Új Szó, 1983. február (36. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-16 / 39. szám, szerda
I Egységes cselekvés, szilárd pártfegyelem KOMMENTÁLJUK A termelés valamennyi ágazatában előbbre kell lépni, javítani a gazdálkodás és a pártmunka hatékonyságát. Tömören fogalmazva ezekre a kérdésekre összpontosították a figyelmüket évzáró párttaggyűlésükön a Nyitraivánkai (Ivanka pri Nitre) Virágzás Efsz kommunistái, akik nagy felelősséggel értékelték tevékenységüket. A beszámoló, amelyet Anton Dano, az alapszervezeti pártbizottság elnöke terjesztett a taggyűlés elé, mindenki számára érthetően körvonalazta az eredményeket és az előrehaladást gátló fogyatékosságokat. Jó gazda módjára- Noha az elmúlt gazdasági év a külső és a belső tényezők hatására nehéz, küzdelmes esztendő volt, az erőfeszítés, az előrelátás, a szorgalom, a tervszerű munka végül mégis eredményt hozott. Tavaly az aszályos időjárás 1307 t gabonával, 401 t szemes kukoricával, 884 t évelő takarmánnyal érezhetően „megvámolta“ termésünket, az előző évihez viszonyítva mégis 1 millió 484 ezer koronával növekedett a mezőgazdasági bruttó termelés értéke, s 611 ezer koronával teljesítettük túl a tervezett nyereségünket. Köszönhető ez annak, hogy a szövetkezet párt- és gazdasági vezetése idejében megtette a szükséges intézkedéseket, amelyekhez szorosan kapcsolódott a szövetkezet tagságának megértése, cselekvő támogatása, nem utolsósorban a szocialista munkabrigádoknak a NOSZF 65. évfordulója tiszteletére kibontakoztatott versenymozgalma. Ez a verseny eredményesen mozgósította az üzemági kollektívákat feladataik teljesítésére. Ma a szövetkezetet a járás élenjáró mezőgazdasági nagyüzemei között tartják számon, s ebben jelentős részük van a kommunistáknak, akik elsősorban a tömegeket megnyerő példamutatásukkal, a korszerű termelési eljárások meghonosításával szereztek megbecsülést és érdemeket. A közös gazdaságban az eddigi mennyiségi szemlélet helyett egyre inkább előtérbe kerül a jobb minőségre, a gazdaságosabb termelésre való törekvés. Ahhoz azonban, hogy ezt a folyamatot a gyakorlatban megvalósíthassák, a párttagoknak fejleszteniük kell szakmai és politikai tudásukat. Jelenleg a 106 párttag közül nyolc- vanheten vesznek részt a pártoktatásban, s rajtyk kívül még 10 pártonkívüli is. A megalapozott politikai tudás eredményeként a kommunisták jelentős többsége meggyőződéssel teljesíti azokat a feladatokat, amelyek a XVI. kongresszus határozatainak megvalósításából és a párt tömegkapcsolatainak erősítéséből hárulnak rájuk. Ezzel összefüggésben fejtette ki véleményét Kónya Miklós segéd- zootechnikus, aki a növekvő politikai tudás és az üzemág eredményei között vont párhuzamot.- Persze látványos sikerekkel nem dicsekedhetünk - mondotta. - De maradék nélkül eleget tettünk az elvárásoknak, s a tavalyi szűkösebb esztendő állattenyésztésünk jövedelmezőségében nem okozott nagyobb megtorpanást. A fajlagos erőtakarmány-felhasz- nálás az érvényes normatíván belül mozog, a Milkovicová Mária vezette héttagú szocialista fejöbri- gád ennek ellenére átlagosan 11,83 liter tejet fej ki tehenenként, s ehhez viszonyítva jók a borjúelválasztás, a sertéshizlalás eredményei is. Természetesen az idei igényesebb tervek teljesítéséhez is biztosítottuk a feltételeket. De erről a kérdésről Jozef Lu- kác, az üzemgazdász beszélt részletesebben. Kifejtette, hogy az új szabályozórendszer figyelem- bevételével elkészített idei tervük megvalósítása a termeléssel és gazdálkodással szemben egyaránt szigorú követelményeket támaszt. Csupán az állattenyésztési ágazatnak 105 tonna hússal, 240 ezer liter tejjel többet kell termelnie, ugyanakkor a növénytermesztésben is pótolni kell a terméskieséseket. Sok még a teendő Az üzemgazdász a továbbiakban hangsúlyozta, hogy az idei feszítettebb terveket kevesebb anyag- és költségráfordítással, üzemanyag- és energia felhasználásával kell a szövetkezet tagjainak biztosítaniuk. Tavaly ezen a téren sikerült 135 liter gázolajat és 15 ezer kWó villanyáramot megtakarítaniuk. Ezzel nem elégedhetnek meg, mert vannak más, eddig még kihasználatlan lehetőségeik is. Gondolunk itt elsősorban a termőföld és a termelő-, valamint a gépi kapacitások észszerűbb kihasználására, az állat- tenyésztési ágazatokban a szaporulati és a hozammutatók állandó és tervszerű javítására, a fajlagos költségek - ezen belül a takarmányköltségek - további csökkentésére. Érzik felelősségük súlyát A közös gazdálkodás gépeinek értéke jóval felülmúlja a 22 millió koronát. A szakágazat dolgozói közül Peter Pálka arról számolt be a taggyűlésen, hogy a traktorosok, javítók, gépkocsivezetők jól gazdálkodjanak a rájuk bízott vagyonnal. Bár év közben a pótalkatrészhiány sokszor megkeserítette életüket, minden gépet csatasorba állíthattak a csúcsmunkák elvégzésére. Fő feladatukat azonban az alapvető tevékenység, az állattenyésztés és a növénytermesztés fejlesztésére irányították. Természetesen az évzáró taggyűlésen nem minden területről adhattak egyértelműen csak jó eredményekről számot. Minden ágazatban vannak kisebb-na- gyobb fogyatékosságok, eredménytelenségek és bírálni való mulasztások. Nagy pozitívuma a tanácskozásnak, hogy ezeket mind nyíltan szóvá tették. Egyöntetű nézet alakult ki abban is, hogy jóllehet, az alapszervezeti munka javult, rendszeresebbé vált a pártélet és a pártcsoportok vezetői a megítélésben csak akkor lehetnek reálisak, ha munkájuk gyenge oldalait is látják. Nagy kár, hogy ezekre a beszámoló sem mutatott rá névre szólóan. Egyébként köztudomású, hogy az alapszervezet és a szövetkezet eredményeihez nem minden párttag járult hozzá egyenlő mértékben, többen alapvető pártmegbízatásaikat sem teljesítették. Még mindig kevés azoknak a száma, akik felvilágosító munkát végeznek, agitálnak környezetükben, holott bátorítani, felkarolni a kezdeményezéseket a kommunisták fontos politikai kötelessége. Az évzáró taggyűlés zárszavában Dano elvtárs, a pártelnök nem véletlenül hangsúlyozta: „El kell mennünk a szövetkezet minden tagjához - úgy is mint agitátoroknak, úgy is mint szervezőknek és úgy is mint propagandistáknak. Olyan közszellem elérésére kell törekednünk, hogy minden párttag, szövetkezeti dolgozó ismerje a közös gazdálkodás fejlesztésének mai problémáit, lássa a hétköznapok küzdelmeit, tudatosan és ereje teljéből munkálkodjon a szövetkezet jó hírnevének öregbítéséért.“ szom BATH AMBRUS Lendítő erő Műszaki fejlesztés. Napjainkban népgazdaságunk valamennyi területén a legtöbbet hangsúlyozott feladatkörök egyike. Nem hiába, hisz hovatovább a továbblépés alfája és ómegája, pótolhatatlan fontosságú lendítő ereje lesz. Lassan ismét magára találó építőiparunkban meg kimondottan megnő a szerepe az elkövetkező időszakban. Közismert, hogy az építőipar döntő feladata ebben az ötéves tervidőszakban: a források alapos megcsappanása (egyrészt a beruházások visszafogása, másrészt a tüzelőanyag, energia, motorolaj, fémek és más alapanyagok kereteinek csökkentése) ellenére megoldást találni a folyamatos termelésre. S ez a tudományos-műszaki fejlesztés, de ugyanúgy a termelés valamennyi szakaszát érintő átfogó takarékossági intézkedések érvényesítése nélkül aligha sikerülhet. Ilyen feltételek között az építőiparra ráadásul a teljesítmény növelése is vár. Kiváltképp fontos lesz a tételes feladatok teljesítése és az építkezési idő lerövidítése. Mindezekkel már számol viszont a reszort egységes műszaki politikája, mely az SZSZK és a CSSZK Építőipari Minisztériumának közös munkaprogramjaként látott napvilágot. Ebből kiolvasható, hogy a fő irányvonal megvalósítása az épületek használati értékének növeléséhez és minőségének javításához, a beruházás-, valamint devizaigényesség csökkentéséhez vezethet. A műszaki fejlesztés aránya építőiparunk teljesítményében továbbra is döntő mértékű marad, még akkor is, ha a beszűkülő beruházási lehetőségek miatt a 6. ötéves tervidőszakhoz képest a ráfordítások növelésével nem számolhatunk. Éppen ezért kell törekedni arra, hogy a már jól bevált megoldások mind több helyen gyakorlati alkalmazást nyerjenek, s előtérbe kerüljenek a hatékonyság fokozását és a jobb eredmények elérését elősegítő, régebben már alkalmazott, de ma úgyszintén hasznos intézkedések. A gyakorlat a műszaki fejlesztés eredményeit csak akkor teheti magáévá, ha megvan a reszort irányítását végző alakulatok között valamennyi szinten a kölcsönös együttműködés. Mert éppen az építőipar legnagyobb kihasználatlan tartalékai - a termelésben, az irányításban és szervezésben, a munkaidő kihasználásában a dolgozók optimális eredményekre ösztönzésében - hatnak fékezőleg a műszaki fejlesztés eredményeinek megvalósítására. A cél érdekében elmélyítésre szorul a gazdasági vezetés és a társadalmi szervezetek közti együttműködés is, mely átsegítheti több intézkedés végrehajtását a kezdeti akadályokon. Hatékony a csoportmunka, mert a komplex racionalizációs brigádok vagy a szocialista munkabrigádok tagjainak összefogása sok esetben beruházás nélkül is hasznot hozhat. A 7. ötéves tervidőszakra kidolgozott műszaki politika végrehajtási programja magába foglalja a műszaki fejlesztés és az ésszerűsítési intézkedések potenciális lehetőségét; olyan komplexum, amelyre fokozatosan ráirányítják majd a dolgozók figyelmét. Hogy a maga posztján mindenki ismerje saját lehetőségeit, s az alapelvekhez igazodva válaszolhasson a műszaki fejlesztést kiemelő kor kihívására. J. MÉSZÁROS KÁROLY Nálunk a közösség a mérvadó Példamutatóan a munkában és a milíciaegységben Az ötvenes években a fiatalok tízezrei kapcsolódtak be a szociá- lizmus építésébe, az ipar fejlesztésébe. Tudott lelkesedni az akkori ifjúság, nem kis feladatokat oldott meg, élen járt a falu szocializálásában, az iparfejlesztésben, a kulturális tevékenységben. Ehhez a korosztályhoz tartozott Kiss István is, aki Királyhelmec (Kráľovský Chlmec) mellől, Vékáról került a gömöri