncertmestere lett Bratislavában. Viszonylag könnyen beilleszkedett a szlovák zenei életbe, megszokta s megszerette a szép Duna-parti várost. Bohdan Warchal azonfelül, hogy rendkívül igényes - nyugtalan, új kifejezési formákat, stílusokat kereső művész. Ennek az újat akarásnak és Warchal vállalkozó szellemének köszönhető, hogy 1960-ban - az ő kezdeményezésére - létrejött (a filharmónia keretén belül) a Szlovák Kamarazenekar. Itt lehetőség nyílt rá, hogy az addiginál sokkal szélesebben kibontakozhassanak hegedűművészi, kanmesteri és zenekarépítőiszervezői képességei. Hogy szinte egész művészi ambícióját a zenekar szolgálatába állíthassa, 1966-ban lemondott hangversenymesteri pozíciójáról és konzervatóriumi tanári állásáról. Még ugyanabban az évben önálló együttessé szervezi a kamarazenekart, melynek létével és működésével szinte eggyé válik emberi és művészi sorsa. Minden alkotó erejével, képességével és tapasztalatával azon van, hogy a jó adottságú együttest színvonalas, a kor igényeinek megfelelő, művé-, szileg rugalmas, az új törekvések IV /Iáig emlékszem azokra a meghitt perIVI cekre. Hét-nyolc évvel ezelőtt riportsorozatot készítettünk a dél-szlovákiai munkásdalárdákról. Veterán kommunistákat kerestünk föl, s beszélgetésünk során megsárgult fényképek is előkerültek majálisokról, harcos májusokról, ifjúmunkások ünnepségeiről, a munkásdalárdák fellépéseiről. Fényképek, amelyek a harcokat és a helytállást idézték. Dokumentumok, amelyekről mi még nagyon keveset tudunk. Az egyik munkásdalárda tagja Kodályidézetet mutatott: ,, Van-e jobb szemléltető eszköze a társadalmi szolidaritásnak, mint a kórus? Sokan egyesülnek valaminek a megvalósítására, amit egy ember, ha mégoly tehetséges, egymaga nem tud megvalósítani. Ahol mindenkinek munkája egyaránt fontos, s ahol egyetlen ember munkája mindent elronthat". Mindezt sokan annak idején természetesen ösztönösen érezték. De így is utat találtak a kommunista színjátszó körökbe, munkásdalárdákba, ahol hasonló gondolkodású, világnézetű társakra leltek. S hetek, hónapok, évek során egyet, s nagyot akaró közösséggé kovácsolódtak. Vajon hányan tudnak ma róluk? Hányan tudják a mai nemzedékek közül, hogy hazánk területén az első munkásénekkarok már a múlt század közepén tevékenykedtek. Rozsnyón (Roznava) az első Internacionálé hatására alakult meg a Munkásdalárda, s nem sokkal később a kassai (Koáice), a komáromi (Komárno) és más dél-szlovákiai munkásfiatalok is énekkarokat alakítottak. Tevékenységüknek szakmai oldala is van. Először olyan mozgalmi dalokat, indulókat tűztek műsorukra, amelyek kétnegyedes pontozott ritmusra épültek, s a dallamsort a könnyen megjegyezhető, kis ambitású hangközök alkották. Később a legjobb munkáskórusok szakmailag is sokat fejlődtek, s igényesebb kórusmúveket is magas színvonalon adtak elő. Élő tanúk Mindezek tudatában mégis úgy érzem, hogy tevékenységük eszmei, politikai jelentősége lényegesebb. A munkásdalárda tagjai fontos szerepet vállaltak a párt politikai harcaiban: a művészet erejével, érzelmi hatásával agitáltak, s nem is eredménytelenül. Tízezreket mozgósítottak arra a harcra, amelynek a célja olyan társadalom felépítése, ahol közös munkával, nem kis erőfeszítések árán fokozatosan megvalósítható az anyagi érdekek és a szellemi értékek harinóniája, létre lehet hozni mindazt a szépet, humánusát, amit eszményként a lobogónkra tűztünk több mint egy évszázaddal ezelőtt. Fellapoztam a rozsnyói Munkásdalárda krónikáját, beszélgettem komáromi, füleki (Fil'akovo) ősz hajú, de ma is férfias tartású kommunistákkal, akiknek élete, harca egybeforrott a munkásmozgalommal. Ók a dallal is politizáltak. Tetteik, harcaik dicső fejezetét jelentik a csehszlovákiai, s ezen belül a délszlovákiai munkásmozgalomnak. Nem kérkednek, nem dicsekszenek azzal, hogy helytálltak, hogy bátrak voltak, és mertek. Szerényen, legtöbbször csak annyit mondanak, azt tették, amit