Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-11-19 / 46. szám
ÚJ szú 15 "1982.XI.19 A Taraszov gépész kapitánya, Anatolij: Bilkin, sem az időjárástérképeken, sem más adatokban nem talált semmi vészjóslót. Hogy vihar lesz? Hány ilyen vihart élt már át negyedszázados bolyongása alatt az óceánon! Tehát a szovjet balti flotta egyik legmodernebb hajója a rolker típusú (vízszintes be- és kirakodási szerkezetű) Taraszov gépész hajó papírszállítmánnyal megrakodva 'kifutott a kanadai Trois-Riviere kikötőjéből. A nyílt óceánon a hajó élesen irányt változtatott. Néhány órával korábban ugyanis, a tenger elnyelt egy kanadai tulajdonban levő olajfúró berendezést amelynek fedélzetén 84 ember tartózkodott. A vészjeleket fogva a Taraszov gépész, bár az új útvonalon a szél sebessége elérte az óránkénti 120 kilométert, s a hullámok 15 méter magasra csaptak, a bajban levők segítségére sietett. A szovjet tengerészek igyekezete, hogy megmentsék a kanadai olajmunkásokat, önnön tragédiájukat okozta.- A kanadaiaknak — jelentette ki Raymond Perreaux, a szenátus kormánypárti többségének vezetője - köszönetét kell mondanunk azért az óriási áldozatért, amelyet ennek a hajónak a matrózai hoztak, köszönetét az igyekezetükért, hogy a fúrótorony fedélzetén tartózkodó emberek segítségére siettek. Mi történt az óceánon?- A rolker úgynevezett szabálytalan, magas hullámzásba került; ilyenkor a ringás következtében a hajó nagy kilengéssel berezonál — meséli Vjacseszlav Kozsuhov, a hajó másodkormányosa. - Ekkor váratlan dolog történt. A víz felülről, a hajóraktár ventillátorainak nyílásain kezdett bezúdulni. A ventillátorok merevítőcsavarjai rég eltörtek a hatalmas hullámcsapások következtében... A sós szél, a hihetetlenül magas hullámok habját kavarva, halálos veszedelmet lehelve csapott az emberek arcába. Mindenkinek helyt kellett állnia, a kapitánytól a szakácsokig, akiknek e rettenetesen nehéz körülmények közepette is etetniük kellett a hajó imbolygásától elcsigázott és megsebesült embereket. A veszélyesen megdőlt hajó olyan erősen himbálódzott, hogy a legénység egyik tagja nem bírt megállni a lábán és egy kajütbe zuhant, miközben testével átszakította a válaszfalat. Alekszej Sislónak a rádióállomás vezetőjének a gerincoszlopa sérült meg.- Mikor a kajütbe léptem - mondja Alek- szandr Zacharov főgépész - Alekszej Sislo és Jurij Jevszejev rádióoperátor a fedélzeten fekve próbáltak dolgozni. Állva vagy ülve nem lehetett megmaradni. Viktor Szigyelnyikov hajóorvos sorra járta a kabinokat, megkereste a sebesülteket, bekötözte sebeiket, bátorította az embereket. Jurij Hapilov negyedik gépész lezuhant a hajólépcsöről, és alaposan megütötte a fejét. Szigyelnyikov bekötözte és azt mondta neki:- Lefekhetsz, a fiúk ellátják helyetted az őrséget. De Hapilov, alighogy magához tért, lenn volt a gépteremben.