Új Szó, 1983. január (36. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-06 / 4. szám, csütörtök

Mire épít az iskola? Felzárkózva az iskola mellé A PIONÍRVEZETŐK KÉPZÉSE EGY JÁRÁSBAN A z ovoda ma már a világ min­den fejlett országában fon­tos oktatási-nevelési intézmény. A pszichológusok nagy része kuta­tásai során arra a következte­tésre jutott, hogy az iskolába való előkészítés folyamatában az eddi­ginél nagyobb feladatot kell vállal­nia az óvodának, mert a tartalékok zömmel éppen az emberi élet óvo­dáskori szakaszában rejlenek. Ezért vált szükségessé az óvodai nevelés új koncepciójának kidol­gozása. Megnövekedett az óvoda iskolára előkészítő szerepe, mert nem kétséges, hogy a gyermeki fejlődés a rendszeres nevelés függvénye. A siker legfőbb feltétele, hogy a kisgyermeket tekintsük ember­nek; megalázás, megszégyenítés nélkül neveljük. A társadalmi elvá­rásokat és eszméket nem paran­csolgatással, hanem szituációs helyzetek megteremtésével, dra- matizálással, gyermekek közötti párbeszéd kialakításával közvetíti a pedagógus. A kisgyermek érzé­keny, könnyen tanítható bármire. De erőltetett, túl korai oktatással megrövidítenénk a gondtalan gyermekkort. Sok szülő - és az óvodai munka lényegét nem isme­rő felnőtt - éppen ettől félti a gyer­mekeket. Pedig a félelem alapta­lan. Az óvoda nem oktat. Az óvoda játszva nevel. Az óvodás gyermekek közössé­gi életének megszervezését ötle­tes, sokoldalú és tartalmas játékok teszik lehetővé. A közös játék ré­vén esztétikai és alkotási élmé­nyekhez jutnak. A közös, szemé­lyiségfejlesztő tevékenység előké­szíti a gyermekeket a művészi élmények befogadására. Persze, a játék szerepe nagyon sokoldalú. A gyermek ugyanis játékaiban nyilvánul meg a legőszintébben, a játék készíti' elő a felnőtt életre, általa fejlődik fizikuma, ismerete­ket és tapasztalatokat szerez, mű­ködik a képzelete, megtanul beil­leszkedni a közösségbe, kialakul­nak baráti kapcsolatai, de a játék során a gyermekek között feszülő rokonszenv-e/lenszenv is jól meg­figyelhető. A játék tartalma és té­mája lehetővé teszi az óvónők számára, hogy közvetett irányítás­sal oldják meg a különböző fela­datokat. Prágában kiállításon is megem­lékeztek a Népművészeti Központ és az Iparművészén Központ ne­gyedszázados fennállásáról. Ezeknek a maguk nemében egye­dülálló intézményeknek a feladata a népművészet és a kézművesség legnemesebb hagyományainak megőrzése és továbbfejlesztése. A Népművészeti Központ meg­alakulása után nagy figyelmet for­dított arra, hogy felkutassa egy- egy népművészeti ágazat legkivá­lóbb mestereit, műhelyeket, nyers­anyagot biztosítson számukra; gondoskodjon az utánpóltásról, hogy a fiatalok soraiból is mind többen sajátítsák el a hagyomá­nyos munkafolyamatokat. A Népművészeti Központ min­denekelőtt a termékeit árusító „Krásná jizba“ és különböző kiál­lítások által jutott el a köztudatba. N emcsak divatos szólam, ha­nem sürgető feladat a kre­atív személyiség kialakítása. Ezt a célt az óvodában nagyon jól szolgálja például a papírhajtoga­tás. Manuális munka, pontosan, ügyesen kell dolgozni, hogy a vég­eredményt megkapja a gyerek. A papírhajtogatás több mint kéte­zeréves népi munka. Mai tudá­sunk szerint Kínából ered. Mai újjáéledése éppen a modern pe­dagógiában alkalmazott kreatív módszerrel függ össze. Nagy öröm a gyermek számára, növeli önbizalmát is, ha egy kétdimenzi­ós lapból háromdimenziós sótar­tót, csákót, vagy hajót készít. Szí­nesebb lesz fantáziája, szinte va­rázslónak érzi magát. Sok szép élményhez juttatja a gyermeket a bábozás is. A kesztyűt fölhúz­zák, és azonosulnak a csillagsze­mű juhásszal, Macókával, vagy Zsigával és Csipettel. Ilyenkor fel­oldódnak a gátlások, megszűnik a -félszegség, bölcs király, vagy gonosz varázsló lehet a félénk kisgyerek. Játékos formában folyik a testnevelés, az érzelmi nevelés, s ezen belül a megismerés fejlesz­tése, a nyelvi nevelés és a számolá­si készség kialakítása. Az esztéti­kai nevelésnek három összetevője van: a zenei, a képzőművészeti és az irodalmi nevelés. Hangsúlyozott jelentősége van az anyanyelvi ne­velésnek: a szókincs és az össze­függő beszéd fejlesztésének. Megkülönböztetett figyelmet fordí­tanak a helyes artikulálásra, a lo­gopédiai hibák diagnosztizálására és kijavítására. Megkezdődik a gyermekek irodalmi nevelése; a mese és a vers ebben a sza­kaszban válik életük örömforrásá­vá. Játékos formában tanulnak meg térben és dimenzióban tájé­kozódni. A magyar nyelvű óvodák­ban bizonyos értelemben már a kommunikáció kétsíkúságáról beszélhetünk, bizonyos tárgyak, tevékenységek és tulajdonságok megnevezését (ige, főnév, mellék­név és számnév) két nyelven gya­korolják a nagycsoportos óvodá­sok. Két nyelven hallgatnak ze­nét, tanulnak verseket és dalokat. Az óvónők vigyáznak arra is, hogy a magyar és szlovák nyelv hasz­nálata ne tájnyelvi szinten történ-- jen. A dialógusokban 150 szót Dolgozói hagyományos technoló­giával esztétikailag színvonalas használati tárgyakat, textilanyago­kat, ruhákat készítenek. Munkájuk több szakaszra oszlik. Az etnográ­fusok kutatómunkája alapján kép­zőművészek tervezik meg az egyes tárgyakat. A Központ kép­zőművészei évente két alkalom­mal szakemberekből álló bíráló bi­zottságnak mutatják be munkáju­kat, amelyek jóváhagyása után kezdődhet a gyártás. A legkivá­lóbb alkotók elnyerhetik a „nép­művészet mestere“ kitüntetést. Tehát szigorú elbírálás után ke­rül sor egy-egy népművészeti ter­mék kivitelezésére. Ennek kö­szönhető, hogy a népművészeti boltok valóban esztétikus, színvo­nalas alkotásokat kínálnak. Azt is örömmel tapasztaljuk, hogy a Krásná jizba elárusítóitól több­nyire szakszerű tájékoztatást ka­punk a tárgyak anyagáról, a tech­nológiáról, mellyel készültek és a tervezőkről. Felmerül bennünk azonban a kérdés, vajon milyen bizottság bírálja el és hagyja jóvá a giccs, az ízléstelen, már nagyanyáink idejé­ben is okkal bírált szarvasok, kerti­törpék gyártását. A Népművészeti Központ iker­testvére az Iparművészeti Köz­pont. A CSSZK-ban mintegy 800 dolgozója huták, műhelyek, mű­termek tucatjaiban valósítja meg a kézművesség értékeinek fenn­maradására, továbbfejlesztésére negyedszázaddal ezelőtt efoga­dott irányelveket. Igyekszik megő­rizni mindazokat a mesterségeket, melyekre műemlékeink helyreállí­tása, környezetünk alakítása so­rán van szükség. Nagy hagyo- manyra tekintenek vissza a kunštá- ti, a štéchovicei kerámiaműhelyek, Valašské Miziŕíčí és Jindŕichuv Hradec gobelinmúhelyei. Az ipar­használnak fel, s a feltételezések alapján a gyerekek körülbelül 60 szavas aktív szókinccsel lépik át az első osztály küszöbét. Ezzel talán csökkenthető a falvakban, magyar nyelvi környezetben felnö­vő gyermekek hátránya szlovák nyelvből. Az óvodák anyagában nincs semmi számonkérhető, egyetlen garancia az óvónők lelkiismere­tessége. A gyermeki fejlődés szakaszai­nak megfelelő, zavartalan és eredményes munka elképzelhe­tetlen az óvoda és az iskola jó kapcsolata nélkül. Az együttmun- kálkodás alapfeltétele, hogy a két nevelési intézmény dolgozói lega­lább a tájékozottság szintjén is­merjék egymás munkáját. H azánkban szép hagyomány, hogy az első iskolai félév befejeztével a nagycsoportos óvo­dások meglátogatják az első osz­tályosokat. Beülnek a padokba, kipróbálják, mire való a nagy feke­te vagy zöld tábla, ismerkednek az ábécéskönyvekkel, füzetekkel. A „nagyok“, az első osztályosok mesét olvasnak nekik, megmutat­ják munkafüzeteiket. Közösen énekelnek, játszanak, ismerked­nek az iskolás élettel. Ez a gyere­kek között afféle „most megmutat­juk“ hangulatot teremt. A kellemes és hasznos együttlét sok öröm for­rása. Ez a látogatás sajátos folyama­tot indít meg a gyermekekben. Megszűnik a szorongás, az újtól való félelem, a legtöbb gyermek­ben helyreáll az emocionális egyensúly, mert felenged a belső feszültség. Senki számára nem lehet kö­zömbös, milyen érzelmekkel és milyen hangulatban lépik át gyer­mekeink az első osztály küszöbét. Ha tiszta, őszinte örömmel közele­dik az iskola felé, könnyebben ki­nyílik az új környezetben, fogéko­nyan reagál minden hatásra, ösz­tönösen befogadja, megőrzi és beépíti személyiségébe azokat az ismereteket, amelyeket az iskola közvetít számára. TÖRÖK ZSUZSANNA művészeti Központ védjegyével ellátott termékek idehaza és kül­földön egyaránt keresettek. A szép kivitelezésű csiszolt üveg- és kerámiatárgyak meghittebbé teszik otthónunkat. A központ dol­gozóinak kézügyességét, szépér­zékét dicséri a prágai metró moza­ikdíszítése, középületek (például a Kultúrpalota), emlékházak belső tereinek ötletes kiképzése. Nem véletlen, hogy az erős külföldi kon­kurenciában a Jindŕichuv Hradec-i gobelinműhelyt bízták meg Ne­mes Endre, a magyar származású híres festőművész gobelintervei­nek kivitelezésével. Ugyancsak ebben a műhelyben készült a Jo­sef Müller tervezte „Prága - a vá­rosanya“ című gobelin, mely az UNESCO genfi központját díszíti. Számottevő az a munka, mely- lyel a Központ dolgozói kiveszik részüket a műemlékek felújításá­ból. Ók végezték el a prágai Nem­zeti Színház tetőzetének aranyo­zását. Stukkózók, kovácsok, fafa­ragók, fémdíszművesek segítenek újjávarázsolni a színház belső te­rét is, az ő munkájuk eredménye, hogy a nézőtér csaknem két tonna súlyú óriás-csillárja ma már megú­julva, teljes szépségében ragyog. Jubileumot ünnepel a kiállítás­rendező vállalat is. Fennállásának 35 éve alatt kiállítások ezreit ren­dezte idehaza és külföldön. A kol­lektíva feladata műtárgyak válo­gatása és elrendezése múzeu­mokban, műemlék-objektumok­ban, kulturális központokban. De hatásos nevelő és progaganda munkát fejt ki akkor is, ha jelentős eseményekhez készít az alkalom­hoz illő hatásos díszletet. Tevé­kenységéből kiemelkednek példá­ul a prágai Nemzeti Galéria és Nemzeti Múzeum, az Irodalomtör­téneti Múzeum tárlatai. MOLNÁR ANGÉLA A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban három ifjúsági és pionírház működik. A járásin kívül a somorjai (šamorín) és nagyme­gyeri (Čalovo) körzeti pionírház áll a pionírok és a fiatalabb korú SZISZ-tagok rendelkezésére. Azoknak a tanulóknak persze, akik az iskolai teendőiket elvégez­ve még másfajta tevékenységre, szórakozásra vágynak, az iskolai pionírcsapatnál is számos formá­ban hódolhatnak kedvteléseiknek. A sokrétű, az élet különböző terü­leteire mindjobban kiterjedő tevé­kenykedést persze kellően kell irá­nyítani. Erre hivatottak a csapat- vezetők, rajvezetők és őrsvezetők. Hogy á pionírvezetők megfelelő szinten, kellő körültekintéssel vé­gezhessék irányítómunkájukat, először el kell sajátítaniuk a pionír­szervezettel kapcsolatos ismere­teket, a pionírmunka módszerta­nát. A pionírokkal foglalkozó pe­dagógusok vagy más hivatású fel­nőttek (a „pionírdolgozók“) felké­szítéséről a járási pionírházakban külön osztály gondoskodik. A járá­si pionírháznál megszerezhető az ún. szakminimum, (amellyel min­den pionírdolgozónak rendelkez­nie kell) és a III. képzettségi foko­zat. Vagyis a járási ház keretében szaklektori testület segítségével működő „pionírdolgozók iskolája“ csapat-, raj- és szakkörvezetóket képez. A II. fokozatot a kerületi pionírház, az I. fokozatot a köz­ponti pionírház iskolájában sze­rezhetik meg a vezetők. A Duna­szerdahelyi Járási Ifjúsági és Pio- nírházban a pionírdolgozók felké­szítésével és képzésével foglalko­zó osztályt Takács Éva vezeti.- Járásunkban 29 pionírcsapat működik, 33 csapatvezető, több mint 500 rajvezető és mintegy 200 ifivezető - vagy ahogyan mi hiva­talosan mondjuk - instruktor irá­nyításával. Ha a 3 pionírház hiva­tásos alkalmazottját is ideszámít­juk, összesen 756 pionírdolgozó végzi, illetve irányítja a pionírmun­kát. A hivatásos alkalmazottakon kívül hoszabb-rövidebb tanfolya­mok keretében mi képezzük ki a járás pionírvezetóit.- Milyen a járás pionírvezetői- nek képzettségi szintje?- Járásunkban a pionírdolgo­zók többsége elég jól felkészült a mindennapi munkára. A pionír­dolgozók képzéséről már az is jó képet ad, hogy a csapatok közül csupán négynek nincs teljes állá­sú csapatvezetője. És annak is örülünk, hogy általában nincs na­gyobb migráció a csapatvezetők­nél. Ami a képzettséget jelenti, dolgozóink közül csupán mintegy húszán nem rendelkeznek a szük­séges minimummal, ami az ala­csony migrációnak is köszönhető, mert nem kell mindig újabb és újabb pionírvezetőket kiképez­nünk. Évenként mintegy 5-6 csa­pat pionírdolgozói jelentkeznek tanfolyamainkra. Az 1981-82-es tanévben húszán szerezték meg a II. képesítési fokozatot, ezek a járási pionírház dolgozóit kivéve zömmel csapatvezetők. Ugyanak­kor 52 állandó rajvezető és 16 nyári pionírtábori vezető harmad­fokú képesítést szerzett. Nyolc­vanhat gyerek pedig ifivezetői kvalifikációt kapott. (Az ifivezetői vagy inštruktori te­endőket 15-18 éves tanulók lát­hatják el, feltéve, ha jó a tanulmá­nyi előmenetelük.)- A pionírokkal legtöbbet a raj­vezetők vannak együtt. Milyen szociális rétegekből kerülnek ki rajvezetőik?- Rajvezető minden felnőtt (pél­dául szülő is) lehet, aki megsze­rezte a képesítést. Járásunkban a rajvezetői munkát jobbára peda­gógusok végzik. És sajnos sok esetben ugyanannak az iskolának a pedagógusai, ahol a csapatta­gok tanulnak. Sokkalta szerencsé­sebb lenne, ha más iskolák peda­gógusai vezetnék a rajok tevé­kenységét, ugyanis a pionírok gyakran a kötelező iskolai munka folytatásának érzik a pionírmunkát - minthogy túl megszokták az ille­tő tanítót, aki nem egy esetben feszélyezi is őket, tehát nem képe­sek feloldódni. Csapatainknál saj­nos elég kevés az iparban és más munkaterületeken dolgozó rajve- zetó.- Miben tér el a pedagógus és a nem pedagógus rajvezető kép­zése?- A pedagógus már eleve ren­delkezik pszichológiai és pedagó­giai ismeretekkel, ami alapfeltétele a III. fokozat megszerzésének. Itt példaként említhetném a bősi szlovák alapiskola pionírcsapatát, ahol a rajvezetést a Bősi-Nagy- marosi vízmű építkezésének munkás SZISZ-tagjai végzik. Nemrégiben az ó számukra egy egész éves előadássorozatot tar­tottunk. A tanfolyam keretében a rajvezetők elsajátították a szük­séges pedagógiai és pszichológiai tudnivalókat és azonfelül persze a pionírmunka szakmai ismereteit is. A szakismeretekkel egyébként a pedagógus rajvezetőknek is fel kell vértezniük magukat; a legele­mibb dolgoktól - mint amilyen pél­dául az egyenruha, a pionírsarok­ban vagy -klubban elhelyezett szimbólumok (a jelvény, a zászló stb.), az eskü, a köszöntés és így tovább - a pionírmunka minden apró részletét ismerniük kell, s meg kell tudni magyarázniuk a pionírokkal mi miért van, mit hogyan és miért tesznek. Az ifi vezetők kiképzését a csa­patvezető végzi el a maga hatás­körében, leggyakrabban klubtevé­kenység keretében. Az ifivezető voltaképpen a rajvezető jobbkeze, segítőtársa, és személyes felelős­séget nem vállalhat a pionírokért. Felkészítésüket a csapatvezető a járási ház által kiadott, ún. meto­dikai lapok segítségével oldja meg, és a kiképzés záróbeszélge­téssel fejeződik be.- Jó volna, ha szólnánk az egyes képzettségi fokozatok főbb jellemzőiről is.- Hosszadalmas lenne minden fokozatot külön-külön bemutatni. Egyet azonban szögezzünk le: minden fokozatnak megvan a ma­ga pontosan meghatározott köve­telményrendszere. Ezek A pionír­dolgozók kiválasztásának elvei és kiképzésük rendszere című, a Pio- nírszervezet Központi Tanácsa ál­tal 1978-ban kiadott metodikai se­gédkönyvben találhatók. Termé­szetesen minél magasabb foko­zatról van szó, annál több szak­mai-módszertani és pedagógiai­pszichológiai tudást követelnek meg a központi, kerületi és járási pionírházak lektori testületei. Hogy milyen képesítésük van maguknak a Járási Ifjúsági és Pio­nírház dolgozóinak, azt Lovas Jenő igazgatótól kérdeztük meg.- Kilencen dolgozunk a járási pionírházban. Nyolcán főiskolai végzettséggel rendelkezünk. Egyik kollégánk most végzi tanul­mányait a csehországi Sečben, a SZISZ Pionírszervezetének Központi Iskolájában. Természe­tesen minden kolléga elvégezte az előírt szaktanfolyamot. A Dunaszerdahelyi Járási Ifjú­sági és Pionírház felelősségtelje­sen végzi a pionírvezetők képzé­sét, annak tudatában, hogy e te­vékenységével, ha közvetetten is, segíti az iskola munkáját, a tanuló ifjúság eszmei nevelését, az életre való felkészítését, erősíti sokolda­lú rátermettségét. KOVESDI JÁNOS (ČSTK-felvétel) Környezetünkért dolgoznak Három intézmény jubileuma új szú 6 1983.1.6.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom