Új Szó, 1983. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-07 / 5. szám, péntek
A Varsói Szerződés tagállamainak politikai nyilatkozata (Folytatás a 3. oldalról) kéntes, egyenjogú együttműködésen és az internacionalista szolidaritáson alapul. Az ülés résztvevői, kifejezésre juttatva kommunista pártjaik és népeik akaratát, megerősítik eltökéltségüket, hogy a jövőben is erősítik a szocialista országok összeforrottságát, fejlesztik és elmélyítik politikai, gazdasági és kulturális együttműködésüket, egyesítik erőfeszítéseiket a békéért és a haladásért vívott harcban. Hangsúlyozták, hogy szükséges kibővíteni a szocialista országok közötti hosszú távú gazdasági és műszakitudományos együttműködést és kooperációt a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa keretében avégett, hogy elősegítsék minden egyes ország gazdasági és szociális fejlődését, a meglevő problémák megoldását, a szocialista és a kommunista építömunka programjainak megvalósítását, népeik anyagi és szellemi jólétének emelését. Ez fontos hozzájárulás a szocialista országok gazdasági együttműködéséhez. Az ülésen részt vevő államok hangsúlyozzák, hogy minden népnek szuverén joga szabadon, külső beavatkozás nélkül megválasztani, hogyan éljen, miiyen társadalmi rendet alakítson ki, és ugyancsak törvényes joga megvédelmezni választását. A szocialista országok, a béke és a nemzetközi biztonság ügyéért érzett felelősségük tudatában, politikájukban szigorúan különválasztják az ideológiai kérdéseket az államközi kapcsolatok problémáitól, a békés egymás mellett élés alapján fejlesztik kapcsolataikat a tőkés országokkal, következetesen síkraszállnak a fejlődő országokkal való széles körű együttműködés mellett. Az államok közötti együttműködés - függetlenül társadalmi berendezkedésüktől - megfelel minden nép érdekeinek, az általános béke erősítése életfontosságú követelményeinek. VI. Bármennyire sokrétűek is a jelenlegi nemzetközi problémák, az európai és az egész világhelyzet fejlődésének kilátásai nagymértékben attól függnek, sikerül-e kiküszöbölni a bizalmatlanságot, csökkenteni a szembenállás szintjét a két legnagyobb, különösképpen a nukleáris fegyverek területén hatalmas potenciállal rendelkező kato- nai-politikai szövetség - a Varsói Szerződés és a NATO - között. Fegyveres összeütközésük végzetes következményekkel járna minden nép számára. A Varsói Szerződés tagállamai rég; óta síkraszállnak mindkét szövetség feloszlatása és első lépésként katonai szervezeteik felszámolása mellett. E javaslat továbbra is érvényes. Hangsúlyozzák, hogy készek tárgyalásokat kezdeni a NATO-tagállamokkal megállapodása elérése érdekében, elsőként a katonai tevékenység kölcsönös csökkentésének kérdéséről. A mostani kiélezett nemzetközi helyzet azonban nem tűri a várakozást. Mielőbb olyan hatékony intézkedésekre van szükség, amelyek már most képesek csökkenteni a bizalmatlanságot a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai között és az aggályokat az agresszió lehetősége miatt. A Varsói Szerződés tagállamai nem törekednek katonai fölényre a NATO tagállamaival szemben és nincs szándékukban megtámadni azokat, mint ahogy egyetlen más országot sem Európában vagy azon kívül. A NATO tagállamai szintén úgy nyilatkoznak, hogy nincsenek agresszív szándékaik. Ilyen körülmények között nem lehetnek olyan okok, amelyek megakadályoznák a két szövetséghez tartozó államokat abban, hogy kölcsönösen megfelelő, nemzetközi jogi jellegű kötelezettségeket vállaljanak. Figyelembe véve a jelenlegi helyzetet, ez különösen jótékony hatást gyakorolhatna a nemzetközi események egész további fejlődésére. Ezen elképzelésekből kiindulva, a Varsói Szerződés tagállamainak legfelső szintű képviselői javaslattal fordulnak az Észak-atlanti Szerződés tagállamaihoz: kössenek szerződést a katonai erő alkalmazásáról való kölcsönös lemondásról és a békés kapcsolatok fenntartásáról. A szerződés magja a két szövetség tagállamainak az a kölcsönös kötelezettségvállalása lehetne, hogy elsőként nem alkalmaznak egymás ellen sem nukleáris, sem hagyományos fegyvereket, következésképpen egyáltalán nem kerül sor arra, hogy elsőként katonai erőt alkalmazzanak egymás ellen. Ez a kötelezettségvállalás kiterjedne a szerződésben résztvevő valamennyi állam területére, katonai és polgári személyzetére, tengeri, légi és űrflottájára, valamint a tulajdonát képező más objektumokra, tekintet nélkül azok hollétére. Helyénvalónak tűnik, hogy a két szövetség, tagállamai a szerződésben hasonló kötelezettségvállalást irányozzanak elő arról, hogy harmadik országgal szemben is lemondanak az erő alkalmazásáról, legyen az akár velük kétoldalú szövetségi kapcsolatban álló, akár el nem kötelezett, vagy semleges ország. A szerződés lényeges része lehetne mindkét szövetség tagállamainak kötelezettségvállalása arról, hogy nem fenyegetik az olyan térségeket érintő nemzetközi tengeri, légi és kozmikus kommunikáció biztonságát, amelyekre nem terjed ki egyik ország nemzeti fennhatósága sem. A katonai erő alkalmazásáról történő lemondásra vonatkozó kötelezettségvállalást kívánatos lenne kiegészíteni a szerződésben olyan kötelezettségvállalással, amely szerint a jóakarat szellemében folytatnak tárgyalásokat a fegyverkezési hajsza felszámolására irányuló hatékony intézkedésekről, a fegyverzet korlátozásáról és csökkentéséről, valamint a leszerelésről, vagy a tényleges eredmények elérése céljából más, rendelkezésre álló eszközökkel segítik elő az ilyen tárgyalások sikerét. Ugyanilyen értelemben vállalhatnának kötelezettséget arra, hogy kölcsönösen megvizsgálják a váratlan támadás veszélyének elkerülését szolgáló gyakorlati intézkedéseket, és arra, hogy elősegítik a katonai küldöttségek kölcsönös cseréjének fejlesztését, a hadihajók és légi egységek kölcsönös látogatásait. Fontos, hogy a szerződésben a katonai erő alkalmazásáról való lemondás kötelezettségét összehangolják az Egyesült Nemzetek Szervezetének, mint a kollektív biztonság világméretű eszközének megerősítésére irányuló rendelkezésekkel is. E téren a szerződésben célszerű kifejezésre juttatni készségüket, hogy együttműködnek az ENSZ hatékonyságának fokozásában, az alapokmánynak megfelelően a nemzetközi viták és konfliktushelyzetek békés rendezésével, az agreszszív cselekedetek elfojtásával, a nemzetközi békét és biztonságot fenyegető veszélyek elhárításával kapcsolatos kérdések megoldásában. A Varsói Szerződés tagállamainak és az Észak-atlanti Szerződés tagállamainak szerződése a katonai erő alkalmazásáról való kölcsönös lemondásról és a békés kapcsolatok fenntartásáról, összhangban az ENSZ alapokmányának 51. cikkelyével, természetesen nem korlátozná résztvevőinek elidegeníthetetlen jogát az egyéni és kollektív önvédelemre. Ezzel egyidejűleg a szerződés megszabadítaná a két szövetség tagjait azon aggályoktól, hogy a mindkettőn belül érvényben levő szövetségi kötelezettségek agresszív célokból felhasználhatók a másik szövetség tagállamai ellen, következésképp ezek a kötelezettségek veszélyeztetik biztonságukat. Bár a katonai erő alkalmazásáról való kölcsönös lemondásról és a békés kapcsolatok fenntartásáról szóló szerződés megkötését a két katonaipolitikai szövetség tagállamainak javasolják, a többi érdekelt európai állam is jogosult lenne részt venni e szerződés kidolgozásában és aláírásában. Ugyancsak kezdettől fogva nyitva áll a szerződés a világ más, olyan államainak egyenjogú résztvevőként történő csatlakozása előtt, amelyek azt óhajtják. A Politikai Tanácskozó Testület ülésén résztvevőknek az a meggyőződése, hogy ilyen szerződés megkötése hozzájárulna Európa szembenálló katonai csoportosulásokra való megosztottságának felszámolásához és megfelelne a népek kívánságának, hogy békében és biztonságban éljenek. Felhívással fordulnak az Észak-atlanti Szövetség tagállamaihoz: fogadják ezt az új kezdeményezést a legteljesebb figyelemmel és adjanak rá konstruktív választ. A Varsói Szerződés tagállamai - e politikai nyilatkozatban kifejtve elképzeléseiket a béke megszilárdításának, a nemzetközi enyhülés megőrzésének és elmélyítésének útjairól és eszközeiről a jelenlegi helyzetben - kinyilvánítják készségüket a párbeszédre és az együttműködésre mindazokkal, akik e nagy célok elérésére törekednek. Prága, 1983. január 5. IZRAEL A LIBANONI VÁLSÁGHELYZET ÁLLANDÓSÍTÁSÁRA TÖREKSZIK A szíriai csapatkontingens segítséget nyújt a rend helyreállításához Tripoliban Ma van a negyedik évfordulója annak, hogy a Kambodzsa Megmentésének Nemzeti Egységfrontja és a Népi Forradalmi Tanács köré tömörült hazafiak felkelése véget vetett Pol Pót és lyeng Sary uralmának. A Kína-barát rezsim csak a korunkban szinte példa nélkül álló terror alkalmazásával tudott hatalmon maradni: összesen több mint másfél millió embert - értelmiségit, munkást - ölt meg és alattomos háborút folytatott Vietnam ellen. A csaknem halott ország számára 1979. január 7-e jelentette a feltámadás lehetőségét. Bár amerikai pénzzel, kínai fegyverekkel és tanácsadókkal még ma is folyik az építőmunka zaklatása, a kambodzsai nép sikerei vitathatatlanok: a sokat éhezett ország rizstermelése a kétszeresére emelkedett, s az iskolás korú gyerekek 84 százaléka rendszeresen tanul írni-olvasni. Jelenleg több mint másfél millióan látogatják az alapiskolákat, a középiskolákat pedig 1500-an. Felvételünk az egyik mezőgazdasági szakközépiskola gyakorlati oktatásán készült. (ČSTK-felvétel) Folytatódik a COPWE 2. kongresszusa (ČSTK) - Az észak-libanoni Tripoliban az utóbbi napokban olyannyira kiéleződött a helyzet a helyi fegyveres csoportok között kiújult véres harcok következtében, hogy haladéktalan megoldásra van szükség. Hírügynökségi jelentések szerint Damaszkuszból visszatért Bejrútba Karami volt libanoni kormányfő és közölte, megállapodott Hafez Asszad szíriai elnökkel, hogy az Arab Liga megbízásából a városban tartózkodó szíriai csapatkontingens segítséget fog nyújtani a rend helyreállításában. Karami hozzáfűzte, hogyTripo- liból kivonják a két szembenálló muzulmán felekezethez tartozó fegyveres csoportokat, és a város ECUADOR Állami alkalmazottak sztrájkja (ČSTK) - A keddi 24 órás figyelmeztető sztrájk után az ecuadori állami alkalmazottak tegnap előre meg nem határozott időre beszüntették a munkát. A kormány ugyanis elutasította az állami alkalmazottak szakszervezetének követelését, hogy vonják visz- sza a több állami intézmény költségvetését jelentősen csökkentő törvénytervezetet. A sztrájk következtében számos minisztériumban, központi bankban és más hivatalokban teljesen megbénult a munka. biztonságára a libanoni nemzeti és palesztin erők ügyelnek majd fel, illetve néhány helyen a kormány biztonsági alakulatai is segítenek ebben. A bejrúti rádió bejelentette, hogy Tripoliban tűzszüneti megállapodás jött létre, de azonnal arról is tájékoztatott, hogy a városban tovább folynak a harcok, melyek tegnap reggelre rendkívül hevesekké váltak. A harcok fokozódása szorosan összefügg az izraeli-libanoni megbeszélésekkel, melyeknek tegnapi 4. fordulóját az északizraeli Kiriat Smonában tartották meg. Izrael továbbra is arra törekszik, hogy valamiféle „békeszerződést“ erőszakoljon ki, amely megnyirbálja a libanoni állam szuverenitását. Begin kormánya szándékosan próbálja állandósítani a válsághelyzetet Libanonban, hogy ily módon kényszerítse a bejrúti kormányt vagy az izraeli diktátum elfogadására, vagy pedig ellenkező esetben a tartós izraeli megszállásra. Az Egyesült Államok támogatását élvező Izrael elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy feltételeket diktálhasson Libanonnak a déli országrész ellenőrzésére vonatkozóan. Izrael törekvései arra irányulnak, hogy állandósítsák jelenlétüket Libanonban. Javier Pérez de Cuellar ENSZ-fótitkár Bejrútba küldte kü- lönmegbízottját, hogy tárgyaljon a libanoni kormánnyal az ideiglenesen ott tartózkodó ENSZ-erők mandátumának a meghosszabbításáról, amely január 19-én jár le. (ČSTK) - Addisz Abebában folytatódott az Etióp Dolgozók Pártja Alapító Bizottságának (COPWE) 2. kongresszusa, melynek legfontosabb célja, hogy értékelje a bizottság hároméves tevékenységét, és meghatározza a marxizmus-leninizmus alapelveire épülő élcsapat párt stratégiáját. A különböző tartományokból érkezett delegátusok felszólalásaiban hangsúlyozták, hogy a bizottság alapszervezetei fontos szerepet játszanak a marxista-leninista elmélet terjesztésében, valamint a tömegek mozgósításában a szociális és gazdasági változások megvalósításában való aktív részvételre. Az egyes tartományok bizottságai fontos feladatuknak tartják a társadalmi szervezetek tevékenységének egyeztetését az etióp szocializmus alapjainak megteremtésében. Reagan nem mond le a fegyverkezési hajszáról (ČSTK) - Ronald Reagan, az Egyesült Államok elnöke idei első sajtóértekezletén világosan értésre adta, hogy továbbra is folytatni kívánja a lázas fegyverkezés és a nemzetközi feszültség kiélezésére irányuló politikáját. Washingtoni sajtóértekezletén határozottan kijelentette, hogy miszerint szó sem lehet a katonai kiadások csökkentéséről, hogy az állami költségvetés deficitje kisebb legyen, mert ez állítólag veszélyeztetné az USA biztonságát. A csillagászati, 1,6 billió dolláros összeget, melyet a következő öt évben fegyverekre kívánnak fordítani, „létfontosságú kérdésnek“ minősítette. Azt állította, hogy szükség van a „pótfegyverkezésre“, mert az amerikai hadsereg „kétségbeejtő állapotban“ van. A külpolitikával kapcsolatos kérdésekre általában kitérő válaszokat adott és azt ígérte, hogy azokra részletesebben január 25-én az Unió helyzetéről szóló szokásos évi üzenetében tér majd ki. Ronald Reagant sajtóértekezletén megkérdezték, mi a véleménye Jurij Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának egy szovjet-amerikai legfelsőbb szintű tanácskozás hasznosságára vonatkozó kijelentéséről, melyet a Szovjetunió véleménye szerint alaposan elő kell készíteni. Reagan azt felelte, hogy elvben egyetért a csúcstalálkozóval. De hozzáfűzte: Úgy vélem azonban, hogy az ilyen találkozó bizonyos előkészületeket tesz szükségessé. Nem elegendő azt mondani: tehát találkozunk, asztalhoz ülünk és megmondjuk, miről fogunk tárgyalni. Szerintem mindent elő kell készíteni. ÚJ SZÚ 4 1983. I. 7.