- Rettenetes volt a tengert látni - emlékezik Jurij Hapilov. - Pedig az első kormányos, Igor Stejn és Szasa Mamontov fómatróz ilyen körülmények mellett vállalkoztak arra, hogy a közel egy méter átmérőjű ventillátornyílásra fa zárócsavart szerelnek. A síkos, ferde fedélzeten sikerült eljutniuk az előfedélzetre, ahol a húllámoknak semmi nem állta útját, és nagy nehézségek árán felszerelték a zárócsavart. Ki tudja, hány órával hosszabbították meg ezzel a hajó életét? A víz azonban, amely előző este már tönkretette a fémet, eltörte és elsodorta a fa zárócsavart is. A kormánynál a baleseti irányításban az utolsó őrszolgálatot Pjotr Szhabikovszkij matróz látta el. Születésnapja alkalmából a többiek nem felejtették el éjjel felköszönte- ni őt. Pjotr pontosan 34 évet élt... A vészjelre a Färö-szigetekröl a rolkerhez érkezett a Szigurdfarid halászhajó. De ilyen nagy hullámverésben, hóesésben, ráadásul éjszaka, a kapitány nem utasíthatta az embereit, hogy vessék magukat a jeges vízbe, és ússzanak a hajóhoz, amely távolról sem volt abban a helyzetben, hogy onnan bárkit is menteni lehetett volna. A Taraszov gépész csónakját a hullámok darabokra törték és elsodorták, erre a sorsra jutott a mentötutaj is. Anatolij Bilkin nagyobb hajók érkezésére várt, amelyek közül a hozzájuk legközelebb lévő, Ivan Dvorszkij nevű nagy szovjet halászhajó már úton volt. Óceáni méretekben a legközelebbi. Az Atlanti-óceánnak ugyanabban a körzetében nemrégen amerikai halászok egy kis csoportja kereken tizenhét napig hánykódott egy felfújt gumicsónakban, amíg a Vörös Október szovjet hajó a fedélzetére nem vette őket. Igaza van a Sir Humphrey Gilbert mentő- hajó kapitányának, O. Proushnak, aki ezt mondta:- Több mint negyven éve hajózom az Atlanti-óceánon, de kevés ehhez hasonló orkánt láttam. A szovjet hajó kapitánya, a régi bölcs tengeri hagyományt követte. A tenger törvénye: bármilyen súlyosan megsérült is a hajó, még mindig kevésbé veszélyes rajta maradni, mint csónakokban hány- kódni a viharos tengeren, vagy a vízben úszni akár a legmodernebb mentöfelszere- lésben is... Az Atlanti-óceánon bekövetkező tragédia óráiban a hajó legénységét nem csupán a lelkiereje segítette, hanem a tengerész bajtársiasság is. Az Ivan Dvorszkij érkezéséig a fárö-szigeteki halászok, a klaksviki Olsen Mikial kapitány vezetésével kötelességüknek tekintették, hogy ne hagyják sorsára a megsérült rolkert.- Nem elég, ha azt mondom, hogy a fárö- szigeteki halászok sokat tettek értünk - mondja Jurij Hapilov -. - Minden lehetőt elkövettek... ...Az Ivan Dvorszkijjal már rádiótelefonon tartották a kapcsolatot. A hajó, a Szigurdfa- riddal együtt hamarosan hozzáláthatott a mentési munkálatoknoz. a roiKeren nem igen reménykedtek abban, hogy a hajó átvészeli az orkánt. Rádión jelentették, hogy készen állnak ez evakuálásra. Valamennyi sérültet a kötéllétra köré gyűjtötték. A kapitány tiszta inget, egyenruhát, kabátot vett fel, mentőmellény azonban nem volt rajta. Nyugalmat és magabiztosságot sugallva, így maradt meg az öt túlélő tengerész emlékezetében. A hófüggöny mögött az emberek hirtelen meglátták, pontosabban minden idegszálukkal megérezték, hogy a hajó orra süllyedni kezdett. Az Ivan Dvorszkijon felkészültek a legénység megmentésére, elővették a felfújható tutajokat. Ám gondolkodásnyi idejük sem maradt már... Az emberek sorban a vizbe vetették magukat, hogy gyorsan elkerülhessenek a hajó pusztulásának helyén keletkező hatalmas tölcsértől. Alekszandr Zahrov főgépész meséli:- Egy nagy hullám a gerincére emelt, és a tengerben jobbra is, balra is apró fényeket pillantottam meg: a lámpácskák gyulladtak fel a bajtársak mentőmellényein. A „färöi“ hajó felé igyekeztem, az volt hozzám közelebb. Úsztam, vagy legalábbis megpróbáltam úszni, nadrágban, kabátban, ráadásul a jeges vízben. Mikor már nem takart a hajó fedélzete, megéreztem a hatalmas hullámok erejét. Alig maradt erőm. Egy deszkának ütköztem, megkapaszkodtam benne... Emlékszem, a fáröiek ott álltak sorban a fedélzeten - tizenöt ember, termetes legények narancsszínű vízhatlan öltözetben,' szinte az egész legénység - bójára erősített köteleket dobtak le nekünk, mentőövekkel, közben fényszóróval világítottak. Elkaptam egy övét, de a hidegtől az újjaim alig engedelmeskedtek. Egy hullám kitépte a kezemből. A második kísérletnél a halászok felhúztak a fedélzetre. Azonnal levetkőztettek, megtöröltek. Legalább 30 - 35 percig voltam a vízben. Majd ágyba fektettek, pokrócokba betakartak, és én valósággal alámerültem valahová. Mikor magamhoz tértem, láttam, hogy a fáröiek Szasa Aksznojov harmadgépész fejét kötözik - tehát ő is él. ... Vjacseszlav Kozsuhov emlékszik, az utolsó pillanatban azt javasolta a fiúknak, hogy egy kötéllel kössék magukat egymáshoz. Hapilov, Aksznojov, Guszev gépész és ő „fűzték fel“ magukat a kötélre. Elsőnek Hapilov sodródott le a fedélzetről, a többiek rázuhantak, és a kötél teljes hosszában azonnal elsodródtak egymástól. Néhány perc múlva a Taraszov gépész függőlegesen állt a vízben, farral felfelé. Fényei még mindig nem hunytak ki. ... Andrej Svedov nem kerülte el a végzetes tölcsért: előbb bajtársainak segített eljutni a kötéllétráig, bár a lábán maga is megsebesült, és az utolsók között hagyta el a fedélzetet.. Egy láthatatlan erő ellenkezést nem ismerve az óceán mélyére húzta. De egy felbukkanó papirgöngyöleg mentette meg, no és az edzettsége. A megmenekült szovjet tengerészek az egész napot a halászhajó fedélzetén töltötték. A halászok, amit csak tudtak, megosztottak velük. Olsen kapitány Kozsuhovnak ajándékozta a pulóverét. Ezután következett a bonyolult evakuáció a Sir Humphrey Gilbert kanadai mentőhajó fedélzetére. A vihar még mindig nem csillapodott. G. Proush kapitány váltig ámuldozott:- Ilyen időben az ember öt-tiz percnél tovább nem bírja ki a vízben, önök pedig több mint félórát töltöttek benne. Hihetetlen! A rossz időjárás miatt ritkán halasztják el a modern tengeri hajók útját, akárcsak a menetrend szerint közlekedő repülők startját. Különben az Atlanti-óceán zord északi vidékeit októbertől májusig bezárhatnák a tengerhajózás előtt. A Szovjetunió Hidrometeo- rológiai Központjában külön hajóirányítási csoport dolgozik. Minden egyes, az óceánt átszelő hajónak van operatív idójárástérké- pe, ismerik a szélerösség, hullámmagasság és más adatok alapján javasolt útvonalakat. A műholdak segítségével a tengerészek korábban elképzelhetetlen pontossággal határozhatják meg koordinátáikat. Nincs mesz- sze az az idő, amikor a szputnyikok is részt vesznek majd az óceánokon és tengereken folyó mentési munkálatokban. A Szovjetunió, az USA, Franciaország és Kanada szakemberei által közösen kidolgozott rendszer lehetővé teszi, hogy az űrből érkező jelek alapján a legrövidebb idő alatt a bajba jutottakhoz irányítsák a repülőket, hajókat... A nemzetközi méretű erőfeszítések máris eredményre vezettek. De az az igazság, hogy az ember alig ismeri az óceánt, és sajnos, magát a veszély lehetőségét sem tudja előre megjósolni. VLAGYIMIR SMIGANOVSZKIJ (Az Izvesztyija című lapból) KATASZTRÓFA-NBfffi Köm Amikor az öt életben maradt tengerészt megkérdezték, nem szándékoznak-e búcsút mondani a hajózásnak, Jurij Hapilov társai nevében megadta a frappáns választ: „Nemcsak hogy nem válunk meg a tengertől, ellenkezőleg, arra kértük főnökeinket, hogy a jövőben valamennyien egy hajón teljesíthessünk szolgálatot.“ Képünkön (balról jobbra): V. Kozsuhov, A. Svedov, A. Akszjonov, J. Hapilov és A. Zaharov. vmmmmmmmm—mm Az amerikai képes hetilap, a US News and World Report cikke arról ír, hogy az írástudatlanság mind elterjedtebb az Egyesült Államokban. A 18 éves New York-i Ben fél a metrón utazni, mert nem tudja elolvasni az állomások neveit feltüntető táblákat. Az USÁ keleti részén működő egyik nagyvállalat nyelvtantanárokat alkalmaz abból a célból, hogy a frissen felvett jogászokat tanítsák, mivel - mint a cég egyik vezetője kijelentette - „sokan közülük egyszerűen nem tudnak helyesen írni". Egy 21 éves középiskolai tanár képtelen hibátlanul felírni bármit is a táblára. Manapság rengeteg amerikai - 23 millió ember, a felnőtt lakosság ötödé - nem tud annyira Írni és olvasni, hogy megbirkózzon a mindennapi élet alapvető követelményeivel. Rajtuk kívül további 30 millió ember csak minimális mértékben képes eleget tenni munkahelyi kötelezettségeinek - mivel csaknem analfabéta. A középiskolát végzettek 13 százaléka csak egy hatodik osztályos szintjén képes írni és olvasni. A demográfusok szerint az írástudatlanok száma szüntelenül nő, elsősorban amiatt, hogy évente több mint egymillió ember fejezi be idő előtt az iskolát. Az ifjúság írástudatlanságával foglalkozó speciális csoport arra a megállapításra jutott, hogy a 14-21 éves fiatalok nyolc százaléka analfabéta. Néhány éve már a középiskolás tankönyvekben is végletekig teegyszerűsített nyelvet használnak. A kiadók ezt azzal indokolják, hogy manapság a diákok többsége képtelen elsajátítani a nehéz nyelvezetű anyagokat. Mindez erős hatással van az amerikai polgárok életmódjára. Például az újságolvasók száma csökkent az utóbbi tíz évben. A kutatók rámutattak arra, hogy az analfabetizmus mind gyorsabban terjed. Az ember legalább hatodik osztályos szinten kell hogy tudjon olvasni ahhoz, hogy megértse az autóvezetéshez szükséges instrukciókat: nyolcadik osztályos szinten, hogy eligazodjon a lakásbérleti szerződésekben. Ebből kiindulva a felnőtt lakosság csaknem fele a gyakorlatban írástudatlannak bizonyul. Az analfabetizmus különösen elterjedt a nemzetiségi kisebbségek között. Az Egyesült Államokban a négereknek 44 százaléka, mig a fehéreknek csupán 16 százaléka nem tud írni. olvasni. Az analfabetizmus aránya a falusi lakosok, valamint a szegényebb rétegek körében az átlagnál jóval magasabb. Azok, akik nem rendelkeznek az alapvető képzettséggel, a munkaerőpiacon természetszerűleg hátrányos helyzetben vannak, különösen a maihoz hasonló gazdasági helyzetben. A legalacsonyabb fokú képzettségűeket rúgják ki legelőször. Emellett a „képzett' dolgozók közül is mind kevesebben felelnek meg a minimális normáknak.
