Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-11-26 / 47. szám
Jovan Hovan Gazdagnak lenni biztosan kellemes érzés. Nem törődni azzal, mi lesz fizetéstől fizetésig, mennyit költhet az ember elsejétől elsejéig. Utazni, amikor csak jólesik, gyönyörű lakással, stílbútorral rendelkezni, estélyeket adni, drága ajándékokat vásárolni, önmagunkat és másokat boldoggá tenni. Nem tudom, hogy érzi az ember magát vaskos bankbetéttel, emeletes villával, és ha ámulatba ejthet másokat azzal, amije van. Lehet, hogy nem is gyönyörűség kizárva lenni a paradicsomból, ha az embernek már semmi kívánsága nincs, ha már mindent megszerzett, vagy előteremtett valaki más, beleértve ebbe még a Hold-utazás költségeit is. Mivel ez még napjainkban nem jöhet számításba, nem marad más hátra, mint dicsérni a Dél-Amerikába, Japánba vagy Hong-Kongba való utazást. Mindenütt volt, mindent látott - mi jöhet még ezután? Van egy íratlan törvény: minél drágább valaki villája, annál magányosabb a lakója. Tény, hogy az emberek kételkedve néznek azokra, akiknek „jól megy", akik náluk gazdagabbak. Legtöbbjükben fölvetődik a gondolat - miből telik rá. Akaratlanul is számolgatják évi jövedelmüket s a látott értékeket és ez a két összeg valahogyan sehogy sem akar egyezni. Gazdagnak lenni - valaki számára lakást, másnak autót jelent, de a leggazdagabbak mégis azok, akik elégedettek önmagukkal, akiknek megvan a szerelmük. Ezt nem lehet megvásárolni, sem pénzért megszerezni. Ez van, vagy nincs. Igaz, hogy a legdrágább érzelmet is elveszíthetjük, de mégiscsak más érzés elveszteni a szerelmet, mint a vagyont. Már azért is, mert az elveszett szerelem után fájdalmasabban, tovább kesereg az ember, mint a pénze után. Vigasztalásnak csak a gyönyörű gyötrelem marad, amikor az ember mindent újból átél, amikor a régi találkák színhelyére téved, gondolván, hogy újra megtalálja boldogságát, akkor, amikor már minden lehetetlennek tűnik, még a valóság is. A pénz esetében minden kiszámítható, pontosan kimutatható a veszteség. Ez a történet Zágrábban játszódik, ezeken az emberi sorsokon átszövödnek a pénzhez, fösvénységhez, könnyelműséghez, kapzsisághoz kötődő érzelmek. Kezdete egy egyetemi kollégiumban játszódik. Előbb bemutatom Vesznát. Hollófekete hajú/ zöld szemű, hosszú lábú, karcsú szépség - gyógyszerész-hallgató. Akkor huszonkét éves volt, családról, egyetemet végzett férjről, gyerekekről álmodott. Egy bizonyos időszakban talán minden egészséges nőben fölmerülnek hasonló gondolatok. Számára a boldogság tetőfoka egy csöndes családi idill volt. Választottja a két évvel idősebb Zvonko, gépészmérnöknek készült, s Vesznát mindenkinek menyasszonyaként mutatta be. Legjobb barátnője Viera, szintén egyetemi hallgató. Neki is volt barátja - Zselj- ko, akivel időnként veszekedett és szórakozott már a gimnáziumi években. Elektrotechnikát tanult. E négy barát mindegyikének megvolt a maga saját elképzelése áz életről, házasságról és boldogságról. Valamiben megegyeztek, masöan eltértek nézeteik. ,- A szerelem számomra a legfontosabb, hiszem, hogy minden mást megszerezhetünk kettőnk fizetéséből. Maholnap megvehetünk mindent. Megteremtjük mindazt az anyagi föltételt, amely szerelmünkkel együtt boldoggá tesz- mondogatta Viera.- Amíg az okosok okoskodnak, addig mások jól élnek - mondta Veszna.- Csak egyszer élünk. Amíg berendezkedünk, megvesszük az autót, s mindent, amire szükségünk van, addig oda a fiatalságunk, mert belefektetjük abba, ami után vágyunk. Az utóbbi időben mind többet gondolkodom rajta, van-e ennek egyáltalán értelme. Aztán jönnek a gyerekek, s nekik áldozhatod föl magadat...!- Talán az élet van furcsán összeállítva, talán az öregkorral kellene kezdeni. s a fiatalsággal befejezni. Legalább tapasztalatunk lenne több, tudnánk, hogy kellene bizonyos helyzetekben viselkednünk - mondogatta Zvonko.- Igaz, hogy nehéz a lakást, autót, berendezést megszerezni, de néha mindez meg is van, mégis üres az életed, üres az egész világ. Hiányzik a legfontosabb - a szerelem - kapcsolódott a beszélgetésbe Zseljko.- Férfi mindig akad. Elmúltak már azok az idők, amikor a hűség - az asszonyok kiváltsága - elsőrendű követelménye volt a boldogságnak. A házasságban tarthatsz szeretőt, aki boldoggá, s férjet, aki gazdaggá tesz. Mi haszna volt anyámnak abból, hogy egész életében hűséges volt a férjéhez? - kérdezte Veszna.- És mi a nővérednek, hogy szeretője van?- Semmi közöd hozzá. Nincs jogod belekeverni ebbe a beszélgetésbe a nővéremet.- Akkor az édesanyádat sem - robbant ki Viera. - Veszna, hogy beszélhetsz így? Úgy látom, hogy az utóbbi időben igen furcsa dolgok foglalkoztatnak. Nagyon megváltoztál. Nem ismerek rád.- Elegem van a nélkülözésből. Bundát, szép cipőt szeretnék... Úgy, ahogyan mi élünk, ez nem élet, csak látomás, rögtönzése az életnek. Elegem van a menzából, az otthoni csomagokból. Nem akarok álldogálni a kirakatok előtt. Vásárolni, öltözködni, élni szeretnék. Mindig ebből a gyermetegségből gyógyulgatunk csak! Csak nem hiszed, hogy én nem sóhajtok föl egy gyönyörű ruha, vagy egy drága cipő láttán. De azért még nem dobhatok el mindent. Egyszer számomra is hozzáférhetővé válik mindez. Nem lehet meg minden egyszerre - mondta Viera. Ilyen beszélgetések egyre gyakrabban hangzottak el. Ezek már nem voltak a régi naiv viták, amelyek Viera és Zseljko között folytak. Ezeknek már mélyebb hátterük volt, valami titok, amely mögé Zvonko már nem tudott behatolni, Veszna pedig nem tudta, vagy nem akarta megmagyarázni.- Nem bírom már így tovább - mondogatta neki. - Csakhamar megszerzem a diplomát, de semmit ezen kívül. Nem kezdhetem mindig elölről, meddig kell még visszatérni arra a pontra, ahol elkezdtem?- Nem tudok rajtad segíteni. Nem azért, mert nem szeretnék, de nincs erőm. Érzem, hogy már nem fogadod el a kezemet. Ha nevetsz, csak a saját kedvedért teszed. Nem nézel többé a szemembe, nem keresed többé a tekintetemet, csak a szoba sarkát bámulod. Miért? Meg kell mondanod, jobb lesz neked is, nekem is. Szeretsz-e úgy, mint valaha, vagy ... ?- Szeretni gyönyörű, mindent magába foglaló érzés. De ha tudomást veszünk bizonyos életviszonyokról, akkor mi is megváltoztatjuk meglátásunkat. Én téged már nem... - Itt megállt, mert kiolvasta szeméből a meglepetést, megdöbbenést.- Befejezem a gondolatod - én már nem szeretlek.- Nem ezt akartam mondani.- A szerelemről kérdeztem, azt kérdeztem, szeretsz-e még? Hallgatott, de hallgatása nem volt igenlés. Teljesen közömbös arcot vágott.- Akkor menjünk - mondta Zvonko. Úgy ejtette ki ezt a kívánságát, hogy kitérhessen a kellemetlen párbeszéd elől.- Menjünk mondta csaknem természetesen a lány, és fölállt. Az éjszaka gyorsan megérkezett. ‘ A legborzalmasabb Zvonko életében. Ha pénze lett volna, bemegy az első kocsmába, s először életében leissza magát. Úgy vélte, hogy meg tudja érteni azokat, akik a szerelemért öngyilkosok tudnak lenni, bizonygatta magának, hogy igazuk van. Megpróbált tanulni, olvasni - de nem tudott. Ezek azok a helyzetek, amikor minden idegesít, a fény, a hangok, az elhalkuló léptek zaja. Ha fekszik, azt hiszi, hogy a mentő ötletre ülő helyzetben jön rá, vagy fordítva, fekve kevésbé fájnak a látomások, a csalódások, amelyek hajnalig ébren tartják, amíg elnyomja egy rövid nyugtalan álom. Ilyenkor általában azt álmodja az ember, amit szeretne, s csak az ébredés vezeti vissza a kegyetlen valóságba - minden elveszett, s most hogyan tovább? Két nap múlva Viera és Zseljko visszatért. Este összejöttek, s Zvonko azt várta, hogy Viera mond néhány vigasztaló szót.- Látom, ti nem tudjátok, de Veszna és köztem vége mindennek. Elhagyott. Emlékeztek, hogy az utóbbi időben mindig gazdagságról, pénzről, bundáról álmodott. Beszélgetéseinkben mindig kevesebb lett a közös téma. A végén már nem volt mondanivalónk egymásnak. Nem hiszem, hogy lenne valakije. Úgy látszik, hogy a szerelmünk elszürkült.- Nem tudok neked mit mondani. Utóvégre barátnője vagyok - mondta Viera.- Veszna a barátnőm, téged csak általa ismertelek meg. Beletörődött, hogy többé nem létezik' számára, hogy elvesztette. Ha éjszakánként föl is ébresztette, eljött, hogy találkára hívja, hogy pirkadásig gyötörjék gondolatai, amelyeket sehogyan sem tudott elűzni magától - bánkódott utána. Szeretett volna utánamenni, de férfibüszkesége nem engedte. Olyan kicsi a világ, s a hír olyan gyorsan terjed. így Zvonko is megtudta, hogy Veszna komolyan beleszeretett egy férfiba, aki mögött már két házasság, s minden házasságból egy-egy lányka állt. Fájt neki, amikor megtudta, hogy szerelmét, testét, érzéseit eladta. Mind a négyen egyidőben fejezték bé az egyetemet. Viera összeházasodott Zseljkóval, Zvonko Németországba ment dolgozni, Veszna férjhez ment. Eleinte örült a szép ruhának, ékszereknek, utazásoknak, gazdag mulatságoknak, aztán elkezdett változni. Legszörnyübb az volt, amikor a tengerparton egy csöppség, rámutatva férjére azt kérdezte: - Ez a te apukád? - Nem hallgathatta el, felelnie kellett.- Ő a bátyám.- És miért kopasz? - A gyermek szája a végtelenségig kíváncsi, tolakodó volt. Az estélyeken érezte, hogy a fiatal férfiak szinte falják a tekintetükkel. Legkegyetlenebbek voltak azonban álmatlan éjszakái, amikor az asszony fiatal teste jogait követelte. Viera és Zseljko lakást kaptak, s lassan kezdtek berendezkedni. Élőbb reka- mié, asztal, székek, függönyök, szőnyeg, utána megjött a gyerek. Boldogok voltak, amilyen boldogok csak a fiatalok tudnak lenni. Minden új darab, könyv, tányér, kép a falon - minden örömet szerzett nekik. Vettek egy kis Fiatot, amely köhögött, zörgött, füstölt s többet volt a szervizben, mint náluk, de mindig elvitte őket oda, ahová kívánkoztak. Veszna egyedül élt. A fiatalokra a férje féltékeny volt, az ő barátai pedig idegen, más világból valók, akikkel, nem tudta megtalálni a közös hangot. Fölnéztek rá, csodálták, de ő fiatal arcokat kívánt, erőt, férfiasságot. Teherbe esett és férje arra kérte, fiút szüljön neki, mert ahogyan magyarázta, csak ez hosszabbítja meg a családfát. Számára ez újabb bizonyítéka volt eltúlzott gondoskodásának. O erre sohasem gondolt. A fiatalok ilyesmivel sohasem foglalkoznak, tudatában vannak erejüknek és idejüknek.- Cicuskám - súgta a férje -, te csak feküdj és ne nyugtalankodj. Cicuskám, undorodott ettől a szótól. Minden férfi használja, talán ennyire szegény a szókincsük, hogy nem tudnak, nem találnak jobb kifejezést. - Cicuskám, jól érzed magad, nincs szükséged valamire? Cicuskám alszol? Cicuskám, te is fiút szeretnél? ígérd meg, hogy fiút szülsz. Talán egész életemben az ő cicuskája legyek? Ezenkívül neki gyerekei vannak, ha megszülök, szeretetét szétosztja majd a lányai és az én gyerekem között. Az én gyerekem nem kapja meg mindkét szülő egész szeretetét. Mindent meg tudnék bocsátani neki, csak ezt nem - gondolta. Szükségét érezte, hogy valakinek ki- panaszkodja magát. Valakit bizalmába avasson, tanácsot kérjen. Elment Vierá- hoz. A kis lakás tele volt szeretettel, melegséggel, sehol egy árnyék, mindenünnen szeretet és szerelem sugárzott. A gyermek is, aki bizonytalanul integetett kezecskéjével, a szerelem gyümölcse volt.- Nicsak, ki jön itt - örvendezett Zseljko. Mindenről beszéltek, a diákévekről, a múltról, a jelenről, a jövőről. Az utóbbi Veszna előtt nagyon ködös volt. Viera elsőként vette észre, hogy Veszna valamit titkol.- Jogom van még egyáltalán titeket zavarni? Vagyunk még annyira barátok?- kérdezte Veszna. Majd Viera szólalt meg. - Nem is hagytunk el téged, te hagytál itt minket, te fordítottál hátat!- Hagyjuk a múltat. Tanácsra van szükségem. Terhes vagyok, s azt hiszem, hogy a házasságom pusztulásra van ítélve. Nem szeretem a férjemet, s azt hiszem, nem tudnám szeretni a gyermeket sem, mely tőle fogant. A gyermek sok szeretetet kíván, és én...- Itt nagy mozdulatlan könnyekkel teltek meg szemei. Amint az első kibuggyant, magával ragadta a könnyek sokaságát.- Ne sírj - vigasztalta Viera. Hangjában megértés és sajnálat keveredett- A terhes nő mindig érzékenyebb, mint más. így van ez veled is. Én is ilyen voltam.- Viera, de én ezt a gyereket nem kívánom, nem akarom. Ez nem szerelem gyümölcse - az övé, a férjem számítása. O akarja a családfát meghosszabbítani, én csak gyermekről álmodom. Ismersz valamilyen nőgyógyászt... ?- Nem, azt nem akarhatod! Nem teheted!- Meg akarom tenni. Ha nem segítesz, megölöm magamat is a...- Veszna, kérlek, nyugodj meg, mi történt veled? Autód, lakásod, víkendhá- zad van. Minden, amit csak kívántál.- Hónapok óta hordom ezt a nyugtalanságot magamban. Hónapok óta harcolok önmagámmal. Lelkiállapotomat csak két szóval lehet kifejezni - elkeseredett vagyok!- Hát ha így van, akkor...- Csak arra kérlek, senki ne tudja meg, amíg nem vagyok túl rajta. Mintha nagy kő esett volna le a szívéről. Hosszú idő után megnyugodott. A nők általában szerencsétlenek, ha elhatározzák, hogy megszakítják terhességüket. De Veszna boldog volt, hogy megteszi.- Tudsz valamit Zvonkóról?- Tudod, elment. Három napja kaptunk tőle levelet. Azt írja, hogy nősül - német lányt vesz el. Csakhamar hazajön Záq- rábba.- Tudom, hogy fájdalmat okoztam neki, hogy igazságtalan voltam hozzá. Talán nem is voltam hibás, meguntam a szegénységet. Belátom, hibát követtem el. Látni szeretném, beszélni szeretnék vele.- Szombat délelőtt itt lesz nálunk. Ha akarod... A napok lassan teltek. Úgy tetszett neki, hogy soha sem lesz szombat. Csöngetett. Húsz másodperc múlva ismét. Még az előszobában volt, Zvonko rríegismerte a hangját.- Tudod ki van itt? - kérdezte Viera barátságosan.- Édesanyád?- Nem.- Zseljko mamája?- Nem. Mindent ügyesen megjátszottak. Amikor Veszna a szobába lépett, Zvonko fölállt, hogy üdvözölje.- He petés!- Ez1 megren határoz- Zsi gyek ne Viera '- Úc tettem dolkodr meg be- Ne valaha dent mi Cicu Ö így döbber a férje Milyen Meg; tóttá ke ne. Né hangoc boldog- O ember egészi falak, írtam ' hívjana- ( kodtak- He- Ni lyogva- Ti Zvonkc-Cs- K mindig belőle, ződött. valami- K a bold teremt* Zseljkc- He tudnék- T mindéi zett ve azt nei-Ki- H felesér- NÍ- E találta Az i szódol válasz meg. ' a férje hazate cédula véggé Mi benne Ner gyógy Kinl Ságba volt. f mult, I hogy Aztán neki, i zá, s c ve az mindic ben. fi az éle mezze télik, r nának Zvonk KONCSOL LÁSZLÓ A dér Dér dereng csipke-dér, fán-gyepen, \ szemfödél. hold szitál szerte fenn. „Fönt anyám: Ősz borong. lágy köd ült, Mennyi csönd! vízparányt. Tél bolyong földre szült. messze fönt. Harmatnak Körbe lenn szült anyám, ősz szitál. hold-lepel Őszi táj? hullt reám. Téli már? Jöttem: majd Holdba szőtt építek, őszi park, mord avart dér-ütött, szépítek, mord, kihalt. rejtőzöm. rőt bogyón dolgozom, gyapju-tél, hant ölén .
