Új Szó, 1983. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-31 / 25. szám, hétfő

ÚJ szú 5 1983. I. 31. A „súlyemelöváros“ birkózó világbajnoka „Pótvizsga“ után a világ élvonalában Nem egészen tipikus pálya az, amilyet Gennagyij Jermilov idáig befutott a birkózószőnyegen. Sok idő telt el azóta, hogy először bizonyítási lehetőséget kapott - és nem tudott vele élni - mosta­náig, amikor őt tartják a formaidőzítés „nagymesterének“. Junior VB-ezüstérmesként bekerült 1978-ban a szovjet kötöttfogású fel­nőtt VB-csapatba, de csak nyolcadik lett. Három évébe került, amíg eljutott az újabb lehetőségig. Budapesten a kötöttfogású Világ Kupán már mint kétszeres világbajnokkal, és Európa tavalyi leg­jobbjával beszélgethettem. A képen látható labdarúgók balról jobbra: Boros Gábor, Berecz Tibor, Szepesi László, Kovács Imre, Esztergályos Sándor, Rák Róbert, guggol­nak: Pápista Aladár, Novák László, Jozef Palider, Jozef Fízel, és Deák András (A szerző felvétele) REMÉNYEK ÉS ESÉLYEK A rimaszombati (Rimavská Sobota) Slovan labdarúgó-szakosztályának a közelmúltban megtartott évzáró közgyűlésén hét csapat szereplése került mérlegre. A kerületi bajnokság élmezőnyében helyet foglaló felnőtt gárda mellett ugyanis hétről hétre egy junior, két ifjúsági és három serdülöcsapat játékosai is magukra öltötték az egyesület kék-fehér színű mezét. Amint a beszámoló megállapította: váltakozó sikerrel. • Hogyan is kezdődött ez a rendhagyó pályafutás?- Sahtiban kezdtem birkózni Anatolij Petrovics Sztrelnyikov ke­ze alatt, akinek nagyon sokat kö­szönhetek, mert ő szerettette meg velem a sportot. Nem csak edző­nek, hanem pedagógusnak is kitű­nő. Meg aztán segítői sem akár­kik: az olimpiát megjárt Punkin és Ribalko. Egyébkéént én is véletle­nül lettem birkózó, s ezt egy bará­tomnak köszönhetem, aki 25 kilós „koromban“ elvitt a birkózóterem­be, s aztán már Sztrelnyikov mes­ter volt a „ludas“ abban, hogy így alakult a sorsom. • Sahti nem elsősorban bir­kózásáról híres, hanem inkább súlyemeléséről. A sportág olyan kiváló művelői nőttek ott fel - hogy csak az olimpiai baj­nokokat említsük - mint Pljuk- felder, a tokiói olimpia bajnoka; David Rigert és mindenekelőtt Alekszejev.- Furcsa véletlen, hogy azóta •smét egy olyan városba kerültem, amelyben egy volt nagy súlyemelő a sportélet egyik felelős személyi­sége: Zaporozsjéban Leonyid Zsabotyinszkij a sportiskola igaz­gatója! Zaporozsjéban élek fele­ségemmel és négyéves kisfiám­má!, áki ugyan engem próbál utá­nozni, de - őszintén szólva -, ha valamilyen könnyebb sportágat választana, annak jobban örülnék. • Valamit hallottam a Jermi- lov-család tagjainak furcsán egybeeső születésnapjairól.- Édesapám január 1 -én szüle­tett, én is most újévkor leszek (november végén beszélgettünk, a szerző megj.) 24 éves és ekkor ünnepeljük a fiam negyedik szüle­tésnapját is ... • Legalább nem nehéz elfe­lejteni ... De közben elkanya­rodtunk eredeti tervünktől, hogy pályafutásáról beszélges­sünk.-Még 1976-ban megnyertem a 17 évesek szovjet bajnokságát, A titok... (ČSTK) - ,,Meg vagyok győ­ződve, hogy állandó jó formámat a lehető legtöbb versenyzésnek köszönhetem. Méghozzá olyan versenyeken, ahol erős ellenfelek­kel szemben léphetek jégre“ - mondotta Natalja Petruszjova olimpiai, világ- és Európa-bajnok gyorskorcsolyázónő. A világ egyik legjobb és legsikeresebb verseny­zője a nemzetközi versenypályá­kon elég későn: 23 éves kora után érte el sikereit, miután szülés mi­atti két éves kihagyása után visz- szatért a jégre. A szarajevói olimpiával kapcso­latban nyilatkozott legutóbb: ,,Nemcsak versenyezni, hanem mind a négy távon érmekért aka­rok harcolni! Abban az esetben, ha abban az időben sikerül elérni csúcsformámat, akkor sikereseb­ben kell szerepelnem, mint Lake Piacidban. “ egy évvel később a 18 évesek közötti legjobb lettem, majd Las Vegasban junior VB-ezüstérmet nyertem, és újabb év múlva a fel­nőtt világbajnokságon találtam magam. Méghozzá eléggé megil- letődötten, s mire észbe kaptam, kiestem, és a nyolcadik helyen kötöttem ki. Olyannyira megviselt a dolog, hogy két évig tartott, amíg újra az élbolyba tudtam küzdeni magam. • Az viszont úgy tűnik, most már tartósan sikerült, hiszen az olimpia óta kiosztott húsz VB- aranyéremből csak egyedül Jer- milovnak jutott kettő ...- Hát igen, közben azt is meg­tanultam, hogyan lehet időzíteni a formát, összpontosítani a verse­nyeken, s csakis a versenyre. Os­lo aranyérme és a Világ Kupa megnyerése után, sőt Európa-baj- nokként, szereztem első szovjet bajnoki címemet. Azt talán errefe­- Hogy miért idehaza és miért nem a Magas-Tátrában alapozunk? Mert a szakvezetés úgy véli, hogy néha nem árt egy kis változatosság. Nekünk most ez jelenti az újat a téli felkészülésben. Az edzési lehetőségek, feltételek itt semmivel sem rosszabbak, mint a Tát­rában. Sőt! December 27-töl február 8- ig csak itthon tanyázunk. A csapat játékosai délelőtt kilenc órakor gyüle­keznek. Utána tornatermi vagy sza­badtéri edzés következik. Ebéd után stadionunk szállodájában pihenünk - a tanulók tanulnak, utána pedig ismét a tornaterem vagy az edzöpálya a színhely. Az estét, illetve az éjszakát mindenki otthon tölti - vázolta a csapat lé is tudják, hogy a szovjet bajnok­ságon a dobogó tetejére állni ne­hezebb minden világverseny vég­ső győzelmének megszerzésénél. No, és az ismétlés is sikerült Kato­wicében, s ennek azért is örülök, mert engem hirdettek ki a legtech­nikásabb birkózónak is. • Ha valaki már 24 éves, ak­kor történik vele még egy és más a szőnyegen kívül is.- Elvégeztem a testnevelési fő­iskolát, megnősültem, a felesé­gem, Szvetlana építész, és nem sportol. így legalább marad ideje a gyerekre, s olyankor nincs egye­dül, mert én bizony sokat vagyok távol. Nem éppen leányálom a sportolófeleség-szerep ... • Volt két mérkőzése itt a Vi­lág Kupán, amely hat percig tar­tott. Ez általában Jermilovnál szokatlan!- Amikor Zeman ellen birkóz­tam, az elején mindjárt meglepőd­tem, mert azt tudtam ugyan, hogy junior Európa-bajnok, de azt nem, hogy ilyen bátor. Eddig még nem sok birkózónak sikerült engem Jecsípőznie“, Zemannak igen. Ráadásul tud is birkózni, bátor is, fiatal is, így aztán még nagy birkó­zó is lehet. • Péter István ellen a VK döntőjében mindössze egy ponttal nyert!- Péter Katowicében törött orral is bátran birkózott ellenem. Rá­adásul ő az, aki a 68 kilósok között szokatlan, óriási fizikumával tűnt ki, s ha javul a technikája, alapo­san kell hajtania annak, aki azt szeretné, ha a Péter elleni mérkő­zése után az ő kezét emelnék a magasba. • Végül - elvégre új év kü­szöbén vagyunk - valamit a ter­veiről, mondjuk, úgy az elkövet­kezendő két évre. • Soroljam?! Budapesten EB, Kijevben VB, Los Angelesben olimpia ... - Majd kis idő múltán elgondolkodva hozzáteszi: - Per­sze az ellenfelek, gondolom, ugyanígy számolják. Nem lesz egyszerű! Ebben maradtunk. MÉSZÁROS JÁNOS napi műsorát Ondrej Istók vezető edző.- Külföldi portyára nem készülnek?- Ha minden úgy történik, ahogy tervezzük, akkor február nyolcadikétól húszadikáig jugoszláviai vagy magyar­országi vendégszereplés következik Persze, az edzómérkőzések idehaza is napirenden vannak, hiszen most zajlik a kelet-szlovákiai labdarúgócsapatok téli tornája, melynek során eddig há­romszor léptünk pályára s mindhárom- szor győztünk. A ligarajtig körülbelül tizenöt előkészületi mérkőzést ját­szunk.- Milyen összetételű csapat képvi­seli majd a Lokomotívát a legjobbak küzdelmében? Az érdeklődés fókuszában lévő fel­nőtt együttes tavasszal a kerületi baj­nokság 2. helyén végzett, ősszel a har­madikon s immár harmadik éve harcol a feljutásért.- Már kétszer ott álltunk a SZNL II. köszöbén, aztán a döntő összecsapá­sokon mindig elbuktunk - mondja Fas- ka László, aki immár 13. éve dolgozik a szakosztály vezetőségében alelnök- ként, illetve elnökként. - A kétszeri balsiker kissé megviselte a társaságot, s talán ennek tudhatóan gyengébben sikerült a harmadszori nekirugaszko­dásunk. Jó hajrával végül is a harma­dik helyen kötöttünk ki az őszi idény végén, de a feljutást illetően nem lehet­nek vérmes reményeink. Ősszel 19 pontot gyűjtöttünk, s ez hárommal ke­vesebb a listavezető losonciakénál, rá­adásul tavasszal az első és a második helyezett otthonában vívjuk mérkőzé­seinket. Mindenesetre nem adjuk fel a harcot, bár mégegyszer hangsúlyo­zom: vetélytársaink sokkal jobb hely­zetben vannak. Az ajnácskői labdarúgás korábbi si­kerkovácsa, Vas Ferenc ősz óta vezeti az együttes edzéseit, ő vajon miként vélekedik a feljutási esélyekről?- Ősszel egy meglehetősen „le­eresztett“, lelkileg megviselt társaság élére kerültem, s amíg kölcsönösen megismerkedtünk, a vetélytársak ala­posan elhúztak tőlünk. Célkitűzésünket a helyezést illetően azonban elértük, s véleményem szerint az első öt-hat csapat játékereje között nincs lénye­ges különbség. Esélyeink így nem job­bak, de nem is rosszabbak másokénál. Ami a tavaszi idényt illeti, ádáz küzde­lem várható a kiesés elkerüléséért (te­kintettel az átszervezésre) s ez döntő befolyással lehet a bajnoki cím, s felju­tás szempontjából is. Számunkra nagy fontosságú lesz a Brezno elleni első bajnoki összecsapás kimenetele. Sike­res rajt esetén ugyanis teljesen ki­egyenlítődnek az erőviszonyok. Véle­ményem szerint az első hat forduló már választ ad a ma még tisztázatlan kérdésekre. Számításaim szerint a Lo­sonc és a Brezno 39-40 pont teljesíté­sére lehetnek képesek, s ha ezt mi el akarjuk érni, valamennyi hazai találko­zó megnyerése mellett idegenből hét pontot kell összegyűjtenünk. Roppant nehéz, de nem megoldhatatlan feladat. A játékosok nevében Pápista Ala­- A huszonkettes keretben csupán három új arc van. Ez nem sok, ám ha számításba vesszük, hogy a Spišská Nová Ves-ből átigazolt Mikloško, a Hu- mennéből érkezett Dankó és a trebišo- vi Tóth mindegyike igen tehetséges, fiatal labdarúgó, valamint azt, hogy az őszi idényben sérülés miatt alig szere­pelt a Kozák-Móder középpályás pá­rosunk már teljes eróbedobással edz, akkor egy ütőképes csapattal folytat­hatjuk a küzdelemsorozatot. Egyéb­ként a keret a következő: Seman, Vraš- tiak, Kovács, Kost, Suchánek, Farkas, Repík, Dobrovics, Czaban, Tasso, Fecko, Kozák, Móder, Lovacký, Miškuf, Péter, Strapek, Dankó, Mikloško, Tóth, Ugyanakkor szükség esetén számo­lunk a Michalovce együttesében ven- dégszerepló Zupko kapussal, valamint a'Trebišovban vendégszereplő Vanko- viccsal. Csapatunkból hárman távoz­tak: Bíroš, a Tatran Prešovhoz, Zá- torský és Izakovič Trebišovhoz igazolt.- Milyen tervekkel indulnak a folyta­tásba?- Az 1982/83-as bajnokság előtt azt tűztük magunk elé, hogy lehetőleg ne végezzünk rosszabbul, mint egy-két évben. Sajnos, amikor Kozák és Móder dár csapatkapitány sommásan fogal­mazott:- Nagyra értékeljük azt a támoga­tást, melyben városunk és járásunk vezetői, valamint szurkolóink részesí­tenek bennünket. Hétről hétre 1500-2000 néző szurkol sikerünkért, akik igazán megérdemelnék már, hogy nemzeti ligás mérkőzéseket láthassa­nak. Mi mindent megteszünk a feljutás érdekében, s ha az idén nem is, jövőre biztosan sikerülni fog. Molnár Viktor mérnök, az egyesület elnöke, a JNB alelnöke már szélesebb látószögből szemléli a rimaszombati labdarúgás jelenét és jövőjét:- Tisztában vagyunk azzal, hogy egy szakosztály, egy város labdarú­gósportját az első csapat szereplése alapján ítélik meg, a jövő szempontjá­ból azonban számunkra csaknem ilyen fontos az utánpótlást jelentő juniorok, ifjúságiak és serdülők eredménye is. S ilyen szempontból már határozott előrelépés történt az elmúlt esztendő­ben. Az idősebb serdülők és az idő­sebb ifjúságiak bajnokságot nyertek, s ősszel juniorcsapatunk is az élen végzett. Az új szakosztályi modell - a vezető edzőre épített szakmai munka ellenőrzése - tehát jól funkcio­nál, s ennek tökéletesítése és tovább­fejlesztése jelenti számunkra a közel­jövő feladatát. A rimaszombati labdarúgósport értékelése közben elhangzott az is, hogy az átépített stadion, a szálló, az öltözők, a szauna és a kis fürdőme­dence birtokbavétele után jelentő­sen javultak a pihenési és rehabilitá­ciós lehetőségek. Ugyanakkor a szakosztály vezetés teljes mérték­ben igazodik azokhoz az előírások­hoz, melyek az úgynevezett teljesít­ménysportra, így labdarúgásunk má­sod és harmadvonalára vonatkoz­nak. A hagyományos téli és tavaszi edzőtáborozások már az idén elma­radnak, s lényegében valamennyi csapat tagjai munka és tanítási idő után készülnek a tavaszi nagy fel­adatokra. Újság a kék-fehéreknél, hogy az első csapat keretéből három tehetsé­ges labdarúgó, Jozef Fízel, Tuba László és Löcsös Péter katonai szol­gálatra vonulnak, pótlásukra két játé­kost igazoltak: Milan Špaček, (Ružom­berok) és Csarnakovics László (Veľké Kapušany). HÁCSI ATTILA megsérültek, a csapat megtorpant, já­tékosságban és eredményességben visszaesett. Remélem, tavasszal ismét a régi Lokomotíva lép majd pályára. Az eredeti cél elérése a jelenlegi állásunk alapján szinte lehetetlennek tűnik, ám mi nem mondunk le róla. Igyekezni fogunk minél szebb, minél eredménye­sebb labdarúgást játszani. S hogy mit tervezek még az elkövetkezendő idő­szakra? A. csapat fiatalítását. Ez egy igen időszerű feladatunk, hiszen amint azt az elmúlt őszi idény is igazolta, kell, hogy egy-egy posztra több ügyes, kép­zett játékosunk legyen. Hogy a Lokomotíva bizakodva néz a tavaszi küzdelemsorozat elé, arról az edzővel folytatott rövid beszélgetés után is meggyőződtem - többek között az első ligában 16. évadját töltő Móder József, az országos válogatottba való visszakerülést tervezgető Ján Kozák, az igen szorgalmasan edző fiatal Mi­roslav Miškuf, valamint Péter Sándor, Farkas Géza és néhány további játo- kos nyilatkozata hallatán. Gejza Ko­váč, a szakosztály titkára szintén re­ménykedik. — Régen volt ilyen jó a csa­pat hangulata - summázott, s közben szokásból, alulról megkopogtatta az asztal lapját. GAZDAG JÓZSEF Jermilov (jobbról) és Péter párharca a Világ Kupán Kedvezőtlen helyzetben. Jermilovnál ritka eset. A bíró azonban nemso­kárasípol... (A szerző felvételei) Ismét teljes gőzzel Ezekben a napokban a kassai (Košice) Lokomotíva I. Ligás labdarúgói teljes gőzzel edzenek - készülnek a bajnokság tavaszi idényére. A múltban már megszoktuk, hogy ilyentájt többnyire valamelyik magas-tátrai üdülőközpontban edzőtáborozott a csapat, most azonban hazai környezetben, a Lokomotiva- stadionban és a Csermely-völgyben folyik a téli alapozás. S hogy nem akárho­gyan, arról bárki meggyőződhet, ha délelőtt vagy délután kisétál a mindig friss levegőt árasztó Bankóra, esetleg bepillant a stadionba. Nem ritkaság, hogy az autóbusz kiviszi Kozákékat az Eprestető (Jahodná) környékére, s nekik visszafelé futva kell megtenniük a távot. Amikor elmarad a csermely-völgyi futás, akkor a változatosság kedvéért a stadion atlétikai pályálán köröznek a labdarúgók. Hol 20, hol 25 kör a feladat, ám a 36 sem ritka számukra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom