Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-12-23 / 51. szám
MOSZKVAI SÉTÁK A szovjet fővárosban soha sincs holtidény, itt nem ismerik az utószezon fogalmát. A város minden nevezetes pontján nap nap után a hazai és külföldi turisták tucatjaival találkozhatunk. Sokan közülük nem először járnak Moszkvában, de szívesen térnek vissza ide. Szerelmesei lettek ennek az óriásira nőtt, monumentális, mégis meghitt, barátságos légkört sugárzó városnak. Mint a világ bármely nagyvárosában, itt is szédületes a forgalom, nagy a tömeg, sietnek az emberek, de ez a zsibongó óriás ott őrzi magában a csend, a szépség, a művészet, az emberi nagyság áhítatot keltő szigeteit, amelyeket szívesen tár fel régi ismerősei és az újonnan jöttek előtt egyaránt. SZOVJETUNIÓ Az ország szíve A Vörös tér és a Kreml országvilág számára nemcsak Moszkva, hanem az egész Szovjetunió szimbóluma. Az ismerkedést Moszkvával feltétlenül itt kell kezdeni, mert ez az a hely, ahol leginkább érzékelhető a múlt és a jelen elválaszthatatlan egysége. Ez az a hely, amelyet még azok is jól ismernek, akik sosem jártak Moszkvában, Az első személyes találkozás - így voltam vele jómagam is, és privát „véleménykutatásaim“ eredményei is ezt bizonyítják - mindig egy kis csalódással jár. A Vörös tér valóban hatalmas - de talán mégsem annyira, mint amilyennek az ügyes operatőrök mutatják nekünk az ünnepi felvonulások és díszszemlék alkalmából. A legtöbbször mégis beláthatatlan - a tömegtől, amely a nap minden órájában benépesíti. Még éjszaka sem kihalt a tér, akkor is vannak csodáiéi a Lenin- mauzóleum előtti óramű pontosságú őrségváltásnak. A tér, amely már a 15-16. században vásárok, ünnepi szertartások színhelye volt, a 17. században kapta nevét: krasznaja - kra- szivaja annyi, mint szép. És ez vitathatatlan. Minden oldalról nevezetes épületek határolják a teret: a Scsuszev építész tervei alapján 1930-ban épített Lenin- mauzóleum, a Történeti Múzeum vöröstéglás épülete, a múlt században emelt kereskedelmi épületek (ma GUM áruház), az 1555-60 között épült Pokrovszkij vagy Va- szilij Blazsennij-székesegyház világszerte ismert hagymakupoláival és a fennséges Kreml. A mai Kreml helyén 1156-ban építette Jurij Dolgorukij herceg az első faerődítményt. A századok folyamán kőfallal, majd téglafallal vették körül a Moszkva-folyó partján, a Borovidszki-dombon álló erődöt, amely körül épült-nőtt a város. A 14-15. században épültek a Kreml legszebb részei: az Uszpenszkij-székesegyház, a Blagovescsenszkij és az Arhan- gelszkij dóm, az Ivan Velikij-to- rony. A Tyeremnoj-palotát a 17., az Arzenál épületét és a Szenátus palotáját a 18. században emelték. A múlt század építészeit dicséri a nagy Kreml-palota és a fegyverterem. Az orosz építészetnek ezek a gyöngyszemei ma részben múzeumok, részben 1918 márciusától a szovjet kormány székhelye. 1961-ben az SZKP XXII. kongresszusának megnyitására a Kreml területén neves építészek tervei alapján felépült a Kongresz- szusi Palota. Az épület a modern építészeti stílus egyszerű és monumentális példájá - és már jó húsz éve vita tárgya: ide illik, vagy sem? Mindenesetre századunk kremli jelenlétének „kézzelfogható“ bizonyítéka, fontos társadalmi és népszerű kulturális események színhelye. Milliók számára kedves, szeretett ez a hely, milliók számára az egyik legszebb muzsika a Szpassszkij toronyórájának zenéje. Viták ide - viták oda, a Kreml sokkal több, mint egy 12. században alapított erőd. Egyetem a hegyen Régen Verébhegynek hívták a Lenin-hegyet, ahol 1949-53 között felépítették a Lomonoszov- egyetem új, hatalmas komplexumát. A Moszkva- folyó jobb partján fekvő hegy arról is nevezetes, hogy 1812-ben az Oroszországba betörő Napóleon innen pillantotta meg először a várost, amelynek olyannyira vágyott elfoglalása nem dicsőséget hozott számára, hanem meggyorsította végső bukását. Az egyetemet Mihail Vasziljevics Lomonoszov (1711-65) orosz polihisztor, a sokoldalú tudós és költő kezdeményezésére alapították 1755-ben. Ez a legrégibb orosz egyetem, de nem a legrégibb a Szovjetunió területén: Vilniusz egyetemét 1578- ban, a Ivovit 1661-ben alapították. Lomonoszov, a felvilágosulás első jelentős képviselője Oroszországban, az egyetemet az orosz tudomány és haladó gondolkodás központjává tette, s az egyetem ma is legjelentősebb felsőoktatási intézménye. A 242 méter magas központi épületet egész diáknegyed veszi körül gazdag üzlethálózattal, po- liklinikával, kórházzal, óvodákkal, bölcsődékkel, mozikkal, klubokkal, színházzal, vendéglőkkel, kávézókkal. Itt vannak a kollégiumok is, így a diákoknak gyakorlatilag el sem kell hagyniuk a negyedet, itt mindent megtalálnak. Az egyetemhez számos tudományos kutatóintézet, 3 obszervatórium, 4 múzeum, 2 botanikus kert, hatalmas könyvtár és más intézmények sora tartozik. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után Szovjet-Oroszország egyik legégetőbb problémája a káderhiány volt. 1918-ban nyíltak meg az első munkásfakultások - rabfakok, ahol a hallgatók • A Lomonoszov-egyetem a szakmai oktatás mellett a középiskolai tananyaggal is megismerkedtek. A rabfak-mozgalom kezdeményezői és fellendítői között vezető helyet töltöttek be a Lomonoszov-egyetem tanárai és diákjai. Ez a mozgalom volt a szovjet középfokú szakoktatás és felsőoktatás kiépítésének alapja. Az országban már 1939-ben több főiskola és főiskolai hallgató volt, mint a többi európai országban együttvéve. Ma a szovjet munkások 66 százaléka teljes vagy nem teljes közép- illetve felsőfokú végzettséggel rendelkezik, s itt van a világ tudományos dolgozóinak negyede. A Bolsoj Moszkva központjában áll a fehér oszlopokkal, homlokzatán az Apollo által hajtott négyesfogattal díszített szép klasszicista épület. Ez az Akadémiai Nagy Színház, a Bolsoj Tyeatr, a legrégibb orosz operaház, amelyet a világ csak így ismer: Bolsoj. Megszokott látvány, hogy a színház pénztárai előtt hosszú sorok állnak. A moszkvaiak, a szovjet és külföldi turisták egyaránt nem sajnálják az időt és fáradságot, csakhogy láthassák, hallhassák a Bolsoj társulatának művészetét, de bejutni ide - szintén művészet. Pedig a nézőtér befogadó képessége 2 ezer személy. A Nagy Színház története 1776-ban kezdődött, amikor Uru- szov herceg állandó társulatot hozott létre. Ez volt Moszkva első állandó színháza. A színház vezetésében kezdettől fogva a moszkvai művészeti élet haladó képviselői vettek részt. így volt ez 1806 után is, amikor a Bolsoj állami színház lett. A Nagy Színház mindig is az orosz kultúra központja volt. A külföldi szerzők művei mellett itt mutatták be - és játsszák máig - Csajkovszkij, Prokof- jev, Aszafjev, Glier, Hacsatur- jan balettjeit és operáit; itt kezdték pályafutásukat olyan neves énekesek, mint Saljapin, Leme- sev, Obuhova, Nyesztyerenko, Obrazcova. Itt működtek és működnek az orosz és szovjet balett-iskola kiemelkedő koreográfusai: Gluskov, Petip, Fokin, Gorszkij, Grigoro- vics. A Bolsoj művészei voltak azok a táncosok, akik elkápráztatták a világot, akiknek neve fogalom lett: Anna Pavlova, Mihail Fokin, Vaclav Nyizsinszkij, Aszaf Mesz- szerer, Galina Ulanova, Maja Pli- szeckaja, Marisz Liepa, Vlagyimir Vasziljev, Jekatyerina Makszi- mova. Minden este kinyílnak a Bolsoj ajtói, kigyullad a hatalmas kristálycsillár, benépesül a nézőtér az utolsó helyig. Majd megszólal a zene, felgördül az aranybrokát függöny, és kezdetét veszi a csoda - az emberi tudás, tehetség, művészet és szépség csodája. : u« « Í • A Bolsoj Ajkú 3 1982. XII. 23. • A Lenin-könyvtár A legnagyobb könyvtár Pjotr Alekszandrovics Rumjancev gróf a 18. század egyik jeles hadvezére volt. Részt vett a hétéves háborúban, majd két orosz-török háborúban. Hadseregparancsnokként jelentős sikereket ért el, s ezért II. Katalin cárnötől grófi címet és tábornagyi rangot kapott. A hadtörténészek a hadművészet terén kifejtett tevékenységéért becsülik, a ma embere azért, hogy 1862-ben könyvtárat alapított, amely a Lenin-könyvtár, a Szovjetunió nemzeti könyvtárának alapja lett. A szovjet bibliográfia és könyvtárügy központja 1925 óta állami könyvtár. Állományát nem ezrekben, milliókban számolják. Minden, a Szovjetunió területén megjelenő kiadványból három köteles pél-, dányt kap a könyvtár, ezenkívül kiterjedt könyvtár- közi és nemzetközi cserék által is bővíti állományát. Gazdag a kéziratgyújteménye is, s a műszaki haladással és igényekkel lépést tartva állandóan növeli mikrofilmtára állományát is. A Lenin-könyvtár gyakorlatilag minden igényt ki tud élégíteni, ezért rendkívül népszerű a kutatók, diákok, egyszerű olvasók körében. Olvasótermei kényelmesek, biztosított itt minden feltétel a zavartalan munkához. Ennek, s a gazdag állománynak köszönhetően a Lenin-könyvtár a szovjet tudományos élet egyik jelentős központja. Az oldalt összeállította: GORFOL ZSUZSA • A Vaszilij Blazsennij-székesegyház a Vörös-téren
