Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-12-17 / 50. szám
Sok szó esik a vízről - világszerte és idehaza is. Nem csoda, hiszen a víz hozama és tartalékai végesek, fogyasztása pedig - ahol ezt a készletek engedik - roppant gyorsan növekszik. Nálunk a hatvanas évek elejétől a nyolcvanas évek végéig energetikai-ipari célokra 144, a közhálózatban 296 és a mezőgazdaságban 455 százalékkal növekedett a felhasznált víz mennyisége. A korszerű távfűtéses lakásokban naponta egy főre több mint 600 liter az igény. Szükség van rá, no meg rosszul is gazdálkodunk vele. Márpedig ez a jövőt tekintve veszélyforrás. Joggal széliünk perbe tehát amúgy is eléggé szegényes vízkészleteink pazarlásának és szennyezésének nyugtalanító jelenségeivel. Nemcsak szóval, hanem tettekkel is védjük, noha nem mindenütt és mindig eléggé hatásosan ezt az értékes, helyettesithetetlen folyadékot, amelyet sokan hajlamosak amolyan korlátlan meny- nyiségben rendelkezésünkre álló ingyen portékának tekinteni. S mivel a vízkészletek szennyezéséért az ipar mellett nem kis mértékben ludas a mezőgazdaság is, egyik túlnyomórészt agrárjellegű járásunkba, a dunaszerdahe- lyibe (Dunajská Streda) látogattunk el. Már csak azért sem véletlenszerűen, mert területe alatt szerényen megbújik az ország és Közép-Európa legnagyobb természetes ivóvíz-tárolója, s errefelé kanyarog a vízgazdasági szempontból rendkívül fontos, sajnos eléggé szennyezett nagy folyónknak, a Dunának medre is. kis dolog, hiszen a járásban mintegy hatvanezer szarvasmarhát és százötven- ezer sertést tartanak.- A hígtrágyától nemcsak a vízgazdá- szok berzenkednek, hanem mi si veszélyesnek tartjuk abban az esetben, ha ,,szétterítésénél“ elhanyagolják a technológiai fegyelmet. Teszem azt, a tartály- kocsiból egy helyre engednek ki belőle 10-30 köbméternyit. Sajnos, ez is előfordult, s az ilyen mennyiség a humuszrétegen eljut a föld alatti vízkészletekig is. Ezért 1976 óta sok sertéstelepünkön és tehénfarmunkon építettünk 1200-2800 köbméteres acéltartályokat - ezen kívül vannak betontárolók is - s ezzel lényegében megoldottuk ezt a fogas kérdést. Ezekben a tárolókban felfogják a hígtrá- A problémák sűrűjéből most csak egyet szeretnénk kiragadni, azt is inkább a jobbik végénél fogva. Mit is tesznek önök, termelésirányító szervként, a víz védelmére? - szegezem neki a kérdést Guhr László, a Járási Mezőgazdasági Igazgatóság beruházási és műszaki-fejlesztési osztálya vezetője mellének.- Mi magunk kifejezetten vízvédelmi célokra nem rendelkezünk beruházási eszközökkel. Viszont nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy az általunk irányított mezőgazdasági üzemekben folyamatosan végrehajtott szinte minden korszerűsítő beruházásunk egyben a vízkészlet védelmét is szolgálja. Nem kis összegekről van szó. Az 5. ötéves tervidőszakban a mezőgazdasági létesítmények építésére, illetve modernizálására 813 millió koronát fordítottak. A következő fél évtizedben ennél is többet, egymilliárd 84 millió koronát. S bár a jelenlegi ötéves tervidőszakban a szigorúbbá vált bel- és külgazdasági feltételek miatt összébb kell húzni a „nadrágszíjat“ (ez idén például az összberuhá- zás mintegy 172 millió korona lesz), mégis számottevő tételekről van szó.- Hogy mit is értünk el ezekkel a százmilliós nagyságrendű beruházásokkal? - ismétli a "kérdést Guhr László, s válaszképp csak úgy szórja a tényeket. - Elsősorban az olajszennyezéstől kellett megóvnunk a vizet és a- talajt. Ezért már az 1974-1978-as években ilyen célt szolgáló 23 tisztítóállomást létesítettünk, vagyis csaknem minden általunk irányított gazdasági szervezetben. Egy-egy 8-900 ezer koronába került a kötődő munkálatokat beleértve. Nem volt ez könnyű számunkra, hiszen akkoriban még központilag nem dolgozták ki az ilyen állomások terveit és kivitelezésükre sem vállalkozott senki. Saját hatáskörünkben adtunk megbízatást az Agroprojekt vállalatnak. Később a Farkas László mérnök által vezetett komplex racionalizációs brigád munkásságának köszönhetően még növeltük is ezeknek a berendezéseknek a hatásfokát. A magyarázatból megtudom, hogy a következő tennivaló az állattenyésztésben nagy mennyiségben keletkező hígtrágya termelési és környezetvédelmi szempontból egyaránt megfelelő felfogása, tárolása és hasznosítása volt. Ez sem gya mintegy száznapos produkcióját, majd azt a trágyázási tervhez igazodva szétterítik.- S mi a helyzet a járási székhely határában, a Másospol tudtommal hozzávetőleg 7600 szarvasmarhát befogadó farmján?- A trágyából itt először is kivonják és kitűnő minőségű komposzttá érlelik a száraz anyagot. A hígtrágya a tartályokba kerül. Innét három vezetékrendszeren szivattyúzzák az öntözőberendezések tárolóiba. E rendszerek közül egy már működik, kettő tavasszal készül el. Egyelőre nem egyszerű a helyzet. Hiszen á vízgazdasági dolgozók szerint az itt produkált trágyamennyiség rendeltetésszerűen csak mintegy 3000 hektáron teríthető szét. Hisszük, hogy 1983-ban ez a probléma is nagyjából megoldást nyer. A tömegtakarmány célszerű tárolása is sok főfájást okozhatott. Most már kissé fellélegeztek. Nagy tárolóépítési akciójuk sikeresnek mondható. A jövő évben már az utóbbi évtizedben épített korszerű 2500 és 5000 köbméteres betontárolókba kerül a járásban termelt silótakarmány teljes mennyisége.- Nemcsak arról van szó, hogy ezzel elejét vesszük a korábban szabad földön tárolt siló nedve átszivárgásának a földbe és a vízbe, hanem arról is, hogy jelentősen, egyes becslések szerint a negyedével csökkentjük ennek az értékes takarmányfajtának a veszteségét. Guhr László fejből is kiszámítja, hogy ez egyidejűleg több száz hektárnyi földterület „megtakarítását“ jelenti, amelyen, mondjuk, silókukorica helyett gabonafélét termelhetnek majd. A végére maradt az igényeknek megfelelő trágyatelepek létesítése. Ehhez a jövő évtől fognak hozzá, s még a tervidőszak végéig nagyjából százötvenezer köbmétert befogadó trágyatárolót akarnak építeni az alomtrágyának. A 8. ötéves tervidőszakra marad még vagy 80-100 ezer köbméternyi betontároló építése. Sok minden történt és történik tehát - a mondottakon túl is - ebben a járásban, ami egyben vízkincsünk védelmét szolgálja a mezőgazdasági termelés ártalmaival szemben. Ez felette szükséges, hasznos és elismerést érdemlő. Annál is inkább, mivel ezek a lépések meghatározzák a további termelésfejlesztés lehetőségeit is. A kép teljessége azonban megkívánja legalább nagy vonalakban feltérképezni azt is, hogy milyen hatással van a termőtalajra, a felszíni és a föld alatti vizekre, másszóval a mezőgazdasági termelésre és a környezetre egyaránt a növénytermelés gyors növelése. Ez ugyanis - egyebek mellett - csak a műtrágya és a mezőgazdasági vegyszerek korábbinál összehasonlíthatatlanul nagyobb és következményeiben nemcsak haszonnal járó alkalmazásával volt elérhető. Ez azonban már egy másik téma... GÁLY IVÁN 1 J ól öltözött fiatalasszony, az arckifejezése kétségbe esett. El is hinném, hogy valóban az, ha... Ha pár perccel korábban nem tett volna olyasmit, amit nemigen feltételez róla az ember: lopott. Ha nem látnám, nem hinném: tizenhét koronáért - két leves- kockáért és egy doboz sajtért - kockára tette a becsületét. A miértre zavaros a válasza. Most azért könyörög, csak a munkahelyén meg ne tudják, csak a rendőrségre ne kerüljön a dolog! Vajon miért nem gondolt erre elóbb? Az is óhatatlanul felmerül az emberben, ki tudja, hányszor tett már ilyesmit. Elkészül a jegyzőkönyv, melyet, mivel száz koronán aluli lopott értékről van szó, a rendőrségre nem továbbítanak, a fiatalasszony munkahelyére viszont - könyörgés ide, könyörgés oda - igen. A délelőtt közepén járunk, s aznap a komáromi (Komárno) Prior áruház élelmiszerrészlegén a második vásárolni óhajtó, de fizetni nem szándékozó „vevőt“ csípték el. Jobban mondva csípte rajta Nagy Mária elárusítónő.- Ha Marika itt van, akkor általában kudarccal végződik az ingyen vásárolni akarók próbálkozása - mondja Pavel Bátora, az áruház hivatásos rendésze. - Neki különös tehetsége van erre, szinte megérzi a rossz szándékot.- Hogyan? - fordulok Nagy Máriához.- Talán a sokéves tapasztalat teszi, hiszen tizenhárom éve dolgozom ezen a részlegen - hangzik a válasz. - Bármit csinálok is, hiszen nemcsak az. a dolgunk, hogy a vásárlókat figyeljük, nem állom meg, hogy bele ne nézzek a mellettem elhaladó vevő kosarába. S aki, hogy szépen mondjam, el akar csenni valamit, az általában egy ideig sétálgat a polcok közt, hogy egy óvatlan pillanatban eltüntethesse a kiszemelt árut. Hiába marad a kosarában egy-két árucikk, észreve- szem, hogy ott volt még valami más is.- Mit érez, ha valakit tetten ér?- Nem örömteli érzés, higgye el, szinte, naponta látni és tapasztalni, hogy ilyen emberek is vannak. Ha egy gyerek elcsen egy csokoládét, azt még magyarázhatja az ember csínynek, virtusnak, de egy felnőttnél az ilyesmi már tudatos lopás. Legyen az az áru bármilyen kis érték. Ráadásul egyikük sincs rászorulva. Néha én szégyellem magam helyettük is. A gyerekek - azok közül meg nem egy szinte sportból teszi. Hiszen melyik KISÉTÁLÓ KORONÁK gyerek nem kapja meg ma otthon a cukorkát vagy a csokoládét.- Mi az áruházi szarkák kedvenc áruja, illetve mit próbálnak a leggyakrabban lopni? - kérdem Pavel Bátorát.- Legtöbb a lopás az élelmiszerrészlegen. Mint már hallotta is, itt főleg az édességek, az italok „vándorolnak" a zsebbe, a táskába. Amíg a kávét is az önkiszolgáló részlegen árultuk, addig az is kedvelt cikk volt. A papírrészlegen főleg az iskolaév kezdetén kell nagyon ügyelni. A cipóosztályon sokan ügy próbálkoznak, hogy a régi cipót becsempészik az újak közé, s az újban szeretnének kisétálni. Legutóbb egy fiatalember a karjára vetett zakó ujjába dugott el egy pár cipőt. Ötletben nincs hiány, de inkább nem sorolom tovább. Havonta átlag 7-8 esetünk van, a táskákba, zsebekbe süllyesztett áru értéke különböző, évente 2500-3000 koronára tehető. Ennyi, amit észreveszünk, megakadályozzuk, hogy kisétáljanak vele. A komáromi Prior áruházban évente több mint két és félmillióan vásárolnak (azt lehetetlen lenne megszámolni, hányán fordulnak meg az áruházban), 142 millió korona kiskereskedelmi forgalmat bonyolítanak le. Ehhez mérten a 2500-3000 korona elenyésző érték, de mégsem szívderítő tény. Különösen, hogy a szarkák között aránylag sok az iskoláskorú fiatal. Ezek tettéről természetesen értesítik az iskolát, a szülőket. Hiszen a diákcsínyból. a kis virtuskodásból, ha megismétlődik, nagyobb baj is lehet.- Ha nagyobb értéket próbál valaki ellopni, mint a napokban például egy 2500 koronás magnót, akkor már a rendőrségre továbbítjuk az ügyet- mondja Pavel Bátora. - De ilyen esetekben már az eladó is hibáztatható, az ő figyelmetlensége is kezére játszik a tolvajnak. Az elárusítónak nemcsak a kiszolgálás, a vevő tájékoztatása a feladata, hanem az is, hogy a rábízott árura megfelelően ügyeljen. Ezt állandóan hangsúlyozzuk szakmunkástanulóinknak és a gyakorlott eladóknak is. Mi ugyanis nem rajta akarunk kapni valakit a lopáson, hanem megelőzni szeretnénk azt. Őszintén szólva, gyakran maguk a vásárlók is nehezítik az önkiszolgáló részlegek eladóinak helyzetét. Mert hiába hívja fel a vevők figyelmét minden ilyen részleg bejáratánál a tábla, szíveskedjenek a máshol vásárolt árut belépés előtt bemutatni, hiába az élelmiszerrészleg mellett létesített csomagmegőrző, az utóbbit igen kevesen veszik igénybe, az előbbinek pedig sokan elfelejtenek eleget tenni. Ha viszont a pénztárnál felkérik a vevőket, mutassák meg a táskájukat, azt sokan sértésnek, bizalmatlanságnak veszik, sőt nem egy vásárló durván ki is kéri ezt magának. Pedig amíg vásárlási kultúránk színvonala nem emelkedik, amíg lesznek - s nem csak a komáromi Priorban vannak - vásárolni igen, de fizetni nem szándékozó vevők, addig a hasonló óvintézkedésekre, az eladók éberségére és az áruházi rendészekre is szükség van. FLÓRIÁN MÁRTA ÚJ S3 8 1982 XTT. (Gazdag J. felvétele) SB B!§ f W Sg b * ff r jf jf N ? ff / A # M vb' ,:* ^nE^HBMjMpi«
