Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-12-30 / 52. szám
V L ÚJ szú 15 1982. XII. 30. Örményország fővárosát a barátság városának is nevezik. Ezt a megtisztelő elnevezést azzal érdemelte ki, hogy szívesen fogad mindenkit, bárhonnan is jött - a köztársaság, á Szovjetunió, a világ akár legtávolabbi sarkából. A jerevániak végtelenül vendégszeretóek, szinte megtiszteltetésnek veszik, ha valakit vendégül láthatnak, a vendég náluk kiváltságos személy. Vidámak, közvetlenek, figyelmesek, segítőkészek. A gondos, tehetséges építészek által kialakított egyedülálló városképhez elválaszthatatlanul hozzátartozik a hancúrozó gyerekhad, vagy a több emeletnyi magasságban, a házak között kifeszített kötélen száradó mosott ruha csattogása a friss szélben. Az ide látogatónak az a benyomása támad, hogy ez a város a keleti bölcsesség és a mediterrán temperamentum boldog házasságából született. KŐ ÉS VÍZ Az örmény nép történelme - a hosszadalmas, hősies, sok áldozatot követelő harcok sora függetlenségéért, nyelvéért, kultúrájáért, puszta létéért. Az örmények a világ egyik legrégibb nemzete, ez a vidék már az időszámításunk előtti negyedik évezredben lakott volt, s az I. e. 9. században itt fejlett, magas kultúrával rendelkező rabszolgatartó állam létezett - Urartu. Az örmények azonban nemcsak a perzsák, Nagy Sándor hadai, a római birodalom, Bizánc, az arabok, a mongolok, a törökök ellen folytattak elkeseredett harcot évszázadokon keresztül, hanem a természet ellen is. Minden talpalatnyi földet - a megélhetés alapját - a kövektől egyik kedvenc nyári pihenőhelye. - Igaz, hogy eredetileg jereváni tónak hívták - fűzte hozzá de - nagyképűségünket ismerve esküdni mernék, hogy mire legközelebb idelátogatsz, már úgy fogunk beszélni róla, mint a jereváni óceánról. Alig haladtunk pár száz métert, egy épülő új lakónegyed tárult elénk. Néhány épületben már laktak, de a legtöbb körül még daruk, munkások tüsténkedtek. A kopár földből száraz fúcsomók és hatalmas kövek meredeztek. - Ez itt Banglades - kapom a magyarázatot. Elképedésemet látva, jön a folytatás is: - Természetesen, van a lakónegyednek tisztességes neve is, de mivel elég messze esik a városközponttól és eléggé sivár, köves területen épült, hát ezt a — szerintünk találó - nevet adományozták neki. Van ám nekünk például Indiánk is! Arra a városkerületre azért ragadt ez a név, mert a filmszínházai nagyon gyakran játszanak indiai filmet. Ha pedig egy jó humorú, vagyis átlagos városlakótól megkérdezik, hogyan lehet eljutni Indiába, máris készen van a válasszal: hatos villamossal a stadionig, tovább meg elefántháton! Ml MARADRÓMÁNAK? Jereván Örményország tizennegyedik fővárosa — nem szeszélyből; kegyetlen kényszerűség késztette fővárosai át meg áthelyezésére az örményeket. 1920-ban, amikor Jereván az örmény SZSZK fővárosa lett, valójában csak egy nagyra nőtt falu volt, 30-40 ezer lakossal. Ma 1 100 000 lakosainak a száma, 11 főiskolája, 234 általános iskolája van, s ezekellett elhódítani. Ez azonban csak az első lépés volt. A felszabadított földnek vízre volt szüksége, hogy teremjen. A kö és a víz egységével a mai Jerevánban is lépten-nyomon találkozhatunk. Itt minden ház a környező hegyekben kitermelt tufából épült. A színskála nagyon széles: a sötét szürkétől, majdnem feketétől a barnás-vörös árnyalatokon keresztül egészen a rózsaszínig és fehérig. Ez utóbbi két szín a domináló, s igy a városkép rendkívül üde, a számos parknak és a fákkal szegélyezett utcáknak, utaknak köszönhetően. Mindennek koronája a számtalan szökőkút és ivókút a város minden pontján, ami nemcsak szép, hanem praktikus is, hiszen a viszonylag zord teleket itt forró, tikkasztó nyarak váltják. A víz és a kö sem „úszta meg“ a sajátságos jereváni humor élcelődéseit. Jereván egyik külvárosán haladt át a gépkocsink, amikor a kísérőm felhívta a figyelmemet egy jókora víztározóra, mondván, hogy ez a jereváni tenger, a városiak ken összesen 165 000 fiatal tanul. 119 könyvtár, nyolc hivatásos színház, 24 állami múzeum és egy sor más muzeális értékű gyűjtemény áll a lakosság kulturális igényei kielégítésének szolgálatában. Jerevánban ma több mint 200 ipari üzem van, s ezek közül számos országos hírnévre tett szert, sót 73 országba szállítják termékeiket. A fejlődés legszembetűnőbb jele a gyors ütemű építkezés. A forradalomig a város összes lakásának területe nem érte el a 250 ezer négyzetmétert, ma - több mint 11 millió! Építeni többféleképpen lehet. Jerevánban átgondoltan csinálják. A városnak nincsenek ősi építészeti emlékei, mivel a múltban itt több földrengés pusztított. Csak régebbi és új épületek vannak, és ezek harmonizálnak egymással egyszerű vonalaik és visszafogott díszítésük révén. Az építőanyagként használt színes tufa már magában is dekoratív, esztétikai szempontból már Ajk Nahopetnak, az örmény legendák egyik hősének emlékműve (APN felvétel) igazán „nem bír el“ többet, mint az itt alkalmazott, a régi híres örmény mesterek utódainak tehetségét dicsérő, az ősi népi motívumokat őrző kőfaragásokat. Már a szovjethatalom éveiben a zseniális építész, Alekszandr Tamanjan készítette el a város fejlesztési tervét, amelyet akkor sokan túlzónak, sót irreálisnak tartottak. Jereván mára kinőtte Tamanjan merész álmait is, de az egységes városkép megőrzése érdekében napjaink építészei még mindig az ó terveiből, ezek alapelveiből indulnak ki. Mint már említettem, Jereván nem bővelkedik építészeti emlékekben. A város délkeleti peremén 1950-ben feltárt Ere- buni-erőd az ősi Urartu állam fővárosa azonban kárpótlás ezért a hiányért. Ez az erőd volt Jereván ősanyja. Csodálatos szépségű építményeket tártak fel az archeológusok a szelíd lankájú domb tetején, s számos használati tárgyat, fegyvert találtak, amelyek mind az egykor itt élő emberek magas kultúrjáról tanúskodnak. A legértékesebb lelet azonban 23 ékírásos felirat volt, amelyek közül az egyiken az áll, hogy Argisti császár, Me- nua fia alapította az erődöt. Az időpont- az I. e. 782. év. A legenda szerint az örök várost, Rómát Romulusz és Rémusz alapította i. e. 754-ben, vagy 753-ban, vagyis Jereván legalább három évtizeddel korábban született. Azonkívül az egyik dátum csak legenda, a másikról pedig írásos bizonyíték van. Az olaszok, így elsősorban a római lokálpatrióták irigylik is ezzért az - ma a várostörténeti múzeumban elhelyezett- ékírásos kőtömbért a jerevániakat. Mi marad a dicsőségből Rómának? Hiszen- ráadásul - az örmény főváros is hét dombon épült! A JELEN KIS CSODÁI problémájával. Az utcák egyszercsak szűknek bizonyulnak, az utazni vágyók pedig szaporodnak, és nőnek a távolságok is. Jerevánt sem kerülte el ez a gond. Annál is inkább, hogy a minden tekintetben előrelátó Tamanjan és építésztársai sem gondolták, hogy ilyen mértékben meggazdagszik ez a kis nép, hogy néhány évtized alatt ennyire megnő a magángépkocsik száma. Ennek ellenére szükség van gyors, kényelmes, biztonságos és lehetőleg olcsó tömegközlekedésre is. A jereváni városatyák a súlyosbodó gondok egyetlen megoldását a metróban látták. 1981. március 7-én nyílt meg a metro. Először csak két állomás között közlekedtek a szerelvények, ma már öt állomás működik és számos épül vagy tervezik építését. A jereváni a Szovjetunió 8. metrója, s bár még második születésnap- jársem ünnepelte, máris szeretik, máris érezhető pozitív hatása. Csakhogy az embereknek nem csak a városban kell utazniuk, hanem a városba és a városból is. Mivel a Szovjetunióban hatalmasak a távolságok, a legkézenfekvőbb utazási eszköz a repülőgép, amelyet a szovjet emberek olyan természetességgel vesznek igénybe, mint mi a villamost. Így aztán nem csoda, hogy a város repülőtere már évekkel ezelőtt kicsinek bizonyult, újat, jóval nagyobbat kellett építeni. Jerevánban egy teljesen automatizált, tágas, tetszetős, eredeti építészeti megoldású repülőteret építettek, szem előtt tartva azt is, hogy az ide érkezőkben és a távozókban a lehető legjobb benyomások maradjanak a városról. Az új repülőtér - Zvartnoc - egy régi örmény katedrálisról kapta nevét, amelyet a VII. században építettek, s amelyet a XI. században egy földrengés rombolt le. Az új repülőtér megérdemli a patinás ősi nevet, mivel minden tekintetben korunk emlékműve, egy vendégszerető város méltó kapuja. Egy rohamosan növekvő város elöbb- utóbb szembetalálja magát a közlekedés GÖRFOL ZSUZSA Zvartnoc, a város új repülőtere. (Archív felvételek) « Alekszandr Tamanjannak, az új Jereván építőjének emlékműve