meggyőződésük alapján tenniük kellett. Mi még nagyon keveset tudunk róluk, pedig ma még az élő tanúk, s a dokumentumok is viszonylag könnyen fellelhetők. A CSEMADOK 1977 óta rendszeresen megszervezi a munkásdalárdák fesztiválját, amely rangos rendezvénnyé fejlődik. Ez valóban példamutató kezdeményezés, de önmagában kevés. Hiányoznak a tudományosnépszerűsítő publikációk, jobban kellene propagálni a regionális és központi múzeumok gyűjteményeit, legújabb kutatásait, s egy-egy részletfeladatot talán a helytörténeti és iskolai szakkörök is elvégeznének. Hogy többet tudjunk a kétkezi munkások, a haladó gondolkodású értelmiségiek harcairól, közösség-központú művelődéséről is. E

gondolatok időszerűségét, a céltudatosabb munka szükségszerűségét főleg ilyenkor, május elsején érzem leginkább, • amikor a menetelök között veterán kommunistákat is köszöntenek szerte az országban. A mi politikai, erkölcsi kötelességünk úgy cselekedni, hogy a mai fiatalok ne legyenek gyökértelenek, ismerjék és becsüljék kis és nagy közösségek küzdelmeit, erőfeszítéseit jelenünkért és holnapjainkért. SZILVÁSSY JÓZSEF Igor Grossmann felvétele iránt érzékeny zenekarrá fejleszsze. Ez rövid időn belül sikerül is neki. Közben a saját művészetének tökéletesítéséről, egyéni stílusának kiérleléséről sem feledkezik meg. A kemény munka meghozza a megérdemelt sikert: a szakkritika és a közönség elismerését. 1969-ben Warchalt Érdemes művész címmel, 1972-ben pedig a zenekart Klement Gottwald Állami-díjjal tüntetik ki. Az, hogy a zenekar a 70-es évek elejére a legnehezebb művészi feladatok megoldására is képes, a legerősebb nemzetközi mezőnyben is megállja a helyét, természetesen elsősorban Warchal érdeme. Döntő szerepe volt a zenekar repertoárjának és játékstílusának a kialakításában is. A Szlovák Kamarazenekar elsősorban a 17., 18. századi európai barokk és klasszikus mestereket: Bachot, Händelt, Vivaldit, Corellit, Torellít, Scarlattit, Haydnt, Mozartot és a 20. századi nagy zeneköltők - Bartók, Britten, Elgar, Janácek, Martinű - müveit tolmácsolja, de a mai szlovák zenét (elsősorban Eugen Suchon, Dezider Kardos és mások szerzeményeit is) gyakran megszólaltatja. Az általa vezetett kamarazenekar az eltelt 22 esztendő alatt megfordult Európa csaknem valamennyi jelentősebb zenei központjában és járt hangversenykörúton az Egyesült Államokban, Kanadában, Dél-Amerikában és Japánban. A Prágai Tavaszon és a Bratislavai Zenei Ünnepségeken kívül számos neves nemzetközi zenei fesztiválon adott hangversenyt. És Warchal mindig és mindenütt - a zenekar élén, karmesterként és szólistaként. Az eddig több mint kétezer hangverseny jó kétharmadát külföldön adta az együttes, s a koncertről szinte mindig és mindenhol a legjobb együtteseknek kijáró elismeréssel írt a szakkritika. A zenekar minden művészi eredménye és sikere egyszersmind Warchal, a kiváló muzsikus és zenepedagógus (a bratislavai Zeneművészeti Főiskolán is tanít), eredménye és sikere is. - Honnét meríti ezt a rengeteg energiát, és egyáltalán van magánélete is? - Az én életem a zehe. A zenén kívül jóformán csak az alvás óráiban élek. Akkor is zenével foglalkozom, ha otthon vagyok a családom körében. Családom tagjai gyakran csak abból tudják, hogy otthon vagyok, ha hallják, vagy - látják, amint dolgozom. A zene - ópium számomra, bűvöletében tart, örömmel tölt el. Talán ez az öröm az energiaforrásom. - Közismert, hogy ön büszke a „varázshegedűjére". - Nos, igen, ragaszkodom hozzá. Az énekes is félti a hangját, az az ö hangszere... Az én hegedűm elég ritka példány. Egy híres német mester, Mathias Hienicke készítette, s az egyik tanáromtól „örököltem" 1937-ben. Azóta ezen a hegedűn játszom. Volt már számtalan hegedűm, de én csak ezen, az enyémen tudok játszani ... Bohdan Warchal virtuóz hegedűs. Amiért annyi éven át oly sok gyönyörűséget szerzett nekünk, hallgatóinak, tegnap nemzeti művésszé avatták. KÖVESDI JÁNOS