Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-11-12 / 45. szám
BIZALMATLAN Társaságban. Egy ifjú hölgy odalép Garda Marquezhez, és megkérdezi:- Kérem, mondja meg, valóban ön írta a Száz év magány című regényt?- így igaz, kisasszony. Gabriel Garda Marquez a nevem.- Köszönöm szépen. . . Tudja, kissé bizalmatlan vagyok. A napokban ugyanis egy corrida alkalmával bemutattak Victor Hugónak - és csak később derült ki, hogy nem is ő volt. . . HÓ Az amerikai turista svájci hegyi- vezetővel járja az Alpbkat. Annak rendje s módja szerint el is tévednek és felkészülnek rá, hogy hó- ban-fagyban a sziklák között töltik az éjszakát. Ekkor azonban meg- kelenik a keresésükre küldött bernáthegyi kutya, nyakában a kis pálinkáshordóval.- Nézze, uram - kiált megköny- nyebbülten a hegyi vezető. - Itt az ember leghűségesebb barátja.- Igen - mondja a turista. - És micsoda nagy szőrős kutya hozza! FEJLŐDÉS- Ebben a cellában tartózkodik a büszkeségünk- mondja a börtönigazgató a látogatóknak. - Először fegyveres rablás miatt került hozzánk, akkor még analfabéta volt. Mi tanítottuk meg írni-olvasni. Most közokirathamisításért ül. Mi ez. ha nem fejlődés? A HÉT VICCE Egy filozofikus hajlamú, középkorú férfi így töpreng:- Micsoda ellentmondásokkal terhes az élet! Egyetlen szót ejt ki az ember a bíró előtt, és máris házas. És egyetlen szó hagyja el ajkát álmában - és máris elvált ember. VALLOMÁS A konferencián az egyik előadó bevallja a kollégájának:- Tudod, pajtás, engem semmi nem idegesít jobban, mint ha azt kell látnom, hogy a tudományos előadásom közben valamelyik hallgatóm az óráját nézi.- Engem is idegesít - feleli a másik -, de az még inkább bosszant, ha az illető az óráját a füléhez tartja, hogy meggyőződjön róla, nem állt-e meg a szerkezet! LEVÉL A kissé bamba Cicvarek- nek levelet hoz a postás. Felbontja - és a borítékból egy üres papírlap hull ki. Cicvarek nézi-nézi - majd felsóhajt:- Biztosan Sopánkai szomszédtól jött, vele ugyanis évek óta nem beszélek! KUBAI HUMOR A cég könyvelője közli a főnökével, hogy az éjjel meghalt az anyósa. A főnök részvéttel mondja:- Micsoda gyász, barátom! Felmentem a mai munka alól, hogy elmehessen az anyósa temetésére. > ,- Hálásan köszönöm, főnök úr. . . de van egy sürgős munkám, s az én elvem az, hogy előbb a kötelesség, és csak azután a szórakozás! Két jó barát összefut az utcán:- Mondd csak, Pedro, igaz-e, hogy válsz?- Igaz.- No és a válóok véletlenül nem a kedves feleséged hűtlensége?- Méghogy véletlenül - szokás szerint! A féltékeny feleség eltökéli magát, hogy szigorú diétába fog, felesleges kilóinak leadása végett. Elhatározását közli a férjével. Ez nagyon megörül a hírnek, és azonnal elmondja a felnőtt fiának.- Mondd, Paco, mit szólnál hozzá, ha hamarosan egy karcsú, elegáns asszonnyal karon fogva látnál az utcán?- Én ugyan semmit, papa, de azt gonőolom, nem való ilyesmit tenned a szegény mamával! A fiatal feleség megkérdezi a férjétől:- Mondd, szívem, mit csinálnál, ha én meghalnék?- Megörülnék, életem.- No de mégis, ha ez megtörténne - akkor újra megnősülnél?- Mondtam, életem, hogy megörülnék - de annyira mégsem! Társaságban egy fiatalember történetesen pgy híres tudós mellé kerül. így szól hozzá:- Be kell vallanom önnek, az intelligenciám az egyetlen vagyonom. . .- Sose restellje magát, fiatalember, a szegénység nem szégyen! - így a tudós. Az étteremben a vendég az asztalához inti a pincért.- Soha életemben nem ettem ilyen rágós húst, mint ez a csirke - méltatlankodik. - Egyszerűen nem lehet elrágni.- Látszik, hogy a kedves vendég még nem kóstolta meg cégünk füstölthús-különlegességét - felel udvariasan a pincér. A szemorvost felkeresi egy középkorú férfi, és megkéri, vizsgálja meg a látását. Az orvos elébe teszi a szokásos táblát, amelyen az ABC betűi sorakoznak. A páciens hangosan olvassa: *- AA, BB, CC. . .- Mondja, barátom - kérdi az orvos maga rövidlátó vagy részeg? A roppant szigorúságáról ismert színikritikust otthon a fele-, sége ezzel fogadja':- Képzeld, amíg távol vpltál, itt járt egy színész, és azt mondta, azért keresett fel, hogy összetörje a csontjaidat. . .- No és te mit mondtál neki erre?- Semmit. . . csak módfelett sajnáltam, hogy éppen nem vagy itthon! szilánkok Egy ötvenes az ember életében meglehetősen magas kor, de kenőpénznek kevés. Az élvonalbeli labdarúgók sokkal magasabb színvonalon élnek a labdarúgásból, mint ahogy azt űzik. XY-nak berozsdásodott a vas- logikája, bekerül az ócskavasba. Mese: Volt egyszer egy szegény autószerelő. . . Ne kínáljuk a gyerekeket alkohollal drága kristálypohárban, mert könnyen eltörhetik. * * * A legtöbb járdát ajánlatos lenne ellátni táblával, hogy életveszélyes. A csapat nem okozott csalódást, a várakozásnak megfelelően kikapott. PALÁGYI LAJOS Megoldás (Grossmann Péter rajza) ÚJONC A kaszárnyaudvaron a kiképző őrmester megkérdi az egyik újonctól:- Ha egy közlegény és egy tiszt szembetalálkozik az utcán, melyik fog előbb köszönni?- Amelyiknek jobb a modora, őrmester úr! - vágja rá az újonc. VÍZESÉS Az idegenvezető éppen a Nia- gara-vízesést mutatja a turista- csoportnak:- Hölgyeim és uraim, a természet egyik legnagyszerűbb látványát tárjuk a szemük elé. Ha a hölgyek volnának olyan kedvesek és néhány pillanatig csendben lennének - akkor tisztán hallhatnánk a lezúduló víz robaját! CERUZA Az elcsigázott irodavezető egy pillanatra abbahagyja a telefonálást, és megkérdi a titkárnőjétől:- Elza, hol a ceruzám?- A füle mögött, főnök.- Hiszen látja, mennyire el vagyok foglalva - mondja ingerülten a főnök -: egy percnyi időm sincs! Melyik fülem mögött van? Kedélyes kirándulás után (Vladimír Pavlik karikatúrája) Abszolút takarékos égő (Julo Polák rajza) Skóciából érkezett SÓ NÉLKÜL A skót elmegy az étterembe. A pincér sorolja, hogy mi mindent tudna hozni* de a skót mindegyikre azt mondja, hogy drága. Végül a pincér megsokallja a dolgot és így szól:- Akkor talán tessék rendelni egy perecet!- Az jó lesz! - vágja rá a skót. majd rövid gondolkodás után hozzáteszi: - de só nélkül kérem! SEGÍTÉS Edinburgh - Skócia fővárosának - vezetői elhatározták, hogy uszodát építtetnek, s az építkezéshez a lakóktól gyűjtenek pénzt. A hivatalnokok bekopogtak az első lakóhoz. Amikor kijött a férj, így szóltak hozzá:- Kérjük, adjanak segítséget az uszoda építéséhez! A skót beszólt a szobába, a feleségének:- Asszony, hozz ki egy kancsó vizet! Kell az uszodába. . . Civilizáció Békésen álldogáltam az utcasarkon, egy csoport hozzám hasonló jóravaló, jól öltözött, nyugodt, általában rendesnek nevezett ember társaságában. Ahogy így elnézem, morfondíroztam magamban, az emberi civilizáció kiváló dolog. Itt állok az utcán, kiegyensúlyozottan, nyugodtan, nem kell attól tartanom, hogy valaki konyhakést döf a hasamba, nem kell ügyelnem arra, hogy nem ugrik-e valaki hátulról a nyakamba, mint ahogy ez, például a dzsungelben szokás. Az emberek rámosolyognak egymásra, ki-ki köszön az ismerősének udvariasan kérdezősködnek a családról, az egészségről, megjegyzést tesznek az időjárás szeszélyeiről. Mindez azért, mert civilizáltak. El tudnám képzelni azt is, hogyha itt, az utcán szívinfarktust kapnék, biztosan akadna majd a járókelők között egy készséges ember, aki majd lefektetne a járdára és meglazítaná a szoros nyakkendőmet: biztos lehetnék benne, hogy egy jóságos embertársam még mentőautót is hívna a számomra. Kölcsönösen megértő- ek vagyunk, udvariasak, röviden civilizáltak. így neveltek minket a családban, így oktattak az iskolában. Ha nem volna civilizáció, fo- nogattam tovább gondolataim fonalát, nem lévén sürgősebb gondom-dolgom, megtörténhetne, hogy ez a kellemes, jóravaló, simára borotvált ember, aki jámboran áll itt mellettem, egyszerűen belerúgna a gyomromba és eltűnne az aktatáskámmal. Vagy rávetné magát arra a csinos nőre, aki itt áll. két lépésre tőlünk, és letépné róla azt a testéhez simuló, vékony, mély ivágású, amúgy is bátor szabású ruháját. Vagy éppen elkezdene üvölteni. felverve az egész utcát, mint a győztes majomember, a Tarzan. De ez a békés ember semmit sem valósít meg ezekből a feltevéseimből, mert hát elvégre is szelíd, civilizált polgár. Ő, én, mindannyian. Ekkor aztán végre megérkezett az az autóbusz, amelyre már valamennyien türelmetlenül vártunk. Mindenáron be akartunk jutni a már zsúfolt kocsiba. Mindannyian. És egy szempillantás alatt lekopott rólunk a mi emberi civilizációnk vékonyka máza. HOCMAN GÁBOR ÚJ szó 22 1982. XI. 12 (Lubomír Kotrha karikatúrája) Szöveg nélkül
