Új Szó, 1983. március (36. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-12 / 60. szám, szombat

KIS NYELVŐR Egy hét a nagyvilágban Március 5-töl 11-ig Szombat: Véget ért az el nem kötelezett országok mozgalmá­nak külügyminiszteri konferenciája Delhiben Vasárnap: Az uniópártok győztek a parlamenti választásokon, tehát ismét CDU-CSU-FDP kormány irányítja a nyugatnémet bel- és külpolitikát - Franciaor­szágban megtartották a községtanácsi választások első fordulóját - Befejeződött az Olasz Kommunis­ta Párt XVI. kongresszusa. Hétfő: Az indiai fővárosban megnyílt az el nem kötelezett országok mozgalmának 7. csúcskonferenciája. Kedd: Az amerikai képviselöház külügyi bizottsága jóvá­hagyta a javaslatot, a Kongresszus szólítsa fel a kormányt, tárgyaljon a Szovjetunióval az atom­fegyverek befagyasztásáról - A madridi találkozón az amerikai küldött kirohanásokat intézett a szo­cialista országok ellen. Szerda: A Pentagon a szovjet katonai erőről megjelentetett pamfletjében tényhamisitásokkal kívánta igazolni a lázas fegyverkezés politikáját. Csütörtök: Dmitrij Usztyinov marsall, szovjet honvédelmi mi­niszter murmanszki beszédében elemezte az USA genfi álláspontját - A bécsi leszerelési tárgyaláso­kon Emil Keblúšek csehszlovák nagykövet ismer­tette a szocialista országok nézetét. Péntek: Az Alois Indra vezette csehszlovák parlamenti küldöttség befejezte indokínai körútját. Választás után - válaszút előtt Több hétig tartó választási kam­pány végére tettek pontot vasár­nap a nyugatnémet parlamenti vá­lasztások: ismét Kohl lett az NSZK kancellárja. Bonnban tehát maradt a koalíció, maradtak ä megoldat­lan gazdasági problémák és ma­radtak nyitott kérdések is. Maradt a CDU-CSU-FDP szövetsége, bár a jelek szerint a koalíción belü­li erőviszonyok megváltoznak. Folytak már előzetes tárgyalások, de a tényleges koalíciós megbe­szélésekre csak a jövő héten kerül sor. A megfigyelők azonban már most rámutatnak a belső ellenté­tekre. Véleménykülönbségek van­nak egyes kérdésekben az unió­pártokon (CDU-CSU) belül, de az FDP és az uniópártok között is. Nem kétséges, a kulisszák mö­gött a legnagyobb harc a külügy­miniszteri tárca körül folyik. A Strauss vezette CSU a külpoliti­kában is fordulatot szeretne, eh­hez pedig Genscher személyét nem találja elég jónak. Az FDP pedig éppen a „külpolitikai folyto­nosságra“ hivatkozva akarja meg­hiúsítani Strauss külügyminiszteri ambícióit. Egyes körök szerint Kohl ebben Genschert támogatja. Viszont nem kétséges, hogy a CSU étvágyát nem lesz könnyű kielégí­teni, mivel arra is hivatkozhat, hogy az FDP pozíciói a választá­sokon alaposan meggyengültek. A bonni választások visszhang­ja még jó ideig foglalkoztatja majd a politikusokat és a közvéleményt egyaránt. A reagálások hangneme különböző, egy azonban mind­egyikből kiérződik: senki sem vi­tatja, hogy a nyugatnémet politiká­ban jobbratolódás várható. Ezt igazolja, hogy Reagan a hivatalos eredmények közzététele után azonnal telefonon gratulált Kohl­nak. A New York Times szerint a Fehér Házban nem hivatalos megkönnyebbülésüknek adtak hangot, mert Kohl határozottan tá­mogatta az amerikai elnök hadá­szati fegyverzettel kapcsolatos politikáját. A londoni The Daily Telegraph „a NATO győzelmé­nek“ minősítette Kohl győzelmét. A kancellár a győzelem utáni első sajtónyilatkozatában kijelentette: kormánya erősíteni fogja az Atlanti Szövetséget, s ha Genfben nem születne kielégítő megállapodás, sor kerül a rakéták telepítésére. Nem érdemes további találga­tásokba bonyolódni, hiszen egy kormány politikáját nem a nyilat­kozatok, hanem a tettek alapján kell értékelni. Európa szempontjá­ból tagadhatatlanul fontos, hogy