Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-12-10 / 49. szám
ÚJ szú 17 1982. XII. 10. H ŰRKUTATÁS 0$ PINTÉR ISTVÁN K^KhuÄwI» cikksorozata A világűr militarizálása és a nemzetközi egyezmények (16) Nem kevés akadály állt és áll még ma is annak a széles körű, kölcsönösen előnyös együttműködésnek az útjában, amely az elmúlt huszonöt év alatt a világűr kutatására, meghódítására és békés célokra történő felhasználására kialakult. Akadnak köztük objektiv nehézségek is, amelyek a közös úrkísérletet tervező országok gazdasági és tudományos potenciáljának eltéréseiből fakadnak. A világűr békés célokra történő felhasználásában további nehézségeket okoz az Amerikai Egyesült Államoknak, mint a kapitalista világ fő kozmikus hatalmának az az igyekezete, hogy a világűrt katonai célokra használja fel, és a világűr birtokba vételével jusson a Földön is fölényhez. Közismert, hogy az Egyesült Államok szélsőséges körei katonai terveikbe igyekeznek bevonni a világűrt és erre a térségre is kiterjeszteni fegyverkezési programjukat, megtervezni a kozmikus hadműveletek alapelveit és meghatározni a jövendő katonai műholdrendszerek stratégiai feladatait. Az Egyesült Államokban hirdetett elméletek szerint a túlerő a világűrben túlerőt biztosit a Földön is. Ezzel kapcsolatban ismert J. F. Kennedynek - az USA akkori elnökének - 1960-ban tett kijelentése (idézet a Missiles and Rockets 1960. október 24-i számából)' ,,A világűr feletti uralom elérése szabja meg politikánk lényegét a következő évtizedekben... Az az áliam, amely elsőként keríti hatalmába a világűrt, a Földön is uralkodni fog“. A későbbi elnök, Johnson, még szenátor korában a The General Elextric Fórum (1962. 3. sz.) folyóirat szerkesztőjének kérdésére, hogy az Egyesült Államok miért tervez olyan hatalmas kiadásokat a világűr meghódítására, azt válaszolta: ,,Nem látok más lehetőséget arra, hogyan létezhetnénk a jövőben mint hatalmas és szabad nemzet, ha nem uralnánk a világűrt ... A kozmikus tudományokban és az űrtechnikában jelentős fölényre szert tett állam óriási fölénybe kerül a politikai-katonai tárgyalásokon azokkal az államokkal szemben, amelyek ezen a területen nem rendelkeznek ilyen eredményekkel.“. Amint látjuk, hasonló jelentőségű politikaistratégiai kijelentések ezek, amelyek híven jellemzik az amerikai űrkutatási erőfeszítések végső célját. A Föld mesterséges holdjainak stratégiai felhasználását elemző terv először az 1950-es években született meg a Pentagonban. 1966-tól kezdve a bevezetett katonai műholdrendszerek közül némelyik fontos szerepet játszik az Egyesült Államok és vele együtt az Északatlanti Katonai paktum katonai-stratégiai terveiben. A bolygóközi térség stratégiai jelentőségéről és katonai kihasználásának „szükségességéről" már sokszor beszéltek, nyilatkoztak az amerikai fegyveres erők képviselői és a hadügyminisztérium szakértői. Szerintük a világűr normális stratégiai térség, és nem reális azt csak békés célokra felhasználni. A békeszeretó emberek tudatában háttérben maradt a világűr katonai-stratégiai jelentősége a békés célú kutatási eredmények és felhasználás mellett. Tudatosítani kell, hogy a Föld mesterséges holdjai döntő jelentőségűek lehetnek az atomháború és az ún. „hagyományos“ háború harceszközeinek kifejlesztésében egyaránt. Az indokínai háború idején a műholdakat távközlésre, a bombázások előtti időjárás-előrejelzésre és a hadihajók ágyútüzének irányításához használták információszerzésre is. Az űreszközök potenciális lehetőségei ezen a téren azonban csak most válnak nyilvánvalóvá. Az űrtechnikának három területén van meghatározó szerepe a nagy katonai hatalmak fölényének biztosításában: 1. A cél pontos meghatározsa, célravezetés és az okozott kár értékelése az atomháború ,,visszacsapás“ stratégiájával összefüggésben. 2. Felderítés (hírszerző-szolgálat), a cél megállapítása, célravezetés ,, hagyományos" háború folyamán. 3. Globális felderítés és más országok katonai programjainak, valamint olyan háborúknak a részletes elemzése, amelyekben a nagyhatalmak közvetlenül nem vesznek részt. Ez a lehetőség potenciálisan pozitív és negatív jelentőségű is lehet. Az egyiket a harcoló felek szétválasztásáról szóló egyezmények és a diplomáciai erőfeszítések ellenőrzése jelenti, a másikat pedig az agresszióhoz nyújtott segítség. Az amerikai NAVSTAR elképzelést nyújt arról, alkalmazása esetén mi válik lehetővé az említett területeken. A NAVSTAR rendszerhez 24 mesterséges hold tartozik, amelyek meghatározzák (illetve megadják) a Föld felszínén levő bármelyik pont háromdimenziós koordinátáit 10 méternél kisebb eltéréssel. A rendszer sok feladata közül az egyik a fegyveres erők irányítása ún. „stratégiai“ feladatuk teljesítése közben és a harctereken. Feltételezik, hogy a rendszer kiépítését 1984-ben fejezik be és 3 milliárd dollárba fog kerülni. A NAVSTAR műholdrendszer nemcsak lehetővé teszi a ballisztikus rakéták ideális célraveze- tését akár szilárd akár mozgó célpontok esetében, hanem növeli a szárazföldi, tengeri és légierők hatékonyságát is a helyi háborúkban. A világűr azon kívül, hogy a fegyveres erők hadműveleteinek (földön, vízen, levegőben) irányítását elősegítő műholdrendszerek elhelyezésére szolgál, katonai szempontból még másképpen is felhasználható. Mint nagy kiterjedésű stratégiai térség kiválóan alkalmas földi objektumok megsemmisítésére szolgáló kozmikus csapásmérő eszközök elhelyezésére. Másodsorban pedig önálló stratégiai harctérként szolgálhat, amelyben a kozmikus fegyveres erők hadműveleteket folytathatnak. Természetesen ezek csak hipotézisek, amelyek az amerikai kozmikus stratégia céljait, érdekeit fejezik ki: egyeduralomra jutni a világűrben. Tekintettel ezekre a lehetőségekre a kozmikus harci eszközöket két csoportra oszthatjuk fel: 1. Földi célok megsemmisítésére szolgáló eszközök, vagyis támadó kozmikus harci eszközök. 2. A világűrben hadműveletek folytatására alkalmas támadó és védelmi célokat egyaránt szolgáló harci eszközök. A támadó űreszöközök csoportjába sorolhatjuk az orbitális bombákat és az űrrepülőgépeket (Space Shuttle). Az orbitális bomba nem más, mint egy sokmega- tonnás hidrogénbombával ellátott mesterséges hold, amely Föld körüli pályájának bármelyik pontján felrobbantható, hogy a Föld felszínének egy kívánt részét megsemmisítse, de a kívánt helyen és időben a Földön kiválasztott objektumot is megsemmisítheti. A szocialista tábor országai mindig határozottan a világűr bárminemű katonai felhasználása ellen voltak és lesznek a jövőben is. Ezt az álláspontot a szocialista országok kormányai, élükön a Szovjetunióval politikájukkal és gyakorlati tetteikkel nemegyszer kinyilvánították. A Szovjetunió és a többi szocialista állam ösztönzésére 1966-ban az ENSZ XXI. közgyűlésén nagy jelentőségű egyezményt hagytak jóvá „Egyezmény az államok tevékenységének alapelveiről a világűr, a Hold és más égitestek kutatásának és fel- használásának területén" címmel, amelynek fontos politikai és jogi kihatásai voltak. A világűr kutatásának és békés célokra történő felhasználásának eredményességéért és további sikereiért szükségessé vált tovább fejleszteni és konkretizálni a gyakorlati tevékenység alapelveit. Első lépésként eben az irányban két sajátos területet érintő egyezményt kötöttek meg, amelyek a Világűrről szóló egyezményhez kapcsolódtak. Ezek: „Egyezmény az űrhajósok megsegítéséről és hazajuttatásukról és a világűrbe jutott tárgyak visszaadásáról", amelyet 1968. április 22-én írtak alá, és az 1971. március 29-én jóváhagyott „Egyezmény a világűrbe jutott tárgyak által okozott károkért vállalt nemzetközi felelősségről“. A múlt évben a Szovjetunió ismét javasolta, hogy az ENSZ 36. közgyűlésén vegyék fel a programba annak az egyezménynek a megtárgyalását, amelyik megtiltja bárminemű fegyver elhelyezését a világűrben. Nyilvánvaló, hogy az új szovjet javaslat nagyon is időszerű. Az USA és szövetségesei eddig nem látott méretű lázas fegyverkezésbe kezdtek, amelyben jelentős szerepet szánnak a világűrnek is. Bizonyos washingtoni körök nézete szerint új fegyverek elhelyezése a világűrbe az egyik módja annak, hogy az USA és a NATO katonai fölényre tegyen szert a szocialista államokkal szemben. A világűr meghódításában szerzett tapasztalatok meggyőzően bizonyítják, hogy az Egyesült Államok reményei a világűrben való egyeduralom megszerzésére illuzórikusak. A veszély azonban abban rejlik, hogy Washington kozmikus katonai terveinek megvalósulása és az ultramodern fegyverfajták elhelyezése a világűrben a lázas fegyverkezés újabb fordulájának kezdetét jelentenék, beleértve annak kozmikus változatát is. Veszélyes tévedés lenne ezt feltételezni, hogy ha a harceszközök megjelennek a világűrben, akkor csak a világűr lesz a csatatér a tudományos-fantasztikus regények szellemében, mint ahogy ezt az a „Csillagok háborújá-ban" is leírták. A világűr militarizálása csak növelné az atomháború veszélyét, annak minden szörnyű következményével az emberiségre. Jelentős, a világűrben katonai tevékenység csökkentésére irányuló határozatot tartalmaznak a stratégiai fegyverek korlátozásáról szóló szovjet-amerikai egyezmények. A rakétaelhárító-rend- szerek korlátozásáról szóló egyezmények a Salt-1 és a Salt-2 - ha életbe lépnének --meghatároznák a ballisztikus rakéták kilö- vöállomásainak maximális számát és ezáltal korlátozódna a világűr katonai felhasználására alkalmas eszközök száma is. Ezekben az egyezményekben néhány konkrét katonai eszköz korlátozását is leszögezték. A Salt-2 egyezmény például tartalmazza mindkét fél kötelezettségvállalását, hogy nem juttat ki a világűrbe, Föld körüli pályára atomfegyvert és semmilyen más tömegpusztító fegyvert. Mindezek az egyezmények azonban nem zárják ki annak a lehetőségét, hogy olyan fegyvereket helyeznek el a világűrben, amelyeket nem sorolnak a tömegpusztító fegyverek közé. Ennek következtében állandóan fennáll és az utóbbi időben növekszik is a világűr militarizálásának veszélye. A Szovjetunió és a többi szocialista állam tevékenységével igyekszik nemzetközi területen elérni, hogy a világűr ne a nemzetközi ellentétek és ellenségeskedések tárgya és színhelye legyen, hanem a bolygónk minden lakója számára hasznos, széles körű békés nemzetközi együttműködésé. • A számjegyvezérlésű szerszámgépek és a robotok főorsójának mozgatására szolgáló korszerű egyenáramú motorokat gyártanak a brnói MEZ elektrotechnikai konszern- vállalatban. A motor kizárólag hazai anyagokból és alkatrészekből készül, és műszaki színvonala eléri az eddig importált hasonló termékekét. A felvételen Hanka Valóvá a regulátor szerelvényegységét ellenőrzi. (Felvétel: ÖTK -Igor Zehl) ÉRDEKESSÉGEK, ÚJDONSÁGOK KAROTINOS BIOMASSZA A Szovjetunióban olyan kísérleti berendezést építettek, amelyben egy penészgomba révén karotinban - az A-vitamin elóanyagában - gazdag biomassza termelődik. A karotinos takarmány azért fontos az állattartásban, mert növeli a tehéntejben a karotin mennyiségét, s ez - más anyagokkal együtt - segíti a borjút abban, hogy ellenálljon a fertőző betegségeknek, és gyorsan fejlődjön. Az eljárás: az acélból való, henger alakú erjesztöberendezést megtöltik a tápanyaggal, majd azt 120 Celsius-fokon csírátlanítják, utána 28 Celsius-fokra ismét lehűtik. Ezután juttatják belé a gombát, s végül a tápanyagot a szűrőkön át a berendezésbe szivattyúzott steril levegővel keverik. Az erőteljesen fejlődő gomba négy napon belül karotinban gazdag biomasszát termel. Minthogy ez vízben nem oldódik, a vele készített keverék-takarmány megnedvesíthetó. A kísérleti berendezésben évente termelt biomassza 680 0001 keverék takarmánynak a dúsítására elegendő. (Szeljszkaja Zsizny) SILÓÓVÁS BAKTÉRIUMSÜRÍTMÉNNYEL Sok gond és kár származik abból, hogy a siló rothad, penészedik, s ha silózás közben különböző savak (például ecetsav) keletkeznek. Az emiatti kárt hivatott csökkenteni a svéd Med Pharm AB, a Monori Állami Gazdaság és a Medimpex közös vállalata, a Monopharm által gyártott tejsavtermeló baktériumot tartalmazó Lactiferm-74 nevű sűrítmény. Ha ezt belekeverik a silóba - egy tonnába általában 5-7 g-ot -, fokozódik a tejsav-, s egyben visszafordul az ecetsavképződés. E baktériumsürítmény a penészgombák szaporodását, elterjedését is megakadályozza, de egyéb célokra is alkalmas: például segíti az újszülött állatok (malacok, borjak) emésztését. A Lactiferm-74 magyarországi gyártása várhatóan még ebben az évben megkezdődik, s 1983-ban már mintegy 5 t Lactiferm készül itt. (LA) BIOTECHNOLÓGIA - KÍNÁBAN Kínában nagy eredményeket értek el a biotechnológiában - közli a La Recherche című francia tudományos ismeretterjesztő folyóirat. A lap szerint a Kínai Népköztársaságban 1982 elején szintetizálták az élesztőgomba alaninjét felépítő transzfer-ribonukleinsavat. Hasonlót már másutt is csináltak, de ez az eredmény - hangsúlyozza a folyóirat - technikai megvalósításának nehézségei miatt élenjáró teljesítmény. A BAL OLDALUNK JOBBAN FÁJ? A Müncheni Egyetem Orvoslélektani Intézetének kutatói mindkét nembeli kísérleti személyek mindkét karján árammal fájdalmat keltettek, s arra a következtetésre jutottak, hogy testünk jobb fele jobban elviselni látszik a fájdalmat, mint a bal fele. A kutatók ezt a jelenséget azzal magyarázzák, hogy a bal kar összes érzékelését először az agy jobb fele dolgozza fel, márpedig a részben más-más szerepű két agyfél közül a jobbnak egyebek között elsődleges feladata az érzelmi események feldolgozása. Minthogy a fájdalomérzékelés, különösen ha a fájdalom már alig elviselhető, szintén érzelmi esemény, nem meglepő, hogy a jobb agyfél kevésbé viseli el a bal kart érő fájdalmas ingert. (Salzburger Nachrichten) A lipcsei Rainer Merzbach az egyedüli gyártója az NDK-ban a nagyon pontos súlyoknak. Speciális ötvözetekből készít 0,02-0,05 mm-es vastagságú lemezeket, amelyekből végül is a súlyok készülnek. Az így gyártott mérőeszközöket a vegyipar néhány területén, az aranyáru-boltokban, a gyógyszertárakban alkalmazzák, és a jénai Carl Zeiss kombinát is megrendelői közé tartozik. Rainer Morzbach a régi súlyok gyűjtője is, a felvételen gyűjteményének egy része (CSTK-felvétel) ÁK f a 4
