Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-07-23 / 29. szám
Woody Allen-mozi Eleinte mindig más akart lenni, nem merte vállalni önmagát. A Fogd a pénzt és fuss!, de főleg a Játsszd újra, Sam! ideális lehetőséget teremtettek számára, hogy kiélje kisebbségi komplexusait. Márpedig bőven van mit kiélnie. Számára minden film voltaképpen felér egy alapos terápiával. Minden produkció a gyógyulás reménysége, illetve egy újabb betegség felfedezése. Mert amint lassanként feloldódnak csúnyaságai, szexuális, származási komplexusai, vagy legalábbis úgy tűnik, hogy oldódóban vannak, úgy fedez fel magán újabb kóros elváltozásokat. Az értelmiség divatos .és örök kételyeire próbál biztató feleleteket találni, miközben egyre inkább távolodik attól, amit valaha oly magától értetődően lehetett belegyömöszölni a vígjátéki skatulyába. Furcsa, de talán Fellini áll legközelebb hozzá, az a művész, aki munkásságában, temperamentumában, neveltetésében homlokegyenest más égtájak képviselője, mert mindketten szinte kizárólag csak önmagukról hajlandók filmet forgatni. Allen munkássága is minden ízében önéletrajzi jellegű. Minden mondatát az átéltség hitelesíti - ez nemcsak filmjeire, de írásaira is érvényes. Akkoriban lett a szerzői film apostola, amikor afelett már megkondult a lélekharang. Talán azért is, mert mint egész lényében, ebben is egyfajta kihívás rejlik, talán épp az ellen a Hollywood ellen, amelyet művészete olyan nosztalgikus következetességgel tagad. Tíz filmet forgatott eddig, s a „szürrealista humorista“ - ahogy hazájában nevezik - egyre inkább a lélek rezdülései felé fordul, erre építve, ezt fürkészve járja a maga útját. Most éppen a Manhattanban, mint csüggedt forgatókönyvíró keresi önmagát, más miliőben, új és régi kísérletekkel viaskodva. „Ha valakinek ilyen arca van, mint nekem, nincs mit tennie: híressé kell válnia!“ - nyilatkozta, és úgy látjuk, szavait maga is komolyan veszi; Woody Allen nemcsak hires lett, hanem valóságos filmmüfajt teremtett. Jobb ma már, ha komédia vagy dráma helyett így mondjuk: Woody Allen- mozi. (n) M agas, nagyon arányos termetű, megnyerő ember. Erős szemüvege mögött mindenre figyelő, mindenre reagáló szemek csillognak. Beszélgetés közben többször elmosolyodik, ilyenkór a szeme is nevet. Már első szavai után szívesen marad vele, kérdezi és hallqatja az ember.- Filmográfiája sok mindent elárul. Hét filmje forgatókönyveit egytől egyig maga írta. Hat filmje korábban megjelent irodalmi műveken alapul. Filmjeiben gyakran szerepelnek ugyanazok a színészek, például Álla Gyemidova, Szergej Bondarcsuk, Irina Szkob- ceva. Miért?- Nos, ez nem egy, hanem három miért?, de valamennyi re egyetlen tőből fakad a válasz: mert eredetileg színésznek készültem, de azután színházi rendezőként diplomáztam, minden idők egyik legnagyobb színpadi rendezője, Knyippar, majd pedig Popov volt a mesterem. Úgy és akkor lettem filmrendező, amikor határozat született a nagyméretű szovjet filmgyártás megteremtéséről és kiderült, hogy sürgősen filmrendezőkre van szükség. Behívtak és megkérdezték, volna-e kedvem filmet rendezni és egyidejűleg film- rendezést tanulni. Már nem is tudom, miért, igent mondtam. így lettem filmrendező és így maradtam meg azért az irodalmat mindennél többre becsülő, az irodalmi művekből mindig saját rendezői példányt készítő színházi rendezőnek. Nem tudok elképzelni irodalmi alap nélkül készülő filmet. Meggyőződésem, hogy az irodalom képes a legjobban kifejezni az emberi lélek rezdüléseit, visszaadni a lelki élet mélységeit. Ezen a területen a film még ma sem tud igazán versenyre kelni az irodalommal. Éppen ezért, ha egy-egy irodalmi mü megfilmesítésére készülök, akkor olyan rendezői példányt készítek magamnak, amelyben mindaz benne van, amit szeretnék a szóban forgó műből realizálni, de az is megtalálható benne, ami engem megihletett a műben, ami a forgatás egész ideje alatt képes újra meg újra megihletni. Ez a rendezői példány a forgató- könyv. Éppen ezért ennek megírását nem bízhatom másra, nekem magamnak kell elkészíteni. Ugyanakkor azonban saját munkámmal nern lehetek elfogult sem: éppen ezért forgatás közben gyakran változik a forgatókönyv. Éppen ezért ennek megírá- a saját munkám és tulajdonképpen önkontrollom működik... Gondolom, ebben a válaszban már az is benne van: miért ragaszkodom szinte mindig irodalmi művek megfilmesítéséhez. Ami pedig a színészek állandóságát jelenti filmjemben, ez is részben színházi múltam öröksége. Olyan szerencsém volt, hogy éppen tizenhat esztendővel ezelőtt a Nappali csillagok című filmem forgatásakor egy bámulatos fiatal színésznőnek én adtam első filmszerepét. Álla Gyemidovára gondolok. A film nem kis mértékben Gyemidova csodálatos játékával nagy nemzetközi sikert aratott. Azóta Gyemidova minden filmemben szerepel. Ha nincs számára főszerepem, epizódszerepet is vállal. Filmjeim jelentik sikeres színészi pályájának babonáját. Ami Bon- darcsukot, Szkobcevát és egy-két más színészt illet, ők több filmemben szerepeltek. Szívesen dolgozom velük, valahogy közel állunk egymáshoz, egy hullámhosszon tudunk alkotni. Egyébként, mig a forgatókönyv el nem készül, mindig csakis az irodalmi hős alakjában gondolkozom, mikor KELL AZ IRODALOM Találkozás Igor Talankinnal azután kész a forgatókönyv, akkor igyekszem megtestesítettni valakivel. Egyetlen kivétel volt ez alól Csajkovszkij című filmem, melyet kimondottan Szmoktunovszkijnak írtam, egyszerűen nem tudtam mást elképzelni a főszerepre.- A kívülállónak úgy tűnik fél, hogy hét eddigi filmje közül három, Az élet kapujában, a Nappali csillagok és legújabb műve, a Csillag- hullás mintha trilógiává állna össze, s valamiképpen összeter- tozna. Igaz ez?- Igaz, és örülök, hogy ezt más is észreveszi. Az élet kapujában - önéletrajzi film volt; egy fiatalemberről szóltam benne (ez én voltam), aki tizenhat évesen a háborús világ poklában találja magát. A Csillaghullás már nem önéletrajzi, de mintha ugyanennek a fiatalembernek az első háborús élményeit örökítené meg, harcokkal, sebesüléssel, egy szép, de soha be nem teljesülő szerelemmel. A Nappali csillagok pedig a háború megpróbáltatásait mutatta _ be - ugyancsak nem önéletrajzi'jelleggel - a társadalmi sokoldalúság igényévé: frontkatonák, otthon maradt anyák és menyasszonyok, feleségek szemével... Tizenhat év alatt készült el ez a trilógia. Nem dolgozom gyorsan. Bár talán ez sem igaz. Ha már forgatok, igen gyors vagyok. A rendezői példányaim, a forgatókönyvek készülnek igen lassan. Ha megtalálom a témát, minden szemszögből „körüljárom“. Azután írni kezdek. Majd amit írtam, azt is „körüljárom“. Ha minden egybevág elképzeléseimmel, akkor forgatni kezdek. Egyszerűen nem tudok másképp dolgozni.- Megvan-e már nyolcadik filmjének témája? Megkezdte már a téma ,,körűjárását“?- Az első körökön már túl vagyok. A forgatókönyvírásnál tartok. Ajtmatov Az évszázadnál hosszabb nap című regényét szedném megfilmesíteni. Azt hiszem, ez Ajtmatov egyik legjobb munkája. Nagyon fontos regény. Globális mű: filozófia, mitológia, fantasztikum és realitás keveredik benne költői és sajátságos módon. Úgy érzem, eddigi pályafutásom legnagyobb erőpróbája lesz ez a film, hiszen témája nem más, mint az emberi civilizáció sorsa... FENYVES GYÖRGY A múlt héten ért véget Karlovy Varyban a nemzetközi filmfesztivál, amelyen Böszörményi Géza Szívzűr című szatirikus komédiáját is bemutatták. Az alkotás főhősét, a gyors ..megtollasodásra" váró diplomás orvost Máté Gabor alakítja, akit legutóbb Shakespeare Szentivánéji álom című drámájában láthattunk a televízióban. Nem öt perccel később, hanem öt perccel korábban jön, mint ahogy megegyeztünk. Szombat van, késő délután, éppen hogy csak találunk két helyet a Zserbóban. A pincérnő már messziről felismeri; siet is az asztalunkhoz. Aztán fagylaltot, tejszínhabot és jeges kávét, majd még egy adag fagylaltot tesz Máté Gábor elé.- Böszörményi Géza frappáns filmcíméről jut eszembe megkérdezni, emlékszik-e még élete első szívzűrjére?- Apró gyerek voltam, kéthónapos csecsemő, amikor apám otthagyta a családot, s később ez lett életem első megrázó „szívügye“. A pályám szempontjából viszont úgy érzem, szerencsésen alakult az életem, hiszen aki apa nélkül nő fel, az érzékenyebb és korábban lesz önálló, mint mások. - Kamaszfejjel vagy már főiskolásként milyen szemmel nézett az apjára? Csalódott benne?- Igazából senkiben sem csalódtam még; úgy látszik, jó emberismerő vagyok. És ez is a pálya velejárója. Meg kell tanulnunk gyorsan kiismerni az embereket, így aztán sokféle gesztust, szempillantást és mozdulatot jegyzőnk meg. Ugyanakkor igazi ismerkedésre ritkán van lehetőségünk. S lehet, éppen ezéd ritkábban csalódunk.- Jirí Menzelt, akivel a Szívzűrben játszott együtt, milyen embernek ismerte meg?- Nyűgodtság, könnyedség és líraiság sugárzott belőle. És még valami: lezserség. Ha nem volt kedve a munkához, nem titkolta, el mede húzni az orrát. Ez tetszett. Aztán szimpatikus volt benne az is, hogy meg sem említette az Oscar-díját. És amikor a színházról beszélgettünk, csak úgy lángolt! De jó lenne megnézni őt egyszer a prágai Cino- herní klubban... Egy fiú a napos oldalról Négyszemközt Máté Gáborral- Ha már szóltunk Menzelről, említsük meg a többieket is: Udvaros Dorottyát, Mar- gitai Ágit, Básti Julit, Kottái Róbertét és Pogány Juditot, hiszen nagyszerű csapat jött össze a Szívzűrben. És ez ugye, kevés filmről mondható el.- Hogy kiváló csapatmunkában volt részem, az a film közönségsikerén is lemérhető. Hat hétig telt ház előtt vetítették a filmet Igazából senkiben sem csalódtam még... (Markovics Ferenc felvétele) és ez nemcsak a jó forgatókönyvnek köszönhető, hanem a színészi alakításoknak is. Számomra azéd volt érdekes figura ez a fiatal orvos, med vidéken dolgozom én is. Életem nagy részét a kaposvári színházban töltöm, tehát jól ismerem a kisvárosi életstílust. Tudom, hogy ott is könnyen elsüllyedhet az ember, ha nem vigyáz magára.- Első filmszerepe, a Cirkus maximus félkegyelmű, erős kötésű fiúja, aki őszinte szeretettel ragaszkodik Kurázsi mama módjára élő anyjához, mennyiben befolyásolja pályája további alakulását?- Egy színész számára nem mindegy, kivel indul el a pályán. Nekem ebben is szerencsém volt, hiszen Radványi Géza a legnagyobb rendezők egyike. Lehet, ha nem dolgoztam volna vele, ha nem éppen tőle kapom az első filmes feladatom, sokáig várhattam volna a nagy lehetőségre. Es ezzel a süketnéma fiúval alapos próbára tette a tehetségemet. Emlékszem, az első forgatási napon csak akkor kezdtem el játszani, amikor már Radványi elmondta, mit tegyek. Azt akadam ugyanis, hogy ő adja meg a játék ritmusát. A színpadon nincs szükségem hasonló instrukcióra; amint kilépek a kulisszák mögül, máris érzem mit kell csinálnom. A film egészen más. Ottajátéksok esetben a technika függvénye. Csak egy példa: akkor is látnom kell a gyönyörű nőt, amikor nincs előttem, tehát nem az ő szemébe, hanem a felvevőgépbe nézek. Szóval vádam Radványi instrukcióit. Ilyeneket, hogy „gyere el a medvéig, háromig számolok, aztán fordulj vissza“. Persze lehet, hogy ezek csak apróságok, én mégis szükségét éreztem az ilyen segítségnek. S ez a film újabb kaput nyitott meg előttem. Ha már akkor tudtam volna, hogy aztán Sándor Pállal fogok dolgozni, biztos, hogy madarat lehetett volna fogatni velem. De a Ripacsok- ban teljesen váratlanul kaptam szerepet.- Ez a forgatókönyv, amelyet magával hozott, új szerepet jelent?- Igen. A nyár egy részét forgatással töltöm. Gazdag Gyula Elveszett illúzióinak főszerepét játszom. A film cselekménye Balzac regényének motívumaira épül, s a hatvanas évek végén Budapesten játszódik. Es megint egy ritka dolog részese vagyok: úgy készült a forgatókönyv, hogy az első oldaltól fogva tudtuk, én keltem életre a főhőst, aki mindig csak a napos oldalt látja. És ez az ember egy kicsit én vagyok. SZABÓ G. LÁSZLÓ DJ SZÚ 14 1982. VII. 23.
