Új Szó, 1983. január (36. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-06 / 4. szám, csütörtök
Harcban az új Csehszlovákiáért ÚJ szú 5 1983. I. 6. írta: Felix Vašečka, a Szlovák Tudományos Akadémia levelező tagja A felkelés repülőterén - Tri dubyn - 1944 szeptemberében A szlovák történelem egyes fejezeteit elevenítjük fel. Európa egyik legkisebb nemzete a világesemények peremén élt. „Szlovákia - Gustáv Husák szavaival élve - csaknem véletlenszerűen a gyarmattartó vagy baráti nemzet szekerén haladt, de sohasem ment saját útján. Nem csodálkozhatunk azon, hogy a világharcok passzív szemlélését nálunk sokan nemzeti sajátosságnak tekintették.“ Négy héttel a Szlovák Nemzeti Felkelés kitörése után Gustáv Husák a szlovák forradalomról írt cikkében (amelyet a Nové slovo 1. száma közölt) megállapította: ,,Az utóbbi hetek új fejezetet jelentenek történelmünkben. A felkelés, a forradalom, a politikai fordulat fejezetét. És mindez a szlovák nemzet akaratából, saját erejéből és képességeiből született, saját nemzeti cél érdekében. A szlovák ember, aki mindig csak egy szám volt az idegen számításokban, megmutatta... otthon a kishitűeknek és a határokon túl a rosszakaróknak, hogy a szlovák népnek már nincs szüksége kurátorra, tudatában van saját jogainak és saját erejének.“ Ez a rendkívül célzatos megállapítás elsősorban a cseh és szlovák fasisztaellenes burzsoázia azon csoportjainak a címére hangzott el, amelyek különböző szinten lényegében csak a München előtti Csehszlovák Köztársaság felújítására törekedtek. Gustáv Husákot az a tény jogosította fel erre a kijelentésre, hogy a felkelés első pillanataitól a felkelés területén kihirdették az új népi demokratikus Csehszlovák Köztársaságot. Az egyes községekben és kerületekben a forradalmi nemzeti bizottságok hirdették ki, amelyek mindenütt a helyi népi és demokratikus államhatalmi és államigazgatási szervekként alakultak meg. A felkelés területén felszámolták a klerofa- siszta ludák rendszert, a többi területen pedig véglegesen felbomlott. Az ún. szlovák állam feloszlott hadseregéből és a harcképes polgári személyekből kialakultak a felkelő katonai és partizáncsapatok. Az üzemekben a forradalmi üzemi bizottságok a kialakuló gazdasági demokrácia tényezőiként ténykedtek. A munkások és a parasztok forradalmi felelősséggel irányítottak és rugalmasan teljesítették a legfontosabb biztonsági, gazdasági, védelmi, szociális és adminisztratív feladatokat. A nemzeti és demokratikus forradalom fő kezdeményezője és szervezője - Szlovákia Kommunista Pártja, - valamint a nemzet politikai képviselete -, a Szlovák Nemzeti Tanács- kilépett az illegalitásból. „Nemzeti egység, harci és akcióegység alakult ki, olyan, amilyenre a szlovák történelemben addig nem volt példa.“ Harc folyt a német fasizmus és a hazai klerofasizmus ellen a Vörös Hadsereg felszabadító csapatainak hátországában, küzdelem folyt a nemzeti felszabadulásért, az új népi demokratikus Csehszlovákiáért, a csehek és szlovákok egyenjogú és egyenrangú nemzeteinek államáért, aszocialista távlatokért, aSzovjetunió- ra támaszkodó külpolitikai irányvonalért- ezek voltak a felkelés legfontosabb eszményei. Határkövet jelentett nemcsak a szlovákiai fasisztaellenes küzdelemben, hanem az egész csehszlovák nép nemzeti felszabadításáért és szuverenitásáért folytatott harcban is. A kommunisták kötelessége volt - Gustáv Husák szavaival élve a felújított államban harcolni a dolgozó nép pozícióiért, vagyis a népi demokratikus rendszerért...“ E rendszer értelméről értekezik teljesen nyíltan és egyértelműen Gustáv Husák a Nové slovo második számában a demokrácia burzsoá értelmezését vitatva: ,,A megoldás abban rejlik, hogy a politikai demokráciát ki kell terjeszteni a gazdasági és szociális területre, a döntési és végrehajtási hatalmat pedig át kell adni, illetve a mai állapotot figyelembe véve meg kell hagyni a legszélesebb körű népi szervek kezében. Az a periodikus demokrácia, amely egyszer öt-hatévenként feljogosította az állampolgárt, hogy bedobja az urnába a 20 szavazólap egyikét, annak a tanyasinak a jólétéhez hasonlítható, aki egyszer évente, karácsonykor lakik jól. Ezért, amikor a népi, szociális vagy szocialista demokráciáról beszélünk, a nép által naponta gyakorolt és ellenőrzött politikai hatalomra gondolunk. És így alaptalan az aggodalom a párttitkárok vagy vezérek diktatúrája miatt.“ xxx A kommunisták kötelessége volt, hogy ne csak a jelen eseményeit lássák, hanem azok helyét is a társadalmi folyamatban. Az volt a feladatuk, hogy minden erőfeszítésükkel fellépjenek a demokratizmus látszatát keltő fasisztaellenes és átmenetileg szövetséges burzsoázia ingatagsága, árulása és kétarcúsága ellen. A kommunisták nem tévesztették szem elől azt a fontos tanulságot, amelyet Lenin az 1905. évi orosz forradalomból vont le. Eszerint a demokratikus forradalom eredménye attól függ, hogy a munkásosztály a burzsoázia segítőjének szerepét játsza-e el, vagy pedig magára vállalja a népi forradalom vezérének szerepét. A burzsoázia öntudatos képviselői ezt nagyon jól tudatosítják. Ezért nem meglepő, hogy már a felkelés előkészítése időszakában, majd kitörésének első pillanatától küzdelem folyt azért, hogy a felkelés csak kísérlet lesz-e a korszerűsített burzsoá Csehszlovák Köztársaság felújítására, vagy pedig kiindulópont az új népi demokratikus Csehszlovákiához. A fasisztaellenes front, az SZLKP és az ún. polgári blokk fasisztaellenes irányzatai koalíciójának kialakítása és működése érdekében a Szlovák Nemzeti Tanácsról szóló 1943-ban megkötött karácsonyi egyezmény nem említi meg a nemzeti bizottságokat - annak ellenére, hogy az egyes fasisztaellenes csoportok, hatalmi-politikai ambícióikkal összhangban a nemzeti bizottságok megalakítására törekedtek. Gustáv Husák a Tanúságtétel a Szlovák Nemzeti Felkelésről című művében ezzel kapcsolatban leszögezi: „Tudtunk erről... de senkivel sem vitatkoztunk arról, hogy mit szabad és mit nem szabad a nemzeti bizottságoknak tenniük. Szlovákia Kommunista Pártja úgy irányította szervező és politikai munkáját, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés legelején azok a nemzeti bizottságok kerüljenek hatalomra, amelyek a nép forradalmi erőit képviselték és a párt befolyása alatt álltak. Az adott helyzetben ez volt a döntő.“ Ez határozta meg nemcsak a felkelés jellegét, hanem az össznépi nemzeti felkelés eszméinek realitását is. / * Í gy történt és ez azért volt lehetséges, mert az SZLKP volt Szlovákia fasiszta megszállásának időszakában az egyedüli szervezett és akcióképes illegális politikai erő, mert az SZLKP 5. illegális központi vezetősége az előző vezetőségek tevékenységét folytatva magára vállalta a nemzeti antifasiszta küzdelem előkészítésének és irányításának terhét egészen a fegyveres felkelés kitöréséig. A párt lett a nemzeti ellenállás fő központja, megszilárdította az antifasiszta koalícióban, majd a fegyveres felkelésben is a vezető politikai erő szerepét. Megvédte és fejlesztette a felkelés népies jellegének eszményeit. Gustáv Husák elévülhetetlen érdeme, hogy mint a Szlovák Nemzeti Tanács Elnökségének tagja és belügyi megbízott, megszilárdította a nemzeti bizottságok helyzetét, s ezzel párhuzamosan az üzemi bizottságoknak, mint a forradalom kulcsfontosságú szerveinek helyzetét is. Ezzel összefüggésben emlékeztetni szeretnénk a szlovák forradalomról írt értekezése egy további gondolatára: „A forradalmi ideológia körvonalai mai nemzeti felszabadító formájában, valamint a következő időszak utalásaiban világosan szembenállnak a szlovák nemzet történelmi passzivitásával... Amikor azt mondjuk, hogy a politikai hatalom egyedüli képviselője a nép, ezt szó szerint értjük... Kísérleteket tesznek, s tesznek majd a jövőben is, hogy előírásokkal és paragrafusokkal korlátozzák a nép kezdeményezését és á tömegek hatását. Néhány héttel a felkelés után a forradalmi népi szervek felszámolását is követelhetik... Minden forradalom magában hordozza a bürokratizmus útvesztőjében való eltévedés irányzatát. Ez azonban a véget jelentené. Szigorúan meg kell óvnunk a népi szervek jogait..., a jogtalanság nem abban rejlik, amit csinálunk, hanem abban, mivé válunk. A nép forradalmi lendületének sírásói, a népi demokrácia sírásói lennénk, ha nem adnánk át a jogkört azoknak a népi szerveknek, amelyeket az megillet. Ezt a jogtalanságot nem szabad elkövetni... A forradalom csak akkor folytatódhat eredményesen és tarthatja szem előtt a harmonikus haladó irányvonalat, ha demokratikus és népi.“ A felkelés eszerint járt el azután is, hogy a hegyekbe szorult, a Vörös Hadsereg felszabadító csapatai elé sietett. A felszabadító csapatok megérkeztével spontánul a nemzeti bizottságok vették kezükbe a hatalmat, működtek az üzemi bizottságok, s ez szavatolta az új köztársaság építésének felkelési folytonosságát. A felkelés területén a politikai fejlemények majd a felszabadított területeken történtek lehetővé tették, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja rákényszerítse a londoni csehszlovák kormányt, mondjon le véglegesen és hivatalosan a burzsoá Csehszlovákia felújításának koncepciójáról és fogadja el a csehek és szlovákok nemzeti frontja új csehszlovák kormányának programjáról kötött megállapodást (a Kassai Kormányprogramot). Szlovákia felszabadított területein csakis olyan kormány alakulhatott, amely magáévá tette a Kassai Kormányprogramot, s fokozatosan kiterjesztette azt Csehszlovákia egész területére. Lényegében kompromisszumos programról volt szó, beleértve a nemzetiségi kérdés megoldását is. Klement Gottwald 1945. április 8- án a CSKP és a SZLKP funkcionáriusainak kassai konferenciáján reálisan kommentálta: „Mi magunk nem uralkodhatunk, de ők sem uralkodhatnak egyedül. Mi nem uralkodhatunk nélkülük, ők pedig nélkülünk. Ugyanakkor azonban ők jobban nélkülünk, mint mi nélkülük.“ A Szlovák Nemzeti Felkelés által kialakított politikai helyzetből kiindulva a Kassai Kormányprogramnak tartalmaznia kellett a csehszlovákiai nemzeti demokratikus forradalom második szakaszának feladatait. Mindenesetre nagy történelmi győzelemről volt szó a csehszlovák állam jellegéért folytatódó küzdelemben. A kommunisták elsőrendű feladata volt, hogy ebből a tényből induljanak ki és a bonyolult politikai harcok közepette szavatolják a nemzeti és demokratikus forradalomnak szocialista forradalomba való átmenetét. xxx C\ lovákia Kommunista Pártjának a felkelés előkészítésével és KJ Lm megvalósításával kapcsolatos szervező munkájának eredményei közé tartozik azon hatalmi és politikai rendszer alapjainak lerakása, amely lehetővé tette a sokoldalú következetes és forradalmi harcot a népi demokráciáért, a teljes, szocialista demokrácia kiharcolása, a dolgozó nép szuverenitása alapelvének érvényesítése érdekében. Gustáv Husák elvtárs születésnapja alkalmából vetjük fel ezeket a történelmi tényeket, hiszen a népi demokrácia megalapozása és felépítése éppen úgy, mint a szocialista építés, magán viseli Husák elvtárs kézjegyét. Személyével kapcsolatban visszatérünk a Szlovák Nemzeti Felkelés időszakához, amely a szocialista forradalom csehszlovákiai győzelmének feltételeként az előkészítéseként gazdagította a nemzet erkölcsi főkéjét. „A szlovák ember, aki mindig csak egy szám volt az idegen számításokban, elég bátor volt ahhoz, hogy önállóan lépjen fel, képes volt arra, hogy intézze saját ügyeit, vállalta az áldozatokat és szenvedéseket, amelyek nélkül elképzelhetetlen a szabadság szilárd tudata és a szabadság igénye. Ez nem kis dolog“ - állapította meg Gustáv Husák a felkelés negyedik hetében. Harminc év elteltével a Tanúságtétel a Szlovák Nemzeti Felkelésről című művében ehhez hozzátehette: „Több százezer ember mondhatta, hogy személyesen hozzájárult szabadságunkhoz, a szabadság új tartalmához, a szocialista jövőhöz. Az egyén azonosult a nemzettel, az állammal.“ A Szlovák Nemzeti Felkelésnek ez a hozzájárulása a nemzet erkölcsi tőkéjéhez büszkeségünk és erőnk örök forrása. Gustáv Husák elvtárs küzdelme egy olyan kommunista személyes példa- mutatása, aki helytállt az élet nehéz próbáiban és a csehszlovák nép küzdelmének az élén áll, mint a létbiztonság és a békés távlatok politikusa. Klement Gottwald köztársasági elnökkel és Antonín Zápotockýval, az SZKT elnökével Prágában 1948 júniusában
