Új Szó, 1983. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-10 / 34. szám, csütörtök
Harmadik olajválság? Az erőforrások csökkentése és a hatékonyság Sokáig hajlamosak voltunk azt hinni, hogy többet csakis több energia, nyersanyag és több munka befektetésével lehet termelni, csakis így állíthatunk elő nagyobb értékeket. Nem sajnáltuk tehát az acélt a gépekből, és a többi anyaggal, nyersanyaggal is bőkezűen bántunk. Mindaddig érvényes volt ez a „tétel“, míg óhatatlanul rá kellett jönnünk: a gazdaságfejlesztési erőforrások készletei jelentősen megcsappantak, s ha továbbra is pazarlóan bánunk velük, akkor bizony hamarosan nem lesz mihez nyúlnunk. Szerencsére - noha kissé megkésve - idejében felismertük, hogy a lehető leggyorsabban meg kell teremtenünk népgazdaságunk intenzív fejlesztésének feltételeit, ha biztosítani akarjuk töretlen fejlődését. Hogy a felismerést az utóbbi esztendőkben egyre több ágazatban, szakágazatban, termelési-gazdasági egységben követik tettek, azt a Szlovák Statisztikai Hivatal múlt évi eredményeinkről szóló jelentésének egy-egy szakasza is bizonyítja. Ilyen az SZSZK iparáról szóló eredménycsoport is, amelyben többnyire pozitív előjelű számok és tények sorakoznak. Többek között ez olvasható ennek az ágazatnak a szlovákiai fejlődéséről: „Az ipari termelésben az erőforrások csökkenése ellenére 900 millió korona értékkel túlteljesítettük tervezett feladatainkat... A takarékossági intézkedések és a minőség javításában való fokozott érdekeltség hatására lehetővé vált a vállalati hatékonyság növelése. Örvendetes tények ezek, melyek többek között tükrözik, hogy valami megmozdult az ország, s ezen belül Szlovákia gazdasági életében is. Arra mutatnak rá, hogy nem hiábavaló a szigorúbb gazdasági feltételeknek megfelelő követelmények következetes érvényesítése. És arra is rámutatnak, hogy a hatékonyság növeléséért folytatott küzdelembe eredményesen bevonható a dolgozóknak úgyszólván minden rétege, ha azokkal megértetjük a takarékossági intézkedések fontosságát, s ha érdekeltté tesszük őket ezek megvalósításában. A komplex intézkedések bevezetésének pedig nem volt más célja, minthogy a dolgozókat minden területen érdekeltté tegyük a gazdaságosság fokozásában, a minőség javításában. Hogy az erre irányuló erőfeszítéseink végül is eredménnyel járnak, arra az ipari - és nemcsak az ipari - vállalatok, üzemek kollektíváiban nagyon sok példát találhatunk. Újítások ezreiről adnak számot a különböző fórumokon, és ami kiváltképpen örvendetes ezen a téren, nem véletlenszerűen, hanem irányítottan, céltudatosan szervezik az újítómozgalmat. Azokra a területekre irányítva a dolgozók figyelmét, amelyek döntő módon befolyásolják a gazdaságosság növelését. Vagyis az energia- és anyagfelhasználás ésszerűsítésére összpontosítja a figyelmet. Ez annyi mindennel összefügg, hogy tennivaló a kutatóműhelyektől kezdve a felhasználásig mindenütt akad. A termelési értekezleteken és a pártszervezetek napjainkban zajló évzáró taggyűlésein nem véletlenül szerepelnek napirenden ezek a kérdések, minden esetben rámutatva a feltételeik között még kihasználatlan tartalékokra. Szlovákia iparának múlt évi pozitív előjelű eredményei bizonyítják, hogy az erőforrások csökkentése korántsem jár a hatékonyság csökkenésével, ellenkezőleg: olyan hajtóerő, amely erőteljesebb mozgásba hozza a tudományos-műszaki fejlesztést. Igazodni ehhez az ütemhez minden ágazatban létkérdés. PÁKOZDI GERTRÚD Amit hozzá kell tennünk A pártmunka és a munkahelyi feladatok teljesítése Nyílt titok már hónapok óta, hogy a 13 országot tömörítő Kőolajexportáló Országok Szervezetében (OPEC) régóta nem tapasztalt