Új Szó, 1983. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-10 / 34. szám, csütörtök

Harmadik olajválság? Az erőforrások csökkentése és a hatékonyság Sokáig hajlamosak voltunk azt hinni, hogy többet csakis több energia, nyersanyag és több munka befektetésével lehet termelni, csakis így állíthatunk elő nagyobb értékeket. Nem sajnáltuk tehát az acélt a gépekből, és a többi anyaggal, nyersanyaggal is bőkezűen bántunk. Mindaddig érvényes volt ez a „tétel“, míg óhatatlanul rá kellett jönnünk: a gazda­ságfejlesztési erőforrások készletei jelentősen megcsappan­tak, s ha továbbra is pazarlóan bánunk velük, akkor bizony hamarosan nem lesz mihez nyúlnunk. Szerencsére - noha kissé megkésve - idejében felismertük, hogy a lehető leg­gyorsabban meg kell teremtenünk népgazdaságunk intenzív fejlesztésének feltételeit, ha biztosítani akarjuk töretlen fejlő­dését. Hogy a felismerést az utóbbi esztendőkben egyre több ágazatban, szakágazatban, termelési-gazdasági egységben követik tettek, azt a Szlovák Statisztikai Hivatal múlt évi eredményeinkről szóló jelentésének egy-egy szakasza is bizonyítja. Ilyen az SZSZK iparáról szóló eredménycsoport is, amelyben többnyire pozitív előjelű számok és tények sora­koznak. Többek között ez olvasható ennek az ágazatnak a szlovákiai fejlődéséről: „Az ipari termelésben az erőforrá­sok csökkenése ellenére 900 millió korona értékkel túlteljesí­tettük tervezett feladatainkat... A takarékossági intézkedé­sek és a minőség javításában való fokozott érdekeltség hatására lehetővé vált a vállalati hatékonyság növelése. Örvendetes tények ezek, melyek többek között tükrözik, hogy valami megmozdult az ország, s ezen belül Szlovákia gazdasági életében is. Arra mutatnak rá, hogy nem hiábavaló a szigorúbb gazdasági feltételeknek megfelelő követelmé­nyek következetes érvényesítése. És arra is rámutatnak, hogy a hatékonyság növeléséért folytatott küzdelembe ered­ményesen bevonható a dolgozóknak úgyszólván minden rétege, ha azokkal megértetjük a takarékossági intézkedések fontosságát, s ha érdekeltté tesszük őket ezek megvalósítá­sában. A komplex intézkedések bevezetésének pedig nem volt más célja, minthogy a dolgozókat minden területen érde­keltté tegyük a gazdaságosság fokozásában, a minőség javításában. Hogy az erre irányuló erőfeszítéseink végül is eredménnyel járnak, arra az ipari - és nemcsak az ipari - vállalatok, üzemek kollektíváiban nagyon sok példát talál­hatunk. Újítások ezreiről adnak számot a különböző fórumo­kon, és ami kiváltképpen örvendetes ezen a téren, nem véletlenszerűen, hanem irányítottan, céltudatosan szervezik az újítómozgalmat. Azokra a területekre irányítva a dolgozók figyelmét, amelyek döntő módon befolyásolják a gazdasá­gosság növelését. Vagyis az energia- és anyagfelhasználás ésszerűsítésére összpontosítja a figyelmet. Ez annyi min­dennel összefügg, hogy tennivaló a kutatóműhelyektől kezdve a felhasználásig mindenütt akad. A termelési értekezleteken és a pártszervezetek napjaink­ban zajló évzáró taggyűlésein nem véletlenül szerepelnek napirenden ezek a kérdések, minden esetben rámutatva a feltételeik között még kihasználatlan tartalékokra. Szlová­kia iparának múlt évi pozitív előjelű eredményei bizonyítják, hogy az erőforrások csökkentése korántsem jár a hatékony­ság csökkenésével, ellenkezőleg: olyan hajtóerő, amely erő­teljesebb mozgásba hozza a tudományos-műszaki fejlesz­tést. Igazodni ehhez az ütemhez minden ágazatban létkér­dés. PÁKOZDI GERTRÚD Amit hozzá kell tennünk A pártmunka és a munkahelyi feladatok teljesítése Nyílt titok már hónapok óta, hogy a 13 országot tömörítő Kő­olajexportáló Országok Szerveze­tében (OPEC) régóta nem tapasz­talt zavar uralkodik. Szakmai kö­rökben általános a vélemény, hogy a szervezet válságos helyze­te elsősorban eladási nehézségei­ből fakad, amelyek viszont egy­részt a nyugati vevők legnagyobb országaiban tapasztalható elhú­zódó gazdasági visszaesésből, másrészt új termelők megjelené­séből - Mexikó, Nagy-Britannia erednek. Az 1973-as árrobbanás óta az arab olajtermelők megszok­ták, hogy a vevők két kézzel kap­tak olajuk után, még akkor is, ha az 1973-ban kért 3 dollár helyett 7 évvel később az említett ár tíz­szereséért kínálták a „fekete ara­nyat“. Számítani lehetett arra, hogy az óriási olajszámlákat hosz- szú távon még a legfejlettebb tő­kés országok sem képesek kifizet­ni. Bekövetkezett az, amitől Jama- ni szaúdi olajipari miniszter tartott. A nagy fogyasztók egyrészt taka­rékoskodni kezdtek, másrészt a kevésbé költséges szénre, a szél- és vízienergia, valamint a legnagyobb távlatokat magában rejtő atomenergia hasznosítására kezdtek áttérni. Olyan furcsa helyzet állt elő, ami nem felelt meg a legalapve­tőbb piaci törvényeknek. Miköz­ben a világ olajfogyasztása évről évre csökkent, az OPEC emelte és mesterségesen magas szinten tartotta az árat. Ezt a helyzetet nem lehetett sokáig fenntartani, hiszen köztudott, ha valamiből túl­kínálat van, az eladónak előbb- utóbb engedni kell az árból. A fej­lődő országok olajkartelljét a piaci fejlemények, az olaj utáni kereslet megcsappanása és új olajexportá­lók megjelenése a piacon arra késztették, hogy ne emelje tovább az árat. Most már második éve nem is volt áremelés, és jelenleg is a hordónkénti (159 liter) 34 dollár a hivatalos OPEC-oíajár. Ám ez csak papíron létezik, mert tavaly óta aki túl akar adni olaján, kénytelen ennél olcsóbban felkí­nálni. A különböző címeken adott árengedmények - melyek követ­keztében gyakorlatilag nincs egy­séges ár a szervezeten belül - okozzák az OPEC egyik legna­gyobb gondját. Lényegében már egy esztendeje felborult az addig nagy nehézségekkel, de mégis működő egységes árpolitika. A kartell legfejletlenebb, rendkívül nagy lélekszámú országai - első­sorban Líbia és Nigéria - egysze­rűen nem engedhetik meg maguk­nak, hogy az árzuhanás folytán bevételeik jelentősen csökkenje­nek. Márpedig, ha engednek az árból, kevesebb pénz folyik be az (ČSTK) - Az NDK gazdasági életében az idei esztendő - amely ezúttal a folyamatban lévő ötéves népgazdasági tervidőszak 3. éve - fontos szakaszt jelent. A terv azzal számol, hogy a nemzeti jövedelem 4,2 az ipari termelés 4,5 százalékkal emelke­dik, a nyersanyagok és az energia 9 százalékos párhuzamos csök­kenése mellett. A munka termelé­kenysége a tervben előirányzott mutatókkal összhangban várható­an 4 százalékkal növekszik. Akárcsak az ötéves tervidőszak korábbi két évében, az idén is a legnagyobb hangsúlyt a gazda­ság- és szociálpolitika egységére helyezik. A lakosság tiszta jöve­delme az idén átlagosan 3 száza­lékkal emelkedik, miközben az alapvető létfenntartási cikkek árai, a lakbérek és a szolgáltatásokért fizetett díjak továbbra is stabilak lesznek. Az említett igényes célok magától értetődően azt teszik szükségessé, hogy nagy előrelé­pést tegyenek a termelés intenzív fejlesztésének fokozására. Habár e téren tavaly pozitív irányú fejlő­dés volt tapasztalható, mégis na­gyok a különbségek az egyes üze­mek eredményei között. államkasszába. Ebből a helyzet­ből úgy próbáltak kiutat találni, hogy többet dobtak piacra, mint amennyit az OPEC tavalyi ülésén számukra engedélyeztek a közös napi 18,5 millió hordós összkiter- melési határon belül. Az OPEC tehát valóban súlyos helyzetbe került: a tagállamok fittyet hánytak az alapárra és az engedélyezett termelési mennyiségekre egy­aránt. Halaszthatatlannak látszott a rendkívül eltérő nézetek és ér­dekek összehangolása. Decem­berben Bécsben, majd legutóbb január végén Genfben tettek erre kétségbeesett kísérleteket az OPEC miniszterei, de mindkétszer eredménytelenül. Genfben árkér­désekben egyáltalán nem tudtak dönteni, ezért maradt a régi 34 dolláros ár. Mindössze abban ér­tettek egyet, hogy a napi 18,5 millió hordós össztermelést 17,5 millióra szállítják le. A rendkívül eltérő álláspontok miatt arra már nem futotta erejükből, hogy meg­szabják: a termelési összkvótából kire, milyen hányad jut. Kudarc után kudarc - így jelle­mezhető tömören az egység feltá­masztására tett két utóbbi kísérlet. A sorozatos eredménytelenségek után felmerül a kérdés, vajon ho­gyan alakul az OPEC további sor­sa. Tény, hogy a harmadik világ olajtermelői még nem álltak ilyen súlyos dilemmák előtt, mint most. Egyesek nem fukarkodnak a vész­jósló jelzőkkel és az OPEC látvá­nyos agóniájáról beszélnek. Az olajexportálók szervezetének jö­vője és sorsa most azon áll vagy bukik, hogy a rendkívül ütköző érdekeket képesek-e egyeztetni és a kartell egységének megmen­tése érdekében a reális piaci vi­szonyok felmérésével cselekedni. Pillanatnyilag az ellentétek olyan nagyok, hogy azt sem tudni, mikor tanácskoznak legközelebb. Előzetes adatok szerint a nem­zeti jövedelem tavaly mintegy há­rom százalékkal növekedett, míg az ipari árutermelés hozzávetőle­gesen 4,2 százalékkal, a munka­termelékenység 3,5 százalékkal nőtt. A mezőgazdaságban az NDK történetének legjobb termését ta­• A francia kormány hozzájá­rult ahhoz, hogy az anyagmozgató berendezéseket gyártó bolgár Balkancar cég 50 százaléknál ki­sebb részesedést szerezzen a francia Fenwick cégben, Francia­. ország egyik vezető üzemi szállí­tóberendezés gyártójában. A fran­cia vállalat a gazdasági visszae­sés miatt nehéz helyzetbe került, s dolgozóinak létszámát 15 száza­lékkal kénytelen leépíteni. A tőke- részesedésen kívül az elképzelés szerint a Balkancar alkatrészeket is szállít majd a francia cégnek, emellett elvállalta a Fenwick ter­mékeinek árusítását a KGST-or- szágokban és más hagyományos piacain. • összhangban a korábban megkötött nemzetközi szerződé­sekkel, idén befejeződik a Szibéri­Meglepőnek tűnik, de a nyugati fogyasztók sem repesnek az örömtől az OPEC-viták láttán. Számos tőkés üzletember ugyan attól várja a nyugati gazdasági élet fellendülését, hogy az OPEC min­den bizonnyal a hivatalos ár lé­nyeges csökkentésére kénysze­rül, hiszen a szabadpiacon már hónapok óta 30 dollár alatt árulják az olajat. Viszont egyetlen tőkés országnak sem fűződik érdeke ah­hoz, hogy jelentősen csökkenjen az olajár. A világgazdaságban ugyanis az együttműködési szálai olyannyira összefonódtak, hogy a nyugati bankok is megéreznék, ha alaposan csökkennének az olajexportálók náluk elhelyezett betétjei. A nagy nyugati jegyban­kok ugyanis az arab országok pet- rodollárjaiból nyújtanak nagy összegű hiteleket, így ők is jól járnak, hiszen a magas kamatlá­bak révén az OPEC-tőke közre­működésével nagy nyereségek­hez jutnak. Mindenesetre korai lenne te­metni az OPEC-ot, ahogy azt egyesek mégis teszik. A szervezet próbál úrrá lenni a széthullással fenyegető helyzeten, de furcsa­mód az olajfogyasztók is ezért szurkolnak. Pillanatnyilag a szer­vezeten belül minden tagország azt tesz, amit akar -, ahogy az OPEC szóvivője kommentálta a sikertelen bécsi ülés után a hely­zetet. Egy biztos: ha az OPEC mégsem tudna felülkerekedni az ellentéte­ken, ennek a világgazdaságra nézve beláthatatlan következmé­nyei lennének. Két olajválságot 1973-ban és 1979-ben már átélt a világ, s ha a harmadik, az OPEC sokkja bekövetkezne, ez legalább annyira megrázná a világgazda­ságot, mint az előző kettő. karították be. A tavalyi év tehát az NDK gazdasági eredményeit érté­kelve sikeres esztendőnek minő­síthető, habár mint Erich Honeck- ker is hangsúlyozta az újév napján közölt cikkében, némely szaka­szon nagyobb teljesítményekkel számoltak. át Nyugat-Európával összekötő földgázvezeték építése - közölte Borisz Scserbina kőolaj- és gázi­pari vállalatépítési miniszter a moszkvai Trud c. lapnak adott legutóbbi nyilatkozatában. Az el­múlt két évben összesen 9 ezer kilométer hosszúságban fektettek le 1420 mm átmérőjű csöveket, s az egyes vonalszakaszok mind­egyike már a befejezés évében önálló rendszerként, teljes kapaci­tással tud üzemelni, ami egyedül­álló a gázvezeték-építések törté­netében. Tavaly egyébként - eddigi re­kordként - több mint 500 milliárd köbméter földgázt termeltek a Szovjetunióban, 16 milliárddal többet a tervezettnél és 65 milliárd köbméterrel többet a két évvel korábbinál. Januárban is 37 százalékos volt a termelés jövedelmezősége, ami­nek eredményeképpen a jutalmak kifizetésén túl a munkabér átlago­san számítva 34 koronával növe­kedett. Változatlanul jó a minőség, egyetlen reklamáció sem érkezett. Takarékosan üzemeltek a kazá­nok, 4,5 százalékos volt a megta­karítás. Ezeknek az eredményeknek az ismertetésével kezdte beszámoló­ját Szúcs Gyula pártelnök, a pár­kányi (Štúrovo) keményítőgyár 16 tagú üzemi pártszervezetének leg­utóbbi tagsági gyűlésén. A vitában elsőként Simon Lász­ló kért szót. Figyelmeztetett, hogy a villanyárammal is takarékoskod­ni kell, mert hiszen az üzem kez­deményező munkatervében 3 százalékos megtakarítást irá­nyoztak elő.- Nem kívánunk lehetetlent- magyarázta a gyár folyamato­san, négy műszakban üzemel, februárban már hosszabbodnak a napok, ha gondosabbak le­szünk, a terv megvalósítható. Röviden, tömören ismertette, hogy milyen intézkedéseket java­solt, számítva rá: mind a hét szo­cialista munkabrigádban dolgozó kommunisták, agitátorok példa­mutatóan segítik majd a tervezett intézkedések megvalósítását. Szót kért Alžbeta Kiššová, a gyár igazgatója is.- Köszönetét kell mondanunk- hangoztatta -, gyárunk mind a száztizenhét dolgozójának. Ezért javaslom, hogy a szemlélte­tő agitáció adta lehetőségeket hasznosítsuk jobban. Legyen nyil­vánvaló, hogy ki, mit tett az év első hónapjában az eredményekért. Néhány példát is megemlített az ismertetett tények elemzése­kor. Kugler Tibor, Póczik Béla, a Cverná házaspár, akik régi dol­gozói a gyárnak, most, nyugdíjba készülve is példás munkateljesít­ménnyel bizonyították hűségüket, a gyárhoz az igényes követelmé­nyek megértését. A minőséggel kapcsolatosan pedig a laboratóri­umban dolgozók, és vezetőjük, Alžbeta Reichelová munkáját illet­te dicsérő szavakkal.- A lakatosokról szólnék ... így kezdte Gyetven Gellért, és elmondta, hogy a kazánházban olyan, láncokra szerelhető eszközt szerkesztettek, aminek alkalma­zásával könnyebb, gyorsabb lett a munka. Régebben 2,5 órás, ne­héz fizikai munka kellett a szén adagolásához, most elegendő ne­gyedóra, és könnyebb is a munka. A vitában egyre nagyobb hang­súlyt kapott az ellenőrzés kérdése, hogy az ellenőrzés legyen minden téren következetes.- Igen -, helyeselt a pártelnök -, ez felelősségteljes politikai munka. Majd egy kis szünet után így folytatta: Hatásosabban kell érvényesíte­ni a komplex intézkedéseket, és ezzel egyidejűleg a gyakorlati al­kalmazásban közérthetővé kell tenni a munka és a jutalmazás közti összefüggéseket. HAJDÚ ANDRÁS P. VONYIK ERZSEBET A tudomány és technika eredményeinek hasznosításával INNEN-ONNAN ÚJ SZÚ 4 1983. II. 10. VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG KOMMENTÁLJUK — --

Next

/
Oldalképek
Tartalom