Új Szó, 1983. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-07 / 5. szám, péntek

ÚJ szú 3 1983. I. 7. A Varsói Szerződés tagállamainak politikai nyilatkozata (Folytatás a 2. oldalról) Ismételten állást foglalnak a közép­európai haderők és fegyverzetek csökkentése mellett és különösen szükségesnek tartják, hogy előrehala­dást érjenek el a már sok éve tartó bécsi tárgyalásokon. Az ülés résztve­vőinek véleménye szerint minden fel­tétel adott ahhoz, hogy a bécsi tárgya­lásokon megállapodást dolgozzanak ki, a lehető leggyorsabban, nem több, mint egy-két év alatt. Fontos, hogy erre sor kerüljön, és a maguk részéről minden módon elősegítik ezt. Az ülés résztvevői ebben az összefüggésben síkraszállanak azért, hogy gyakorlati lépésre kerüljön sor a Szovjetunió és az USA Közép-Európában levő fegy­veres erőinek és fegyverzetének csök­kentésében, kölcsönösen, egymás példáját követve. Meg lehetne szervez­ni, hogy a két fél képviselői figyelem­mel kísérjék e lépés végrehajtását. A csapatkivonások befejezését köve­tően a bécsi tárgyalások közvetlen résztvevői befagyasztanák fegyveres erőik és fegyverzetük szintjét mindad­dig, amíg a tárgyalásokon megállapo­dást nem érnek el. Az ülés résztvevői abból indulnak ki, hogy a közép-euró­pai fegyveres erők és fegyverzetek első kölcsönös csökkentése után a felek folytatják a tárgyalásokat és mielőbb még számottevőbb csökken­tésről állapodnak meg. Az ülés részt­vevői támogatják azokat a javaslato­kat, hogy Észak-Európában, a Balká­non, valamint a kontinens más térsé­geiben hozzanak létre atomfegyver­mentes övezeteket. A Földközi-tenger váljék a béke és az együttmüködés övezetévé. Támogatják, hogy ezekről a kérdésekről folytassanak tárgyalá­sokat. Az európai helyzet ma - jobban, mint bármikor - megköveteli az álla­mok erőfeszítéseinek egyesítését az enyhülés, a béke és a leszerelés politi­kájának következetes folytatása érde­kében. Ezért különleges jelentőségre tesz szert az európai biztonsági érte­kezlettel megkezdett sokoldalú folya­mat fenntartása és elmélyítése. Ebből kiindulva, az ülésen képviselt államok síkraszállnak amellett, hogy az összeurópai értekezleten résztvevő országok képviselőinek madridi talál­kozója eredményesen, tartalmas és ki­egyensúlyozott záródokumentum el­fogadásával fejeződjék be. Különös fontosságot tulajdonítanak annak, hogy a madridi találkozón meg­állapodás jöjjön létre az európai biza­lom- és biztonságerősítö intézkedé­sekkel és a leszereléssel foglalkozó konferencia összehívásáról. E konfe­rencia arra hivatott, hogy nagy mér­tékben hozzájáruljon a világ e térségé­ben a .katonai szembenállás mérséke­léséhez, a bizalmatlanság feloldásá­hoz, a haderők és a fegyverzet csök­kentéséhez. Nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy a madridi találkozó meg­erősítse az ott részt vevő államok eltö­kéltségét, hogy tiszteletben tartják és érvényesítik az államközi kapcsolatok Helsinkiben elfogadott elveit, s a záró­okmány szellemének és betűjének megfelelően meghatározzák a politi­kai, a gazdasági, a humanitárius és egyéb kapcsolatok fejlesztésére vo­natkozó intézkedéseket. Biztosítani kell az összeurópai folyamat és szer­vezeti keretei folyamatosságát, bele­értve annak meghatározását, hogy az összeurópai értekezleten részt vevő államok képviselőinek következő talál­kozójára mikor és hol kerül sor. Meg­erősítik álláspontjukat e találkozó Bu­karestben történő megtartásáról. A madridi találkozó sikere a jelen és a jövő szempontjából egyaránt meg- fe eine az összeurópai értekezleten részt vevő valamennyi állam érdekei­nek. Ezért azok a határozatok, melye­ket a találkozón kellene elfogadni, csak olyanok lehetnek, amelyek e rea­litáson alapulnak és megfelelnek min­den résztvevő számára. Az ülés résztvevői kijelentik, hogy államaik továbbra is minden eszközzel elősegítik, hogy mielőbb befejeződjék a madridi találkozó záródokumentu­mának egyeztetése. Ugyanilyen konstruktív magatartást várnak a talál­kozó többi résztvevőjétől is. Az ülésen képviselt államok Európa minden államával készek a kölcsönö­sen előnyős kapcsolatok fejlesztésé­re. Ennek megfelelően síkraszállnak:- a politikai párbeszéd és konzultá­ció fenntartásáért és elmélyítéséért minden szinten, a lehetőség szerint még szélesebb politikai érintkezésért, ez vonatkozik a parlamentek, a politi­kai pártok, a szakszervezetek, az ifjú­sági- és nőszövetségek s egyéb szer­vezetek két- és sokoldalú érintkezései­nek fejlesztésére is az európai béke és biztonság érdekében,- a kereskedelmi, az ipari, a mező­gazdasági és a műszaki-tudományos területen megvalósuló, mindennemű diszkriminációtól mentes, érdemi együttműködés átfogó bővítéséért, olyan intézkedésekért, amelyek erősí­tik a bizalmat a gazdasági kapcsola­tokban, ahol valóban tág tere nyílik az egyenjogúságon és a kölcsönös elő­nyökön nyugvó együttműködésnek, — az európai népek kölcsönös szel­lemi gazdagodásának elmélyítéséért, a művészi értékek cseréjéért, az igaz és a becsületes információ terjeszté­séért, a kölcsönös jószándék és tiszte­let érzésének ápolásáért. Az ülésen képviselt államok osztják a Lengyel Népköztársaság álláspont­ját, hogy a kizárólag saját illetékessé­gébe tartozó kérdésekbe történő bár­mely külső beavatkozási kísérlet szö­ges ellentétben áll a nemzetközi kap­csolatok általánosan elfogadott nor­máival és ezeket a továbbiakban is határozottan visszautasítják. Határo­zottan szem beszállnak az USA és né­hány más nyugati ország Lengyel- ország ellen alkalmazott szankcióival. A lengyel belső ügyeket - miként ed­dig is - csak Lengyelország fogja megoldani. A szocialista Lengyel- ország mindig számíthat a testvéri szocialista országok erkölcsi, politikai és gazdasági támogatására. Európában, ahol már több évtizede léteznek különböző társadalmi beren­dezkedésű államok, csak a békés egy­más mellett élés politikája lehet élet­képes. IV. A bolgár Népköztársaság, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokrati­kus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége küldöttsé­gei az egyéb nemzetközi kérdésekről folytatott véleménycsere során megál­lapították, hogy a nemzetközi helyzet javítása jelentős mértékben összefügg a meglevő háborús tűzfészkek felszá­molásával és újabbak megjelenésének megakadályozásával Ázsiában, Afri­kában, Latin-Amerikában és más tér­ségekben. Nincs olyan világméretű, vagy regio­nális probléma, amelyet ne lehetne igazságosan megoldani békés eszkö­zökkel. Alapvető fontosságú, hogy minden állam a gyakorlatban ismerje el valamennyi más ország népének törvényes jogát ahhoz, hogy külső be­avatkozás nélkül maga döntsön saját belső ügyeiben és az egyenjogúság alapján vegyen részt a nemzetközi életben, hogy minden állam tisztelet­ben tartsa más államok függetlensé­gét, területi épségét és határainak sérthetetlenségét, hogy érvényesüljön az erő alkalmazásáról, az erővel való fenyegetésről történő lemondás elve, s hogy egyetlen hatalom se törekedjék hegemorrista politika folytatására, sa­ját „érdekszféra“ vagy „befolyási öve­zet“ létrehozására. Az ülésen résztvevők meggyőződé­se, hogy számos konfliktus okainak megszüntetéséhez a gyarmatosítás és a fajüldözés összes maradványainak végleges felszámolására, a neokolonia- lista, a más népek elnyomására és kizsákmányolására irányuló politiká­ról való lemondásra van szükség. Egyértelműen ezt támasztja alá az Af­rika déli részén kialakult veszélyes helyzet: a Dél-afrikai Köztársaság faj­üldözői törvénytelenül megszállva tartják és a szomszédos afrikai orszá­gok elleni agresszió bázisául használ­ják fel Namíbiát. Újabb bizonyítéka volt ennek az Atlanti-óceán déli részén 1982. tavaszán kirobbant fegyveres konfliktus. A helyi konfliktusok világméretű fegyveres összeütközésbe való átnö- vésének veszélye nagymértékben összefügg azokkal a kísérletekkel, amelyek az ázsiai, az afrikai, a latin­amerikai és az óceániai államokat köz­vetlenül vagy közvetve katonai-politi­kai szövetségekbe próbálják bevonni, kiterjesztve rájuk e tömbök tevékeny­ségi területét. Az ülés résztvevői, meg­erősítve, hogy a Varsói Szerződés tag­államainak nincs szándékában bővíte­ni saját szövetségük tevékenységi te­rületét, felhívják a NATO-tagállamait is arra, hogy mondjanak le saját tömbjük tevékenységi területének a világ bár­mely