zavar uralkodik. Szakmai körökben általános a vélemény, hogy a szervezet válságos helyzete elsősorban eladási nehézségeiből fakad, amelyek viszont egyrészt a nyugati vevők legnagyobb országaiban tapasztalható elhúzódó gazdasági visszaesésből, másrészt új termelők megjelenéséből - Mexikó, Nagy-Britannia erednek. Az 1973-as árrobbanás óta az arab olajtermelők megszokták, hogy a vevők két kézzel kaptak olajuk után, még akkor is, ha az 1973-ban kért 3 dollár helyett 7 évvel később az említett ár tízszereséért kínálták a „fekete aranyat“. Számítani lehetett arra, hogy az óriási olajszámlákat hosz- szú távon még a legfejlettebb tőkés országok sem képesek kifizetni. Bekövetkezett az, amitől Jama- ni szaúdi olajipari miniszter tartott. A nagy fogyasztók egyrészt takarékoskodni kezdtek, másrészt a kevésbé költséges szénre, a szél- és vízienergia, valamint a legnagyobb távlatokat magában rejtő atomenergia hasznosítására kezdtek áttérni. Olyan furcsa helyzet állt elő, ami nem felelt meg a legalapvetőbb piaci törvényeknek. Miközben a világ olajfogyasztása évről évre csökkent, az OPEC emelte és mesterségesen magas szinten tartotta az árat. Ezt a helyzetet nem lehetett sokáig fenntartani, hiszen köztudott, ha valamiből túlkínálat van, az eladónak előbb- utóbb engedni kell az árból. A fejlődő országok olajkartelljét a piaci fejlemények, az olaj utáni kereslet megcsappanása és új olajexportálók megjelenése a piacon arra késztették, hogy ne emelje tovább az árat. Most már második éve nem is volt áremelés, és jelenleg is a hordónkénti (159 liter) 34 dollár a hivatalos OPEC-oíajár. Ám ez csak papíron létezik, mert tavaly óta aki túl akar adni olaján, kénytelen ennél olcsóbban felkínálni. A különböző címeken adott árengedmények - melyek következtében gyakorlatilag nincs egységes ár a szervezeten belül - okozzák az OPEC egyik legnagyobb gondját. Lényegében már egy esztendeje felborult az addig nagy nehézségekkel, de mégis működő egységes árpolitika. A kartell legfejletlenebb, rendkívül nagy lélekszámú országai - elsősorban Líbia és Nigéria - egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy az árzuhanás folytán bevételeik jelentősen csökkenjenek. Márpedig, ha engednek az árból, kevesebb pénz folyik be az (ČSTK) - Az NDK gazdasági életében az idei esztendő - amely ezúttal a folyamatban lévő ötéves népgazdasági tervidőszak 3. éve - fontos szakaszt jelent. A terv azzal számol, hogy a nemzeti jövedelem 4,2 az ipari termelés 4,5 százalékkal emelkedik, a nyersanyagok és az energia 9 százalékos párhuzamos csökkenése mellett. A munka termelékenysége a tervben előirányzott mutatókkal összhangban várhatóan 4 százalékkal növekszik. Akárcsak az ötéves tervidőszak korábbi két évében, az idén is a legnagyobb hangsúlyt a gazdaság- és szociálpolitika egységére helyezik. A lakosság tiszta jövedelme az idén átlagosan 3 százalékkal emelkedik, miközben az alapvető létfenntartási cikkek árai, a lakbérek és a szolgáltatásokért fizetett díjak továbbra is stabilak lesznek. Az említett igényes célok magától értetődően azt teszik szükségessé, hogy nagy előrelépést tegyenek a termelés intenzív fejlesztésének fokozására. Habár e téren tavaly pozitív irányú fejlődés volt tapasztalható, mégis nagyok a különbségek az egyes üzemek eredményei között. államkasszába. Ebből a helyzetből úgy próbáltak kiutat találni, hogy többet dobtak piacra, mint amennyit az OPEC tavalyi ülésén számukra engedélyeztek a közös napi 18,5 millió hordós összkiter- melési határon belül. Az OPEC tehát valóban súlyos helyzetbe került: a tagállamok fittyet hánytak az alapárra és az engedélyezett termelési mennyiségekre egyaránt. Halaszthatatlannak látszott a rendkívül eltérő nézetek és érdekek összehangolása. Decemberben Bécsben, majd legutóbb január végén Genfben tettek erre kétségbeesett kísérleteket az OPEC miniszterei, de mindkétszer eredménytelenül. Genfben árkérdésekben egyáltalán nem tudtak dönteni, ezért maradt a régi 34 dolláros ár. Mindössze abban értettek egyet, hogy a napi 18,5 millió hordós össztermelést 17,5 millióra szállítják le. A rendkívül eltérő álláspontok miatt arra már nem futotta erejükből, hogy megszabják: a termelési összkvótából kire, milyen hányad jut. Kudarc után kudarc - így jellemezhető tömören az egység feltámasztására tett két utóbbi kísérlet. A sorozatos eredménytelenségek után felmerül a kérdés, vajon hogyan alakul az OPEC további sorsa. Tény, hogy a harmadik világ olajtermelői még nem álltak ilyen súlyos dilemmák előtt, mint most. Egyesek nem fukarkodnak a vészjósló jelzőkkel és az OPEC látványos agóniájáról beszélnek. Az olajexportálók szervezetének jövője és sorsa most azon áll vagy bukik, hogy a rendkívül ütköző érdekeket képesek-e egyeztetni és a kartell egységének megmentése érdekében a reális piaci viszonyok felmérésével cselekedni. Pillanatnyilag az ellentétek olyan nagyok, hogy azt sem tudni, mikor tanácskoznak legközelebb. Előzetes adatok szerint a nemzeti jövedelem tavaly mintegy három százalékkal növekedett, míg az ipari árutermelés hozzávetőlegesen 4,2 százalékkal, a munkatermelékenység 3,5 százalékkal nőtt. A mezőgazdaságban az NDK történetének legjobb termését ta• A francia kormány hozzájárult ahhoz, hogy az anyagmozgató berendezéseket gyártó bolgár Balkancar cég 50 százaléknál kisebb részesedést szerezzen a francia Fenwick cégben, Francia. ország egyik vezető üzemi szállítóberendezés gyártójában. A francia vállalat a gazdasági visszaesés miatt nehéz helyzetbe került, s dolgozóinak létszámát 15 százalékkal kénytelen leépíteni. A tőke- részesedésen kívül az elképzelés szerint a Balkancar alkatrészeket is szállít majd a francia cégnek, emellett elvállalta a Fenwick termékeinek árusítását a KGST-or- szágokban és más hagyományos piacain. • összhangban a korábban megkötött nemzetközi szerződésekkel, idén befejeződik a SzibériMeglepőnek tűnik, de a nyugati fogyasztók sem repesnek az örömtől az OPEC-viták láttán. Számos tőkés üzletember ugyan attól várja a nyugati gazdasági élet fellendülését, hogy az OPEC minden bizonnyal a hivatalos ár lényeges csökkentésére kényszerül, hiszen a szabadpiacon már hónapok óta 30 dollár alatt árulják az olajat. Viszont egyetlen tőkés országnak sem fűződik érdeke ahhoz, hogy jelentősen csökkenjen az olajár. A világgazdaságban ugyanis az együttműködési szálai olyannyira összefonódtak, hogy a nyugati bankok is megéreznék, ha alaposan csökkennének az olajexportálók náluk elhelyezett betétjei. A nagy nyugati jegybankok ugyanis az arab országok pet- rodollárjaiból nyújtanak nagy összegű hiteleket, így ők is jól járnak, hiszen a magas kamatlábak révén az OPEC-tőke közreműködésével nagy nyereségekhez jutnak. Mindenesetre korai lenne temetni az OPEC-ot, ahogy azt egyesek mégis teszik. A szervezet próbál úrrá lenni a széthullással fenyegető helyzeten, de furcsamód az olajfogyasztók is ezért szurkolnak. Pillanatnyilag a szervezeten belül minden tagország azt tesz, amit akar -, ahogy az OPEC szóvivője kommentálta a sikertelen bécsi ülés után a helyzetet. Egy biztos: ha az OPEC mégsem tudna felülkerekedni az ellentéteken, ennek a világgazdaságra nézve beláthatatlan következményei lennének. Két olajválságot 1973-ban és 1979-ben már átélt a világ, s ha a harmadik, az OPEC sokkja bekövetkezne, ez legalább annyira megrázná a világgazdaságot, mint az előző kettő. karították be. A tavalyi év tehát az NDK gazdasági eredményeit értékelve sikeres esztendőnek minősíthető, habár mint Erich Honeck- ker is hangsúlyozta az újév napján közölt cikkében, némely szakaszon nagyobb teljesítményekkel számoltak. át Nyugat-Európával összekötő földgázvezeték építése - közölte Borisz Scserbina kőolaj- és gázipari vállalatépítési miniszter a moszkvai Trud c. lapnak adott legutóbbi nyilatkozatában. Az elmúlt két évben összesen 9 ezer kilométer hosszúságban fektettek le 1420 mm átmérőjű csöveket, s az egyes vonalszakaszok mindegyike már a befejezés évében önálló rendszerként, teljes kapacitással tud üzemelni, ami egyedülálló a gázvezeték-építések történetében. Tavaly egyébként - eddigi rekordként - több mint 500 milliárd köbméter földgázt termeltek a Szovjetunióban, 16 milliárddal többet a tervezettnél és 65 milliárd köbméterrel többet a két évvel korábbinál. Januárban is 37 százalékos volt a termelés jövedelmezősége, aminek eredményeképpen a jutalmak kifizetésén túl a munkabér átlagosan számítva 34 koronával növekedett. Változatlanul jó a minőség, egyetlen reklamáció sem érkezett. Takarékosan üzemeltek a kazánok, 4,5 százalékos volt a megtakarítás. Ezeknek az eredményeknek az ismertetésével kezdte beszámolóját Szúcs Gyula pártelnök, a párkányi (Štúrovo) keményítőgyár 16 tagú üzemi pártszervezetének legutóbbi tagsági gyűlésén. A vitában elsőként Simon László kért szót. Figyelmeztetett, hogy a villanyárammal is takarékoskodni kell, mert hiszen az üzem kezdeményező munkatervében 3 százalékos megtakarítást irányoztak elő.- Nem kívánunk lehetetlent- magyarázta a gyár folyamatosan, négy műszakban üzemel, februárban már hosszabbodnak a napok, ha gondosabbak leszünk, a terv megvalósítható. Röviden, tömören ismertette, hogy milyen intézkedéseket javasolt, számítva rá: mind a hét szocialista munkabrigádban dolgozó kommunisták, agitátorok példamutatóan segítik majd a tervezett intézkedések megvalósítását. Szót kért Alžbeta Kiššová, a gyár igazgatója is.- Köszönetét kell mondanunk- hangoztatta -, gyárunk mind a száztizenhét dolgozójának. Ezért javaslom, hogy a szemléltető agitáció adta lehetőségeket hasznosítsuk jobban. Legyen nyilvánvaló, hogy ki, mit tett az év első hónapjában az eredményekért. Néhány példát is megemlített az ismertetett tények elemzésekor. Kugler Tibor, Póczik Béla, a Cverná házaspár, akik régi dolgozói a gyárnak, most, nyugdíjba készülve is példás munkateljesítménnyel bizonyították hűségüket, a gyárhoz az igényes követelmények megértését. A minőséggel kapcsolatosan pedig a laboratóriumban dolgozók, és vezetőjük, Alžbeta Reichelová munkáját illette dicsérő szavakkal.- A lakatosokról szólnék ... így kezdte Gyetven Gellért, és elmondta, hogy a kazánházban olyan, láncokra szerelhető eszközt szerkesztettek, aminek alkalmazásával könnyebb, gyorsabb lett a munka. Régebben 2,5 órás, nehéz fizikai munka kellett a szén adagolásához, most elegendő negyedóra, és könnyebb is a munka. A vitában egyre nagyobb hangsúlyt kapott az ellenőrzés kérdése, hogy az ellenőrzés legyen minden téren következetes.- Igen -, helyeselt a pártelnök -, ez felelősségteljes politikai munka. Majd egy kis szünet után így folytatta: Hatásosabban kell érvényesíteni a komplex intézkedéseket, és ezzel egyidejűleg a gyakorlati alkalmazásban közérthetővé kell tenni a munka és a jutalmazás közti összefüggéseket. HAJDÚ ANDRÁS P. VONYIK ERZSEBET A tudomány és technika eredményeinek hasznosításával INNEN-ONNAN ÚJ SZÚ 4 1983. II. 10. VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG VILÁGGAZDASÁG KOMMENTÁLJUK — --
