Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-12-23 / 51. szám
V VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA .......... —..................................................................-.I- ..................................................................................—ii—ii— VASÁRNA PI KIADÁS 1982. december 23. XV. évfolyam 51. szám Ára 1 korona r r'lnnepi már a hangulat. Szá- U momra talán a legszebb, évente visszatérő pillanatot jelenti, amikor öltöztetjük a karácsonyfát. Mert tényleg öltöztetjük. Akárcsak a menyasszonyt. Tetőtől talpig fehérbe; aranyosan, ezüstösen csillogóba. A magunk örömére, kedvére. Micsoda pompás fa lesz a vézna kis fenyő- csemetéből! Vonzza a szemet, az orcára színt, mosolyt lop, láttára a szívritmus magasabb sebességre vált. Köszöntelek, esztendő legbensőségesebb ünnepe! Dicsértesséket mondok az áhítatos perceknek, amikor az együvétartozók legközelebb kerülnek egymáshoz, amikor a vándor megtér, ha van hová megtérnie, szabadságot kap a katona, hogy szerettei között tölthesse a szeretet ünnepét. Csend, békesség a családban; béke a világ legtávolabbi csücskében is. Bárcsak így lenne! A béke még nem mindenütt kapott otthont. Akkor sem, ha számüzői netán ezekben a percekben pezsgös poharukat éppen a békére ürítik. Vannak még országok, ahol a szó és a cselekedet nem ikertestvér. És mégis, milyen jólesik eljátszogatni a gondolattal, hogy egyszer mégiscsak szívesen látott vendég lesz a béke - tengeren túl és innen - az egész kerek világon. Mi8 % ...míj/imk Wföfójf &mA Q | 8 K I 8 n g 8 8 8 8 8 I x 8 % » X 8 » I lyen jó is lenne ilyen világban élni! örökre, visszavonhatatlanul birtokba venni a világ legnagyobb kincsét, a békét. Még akkor is, ha ezt önző emberek, vak politikusok nem tudják, vagy talán nem is akarják megérteni. Nem értik azt, amit szép emlékű nagyapám, egyszerű falusi pásztorember mondott a második világégés idején kisbojtár unokájának, amikor fejünk fölött bombával megrakott repülőgépek húztak el, hogy valahol bőséges aratása legyen a kaszásnak. Ő sóhajtott akkor, hogy: ,,bárcsak vége lenne már ennek a cudar háborúnak“. Ez a sóhajtás egészen almába hangzik. Legalábbis nekem. Ő fogalmazta meg, egyszerű józan eszével számomra először a következő gondolatot, azt, hogy a béke a legnagyobb kincs a világon. A béke - kenyér - mondta ő, és ha kenyér van, az emberfia már nem hal éhen. Ezt a kézenfekvő igazságot viszont valahol ott a túlsó oldalon, arrafelé, amerre a nap száll, nem tudják megérteni. Talán nem is akarják.. . Mi viszont vigyázzuk a békét, és amikor a nyugodalmunkat őrizzük, a kenyeret is vigyázzuk: a kenyeret, ami mindent jelent, nemcsak a betevő falatot, mint nagyapám világában. A kenyér az életet, a létbiztonságot, a színes tévét, a meleg szobát, a terített asztalt, a szép ruhát, a gépkocsit, a pohárban aranyló bort, pezsgőt, amellyel boldog karácsonyt köszöntünk, jelenti, a napot, amely életet ad, a kincset, amelynek értéke semmivel sem mérhető, a menyasszonyként cifrálkodó karácsonyfát, azt a szívderítő melegséget, amelyből most, az ünnep előestéjén ez a néhány szerény sorocska fakadt. Kincs - a te neved BÉKE - így nagybetűvel - és mi sok milliónyian vagyunk vigyázó őreid. SZARKA ISTVÁN MAI SZÁMUNKBAN: Korszerűbben, ésszerűen - 4. oldal • Pipacsok feketében - 6. oldal •Ahol nők dolgoznak.. .-7. oldal •Itt nem lehet unatkozni-8. oldal •Küzdelem az életért - 9. oldal • Nyugodt álomban növekedjél. - 11. oldal • Mindenki karácsonya -12. oldal • Színésznevelésünk gondjai - 14. oldal • Gyermekvilág - 18 oldal EMműMimMULmaSatit^ (Kontár Gyula felvétele)
