Új Szó, 1983. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-10 / 34. szám, csütörtök
ÚJ szú 5 1983. II. 10. Az Egyesült Államok és a többi NATO-ország politikája veszélyezteti Európa népeit írta: Martin Dzúr hadseregtábornok, a CSKP KB tagja, nemzetvédelmi miniszter Gustáv Husák elvtárs hangsúlyozta újévi beszédében, hogy az 1982-es év nem volt sem könnyű, sem egyszerű. A nemzetközi kapcsolatokat korunk alapvető problémájának megoldásával kapcsolatos ellentétes irányzatok és megközelítések folytatódó szembenállása jellemezte. Ez az alapvető probléma az élethez, valamint a jelen és a jövő generációnak munkájához szükséges békés feltételek biztosítása. A néptömegek békevágyával szöges ellentétben - az Egyesült Államok katonapolitikai komplexumával az élen - az agresszív imperialista körök tovább fokozták a lázas fegyverkezést, szították a világ különböző részein a válságokat és a fegyveres konfliktusokat. Az említett körök számlájára írható, hogy Genfben és Bécsben stagnálnak a leszerelési tárgyalások és súlyos károkat szenvedett a politikai és a katonai enyhülés folyamata. A szocialista országok elleni gazdasági és lélektani hadviselés, valamint a NATO katonai készülődései eddig nem tapasztalt méreteket öltöttek. Az amerikai kormány nem mondott le arról, hogy a Szovjetunióval szemben katonai-stratégiai fölényre tegyen szert. Sőt, Reagan elnök „keresztes hadjáratot“ hirdetett a kommunizmus és a társadalmi haladás ellen. A nyugatnak e militarista irányvonalával élesen ellentétben áll az SZKP XXVI. kongresszusán elfogadott, a 80-as évekre szóló békeprogram, amelyet a szocialista közösség többi tagja is magáénak tekint. Ez a békestratégia számos kezdeményező javaslatban, de abban is kifejezésre jutott, hogy a szovjet kormány egyoldalú kötelezettségeket vállalt a katonai feszültség enyhítése végett. A jelenlegi nemzetközi helyzet javítását célzó rendíthetetlen törekvések szempontjából - főleg ami a szovjet-amerikai kapcsolatokat illeti - számos bizonyítékkal szolgált Jurij Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának beszéde, amelyet a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulója alkalmából mondott. A csehszlovák nép nagyra értékeli és aktívan támogatja a Szovjetunió békepolitikáját, állandó törekvését a béke megőrzésére és a nerpzetközi enyhülési folyamat fellendítésére. Teljes mértékben támogatja azokat a békejavaslatokat, amelyeket a Varsói Szerződés tagállamainak politikai nyilatkozata tartalmaz. A nemzetközi helyzet múlt évi alakulása természetes módon ahhoz vezet, hogy elgondolkodjunk: földünk lakossága többségének békevágya miért nem vált konkrét békés megállapodásokká, az érdekelt államok és katonai csoportosulások közös fellépésévé, miért késleltették szándékosan e kérdések megoldását, s miért hiúsították meg ezt, nemegyszer tudatosan is. A válasz: a fő ok az Egyesült Államok és NATO-part- nereinek valamennyi nemzetközi problémával kapcsolatos irreális álláspontja, az, hogy saját politikai céljaikat és módszereiket nem hajlandók a népek érdekeinek és korunk követelményeinek alárendelni. AZ ATOMHÁBORÚBAN NEM LEHET GYŐZTES Az Egyesült Államok politikai és katonai vezetői leplezetlenül hangoztatják, hogy céljuk a Szovjetunió és szövetségesei elleni első atomcsapás, amely számukra győzelmet biztosítana - saját területük hosszabb idejű sérthetetlenségének megőrzésével. E szempontból az amerikai tábornokok úgynevezett eurostratégiai háborúról álmodoznak, amely szerint a NATO és a Varsói Szerződés atomkonfliktusa kizárólag Európára korlátozódna. Ezzel ismét ki-, nyilvánították, hogy kontinensünket tekintik a fő hadszíntérnek. Mindenki, még a katonailag kevéssé képzett ember is megérti e gondolat elvetemültségét. Esztelenek azok a számítások, hogy valaki is győzhet az atomháborúban. A nukleáris háború szükségszerűen egész népek pusztulásához és katasztrófához vezetne. A Varsói Szerződés tagállamainak közös állásfoglalása azt mutatja, hogy az imperialista körök célja: eltompítani a népek éberségét, hozzászoktatni őket a „korlátozott háború“ gondolatához, és elfojtani a fegyverkezési versennyel és a háborús előkészületekkel kapcsolatos mindenféle ellenállást. Az Egyesült Államok és a többi NATO-ország említett veszélyes elképzeléseivel szöges ellentétben áll a szocialista közösség országainak politikája. Ezek az országok határozottan elutasítanak minden stratégiai doktrínát, amely nem védelmi doktrína. Nincs szándékukban az első csapás. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem készülnek fel sokoldalúan az imperializmus agressziójának visszaverésére. Az új amerikai stratégia, valamint az Egyesült Államok és a Szovjetunió, a NATO és a Varsói Szerződés között eddig létező hozzávetőleges katonai-stratégiai egyensúly megbontására tett kísérletek összefonódnak. Ezt legjobban az Egyesült Államok katonai programjai bizonyítják. Az elmúlt év decemberében a világ tudomást szerzett arról, hogy Reagan elnök száz új interkontinentális MX-rakétát akar telepíteni, ami súlyosan megsértené a SALT-szerződéseket, és destabilizálná az egész stratégiai helyzetet. Teljesen logikus, hogy a Szovjetunió ilyen provokációt nem hagyhat válasz nélkül. A NATO és a Varsói Szerződés közötti már említett „eurostratégiai háborúban“ nemcsak az eddig alkalmazott, Nyugat-Európában elhelyezett nukleáris hadászatitaktikai eszközöket vetnék be, hanem új Pershing-2 rakétákat és robotrepülőgépeket is. A NATO a decemberi ülésén ismét megerősítette az 1979-ben hozott döntését, amely szerint bizonyos európai NATO-országok területén új atomfegyvereket telepít. E szándék megvalósítása negatív változást idézne elő az európai katonapolitikai helyzet alakulásában, és tovább növelné az atomkonfliktus kirobbanásának veszélyét. A 108 Pershing-2 rakétával, amelynek fejlesztése és kísérletei teljes ütemben folynak, az elkövetkező öt évben fokozatosan az edŕdigi Pershing-1 rakétát akarják helyettesíteni. Az új rakéták tökéletesebbek, hatótávolságuk az előbbiekhez viszonyítva háromszoros, célbaérésük pontossága tízszeres, és különböző atomtöltetű robbanó fejekkel szerelhetők fel. REÁLIS JAVASLATOK - NEGATÍV ÁLLÁSFOGLALÁS Természetes, hogy a Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi tagállama határozottan fellép az ilyen szándékok ellen. A szovjet kormány azzal, hogy moratóriumot hirdetett az említett fegyverek európai elhelyezésére, és később egyoldalúan úgy döntött, hogy eszközeinek egy részét kivonja a Szovjetunió európai részéről, újabb ösztönzést adott a fegyverkezési verseny megállításának. Ez az álláspont kedvező visszhangra talált a nyugat-európai közvélemény jelentős részében. A szovjet javaslatok a NATO és a Szovjetunió közepes hatótávolságú nukleáris eszközeinek létező, hozzávetőleges egyensúlyából indul ki. Nem titok, hogy mindkét fél körülbelül ezer ilyen eszközzel rendelkezik. Még nyugati szakemberek sem vonják kétségbe e szám helyességét. A Szovjetunió számítása figyelembe vesz minden irányított rakétát, beleértve a közepes hatótávolságú nukleáris eszközöket hordozó repülőgépeket is. A szövetségi rendszert tekintve figyelembe kell venni a nyugati szövetségi rendszerfeltételei között - természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni azt - hogy a szovjet nukleáris eszközökkel szemben nemcsak amerikai, hanem brit és francia nukleáris eszközök állnak fenn. A reálisai megállapított erőviszonyoknak magába kell foglalnia a számos nyugat-európai ország légitámaszpontjain és az amerikai repü- lőgép-anyahajókon elhelyezett amerikai rakétahordozó repülőgépeket is. Épp ezeket az objektív tényeket akarja az Egyesült Államok és a többi NATO-ország a genfi tárgyalásokról kizárni. A tények azt mutatják, hogy erre nincs reális indokuk. Minden leszerelési tárgyalás alapvető követelménye a résztvevő felek egyenlő biztonságának tiszteletben tartása. A nyugati államoknak mármost másfélszeres fölényben vannak a Szovjetunióval szemben az említett eszközök tekintetében. Ezért az amerikai ún. „leszerelési javaslatokat“, amelyek nem veszik figyelembe a reális tényeket, nem lehet másképp értékelni, mint lényeges katonai-stratégiai erőfölényre való törekvést. Ez a politika az alapvető oka annak, miért nem adnak derűlátásra okot a Genfben foiyó szovjet -amerikai leszerelési tárgyalások eddigi eredményei. Az Egyesült Államok a kétoldalú kapcsolatokat holtponton tartja, és minden jel arra mutat, hogy más helyzetet nem is kíván. Az ilyen irányú további fejlődés szükségszerűen a konfrontáció újabb kiéleződéséhez vezetne. A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének prágai ülésén elfogadott politikai nyilatkozat megjelöli azt az utat, amelyen az említett kérdések megoldása során haladni kell. A dokumentumban rögzített javaslatok közös nevezője az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvének következetes tiszteletben tartása. Az Egyesült Államok terveiben egyre nagyobb jelentőséget tulajdonít a hagyományos haderőknek. Erről tanúskodik az a döntés, mely szerint a 80-as évek közepéig a Közép-Európában állomásozó fegyveres erők csaknem kétezer új, MÍ-ABRAMS típusú közepes nagyságú harckocsit kapnak. Az Egyesült Államokból a tengerentúlra történő légi stratégiai csapatszállítás lehetőségeit bővíti majd a repülőgéppark tervezett korszerűsítése. A Pentagon növeli a hadihajók számát, mert jelentős eszköznek tartja őket a világ stratégiailag fontos térségeiben az amerikai katonai jelenlét megőrzésére. Gyors ütemben folyik az amerikai 200 ezer fős ún. gyorshadtestek kiépítése, amelyeket az „Amerika számára létfontosságúnak“ minősített térségekben katonai intervenciókra használnának fel. Növekszik a NATO fegyveres erőinek és fegyverzetének száma. A hivatalos dokumentumok megerősítik, hogy a NATO európai államai csupán ebben az évben 550 legkorszerűbb tankkal, 450 páncélozott járművel, 32 hadihajóval, 330 harci repülőgéppel és helikopterrel akarják korszerűsíteni csapataikat. AZ NSZK JELENTŐS SZEREPE A NATO európai tagállamainak katonai törekvéseiben jelentős helyet foglal el a Német Szövetségi Köztársaság. Területén - szoros közelségben Csehszlovákia és az NDK határához - a legnagyobb számú és a legjobban felszerelt európai NATO-erőket állomásoztat- ják. A nyugatnémet Bundeswehr a NATO közép-európai szárazföldi csapataiban 50 százalékkal, a légierő 30 százalékával és a haditengerészet 70 százalékával részesedik. Ezért a nyugatnémet katonai vezetés fokozott figyelmet fordít az ún. első védelmi vonal stratégiai elv széles körű és komplex érvényesítésére, amelynek lényege: a háború kezdetétől megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy a szocialista országok területén támadó hadműveleteket végezhessenek. Ennek érdekében számos intézkedést foganatosítanak és nem csak a nyugatnémet hadseregben. Elsősorban meggyorsítják a korszerűsítés ütemét és növelik a NATO Nyugat-Németországban állomásozó hagyományos erőinek harcképességét. Elkészült a terv, amely szerint az Egyesült Államok fegyveres erőinek egy részét Csehszlovákia és az NDK határaihoz közelebbre helyezik át. Az NSZK keleti területein állandó magas fokú készültségben van nagyon sok hadosztály és alakulat. Növelik a raktárak számát, s gyarapítják a fegyverzetet, a muníció- és az üzemanyag-készletet. Tovább tökéletesítik a kommunikációs és a repülőgép-hálózatot. Ilyen körülmények között a NATO vezetősége gyakorlatilag nagyobb előkészületek nélkül agressziót indíthat a Varsói Szerződés tagállamai ellen. Az Egyesült Államok és NATO- szövetségesei agresszív katona- politikai szándékairól tanúskodik az a tény is, hogy az utóbbi években rendszeresen megrendezik az Autumn Forge fedőnevű hadgyakorlat sorozatot. Ezen a fegyveres erők több mint 300 ezer tagja, körülbelül 2000 repülőgép és 500 hadihajó vesz részt. Rendszerint az Európa nyugati része és Törökország közötti térségben tartják, különös hangsúllyal a Német Szövetségi Köztársaságra. Az említett 300 ezres létszámú fegyveres erő közül 170 ezer katona az NSZK-nak Csehszlovákiával és az NDK-val határos területein tartózkodik. 