Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-12-10 / 49. szám
J szú ELŐTÉRBEN A TARTALMI KORSZERŰSÍTÉS Beszélgetés Ľudovít Kilár professzorral, az SZSZK oktatási miniszterhelyettesével Közoktatásunkban fontos változásoknak vagyunk a tanúi: korszerűsödik a tananyag tartalma és szerkezete, megújulnak az oktatási módszerek, tehát folyamatosan új alapokra kerül egész iskolarendszerünk. A korszerűsítési törekvések természetesen nem kerülték el a felsőoktatási intézményeket sem. Erről, s az egyetemek és főiskolák időszerű feladatairól beszélgettünk dr. Ľudovít Kitár professzorral, az SZSZK oktatási miniszterének első helyettesével. • A főiskolák és egyetemek oktatási rendszerünk legfelsőbb fokai, s egyben magas szintű tudományos és kulturális intézmények. így jellemzi őket az új főiskolai törvény is, mely 1980 szeptember elsején lépett életbe. Vajon a jelenlegi helyzet megfelel-e ennek a megállapításnak és követelménynek?- A főiskolák és egyetemek szerepe a korábbi főiskolai törvényhez képest nem változott. A ,.felső fokú“ jelzőnek munkájuk tartalmának korszerűségében, oktatási módszereik hatékonyságában, s a gyakorlattal való közvetlen kapcsolatukban kellene megnyilvánulnia. S ilyen értelemben tevékenységük minőségének és hatékonyságának követelménye éppoly fontos, mint a termelés bármely területén, hiszen munkájuktól függ a felsőoktatási intézmények végzős növendékeinek politikai és szakmai felkészültsége, az, hogy a fiatalok az elméleti ismereteket képesek-e a gyakorlatban alkotó módon alkalmazni, s a tudományos és a technikai vívmányokat tovább fejleszteni. Ezért arra törekszünk, hogy a felsőfokú képzés összhangban legyen a főiskolák és egyetemek szerepével, tehát teljes mértékben megfeleljen a mai és távlati szükségleteinknek. • A felsőoktatási intézmények tartalmi korszerűsítése már néhány éve folyamatban van. Vázolhatná ennek konkrét eredményeit?- A tartalmi átépítés első szakaszának befejezése az elért eredmények következetes elemzését, a sikerek és a fogyatékosságok felmérését jelentette számunkra. Az új főiskolai törvény bevezetése óta eltelt két év is lehetővé teszi, hogy felelősségteljesen bíráljuk felül hatékonyságát. Megállapíthatjuk, hogy helyes úton járunk, s az új főiskolai törvény kedvező feltételeket teremt ahhoz, hogy tovább folytassuk a tartalmi korszerűsítést. Bár e bonyolult folyamat számos fogyatékosságot is felszínre hoz, ennek ellenére a kitűzött célokat fokozatosan elérjük. Tárgyilagosan meg kell azonban mondanom, hogy nem minden intézményben vagy karon egyformán. Sót, tartalékaink is vannak Szükségesnek tartom viszont hangsúlyozni, hogy a hazai felsőfokú képzés történetében először sikerült országosan egységesíteni a tananyag tartalmát, s a tanterveket; ezek kidolgozása a múltban kizárólag a karok és tanszékek feladata volt. Ezzel elejét vettük az ösztönösségnek. A tartalmi korszerüsités természetesen a pedagógiai munka módszereinek, formáinak korszerűsítését is feltételezi. S ezen a téren is tartalékaink vannak. Jelentős lépést tettünk a felsőoktatási intézmények munkahelyeinek integrálásában, s ez hozzájárul az irányítás javításához és fokozza munkájuk hatékonyságát. • Talán nem lenne érdektelen, ha részletesen is szólnánk a fogyatékosságokról és tartalékokról.- Ezekről csak a tartalmi korszerűsítés első szakaszának részletes elemzése után beszélhetünk; a munkát ebben a tanévben kezdtük meg. Ez azonban nem jelenti azt, hogy meg akarom kerülni a kérdést. Ellenkezőleg: már az előzetes értékeléskor kiderült, hogy a korszerűsítés előkészítésébe a felsőoktatási intézmények és karok vezetőségét is be kellett volna vonni. A koncepció kidolgozását javarészt szakemberek csoportja végezte, s jóllehet ezekben a bizottságokban képviseltették magukat a főiskolák és karok tisztségviselői is, a javaslatokat az egyes intézmények vezetősége nem bírálta felül következetesen. A jövőben ezért más eljárást választunk, hogy a tantervek készítésekor jobban kiaknázhassuk az oktatók gazdag ismereteit és tapasztalatait. A tanterveket és tantervjavaslatokat a jövőben a felsőoktatási intézmények vezetősége fogja értékelni az egyes karok közreműködésével. A szakemberek ezek alapján készítik majd el a javaslatokat. Következetesebben kell módosítani a tanszakok rendszerét is, éspedig még a tantervek kidolgozása előtt. A tanszakoknak jobban meg kell felelniük a tudomány, a technika fejlődésének és a szükségleteknek. Természetesen sor kerül a végzősök eszmei-politikai és szakmai felkészülésének átértékelésére is. A készülő módosításokat azonban nem úgy kell értelmezni, mint az eddig megtett út tagadását, hanem mint az elért eredmények megsokszorozására irányuló törekvést. Egyébként az oktatás tartalmát és a tanszakokat a jövőben is dinamikusan és állandóan fejlődőnek, változónak tekintjük, hiszen a tananyagnak összhangban kell lennie a társadalmi szükségletekkel, a fejlődéssel, s távlataival. • Egynémely oktató attól tart, az egységes tantervek a jövőben megakadályozzák őket abban, hogy a tananyagot új ismeretekkel egészítsék ki vagy a tudományos kutatómunkát az adott kar, szak jellegének megfelelően bizonyos irányban fejtsék ki.- Az oktatás korszerűsítése megfelelő teret biztosít arra is, hogy az ismeret- anyagot az intézmény a tudományos kutató tevékenysége során szerzett tapasztalatokkal bővíthesse, hiszen a tafttervek 10-20 percnyi időt szánnak erre. Ezzel a lehetőséggel a karok azonban nem eléggé élnek. • Nem használják ki a tehetséges tanulókkal való foglalkozás minden formáját sem...- Több intézményben még mindig nem gondolták végig a tehetséges hallgatók kiválasztásának módját. Nincs meg a folytonosság a növendékek középiskolai és főiskolai munkája között. Az egyéni tanulmányi formákat lényegében csak a szülési szabadságon levő nőhallgatók vagy a betegek használják ki. Az individuális tantervek szerint tanuló tehetséges hallgatók száma nem felel meg a társadalmi szükségleteknek sem, sőt a rendelkezésünkre álló lehetőségeknek sem. Pedig a főiskolákon és egyetemeken kiváló előmenetelü diákok, olimpiai győztesek, a középiskolai szakköri tevékenységben jó eredményeket elért tanulók, sőt újítók és feltalálók is vannak. Nem nyugodhatunk bele abba, hogy közülük sokan középszerűekké válnak. Ezért ebben a tanévben átértékeljük kiválasztásuk, felkészítésük és tanulmányuk módját. • Hogyan érvényesülnek a felsőfokú képzés során a magyar nemzetiségű diákok?- Hazánkban minden főiskolai és egyetemi hallgató jogai és kötelességei azonosak, a tanulmányaik sikere csakis rajtuk, egyéni képességeiken múlik, azon, hogyan viszonyulnak feladataik teljesítéséhez. Pártunk és kormányunk marxista-leninista nemzetiségi politikája értelmében céltudatosan arra törekszünk, hogy a pályázók aránya már a főiskolai és egyetemi felvételi vizsgákon megfeleljen társadalmunk nemzetiségi összetételének. E vonatkozásban több intézkedést tettünk, s ezek kedvezően tükröződtek vissza a felvételi vizsgák eredményeiben. Például ebben a tanévben a magyar nemzetiségű jelentkezők száma az előző tanévhez képest 107-tel, azaz 8,6 százalékkal emelkedett. A felvettek száma pedig 71 tanulóval, azaz 10,4 százalékkal. A nemzetiségi hallgatók tanulmányi eredményeit külön nem kísérjük figyelemmel, hiszen valamennyi diákot egy közösség tagjának tekintjük. A felvételi vizsgákról kapott visszajelzések alapján azonban elmondhatjuk, hogy egynémely magyar nemzetiségű diáknak szlovák nyelvből nehézségei vannak, s ez természetesen fokozott igyekezetét követel tőlük tanulmányaik folytatása, a szakiroda- lom tanulmányozása során. A magyar nemzetiségű diplomások ezrei viszont arról tanúskodnak, hogy egyáltalán nem leküzdhetetlen nehézségek ezek, és valóban csak az egyén képességeitől, akaratától függ, hogy megbirkózik-e a tanulmányaival. • A felsőoktatási intézmények egyre növekvő követelményei és a fegyelem javítására irányuló törekvések egynémely hallgató illetve szülő nemtetszését váltják ki. Olyan híresztelések kapnak aztán szárnyra, hogy a vizsgákon kötelező bizonyos számú hallgató kiszórása.- Nem létezik semmilyen kötelező szórás, ellenkezőleg, célunk, hogy a lehető legtöbb hallgató idejében vizsgázzon le, a lehető legjobb ismereteket szerezze, tehát a legjobb eredményeket érje el. A szóbeszéd feltehetőleg annak alapján született, hogy a hallgatókkal szemben támasztott magasabb követelmények miatt kevesebben tettek sikeres vizsgát. Nem célunk a bukások számának növelése. Olyan feltételek teremtésére törekszünk, hogy szüntelenül emelhessük a diákokkal szemben támasztott követelményeket. • Az önálló tanulás egyik alapfeltétele a jó tankönyv és segédkönyv. S nemegyszer éppen ez volt a hallgatók jogos bírálatának tárgya.- A főiskolai tankönyvek és jegyzetek kiadása rendkívül igényes munka. Bár a helyzet még nemrégen is csaknem kritikus volt e téren, ma azonban úgyszólván valamennyi tanszakon megfelelő számú tankönyv, jegyzet és segédkönyv áll a hallgatók rendelkezésére. Ennek ellenére fogyatékosságok továbbra is akadnak. Ilyen például a kéziratok kései leadása, a rokonszakok tankönyvkiadásának elégtelen összehangoltsága stb. S az sem ritkaság, hogy azokon a karokon is, amelyek azt állítják, hogy jól el vannak látva tankönyvvel, a hallgatók tankönyvhiányra panaszkodnak. • A felsőoktatási intézmények munkáját a végzős hallgatók felkészültsége alapján, s nem csupán a vizsgákon, hanem elsősorban a gyakorlatban felmutatott képességük alapján ítélik meg. S nemritkán éppen a gyakorlatból érkeznek visz- szajelzések, bíráló hangok a felkészültségüket illetően...- Minden eddigi vagy akár most készülő intézkedés azt a célt követi, hogy a hallgatókat politikailag és szakmailag kellőképpen felkészítsük, hogy magas szinten teljesíthessék mai és jövőbeli feladataikat. Tisztában vagyunk azzal, hogy az eddiginél jobban kell fejlesztenünk a hallgatók gondolkozásmódját, szükséges, hogy javítsuk az irányító munkára való felkészítésüket stb. Másrészt a legjobb elméleti ismeretek és képességek is a fiatalok érvényesülésének csupán előfeltételei, felkészítésüknek csak az első fázisát jelentik. Ebből következik, hogy az egyetem vagy főiskola befejezése után tovább kell folytatniuk a fiataloknak tanulmányaikat, vagy önművelődéssel, szakbövitéssel, vagy továbbképző tanfolyamokon. Az érvényesülést befolyásolja az is, hogy a fiatal által tanult szak összhangban van-e tevékenységével, megfelelő idő áll-e rendelkezésére, hogy beilleszkedjen a munkahelyén, a munkatársai segítenek-e neki, megbíznak-e benne, s gondoskodnak-e róla. • Az utóbbi években a végzős hallgatók száma és a társadalmi szükségletek közötti összhang nem volt a legmegfelelőbb. Hogyan oldják meg ezt a helyzetet?- A felsőoktatási intézmények végzős hallgatóinak felelősségteljes és folyamatos elhelyezése az utóbbi években valóban gond volt, hangsúlyozom azonban, hogy csak átmeneti gond. Ennek okát abban látjuk, hogy az 1980/81-es tanévben néhány szakon egyszerre két évfolyam is végzett; továbbá abban, hogy számos felsőfokú képesítést igénylő munkakört szakképzetlen munkaerők töltenek be, vagy a szakemberképzés tervezésének bonyolultságát is említhetem. A helyzet megoldásának a párt- és az állami szervek, az oktatásügy irányítói, a felsőoktatási intézmények és karok vezetői megkülönböztetett figyelmet szenteltek és szentelnek. A szlovák kormány határozatban kötelezte a minisztereket, hogy konkrét intézkedésekkel azonnal oldják meg a gondokat és dolgozzák ki a 8. ötéves terv munkaerőszükségletének javaslatát. Az oktatási minisztérium az SZSZK Munkaügyi és Szociális Minisztériumával és a felsőoktatási intézményekkel együttműködve a múlt évtől kezdve foglalkozik a végzős növendékek elhelyezésével. Mivel az 1967-ben hozott rendelet már nem felel meg a mai igényeknek, a két minisztérium ideiglenesen megállapodott a főiskolák és egyetemek végzősei elhelyezésének alapelveiben • Már ebben az évben ezek alapján helyezték el a növendékeket. Milyenek az eredmények?- A szlovákiai egyetemek és főiskolák több mint tizenegyezer végzős hallgatója közül szeptemberben már 10 869 fiatal kötött munkaszerződést és 172 diák ígéretet kapott, hogy felveszik; ez 96,45 százalékot jelent. Egészségi okok vagy szülési szabadság miatt 158-an, azaz 1,4 százalék nem lép munkaviszonyba; az őszi államvizsga időszakban 858 hallgató tesz vizsgát. • Elmondaná az elhelyezés módját is?- Arra törekedtünk, hogy minden végzősnek a főiskola vagy egyetem illetékes bizottsága írásban kínáljon fel munkahelyet. Sajnos, eleinte nem állt annyi munkahely a felsőoktatási intézmények rendelkezésére, amennyi elegendő lett volna. Számos munkahely, melyet az egyes szakágazatok kínáltak fel és a tervek is jóváhagytak, már el volt foglalva, éppen ezért nem jöhetett számításba. Nem egy üzem, vállalat viszont elutasította a hallgatók kérelmét; összesen ezer elutasító válaszról tudunk, némely szakágazat meg olyan munkakört ajánlott fel, mely nem felelt meg a fiatalok szakmai felkészültségének, ezért valamilyen rokonszakmában kellett elhelyeznünk őket. Több kar meglehetősen későn kezdett foglalkozni ezzel a kérdéssel, nem volt elégséges az együttműködésük a munkahelyekkel, elhanyagolták a fiatalok céltudatos irányítását, hogy a kevésbé attraktív, a várostól távol levő állásokat is betöltsék. Az említett fogyatékosságok kiküszöbölése mellett a jövőben arra is ügyelünk, hogy a felsőoktatási intézmények tisztségviselői és az illetékes bizottságok differenciáltan járjanak el a munkahely ajánlásakor, vegyék figyelembe a hallgatók tanulmányi eredményeit és társadalmi aktivitásukat is. Meg vagyok győződve, hogy az eddigi eredmények, a kedvező és kedvezőtlen tapasztalatok alapján 1983-ban sikerül megfelelő feltételeket teremtenünk a fiatalok elhelyezéséhez, figyelembe véve a társadalmi szükségleteket és a fiatalok egyéni érdekeit is. EDUARD KRAJČO
