Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-07-23 / 29. szám
I szú 5 VII. 23. A szovjet szakszervezeteknek több mint 130 millió tagja van. Ez a világ legnagyobb szakszervezeti egyesülése, amely 32 ágazati szakszervezetet foglal magába. Az egyesülés legfőbb szerve: a Szovjet Szak- szervezetek Központi Tanácsa. Elnöke: Sztyepan Salajev. Sztyepan Salajev 53 éves. Faipari szakember. A Moszkvai Erdésztechnikai Főiskolát végezte. Pályáját mint munkás, művezető, mérnök kezdte, azután egy faipari gazdaság igazgatója volt. A Faipari és Erdőgazdasági Állami Bizottság fő szakértője lett. 1963-ban a fa-, papir- és fafeldolgozó ipari munkások szakszervezete központi bizottságának elnökévé, 1968-ban a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának titkárává választották. 1980-ban Sztyepan Salajevet a Szovjetunió erdőgazdálkodási, cellulóz-, papír- és fafeldolgozó ipari miniszterévé nevezték ki. 1982 márciusában a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnökévé választották. Az SZKP KB póttagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának képviselője. Interjúnk azzal a kérdéssel kezdődött, hogyan egyeztethető össze a szovjet szakszervezetek önállósága a párt irányító szerepével?- Történelmileg úgy alakult a helyzet- mondta Sztyepan Salajev hogy a cári Oroszországban az első szakszervezetek abban az időben jöttek létre, amikor az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt - ez volt akkor az SZKP neve- már irányította a munkásmozgalmat. A párt irányításával erősödtek és fejlődtek a szakszervezetek, s tevékenyen részt vettek a monarchia és a burzsoázia ellen folytatott harcban. Miután 1917-ben győzött az Októberi Forradalom, a szak- szervezetek az új társadalom politikai rendszerének egyik legfontosabb láncszemévé váltak. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége - amely ebben az évben ünnepli fennállásának 60. évfordulóját - fejlődésének valamennyi szakaszában a szakszervezetek szerepe szüntelenül növekedett. „Megelégedéssel állapítom meg- mondta Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke a Szovjet Szakszervezetek XVII. kongresszusán tartott beszédében hogy azoknak a sokrétű feladatoknak a megoldásában, amelyeket harcos, dinamikus korunk napirendre tűz, a szovjet szakszervezetek nagy és valósággal pótolhatatlan szerepet játszanak. Ennek így is kell lennie.“ A szovjet szakszervezetek pártirányítása a szakszervezetek szervezeti önállóságának, a munkájukba való be nem avatkozásnak a tiszteletben tartásán alapul. Egyetlen pártszerv sem írhatja elő a szakszervezetek kongresszusának, konferenciájának vagy taggyűlésének, hogy ilyen vagy olyan határozatot hozzon, képviselőit nem vétetheti fel a szak- szervezet vezető szervébe, ha jelöltségük ezeken a gyűléseken nem szerzett szavazattöbbséget. A Szovjetunió alkotmánya fenntartja a szakszervezetek számára azt a jogot, hogy részt vehetnek az állam- és társadalmi ügyek irányításában, a politikai, gazdasági és szociális- kulturális kérdések eldöntésében. A szakszervezeteknek teljes szervezeti önállóságuk van. Maguk dolgozzák ki szabályzatukat, a gazdasági és az állami szervekhez fűződő kapcsolataik elveit. Saját kiadónk, van, saját újságaink és folyóirataink, anyagi eszközeink vannak, amelyekkel csak maguk a szakszervezetek rendelkezhetnek. Természetes, hogy belső kérdéseinket magunk oldjuk meg. 1976. szeptemberében a Szovjet Szak- szervezetek Központi Tanácsának plénuma határozatot hozott arról, hogy a mezőgazdasági artyetek tagjait, a kolhozparasztokat szakszervezetben egyesítik. ..- És jelenleg hány kolhozparaszt tagja ennek a szakszervezetnek? Milyen elvek alapján hozták létre szakszervezetüket, és ennek milyen osztályszempontja van?- Az elmúlt években mintegy 12 millió kolhozparaszt lépett be a „paraszt“ szakszervezetbe - a mezőgazdasági ar- tyeleknek majdnem valamennyi tagja. Összesen pedig - a szovhozok munkásaival és más falusi dolgozókkal együtt - mintegy 27 millió tagja van. Ez a mi legnagyobb létszámú szakszervezetünk, így teljesült Leninnek arra vonatkozó végakarata, hogy előbb az ipari munkások egyesülnek szakszervezetekben, aztán pedig valamennyi dolgozó. Ez újabb lépés a város és a falu egymáshoz való közeledésének, a városi és a falusi dolgozók szociális viszonyai teljes egyenlőségének útján.- Az ember munkájának értékelésében a munkabér áll központi helyen. Milyen szerepel játszanak a szovjet szak- szervezetek a dolgozók munkabérének kialakításában?- A munkabérrel összefüggő kérdéseket a Szovjetunió Munka- és Szociális- ügyi Állami Bizottsága dönti el, azután pedig a kormány jóváhagyja őket. A munkabér-kérdésekre vonatkozó új határozatok előkészítésének és kidolgozásának valamennyi szakaszában a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának és azon ágazati szakszervezetek központi bizottságainak képviselői is részt vesznek, amelyeket ez közvetlenül érint. A Szovjetunió Minisztertanácsának azokon az ülésein, ahol végleges határozatokat hoznak, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának vezetői és az ágazati szakszervezetek központi bizottságainak elnökei is mind részt vesznek. A hetvenes években a Szovjetunióban 100 millió munkás és alkalmazott számára magasabb béreket és illetményeket vezettek bé. Az új ötéves tervben az átlagos havi munkabér ezenkívül még majdnem 15 százalékkal növekszik. És emellett jegyezzük meg, az alapvető élelmiszerek ára, a lakbér, a tömegközlekedés díja stabil marad. 1982-ben a szénipari munkások bérét átlagosan 15, a föld alatti munkahelyeken dolgozókét pedig 18 százalékkal emelték.- A szociális feladatok között aligha található fontosabb, mint a dolgozók egészségvédelméről való gondoskodás. .. - Ez a gondoskodás szintén a szak- szervezetek feladata. Jelenleg körülbelül 500 szanatórium, több mint 450 penzió és üdülő van kezelésünkben. A legutóbbi öt évben épült szakszervezeti gyógyintézeteknek összesen 130 000 férőhelye van. Valamennyi szanatóriumunk és megelőző egészségügyi intézményünk befogadóképessége pedig több mint 800 000 fő. Az elmúlt ötéves terv időszakában ingyenes és kedvezményes beutalóval, 44 millió ember részesült ezekben gyógykezelésben...- A szakszervezeti kongresszuson elhangzott, sok hozzászólásban szó esett arról, hogy fokozni kell a szakszervezetek befolyásának szerepét a lakásprobléma megoldásával kapcsolatban Mit értenek ezen?- A szakszervezetek abban is érdekeltek, hogy az ingyen kapott lakásokat igazságosan osszák el. Ehhez figyelem, tárgyilagosság, becsületesség szükséges. Mellesleg szólva, ez a kérdés szerepelt a szakszervezetek XVII. kongresszusához intézett néhány levélben. Országunkban a szakszervezeti bizottságok a legközvetlenebbül részt vesznek a lakások elosztásában. Gyakorlatilag egyetlen lakást sem lehet rendelkezésre bocsátani, ha ezt a döntést a megfelelő szakszervezeti szerv nem hagyja jóvá. És ha ezt a szabályt néha megsértik, ez annak szükségességéről tanúskodik, hogy a szakszervezeteknek jobban kell élniük jogaikkal. A Szovjetunióban a lakásépítkezés főként az állami beruházások számlájára történik - minden évben körülbelül 100 millió négyzetméter alap- területű lakást adnak át. És a szakszervezeteknek természetesen létérdekük az, hogy a lakásépítésre kiutalt minden rubelt kellően használjanak fel, hogy ez a pénz lakásokká, házakká, lakónegyedekké változzék.- Leonyid Brezsnyev már a szakszervezetek előző kongresszusán azt a feladatot tűzte ki: ,,A biztonságtechnikától - a biztonságos technikához“. Hogyan oldják meg a szakszervezetek ezt a feladatot, mennyire hatékony a szerepük?- A Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának javaslatára, a Szovjetunióban létrehozták a munkavédelmi szabványok rendszerét, s ennek alapján mofler- nizáljuk a berendezéseket. Már 230 országos szabványt dolgoztak ki, amely megállapítja a veszélyes és káros üzemi tényezők által az emberre kifejtett hatás megengedhető normáit. Egyes termelési ágak részére pedig körülbelül 55 000 úgynevezett „biztonsági követelményt“ dolgoztak ki. De maguk a munkakörülmények is változó fogalom. A tudományos-technikai haladás, amely megszabadítja az emberi a fizikai megterheléstől, ugyanakkor fokozza például a lélektani megterhelést, amely a futószalagok egyhangúságával, a félautomata szerszámgépeken végzett műveletek egyhangúságával függ össze. A tizedik ötéves tervben (1976—1980) a kollektív szerződésekben rögzített munkavédelmi intézkedésekre több mint 11 milliárd rubelt költöttek, másfélszer többet, mint az előző ötéves időszakban. Több mint 20 millió ember munkakörülményeit javították meg. öt év alatt az üzemi balesetek szintje egynegyedével, a szakmai betegségeké pedig 26 százalékkal csökkent. Jelenleg a mezőgazdaságban előforduló üzemi balesetek aggasztanak bennünket. Arról beszélhetünk, hogy ez a haladás folyamatával együtt járó hátrány; a technikai rekonstrukció gyorsabban folyik, mint ahogyan az emberek alaposan el tudják sajátítani az új technikai eszközök kezelését. Mentségeket keresni azonban nem szabad. Feladatunk az, hogy fokozott figyelmet tanúsítsunk a mezőgazdaságban a munkavédelem iránt.- A szovjet szakszervezetek milyen formájú nemzetközi kapcsolatokat tartanak fenn más országok szakszervezeti központjaival?- A Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsa jelenleg 145 ország szakszervezeti egyesüléseivel folytat együttműködést. Természetes, hogy ezek a kapcsolatok a szocialista országok szakszervezeteivel a legszorosabbak - egyforma viszonyok között dolgozunk, országainkban a hatalom a dolgozóké. Közös feladataink merülnek fel, s együtt oldjuk meg őket, egymás tapasztalatait felhasználva. A szocialista országok szakszervezeti központjainak összehangolt erőfeszítései megszilárdítják az internacionális szolidaritást, elősegítik a szakszervezeti mozgalom osztályalapon történő egybetömö- rülését. A fejlődő országok szakszervezeteivel is gyakran küldöttségeket cserélünk. Számunkra érthetőek a problémáik, amelyek a gazdasági nehézségeknek, a kolonialista és a neokolonialista politika, a népgazdaság múltbeli egyoldalú fejlődése következményeinek leküzdésével függnek össze. Az egymás tapasztalatai iránti kölcsönös érdeklődés nyilvánul meg a fejlett tőkés országok - Finnország, Ausztria, az NSZK, Franciaország, Nagy-Britannia, Japán és más államok - szakszervezeti szerveihez fűződő kapcsolatainkban is. Ez elsősorban a munkavédelem körülményeire, a balesetelhárítási intézkedésekre, az üzemi balesetek számának csökkentésére vonatkozik. (APN) A SZOVJET SZAKSZERVEZETEK LEHETŐSÉGEI ÉS FELADATAI Interjú Sztyepan Salajevval Forduló fordulat nélkül A bécsi haderöcsökkentési értekezlet - hivatalos néven: tárgyalások a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről - immár kilencéves múltra tekint vissza. 1973. június 28-án fogadták el a Varsói Szerződés, valamint a NATO illetékes tagállamai a megbeszélések alapelveit tartalmazó közös nyilatkozatot. Úgy tűnt, a felek azzal az egyértelmű céllal ültek a tárgyalóasztalhoz, hogy Európa szivében a fegyveres erők és a fegyverzet kölcsönös csökkentése útján megerősítsék a biztonságot. Azóta már huszonhét tárgyalási fordulót, s több mint háromszáz hivatalos találkozót tartottak - sajnos anélkül, hogy akárcsak kirajzolódott volna a kompromisszum. A szocialista országok azonban Bécsben sem mondtak le arról, hogy felkutassák a megegyezés lehetőségeit. Javaslataik nemcsak a lankadatlan kezdeményezőkészségüket bizonyítják, hanem rugalmasságukat is. Már egy héttel az értekezlet megnyitása után, a szocialista országok bejelentették javaslatukat a szárazföldi és a légierők csökkentéséről. A NATO ellenjavaslata viszont már 1973-ban azt a szándékot tükrözte, hogy a csökkentés első szakasza alól kivonják a nyugat-európai szövetségeseket, az amerikai haderöcsökkentés fejében pedig aránytalanul nagy ellenszolgálatra bírják a Szovjetuniót. Az elmúlt években a szocialista országok sokszorosan annyi, mégpedig kompromisz- szumos javaslatot terjesztettek elő, mint nyugati tárgyalópartnereik. Kezdeményezéseik jó alapul szolgálhattak volna a kibontakozáshoz, ha a NATO egyáltalán ki akarta volna juttatni az értekezletet a zsákutcából. Pedig a bécsi tárgyalásokon szereplő kérdések megérettek a megoldásra. Már 1980-ban a szocialista országok rámutattak és bizonyították, hogy fontos kérdések egész sorában van egyetértés a tárgyaló felek között. Az azóta előterjesztett újabb szocialista javaslatok további lépésekkel vitték előbbre a tárgyalásokat. Ezt bizonyította az a tény is, hogy ez év február 18-án a közvetlenül részt vevő szocialista országok nevében a lengyel delegáció vezetője beterjesztette a csökkentés első szakaszára vonatkozó megállapodás tervezetét. A nyugati országok által ez év április 8-án beterjesztett - a bécsi tárgyalások ügyrendjével foglalkozó - javaslata azonban nem adott érdemi választ a szocialista országok konstruktív javaslataira, arra a kezdeményezésre, hogy közös munkával hozzálássanak az első haderőcsökkentési egyezmény megszövegezéséhez. Mivel a nyugati országok vonakodása a tartalmi munkától arra a veszélyre utalt, hogy a bécsi tárgyalások menete továbbra is a „szélcsend állapotában“ vesztegel, a szocialista országok késznek mutatkoztak a NATO-országok javaslatában foglaltak elfogadására, arra, írásban rögzítsék álláspontjaikat. Ezt annak reményében tették, hogy ez az eljárási módosítás előbbre viszi a tárgyalások menetét. A szocialista országok ismételten bebizonyították, hogy komolyan mérlegelik és adott esetben elfogadják a nyugati fél minden olyan tervét, amely nem érinti károsan saját biztonságukat. Függetlenül á jelenlegi létszám- és egyéb vitáktól, lehetőséget látnak, hogy az első szakasz abszolút számokban kifejezhető csökkentésében megállapodjanak. Ez a szovjet és az amerikai erőkre vonatkozna, 20 ezer, illetve 13 ezer főnyi csökkentést irányozna elő. Sajnálatos módon azonban ezen a területen sem született pozitív válasz a mostani tárgyalási fordulón. A nyugati fél olyan „csomagtervet“ terjesztett elő, amelyben nem reagált érdemben a szocialista országok által a fegyverzet és fegyveres erők csökkentését célzó megállapodástervezetre, amely a csökkentési intézkedések egész komplexumát és azok megfelelő ellenőrzését is magában foglalja. A közös nyugati javaslat lényege, hogy egységesen 700-700 ezer főnyi plafont állapítsanak meg a Kelet és a Nyugat szárazföldi haderőinek, illetve 900-900 ezret a szárazföldi és á légi erőknek együttesen. A szovjet delegáció vezetője méltán állapította meg az előterjesztett javaslatról: a nyugati fél nem lépett előbbre azokban a kérdésekben, amelyek mindmáig akadályozzák, hogy a haderöcsökkentési tárgyalásokon pozitív eredmények szülessenek, a többi között megválaszolatlanul hagy egy sor elvi fontosságú kérdést. A huszonhetedik bécsi tárgyalási forduló sem hozott tehát fordulatot a nyugati állásfoglalásban, a leglényegesebb pontokban nem előrelépést, hanem éppen visszalépést jelent még az eddig közösen elért eredményekhez képest is. (protics)
