Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-12-10 / 49. szám
Alojz, nem sokat törö- a járókelőkből ösz- váncsiakkal. A lénye- iy Jaruska elfogadta szemközt vele szintén az ásót. „Ez a Milan jéri a maga pénzét“ kor Alojz, s már ki is stten ültetünk egy fát, vége lehet. Ekkor Ja- í megállt a szerszám, osoly suhant át az ar- rt a képet még most is agyis hét év távlatából, a Petrovics javaslatára légi találkozót megtartó rvos beleegyezésével harminckét nyírfacse- ;i. A megvalósítás nap- (örülötti gyepet öklöm- mészporfoltok tarkítot- Petrovics a tervhivatal i előadójával már előző látott, s kijelölték a fák pedig földbe került az mete, kattogni kezdett i munkatársának fényem Alojz őrizte talán képet, Jaruska tekinte- ttogás... Mikor ledön- smeté körül duborodó ány úgy vélte, igazítani i fa állásán, de ekkor íódtak kézfejére, megszámolta a fákat, huszonnyolc nyírfának neg. Közöttük a máso- negyedik a szerelem llantott. A leletek alap- •gség olyannyira meg- Dlkodásában, hogy ak- dezte Danajlont: és mi zással? Azt szabad? )sztály bajnoka rajthoz ről fordult vissza a fa lan lépéseket tett, még jára tekintett. Danajlon ilva jöhet csak - gon- ) a két óra elviselhetet- jelenlétében. A hét év 'a kísértésében. Hosz- i nyírfaliget felé. - Úgy i, egyszer csak a nyo- nondta ki a borzongató A presszóban kávét rendelt, s le- hangoltan vette tudomásul, hogy az idő mindennel leszámol egyszer. Pedig a presszó semmit sem változott a hét év suhanásában, részleteiben is ugyanaz, mint annak előtte, mi több: a vezetőnő továbbra is kedves és deszkavékony. Pedig ha a fa árnyékától menekült, s ó tudta, hogy menekül, nem hitte volna, hogy be meri tenni lábát a Liliomba. Mikor meglátta a presszó ablakait, ellenállhatatlan vonzerő kerítette hatalmába. - Minden hiába - mormolta a férfi, hiszen az egész város azt vitorlásegylet asztalosmúhelye. Akkor Alojz már a Finn-dinghi hajóosztály bajnoka volt, s éppen hajóosztályt váltott, s Jaruska Marek edző jelenlétében mondta: - ...Akkor átigazoltatom magamat. Alojz kezében megállt a gyalu, s füttyentett. Négy hónap teltével zajos este zavarta a folyó szokott alkonyati arcát.- Egyleti esküvő - jegyezték be a sportegyesület krónikájába. A fiatal házaspár egy vitorlafelszerelést kapott nászajándékba az UD-től- a Moszkitóhoz. kiáltotta: Jaruska! Itt és most értelmetlen a menekülés. A vezetőnő felismerte, kétségtelen, hosszasan nézte őket, mikor még Jaruskával itt ütöttek tanyát, s már meg is indult az asztal felé. Alojz szeme sarkából próbálta feltartóztatni az asszonyt, s mintha a nő megértette volna... Utoljára akkor jártak itt, amikor a fiú némi büszkeséggel szólt: - Elhoztam Jaruska - s szétterítették a kávéházi asztalon a vitorlás részletrajzait.- Ez a Moszkitó? - kérdezte a lány.- Ez, Jaruska, ez lesz a mi Moszki- tónk. És a Moszkitó építése lett tulajdonképpen az ö együttjárásuk. Találkozásuk színhelye pedig ezután az UD Vanek Alojz visszajött a telefontól. A vezetőnő tekintetével kérdezte: Ugye ót várja?! Ám a férfi nem akart tudni a régmúltról, idegenként haladt el mellette. Az első házassági évfordulón ajándékképpen kiegyenlítették a fedett, kabinos vitorlás építésének licenciailletékét. Jaruska név- és születésnapjára hajóépítöanyagot kért, a férfi pedig hasonló alkalmakkor navigációs műszereket kapott. Két év múlva vízre bocsátották a Sonettet, s a további szerelés már a vízen történt. De az asszony mind ritkábban mutatkozott az UD mólóinál, a versenyszerű vitorlázást is megszakította.- Hajós lesz - kurjantott olykorolykor Alojz, ha Jaruska domborodó hasára esett tekintete. Az asszony nem szólt ilyenkor, de ösztönösen valamilyen szerszám után nyúlt. Az ablakkeret fémszalagját rögzítették, s Jaruska elindult a kabin melletti fedélzeti részen, bal kezében tartotta a villany kézifúrót... A vezetőnő letette a kávét az asztalra. Várakozóan állt, s Alojz lassan felemelte tekintetét.- Nem próbálja meg még egyszer? - kérdezte a telefon felé mutatva. A férfi bólintott, s elindult a telefon felé. A vezetőnő az asztalnál maradt. Alojz hátat fordított a helyiségnek, Danajlon számát tárcsázta. Beszélgetésük rövid volt. Az asszony az asztalnál várta.- Jön? - kérdezte halkan. Alojz nem válaszolt.- Jön? - sürgette a vezetőnő.- Hozzon néhány tiszta papírt és borítékot. Az asszony sarkon fordult. Kortyolt a forró kávéból. Jaruska csilingelő hangját hallotta: - És te érted ezt?- Hogyne - szólt akkor Alojz -, már ma is itt a Moldva partján kiszámíthatod, hogy milyen szintet ér el a dagály tegyük fel Bombayben akár egy év és öt nap múlva tizenkettő húszkor. Tudhatod, hogy milyen feltételekre kell számítanod a kikötésnél. Jaruska mosolygott. Akárcsak akkor, amikor elindult feléje a kézifúróval. Alojz homlokára szorította kézfejét. Sustorgást hallott.- Tollat is hoztam - szólt a vezetőnő és magára hagyta a férfit. Vanek Alojz rövid gondolkodás után megcímezte a borítékot és fogalmazni kezdett: ,,... eladó Giga I. típusú tengeri vitorlás, befejezés előtt, plusz mindennemű építőanyag és felszeretés. Jelige: Menet közben." Most hosszasan a vezetőnő után nézett, vaktában nyúlt a következő papír után, s tolla nekirontott a soroknak. „Vitorlásukba szerelmesnek kell lenniük... Eltekintve attól, hogy az egy Flying Dutchman osztályhajó, Optimist vagy Európa, vagy pedig tengeri vitorlás érvényes TOP hajópapírokkal“ - most Vanek megtorpant, s igenlően bólintott egy magához intézett kérdésre, s tolla ismét a papírnak feszült. „Ha erre képtelenek kérem, hagyják az egészet, a siker messze elkerüli önöket, és nem találkozhatnak a várva várt élményekkel...“ A sovány nő Alojzzal szemközt az asztalhoz ült.- Ne haragudjon, megengedi?- kérdezte. A férfi bólintott, de tovább írt. Az asszony csendesen figyelte.- Érthető ez - szólt hirtelen a sovány nőhöz. - A hajóval foglalkozni, a hajónak udvarolni kell; hiszen nőnemű, aki elhanyagolja... A nő váratlanul felállt. - Visszajövök - s ellépett az asztaltól. - Konyak jó lesz? — szólt még távozóban. A konyakot a felszolgáló hozta. Alojz egyre inkább belemélyedt az írásba, s majd az utolsó sor alá zárójelek közé odatette: rm.- Már nem zavarok? - húzta fel szemöldökét a visszaérkezett presz- szós nő. Vanek fejrázással válaszolt.- író lett? - kérdezte a nő. A férfi fanyar mosolya nem elégítette ki.- Akkor ez mi? - mutatott a papírokra.- Nem tudom - válaszolt Vanek Alojz. Az asszony felemelte a lapokat.- De maga nem rm!- Fontos? - kérdezte Alojz.- Próbálja meg még egyszer - mutatott a telefonra. A férfi nem szólt.- Hívja fel öt!- Föladja postára? - kérdezte hirtelen Alojz, s az asszony felé tolta a papírokat.- Maga már nem szereti Jaruskát?!- tört ki a nőből. A férfi nem válaszolt.- Mi van Jaruskával? Alojz túl az asszonyon ismét látta, amint Jaruska megjelenik a fedélzeten a bekapcsolt villany kézifúróval. A sikolytól, s a víz csattanásától mit sem hallott már. j* wimms >er vagyok én bizony, nem gondolta mostanában egyre i, s főként akkor, ha valami itt, friss és új kívánságtól :klatva, mint ezen az estén volt az utcán, hogy mindent igató képzeletével már látni ázak betonhasábjai is verí- <, sőt az egyik, ime az a tíz- igerülten sóhajt is: re az ablakaimat, mert kineki az útnak, pedig nyolc ett gyalogolnia, amíg hazaizeket az esti sétákat, ame- Itak rá, hogy háborítatlanul iggondoljon az életéből, életének részleteit is. egérteni, miért nincs mél- megkésett természetének, lének, gátlásosságának, rt, hogy huszonöt év alatt 'szer is megcsalja a felesé- alvasni sem olvasott a nők éröl, az égi csodáknak, az gilletödöttebb szemlélőiről, alt. élni merte őket - néha még i a felkecskézett lábú szép élujjnyi is megvillant a fehér , ő már szemérmetes ijedt- a tekintetét; s ha egy másik gy csak azért is valami kis a, utána órákon át csóválta :ett s nyomkodta nyolcrét endőjét a szeméhez, tározta: túllép a határon, ha a hús kívánságának, amint eben olvasta; mert Emesét sti meg azzal, hogy a pihe- kínálkozást beszélgetéseik •egye. És mégis... Csak ült 'ánság lázától rózsaszínen g látszólagos aléltságában zülő testű látomás mellett; ellett tőle, hogy hüvelyk- és se nagylábujjára gyűrűzte, m szorította, amíg sóhajtva y búcsúzóban odaleheljen üzült arcra:- Neked most aludnod kell; én pedig megyek...- Igen, nekem aludnom kell - sóhajtotta a nő. Fönt a negyedik emeleten, ahova lift nélkül ment fel, csöngetett, mert nem volt nála kulcs; Irma, mihelyt beengedte, máris visz- szasietett a konyhába, mint aki rideg, megszokott kötelességet teljesített, de percek múltán, amikor látta, hogy nem megy utána, hanem odabenn a szobájában ül, valamin gondolkozva, rátámadt:- Hova az istenbe kódorogtál el megint?!. .. Ilyenkor mindenki rég odahaza van, csak te nem leled a helyed!... És szidni kezdte és szidta, mint egy halaskofa. S ő hallgatott volna ezúttal is, mint mindig, ha az asszony nem mocskolta volna az édesanyját is.- Szépen kérlek, édesanyámat ne bántsd! - mondta a padlóra nézve, mint aki tudja, hogy azért kell többszörösen szenvednie, mert egy órával korábban még ott ült már- már megkísértve attól a gyönyörű és parázna szobortól. - Ót felejtsd ki az elszámolásból.- Hogyhogy felejtsem ki?! - csattant föl Irma. - Meg se köszönjem, hogy egy ilyen derék férfit szült és nevelt fel?!... O, nem, egy percre sem tudok megfeledkezni erről!- Elhallgatsz végre?!- Nem hallgatok.- Irma!- Menj az édesanyádba! És ekkor Józsua már tudta, hogy elérkezett a nagy leszámolás pillanata, amelynek halál és börtön a vége, de már nem tudott uralkodni magán; kirohant a konyhába, fölrántotta az asztalfiókot, kikapta belőle a szörnyű szerszámot (a lekvárkeverő fakanalat), s már ott volt ismét az asszony előtt. Irma rémült csodálkozással, sót némi tisztelettel nagyra kerekítette a szemét, Józsua azonban nem akarta, hogy így nézzen szembe a halállal; tudta, hogy ilyenkor is érvényesülnie kell valamiféle erkölcsi szabálynak; a kapcsolóhoz ugrott hát és eloltotta a villanyt, mielőtt kétszer egymás után lesújtott az asszony fejére, amely úgy visszhangzott, mint egy üres láda... Könözsi István felvétele MIKOLA ANIKÓ A költészet magánya ' „A Föld magánya a sivatag..." (Pablo Neruda) KprinímlfOt Folyók és folyamok Ily roppant iszaptömegnek ^’ * IUI Il\Cl Vonalzóval a partjuk hullámverése hogy lehetne? ■ ■ egyenesre- KOflin K Pedig mind ott van eltemetve Derékszögű pontos kanyarok szavak és mondatok A Kinan nyelvek Kinőtt bennünket korunk végtelenje és nevek mint gyermek a ruháját kihalt állatfajok A tenger felé . . . .. , Eldobna már mészházukban a versek mert véges tereinkben _ „sárházukban a dalok a hpiv Tenger? Nem a nely . . Araén 32 egyre szűkösebb ucean mesék miket már nem mesélnek o ,, , , Teherrel rakva e gályák De jó hogy a szellem öregjei Se szellő se szél se orkán őrizgetnek még kegyeletből nem mozdít felszínén kocsonyás üledékben