1982 őszi hónapjaiban összesen körülbelül 110 hadgyakorlatot tartottak, amelyeken több mint 800 ezer katona vett részt. A NATO fokozódó katonai készülődését bizonyítja többek között a katonai költségvetések gyors emelkedése. A NATO katonai kiadásai csupán az elmúlt évtizedben csaknem megháromszorozódtak és több mint 1 billió 774 milliárd dollárt tettek ki. A NATO- országok számára az Egyesült Államok a példa, ahol az 1986-ig terjedő ötéves időszakban a Pentagon céljaira körülbelül másfél billió dollárt akarnak fordítani. A NATO katonai előkészületeit széles körű lélektani háború kíséri, amelyet a Nyugat azzal a szándékkal indított, hogy igazolja veszélyes politikáját, elterelje a dolgozók figyelmét saját válságproblémáiról, destabilizálja a szocialista közösség országainak belső helyzetét, és megbontsa a szocialista országok egységét. Ennek érdekében a hazug propaganda a háborús pszichózis fokozására, a népek közötti viszályok és konfliktusok szítására törekszik. A létező szocializmus lejáratására széles körű hazug kampányt indított a szocialista országok belpolitikája ellen, felnagyítva a gazdasági és társadalmi fejlődés során előadódó objektív nehézségeket. KÖZÖSEN ÓVJUK A BÉKÉT ÉS A SZOCIALIZMUS VÍVMÁNYAIT Az Egyesült Államok és a többi NATO-ország militarista politikája fokozza a nemzetközi feszültséget, s a világot atomháborúba sodorhatja. A békés élet nemzeteink leg- sajátabb érdeke. A békevágy teljesítésére való törekvés a marxis- ta-leninista pártok programjainak oszthatatlan része. Az osztályharc története azonban azt igazolja, hogy a burzsoázia nem mond le önként szándékairól. Nem nézhetjük tétlenül azt a veszélyes irányzatot, amely fenyegeti az emberiség haladó fejlődését, a szocialista közösség országainak biztonságát és népünk békés életét. A többi testvéri szocialista országgal, elsősorban a Szovjetunióval együtt kötelesek vagyunk teljes felelősséggel és komolysággal megközelíteni a Csehszlovákia védelmével, valamint a csehszlovák néphadsereg harci erejének fokozásával kapcsolatos kérdéseket. E létfontosságú feladat megvalósításában meghatározó szerepet játszik a Varsói Szerződés tagállamainak közös védelmi rendszere, amelynek a csehszlovák néphadsereg is jelentős részét alkotja. Ezeket a tényeket objektívan értékelte a CSKP XVI. kongresz- szusa, s az elkövetkező évek legfontosabb feladatai közé sorolta szocialista hazánk védelmi képességének megszilárdítását és növelését. Feladatul adta a pártnak, a szocialista államnak és az egész társadalomnak, hogy a csehszlovák néphadsereget továbbra is a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek elválaszthatatlan részeként építse, ne sajnálja az erőt és az anyagi eszközöket annak érdekében, hogy hadseregünk korszerű, a párthoz és a néphez hű hadsereg legyen, amely a szovjet hadsereggel és a Varsói Szerződés többi tagállamának fegyveres erőivel közösen képes megvédeni a békét és a szocializmus vívmányait. Az elmúlt két év teljes mértékben igazolta, hogy a parancsnokok, a politikai szervek és a párt- szervezetek felelősen bontották le és következetesen teljesítik a CSKP XVI. kongresszusának katonapolitikai irányvonalát. Kez- deményezően látnak hozzá a harci és a politikai felkészítés igényes feladatainak megoldásához. A legfelsőbb párt és állami szervek szüntelen gondoskodásának köszönhetően folytatódott hadseregünk fejlesztése korszerű hadifelszereléssel és haditechnikával való ellátása. Ugyanakkor meggyorsult a tudomány és a technika legújabb eredményei érvényesítésének folyamata a csehszlovák néphadsereg építése és tagjainak felkészítése során. Az új kiképzési év első hónapjai azt mutatják, hogy sikerül mélyebben elemezni sikereink forrását és hiányosságaink okait. A parancsnokok és a politikai szervek a párt- szervezetekkel együttműködve hatékony intézkedéseket foganatosítanak a jelenlegi állomány minőségének növelésére a jó tapasztalatok gyarapítására, és az egységek és alakulatok harcképességét csökkentő jelenségek felszámolására. Megszilárdult a hadsereg valamennyi tagjának erkölcsi-politikai magatartása. Ennek konkrét bizonyítéka, hogy tagjai egyértelműen támogatják a párt politikáját, az imperializmus veszélyes irányvonalával szemben osztályálláspontra helyezkednek, helyesen értelmezik a csehszlovák néphadsereg szerepét és önfeláldozóan teljesítik a szocializmus védelmének igényes feladatait. A parancsnokok és a katonák nem tévesztik szem elől, hogy a CSKP-nak, a munkásosztálynak és az egész dolgozó népnek felelősséggel tartoznak azért, hogy a csehszlovák néphadsereg a szovjet hadsereggel és a Varsói Szerződés többi tagállamának hadseregével együtt éberen őrizze a szocializmus érdekeit. A csehszlovák néphadsereg e harci szövetségben bármilyen agresszort kész visszaverni és megsemmisíteni, megvédeni a világbékét és a csehszlovák nép békés munkáját.