milyen lépéseket tesz a nyugatné­met kormány. Erre a szovjet kom­mentárok is felhívták a figyelmet, mondván, az NSZK vagy Wa­shington nukleáris kilövőállásává és az európai helyzet kiéleződé­sének centrumává válik, vagy foly­tatja a jószomszédság politikáját a kontinens országaival. Ez utóbbi szolgálná a béke és az NSZK nemzeti érdekeit is. A parlamenti választások után a bonni politiká­nak e két út között kell választania. A tét nagy. Két forduló között Súlyát tekintve nem mérhétő a bonni választásokhoz, mégis nagy érdeklődés kísérte az ugyan­csak vasárnap megrendezett fran­cia községtanácsi választások el­ső fordulóját. Ez a jobboldal egyértelmű előretörését eredmé­nyezte. A választók 80 százaléka járult az urnák elé, ez rendkívül magas arány. A jobboldal a szava­zatok 50,9 százalékát, a baloldal 39,75 százalékát kapta. Eléggé érzékenyen érintette a baloldalt, hogy 15 városban veszítette el a vezetést. Bár a 30 ezernél na­gyobb lélekszámú városokban kedvezőbben alakult számára a helyzet: a baloldal hátránya itt csak 4,2 százalékot tett ki. Georges Marchais, az FKP fő­titkára szerint a szavazáson főleg azok a baloldaliak tartózkodtak, akik szerint a kormány nem hajtot­ta végre olyan gyorsan a változá­sokat, ahogyan ők szerették vol­Március 8-án, Brüsszelben a nemzetközi nőnap alkalmá­ból huszonöt ország női bé­keszervezetei­nek képviselői nagyszabású háborúellenes felvonulást ren­deztek. (ČSTK-felvétel) na. Az okok között emlegette az eíőző kormányok súlyos örökségét is, s azt hogy a jobboldalnak sike­rült egyesítenie sorait és alaposan megdolgozni a közvéleményt. A hét folyamán a baloldali pártok vezetői többször felszólítottak so­raik egyesítésére, aktivizálására. Igaz, holnap, a községtanácsi vá­lasztások második fordulója vál­toztathat a választások eredmé­nyein, a francia kormánynak azon­ban mindenképpen figyelembe kell vennie az első fordulót. Figyel­meztetés volt az a javából. Csúcskonferencia Az indiai fővárosban az el nem kötelezett országok mozgalmának 7. csúcskonferenciája egyértelmű­en igazolta: a mozgalom elköte­lezte magát a következetesen an- tiimperialista irányvonal mellett. A négy új ország felvételével im­már 101 -re nőtt a tagállamok szá­ma, s már ez is jelzi, hogy rendkí­vül heterogén szervezetről van szó, amelyben különböző politikai nézetek, érdekek is ütköznek. A tagországok döntő többségének felelősségtudatát igazolja az a tény, hogy hajlandók az ésszerű kompromisszumokra - a mozga­lom egysége és a kitűzött legfon­tosabb célok elérése érdekében. Az el nem kötelezettek elsőren­dű feladatnak tekintik a lázas fegy­verkezés megállításáért, a béké­ért, a nemzeti függetlenségért, a gyarmatosítás és fajüldözés utolsó tűzfészkeinek felszámolá­sáért, az egyenjogú és igazságos alapokon nyugvó új nemzetközi gazdasági rend megteremtéséért folytatott harcot. Fidel Castro, aki a mozgalom elnöke volt az elmúlt három esztendőben, mielőtt átad­ta volna tisztét Indira Gandhinak, beszédében kiemelte, hogy a szervezet fennállásának 22 éve alatt jelentős munkát végzett az említett célok megvalósításáért. A továbbiakban élesen bírálta az USA-t amiatt, hogy zsarolja a fej­lődő országokat, és akcióképte­lenné igyekszik tenni a mozgal­mat. Indira Gandhi a vendéglátó ország miniszterelnöke három­pontos tervet terjesztett elő a nuk­leáris katasztrófa elhárítására. Ez az atomfegyverkísérletek azonnali megszüntetését, e fegyverek gyártásának és hadrendbe állítá­sának betiltását, s olyan nukleáris leszerelést követel, amely az álta­lános leszereléshez vezet. Eluta­sította a korlátozott atomháború elméletét, s a feleket a nukleáris kísérletek megtiltásáról szóló tár­gyalások feliújítására szólította fel. A hét folyamán a felszólalók döntő többsége elítélte a lázas fegyverkezést, a fejlett tőkés or­szágok gazdaságpolitikáját. A ta­nácskozáson nagy figyelmet szenteltek a világ feszültséggócai­nak, a közel-keleti, a dél-afrikai és közép-amerikai helyzetnek. Nagy visszhangot váltott ki a palesztin ellenállási mozgalom vezetőjének, Jasszer Arafatnak a beszéde is. Még a csúcstalálkozó első napján a résztvevők határozatot hagytak jóvá a PFSZ által vezetett palesz­tin nép, a SWAPO vezette namíbi­ai nép és a dél-afrikai nép harcá­nak támogatására. A pakisztáni és a malaysiai fel­szólaló megtörte a tanácskozás konstruktív légkörét. Ez utóbbi az afganisztáni és a kambodzsai kér­dés felvetésével, annak ellenére, hogy a csúcstalálkozót megelőző külügyminiszteri konferencia úgy döntött, az egység érdekében Kambodzsa helye maradjon üre­sen a tanácskozáson. A népirtó polpotista rezsim támogatói Szi- hanukot akarták a törvényes kam­bodzsai kormány helyére ültetni, e törekvésük azonban kudarcot vallott. A hírügynökségi jelentések sze­rint a politikai és a gazdasági bi­zottság az eredeti tervtől eltérően csak ma terjeszti a csúcstalálkozó elé jóváhagyásra a záródokumen­tum szövegét. összeállította: MALINÁK ISTVÁN A -zat, -zet képző divatja Aki nyitott füllel jár, annak már bizonyára feltűnt, hogy megszapo­rodtak a nyelvhasználatban a -zat, -zet végű szavak. Úgy is mondhatnánk, divatossá vált a használatuk; olyan szavakhoz is hozzáteszik ezt a képzőt, amelyeket azelőtt - nemrégiben - nem volt szokás gyűjtőnévként használni. Némelyik szóhoz indokol­tan, másokhoz indokolatlanul teszik hozzá, tehát divatból. De nézzük a példákat! Sokan emlékeznek még arra az időre, amikor az a bolt, amelyben készruhát árultak, ruhásbolt volt; ma ruházati bolt. Nemrég a fegyverek gyártását akarták korlátozni - erről hallottunk a televí­zióban, olvastunk az újságokban, ma a fegyverzet gyártását szeretnék korlátozni, s fegyverzetkorlátozásról, fegyverzetcsök­kentési tárgyalásokról hallunk és olvasunk. A televízióban egy szakember egy edényfajtát mutat be. „Ez az edényzet ... - kezdi a mondatát, s folytatja az edény jellemző jegyeinek ismertetésével. Akárhogyan meresztem a szemem, csak egyetlen edényt látok, semmi nyoma olyasminek, amit eöényzet-nek lehetne nevezni. Kezembe veszek egy folyóiratot, ott meg az egyik elbeszélésben arról ír a szerző, hogy a kamasz fiú a nyugtalan alvás közben összegyűrte ágyán a lepedőzetet. Egy-két évvel ezelőtt talán még csak a lepedőt gyűrte volna össze - gondoltam bosszankodva. Vizsgáljuk meg most a -zat, -zet képzőt, mi a funkciója, mikor fordul elő a saját szerepében, s mikor nem. Tulajdonképpen képzőbokorról van szó: két egyszerű képzőből jött létre, mégpedig a -z igeképzőből és az -at, -et főnévképzőből. A kövezet szóban szépen megfigyelhetjük e képzők szerepét: a kő-nek a köv- alakjából először a -z képzővel a kövez igét képezzük, s a kövezésnek mint cselekvésnek az eredményét fejezzük ki az -et képzővel a kövezet főnévben amelynek gyűjtőnévi jellege is van. Később a zat, zet önálló képzővé vált. gyűjtőfogalmak nevének képzőjévé, s ilyen szavakat hozunk vele létre: csillagzat, oszlopzat, billentyűzet, növényzet, személyzet stb., sőt a kövezet mellett van kőzet szavunk is. Ezekben már nem érezzük az igei jelentésmozzanatot, például az oszlopzat-ot nem az cszlopoz ige továbbképzésének tartjuk, a növényzet-bői, személyzet-bői meg ki sem tudnánk elemezni egy növényez, személyez alapszót, hanem úgy tekintjük őket, mint egy főnévi alapszónak (növény, személy) a -zat, -zet képzős származékait. Azon csak sajnálkozhatunk, hogy az egyszerűbb ruhásbolt ruhá­zati bolt lett, mert a ruha szó is gyűjtőnév, de fölébe nőtt ebben a funkcióban a ruházat alak. Ez erősebben fejezi ki a gyűjtőfoga- lom-jelleget, mint a ruha. Hasonlóképpen vagyunk a fegyver és a fegyverzet szavakkal. A puskához, pisztolyhoz, ágyúhoz viszo­nyítva a fegyver is gyűjtőnév, de úgy látszik, gyakran használjuk egyedi névi szerepben, egy-egy fegyverfajtára vonatkoztatva is. Például a pisztolyra vonatkoztatva gyakran halljuk: „Dobd el a fegyveredet!“ így a fegyverzet jobban érezteti a gyűjtőnévi jelleget, hiszen a fegyverek összességét jelenti. Nem tekinthető tehát hibának, ha a hagyományos fegyverzet, atomfegyverzet kifejezéseket használjuk, de a hagyományos fegyverek, atom­fegyverek kifejezések is ugyanolyan jól kifejezik ezeket a fogal­makat, mint az előbbiek, ugyanúgy, ahogy eddig is kifejezték. Hadd mondjuk meg azt is, hogy a -zat, -zet képzős alakok a szakmai szókészletből kerülnek a köznyelv szókészletébe, tehát a ruházat is, fegyverzet is így került be a köznyelvbe. Ha valakinek baja van az idegeivel, akkor általában az idegeire panaszkodik, ha azonban az orvostól azt hallja, hogy a kór megtámadta az idegzetét vagyis az idegrendszerét, a páciens is az idegzetére fog panaszkodni. De ez még eddig elfogadható jelenség volna, ha örvendetesnek nem mondható is. A baj ott kezdődik, hogy ez a szóhasználat bizonyos nyelvi nagyképű­ségbe csap át, divattá válik, s egyetlen edényből edényzet egy lepedőből lepedőzet lesz. Ennek azért mégiscsak gátat kell vetnünk. Edényzetről csak ott beszélhetünk, ahol több edény valamiféle összefüggő rendszert alkot, lepedőzetről szintén akkor írhatna az író, ha valamit a lepedők egész sora takarna. JAKAB ISTVÁN Képezzük magunkat! Vannak százados nyelvi hibák; ezek közül való a képez igének németes használata. A Bildennek egyik régi jelentését utánozzuk, amikor így beszélünk, írunk: sokáig szóbeszéd tárgyát képezte, pedig magyarul így jó: szóbeszéd tárgya volt; az üzem az állam tulajdonát képezi, holott magyarán: az állam tulajdona. Előfordul azonban, hogy az ilyen képeznek vagy valamely szintén helytelenül használt ragozott alakjának és származéká­nak puszta elhagyásával nem segíthetünk a bajon, mert mégis­csak odakívánkozik helyébe valami más szó: az állam tulajdonát képező üzem épkézláb magyarsággal: az állam tulajdonában levő üzem. Sokan azt gondolják, hogy ilyenkor az alkot(ó) „már nem képezheti helytelenítés tárgyát“ (magyarul: ezt már nem helyteleníthetjük). Hát bizony az sem igen jobb a képez(ő)-nél. A‘gazdatársadalom zömét alkotó kisparasztság: az efféle kifeje­zésmódot nem szokás hibáztatni, de még ehelyett is válasszuk inkább a következő [óbb szerkezetet: a gazdatársadalom zömét tevő kisparasztság. Ok alkotják a többséget: óbelólük áll a több­ség. Ez képezi írói jelentőségét: ez teszi, ez adja írói jelentőségét. A minap több igazolványkép akadt a kezembe, s egynek hátlapján ezt a gondosan gépelt és hivatalos pecséttel megerősí­tett szöveget olvashattam: „Igazolom, hogy a túloldalon felvett a saját személyét képezi“. A képez németes használatának csúnyasági versenyében alighanem ez vinné el a pálmát; külön­ben is fonák egy mondat. Szerencsére egy másik, nem ugyanar­ról a helyről való képen már ezzé egészségesült a beteg mondat: ,,Igazolom, hogy a túl oldali arckép X. Y.-t ábrázolja.“ Nem mindig helytelen ám a képez! Az arravaló embert művésszé lehet képezni. Aki énekesnek készül, hangját képez- teti. Valamennyien jól vagy rosszul képezhetünk beszédhangot, szószármazékot. S igazán jó így: képezzük magunkat anyanyel­vűnkben! FERENCZY GÉZA ÚJ SZÚ 4 1983. III. 12.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom