Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1982. július-december (15. évfolyam, 26-52. szám)
1982-10-29 / 43. szám
JSZÚ Általános jelenség, hogy a tudományos-műszaki fejlesztés folyamatai az utóbbi évtizedekben kifejezően meggyorsultak. Ezen belül különösen szembeötlő az atomenergetika rendkívül gyors pályafutása a világ számos országában. Ennek elsősorban az a magyarázata, hogy az energiaellátás kérdéseivel foglalkozó tudósok és szakemberek az első kutatási eredmények alapján azonnal felismerték az atomenergia békés célú felhasználásában rejlő óriási lehetőségeket, s az iparilag fejlett államok saját távlati érdekeikből kiindulva, de még presztízskérdésből is, nagy támogatásban részesítették az atomenergetikai kutatást és fejlesztést. Azonban annak is nagy szerepe volt ebben, hogy a szovjet kutatók Genfben, az atomenergia békés célú hasznosításáról 1955-ben tartott első nemzetközi konferencián részletesen ismertették azokat a tapasztalatokat, amelyeket Ob- nyinszkban, a világ első atomerőművének egyéves üzemeltetése alatt szereztek. Ezek nagyon fontos informánciók voltak, hiszen az atomerőmű működésével kapcsolatos alapvető problémák megoldására vonatkoztak, például a reaktor szerkezeti felépítésére, az aktív zónában alkalmazott acélötvözetekre, a láncreakció szabályozására, az üzemzavarok elhárítására, a biztonsági rendszerek, s főleg a fűtőanyag összetételére. Abban az időszakban ugyanis még nem dőlt el az a kérdés, hogy mi a célszerűbb, a természetes, vagy pedig a gyengén dúsított urán használata. Sokan úgy vélték, hogy természetes uránnal a gazdaságosság szempontjából gyorsabban el lehet érni az atomerőművek versenyképességét a hagyományos szén- és olajtüzelésű erőmüvekkel szemben. Csakhamar kiderült azonban, hogy minden műszaki erőfeszítés ellenére ezen az úton nem lehet elérni a megfelelő termodinamikai hatásfokot. Az Obnyinszki Atomerőmű igazolta a szovjet kutatók azon feltevését, hogy a csekély mértékben dúsított urán alkalmazása az előnyösebb, mert így a reaktor aránylag kisebb méretei mellett lényegesen nagyobb hőteljesítmény érhető el, csupán a szerkezeti alapanyagok minőségére és szükséges tulajdonságaira kell nagyobb gondot fordítani. Ez a fejlesztési irányzat tehát több perspektívát nyújtott a tudományos-műszaki kutatás számára. A kutatás, az építés és a termelés összefonódása Az atomenergetika gyors ütemű fejlődésének egy másik magyarázata is van, mégpedig a kutató, az építő és a termelő tevékenység szerves és rugalmas összefonódása. Arról van szó, hogy amíg egy atomerőmű felépítése az előirányzott teljesítménytől, a helyi adottságoktól s az alkalmazott technológiai és biztonsági eljárásoktól függően 5-6, sőt több évig is eltart, ugyanakkor a tudományos-műszaki kutatás folyamatosan, évről évre termeli az új, alkalmazható eredményeket. Több szempontból is helytelen lenne ezeket az új eredményeket, megoldásokat figyelmen kívül hagyni, s csak az eredeti tervdokumentációhoz ragaszkodni. Ezért az atomerőművek építésénél gyakran kerül sor a műszaki tervek utólagos, illetve kigészítő módosítására, az új tudományos-kutatási eredmények megfontolt és céltudatos adaptálására. Ez ugyan jelentős mértékben fokozza az építkezés bonyolultságát, meghosszabbítja a kivitelezési időt, de ugyanakkor tökéletesíti a mű végső műszaki-gazdasági és biztonsági paramétereit, s mérsékli a későbbi erkölcsi elavulás folyamatát. Mert azt is figyelembe kell venni, hogy az atomerőműveket általában 25 éves élettartamra tervezik, s ez alatt nehezen jöhet számításba a primer kör komplett főegységének, a reaktornak a korszerűsítése, kicserélése. Az előbbiekből tehát azt a következtetést vonhatjuk le, hogy ha el is húzódik" egy-egy atomerőmű építése a tudományos-műszaki haladás érvényesítése miatt, ugyanakkor a kutatás és az építés szerves párhuzama általában véve meggyorsítja az atomenergetikai fejlesztés világméretekben ható folyamatát. Természetesen nem tartoznak ide a szállítóimegrendelői kapcsolatok lazaságaiból, a nem megfelelő színvonalú munkaszervezésből, valamint a kapacitás- és munkaerőhiányból következő, többnyire szubjektív jellegű határidőcsúszások, késlekedések. Az ismeretek azonban fordított irányban is áramlanak, a működő atomerőművek ugyanis rendkívül fontos adatokat szolgáltatnak a kutatásnak, például a nagy megterheléseknek kitett szerkezeti anyagok állapotáról, a sugárvédelmi rendszerek hatékonyságáról, valamint egyéb műszaki-technológiai körülményekről. Ezért a jelentősebb atomerőmüvek mellett szakosított kutatóintézetek is működnek, mint például Jaslovské Bohu- nicében is, amelyek fontos feladatokat teljesítenek az atomenergetikai kutatás országos és nemzetközi intézményrendszerében. Alapjában véve az atomerőművek jelenleg üzemelő és épülő nemzedékét csak az első lépcsőfoknak tekinthetjük az atomenergia békés célú hasznosításában, hiszen küszöbön áll a 1000 él az emberek tudatában, jóllehet a termikus atomreaktor szerkezeti felépítése és működési elve alapvetően különbözik az atombombáétól, s szó sem lehet bármiféle robbanásveszélyről. Mégis az atombomba pusztító hatásaival függ össze, hogy az emberek egy része - az atomerőművekben lezajló folyamatok, a balesetveszély és a környezetre gyakorolt hatás hiányos ismeretéből kifolyólag - ellenszenvet érez a fényt, meleget, s nélkülözhetetlen energiát adó alemerőművek- kel szemben. Hasonló hatást fejt ki a termonukleáris háború állandó potenciális veszélye is, amely az utóbbi években II. TISZTA ÉS BIZTONSÁGOS ENERGIAFORRÁS MW-os reaktor sorozatgyártása, biztatóak a gyorsneutronokkal működő, ún. szaporító reaktorokkal folytatott kísérletek, főleg a Szovjetunióban és Franciaországban, s ha minden jól megy, az erre irányuló hatalmas erőfeszítések, gigantikus tudományos-kutatási beruházások eredményeként a hidrogénbombát is sikerül majd megszelídíteni, vagyis a szabályozott atommagfúziót, a plazmában lezajló termonukleáris reakciót hasznosítható energiatermelésre megvalósítani. Ezek a távlatok meggyőzően bizonyítják az atomenergetika pótolhatatlan szerepét az emberi társadalom további fejlődésében. A közvélemény tükrében Közismert, hogy az atomerőművek tervezői és építői, valamint a technológiai berendezések gyártói rendkívül nagy súlyt fektetnek az üzembiztonságra. A gyártási szabványok, előírások, a legkorszerűbb eljárásokkal végzett hibavizsgáló ellenőrzések, az üzemzavarok, balesetek megelőzésére és elhárítására, valamint az esetleges rendkívüli helyzetek előfordulására vonatkozó biztonsági intézkedések annyira körültekintők és szigorúak, hogy szinte a túlzott óvatosság látszatát keltik. Tény, hogy az atom- energetika olyan különleges szakágazat, amelyben a biztonságos kivitelezés, tehát a szerkezeti alapanyagok és a berendezések gyártása, az építés és az üzemeltetés egész folyamata kezdettől fogva ezekhez a szigorú előírásokhoz igazodik. Ez a különlegesen megkövetelt technológiai fegyelem valóban indokolt, habár tagadhatatlanul az is közrejátszik ebben, hogy a japán városokra ledobott atombombák tragikus emléke kitörölhetetlenül a bibliai világ vége, az Apokalipszis szinonimájává lépett elő. Nem csekély problémát jelent az is, hogy az atomerőmű működési elvének, s biztonságos üzemeltetésének megértése bizonyos fizikai alapismereteket feltételez. Ilyenekkel pedig aránylag kevesen rendelkeznek, különösen az idősebb nemzedék soraiban, hiszen az atomfizika az egyik legfiatalabb s leggyorsabban fejlődő tudományág. így aztán az atom- energetikával foglalkozó tudományosnépszerűsítő írások, tanulmányok a szerzők legjobb akarata ellenére nehezen találják meg az utat a címzetthez, az olvasóhoz, a gondolkozó és cselekvő emberhez. Ez a magyarázata annak is, hogy egyes nyugati országokban a bur- zsoá politikai pártok különböző monopo- lisztikus és egyéni érdekek szolgálatában visszaélnek az emberek tájékozatlanságával, s a társadalom valós érdekeivel szemben hátráltatják az atomenergetika fejlődését. Azonban másként is lehet viszonyulni az atomenergetikához. Franciaországban például az atomerőművek mellett specifikus küldetésü ismeretterjesztő és népművelési házakat létesítenek, amelyekben szemléltetően tájékoztatják a környék lakosságát és az alkalmi látogatókat az atomerőmű működéséről és környezeti hatásairól, s tanulmányi kirándulásokat szerveznek az atomerőművekbe. Mint már említettük, a nálunk is alkalmazott nyomottvizes hűtésű termikus reaktor semmi esetre sem viselkedhetne atombombaként, még akkor sem, ha védelmi berendezései teljesen felmondanák a szolgálatot. Az atomerőművekben például általában csak 2-3 százalékban dúsított uránt használnak, míg az atombombában a 235-ös uránizotóppal, a láncreakció hordozójával való mesterséges dúsítás foka a 60-80, sőt a 100 százalékot is eléri. Emellett a reaktor szabályozó és biztonsági rendszere any- nyira tökéletes, hogy üzemzavar esetén a saját súlyuknál fogva lezuhanó neutronelnyeló rudak segítségével a láncreakció bármikor megállítható. A legnagyobb veszélyt az jelentheti, ha valamilyen külső okból a hűtőközeget szállító primer köri vezeték eltörik, s a reaktor hirtelen hűtés nélkül marad. Ilyenkor előfordulhat, hogy az üzemanyagelemek a túlhevülés következtében megolvadnak, s a radioaktív hasadványok tömegesen a hűtőközeg térségébe kerülnek. Ilyen eset csak valamilyen rendkívüli külső hatás következtében fordulhat elő, ha például repülőgép zuhan az atomerőműre, vagy háború esetén rakétatalálat éri. Esetleg súlyos természeti katasztrófa, erős földcsuszamlás is okozhat ilyen jellegű meghibásodást. Normális körülmények között ez nem fordulhat elő, hiszen a szerkezeti elemekre vonatkozó szabványok, s ezek műszaki ellenőrzései teljesen kizárják. Ennek ellenére a WER 440-es reaktorok továbbfejlesztett V- 213-as típusai az ilyen rendkívüli esetekre is el vannak látva hatékony biztonsági és védelmi rendszerrel. Ilyen reaktorokkal épül jelenleg a Jaslovské Bohunice-i V-2-es, a Dukovanyi és a Mochovcei Atomerőmű, s az földrengésveszély ellen is hatékony védekezésről gondoskodnak. A V-213-as típusú reaktoroknál az üzemanyagelemek megolvadását az aktív zóna üzemzavari hűtőrendszerei akadályozzák meg, amelyek töréses üzemzavar esetén pótlólagos hűtővizet juttatnak a reaktortartályba. Ez a hűtővíz neutronelnyelő bóroldat, s nagy- és kisnyomású szivattyúk nyomják a primer körbe. A szivattyúkat dízelmotoros áram- fejlesztőkkel üzemeltetik, amelyek automatikusan indulnak, s egy perc alatt biztosítják az áramellátást. A védekezés másik rendszere a töréskor kiszabadult gőzt kondenzálja, s megakadályozza a primer körben előforduló radioaktív anyagok továbbjutását. Ennek legfontosabb része a lokalizációs torony, amelyben buborékoltató kondenzátorok és levegőcsapdák vannak. Az üzemzavari védelmi rendszerhez tartozik az atomreaktort körülvevő hermetikus tér is, amit különleges acélborítású építőelemekkel képeznek ki, s amely az üzemzavar következményeinek a lokalizálására szolgál. A jelenleg épülő atenWömüveknél alkalmazott biztonsági filozófia azonban az építkezési költségeket is megdrágítja. A V-213-as reaktoroknál ez sok százalékos költségtöbbletet jelent a V-230-as reaktorok építési költségeihez viszonyítva, ami bizony jelentős összeg, hiszen milliárdos nagyságrendről van szó. Mivel az új biztonsági követelményeknek gyakran a kivitelezés folyamata alatt, tehát menet közben kell eleget tenni, ez késedelmeket is okoz az atomerőművek építésében. A biztonság fokozása azonban mindennél előbbrevaló, hiszen ez az atomerőművek iránti társadalmi bizalmat is erősíti. MAKRAI MIKLÓS Következik: III. Az atomerőmű környezeti hatásai A dél-morvaországi kerületben épülő Dukovanyi Atomerőmű látképe, melynek első blokkját a jövő év végén helyezik üzembe. (A szerző felvétele) •82. X. 29.
