Új Szó, 1983. február (36. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-16 / 39. szám, szerda

I Egységes cselekvés, szilárd pártfegyelem KOMMENTÁLJUK A termelés valamennyi ágaza­tában előbbre kell lépni, javítani a gazdálkodás és a pártmunka hatékonyságát. Tömören fogal­mazva ezekre a kérdésekre össz­pontosították a figyelmüket évzáró párttaggyűlésükön a Nyitraivánkai (Ivanka pri Nitre) Virágzás Efsz kommunistái, akik nagy felelős­séggel értékelték tevékenysé­güket. A beszámoló, amelyet Anton Dano, az alapszervezeti pártbi­zottság elnöke terjesztett a tag­gyűlés elé, mindenki számára ért­hetően körvonalazta az eredmé­nyeket és az előrehaladást gátló fogyatékosságokat. Jó gazda módjára- Noha az elmúlt gazdasági év a külső és a belső tényezők hatá­sára nehéz, küzdelmes esztendő volt, az erőfeszítés, az előrelátás, a szorgalom, a tervszerű munka végül mégis eredményt hozott. Tavaly az aszályos időjárás 1307 t gabonával, 401 t szemes kukori­cával, 884 t évelő takarmánnyal érezhetően „megvámolta“ termé­sünket, az előző évihez viszonyít­va mégis 1 millió 484 ezer koroná­val növekedett a mezőgazdasági bruttó termelés értéke, s 611 ezer koronával teljesítettük túl a terve­zett nyereségünket. Köszönhető ez annak, hogy a szövetkezet párt- és gazdasági vezetése idejé­ben megtette a szükséges intéz­kedéseket, amelyekhez szorosan kapcsolódott a szövetkezet tagsá­gának megértése, cselekvő támo­gatása, nem utolsósorban a szo­cialista munkabrigádoknak a NOSZF 65. évfordulója tisztele­tére kibontakoztatott versenymoz­galma. Ez a verseny eredménye­sen mozgósította az üzemági kol­lektívákat feladataik teljesítésére. Ma a szövetkezetet a járás élenjáró mezőgazdasági nagyüze­mei között tartják számon, s eb­ben jelentős részük van a kommu­nistáknak, akik elsősorban a tö­megeket megnyerő példamutatá­sukkal, a korszerű termelési eljá­rások meghonosításával szerez­tek megbecsülést és érdemeket. A közös gazdaságban az eddigi mennyiségi szemlélet helyett egy­re inkább előtérbe kerül a jobb minőségre, a gazdaságosabb ter­melésre való törekvés. Ahhoz azonban, hogy ezt a folyamatot a gyakorlatban megvalósíthassák, a párttagoknak fejleszteniük kell szakmai és politikai tudásukat. Je­lenleg a 106 párttag közül nyolc- vanheten vesznek részt a pártok­tatásban, s rajtyk kívül még 10 pártonkívüli is. A megalapozott politikai tudás eredményeként a kommunisták jelentős többsége meggyőződéssel teljesíti azokat a feladatokat, amelyek a XVI. kongresszus határozatainak meg­valósításából és a párt tömegkap­csolatainak erősítéséből hárulnak rájuk. Ezzel összefüggésben fejtette ki véleményét Kónya Miklós segéd- zootechnikus, aki a növekvő politi­kai tudás és az üzemág eredmé­nyei között vont párhuzamot.- Persze látványos sikerekkel nem dicsekedhetünk - mondotta. - De maradék nélkül eleget tet­tünk az elvárásoknak, s a tavalyi szűkösebb esztendő állattenyész­tésünk jövedelmezőségében nem okozott nagyobb megtorpanást. A fajlagos erőtakarmány-felhasz- nálás az érvényes normatíván be­lül mozog, a Milkovicová Mária vezette héttagú szocialista fejöbri- gád ennek ellenére átlagosan 11,83 liter tejet fej ki tehenenként, s ehhez viszonyítva jók a borjúel­választás, a sertéshizlalás ered­ményei is. Természetesen az idei igényesebb tervek teljesítéséhez is biztosítottuk a feltételeket. De erről a kérdésről Jozef Lu- kác, az üzemgazdász beszélt részletesebben. Kifejtette, hogy az új szabályozórendszer figyelem- bevételével elkészített idei tervük megvalósítása a termeléssel és gazdálkodással szemben egy­aránt szigorú követelményeket tá­maszt. Csupán az állattenyésztési ágazatnak 105 tonna hússal, 240 ezer liter tejjel többet kell termel­nie, ugyanakkor a növényter­mesztésben is pótolni kell a ter­méskieséseket. Sok még a teendő Az üzemgazdász a továbbiak­ban hangsúlyozta, hogy az idei feszítettebb terveket kevesebb anyag- és költségráfordítással, üzemanyag- és energia felhasz­nálásával kell a szövetkezet tag­jainak biztosítaniuk. Tavaly ezen a téren sikerült 135 liter gázolajat és 15 ezer kWó villanyáramot megtakarítaniuk. Ezzel nem elé­gedhetnek meg, mert vannak más, eddig még kihasználatlan le­hetőségeik is. Gondolunk itt első­sorban a termőföld és a termelő-, valamint a gépi kapacitások ész­szerűbb kihasználására, az állat- tenyésztési ágazatokban a szapo­rulati és a hozammutatók állandó és tervszerű javítására, a fajlagos költségek - ezen belül a takar­mányköltségek - további csök­kentésére. Érzik felelősségük súlyát A közös gazdálkodás gépeinek értéke jóval felülmúlja a 22 millió koronát. A szakágazat dolgozói közül Peter Pálka arról számolt be a taggyűlésen, hogy a traktorosok, javítók, gépkocsivezetők jól gaz­dálkodjanak a rájuk bízott vagyon­nal. Bár év közben a pótalkatrész­hiány sokszor megkeserítette éle­tüket, minden gépet csatasorba állíthattak a csúcsmunkák elvég­zésére. Fő feladatukat azonban az alapvető tevékenység, az állatte­nyésztés és a növénytermesztés fejlesztésére irányították. Természetesen az évzáró tag­gyűlésen nem minden területről adhattak egyértelműen csak jó eredményekről számot. Minden ágazatban vannak kisebb-na- gyobb fogyatékosságok, ered­ménytelenségek és bírálni való mulasztások. Nagy pozitívuma a tanácskozásnak, hogy ezeket mind nyíltan szóvá tették. Egyön­tetű nézet alakult ki abban is, hogy jóllehet, az alapszervezeti munka javult, rendszeresebbé vált a párt­élet és a pártcsoportok vezetői a megítélésben csak akkor lehet­nek reálisak, ha munkájuk gyenge oldalait is látják. Nagy kár, hogy ezekre a beszámoló sem mutatott rá névre szólóan. Egyébként köztudomású, hogy az alapszervezet és a szövetkezet eredményeihez nem minden párt­tag járult hozzá egyenlő mérték­ben, többen alapvető pártmegbí­zatásaikat sem teljesítették. Még mindig kevés azoknak a száma, akik felvilágosító munkát végez­nek, agitálnak környezetükben, holott bátorítani, felkarolni a kez­deményezéseket a kommunisták fontos politikai kötelessége. Az évzáró taggyűlés zárszavá­ban Dano elvtárs, a pártelnök nem véletlenül hangsúlyozta: „El kell mennünk a szövetkezet minden tagjához - úgy is mint agitátorok­nak, úgy is mint szervezőknek és úgy is mint propagandistáknak. Olyan közszellem elérésére kell törekednünk, hogy minden párt­tag, szövetkezeti dolgozó ismerje a közös gazdálkodás fejlesztésé­nek mai problémáit, lássa a hét­köznapok küzdelmeit, tudatosan és ereje teljéből munkálkodjon a szövetkezet jó hírnevének öreg­bítéséért.“ szom BATH AMBRUS Lendítő erő Műszaki fejlesztés. Napjainkban népgazdaságunk vala­mennyi területén a legtöbbet hangsúlyozott feladatkörök egyike. Nem hiába, hisz hovatovább a továbblépés alfája és ómegája, pótolhatatlan fontosságú lendítő ereje lesz. Lassan ismét magára találó építőiparunkban meg kimondottan megnő a szerepe az elkövetkező időszakban. Közismert, hogy az építőipar döntő feladata ebben az ötéves tervidőszakban: a források alapos megcsappanása (egyrészt a beruházások visszafogása, másrészt a tüzelő­anyag, energia, motorolaj, fémek és más alapanyagok kere­teinek csökkentése) ellenére megoldást találni a folyamatos termelésre. S ez a tudományos-műszaki fejlesztés, de ugyan­úgy a termelés valamennyi szakaszát érintő átfogó takaré­kossági intézkedések érvényesítése nélkül aligha sikerülhet. Ilyen feltételek között az építőiparra ráadásul a teljesítmény növelése is vár. Kiváltképp fontos lesz a tételes feladatok teljesítése és az építkezési idő lerövidítése. Mindezekkel már számol viszont a reszort egységes műszaki politikája, mely az SZSZK és a CSSZK Építőipari Minisztériumának közös munkaprogramjaként látott napvilágot. Ebből kiolvasható, hogy a fő irányvonal megvalósítása az épületek használati értékének növeléséhez és minőségének javításához, a beru­házás-, valamint devizaigényesség csökkentéséhez ve­zethet. A műszaki fejlesztés aránya építőiparunk teljesítményében továbbra is döntő mértékű marad, még akkor is, ha a beszű­külő beruházási lehetőségek miatt a 6. ötéves tervidőszak­hoz képest a ráfordítások növelésével nem számolhatunk. Éppen ezért kell törekedni arra, hogy a már jól bevált megoldások mind több helyen gyakorlati alkalmazást nyerje­nek, s előtérbe kerüljenek a hatékonyság fokozását és a jobb eredmények elérését elősegítő, régebben már alkalmazott, de ma úgyszintén hasznos intézkedések. A gyakorlat a műszaki fejlesztés eredményeit csak akkor teheti magáévá, ha megvan a reszort irányítását végző alakulatok között valamennyi szinten a kölcsönös együttmű­ködés. Mert éppen az építőipar legnagyobb kihasználatlan tartalékai - a termelésben, az irányításban és szervezésben, a munkaidő kihasználásában a dolgozók optimális eredményekre ösztönzésében - hatnak fékezőleg a műszaki fejlesztés eredményeinek megvalósítására. A cél érdekében elmélyítésre szorul a gazdasági vezetés és a társadalmi szervezetek közti együttműködés is, mely átsegítheti több intézkedés végrehajtását a kezdeti akadályokon. Hatékony a csoportmunka, mert a komplex racionalizációs brigádok vagy a szocialista munkabrigádok tagjainak összefogása sok esetben beruházás nélkül is hasznot hozhat. A 7. ötéves tervidőszakra kidolgozott műszaki politika vég­rehajtási programja magába foglalja a műszaki fejlesztés és az ésszerűsítési intézkedések potenciális lehetőségét; olyan komplexum, amelyre fokozatosan ráirányítják majd a dolgo­zók figyelmét. Hogy a maga posztján mindenki ismerje saját lehetőségeit, s az alapelvekhez igazodva válaszolhasson a műszaki fejlesztést kiemelő kor kihívására. J. MÉSZÁROS KÁROLY Nálunk a közösség a mérvadó Példamutatóan a munkában és a milíciaegységben Az ötvenes években a fiatalok tízezrei kapcsolódtak be a szociá- lizmus építésébe, az ipar fej­lesztésébe. Tudott lelkesedni az akkori ifjúság, nem kis feladatokat oldott meg, élen járt a falu szociali­zálásában, az iparfejlesztésben, a kulturális tevékenységben. Ehhez a korosztályhoz tartozott Kiss István is, aki Királyhelmec (Kráľovský Chlmec) mellől, Véká­ról került a gömöri hegyek közé. Ennek a vidéknek mély és erős munkásmozgalmi gyökerei voltak. A fogékony fiatalember hamar megismerkedett a munkásosztály harcával, céljaival s magáénak vallotta azokat. Bányásziskolába került, vájár lett. 1956-tól párttag, s ugyanakkor már érdeklődött a milícia iránt is, részt vett a gya­korlatokon, becsülettel vállalta a nem könnyű szolgálatot. Ettől az időtől kezdve hűséges katonája a pártnak Kiss István, becsülettel helytáll mindenütt, akár csákány, fegyver, vagy toll van a kezében. A bányász munká­ja nem könnyű s emellett még különböző társadalmi munkát is végezni, teljes embert, az eszmé­ben tántoríthatatlanul bízó harcost követel. Kiss István munkahelyén Máriabányán 1964-töl tölti be a pártelnöki funkciót.- Máriabányának kétszáz dol­gozója van s ennek mintegy egy- harmada párttag. Erős a pártszer­vezetünk. Azért mondtam beszél­getésünk elején, hogy magamról nem mondhatok semmit, mert ná­lunk a közösség a mérvadó, egy harcos nem harcos, akár tervtelje­sítésről, akár pártmunkáról vagy munkásőri szolgálatról legyen is szó. Nem a szavak, hanem a tet­tek bizonyítanak. Nálunk kemény a norma, de tervünket évtizedek óta minden évben száz százalé­kon felül teljesítjük. Ez vonatkozik a társadalmi munkára is. Legfon­tosabb a munkához való hozzáál­lás. Nálunk nem lehet azt monda­ni, hogy: fogjuk meg és vigyétek. Aki így gondolkodna, az nem so­káig maradna meg közöttünk. Mindenkinek megvan a maga fela­data s azt köteles hiánytalanul teljesíteni. Visszatérve egységünkre, mely járásunk egyik legnagyobb és leg­eredményesebb egységei közé tartozik, 1948 sorsdöntő napjaiban alakult, az elsők között Szlovákia területén. Azóta egységünk szám­ban, politikai fejlettségben s harc­készségben sokat fejlődött, erősö­dött. Hosszú évek során alakult ki és kovácsolódott valódi bajtársi közösséggé. Az egység minden tagja a legjobb munkaeredménye- 'ket éri el, a tervteljesítésben élen jár, sokan közülünk új termelési rekordokat állítottak föl. Az elisme­rések és kitüntetések sokasága is ezt bizonyítja, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy minél többet és jobbat adjunk népgazdaságunk­nak. Természetes, hogy egysé­günk tagjai a legjobb dolgozók, a legaktívabb párttagok köréből kerülnek ki.- Milyen az utánpótlás?- Utánpótlási gondjaink nincse­nek. Nem könnyű az egységbe bekerülni, ahhoz bizonyítani kell minden téren. Ha elhangzik, hogy ,,megyünk", akkor percnyi pon­tossággal mindenki elindul, akár gyakorlatról, szalmagyüjtésről, fa­ültetésről, zöldségásásról legyen is szó. Különösen a mezőgazda­ságnak igyekszünk segíteni, hi­szen a begyűjtések idején elkel a munkáskéz. Ezek az emberek a föld alatt végzett munkájukon kívül politikai és szakmai továbbképzéseken, kemény és hosszú gyakorlatokon vesznek részt, szabad idejüket ál­dozzák föl azért, mert meggyőző­désük, a szocializmusba, kommu­nizmusba vetett hitük ezt paran­csolja.- Gyakran hívnak meg ünnepé­lyekre különböző iskolákba - mondja Kiss István. - Nagyon szívesen megyek a fiatalok közé. Beszélek nekik munkánkról, fela­datainkról. Ismerjék meg a milíci- át, tudják meg ők is, hogy a mun­kásőr a párt katonája, aki tud dol­gozni, ha kell tud harcolni, olyan fegyveres testület tagja, melybe•§ a párt sohasem csalódhat. FECSÓ PÁL Tél a Kís-Dunán Gyökeres György felvétele ÚJ SZÚ 4 1983. II. 16.

Next

/
Oldalképek
Tartalom