Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-11-19 / 46. szám
A hétfő esték rendszerint a bratislavai tévé drámai főosztályán készült alkotásokkal telnek el. Gyorsan hozzá kell tenni: változó minőséggel, s még változékonyabb témákkal. Klasszikus irodalmi müvek tévé-adaptációi, kortárs szerzők dramatizált novellái, dokumentumjátékok, eredeti irodalmi forgatókönyvek, szórakoztató vígjátékok, agitatív célzatú játékok, drámai alkotások televíziós változatai követik egymást. Nemrég Hilda Gábrisová Közönséges méretek című tévéjátéka keltett általános érdeklődést. Egy képviselőnőről szólt, akit anyaként és feleségként is feladatok halmaza várt. A Marta Gogál'o- vá rendezte tévéfilm fentiekben zanzásított sztoriján túl olyan jelenséget, tendenciát mutatott vá, aki a képviselőt alakította, ebben a jelenetben is figyelemre méltót alkotott. Bár ez a szitkozódó férfi visszataszító volt ráadásul még kapcsolataira is hivatkozni merészelt, a kimondott tények lényegét maga a sértett sem tudta tagadni. Bár a tévéfilm mindvégig a néző agysejtjeit vette célba, a konfliktus megoldásaiban már kissé didaktikusán sugallta a tanulságot. Ezzel nem minden tévénéző ért egyet. Az egyetnemértés ebben az esetben sem a meleg vacsorák, a vasalt ingek perspektívájából ered, még csak nem is férfi elfogultságból, vagy feminizmusból. Hiszen fordítsuk csak meg a képleteit: legyen a férj a képviselő, a feleség kerüljön az elhanyagolandó „tárgyak“ sorsára, nem ugyanilyen kitöréseknek lehetnénk tanúi? Nem ilyen házasságokban fanyalodnak a nők zugivásra, alkoholba menekítve „társas“ magányukat? A választ ismerjük. Az egyedül maradó feleséget végül is az alkotók feloldozzák „családi bűnei“ alól. Csakhogy adható-e feloldo- zás ilyen értelemben annak az embernek, akinek közéleti tevékenysége családi tragédiák köve- tetkezményeinek megoldását célozza? A közösségért végzett munka adhat-e felmentést arra, hogy a társadalom egyik alapsejtje r r üEGYENJOGÚSÁGNAK ÁRA VAN? meg, amelyek továbbgondolásra érdemesek. A filmben látott jelenetek, hallott mondatok egész sora ért fel egy-egy szociográfiával. Ezek bizonyították, hogy az alkotók jól ismerik a hétköznapokat; tudják azt is, hogy a sajtóban bemutatott példás nők sem csupán a szúkebb vagy tágabb közösség gondjaival birkóznak, hanem családjuk összetartása, férjük, gyermekük magatartása is gondokat okozhat számukra. Sőt! Képviselői áldozatosságuk, eredményességük egyáltalán nem feltételei családi boldogságuknak. A filmet konferáló bemondónő szavaira figyeltem fel legelőször, aki körülbelül ezeket mondta: a közösségért tevékenykedő nő helyzetét sokszor azok nem értik meg és nem támogatják, akik érzelmileg a legközelebb állnak hozzá: a férj és a gyerekek. Az érzelmi kötődés éppen az a jelenség, amely a családokat nemcsak formálisan tartja össze. Bár ebben a filmben a férj szerepe elei 'to szokványos méretűre sikeredéi aki csak a meleg vacsorát és a napon szárított, otthon vasalt fehérneműt áhítja, az új kapcsolat vendéglői jeleneteiben mégis kiderült, hogy ö sem teljesen közömbös a társadalom mozgásával szemben. Elhangzik, hogy munkahelyén elfogadták egy újítását, s ez nem elhanyagolható körülmény. Mindezt természetesen nem ilyen egyértelműen mondta ki a film, bár helyenként úgy ítélhetnénk, hogy tendenciózusan férfiellenes. Amikor Marta Marosová, aki vállalati pszichológusként dolgozik egy nagyvállalatnál, az elvégzett felmérés alapján a mtínka- helyi légkör tarthatatlanságára és egy kiváló szakmunkás távozására hívja fel a figyelmet, az igazgató (aki természetesen férfi) erélyesen kioktatja hősünket: „A kutatás az egyik dolog, az élet a másik. A vállalati pszichológus státuszát azért létesítettem, hogy segítsen a munkámban, s nem vitapartnerre vágytam“. Ebben a jelenetben sem csupán az egyenjogúság okoz a szerzőknek gondot, hanem a felettes és beosztott viszony is. S ez a dialektikus alkotói szemlélet végigkíséri a filmet. Emlékezetes jelenet, amikor egy gyermekeit elhanyagoló nő (anyának nem merném nevezni) évek múlva a nemzeti bizottságon követeli vissza a gyermekeit. Miután a hősünk vezette bizottság azt megtagadja, élettársa durva sértésekkel illeti a képviselőt, ráadásul a már felborult családi életének kísérő jelenségeit (a férj szerelmi kapcsolatát) is kiteregeti a nyilvánosság elé. Bozidara Turzonovo(éppen saját családja) tönkrement, amíg ő mások ilyen jellegű gondjainak megoldásán fáradozott? Lehet-e erkölcsi joga a beavatkozásra, ha önmaga életét elrontotta? A válaszokat a film is a nézőkre bízta, azokat ki-ki saját élettapasztalata, meggyőződése alapján adhatja meg. A film ugyan felmentést ad a főhősnek, de érzései súlyától, lelkiismerete terhétől nem szabadítja meg. A boldog ügyféllel szemben egy szomorú asszony ül, s vár a hálából hozott pár szál virágra. Már a vállalatnál is figyelembe veszik munkájának eredményeit, követketkeztetéseit. A munkaerövándorlást szociális jellegű intézkedésekkel orvosolják. Az éjszakák magányáról, a munkahelyi férfiak gátlástalan ajánlatairól, az elvált nők helyzetéről, a csonka családokról nem beszélt a film. Ám a képsorok mögött, a kimondott igazságok mögött ez a valóság is ott érződött. (d-n) Kameraközeiben • A szovjet televízió Egészség című sorozata évek óta a legnépszerűbb műsorok közé tartozik. Amint a címe is jelzi, egészségügyi kérdésekkel foglalkozik. Egy-egy műsor anyagát általában a. nézők levelei alapján állítják össze. • Újból megelevenednek a képernyőn Tom Sawyer kalandjai. Mark Twain regényének hőseiről ezúttal Sztanyisz- lav Govoruhin készített televíziós sorozatot az ogyesszai filmstúdióban. Tom megszemélyesítője Fegya Szlukov. • Állatok a forró ég alatt - ezzel a címmel készített 11 részes sorozatot a francia Maurice Fievet és Monique Dumádé, akik hosszú ideig éltek Afrikában és tudományos tevékenységük mellett a filmezésnek is időt szenteltek. Főként kisebb és kevésbé isméd állatok a főszereplői egy-egy epizódnak. A bratislavai stúdióban ezekben a napokban forgatják a Fészek a nyolcadik emeleten című filmet, Tamaz Csiladze művéből. Egy férj halála alkalom az özvegy, a rokonság, a barátok számára, hogy átértékeljék egész korábbi életüket. Először az embert HAMLET: GÁLFFY LÁSZLÓ Napközben Csehovot próbál, esténként Peter Shaffer darabjaiban lép fel, éjjel pedig Rimbaud gondolatait tolmácsolja a Pesti Színházban. • A Wagner-filmet befejezte, az Esztergályos Károllyal forgatott Hamletot pedig már csak szinkronizálni kell. Hogy hogyan sikerült, nem tudja, de egy biztos: ő mindent megtett, hogy jó legyen. Alan Strangról, Amadeusról és a francia kamasz zseniről nyugodt hangnemben beszél, velük kapcsolatos indulatai már csak az előadások során lobbannak fel, de amikor a dán királyfiról kérdezem, felcsillan a szeme.- Vannak kollégáim, akik három-négy szerepet is előre betanulnak, hátha szerencséjük lesz és eljátszhatják egyszer. Hamlet diákköri álmom volt, mégsem jutott eszembe, hogy megtanuljam. Mostanában pedig már nem is nagyon vágytam rá, med bebizonyosodott, hogy minden álmom valóra válik.- Ezek szerint nem is érte különösebb meglepetés, amikor felkérték a szerepre.- Dehogyis nem. És rögtön Darvas Ivánra gondoltam. Az Equus első tíz próbája után ugyanis nem hitt bennem, szinte biztosra vette, hogy nem tudok megbirkózni a szerepemmel. Aztán visszavonta az állítását, és nyíltan kijelentette: szeretné megérni, hogy egyszer Hamlet legyek, s akkor atyám szellemét is eljátszaná mellettem. És mit ad az élet: az Equus bemutatója után a Hamlet forgatókönyve vád a podán. És egy üzenet Esztergályos Károlytól: „Ha van kedved hozzá, tiéd a királyfi.“- A forgatás, technikai okok miatt, egy évvel később kezdődhetett csak el. De a Shakespe- arekötetet, tudom, egy napra sem tette félre. Még akkor is magával hordta, amikor az Amade- ust próbálta.- Féltem, remegtem, ha arra gondoltam, hogy Hamlet leszek, összeszorult a szívem. Talán ezéd is jó, hogy egy évet vádam rá, legalább elhitettem magammal, hogy el tudom játszani.- Végül is, hogyan fogott hozzá a szerephez? Miben találta meg a kulcsát?- Először is megpróbáltam elfelejteni, hogy királyt játszom. Elvégre, Hamlet is ugyanúgy eszi a zsjroskenyeret, mint én. És Füst Milánhoz hasonlóan Shakespeare is emberről beszél, nem pedig egy manipulált szerepről. És én minden figurában az emberre vagyok kíváncsi. Először őt keresem meg a szerepben, s csak ezután jönnek a helyzetgyakorlatok, a gesztusok, a mozdulatok. De a legfontosabb az, hogy mit akarok elmondani.- Laurence Olivier szerint senki sem tudja pontosan, milyen is Hamlet. Örült vagy nem, egészséges vagy beteg, okos vagy buta. Nem lehet róla tudni, hogy kicsoda, ön milyennek látja?- Hamlet nem tündérkirályfi, hanem egy kibírhatatlan ember, aki olyanokat is elpusztít maga körül, akik semmiféle bűnt nem követtek el. Kíméletlenül, megszállottként cselekszik az ügy érdekében. És ezt nem tudom megbocsátani neki.- Úgy hallotam, sem aktualizálásra, sem modernkedésre nem törekedtek a forgatás során.- Még az elején elvetettük az aktualizálás gondolatát, hiszen Shapespeare szavainak sokrétűsége mindent magába foglal. És ahogy ezt Arany János lefordította... A Wagner-felvételek szüneteiben sokat beszélgettem Richard Bur- tonnel a szerepről. Ó angolul, én meg magyarul mondtam Hamlet monológját, s bármennyire „Rajtam múlik minden. (Inkey Alice felvétele) hihetetlen is, zeneileg mindketten ugyanazt produkáltuk.- Azoknak, akik fanyalogva fogadták a hírt, hogy újabb Hamlet-film született, mit üzen?- Amikor Esztergályos Károlytól megkérdezték, miéd kell ma Hamletot játszani, azt felelte: minden rendező eljut arra a pontra, hogy megrendezze ezt a művet. És így van ezzel a színész is. Ha lehetősége van rá, el kell játszania. ,,A fa nem tehet arról, hogy hegedű lesz belőle“ - írja Rimbaud. Egyébként is ez az a dráma, amelyet minden évben elő lehetne adni. Mindenki azt hiszi, hogy ismeri, közben sokan a cselekmény vázával sincsenek tisztában. Olyan gondolatgazdag alkotás ez, hogy már most is máshogyan játszanám, ha módomban állna. Remélem, megadja a szerencse, hogy egyszer színházban is életre keltsem ezt a szerepet: az még ennél a tévéfilmnél is nagyobb örömet jelentene számomra. Meri a színházban estéről estére alakulhatna a szerep. Visszatérve a kérdésre, hogy miéd van szükség a Halmetra: a rendező úgy van ezzel, mint a karmester Beethoven ötödik szimfóniájával. Tanulni akar belőle. Hogy ez nagyfokú önzés lenne? Nem hiszem. Belőlem Alan Strang az Equus főhőse hozta ki Hamletot. Mindketten kitaszított, magukra maradt emberek. Oda-vissza gyúrják egymást a lelkemben.- Úgy hírlik, Esztergályos Károly nem sokat segít a színészeinek.- Nekem éppen így a jó. A Rimbaud-estem is így született meg. Én szeretek magamban gyötrődni. Engem nem lehet csak úgy irányítani. Aki kordába akar szorítani, az nem sokra megy velem. Nekem az kell, hogy elhitessék velem, rajtam múlik minden.- Equus, Rimbaud, IV. Henrik, Amadeus, Heimlet — mi jön ezek után?- Jancsó Miklós azt mondta, hogy III. Richár- dot kellene eljátszanom. Med hogy a Hamlet után ez következik. Majd meglátjuk... SZABÓ G. LÁSZLÓ Vlagyimir Naumov, az ismert szovjet filmrendező Ivan Bondarev A part című regényéből rendez több részes tévéfilmet, amelynek főszerepét Natalja Belohvosztyi- kova alakítja. Képünkön a népszerű szovjet filmszínésznő a Teherán ’43 című film főszerepében. ÚJ SZÚ 14 1982. XI. 19.
