Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-12-17 / 50. szám
/ JSZÚ 9 32. XII. 17. Szimpatikus, megnyerő egyéniség. Mindenki nyelvén tud beszélni, ha úgy hozza a helyzet, a kicsikhez is lehajol. Egy fiatal anyuka mesélte, aki először volt nála:- Csodálatos, hogy mi mindenre képes! Sok munkája volt, mikor ott jártam, de még a kislányomra is szakított időt. Sőt, egészen elbűvölte! Játszott vele és megígérte neki, hogy legközelebb ha eljövünk, bumerángozni is fognak. Bado Klára kozmetikus. És nem is akármilyen! Októberben a XX. prágai nemzetközi kozmetikusversenyen négy aranyérmet nyert. Csehszlovák kozmetikus előtte ilyen eredményt még nem ért el. Neki sem volt könnyű, hiszen a nemzetközi zsűri előtt a szocialista országok nyolcvan legjobb kozmetikusa mérte össze tudását. Ráadásul a magyarországi és a szovjet kolléganői a divat fővárosában - Párizsban készültek fel erre a versenyre, ö viszont itthon. Kassa (Kosice) legimpozánsabb női fodrászata, a Fodrász Stúdió mellett létesített kozmetikai szalonba péntek este fél kilenckor nyitok be. A szalon vezetőjét, Bado Klárát munka közben találom. Csak egy jó félóra múlva tud időt szakítani a beszélgetésre.- Erzsébet-bál és más egyéb estélyek lesznek a hétvégén, ezért van ilyen sok vendégünk - magyarázza elnézést kérőén.- Nem látok fáradtságot az arcán, pedig későre jár már az idő...- Köszönöm a bókot, ámbár nem szégyellem bevallani, hogy sok energiát, erőfeszítést igényel ez a munka. Fél kettőtől fél tízig tart a munkaidőm, de látja - tíz óra lesz és még nem tudom, mikor végzek.- Gyermekkori álma volt ez a pálya'J- Nem. Színésznő akartam lenni. El is mentem felvételizni Prágába, de a szüleim hallani sem akartak erről. A kozmetikát az egészségügyi szakközépiskola elvégzése után választottam. A szakmát a prágai Kozmetikai Intézetben tanultam ki. Ezt követően hosszú éveken át a kassai Egyetemi Kórházban gyógykozmetikusként dolgoztam, de a hetvenes évek közepén váltottam. Ebben a szalonban nyolc éve dolgozom.- Több férfitól is hallottam, hogy Kassán szép lányok, asz- szonyok vannak - megítélése szerint ebben a kozmetikusoknak milyen szerepük van?- A szépség elsősorban adottság, mégis azt tartom: nincs csúnya nő, csak ápolatlan. Nézze, én meggyőződéssel vallom, hogy szépség mindenkiben van, s nekünk kozmetikumoknak éppen az az egyik legfontosabb feladatunk, hogy munkánkkal ezt kihangsúlyozzuk, vagyis, hogy szebbé tegyük a szépet. Ez irányú törekvéseink bizonyára észre is vehetők a kassai lányokon, asszonyokon.- Van konkurrencia a kassai kozmetikai szalonok között?- A kassai nőknek megadatott a választás lehetősége, öt szalon áll a rendelkezésükre - ahhoz a kozmetikushoz mehetnek, akinek munkájával elégedettek. Mi hárman dolgozunk itt. Sok vendégünk van, nincs okunk panaszra, ráadásul ígéretet kaptunk, hogy rövidesen kibővítik, még korszerűbbé teszik munkahelyünket.- Hogyan jutott el a prágai versenyre?- Az illetékes felettes szervek válogattak be a csehszlovák csapatba. Ebben bizonyára közrejátszott, hogy 1980- ban (és az idén is) a szlovák kozmetikusversenyen én nyertem el az Aranytükröt.- Prágában milyen kategóriában versenyzett?- Esti és karneváli arckikészítésben. Az elsőre 60, a másodikra 70 perc időt kaptunk. A bíráló bizottság értékelte munkám tisztaságát, a legújabb divat stílusának alkalmazását, s nem utolsósorban a színek megválasztását, amelyek jól illettek modellem- hez. Az esti kikészítésnél a szivárvány összes színeit használtam, arra ügyelve, hogy kiemeljem a lány élénkségét, kellő érzékkel hangsúlyozzam szépségét. Mind a két kategóriában aranyéremmel jutalmazták munkámat, nekem ítélték a szocialista országok legjobb kozmetikusa címet és úgyszintén a Csehszlovákia legjobb kozmetikusa címet. Őszintén mondom, ilyen eredményre még álmomban sem mertem volna gondolni. Kimondhatatlanul boldog vagyok.- Itthon hogyan fogadták?- Mindenki örült a sikernek, kedvesek voltak a kollégák, a vezetőim. Nekik egyébként is sokat köszönhetek, hiszen a felkészülésben messzemenően támogattak.- Ennek a kozmetikai szalonnak a dolgozóiról közismert, hogy mindnyájan lépést tudnak tartani a divattal. Ami új van ebben a szakmában, azt igyekeznek azonnal megtanulni és alkalmazni. Elárulná, hogy személy szerint ön milyen forrásokból nyeri az új ismereteket?- Igyekszem minden jelentősebb kozmetikus kongresz szuson ott lenni. Most éppen Budapestre készülök egy ilyen tanácskozásra, és figyelemmel kísérem a szakirodalmat.- A kozmetikusnak - gondolom - olykor pedagógusnak is kell lennie, hiszen előfordul, hogy rossz ízlésre épülő igényekkel fordulnak hozzá?- Igen, ilyesmi is előfordul. Van, aki egy divatlappal érkezik. Néha bizony nem könnyű meggyőzni, hogy az ott látható smink, az ó korához, egyéniségéhez nem illik. Szerencsére az ilyen esetek egyre ritkábbak és ez azzal is összefügg, hogy iskoláinkban az esztétikai nevelés egyre színvonalasabb. Én is tartottam jó pár előadást arról, hogy a fiatal lányoknak hogyan kell ápolniuk a bőrüket.- Kiknek kell kozmetikushoz járniuk?- Korosztályra való tekintet nélkül minden nőnek el kell mennie kozmetikushoz, ha másért nem, legalább azért, hogy megtudja, milyen típusú bőre van, milyen szereket ajánlatos használnia arcápoláshoz. Vannak fiatal kislányok is, akiknek beteg az arcbőrük. Nekik feltétlenül szükségük van kozmetikusra. A húszon felülieknek is ajánlatos legalább háromhetenként egyszer felkeresni a kozmetikust. Ha pedig a harmincon túliak is meg akarják tartani bőrük üde- ségét, szükségük van a rendszeres kezelésre.- Szükségesnek tartja mindenben követni a divatirányzatot?- Azt tartom, hogy nem kell szigorúan a divathoz ragaszkodni. Minden nőnek inkább azokat a színeket kellene viselnie, melyek illenek hozzá, melyeket szeret. Én a téli hónapokra a fehértől a sárgáig, a rózsaszíntől a sötétliláig, a bézstől a barnáig minden színárnyalatot ajánlani tudok, sőt még a zöldet és a kéket is. A kikészítésnél viszont a haj, a bőr, a szem, sőt még a szemöldök színét is figyelembe kell venni, mert csak így választható meg a jó színharmónia.- Előttünk a bálszezon, ezért befejezésképpen engedje, hogy megkérjem, adjon tanácsot nőolvasóinknak?- A divat szerint színekben a gyöngyház, az ezüst, az arany dominál. Divatosak lesznek továbbá a flitterek. A szem alá csillagot, esetleg ajkat lehet rajzolni. Nagyestélyekre a szájrúzsra ajánlatos kis aranyflittereket csenni. A legtöbb .nő eddig a fekete és a barna szempillafestéket ismerte. Most divatos a zöld és a sötétkék is. Q_ erelmi házasság volt. A fiatalok jól éltek, míg egy szép napon az ifjú férjet kínozni kezdte a féltékenység. Nem aludt, nem evett, ideges volt, de gondjairól nem beszélt sem a barátaival, sem a legilletékesebbel - a feleségével. Egészségi állapota megromlott, az állandó idegeskedés következménye: gyomorfekély. A mai orvostudomány már megküzd az ilyen jellegű betegséggel, így néhány hét múlva a férj is meggyógyult. De féltékenysége nem szűnt, fekélye kiújult... Az állandó stressz, a lelki problémák, az egyéni konfliktusok, melyeket a mai életmód előidéz, nem mindenkinél múlnak el nyomtalanul. Mivel nyilvánvaló lett, hogy sok szervi bajnak pszichikai oka van, szükség mutatkozott arra, hogy kórházon - belül kezeljék az ilyen betegeket. Igen ám, de hol? A belgyógyá- ^ szátokon? Az elmegyógyintézetekben? Az arany középút elve itt is érvényesült. Az elmegyógyintézet mellett nyíljon egy pszicho- szomatikai osztály. Nem kis kíváncsisággal látogattunk el Pezinokba, ahol az ottarji elmegyógyintézet mellett ez év szeptemberében megnyílt Szlovákia első pszichoszomatikai osztálya. Az osztály főorvosa, Rudolf Stefanoviő doktor örömmel vezetett végig húszágyas osztályán, és szívesen beszélt a kezdetről. - Osztályunk most alakul. A megnyitás utáni hetek mindenhol zavarosak egy kissé. Helyzetünket nehezíti az is, hogy a pszichoszomatikának nincsenek hagyományai, nincs kitől tanácsot kérni, mindenre magunknak kell rájönnünk, nekünk kell kikísérleteznünk mi a legjobb j- magyarázta. - A két férfi és két női kórterem egyelőre elegendő, 'de távlati terveink szerint az osztály 120 ágyas lesz. Ugyanis egyre nő az olyan betegek száma, akiket csak pszichoszomatikai módszerekkel lehet meggyógyítani. Célunk, hogy együttes munkával (a pszichiáter a pszichológus és a belgyógyász vagy más szakorvos) közösen megtaláljuk a baj gyökereit és azokat tartósan orvosoljuk. Pszichológiai terápiák, autogén tréningek, relaxációs gyakorlatok segítségével tanítjuk meg betegeinket alkalmazkodni az adott helyzethez. A csehországi, de a szovjet és egyéb országok orvosai tapasztalatai is azt mutatják, hogy ez lehetséges - mondta lelkesen a főorvos. - Tudjuk, hogy ez nem könnyű feladat, ám a beteg alapos megismerése, panaszainak meghallgatása és a gyógyterápia a legtöbb esetben sikerhez vezet.. A főorvostól megtudtuk, hogy a mai orvostudomány szerint egyre több az olyan betegség, amelynek oka pszichikai zavar. A fekélyek, a magas vérnyomás, az infarktus (!), de a női meddőség is ebből eredhet. - Vagyis az okot kell megszüntetni és megszűnik az okozat - szögezte le. Stefanoviő doktor szavait megerősítette az elmegyógyintézet igazgatója, Jozef Pogády professzor, aki „atyja“ volt annak a gondolatnak, hogy pszichoszomatikai osztályt létesítsenek. Nem kis fáradságába, utánjárásába került neki, de a többi lelkes egészségügyi dolgozónak is, míg megnyílt ez az osztály. - Meg kell találnunk az utat az egészségügy többi ágazatához, hiszen bebizonyított tény, hogy egyes bőrbetegségek, migrének, szédülések és a fejfájás is pszichoszomatikai tünet. Ehhez az is kell - tette hozzá az igazgató -, hogy a betegek bizalommal legyenek irántunk és higgyenek terápiánk sikerében.- A felgyorsult életvitel, a pihenni, lazítani nem tudás, az egészségtelen életmód kihat az emberi szervezetre és megkárosítja azt - vette át a szót ismét a főorvos. - A kezelés bonyolult és hosszan tartó. Persze sokan megütközhetnek azon, hogy miért kell hat hétig kórházban maradniuk. A válasz egyszerű. Ennyi időt (de van úgy, hogy többet) vesz igénybe a kezelés. S a beteg gyógyultan megy el tőlünk, és ha megtartja utasításainkat, soha többé nem kell hogy betegsége megismétlődjön. Mert mi van akkor, ha nem kerül hozzánk? Az illető gyakran kerül betegállományba, igaz, hogy annak egyszeri tartama rövidebb, de végeredményben gyógyulása több időt vesz igénybe. S mindig csak a szervi bajt orvosolják - mondta a főorvos. Kíváncsiak voltunk arra is, hogyan megy végbe egy csoportterápia. A kis ebédlőben körben ültek a betegek. Közöttük volt egy pszichológus is, aki észrevétlenül irányította a beszélgetést. Egy # fiatal férfi, szinte még gyerek reszkető kezekkel mesélte: - Az ikertestvérem még csecsemő korában meghalt. A szüleim féltettek, óvtak még a naptól is, megkaptam mindent, ami csak eszembe jutott. A betegségtől viszont én is félni kezdtem, halálfélelmem van. Kerámikusnak készülök, a szüleimnek köszönhetem, hogy van már egy égetőkemencém, de annyira remeg a kezem, hogy kiesik az agyag a kezemből... Hálás vagyok a szüleimnek, de... Az apám iszik, ilyenkor durva, veszekszik velem is, meg az anyámmal is... Tudom, hogy tisztelnem kellene őt, de amikor iszik... - Elcsuklik a hangja.- A pszichológus a többi betegtől akarja hallani, mit tegyen a fiú. A kialakult beszélgetés arra jó, hogy a résztvevők értékeljék a helyzetet, megpróbáljanak útmutatást adni egymásnak, mert a saját szemszögükből közelítik meg a problémát - szólt hozzá a hallottakhoz a főorvos. - Ebben az esetben behívatjuk az apát, ; beszélnünk kell vele, de azt, hogy megváltozik-e, mi nem szavatolhatjuk. Egy biztos, hogy a fiút felkészítjük arra is, hogy elfogadja az apja viselkedését. Ha ez sikerül, megszűnnek panaszai, kezének remegése és jó kerámikus lehet.- Sajnos világjelenség, hogy pszichikai kultúránk nagyon alacsony szinten van. Nem figyelünk egymásra, sőt önmagunkra sem és megjátsszuk magunkat csak azért, hogy mások ne vegyék észre esetleges gondjainkat. Tudni kell azt is, hogy mindenki életében adódhatnak kritikus pillanatok. Ilyenkora megfelelő szakember felkeresése az egyedüli kiút. Mi bízunk abban, hogy a nálunk kezelt betegeket gyógyultan adjuk vissza a családnak, a barátoknak a társadalomnak. Reméljük, hogy ez a bizalom kölcsönös lesz - mondta búcsúzás közben a főorvos. Késő este mentünk el a pezinoki elmegyógyintézetből. Jóleső érzéssel vettük tudomásul ennek az új osztálynak a létezését, j jóleső érzéssel és bizalommal töltött el a főorvos és az igazgató lelkesedése, munkakedve. A pszichoszomatikai osztálynak nincs múltja. De van jelene és jövője. PÉTERFI SZONYA (Gazdag József felvétele) ú/ Sgífiet
