Új Szó, 1983. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-04 / 29. szám, péntek

Csábító és rontó kísértet Évtizedek óta harcolunk az alkoholizmus ellen - eredményeink mégsem felelnek meg a várako­zásnak. Üzleteinkben a szeszes italok gazdag vá­lasztékából válogathatunk, míg jóval kevesebb a ki­váló minőségű, elfogadható áru üdítő ital. Mind több férfi, de egyben nő és fiatalkorú is fogyaszt szeszes italt. Gyakran szegik meg a törvényt alkohol hatásá­ra, s az sokszor idézi elő a családok széthullását is. Márpedig a szocialista társadalom sokoldalú fejlő­dése megkívánja a törvényesség szilárdítását, a társadalomellenes jelenségek gyökeresebb gyomlálását és főleg az ifjúság védelmét az alkoho­lizmus káros hatása elől. Ennek, az ilyen átfogó felfogásnak jegyében született meg két évtizede a Tt 120/1962 számú törvény, majd a kiegészítő jogszabályok és kormányhatározatok. Betűjüknek és szellemüknek megfelelően harcolunk a túlzott, kulturálatlan szeszfogyasztás ellen. Ezen a fronton, főleg a megelőzés és a nevelés viszonylatában, nagy szerepük van a nemzeti bizottságoknak. Egyebek között a jnb-k antialkoholista testületeinek, a járási nemzeti bizottságok tanácsai segédszerve­inek. Miről tanúskodik ennek a testületnek a statisztikai kimutatása a Žiar nad Hronom-i járásban? - erre a kérdésre kerestünk választ. KOMMENTÁLJUK Nos, a válasz itt sem kedvező. A szeszfogyasztás (1981-ben) is növekedett. Egyaránt vonatkozik ez a tömény italokra, a borra, sőt a nagyobb szesztartalmú sörfaj­tákra is. Egy főre például egy liter­rel növekedett a rövid italok fo­gyasztása és ezzel elérte a 12,2 liter évi szintet. Sok fogyott a bor­ból is, sörből pedig személyenként átlag 126,2 litert tart nyilván a sta­tisztika. Persze tudni kell, hogy a statisztikai átlag számol például a csecsemőkkel és az antialkoho­listákkal is, akik természetszerűen nem hódolnak ennek a szenve­délynek. S azt is tekintetbe kell vennünk, hogy ebbe az átlagba nem számítják, számíthatják bele az odahaza törvényellenes előállí­tott és fogyasztott alkoholmennyi­séget. így azután nem csoda, hogy tavalyelőtt 1334 alkoholistát tartot­tak számon a járási antialkoholista tanácsadóban. Döntő hányaduk férfi és csak 48 nő, illetve 1 fiatal­korú akad köztük. Kremnicán a ki­józanító szobában összesen 312 személyt kezeltek, jóval többet mint az előző évben, nem is be­szélve arról, hogy egyharmadukat nem első ízben. Az alkoholizmus elleni harcról kikértük dr. Marián Martinecnek, a járási antialkoholista tanácsadó főorvosának véleményét. A mon­dottakból szűrtük le azt a megálla­pítást, hogy orvosi szemszögből alkoholista az a személy, aki már nem tudja ellenőrizni az ivás mér­tékét, noha ő maga ezt többnyire nem ismeri el. Az ilyen ember az italozás okát baráti köre^ossz ha­tásában, továbbá különféle csalá­di és munkahelyi bonyodalmak­ban jelöli meg. Martinec doktor leszögezte, hogy jelenleg a népességnek mintegy két százaléka nem tudja ellenőrizni ivása mértékét és hoz­závetőleg tíz százaléka aránytala­nul sok szeszes italt fogyaszt. Az orvosok szigorúak, alkoholistának minősítik mindazokat, akik napon­ta, rendszeresen megisznak 1-2 deciliter tömény szeszt, vagy 4-5 sört. A májat mérgezi már az éh­gyomorra naponta elfogyasztott 60 gramm szesz. Persze az ember nem születik alkoholistának, hanem fokozato­san válik azzá. Függő viszonyba kerül az alkoholtól. Ebben a stádi­umban még néha perbe száll ön­magával. Egyesek három-négy hónapra is lemondanak az ivásról. Csakhogy azután előfordul olyan alkalom, hogy nem tudnak ellen­állni a csábításnak és visszaes­nek a régi hibába. Pedig már ebben a szakaszban előfordulnak egészségkárosodást jelző, óva intő jelek. Például gyo­mor- és májfájdalmak, álmatlan­ság. A családi életben is több a viszály, esetleg a féltékenységi jelenet stb.