Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-12-30 / 52. szám
AZ ANTIKOMMUNIZMUS SZÉLMALOMHARCA A mostani világhelyzet alapvonása az emberi haladás és a béke erőinek nemzetközi méretű, meg-megújuló szembeszegülése, sok helyen nyílt összecsapása az imperialista hatalmak - mindenekelőtt az USA - kormányköreinek militarista törekvéseivel. Olyannyira ellentmondásos és bonyolult katonapolitikai és diplomáciai események, valamint gazdasági, politikai és ideológiai velejárói közepette, amelyek az átlagember számára olykor alig áttekinthetőek. Mindenesetre annyira bárki eligazodhat a világpolitika szövevényeiben, hogy Reagenék agyafúrtan „nukleáris elrettentésnek“ keresztelt fegyverkezési programjának lényegével többé-kevésbé tisztában legyen. Érdeklődés, tájékozódási igény kérdése. Ezért van, hogy noha ez a néhány év alatt kifejlesztett agresszív politika az emberiség nagy részét indokolt szorongással tölti el, vagy egyenesen az atomkatasztrófa rémképét vetíti eléjük, száz- és százmilliós tömegeket azonban céltudatos antiimperialista tiltakozó mozgalmakra sarkall. Persze csak felszínes megítélés alapján ilyen egyszerű a szocialista világ- rendszer és az imperializmus kiélezett szembenállása, évtizedeken át egymás ellen folytatott antagonisztikus küzdelme. Az antikommunizmus tulajdonképp már a klasszikus kapitalizmus, vagyis Marx és Engels tevékenysége idején kezdődött, aztán erőteljesebben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta, majd a Szovjetunió megalakulása után a további szocialista forradalmakkal egyidejűleg formálódott. Folyton kénytelen céljait, harcmodorát, módszereit változtatni - végeredményben a szocialista fejlődés függvényeként, mintegy kényszerűségképpen. Ma már kialakult, intézményesített eszmerendszer, propagandája pedig tudatipar. Lenin közvetlenül az SZSZKSZ megalakulását deklarált I. szövetségi szovjetkongresszus után a Szovjetunió - mint a soknemzetiségű szocialista köztársaság - megalakulásáról ezt írta: ..... nekü nk éppolyan szükségünk van rá, mint a nemzetközi kommunista proletariátusnak a nemzetközi burzsoázia elleni harcban és intrikáik elleni védelemben.“ Ezt a lenini előrelátást, mint műveinek minden más alapvető tételét a történelem igazolta. S voltaképp ez lett a burzsoá ideológia és propaganda kiindulási, egyben neuralgikus pontja. Ettől kezdve mindmáig eszmei és politikai támadásaik célpontja elsősorban és mindig a Szovjetunió, vezető ereje, az SZKP és ideológiája, a mar- xizmus-leninizmus. Amellett gondjuk volt arra is, hogy a közelmúlt évtizedekben összekapcsolják az újonnan alakult népi demokratikus, szocialista, valamint a gyarmati elnyomás alól felszabadult, fiatal fejlődő államok s egyben kommunista és baloldali pártjaik elleni kirohanásaikkal, ideológiai diverziókkal, sőt katonai beavatkozásaikkal. Közben a Szovjetunió nagy megpróbáltatások, amyagi és emberáldozatok, súlyos vérveszteségek árán is hatalmas fejlődésen ment keresztül. Kiheverte a Breszt-Litovszk-i rabló békekötést, a véres polgárháború és intervenció következményeit; a G. V. Csicserin külügyi népbiztos vezette szovjet küldöttség német küldöttséggel folytatott sikeres tárgyalása eredményeként a rapallói egyezménnyel meghiúsította a szovjet köztársaságok elszigetelésére irányuló imperialista blokk létrehozásának tervét, s 1925-ig az USA kivételével 22 kapitalista állammal vette fel a diplomáciai kapcsolatot vagy kötött megnemtámadási szerződést. A szovjet diplomácia - amely a lenini békepolitika elveihez hűen nemcsak a Szovjetunió, hanem más nemzetek és népek kollektív biztonságát is szüntelenül szem előtt tartotta és erősíteni igyekezett - számtalan sikert ért el a háborús veszélyek elhárításában. Emlékezetes például az 1932-es genfi leszerelési konferencia, amelyen a szovjet delegáció vezetője M. M. Litvinov a Szovjetunió határozott békejavaslatát előterjesztve a következőket mondta: „A leszerelés problémáját minden további halogatás és huzavona, minden további és további előzetes feltételek figyelembevétele nélkül meg kell oldani.“ 1933 decemberében pedig ezt a kijelentést tette: „A béke biztosítása nem függhet csak a saját feltételeinktől. Soha nem mondtunk le és nem mondunk le a szervezett nemzetközi együttműködésről, amelynek célja a béke megerősítése. Nem vagyunk doktrinérek és nem mondunk le az összes létező vagy lehetséges szövetség vagy szervezet felhasználásáról, ha van vagy lesz előfeltételük, hogy a békét szolgálják“. A nagy világgazdasági válságot követően a fasiszta veszedelem jelentkezése újabb aktivitásra serkentette a Szovjetuniót. 1932-ben semlegességi, ill. megnemtámadási szerződést kötött, majd 1933-34-ben diplomáciai kapcsolatokat létesített úgyszólván majdnem minden európai országgal. Nemzetközi tekintélyét ekkor már az is növelte, hogy 1934- ben belépett a Népszövetségbe. A mind veszedelmesebbé váló nemzetközi helyzetben a szovjet diplomácia egyik legfontosabb feladatának a kollektív biztonság megteremtését tekintette. Ebből a szempontból jelentős eseménynek számított az 1935 májusában aláírt szovjet -csehszlovák és a szovjet-francia kölcsönös segítségnyújtási szerződés. Nemzetközi szempontból a legnagyobb hordereje a Kommunista Internacionálé VII. kongresszusának volt, amely a fasizmus terjeszkedése és a háborús készülődés ellen meghirdette a széles korú antifasiszta népfrontpolitikát. Mint azonban köztudomású, mindezek ellenére a nemzetközi fasiszta agressziót nem lehetett megfékezni, az antikomin- tern paktum megkötése után a nyugati hatalmak hallgatólagos jóváhagyásával vérbe fojtotta a demokratikus Spanyol Köztársaság szabadságharcát, majd kirobbantotta a második világháborút is, amelynek legsúlyosabb következményeit a Szovjetunió szenvedte. Hazája védelmében és az európai államok egész sorát felszabadító harcai folyamán mintegy 20 millió szovjet ember áldozta életét, a sebesültek és az eltűntek száma ezt bizonyára jóval meghaladta, a háborús pusztítások mértéke pedig több mint 128 milliárd dollár értékű volt. Arról az ember- feletti szenvedésről, nélkülözésről, gyászról, amelyet a szovjet nép átélt, nincs statisztika. A szovjet nép éppen csak megkezdte a háború utáni újjáépítést, amikor a nyugati nagyhatalmak hidegháborút indítottak ellene. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok ezt is átvészelték, amiben döntő szerepe volt a szovjet külpolitikának. Mindazonáltal hosszú évekre megromlottak a nemzetközi viszonyok. Közben a szovjet nép a fejlett szocialista társadalom építésén munkálkodott. Részletes kifejtés nélkül elég néhány jellemző adatot említeni hősi erőfeszítéseik érzékeltetéséül. Míg a cári Oroszországban a felnőtt lakosság egyharmada írástudatlan volt, ma csak a népgazdaságban dolgozók több mint háromnegyede középiskolai vagy főiskolai végzettségű. Nagyjából ezzel arányos a népgazdasági jövedelem növekedése