térségére, többek között a Per­zsa-öbölre történő kiterjesztéséről. A válsághelyzetek felszámolásához és megelőzéséhez növekvő mérték­ben járul hozzá az el nem kötelezett országok mozgalma, amelynek ez irá­nyú gyakorlati lépései elismerést és támogatást érdemelnek minden állam részéről. Ugyancsak pozitív szerepre hivatottak e téren az olyan regionális államközi szervezetek, mint az afrikai egységszervezet és az Arab Liga. Az ülés résztvevőinek véleménye szerint Ázsia, Afrika, Latin-Amerika különböző területein a feszültségek megszüntetésének ígéretes útjait nyit­ják meg azok a kezdeményezések, amelyeket e térségek államai a jószomszédi kapcsolatok létesítésé­re és fejlesztésére, a béke és az együttműködés övezeteinek létreho­zására tettek. Különösen időszerű az a javaslat, hogy az Indiai-óceán béke­övezetté váljék. Ugyancsak fontos szerepet játszana az Indiai-óceánon való katonai tevékenység korlátozásá­ról és azt követően a megszüntetésé­ről szóló szovjet-amerikai tárgyalások felújítása és sikeres befejezése. Politi­kai eszközökkel kell megoldani a Ka­rib-medencében és a Délkelet-Ázsiá- ban meglevő problémákat és hozzájá­rulni a béke megszilárdításához Ázsiá­ban és a Csendes-óceán térségében. Az ülés résztvevői különleges fon­tosságot tulajdonítanak a leginkább elhúzódó és legveszélyesebb válság- helyzet, a közel-keleti konfliktus meg­oldásának. Élesen elítélik Izrael liba­noni invázióját, a palesztinai és libano­ni nép elleni agresszióját, Nyugat-Bej­rút polgári lakosságának kegyetlen le­mészárlását. Ennek során Izraelt azok ösztönözték agresszív cselekményei­nek végrehajtására, akik kívülről nyúj­tottak segítséget és támogatást szá­mára. Az ülés résztvevői követelik az izra­eli csapatok azonnali és teljes kivoná­sát Libanonból, s azt, hogy biztosít­sák az ország függetlenségiét, szuve­renitását, egységét és területi épsé­gét. Kedvező véleménnyel fogadták az arab állam- és kormányfők fez-i ta­nácskozásának a közel-keleti problé­ma rendezésére előterjesztett elveit. Meggyőződésüket fejezik ki, hogy az átfogó közel-keleti rendezésnek tartal­maznia kell az izraeli csapatok teljes kivonását az 1976 óta megszállt összes arab területekről, így Jeruzsá­lem keleti részéből is, a palesztinai arab nép törvényes jogainak elismeré­sét, beleértve jogát saját, független államának létrehozására, a térség min­den állama jogának szavatolását a biz­tonságos és független létezésre és fejlődésre, a háborús állapot meg­szüntetését az arab államok és Izrael között és a béke megteremtését, vala­mint a békés rendezés nemzetközi biz­tosítékainak kidolgozását és elfogadá­sát. E célból nemzetközi konferencia összehívása szükséges valamennyi érdekelt félnek, köztük a Palesztinai Felszabadító Szervezetnek, mint a pa­lesztinai arab nép egyedüli törvényes képviselőjének részvételével. A közel- keleti probléma megoldásában az Egyesült Nemzetek Szervezete fontos szerepet tölthet be, és szükséges is, hogy betöltsön. Az ülésen képviselt államok síkra­szállnak Irán és Irak háborújának befe­jezése és a köztük levő vitás kérdések tárgyalásokon való rendezése, az Afri­ka szarva-térség országai konfliktusá­nak és más afrikai vitáknak a függet­lenség és a területi épség kölcsönös tiszteletben tartása alapján történő bé­kés megoldása, a közép- és dél-ameri­kai konfliktushelyzetek politikai esz­közökkel történő rendezése mellett. Fel kell hagyni a Kuba és Nicaragua el eni állandó fenyegetés és provoká­ciók politikájával, s véget kell vetni a oelügyeikbe való külső beavatkozás­ra irányuló minden próbálkozásnak. Az ülés résztvevői kedvezően érté­kelik, hogy az ENSZ-fötitkár szemé­lyes képviselőjének közvetítésével megkezdődtek az Afganisztán és Pa­kisztán közötti tárgyalások. A gazdasági stabilitás, a nemzetközi politikai légkör javításának egyik alap­vető tényezője lehetne az elmaradott­ság felszámolása, a gazdasági fejlett­ség szintkülönbségeinek fokozatos csökkentése és a nemzetközi kapcso­latok harmonikus fejlődéséhez szük­séges feltételek biztosítása a gazdasá­gi, a tudományos és műszaki élet terü­letén. Ezzel összefüggésben az ülés résztvevői megerősítik álláspontjukat, hogy támogatják a nemzetközi gazda­sági kapcsolatok igazságos és de­mokratikus átrendezését, az új nem­zetközi gazdasági rend létrehozását, Ázsia, Afrika, Latin-Amerika,'Óceánia országai teljes szuverenitásának biz­tosítását saját természeti erőforrásaik felett. Sürgetik, hogy az ENSZ határo­zatainak megfelelően mielőbb kezdőd­jenek globális tárgyalások a legfonto­sabb gazdasági problémákról. Az ülés résztvevői síkraszállnak azért, hogy a nemzetközi életben nö­vekedjék az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének szerepe, mint olyan fórumé, amely egyesíti az államok erőfeszíté­seit a béke és a nemzetközi biztonság érdekében és elősegíti a sürgető vi­lágproblémák megoldását. A Politikai Tanácskozó Testület ülé­sének résztvevői újólag szükségesnek tartják kifejezni meggyőződésüket: korunkban az általános béke megőr­zése elválaszthatatlan valamennyi nép és állam egyenjogúságának elismeré­sétől. Tartós béke csak igazságos bé­ke lehet, amelyben minden egyes ál­lam elismeri és tiszteletben tartja vala­mennyi más állam törvényes jogait és érdekeit. V. A háborús veszélyek csökkentése lehetetlen az államok közötti bizalom légkörének megteremtése nélkül. Mind­ez - a politikai párbeszéd fejlesztése, a gazdasági és katonai területen ho­zott megfelelő intézkedések elfogadá­sa mellett - megköveteli valósághű információk terjesztését, a lemondást a nagyhatalmi törekvésekről a fajgyű­lölet, a sovinizmus propagandájáról, a nemzeti hivalkodásról és arról, hogy más népeket saját sorsuk alakítására oktassanak, a lemondást az erőszak hirdetéséről, a háborús pszichózis szí­tásáról. Az ülésen részt vevő államok elvi fontosságúnak tartják a Helsinki Záró­okmánynak a béke és a népek közötti megértés erősítése érdekében folyó információs együttműködésről szóló elvei és rendelkezései következetes betartását, s hangsúlyozzák az UNES­CO 1978-ban e kérdésben elfogadott nyilatkozatának időszerűségét. Hatá­rozottan elítélik, hogy az emberi tudat befolyásolásának, a közvélemény for­málásának olyan nagy hatású eszkö­zeit, mint amilyen a sajtó, a rádió és a televízió, tendenciózus, nyíltan rá­galmazó, az egyes országok helyzetét és politikáját elferdítve bemutató, a népek közötti elidegenedést és el­lenségeskedést szító információk ter­jesztésére használják fel. Egyetlen or­szág sem engedheti meg, hogy terüle­téről ilyen aknamunkát folytassanak. A reakciós, imperialista körök az emberi jogok kérdése körüli spekulá­cióval ily módon arra törekszenek, hogy palástolják a dolgozók elemi jo­gait, a népek létérdekeit semmibevevő magatartásukat. Az utóbbi időben szé­les körű kampányt indítottak a szocia­lista országok, a nemzeti felszabadító és más haladó mozgalmak ellen. En­nek célja, hogy igazolja a konfrontáció és a fegyverkezési hajsza fokozásá­nak, a különböző államok függetlensé­ge lábbal tiprásának, a bel ügyeikbe történő beavatkozásnak, a gazdasági fejlődésük feltételei megnehezítésé­nek, az enyhülési folyamat akadályo­zásának politikáját. E politika merőben ellentétes az emberek és a népek tör­vényes, általánosan elismert jogaival, mindenekelőtt az élethez való joggal. A történelem tanulságai arra emlé­keztetnek, hogy az antikommunizmus mindig szerves része volt a demokrati­kus szabadságjogok és a népek jogai ellen indított támadásoknak, az ag­resszió és a háború politikájának. Azok a törekvések, hogy új anti kom­munista hadjáratot szervezzenek, a valamennyi ország érdekeit fenyege­tő nemzetközi feszültség szításához vezetnek. Senkinek sem sikerülhet aláásni ha­mis információkkal és rágalmakkal a szocialista rendszert. A szocializmus kimagasló sikereket ért el a gazdaság­ban és a kultúrában, a nemzetek egyenjogúságának és barátságának megteremtésében, a személyiség ki­bontakoztatásához szükséges kedve­ző körülmények létrehozásában, a széles néptömegek országuk irányí­tásában való részvételének biztosítá­sában, a demokrácia állandó fejlődé­sében. A szocializmus egyik legnagyobb vívmánya az új típusú nemzetközi kap­csolatok kialakulása a szuverén szo­cialista államok között, amely az ön­(Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom