Új Szó, 1983. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-24 / 46. szám, csütörtök

inak megítélésében természetesen felhasz- skolákban szerzett tapasztalatainkat, ák tartalmi átépítésével, valamint a gimnázi- özépiskolák megújított tananyagának kísér- vel egyidejűleg megkülönböztetett figyelmet szakmunkásképző iskoláknak. A jövőben sképzókben ifjúságunk 60 százaléka fog eleget tízéves tankötelezettségének. Szük- juk hangsúlyozni, hogy az ifjúmunkások .'szítése, jó szakemberekké képzése, okta- nűszaki és szervezési feltételeinek megte- lalmi ügy. ép februári győzelme népeink történetében emtette a nemzetiségi oktatásügy létrejötté- os kiépítésének a feltételeit. Ha a magyar jellembeli tulajdonságaik is kívánnivalót hagynak maguk után. Nyugtalanít bennünket, hogy ifjúságunk egy részé­nek tevékenysége nem mindig egyeztethető össze társa­dalmi eszményeinkkel. Tartalékaink vannak a munkára nevelésben is. S jóllehet évente konkrét intézkedéseket teszünk a tanulók pályairányításának javítására, ennek ellenére a jelenlegi helyzettel nem vagyunk megelégedve, a középiskolák és a felsőoktatási intézmények iránti érdek­lődés aránytalan és gyakran nem felel meg a társadalom szükségleteinek. A jó előmenetelű fiúk közül még mindig kevesen mennek gimnáziumba. A szlovák és a magyar nemzetiségű lányok egyaránt nagy százalékban jelentkez­nek az óvónői és a közgazdasági szakközépiskolákba, aránytalanul nagy az érdeklődés a társadalomtudományi egyetemek iránt, a magyar anyanyelvű diákok nem ‘sadalmunk gazdagsága - űveltségünk függvénye rta: Marta Vlačihová, az SZSZK oktatási miniszterhelyettese iskolák hálózata kiépítésének 35 éves ékeljük, tisztelettel kell szólnunk Csehszlo- sta Pártjáról, mert elvszerű, marxista-leni- /al azonos feltételeket és lehetőségeket izetiségek számára is a társadalmi szük- gfelelő műveltség megszerzéséhez. anítási nyelvű iskolák a csehszlovák okta- Bzer szerves részei. A magyar nemzetiségű zlovák tanítási nyelvű iskolákkal egyenér- es nevelést nyújtanak. A párt oktatáspoliti- a magyar tanítási nyelvű iskolák is sikere- Dvább emelkedik pedagógusaik szakmai és sége. Értékeljük lelkesedésüket, mellyel váltjak valóra az új oktató-nevelő progra- s az iskolák zömének az a törekvése, hogy műveltséggel vértezzék fel, mely lehetővé es továbbtanulásukat valamennyi iskolatí- a szakképzettség megszerzése után jyobb mértékben alkotó módon és aktívan ssanak a termelési feladatok megoldá- an alkalmazhassák a gyakorlatban a tudo- ínika eredményeit, s részt vehessenek az a közéletben. ikeljük ezeket a helyes törekvéseket, de r tanítási nyelvű iskolákban éppúgy, mint 5i nyelvűekben is még fogyatékosságok és ik. Az alap- és középiskolában nem min- ítja el az előírt tananyagot. Végzős növen- zének szocialista erkölcsi meggyőződése, eléggé érdeklődnek az ún. monotípusú szakközépiskolák, a kassai (Košice) Műszaki Főiskola, a žilinai Közlekedési Főiskola, és általában a műszaki pályák iránt. E helyzetre azért is hívjuk fel a figyelmet, mert bár az alap- és középiskolások már átadták jelentkezési lapjaikat, eredeti elképzeléseik még mindig módosíthatók. Döntésük meg­változtatható úgy, hogy az összhangban legyen egyéni adottságaikkal épp úgy, mint a társadalom igényeivel. A tanulók túlterhelésével kapcsolatos szülői jelzések nem csupán az oktatás vezető dolgozóit foglalkoztatják, hanem a pedagógusokat is. Fontos, hogy hatékonyan használják ki a tanítási órát, közérthetően magyarázzák meg a társadalom- és természettudományi, a műszaki ismereteket s ezek társadalmi összefüggéseit. F elelősségünk teljes tudatában értékeljük s ítéljük meg szocialista oktatásügyünknek 1948 februárja óta megtett útját. Joggal büszkék vagyunk rá. Ám ismételten tudatosítjuk, hogy művelt, a szocializmus ügyének odaadó egyének nevelése, akik a társadalom érdekeivel nemcsak azonosulnak, hanem készek minden erejüket szolgálatába állítani is - rendkívül igényes, de megtisztelő feladat. A párt XVI. kongresszusán Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársaságunk elnöke ezt így fogalmazta meg: Nagyon fontos, hogy a középiskolákat és felsőoktatási intézményeket szakmailag és politikailag jól felkészült fiatalok hagyják el, akik képesek alkalmazni a tudomány és a technika eredményeit, a haladás ügye mellett kötelezik el magukat, hiszen ez hazánk fejlődésének feltétele. A műveltségben rejlik társadalmunk gazdagsága, s ezt még jobban ki kell használnunk. Fegyelmezetten és kötelességtudóan Három évtized a népi milícia soraiban Alig három hónap vá­lasztja el a nyugdíjkorha­tártól, de a kérdésre, hogy mit csinál majd a kiérde­melt pihenés napjaiban, mégsem tud pontos választ adni. Nem érzi, hogy fáradt lenne, vagy az eddigieknél több pihenést igényelne szervezete, (gy ez idáig a nyugdíjas napok „menet­rendjének“ összeállítására sem kerített időt. De ha egyszer majd mégis sor ke­rül rá, hát marad a kis kert, ahol munka után most is szívesen tölti el a szabad órákat, és természetesen az immár három évtizede tartó szolgálat a népi milí­cia soraiban. Mert az a gondolat, hogy tartalékos állományba vonuljon, még csak meg sem fordult fe­jében.- A háború után rövid ideig a posta alkalmazottja voltam, aztán bányában dolgoztam, majd 1952-ben hazajöttem, és azóta is itt élek. Ugyanazon a helyen dolgozom, mindössze any- nyi különbséggel, hogy a traktorról átnyergeltem ide, a pótalkatrészraktárba - mondja Uhrovics Lajos, miközben határozott sza­vaival, beszédével, s ener­gikus mozdulataival csak megerősíti a korábban hal­lottakat. Körülvezet a raktárban, mutatja a magasan sorjázó alkatrészekkel megrakott polcokat. Két kollégájával milliós értékek gondozója, őre, hiszen kenyéradója, az Agrokomplex nagymegyeri (Calovo) üzeme több ezer hektár gazdája, s a gépek­hez, berendezésekhez kell az alkatrész tartalék. Sze­ret itt dolgozni, azt pedig, hogy esetenként munkaidő után, vagy szombaton, va­sárnap is behívják, mert Uhrovics Lajos, a népi milí­cia tagja (A szerző felvétele) kell a sürgős javításhoz az alkatrész, természetesnek tartja.- Mindig úgy igyekez­tem, hogy feletteseim elé­gedettek legyenek mun­kámmal, s azok se csalód­janak bennem, akik még idejövetelem évében meg­szavazták felvételemet a pártba, majd röviddel azután elfogadták jelentke­zésemet, s bevettek a népi milícia soraiba. Kérelmében, elhatározá­sában nagy szerepet ját­szott a szülői példa és az elmúlt évek eseményei, hi­szen azt látta megvalósulni, azt kapta meg a dolgozó nép, amiért kommunista édesapja harcolt, s amit őrizni, védeni kellett. A három évtized alatt voltak nehezebb és köny- nyebb időszakok, de a fel­adatot, amivel megbízták, mindig vállalta és teljesítet­te. Az emlékezetes csalló­közi árvíz idején épp úgy, mint három évvel később, amikor az 1948-as eszmék kerültek veszélybe. De ott ült a gépkocsi fülkéjében akkor is, s nem számolta a kormánykerék mellett el­töltött órákat, amikor a vi­déken elterjedt fertőző ál­latbetegséget kellett lokali­zálni. S ha úgy kívánná a helyzet, hogy ismét mentsen értéket, vagyont, szocialista vívmányt, hat­vanévesen is beállna a sorba.- A szocialista eszme terjesztése, védése, a sze­mélyes példamutatás a mi- licista mindenkori feladata. E kötelességemet teljesí­tem akkor is, amikor becsü­letesen elvégzem munká­mat, s vállalom a vele járó többletfeladatokat, ünnep­ségek, felvonulások alkal­mával részt veszek a szer­vezésben, teljesítem a ki­képzési feladatokat, kive­szem részem a társadalmi munkából, mint például üzemegységünk lőterének építéséből, vagy aratás idején éjszakai felügyelő szolgálatot vállalok. De úgy érzem, hogy akkor is es­küm szellemében cselek­szem, amikor elmegyek az iskolások közé, hogy be­szélgessek velük a milícia feladatairól, elmondjam, mit s miért csinálunk. A gyerekek érdeklődése, megértő szavaik talán a legnagyobb elismerése munkánknak, főleg amikor búcsúzóul kijelentik: úgy igyekeznek majd, hogy egykor ők is közénk állhas­sanak.- Örülök a népi milícia soraiban végzett munkáért kapott kitüntetéseimnek, de legalább annyira fontos számomra, hogy vannak fiatalok akik ezt folytatják, a nyomdokainkba lépnek. Úgy ahogy fia is, aki ott dolgozik a műhelyben és szintén a népi milícia tag­ja. EGRI FERENC 3 Februárja és a csehszlovák-magyar kapcsolatok fejlődése zövetségét támogatják mint Franciaországét, az olvaáók- akarta kelteni, mintha a nem­iről lenne szó. A Szabad Nép ia£+ÍÄp már 1948 januárjában idásnak nevezte a demokrati- ülpolitikai irányvonal ellen. Ďvetségi szerződés megköté- i a csehszlovák és a magyar iek újabb bizonyítéka volt. nunisták a Rudé právóban yar népi demokrácia legna- rezték. A néppárt napilapja izovjetellenes és magyarelle- íentálta ezt az eseményt. ott szakaszában a csehszlo- táknak elsősorban a belpoliti- figyelembe venniük. 1947 >elpolitikai válság megoldása islat a vitás csehszlovák-ma- dására ürügyül szolgált volna nacionalista támadásokhoz, sehszlovákiával való kapcso- ása kétségtelenül segítséget ar kommunistáknak a hatalmi goldásáért folytatott politikai a csehszlovákiai feszült bel- ikadályozta, hogy az egyre íos csehszlovák és magyar területen a két ország viszo- nagyarországi 1947—48. évi i a csehszlovákiai Februárnak a csehszlovák-magyar kap- : megoldásában, lehetővé tet- )kozatosan kialakított pozitív ztését. Nem véletlen, hogy ott érdeklődést keltett a ma- , az összes politikai párt napi- aptak az események. i években sem csak a hivata- i a Csehszlovákia és Magyar- 1. 1945-töl országaink között nylag élénk kapcsolatok ala- ;ebb a csehszlovák és a ma- együttmüködése volt. A For- }ti Mozgalom és a magyar lom baráti kapcsolatait szilár­dította az a tény is, hogy a Szakszervezeti Világszö­vetség Végrehajtó Bizottságában Antonín Zápo- tocký, a Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke képviselte a közép-európai államokat, köz­tük Magyarországot is. 1946 áprilisában a szak- szervezetek országos kongresszusán magyar kül­döttség is részt vett. A prágai központi szakszerve­zeti hetilap közölte a magyar küldöttség vezetőjé­nek arcképét és beszédének egy részét. A Társa­dalmi Szemle, a Magyar Kommunista Párt elméleti folyóirata kommentálta a csehszlovák szakszerve­zetek kongresszusát. A csehszlovák és a magyar fiatalok között 1946 augusztusában kezdtek kialakulni a kapcsolatok, amikor magyar küldöttség is részt vett Prágában a Nemzetközi Diákszövetség alakuló kongresszu­sán. 1947-ben az első világifjúsági találkozóra Prá­gába több mint 300 tagú magyar küldöttség érke­zett. A csehszlovák-magyar kapcsolatok nyílt kér­dései a hivatalos dokumentumok szerint mégis bizonyos akadályokat jelentettek fiataljaink kapcso­lataiban. A szakszervezetek, az ifjúsági mozgalom vagy más tömegszervezetek képviselőinek találko­zásai a csehszlovákiai vagy magyarországi rendez­vényeken lehetőséget nyújtottak azonban az előíté­letek, a kölcsönös bizalmatlanság fokozatos kikü­szöbölésére, abban a helyzetben, amikor a közel­múlt tapasztalatai fokozták a széles néptömegek nemzeti túlérzékenységét. A csehszlovák-magyar kapcsolatok megválto­zását Február közvetlen hatására bizonyítot­ta 1948 márciusában a hivatalos csehszlovák kül­döttség részvétele a magyar parlamentnek az 1948-as forradalom 100. évfordulója alkalmából megtartott ünnepi ülésén. Zdének Fierlinger beszé­dét, Klement Gottwald miniszterelnök üdvözlő leve­lét a két országban végbement belpolitikai változá­sok jellemezték, melyek feltételei voltak a közele­désnek s ez az együttműködés megszilárdítására kifejtett törekvések elmélyítéséhez vezetett. Ma­gyarországon a józan és realista szavak kedvező visszhangot keltettek. A többi külföldi küldöttség között a csehszlovákiai küldöttséget is meghívták Budapestre 1948 júniusában a Magyar Kommunis­ta Párt és a Szociáldemokrata Párt egyesülő kong­resszusára. A CSKP képviselője kiemelte a két ország politikai rendszerének hasonlóságát és az ebből eredő közös törekvéseket. Az újonnan alakult Magyar Dolgozók Pártjának képviselőit biztosította afelől, hogy a két fél által tanúsított jó szándék lehetővé teszi az addigi nehézségek kiküszöbölését és »egyúttal a jószomszédi és baráti kapcsolatok kialakítását is. Miután Klement Gottwaldot választották meg a Csehszlovák Köztársaság elnökévé, Antonín Zá- potocký lett a kormány elnöke. Már 1948 júniusá­ban a kormánynyilatkozatban reményét fejezte ki, hogy sikerül megoldani az alapvető politikai problé­mákat, amelyek akadályozzák a megértést Magyar- országgal. A magyar sajtó figyelemmel kísérte a csehszlovák államférfiak baráti nyilatkozatait. Gottwald elnök 1948 júliusában Devínben mondott beszédéből kiemelte azokat a részeket, amelyek a csehszlovák-magyar kapcsolatok kedvező távla­taival foglalkoztak. Annak a ténynek, hogy Szaka- sits Árpád, magyar elnök 1948 augusztusában Csehországban gyógykezeltette magát, sajtónk nagy figyelmet szentelt. A bratislavai Pravda közöl­te tudósítója beszélgetését a magyar elnökkel Bu­dapestre való hazatérte után. Cse'hszlovákiai ta­pasztalatai közül megemlítette az egyszerű állam­polgárok rokonszenvét a népi Magyarország iránt és meggyőződését fejezte ki, hogy a csehszlovák -magyar közeledés és barátság nemcsak az állam­férfiak ügye lesz, hanem a két ország dolgozóinak igaz barátságáról lesz szó. A csehszlovák és a magyar államférfiak baráti megnyilatkozásait javaslatok, rendeletek és törvé­nyek követték, melyekben a vitás kérdések megol­dásának óhaja fokozatosan törvényes formát öltött. A legvitatottabb kérdést jogilag csak 1948 októberé­ben oldották meg, a magyar nemzetiségű lakosok állampolgárságáról szóló törvény elfogadásával, de a csehszlovák-magyar kapcsolatok nemzetközi szinten is kifejezett új fejezete 1948 februárjával kezdődött meg. ^Qehszlovákia és Magyarország külpolitikai V-/0 mérlegeléseit az a tudat jellemezte, hogy felújul a német imperializmus veszélye. A Szovjet­unió és az európai népi demokratikus államok külügyminisztereinek 1948 júniusában megtartott varsói tanácskozása, amely a német kérdéssel foglalkozott, ismételten érdekazonosságukat tanú­sította. A tanácskozás fontos és pozitív eredménye volt, hogy a résztvevő államok képviselői kicserél­hették nézeteiket. A csehszlovák politikusok nyilat­kozataikban kiemelték meggyőződésüket, hogy Csehszlovákia és Magyarország között nincs olyan vitás kérdés, melyet nem lehetne megoldani. 1948-ban júliusban-augusztusban Belgrádban a Dunáról rendezett nemzetközi tanácskozáson a csehszlovák küldöttség tagja közös csehszlovák -magyar kiegészítő javaslatot terjesztett elő a szov­jet szerződésjavaslathoz. A csehszlovák -magyar határ szakaszán a Duna hajózási és szabályozási feltételeire vonatkozó kiegészítést az aláírt szerződés kiegészítéseként fogadták el. 1948 október végén Prágában tárgyalások kez­dődtek az új csehszlovák-magyar kereskedelmi egyezményről. Csehszlovákiában 1948 áprilisától törvényesítve volt a külkereskedelem állami mono­póliuma. 1948 derekán Magyarországon is csak­nem az egész külkereskedelmet az állam tartotta a kezében, ami lehetővé tette, hogy a kereskedelmi kapcsolatainkat magasabb szintre emeljük. Az 1948. november 1-től 1953. december 31-ig érvé­nyes árucsereforgalmi-megállapodás volt az első hosszú lejáratú csehszlovák-magyar kereskedelmi szerződés 1945 óta. 1948 decemberében Vladimír Clementis külügy­miniszter a Nemzegyűlés külügyi bizottságában megállapíthatta, hogy a háborút közvetlenül követő időszaktól eltérően, amikor a csehszlovák külpoliti­ka kedvező feltételeit elsősorban a szövetséges Szovjetunióval való szomszédságunk teremtette meg, most már nagy területen a baráti Lengyel- országgal vagyunk szomszédosak és az ellenséges Magyarországból baráti állam lett. A csehszlovák külügyminiszter továbbá hangsúlyozta, a szomszé­dos Magyarország politikai fejlődése valamint a ha­zai fejlemények következtében 1948 megteremtette a lehetőségeket, hogy felszámoljuk országaink kö­zött a vitás kérdéseket. Államainknak a múltbeli számos vita és a látszólag különböző sors ellenére közösek az érdekei. „Ezért ma már semmi sem áll útjában, hogy a következő évben módosítsuk majd fejlesszük nemcsak a már ma is jó gazdasági kapcsolatainkat, hanem a politikai és kulturális kapcsolatokat is.“ K ölcsönös kapcsolataink fejlődésében jelentős határkő volt Csehszlovákia és Magyaror­szág 1949. április 16-án aláírt barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződése. Dr. DAGMAR ČIERNA-LANTAYOVÁ kandidátus, A Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa

Next

/
Oldalképek
Tartalom