is. A Szovjetunió megalakulása idején a világ ipari termelésében a Szovjetunió részesedése 1 százalékos volt, ma 20 százalékos. A szovjet népgazdaság fejlődését még szemléltetöbben fejezi ki, hogy 1980-ban a társadalmi össztermék értéke 1061 milliárd rubel volt. A szovjet békepolitika kezdeményezése a hetvenes években a nemzetközi feszültség enyhüléséhez, a leszerelési tárgyalások folytatásához, aztán a Helsinkiben tartott európai biztonsági és együttműködési értekezlet megtartásához s Záróokmánya megalkotásának történelmi jelentőségéhez vezetett, majd az SZKP XXVI. kongresszusán a Békeprogram előterjesztésében teljesedett ki. Mindezek közismertek, s nagy visszhangot keltettek szerte a világon. Ezért váltott ki hatalmas felháborodást az az újabb szovjetellenes propagandahadjárat, amelynek alig leplezett célja a béketörekvések meghiúsítása, a Szovjetunió és a szocialista világrendszer minden megnyilvánulásának becsmérlése, s a nemzetközi viszonyok kiélezése. Ennek a folyamatnak az elindítója a reagani doktrína meghirdetése és a különböző gazdasági szankciók kilátásba helyezése volt. Az emberiségnek azonban a társadalmi haladáshoz, a civilizációs fejlődéshez éppúgy, mint a Szovjetuniónak és a többi szocialista országnak a fejlett szocializmus építéséhez békére, nemzetközi biztonságra és kölcsönös bizalomra van szüksége. Amint azt Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter az ENSZ-közgyűlés XXXVI. ülésszakán oly meggyőzően és őszintén kijelentette: „A Szovjetunió nem fenyegetett és jelenleg sem fenyeget senkit. A lenini idők óta a szovjet állam a békét és a népek közötti barátságot tűzte zászlajára. Ezekhez az eszmékhez rendíthetetlenül hűek maradunk. Ma éppen olyan drágák országunk népe számára, mint akkor, Lenin idejében“. mikus Sándor l/epeslapokat, színes diafilmeket nézegetünk. Én vení\ déglátóm tekintetét is figyelem. Azt, hogyan villan meg szeme egy-egy kép láttán. Hogyan idézi fel benne az idei és egy korábbi szovjetunióbeli utazás felejthetetlen emlékeit. Közben ilyeneket mond: „Jaj, ez csodálatos volt! Innen ráláttunk a tengerre! Ó, ezek a mesés sikátorok“ Viktória Nováková, a bratislavai Bílikova utcai óvoda igazgatónője volt a vezetője (a szakszervezet részéről) annak a 29-tagú szerencsés csoportnak, mely ez év júliusában tíz napot töltheted szovjet barátainknál. Előbb azonban egy két esztendővel korábbi útjának élményeiről és tapasztalatairól kérdem.- Első alkalommal baráti városunkban, Kijevben jártunk, s mint óvónő nagyon örültem, hogy egy óvodába is ellátogattunk. Mégpedig a páratlan szépszégü Dárnyica új lakótelep egyik óvodájába. Igen meglepődtem, amikor megláttam, milyen szép az óvoda kertje. Minden osztálynak saját kijelölt zöld területe van, s egy fedett helyisége, ahol akkor is játszhatnak a gyerekek, ha esik az eső. Az udvaron sok a játék, a mászóka és egyéb berendezés. S ami szintén nem mellékes, jól karbantartják őket. A csöppségeket igen eredményesen nevelik játékaik és környezetük megkímélésére, ami nyilván nemcsak a tanítónők érdeme, hanem a szülőké is, his?en a parkokban szintén vigyáznak az emberek, nem taposnak a pázsitra, nem törik le a virágokat, a bokrokat. Külön figyelmet érdemel a gyerekek egészségügyi gondozása. Egy orvosnő hátáskörébe mindössze két óvoda tartozik, így naponta minden gyerekkel kapcsolatban áll. Azt is irigyelhettük barátainktól, hogy az óvoda igazgatónőjének több ideje van az irányítással kapcsolatos ügyek intézésére, mint nekünk, mivel a pedagógiai tevékenység ellenőrzését elsősorban a helyettes végzi. Nálunk a helyettes ugyanúgy tanít, mint a többi tanítónő. Idei útjukról elmondja, hogy az iskolaügyi dolgozók szakszervezeti szövetségének Bratislava IV. körzeti szervezete az óvodák Bílikova utcai alapszervezeteivel karöltve szervezte a Szovjetunió nevezetességeinek és szépségeinek megismerése céljából, s a prágai Rekrea intézte. Útirányuk Leningrád-Riga-Moszkva volt.- Prágából indultunk repülővel - emlékezik. - Utazásunk időpontja már azért is szerencsés volt, mert Lenin- grádban még láthattuk a fehér éjszakákat. A várost éjszaka járva természetesen megnéztük a hidak felnyitását is, ami igen érdekes látvány. A városban rengeteget gyalogoltunk, FELEJTHETETLEN ÉLMÉNYEK TAPASZTALATOK EGY KIJEVI ÓVODÁBÓL • EGY CSOPORTVEZETŐ UTIBESZÁMOLÓJA mindig fáradtan, de élményekben gazdagon tértünk szálláshelyünkre. Láttuk az Aurórát, a Téli Palotát. Felejthetetlen élményt nyújtott a világhírű képtár, az Ermitázs látványa. Igen tetszett a város földalattija is. Leningrádban külön élményt jelentett számunkra a tengerészet napja alkalmából rendezett ünnepség megtekintése. Erre az alkalomra más városokból is érkeznek tengerészek a városba. A szertartást hajókon rendezik. A hős tengerészek tiszteletére koszorúkat eresztenek a vízre. Utána a Finn-öbölhöz hajóznak a tengerészek. Az ünnep estéjén tűzijáték is van. Leningrádi programjuknak részét képezte a Nagy Októberi Forradalom nagy vezére egykori tartózkodási helyének, Razlivnak a meglátogatása, és egy hajóút Petrodvo- recba. Utána a küldöttség virágot helyezett el a város hőseinek temetőjében.- Nagy élmény volt számunkra az ukrán népi együttes műsorának megtekintése is a Kultúra és Pihenés Ifjúsági Parkjában. Olykor mi is énekeltünk. Az ottani idegenvezetőnkkel együtt, aki cseh, szlovák, német és magyar népdalokat is ismert. Útjuk következő állomása Riga volt, ahová vonaton utaztak.- Az új, huszonnégy emeletes Latvija-szálló huszonhar- madik emeletén laktunk. A kilátás csodálatos volt. Ablakaink a tengerre néztek. Fürödtünk is. Igaz, nem Rigában, hanem a közeli Jurmala fürdővárosban, ahol hazaiakkal is találkoztunk. Riga közelében egy skanzenba is ellátogattunk. Ez azért is érdekes, mert az ott élő kevés lakos népi viseletben jár. A városban sok a műemlék és igen jól lehet vásárolni. Az ottani koszt ízlett a legjobban. Rigai programjuk megható élménye volt a közeli Salas- pil egykori koncentrációs tábor megtekintése, ahol több mint 7000 gyermek lelte halálát. Moszkvába érkezésüket természetesen igen várták. Gazdag program fogadta őket. Például a Kreml, a Tretyakov Képtár, a Lomonoszov Egyetem, a mauzóleum megtekintése.- A mauzóleumnál egy őrségváltást is láttunk, méghozzá éjfélkor - mondja a csoport vezetője. - Mindannyiunknak tetszett a borogyinói csata panoramatikus képe is, amit csak az tud elképzelni, aki látja. A szövetségi köztársaságok sikereit bemutató kiállításon látottakról is hosszasan beszélt. Kivált a panoramatikus moziról és az úrhajózást szemléltető anyagról, mely a csehszlovák kozmonauta, Vladimír Remek űrutazásának is megfelelő figyelmet szentel. Aztán a Szevasztopol- szállóban megtartott búcsúesthez érkezik az emlékek idézésében. Onnan útjuk ismét haza vezetett. Munkahelyén beszámolt élményeiről, melyekről mindig szívesen beszél. FÜLÖP IMRE-1 ÚJ SZÚ 1982. XII. 30
