Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-12-30 / 52. szám
************************************-*************»****************************************************************** * * * * + *-k í-k í •k I I 1 I •k-k 1-k-k ■k-k-k I-k-k-k ■k-k-k-k-k í I-k •k-k-k-k-k M it jelent embernek lenni? Nehéz kérdés. A válasz semmiképpen sem egyszerű. Még nehezebb a válasz arra a kérdésre, mit jelent kommunistának lenni? Ezt a kérdést feszegeti Viktor Kozsemjako, ismert szovjet publicista, a moszkvai Pravda pártélet rovatának szerkesztője Mit jelent vezetőnek lenni? című könyvében. Ez a könyv a közelmúltban jelent meg a Politizdat gondozásában. Nemcsak felteszi a kérdést, hanem választ is ad rá. Az alábbiakban a könyvből közlünk részleteket: Mi a tekintély alapja? Beszélgetőpartnereink: Vaszilij Vinogradov: 1915 óta párttag. Azok közé a bolsevik leninisták közé tartozik, akik a népet a régi világ elleni harcba vitték és 1917-ben történelmi győzelmet értek el. A forradalom előestéjén megválasztották a petrográdi fémfeldolgozó üzem pártszervezetének elnökévé, s a forradalom után az üzem igazgatója lett. Vaszilij Vinogradov gyakran találkozott Leninnel és fontos pártfeladatokat teljesített. Az SZKP XXVI. kongresz- szusán a kongresszusi elnökség tiszteletbeli tagja volt. Alekszandr Mahov: 1973 óta tagja az SZKP-nak. Ugyanabban az üzemben dolgozik, mint Vaszilij Vinogradov, a Villanyforrasztó brigád vezetője. Munkasikereiért elnyerte a lenini Komszomol díjat. Nyikolaj Kuimov: 1944 óta a párt tagja. Akkor 19 éves volt. A háború után tanító volt, azután komszomol- és párttisztségviselő. Az első hat évben a kostromszki terület járási pártbizottságának első titkáraként dolgozott. A közelmúltban a területi központban bízták meg felelősségteljes munkával. A beszélgetés negyedik résztvevője a könyv szerzője, az ötödik pedig a folyóirat szerkesztője. Ök is kommunisták. A szerkesztő: Köztünk két kommunista van, akik csak hatvan év különbséggel léptek a pártba. Nekik szól az első kérdés. A könyv szerzője: Amikor beléptek a pártba, bizonyára voltak közvetlen környezetükben olyanok, akiknek magatartása nagymértékben befolyásolta az önök kommunista példaképeinek kialakulását. Kik voltak ezek az emberek? V. Vinogradov: Sokat kellene említenem. Szerencsém volt: Amikor fiatal fiúként dolgozni kezdtem, sok figyelemreméltó emberrel - bolsevikkai találkoztam. Ignat Fokint ötször bebörtönözték és kétszer deportálták, de a harcról nem mondott le. Nyikolaj Nyemcov lakatost kényszermunkára ítélték, de ott, a száműzetésben sem törték meg. Egyébként Tyu- menben és Tulában ma van egy Nyemcov utca. A. Mahov: Gyermekkorunktól fogva úgy élnek bennünk önök, veterán kommunisták, mint példaképek. Olvastam például: a forradalom előtt az Oroszországi Szociáldemokrata (bolsevik) Párt Központi Bizottságának titkársága azzal bízta meg Vaszilij Vinogradovot, hogy az ellenforradalmi csapatok között végezzen bolsevik propagandát. Ez nagyon veszélyes volt. Olvastam erről és gondolkoztam, meg tudnám-e tenni. Nos, utána kezdődött az élet az üzemben. Mindennaposnak tűnt. Ha az ember azonban körülnéz, látja, hogy ebben az egyenjogúságban különböző viszonyok uralkodnak. Emlékszem, hogy kezdetben sok minden nem sikerült. Természetesen a hangulatom is pocsék volt. Hozzám lépett egy ismeretlen férfi. Jóságos mosollyal kérdezte meg: miért szomorkodsz? A legjobban az lepett meg, hogy felfigyelt hangulatomra, pedig nem is dolgoztunk egymás mellett. Amikor később jobban megismertem, már nem csodálkoztam. Vlagyimir Csi- cserov, a lakatos szerelőbrigád tagja olyan ember, aki igyekszik mindenkinek segíteni, ha azt érzi, hogy a segítségére szükség van. A pártbizottság tagja, most pedig az OSZSZSZK Legfelsőbb Tanácsának képviselője. Az emberekhez való jó viszonyáért és elvszerűségéért választottuk meg. Nála a szó és a tett soha nincs ellentétben. Taggyűlésen ő javasolta, hogy sajátítsuk el a rokon szakmákat is. Saját kollektívájában ő teljesítette ezt először, aminek következtében a munka termelékenysége csaknem megkétszereződött. Büszke vagyok arra, hogy igazi komunis- ta volt az ajánlóm, amikor felvettek a pártba. V. Vinogradov: A lehető legtöbbet megtenni az emberekért. Bátorság. Elvhűség. Az eszméhez való húség. A bolsevikok első generációjának legjobb tulajdonságait, most, fiatal elvtársainkban látjuk, olyanokban, mint Csicserov. Ismerem őt: együtt vettünk részt a párt XXVI. kongresszusán. Apja a forradalom előtt a balti üzemben részt vett a sztrájk szervezésében. Amikor szerveztük a kolhozokat, a közé a 25 ezer munkás közé tartozott, akik vidékre mentek. Vologya túlélte a blokádot. Ilyen a generáció folytonossága. Minden korszak diktálja a maga feladatait. Szasa Kalugátemlítette. Igen, nehéz idők voltak azok. De talán a nehezebbje még ezután következett. Mint annyian mások, én is azt gondoltam, hogy elég kezünkbe venni a hatalmat, azután már könnyebb lesz. A hatalmat megszereztük. Megjelent Leninnek a termelés munkásellenőrzésének bevezetéséről szóló dekrétuma. Létrehoztuk mi is saját ellenőrző szervünket, a munkásigazgatóságot. De nem tudtuk, mit hogyan kell csinálni. Elmentünk Szmol- nijba Leninhez. Tőle kértünk tanácsot. A vele való beszélgetés után megértettük: meg kell tanulnunk irányítani a termelést, meg kell tanulnunk gazdálkodni. Más kivezető út nincs. Üzemünkben 1924-ben gyártottuk az első szovjet vízi turbinát. Két gépkocsin szállítottuk el. Teljesítménye 370 kilowatt volt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére befejeztük az 1 millió 200 ezer kilowatt teljesítményű gőzturbinát. Ennek teljesítménye 3243-szor nagyobb, mint az elsőé volt sa tévedett. Véleménye szerint ebben az esetben mi a helyesebb: beismerni a hibát, vagy úgy tenni, mintha semmi sem történt volna. N. Kuimov: Természetesen beismerni. A. Mahov: Úgy mondja, mintha ez valami teljesen magától értetődő lenne. Én azonban már nemegyszer láttam, hogy a kommunista vezető dolgozó nem volt hajlandó nyíltan beszélni a hibáról. V. Vinogradov: Szásának igaza van. Vannak ilyen kommunisták. Egyszer ilyen témáról beszéltem az egyik pártbizottság titkárával. Azt mondta, hogy meg kell őrizni a tekintélyt. N. Kuimov: Valamikor én is azt gondoltam, hogy a tekintély nevében nem kell hangosan beszélni a hibákról. Ma már másként gondolkodom: a hibákról határozottan beszélni kell. Természetesen beismerni azt, hogy nem volt igazam, nem könnyű. Főleg fórum előtt. A járási bizottság nemrégen azt javasolta a Druzsba kolhoz kommunistáinak, hogy pártszervezetük titkárává a mi instruktorunkat válasszák meg. Úgy gondoltuk, hogy ismerjük őt, de tévedtünk. Nem tudott megbirkózni a feladattal. El kellett mennem a taggyűlésre, s bár kellemetlen volt, az igazságot mondtam el. A szerkesztő: Amikor kommunistákat javasolnak vezető beosztásokba, jellemX KDMHMUTII KÖTELEM» II KÜLDETEK Egyébként nem véletlenül említettem ezt. Növekszik a munka mennyisége - növekednie kell a kommunisták felelősségének is, bárhol dolgoznak. Véleményem szerint ez a legfontosabb, amit korunk megkövetel minden párttagtól. N. Kuimov: Gyakran halljuk, hogy manapság nem elég csak a lelkesedés, hanem józan megfontolás is kell. Véleményem szerint nem szabad az egyiket a másikkal szembeállítani. A lelkesedés ma is nagy erő. Persze a jó eredmények eléréséhez szükséges az ésszerűség is. Feltétlenül fontos, hogy mind a kettő jellemezze napjaink kommunistáinak munkáját. A szerkesztő: Néhány határozatról azt mondják, hogy reálisak, másokról viszont azt, hogy nem. Önök szerint miért van ez így? N. Kuimov: Ahhoz, hogy egy határozat valóban reális legyen, minden körülményt figyelembe kell venni, ami a megvalósításához szükséges. Például a járási végrehajtó bizottsággal együtt három évig dolgoztunk a járási vegyipari szövetség és meliorációs részleg létrehozásának tervén, és mégsem lett belőle semmi. Miért? Ilyen csoportok rendkívül szükségesek a talajjavításhoz. Csakhogy mi nem gondoskodtunk időben az emberek körülményeiről és nem biztosítottuk a szakembereket. Ezért a terv nem volt reális. A hibát megértettük és most igyekszünk helyrehozni. A kommunisták tekintélye nagyrészt attól függ, milyen határozatokat hoznak. A szerkesztő: azokat. N. Kuimov: Igen. Meg kell lenni a szó és a tett egységének. Ez a tekintély alapja. A könyv szerzője: Tegyük fel, hogy • a járási bizottság, vagy annak munkatárÉs hogyan teljesítik zésükben nincs semmilyen hiba. Csupán előnyeiket sorakoztatják fel. Helyes ez? A könyv szerzője: Érdekes módon oldották meg ezt Voronyezsben a területi pártbizottságon. Például azoknak a kommunistáknak, akiket a járási pártbizottság titkárának javasolnak, felteszik a kérdést: milyen hiányosságokat látnak saját magukban. El kell mondani, hogy sok esetben ez bizonytalanságot váltott ki. N. Kuimov: Ez nagyon is jó gyakorlat. Mindenki szeme láttára dolgozunk és az emberek minden tettünket szigorúan értékelik. A jellembeli hibáknak komoly következményei lehetnek. Az embernek meg kell ismernie saját rossz tulajdonságait, hogy leküzdhesse azokat. A szerkesztő: Rendelkeznek e téren valamilyen tapasztalattal? N. Kuimov: Igen, nyíltan beismerem. Például mindig kínosan érzem magam, amikor találkozom a traktorosbrigád egyik vezetőjével. Nemrég történt. A járási pártbizottság azzal az utasítással küldött egyik kolhozba, figyelmeztessem őket arra, hogy már vetniük kell. A szomszéd kolhozban már vetnek, vessenek hát önök is. Megmagyarázták nekem, hogy a helyi viszonyok ezt még nem teszik lehetővé. Én viszont kitartottam álláspontom mellett. Az említett brigádve- zetö traktorra ült és kiment a földre, ahol mély sárba süllyedt. Egész nap azzal dolgoztunk, hogy kihúzzuk a kátyúból. V. Vinogradov: Talán senki sem mentes a tévedésektől. Fontos, hogy az ember hogyan viszonyul hibájához és milyen következtetéseket von le a jövőre nézve. A könyv szerzője: Egy kérdés Nyikolaj Kuimovnak. Kérem, beszéljen nekünk arról, milyen az ön kapcsolata az emberekkel a járási bizottságon kívül. Mert hiszen a pártmunkásnak itt kettős feladata van: egyrészt tanít, másrészt tanul. N Kuimov: Úgy vélem, sohasem kell megjátszanunk, mintha a pártszerv képviselője mindent tudna. Járási bizottságunknak egy időben olyan instruktora volt, aki szemmel láthatóan úgy vélte: az olyan magas tisztség tekintélye, amelyet képviselt, feljogosítja arra, hogy senkivel se tanácskozzon „lentről“, csak az a feladata, hogy utasításokat osztogasson. Nem tiszteltük öt: az utasítások gyakran értelmetlenek voltak, pedig nagyon öntudatosan osztogatta azokat. Ma már más az instruktorunk, akinek teljesen más a stílusa, valóban pártos. A tisztségviselőnek állandóan tanácskoznia kell az emberekkel. Meghallgatni véleményüket, tanulni tőlük. A könyv szerzője: A kommunista vezető tekintélyét nemcsak a munkastílusa, hanem életmódja is meghatározza. Akad olyan vezető is, aki szeretne mindenáron kitűnni. Arra törekszik, hogy felfigyeljenek rá, hogy ö valaki, több másoknál, hozzájuthat olyan dolgokhoz is, amihez más nem. A szerkesztő: Gyakran ezt is a tekintéllyel indokolják. N. Kuimov: Amikor egyik dolgozónknál azt a törekvést tapasztaltuk, hogy a szerénység rovására „megszilárdítsa" tekintélyét, nyíltan megmondtuk neki. nincs mit keresnie a járási bizottságon, pedig értett a munkájához. A pártapparátusban a politikai tudás és a szakértelem elválaszthatatlan az erkölcsi tulajdonságoktól. önnek igaza van: a kommunista, de főleg a párttisztségviselö állandóan szem előtt van. Nagyon fontos, hogy úgy éljen, ahogy másokat erre tanít. Tavaly fejezte be a középiskolát járási bizottságunk másodtitkárának fia. El tudja képzelni, mennyit érne felhívásunk, hogy a végzős diákok maradjanak vidéken, ha ez a fiú elmenne innen. Ó természetesen ittmaradt a járásban. A könyv szerzője: Lenin arra tanított, hogy a párttagokkal szemben egyre magasabbra kell emelni a mércét. Véleménye szerint miért van erre szükség? Mely tulajdonságokat tart ön rendkívül veszélyeseknek és megengedhetetleneknek? V. Vinogradov: Vannak talán olyanok is, amelyek megengedhetök? Aligha. Kommunistának lenni annyit jelent, mint szigorú mércével mérni saját magunkat és elvtársainkat. Valamennyiünk előtt áll a nagy Lenin példája. Amikor a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésén jóváhagyták az új alkotmányt, Leonyid Brezsnyev ismét hangsúlyozta, a párt vezető szerepének az alkotmányban való rögzítése nem ad tagjainak semmilyen előnyöket. Ellenkezőleg, még nagyobb felelősséget hárít rájuk. Ezt valamennyi pártszervezetben szigorúan érvényesíteni kell. Az előjogokkal szokás mesterkedni. Találkoztunk ezzel már a szovjethatalom első éveiben is. Úgy vélem, ma sem lenne a pártban olyan embernek helye, akit nem a mély eszmei meggyőződés, hanem a karrier, a tekintély és az anyagi érdek vezet. A. Mahov: Véleményem szerint a kommunista tekintélyének növelése szükségszerűen az egymással szembeni igényesség fokozását jelenti. Ezt sokszor szem elöl tévesztjük. Néha az elvtársak tetteivel szemben elnézőek vagyunk, és az eredmény: károsítjuk ezzel az embert, de a pártszervezet tekintélyét is. V. Vinogradov: Megértem azt a törekvést, hogy megtartjuk a tehetséges dolgozót. A kommunistának minden munka- területen és mindenféle érdemmel együtt tudnia kell, hogy semmi sem jogosítja fel arra, hogy megsértse a párt normáit. A. Mahov: A vezetőket gyakran egyoldalúan értékelik: teljesíti a tervet, tehát jó. De például azt, hogy hogyan beszél az emberekkel, apróságnak tartják. Ezzel nem érthetünk egyet. Érthető, hogy pártgyúléseinken sokat beszélünk a termelési kérdésekről, de jobban észre kell vennünk a munka erkölcsi oldalát is. A párttag is lehet becstelen, megbízhatatlan és olyan, aki a körülmények szerint változtatja elveit. V. Vinogradov: Igazad van. Emlékszem arra a felhívásra, amely röviddel az Októberi Forradalom győzelme után jelent meg a petrográdi utcákon: Ha fáradt vagy - szedd össze magad. Ha elfelejtetted - emlékezz; a forradalom nem ért véget. A könyv szerzője: Igen, a forradalmi munka valóban nem ért véget. Folytatódik. Még nagyon sok munka vár ránk. > ■ > • > • > • >• >• >- >■ >- >• >■ >- >■ >■ j- >• > ■ > ■ >- > ■ j - > • >- >- >- ) • > ■ > > • > • > ■ > ■ j ■ > • > ■ ) • ) ■ ) • 3 ■ 3 • 3 ■ 3 • 3 ■ 3 • 3 ■ 3 • 3 ■ **************************************************** * a*******************-********************** ******************** *