hegyek közé. Ennek a vidéknek mély és erős munkásmozgalmi gyökerei voltak. A fogékony fiatalember hamar megismerkedett a munkásosztály harcával, céljaival s magáénak vallotta azokat. Bányásziskolába került, vájár lett. 1956-tól párttag, s ugyanakkor már érdeklődött a milícia iránt is, részt vett a gyakorlatokon, becsülettel vállalta a nem könnyű szolgálatot. Ettől az időtől kezdve hűséges katonája a pártnak Kiss István, becsülettel helytáll mindenütt, akár csákány, fegyver, vagy toll van a kezében. A bányász munkája nem könnyű s emellett még különböző társadalmi munkát is végezni, teljes embert, az eszmében tántoríthatatlanul bízó harcost követel. Kiss István munkahelyén Máriabányán 1964-töl tölti be a pártelnöki funkciót.- Máriabányának kétszáz dolgozója van s ennek mintegy egy- harmada párttag. Erős a pártszervezetünk. Azért mondtam beszélgetésünk elején, hogy magamról nem mondhatok semmit, mert nálunk a közösség a mérvadó, egy harcos nem harcos, akár tervteljesítésről, akár pártmunkáról vagy munkásőri szolgálatról legyen is szó. Nem a szavak, hanem a tettek bizonyítanak. Nálunk kemény a norma, de tervünket évtizedek óta minden évben száz százalékon felül teljesítjük. Ez vonatkozik a társadalmi munkára is. Legfontosabb a munkához való hozzáállás. Nálunk nem lehet azt mondani, hogy: fogjuk meg és vigyétek. Aki így gondolkodna, az nem sokáig maradna meg közöttünk. Mindenkinek megvan a maga feladata s azt köteles hiánytalanul teljesíteni. Visszatérve egységünkre, mely járásunk egyik legnagyobb és legeredményesebb egységei közé tartozik, 1948 sorsdöntő napjaiban alakult, az elsők között Szlovákia területén. Azóta egységünk számban, politikai fejlettségben s harckészségben sokat fejlődött, erősödött. Hosszú évek során alakult ki és kovácsolódott valódi bajtársi közösséggé. Az egység minden tagja a legjobb munkaeredménye- 'ket éri el, a tervteljesítésben élen jár, sokan közülünk új termelési rekordokat állítottak föl. Az elismerések és kitüntetések sokasága is ezt bizonyítja, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy minél többet és jobbat adjunk népgazdaságunknak. Természetes, hogy egységünk tagjai a legjobb dolgozók, a legaktívabb párttagok köréből kerülnek ki.- Milyen az utánpótlás?- Utánpótlási gondjaink nincsenek. Nem könnyű az egységbe bekerülni, ahhoz bizonyítani kell minden téren. Ha elhangzik, hogy ,,megyünk", akkor percnyi pontossággal mindenki elindul, akár gyakorlatról, szalmagyüjtésről, faültetésről, zöldségásásról legyen is szó. Különösen a mezőgazdaságnak igyekszünk segíteni, hiszen a begyűjtések idején elkel a munkáskéz. Ezek az emberek a föld alatt végzett munkájukon kívül politikai és szakmai továbbképzéseken, kemény és hosszú gyakorlatokon vesznek részt, szabad idejüket áldozzák föl azért, mert meggyőződésük, a szocializmusba, kommunizmusba vetett hitük ezt parancsolja.- Gyakran hívnak meg ünnepélyekre különböző iskolákba - mondja Kiss István. - Nagyon szívesen megyek a fiatalok közé. Beszélek nekik munkánkról, feladatainkról. Ismerjék meg a milíci- át, tudják meg ők is, hogy a munkásőr a párt katonája, aki tud dolgozni, ha kell tud harcolni, olyan fegyveres testület tagja, melybe•§ a párt sohasem csalódhat. FECSÓ PÁL Tél a Kís-Dunán Gyökeres György felvétele ÚJ SZÚ 4 1983. II. 16.