- Fokozatosan jutnak el abba a stádiumba, hogy már reggel in­niuk kell, úgy vélve, megszűnik kezük reszketése, este pedig azért, hogy álom jöjjön a szemük­re. Sajnos, járásunkban is már sokan tartanak itt.- Tulajdonképpen hogyan is kerülnek páciensei a tanácsadó­ba? - tesszük fel a kérdést.- Panaszaikkal felkeresik a kör­zeti vagy az üzemi orvost és rend­szerint annak kivizsgálása és ja­vaslata alapján jutnak el ide. Ese­tenként tanácsadónkba látogat segítség céljából az alkoholista felesége, vagy szülői, esetleg ide irányítja őket a házassági tanács­adó, a kijózanító állomás, a rend­őrség. ..- Remélheti az alkoholista, hogy bajából kilábal?- A legnagyobb esélyük erre azoknak van, akik önszántukból jönnek el hozzánk. A legjobb ugyanis az, ha maga a páciens jut arra a szilárd meggyőződésre, álljt kell parancsolnia önmagának, kü­lönben egészsége látja kárát. Ma­ga a gyógykezelés két-három évig tart és a legkritikusabb az első év. Különben az egészségügyi dol­gozók nagy figyelmet szentelnek a lakosság egészségnevelésének is. Sajnos, éppen azok, akiknek ajánlatos lenne előadásaikat meg­hallgatni, nem tanúsítanak ez iránt érdeklődést. Ebben a járásban az utóbbi idő­ben minden olyan gépkocsiveze­tő, aki szeszes ital fogyasztását követően vezette gépjárművét és erre fény derült, köteles ellátogatni a tanácsadóba és ott alávetni ma­gát a kivizsgálásnak. Amennyiben megállapítják, hogy nem egyszeri kisiklásról van szó, kötelezik a gyógykezelésre is. S ha újra elköveti ezt a vétséget, akkor java­solják hajtási jogosítványa megvo­nását. A munkaadónak és a szakszer­vezetnek is nagyobb figyelemmel kellene kísérnie főleg a munkahe­lyi italfogyasztást. A mestereknek tisztában kellene lenniük azzal, hogy az ilyen esetek elkendőzésé­vel csak ártanak a dolgozónak. Ebben segítségükre kell hogy le­gyen a munkahely többi alkalma­zottja is. A legnagyobb gondatlan­ság, sőt felelőtlenség, ha - mond­juk - az elvonókúráról visszatérő munkatársukat valamiképp ismét ráveszik az ivásra. S ami a legfontosabb, Martinec doktor szerint elsősorban a gyógy­kezelésen átment dolgozónak kell tudatosítania, hogy csak az első, szeszes italt tartalmazó poharat nem szabad szájához emelnie. Más szóval - végleg le kell mon­dania az ivásról, ha nem akar visszaesővé válni. EVA MATOŠOVÁ ORVOSI TANÁCSADÓ Az elkényelmesedés veszélye Gépesített korban élünk, egyre kevesebbet mozgunk. Pedig a mozgás hiánya számtalan be­tegség forrása lehet. Az elhízáson kívül - amely magában véve is beteges tünet - a mozgáshiány következtében szív és érrendsze­ri, emésztőszervi és mozgásszervi betegségek léphetnek fel. A mozgás hiánya ártalmas le­het az egész szervezetre. A hasz­nálaton kívüli izmok fokozatosan elsorvadnak, a munkát nem végző ízületek mozgása beszűkül. Az ízületeket rostos kötőszövetből ál­ló tok borítja, amelyet szalagok erősítenek meg. A tokon belül a csontvégeket rugalmas porcré­teg fedi, s a mozgást az izületi rést kitöltő nyálkás, sikamlós folyadék teszi lehetővé. A porc rugalmas­sága elsősorban víztartalmától függ. Erek nincsenek benne, táp­lálása az izületi nedvekből szivár­gással megy végbe. A szivárgást az ízület mozgása tartja fenn: szinte belepumpálja a porcba a szükséges tápanyagot. Mozgás hiányában tehát nem jut tápanyag a porcba, az ízület teljes nyugalma esetén pedig fokozatosan kötó- szövetes réteg húzódik rá, és ez idővel lehetetlenné teszi az Ízület mozgását. A mozgás hiányában nemcsak a mozgásszervek káro­sodnak, hanem renyhévé válik a belek működése is, a mellkas légzömozgásai felületesek lesz­nek, az erekben fokozódik a lera­kódás és a vér rögösödésének lehetősége is fennáll. A mozgásszervek egészségé­hez fontos a helyes gerinctartás is. Sajnos mind a gyermekeknél, mind a felnőtteknél nagyon gyako­ri a hanyag testtartás, az ún. haj­ós megfeszített tenyérrel végzett gyakorlatok. Különösen az ülő foglalkozást végzők figyelmét szeretnénk fel­hívni a rendszeres testedzésre, napi sétára, hétvégi kirándulásra, turisztikára, kerti munkára, úszás­ra stb. Nem is tudatosítjuk, hogy ' az évek során át elhanyagolt test­mozgás mennyi veszéllyel járhat. Pedig az ezzel járó káros követ­kezményeket elkerülhetnénk, ha lenne elég erős akaratunk és elha­tározásunk a rendszeres napi mozgáshoz, testedzéshez. Valljuk meg őszintén, nagyon elkényel- mesedtünk. Ma már rengeteg em­bernek van gépkocsija, azon jár­nak mindenhová; megszokták a kényelmet. Este pedig, amikor sétálhatnak, jön a tv-nézés, a ki­adós vacsora, a kényelmes fek­vés. Amikor már komolyan meg­betegedtek a mozgásszervek, mindent megtennének, hogy visz- szanyerjék rugalmasságukat, könnyed járásukat. A mozgásszervi betegek egy része emberkerülővé válik, han­gulatuk állandóan nyomott és le­tört. Tehetetlenek, fölöslegesnek érzik megukat, és hiúságukat is sérti kezük vagy lábuk elformátla- nodása. Vannak azonban bete­gek, akiknek életkedve dacol a be­tegséggel, és igyekeznek a gyógykezelés során jóvá tenni sokéves mulasztásukat. A beteg­ség gyógyulásának meggyorsítá­sát munkaterápiával segítik elő. Az elmondottakból kitűnik, mi­lyen óriási jelentősége van egész­ségünk szempontjából az állandó, rendszeres mozgásnak. Tehát, aki azt akarja, hogy sokáig rugalmas, mozgékony, egészséges marad­jon, egyetlenegy napot se enged­jen elmúlni anélkül, hogy ne tor­názzék, ne mozogjon vagy ne sé­táljon a szabad levegőn. Dr. BARTOS TIBOR lőtt hát. Ez az elváltozás eleinte a hátizomzat kiegyenesítésével, megfeszítésével kiegyenlíthető. Azonban ha erre időben nem gon­dolunk a rossz testtartás állandó­sul. A testtartási rendellenességek szempontjából legveszélyesebb az iskoláskor. Ezért gyakran kell ellenőriznünk gyermekünk testtar­tását. Nagyon fontos, hogy tornáz­zék és sportoljon, mert ezzel meg­előzhető a gerincferdülés. A későbbi években és idős kor­ban oly gyakori porckopásból ere­dő derékfájás gyógyításában is fontos szerepe van a tornagyakor­latoknak. Ennek legegyszerűbb formája a törzs laza előre-hátra hajlítása és a törzskörzés, vala­mint hanyatt fekvő helyzetben a láb nyújtott és behajlított mozga­tása. A rendszeres torna nemcsak a deréktáj izmait erősíti, hanem szívó és nyomó hatásával javítja a csigolyaközti prockorongok táp­lálását is és fokozza a tartószala­gok rugalmasságát. Az idült izületi gyulladásban szenvedők számára a mozgás és a nyugalmi helyzet helyes arányának megállapítása is szükséges. A túlzásba vitt moz­gás fellobbanthatja az ízületek gyulladását, a tartós tétlenség pe­dig megpecsételheti az izmok és ízületek sorsát. Mivel a betegség­hez hozzátartozik az állandó fáradságérzet, a beteg számára a kellő nyugalom feltétlenül szük­séges. Kezünk működéséhez is okvet­lenül szükségesek a tomagyakor- latok, mivel megakadályozzák az ízületek megmerevedését, fokoz­zák a kéz izmainak erejét és javít­ják a végtag szöveteinek vérkerin­gését. Nagyon jók a nyújtott újjal Megelőzni a megelőzhetöt Fogyasztói érdekeinket a korábbinál ma már jóval több jogszabály védi. Ezek egyebek között lehetővé teszik, hogy az előírt formában és határidőn belül eredményesen kifogá­soljuk az általunk vásárolt hibás, rossz minőségű gyárt­mányt. Indokolt esetekben vagy az árut cserélik ki jobbá, vagy visszakapjuk pénzünket. Ez a lehetőség is magyarázza, hogy az utóbbi években jelentősen megnőtt a reklamációk száma s azoknak többsége jogosnak bizonyult. Nem kis tételekről van szó. Az ellenőrző szervek statiszti­kai kimutatásai szerint 1981-ben csak az SZSZK Kereske­delmi Minisztériuma által irányított szervezeteknél a vásárlók által reklamált áru értéke meghaladta a 138 millió, a fogyasz­tási szövetkezetek esetében pedig a 23 millió koronát. Még meghökkentőbb, hogy maguk az állami kereskedelmi szer­vek ennél jóval nagyobb, mintegy 683 millió korona értékű hibás árut kifogásoltak a termelőknél. így sok volt például a kivédhetetlen kifogás, tiltakozás egyes hazai tévé- és rádiókészülékek, automata mosógépek és építőanyagok minősége ellen. Mivel jár az ilyesmi? Elsősorban jelentős népgazdasági kárral. Hiszen a reklamált selejtes gyártmányt ki kell cserélni vagy árengedménnyel kell értékesíteni, ami - mindent egybe­vetve - nem olcsó mulatság. Az eredményesen reklamáló vásárló ugyan nem veszít az ügyleten, de számolnunk kell azzal, hogy egyesek csak megkésve veszik észre a rejtett hibát. Meg azzal is, hogy főleg az olcsóbb cikkeknél a káro­sultak egy része az idegeit kímélve, vagy más oknál fogva - bosszús legyintéssel intézi el kellemetlen tapasztalatát. Persze ez mit sem változtat azon, hogy az ilyen és az ehhez hasonló, nem egyszer ismétlődő sanyarú tapasztalatoknak van hangulati következménye is. Vannak akik csak a terme­lőt, a boltost marasztalják el, de akadnak olyanok is akik hajlamosak az ilyen visszás jelenségeket általában a szocia­lista kereskedelem, mi több, rendszerünk számlájára írni. Ezért sem, sőt elsősorban éppen ezért nem rekedhetünk meg a tények egyszerű megállapításánál. Az alapvető meg­előzésre kell az eddiginél öszehasonlíthatatlanul lelkiismere­tesebben, felelősségteljesebben és következetesebben töre­kedni. Hogy miképp? A megoldás kulcsát a termelésben kell keresnünk. Hiszen kézenfekvő, hogy annál kevesebb lesz a reklamált vagy a bosszankodva átvett és használt hibás áru, minél kevesebb kerül ki a termelő üzemekből. S noha e tekintetben még nem olyan közeli a várva várt fordulat, reményt keltő tényként könyvelhetjük el, hogy az intenzív gazdaságfejlesztés olyan stratégiai követelmény, amelyet nem szabad és ha valóban töretlen fejlődést kívánunk, nem is lehet egyszerűen „taccsra játszani“. Más szóval, folyama­tosan növekszik majd az anyagi és az erkölcsi érdekeltség abban, hogy a termelők necsak és esetenként ne elsősorban a mennyiségre összpontosítsanak, hanem a nagyobb fokú hatékonyságra és a jobb minőségre. Ezt a törekvést kell támogatni a szigorúbb és elvszerűbb üzemi minőségellenőr­zésnek, amelynek lehetőségeit ideje lenne gyorsabban összehangolni a társadalmi igénnyel. A kereskedelem részéről pedig a megelőzés legcélraveze­tőbb módja a termelőktől az igényesebb áruátvétel. E tekin­tetben is tapasztalható fejlődés, noha főleg a hiánycikkek bonyolítják és nehezítik a kereskedelem függő viszonyát a termeléstől. Éppen ezért - a megelőzést túlmenően - továbbra is fontosak a különféle utólagos ellenőrzések. Ezek azonban csak akkor lendíthetnek nagyobbat ezen a területen is az állami fegyelem megtartásán, ha a gyakori elnézés, mente- getés, sőt palástolás helyébe mindig és mindenütt a szigorú anyagi és egyéb felelösségrevonás lép. GÁLY IVÁN Különleges gonddal vizsgálják a tejet a Hradec Králové-i Tejfeldolgozó Vállalat opočnói üzemében. Nem csoda, ugyanis az itt készült termékek nagy részét a legkisebbek fogyasztják. Tavaly 4 ezer tonna gyermektáp­szert - Sunart, Sunarkát, Laktont, Relaktont, Evikót és Feminart - gyár­tottak. A felvételen Jana Kadidlová a Feminar tápszert csomagolja (František Tóth felvétele - ČTK) ÚJ SZÚ 4 1983. II. 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom