Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)

1982-11-05 / 44. szám

Vasárnap 1982. november 7. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 6.30, nyugszik 16.07 Közép-Szlovákia: 6.38, nyugszik 16.15 Nyugat- Szlovákia. 6.46, nyug­szik 16.23 órakor A HOLD kef- 21.48, nyug­szik 12.53 órakor A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM ÉVFORDULÓJA (1917) • 1867-ben született Marle CURIE-SKLODOWSKÁ len­gyel származású Nobet-dijas fizikus és kémikus (t 1934) • 1902-ben született Josef NOVÁK cseh festő és grafi­kus, érdemes művész. AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL SZABAD NÉPEK SZÖVETSÉGE OROSZORSZÁGI SZSZSZK AZ INTERNACIONA­LIZMUS NÉHÁNY KÉRDÉSE ÉS A LENINIZMUS KONSZTANTYIN ZARO- DOV TANULMÁNYÁNAK BEFEJEZŐ RÉSZE ÚTRAVALÓ KOVÁCS ELVIRA CIKKE A TUDOMÁNY ÉS A HALADÁS MŰHELYE SOMOGYI MÁTYÁS CIKKE FÜGGÖNY NÉLKÜLI ABLAKOK* PÉTERFI SZONYA RIPORTJA A SZÍV PARANCSA GAZDAG JÓZSEF RIPORTJA FELEJTHETETLEN ÉVEK VOLTAK DEÁK TERÉZ RIPORTJA DON GIOVANNI -„LEPOROLVA“ SZABÓ G. LÁSZLÓ ÍRÁSA NAGY IDŐK - NAGY VÁLTOZÁSOK (Folytatás az 1. oldalról) Létrejött a szocialista világrendszer, gyarapodott a nemzetközi kommunista mozgalom osztagainak száma, s ezáltal megszilárdult a megújulás forradalmi vi­lágfolyamatának fő bázisa és támasza. A reakciós erők kezéből még jobban kicsúszott a történelmi kezdeményezés lehetősége, noha erről nem mondanak le. Ezzel szemben a megújulás és a hala­dás erői mind határozottabban átveszik a történelmi kezdeményezést. Fellendü­lőben van a nemzeti felszabadító mozga­lom a volt gyarmatok területén és az imperialista nagyhatalmak által uralt or­szágokban. Az imperialista gyarmati rendszer széthullása főleg Afrikában és Ázsiában, az új, független nemzeti államok megala­kulása, az antiimperialista és a békemoz­galom fellendülése, több felszabadult nép rátérése a szocializmus alapjai épí­tésének útjára (Vietnam, Kuba, Etiópia, Angola stb.), valamint a nemzetközi kom­munista mozgalom további erősödése elindította az emberiség forradalmi meg­újulása folyamatának harmadik hullámát. A kapitalizmus általános válsága még jobban elmélyült, megnyilvánulásai egyre vészesebbek, minden vonatkozásban példátlanok. Ide sorolható a súlyos gaz­dasági válság, az állandóan növekvő munkanélküliség, az infláció, a fejlett tő­kés országok és tömbjei között kiéleződő gazdasági háború, a politikai, az erkölcsi, illetve az emberi kapcsolatokban, a kultú­rában és az élet minden területén meg­nyilvánuló válság. Ennek a válságnak megrendítő, veszélyes megnyilvánulása az értékek -jaz anyagi és a szellemi értékek - mérhetetlen pazarlása, a tudo­mány és a technika eredményeinek elté- kozlása főleg katonai célokra már nem­csak a „korlátozott“, hanem a „tartós“ nukleáris háború előkészítésére a szocia­lizmus, a nemzetközi kommunista és mun­kásmozgalom, a nemzeti felszabadító moz­galom, a béke, a haladás erői, valamint a világ forradalmi megújulási folyamata ellen. A kapitalizmus általános válságánaktü- netei nyilvánvalóbban és meggyőzőbben tanúsítják, mint bármikor a múltban, hogy csak a teljesen új társadalmi viszonyok győzelme számolja fel a jelenlegi válsá­gos helyzet okait, és teremti meg annak előfeltételeit, hogy az emberiség minden anyagi és szellemi erőforrását tényleges létérdekei, békés, igazán boldog jövője javára használhassa fel. Az emberiség nem adja fel a szebb jövőbe vetett hitét. Ezerkilenczszáztizen- hétben mindössze egyetlen szocialista ország létezett és a nemzetközi kommu­nista mozgalom fejlődése kezdeti szaka­szában volt, vagyis az imperializmus és a reakció erői kétségtelen fölényt élvez­tek. Ma pedig már létezik Európa, Ázsia, Afrika és Amerika szocialista országai­nak hatalmas világrendeszere. Ezen túl­menően jóval szerteágazóbb, összeha­sonlíthatatlanul erősebb a nemzetközi kommunista mozgalom (1919-ben példá­ul csak nyolc kommunista párt volt né­hány százezer taggal, ma pedig a több> mint 90 kommunista és forradalmi mun­káspártnak több tízmillió tagja van), va­lamint a világ szüntelenül terebélyesedő békemozgalma, a megújulás és a hala­dás erőinek mozgalma. Napjainkban az imperializmus és a re­akciós erők már nincsenek fölényben, kiváltképp nem katonai fölényben. Meg­valósult a hozzávetőleges katonai egyen­súly, s ez rendkívül fontos tényező a megújulás forradalmi folyamata szempontjából. E folyamat erőinek sorai szüntelenül gyarapodnak, egyre nagyobb befolyást gyakorolnak az emberiség fej­lődésének irányára, a történelem alaku­lására, s mind határozottabban veszik át a történelmi kezdeményezést öntudatos, aktív munkájukkal, tevékenységükkel az új társadalmi viszonyokért, az emberi­ség békés, boldog jövőjéért vívott áldo­zatkész küzdelmükkel. A szovjet főváros számos iparvállalatának dolgozói de­cember 18-án kommunista szombat megszervezésével köszöntik a Szovjetunió lét­rejöttének 60. évfordulóját. A kép a moszkvai csőgyár­ban készült, amely ezen a napon megtakarított fém­ből 75 000 méter csövet gyárt az élelmiszer-, a vegy- és a gépipar számára. A dol­gozók így 14 000 rubellel gyarapítják az államkasszát. A képen az elektromos he­gesztő üzemegység. (CSTK felvétel) IDŐSZERŰ GONDOLATOK Rendkívül nagyra értékeljük a szovjet kommunistáknak és országunk népének hő­si küzdelmét és áldozatkész munkáját, hi­szen ez a nép hihetetlenül nehéz körülmé­nyek közepette, az egész világ reakciós erői­nek rosszakarata és ellenszenve ellenére is meg tudta védeni a forradalom szent ügyét és fel tudta építeni a sokoldalúan fejlett szocialista társadalmat. így a történelem a Szovjetuniót a társadalmi haladásért, a bé­kéért, az emberiség boldogságáért vívott harc élére állította. Az a történelmi időszak, amelybe az emberi­ség az Októberi Forradalom győzelme után lépett, és amelyben egyre kézzelfoghatób­ban érvényesül a Szovjetunió békeszeretö külpolitikája, megszámlálhatatlan bizonyí­tékkal támasztja alá, hogy a szocializmus és a világbékéért, valamint a nemzetközi bizton­ságért vívott harc szorosan összefügg. Ez a szocialista világrendszer stratégiájának szilárd bázisa. Nagy szerencséje az emberi­ségnek, hogy a szocializmus növekvő súlyá­nak, a Szovjetunió fáradhatatlan kezdemé­nyezésének és a szocialista országok egybe­hangolt fellépésének következtében a béke­szerető külpolitika alapelvei egyre jobban érvényesülnek a nemzetközi életben. Csehszlovákia egész legújabb kori törté­nete számos szempontból összefügg az Ok­tóberi Forradalommal, az első szocialista állam, a Szovjetunió létrejöttével. Ma is há­lával emlékezünk meg arról a felbecsülhetet­len értékű segítségről, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja és személy szerint Vla­gyimir lljics Lenin nyújtott pártunk megalakí­tásához és formálásához, valamint a széles néptömegek igazi élcsapatává való átalaku­lásához. Örökre népünk emlékezetébe vésődtek azok a napok, amikor a dicső szovjet hadse­reg a fasizmus fölött aratott győzelmével nemzeteinknek is meghozta a szabadságot. A pártunk és népünk által a szocialista Cseh­szlovákia megteremtéséért vívott küzdelem kezdetétől fogva a Szovjetunióval való felbe­csülhetetlen értékű barátság, szövetség és elvtársi együttműködés megbízhatóan ga­rantálja államunk szuverenitását és bizton­ságát, nemzeteink szabadságát, valamint né­pünk békés építőmunkáját és boldog életét. (Gustáv Husák elvtársnak a NOSZF 60, évfordulója tiszteletére Moszkvában ren­dezett ünnepi ülésen mondott üdvözlő beszédéből.) limuiáiRtK E zen a nyáron ismertem meg. A Nemzetbizton­sági Testület egyenruháját vi­selte. Minden előírásszerűén állt rajta, feszesre húzva fehér derékszíja. Jól emlékszem, fö- löttese egyebek között megje­gyezte, Andrej Hromada fö- zászlós a fiatalok példaképe. Mindig pontosan és időre telje­síti a feladatokat. Azzal fejezte be. nagy kár, hogy hamarosan nyugdíjba megy. Mindez akkor jutott az eszembe, amikor And­rej Hromadával a közelmúltban a kerületi rendőrkapitányságon ismét találkoztam. Ezúttal pol­gári ruhában volt, mosolyogva üdvözölt, majd megkérdezte:- Meglepődött? Néhány he­te, huszonnégy évi szolgálat után levetettem az egyenruhát. De azért nyugdíjasként is tovább dolgozom. Nem tudok ölbe tett kézzel ülni. Elhallgat, elkomolyodik, majd újra megszólal.- Nem voltam a bőrömben, amikor az utolsó napon lead­tam a szolgálati kocsit, a fel­szerelést. Szerettem a hivatá­som, pedig társaimmal együtt télen-nyáron, esőben-fagyban ott voltam a közutakon. Mindez hiányozni fog, mert sohasem szerettem az irodai munkát, s lám, most ez jutott osztályré­szemül. Huszonhat éves volt, amikor mint párttagjelölt kőművesse­géd magára öltötte az egyen­ruhát. Szüleinek keményen meg kellett dolgozniuk azért, hogy négy gyermeküket felne­veljék. Andrej Hromada szinte már gyermekfejjel megtanulta becsülni a munkát. Mezőgaz­dasági idénymunkásként, kül­földre is eljutott. Szakmatanu­lásra csak a felszabadulás után gondolhatott. Negyven- nyolcban kapta kézhez a se­gédlevelet. Egy évig dolgozott, azután behívták tényleges ka­tonai szolgálatra.- A leszerelés után a bratis- lavai Doprastavhoz kerültem. A repülőteret építettük. Szabad időmben sokat jártam a várost. Mindig megcsodáltam a forgal­mat irányító rendőrt. Talán azért, mert bátyámmal koráb­ban sokszor beszéltünk arról, hogy belépünk a testületbe. így is történt. A felvételnél tudtom­ra adták, hogy a Közbiztonsági Testületben kemény, egész embert igénylő a szolgálat. Vállaltam. Szavát egész idő alatt állta. Pedig a korábbi években, ami­kor a Bratislava-vidéki járás közlekedésrendészeti osztá­lyán dolgozott, főleg nyáron motorkerékpár volt a közleke­dési eszköz. Csak később kap­tak személyautókat. Becsület­tel szolgált, évekig volt a párt- bizottság tagja és népbíróként is tevékenykedett.- A közúti ellenőrzések so­rán csak akkor éltem a bírsá­golással, ha az elkerülhetetlen volt - mondja. - Sajnos, a gép­járművezetők egy része nehe­zen értette és érti meg ma is, hogy néha az óránkénti négy­ven kilométeres sebesség is jelenthet balesetveszélyt. A gépjármű műszaki állapotá­nak elhanyagolását nem tud­tam elnézni. Nem szerettem viszont a formaságot és nem tűrtem a szolgálatban a Islzí- tást. Minden bizonnyal ezért is helyeztek át néhány évvel ez­előtt a nyugat-szlovákiai kerüle­ti rendőrkapitányságra a fiata­lok közé. Amig elérte a nyugdíjkorha­tárt, három gyermeke - akik szintén a Doprastavnál dolgoz­nak - felnőtt. Lánya nevelő, levelező tagozaton végzi a fő­iskolát. Két fia lakatos, közülük a kisebbik munka mellett elvé­gezte az ipari szakközépisko­lát. Amikor hazamennek láto­gatóba, már öt unokát visznek magukkal.- Most már több a szabad időm. Előkerül a kőművesszer­szám, segédkezem az építke­ző rokonoknak, ismerősöknek. Ötvenöt éves múltam, fiatalnak érzem magam, s amig egész­ségem engedi, dolgozni sze­retnék. A becsületes, áldozatos kö­telességteljesítés csaknem ne­gyedszázada után zubbonyára ötödik éremként feltűzték A Nemzetbiztonsági Testület­ben való szolgálatért emlék­érmet. Nem vitás - megérde­melten. Németh János ÚJ szú 2 1982. XI. 5. AZ ÁLDOZATKÉSZ SZOLGÁLATÉRT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom